Weroth rezidenciája

Mivel nem veti meg a luxust, sőt, ezért egy egész rezidenciája van. Démonokat foglalkoztat mindenféle munkára, persze sok nő van közöttük, de férfiak is akadnak szép számmal. Ritkán tartózkodik itt, de azért szokott. A ház kétszintes, van egy melléképület, egy hatalmas kert, tó, amiben hajókázni is lehet, mert kanyargós és hidak is vezetnek át felettük. A pincéjébe még a saját szülei sem tehetik be a lábukat, így az ismeretlen terep. Záró pecséttel van lezárva, amit egyedül Weroth maga tud feloldani, de belépés után a pecsét visszazár. Egyébként az az ő saját részlege, ott szokott mágiázni, edzeni, pihenni, ilyesmik. A ház egyébként a szolgálók miatt elég élénk és mozgalmas hely, mivel nála laknak a Földön életüket most kezdő démonok is, akiket segít abban, hogy elkezdjék a Földi dolgaikat, ezért is van a pince részleg, ahol ezektől távol maradhat. A szobát nem védi hangszigetelés, csak felfelé terjedően, tehát ő hall mindent fentről, ami olyan zaj, de a hangok kifelé már nem terjednek, tehát aki fent van, azt sem hallaná, ha atomrobbanás lenne a pincében. Komornyikja egy démon: Samuel, aki 500 éve dolgozik neki.

Vélemény, hozzászólás?

48 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Weroth rezidenciája

  1. Jól esett hallanom ahogy élvezi kényesztetésemet. Akaratlanul is kincogtam ama kijelentésére, hogy nem biztos, hogy jó fiú tud lenni. Valahol mélyen az volt a célom, hogy elveszítse a fejét. Imádtam mikor dominál, de ezt sose fogom neki bevallani. Élvezettel haraptam egy erősebbet nyakába mikor válaszolt kérdésemre a babával kapcsolatban. Elgondolkodtam a dolgon és úgy fújtam bele egy sóhaj keretébe érzékien a levegőt. Finoman karcoltam ismét végig körmeimmel férfiasságát.

    – Szeretnél babát? -kérdeztem érzékien a fülébe suttogva és úgy haraptam fülcimpájára finoman megmorzsolgatva azt. Vállamra támaszkodva simultam teljesen hozzá elfeküdve mellette, hogy másik kezemmel is kényesztethessem végre odalent. Lefelé tartó útján viszont kis apró ajándékként végig karcoltam bőrét. Leérve hímtagjának két hozzátartozó labdáit vettem kezeimbe s lágy masszírozásba kezdtem. Körmeimmel hol zacskóinak bőrét hol pedig ágának tövét karmoltam meg vigyázva, hogy ne okozzak nagy fájdalmat csak izgalmat a számára. Kulcs csontjára haraptam r s úgy haladtam egyre lentebb. Magamtól mozdultam s nem tudtam mégis miért teszem. Tettem amit az ösztönöm sugallt. Végig csókolva mellkasát és izmos hasfalát értem le egészen ágyékáig. Orromat futtatam végig ágának oldalán kifújva rá érzékien a levegőt.

    – Én szeretnék majd babát tőled szerelmem. -suttogtam férfiasságára érzékien s úgy engedtem el kezemmel férfiasságát s lábam megfogva segítettem magamnak átrakni rajta s feltérdelve egyenesedtem felé. Ledobtam magamról a köntöst s a lenge csipke hálóingem tárult szemei elé ami alatt láthatta, falatnyi bugyi van csupán.

    – Tetszik a látvány? -kérdeztem pajkos huncut mosollyal arcomon végig simítva a testem előtte, először fel, majd le s mikor ismét felfelé húztam kezeimet le is vettem a hálóingemet. Már csak a fehérneműm maradt rajtam.

  2. – Ahogy nyakam kezdte csókolgatni és harapdálni sóhajtva hajtottam fejem el egy kicsit, hogy kényelmes legyen neki a nyakammal való játék. – Ha megőrjítesz, nem biztos, hogy jó fiú leszek… -Súgtam édes mosollyal, de olyan hangsúllyal, hogy érezze engedelmességem. Nagyon is élveztem nyakammal való játékát. – Nem érdekel… ha téged zavar, akár egy kósza legyet is kivégzek… az enyém vagy… csak is az enyém… -Súgtam pihegve, hiszen férfiasságom simogatása nagyon is megőrjített. Megfeszültem, ahogy orrával kezdte simogatni nyakam miközben férfiasságomra markolt és kényeztetni kezdett. – Aahh… Édes hercegnőm… -Nyögtem fel teljesen behódolva neki, melyet az is mutatott, hogy egyik kezem hátára, másik derekára simult és nem tettem semmit, csak öleltem, ahogy mondta. A büntetés bemutatására csak felnyögtem. – Annyira imádlak… én is… -Nyögtem nyakam harapdálására.- Nem tudom, szerelmem… talán az én erősebb keverék génem kiütné… de azt nem tudhatom biztosan… -Súgtam neki halkan nyögve, teljesen beleolvadva kényeztetésébe, illatába és az édes, mámorító érzésekbe. Nagyon jól esett a kényeztetése. Teljesen megőrjített, mégis teljesen beleolvadtam érintésébe. A dolgozok pontosan tudták, hogy a környékre se jöhetnek, és a további játék szabályokat is tudták, hiszen ismertek, így a férfi dolgozok úgy bántak Eviennel, mint a hímes tojással és egy kóbor, ferde pillantásuk nem volt felé, mert tudták, hogy akkor én nem leszek irgalmas, se kegyes, még csak mérlegelni se fogok, lazán kivégzem és atomjaira szedem bármelyiket, ha csak egy porszemnyit “sérti” a felségterületem. Mivel most a kertben huncutkodtunk az eldugott helyünkön a személyzet a házban, vagy a lakó részben volt belül, egyik se tette ki a lábát az ajtó küszöbön se, így nyugodtan rosszalkodhatott szerelmem velem, még kerti állatok se zavartak meg minket. Testem forró lett, férfiasságom lüktetni kezdett hercegnőm kezében, már kemény volt és merev őt csalogatva és az ő kedvére téve, hogy tehessen vele amit csak akar, hisz csak az övé vagyok. Bőröm illata finomabb lett, természetes módon, nem volt szükségem arra, hogy bármi trükköt használjak, így nem tettem. Halk sóhajaim, teljesen halk nyögésekbe fordultak, férfiasságomon kidagadtak az erek, ami mutatta mennyire felkorbácsolta már vágyaimat.-

  3. -Azzal, hogy más lát mesztelen még nem akar elorozni tőled. -mondtam szemeibe nézve őszintén. Hallgattam szavit, hogy mik az eshetőségek és utána dorombolva bújt hozzám, hogy én neki élve kellek. karatlanul is mosolyogtam.

    – ezért lenne jó, ha sikerülne megtallnom a gyógymódot és találnie gy erős lelket, akit felajálhatok magam helyett. -sóhajtottam fel még kényesztetése előtt. Amikor azonban már nem ezzel foglalkoztam, hanem azzal, hoyg beindítsam és kicsit elterelje a figyelmem mosolyogva simogattam.

    Magállapítására mosolyogva néztem rá s közel hajolva fülébe suttogtam bele. -Pedig kénytelen leszel jó fiú lenni. -duruzsoltam s úgy hajoltam nyakához amit csókolgatni s harapdálni kezdtem, mert tudtam,hogy azt mennyire élvezi.

    Épp csak férfiasságához értem s még így is éreztem mennyire felhevült és mennyire vágyik rám. Orrommal simítottam végig nyakának bőrén miközben finoman markoltam férfiasságára s kezdtem el kezemmel masszírozni őt. Kérdésére és kérlelésére megráztam a fejem.

    -Nem nem most nem nyúlhatsz oda és ha ismét megmozdítod a kezed bizony bünti lesz. -kuncogtam fel huncitan s hogy érezze miféle büntetésre gondoltam körmeimmel cirógattam végig férfiasságán. Lágyan és izgatóan, miközben újra harapdálni kezdtem nyakát haladva kulcs csontja felé.

    – Imádlak Weroth. -suttogtam s behunyva szemem adtam át magam csábító illatának.

    – Mi lenne ha lenne egy közös babánk? -szalad ki a kérdés ajkaimon. -Szerinted örökölné azt a gént tőlem? -futott át fejemben, de kényesztetését egy pillanatra se hagytam abba.

  4. – Szavait hallva a megjelenésről elmosolyodtam. Nem is igazán viseltem volna, ha nem így dönt. Magamhoz öleltem finoman.- Nem is tudnád neki megadni… tudod, hogy nem szeretem, ha téged el akarnak orozni tőlem… -Doromboltam lágyan homlokára puszit nyomva. Következő szavai elgondolkodtattak. – Nem szívesen venném el az életed… de megtenném, ha kell… -Mondtam felvázolva az eshetőségeket.- Nem akarom elvenni az életed, hercegnőm… élve szeretlek… -Doromboltam neki, bújva, szemeibe nézve. A testvéréről beszélt, amit mosolyogva hallgattam. Mikor hozzám bújt fejét megrázva átölelve húztam magamhoz. Amikor nyakam bőrén éreztem leheletét, majd bőrömbe harapott és fogaival morzsolgatta meg bőröm fejem kicsit hátra hajtottam és mélyen sóhajtottam fel, sóhajomat édes mosoly kísérte, ahogy éreztem, hogy ingem gombjait oldja ki és nyitja szét ingem. Máris izgatott lettem. Édes csókját imádott hercegnőmnek forrón és szenvedélyesen viszonoztam. Mélyen szusszantam a csókba, amikor ingem szét húzva bőröm kezdte simogatni. Keze egyre lejjebb simított, miközben elvált ajkaimtól, amit nehéz szívvel engedtem, de engedtem. Mélyen néztem szemeibe. Szavait hallva, és érezve ahogy ágyékom felett simított végig szaporán kezdtem venni a levegőt. Ujjait érezve, ahogy nadrágom bontja ki, ajkaimat az övére simítottam, nem csókoltam meg, csak össze simítottam ajkainkat. – Nem garantálom, hogy jó fiú leszek… ha így feltüzelsz… -Súgtam ajkaira hevesen és forrón. Kezeimmel hátát, vállát kezdtem simogatni. Amikor ujjbegyeit megéreztem, simogatva férfiasságom, miközben szemeibe mélyedtem el, halkan nyögtem ajkaira.- Evien… szerelmem… -Nyögtem ajkaira, hiszen érintése nagyon is jól esett. Férfiasságom reagált is rá, pillanatok alatt kezdett el merevedni és keményedni édes, huncut hercegnőm finom érintésére. – Nagyon jó érzés… Tudom, hogy nem szabad mozogni… de… had simogassak oda… csakh… meg akarlak érinteni… -Súgtam izgatottan és átadva magam hercegnőmnek, nem volt kérdés sem, hogy férfiasságom kezébe simult lüktetve. Engedélyt kértem tőle, mert azt mondta legyek jó és ne mozogjak. Alúl lévő kezem lassan lefelé indult hátán feneke felé, ahonnan lábai közé simítottam volna, a cél felé haladva. Nem akartam most semmit, majd megfogni, érezni. Máris felkorbácsolta a vágyaim, ami mutatta, mennyire is szeretem, hogy bármikor, bárhol képes megőrjíteni a nap minden pillanatában.- Evien… -Nyögtem ajkaira, forró heves lélegzetemmel.-

  5. Érdeklődve figyeltem őt ahogy felül és kabátját magamellé fekteti a fűbe. Könnyedén húzott ölébe és maga mellé fektetve húzott magához. Felkarjára fektetve fejem néztem szemeibe miközben válaszolt kérdésemre. Mély levegőt véve sóhajtottam fel és úgy bújtam odahozzá és arcom fúrtam nyakába.

    – Akkor hagyjuk… Se mesztelen, se melltartóba se sehogyan nem jelenek meg mások előtt, csak előtted. -mondtam ki határozottan. -Még abba is belepirulok még mindig. -jegyeztem meg és a puszta gondolatára zavarba jöttem. Melkasát simogattam meg miközben elgondolkodtam.

    – Nem bírok enni… nem vagyok éhes. -válaszoltam aggódó kérdéseire és behunytam a szemem.

    – Lehet hogy még csak 2 hónap telt el, de nem tudhatom, hogy mennyi idő lesz maga a gyógyítása a lábamnak ha megtaláltam a baj forrását. -mondtam ki őszintén. -Te se szeretnéd, ha elkellene venned az életemet, mert nem bírok tovább így élni. -mondtam lassan felnézve a szemeibe.

    -Dolenért is aggódok. Hiába repültem el hozzá nem volt otthon. Egyszerűen mindig elkerüljük egymást. Biztos ő is keres engem már mindenhol. -megráztam a fejem és úgy bújtam inkább vissza. Mellkasát megsimogatva pusziltam nyakának bőrére. Nem akartam most ezzel foglalkozni. Sok volt ez már mára nekem. Finoman haraptam nyakába, s a fogaim közé csippentett bőrét megmorzsolva simítottam végig ingje gomb részénél azzal kioldva azt.

    – De nem akarok ezzel most foglalkozni. -suttogtam bőrét elengedve miközben feltámaszkodva csókoltam meg őt lágyan érzelemmel telten.

    Mezíttelen mellkasát simítottam végig kicsit széjjelebb húzva az ingjét. Lágyan simogattam végig a bőrét egyre lentebb nadrágja felé. Lassan szakadtam el tőle a csókból s úgy mélyedtem el pillantásába.

    – Most légy jó fiú és ne mozdulj. -mosolyodtam el lágyan huncutul. Kezem leért nadrágjához s azon keresztül simítottam végig ágyéka felett. Lehúztam a cipzárt s kigombolva nyúltam be egyenesen gatyájába. Ujjhegyeimmel kezdtem őt odalent simogatni. Kicsit én is szerettem volna őt kényesztetni. Ne mindig csak én legyek porondon.

  6. – Kicsit behunytam a szemem, hogy a hédereljek. Most nem követtem le Evien minden mozzanatát, had legyen egyedül, ha úgy akarja. Tudtam, hogy biztonságban van. Órák múlva meghallottam a kerekesszék kerekeinek lágy hangját a fűben gurulni, amihez társult a jól ismert illat, csak éppen vízzel és illattal kevert volt, vagyis kedvesem megfürdött mielőtt kijött. Nem mozdultam és nem rezzentem, hogy meglephessen, hiszen mindent megtett, hogy meglepjen. Befogta szemem és hangját elváltoztatva kérdezte ki ő. elmosolyodva válaszoltam kérdésére, hiszen az én kedvesem illatát a Föld összes illata közül felismerem. Lágyan fogtam meg kezét és simogattam meg. A finom és lágy puszit viszonoztam felnézve rá. Kérdésére elgondolkodtam. Felültem, levettem a kabátomat, amit mindig viselek, ha nem a házban vagyok és levettem, majd leterítettem. Karjaimba vettem és magam mellé fektettem, a kabátomra és betakartam, lábait. Este hűvösebb van, így a kabátom is hosszabb lett, hogy a vékony köntös és hálóing alatt “megbújó” kedvesem megvédhesse a hűvöstől. Felé fordultam és figyeltem őt.- Olyat aki segíteni is fog… olyat nem… Mindennek ára van… -Mondtam.- Van egy ismerősöm, aki talán tudna legalább kérdésekre válaszolni… de az neked nem lesz olcsó mulatság… -Mondtam.- Ő egy perverz alak, de nem incubus… szóval vagy meztelenül, csak csak bugyiban vagy csak melltartóban kell előtte megjelenned és kérdezned tőle… -Mondtam kedvesemnek.- De talán erről lebeszélhetem… -Mosolyogtam el. Láthatta, hogy nem viccelődök, hanem komolyan beszélek.- Sajnos, aki talán segíthetne… az nagyon drága lesz… ő még egy kérdésért is magas árat kér… amit te nem fizetsz meg… -Simogattam meg arcát.- Hogy érzed magad? Jobban vagy? -Kérdeztem aggódóan.- Nem ettél semmit vacsorára… nem vagy éhes? -Kérdeztem aggódóan és adtam egy csókot ajkaira.-

  7. Hallottam amit mondott, de most nem akartam a bújását, ölelgetését. Egyszerűen rendezni akartam a gondolataimat. Hosszú órákig ültem a földön már mikor megjelent a tolószékem. Felemelve fejem néztem a most már utált alkalmatosságot. Lassan feltérdelve másztam bele és úgy indultam meg a fürdőbe. Egyedül fürdötem le, ami most nagyon is jól esett s miután végeztem azzal felvéve hálóingem és köntösöm mentem le Werothhoz. A pincéjébe nem látták elvonulni, oda nem is tudtam lemenni tolószékemmel, így odakint kerestem meg. Az eldugott helyünkre mentem ahol meg is találtam őt a fűben heverészve. Halkan gurultam oda mögé és óvatosan lemászva ültem feje felé s betakartam szemét.

    – Találd ki ki vagyok. -mondtam elváltoztatva a hangom, bár illatomról úgy is felismer ebben biztos voltam. Mikor megfogva kezem mondta ki a nevem mosolyogva simítottam végig arcán s úgy hajoltam felé s adtam ajkaire egy finom, lágy puszit.

    – Köszönöm kedvesem. -suttogtam ajkaira, majd úgy egyenesedtem fel.

    – Weroth… ismersz valakit, aki segíthetne nekem megtalálni hol a baj? -kérdeztem tőle érdeklődve. Remélve, hogy tényleg ismer valakit.

  8. – A perverz dög elnevezésre csak kuncogtam. Természetesen szóltam neki, hogy a testvérére nem vonatkozik amit mondtam neki a területvédő ösztöneimről, ahogy a családja más tagjaira sem vonatkozik. Az elmúlt két hónap alatt megismertük egymást és össze szoktunk. Olykor úgy éreztem, hogy kicsit sok neki a minden napi dolog esténként, így úgy határoztam ritkítom a dolgot, bánatomra. Jobban lefoglalja a megoldás keresés, amiben, az alku értelmében nem segíthetek neki. Ennek ellenére zavart a rossz kedve. A vacsorát is csak piszkálta, de nem evett. Éreztem, hogy rossz a kedve, ma különösen. Éppen a kezét akartam megfogni, amikor felállt és össze pakolt és kivitte a konyhába. Felment a szobájába, utána indultam, hogy kicsit vigasztaljam és meghallgassam őt, de kizárt a szobából.- Kedvesem… még csak két hónap telt el… ne légy így elkeseredve… még van időd arra, hogy megoldást találj… Tudod, hogy segítek neked, amiben tudok… -Mondtam az ajtón keresztül, hogy hallja.- Engedj be, hercegnőm… Ne bújj el előlem… -Mondtam lágy hangon és kérlelve. Vártam kicsit, de nem nyitott ajtót, ezért hagytam, ha egyedül akar lenni, had legyen egyedül most. – Tudod, hol találsz, kedvesem, ha mégis szeretnél velem lenni… – Mondtam. Lesétáltam a kertbe és a növényzet közötti csendes, eldugott helyen leheveredtem a fűbe és néztem a felhőket. Ezt a helyet is jól ismerte és tudta, ha a házban nem talál, akkor itt fog rám lelni. Nem egyszer néztük itt a felhőket és a tájat, amikor békét akartunk. Most itt heveredtem le. Hagytam, hogy egyedül legyen, ha azt akarja. Ez az ő bátyja elég érdekes lény. Két hónapja nem látták egymást és még csak nem is keresi a húgát, pedig Evien folyton csak megoldást keres az ő bajára is. Milyen testvér az ilyen? Gondolkodtam miközben a tájat néztem, egy fa tövében leülve. –