Trixy otthona

kastély melyet Grimmek építettek és egy Grimm is lakja a mai napig. Menedékháznak és főhadiszállásnak tervezték így erős falait nehéz bevenni, ám mára már csak egy szépen gondozott hatalmas épület telekkel az átlag emberek számára. Ám a birtok alatt egy földalatti labirintus fut végig, mely egy titkos könyvtárba vezet melyet kincseskamrának neveztek el azok akik tudtak a hely létezéséről. Ebben a könyvtárban megtalálható minden létező faj leírása, élettana, szaporodása stb… Legyen az élő vagy már rég kihalt faj. A helyet egy mumus őrzi, ki egy fiatal neko lány testét felöltve jelenik meg. Azon nyomban megöl mindenkit aki engedély nélkül lép a könyvtárba. 

Vélemény, hozzászólás?

19 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Trixy otthona

  1. *Nahát mosolygott, milyen meglepő.* Egyből a léptek irányába figyeltem és vártam, hogy kezdődjön a műsor. Aztán előlép egy ember és utána még néhány, kicsit meglepett, hogy ha már betörtek egy ilyen különös helyre, akkor lehetett volna már érdekesebb alakok, de azért sose becsültem le az ellenséget. Úgyhogy mindig csak résen vagyok, még Trixy kapcsán is, sajnos vagy nem sajnos, kitudja ezt, de nem vagyok olyan fajta aki csak úgy megbízik a másikba. Ordibáltak egy sort hogy Grimm, meg hogy támadás, de hogy mi ez a Grimm ez azért érdekel, mert lehet, hogy mondott. Na de aztán jött a furcsaság, mikor nekünk rontottak, egyből kivédtem és a hasába rúgva, pördültem a másik irányba, hogy a másikat is elintézem, mikor is átalakult. Kicsit igaz hátra hőköltem és meglepet a dolog, de nem hagytam, hogy kizökkentsen nagyon, úgyhogy gyorsan fejbe lőttem. Mikor hirtelen az egyik rám ugrott hátulról, és már szedtem volna le magamról, mikor egy másik szörny szerűség repült felém, még időben lebuktam, úgyhogy támadom neki csapódott a falnak, a másikkal együtt. Ránéztem Trixy-re és biccentettem, mikor is a háta mögül előkerül egy újabb, de most én voltam a gyorsabb és az akkor előidézett késemet a csávó fejébe állítom. De nem is várok tovább egyből a többinek rontok.

  2. – Csak utánad. Én nem állok az utadba. Felőlem az összes a tiéd lehet.
    * A labirintus felé véve az irányt indultam meg határozott léptekkel. Nem voltam csapatjátékos de most kifejezetten jól jött a segítség. Lilit utasítottam hogy védje meg a könyveket bármi áron és így is tett. Lezárva az összes ajtót őrködött. Mi eközben a folyosókon sorra haladva kerestük az ellenséget.*
    – Arra lesznek.
    * Mutattam a jobboldali irányba, majd kérdésére talán most először mosolyodtam el*
    -Ha túléled akkor vissza jöhetsz és elmondom amire kíváncsi vagy. Pár napig úgyis itthon akarok maradni.
    *Válaszoltam halkan majd léptekre lettem figyelmes. *

  3. – Köszönöm hogy aggódik, de nem kell engem megvédeni. – mosolygok szelíden. – És igen, van még pár trükk a tarsolyomba.
    Leraktam az öltönyömet az ott lévő székre, nehogy valami baja essen, felgyűrtem az ingujjam és a végén egy kidolgozott pengéjű kés jelent meg a másik kezembe, aminek a színe vérvörösen izzott.
    – Nem akartam én szétválni, de nem is akarok itt maradni, nem látom még át teljesen ezt a titokzatos helyet. Úgyhogy ha engedné, én inkább a labirintusba intézném el az utamba eső, hogy is halottam… – gondolkozik el egy percre. – Préri dögöknek nevezet alakokat. Megölhetem mindet? – teszem hozzá. *Amúgy is szeretem test közelből megismerni az ellenséget és ez hogy is lehetne jobban, mint egy labirintusba.* Gondolkozom el magamban, közben megropogtatom a nyakam. Nem, mintha ma már nem ontottam volna vért, de ez azért csak más. Valami olyanba csöppentem amit még nem tapasztaltam és ez tetszett.
    – És, ne féljen nem halok meg olyan könnyen. De ezek után és apámnál tett látogatás után, örülnék, ha mesélne nekem. Úgyhogy remélem még vissza jöhetek erre a helyre.

  4. * Sóhajtva néztem rá majd megvontam a vállamat. *
    -Ahogy akarod de nem garantálom hogy megtudlak védeni. Sajnos még osztódni én se tudok.
    * Azzal egy rejtett ajtó jelet meg mely mögül egy hatalmas szekrény bukkant elő. Széttárva ajtajait néztem át gyorsan hogy mire lesz szükségem. *
    – Gondolom van még fegyvered bőven igaz?
    * Vettem magamhoz amire szükségem volt majd becsukva a szekrényt néztem rá.*
    – Simán csak Trixy. Gyűlölőn a teljes nevem. Viszont visszatérve a behatolókra felesleges lenne szétválni mivel ide tartanak. A labirintus úgyis kifog majd rajtuk. Egyesével szedjük le őket. Ha csapatokban vannak és úgy rontunk rájuk az lehet hogy végzetes lenne.

  5. A hirtelen jött riasztó hangjára kicsit meglepődök és reflex szerűen egy pisztoly jelenik meg a bal kezembe. Aztán az említett Lili lányra nézek, aztán vissza rád. Persze első gondolatom az volt, hogy apám ideges lesz, de ha ellenség van a közelben valamiért nem tudom fékezni magam.
    – Megy a fenne ilyenkor, hadd menjek veled. – de nem, mintha az engedélyére várnék, úgyhogy inkább egyből mellé állok. – Ha már engedted, hogy harc nélkül oldjuk meg a dolgokat. Talán segíthetnék. Ja, és még nem nagyon tudom levetkőzni az udvarias stílusom ahhoz még idő kell, ha egyáltalán menni fog e, de azért majd próbálkozom. – teszem hozzá vigyorogva. Fülelni kezdek, és az eddig itt tartózkodásom és a bejárt helyek alapján kezdett vizualizálodni a hely körvonalai a fejembe, de azért remélem lesz még időm jobban bejárni a helyet. Már – már csak a kíváncsiságom kedvért is. Lassan azoknak a lényeknek is éreztem a jelenlétét. – Hát vannak egy páran höl… vagy is Beatrix kisasszony. És legalább 2 talán 3 csoport van szétszéledve.

  6. * Felvonva szemöldököm néztem rá majd figyeltem mit eszelt ki. Mikor a szemei felvillantak az én szemem is aktiválta magát. Ekkor a hátam mögé nyúlva az övemből kihúzva egy pengét figyeltem ahogy megidézett egy kardot. Amint elém nyújtotta hogy vegyem el a kardot a pengét az asztalba állítva tettem szabaddá kezeim és vettem át óvatosan a kardot. *
    – Legyen hát. Vigyázni fogok rá idelent. Ígérem nem lesz baja…
    * Lili ekkor megjelent és elvette a kardot és a hátam mögötti üvegvitrinbe helyezte melybe még én sem tudtam belenyúlni.*
    – Az a vitrin egy Lidérc katlan. Átlag vitrinnek tűnik de valójában életveszélyes ha illetéktelen nyúl bele. Ott nem eshet bántódása.
    * Épp nyújtottam volna a kezem hogy kezet fogjak vele majd útjára engedjem mikor megszólalt a vészriasztó. Egy hang szólat meg mely elmondta hol hatoltak be.*
    – A déli szárnyban behatolást történt. Faji azonosítás: préri dögök. Vezér: Skrides. Behatolók száma ismeretlen. Célpont: A grimm csarnok és könyvtár. Vörös riadó. Biztonsági protokoll aktiválva!
    * Sóhajtva ráztam meg a fejem majd a pengét az asztalról felvéve csúsztattam vissza az övembe.*
    – Hagyjuk a magázást. Ha menni akarsz most menj. Az épület 5 perc múlva lezárja magát addig amíg ki nem iktatom a veszélyforrást. Lili majd kivezet a menekülő útvonalon.

  7. Elkuncogom magam. – Nem szokott mérges lenni, ha baja van megöl, ha nincs parancsol. – vigyorogtam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Én se akarok megküzdeni a kisasszonnyal, úgyhogy csináljuk inkább ezt. Adok magának valamit, ami még az életemnél is fontosabb. És pont emiatt nem fogom önt elárulni. Megmutatom mi lenne az, aztán dönthet. Én mindig álom a szavamat, még ha nem is hisz nekem. – Sóhajtottam egy aprót, és koncentrálni kezdtem. – Egy kicsit meglepő lehet, amit most fog látni, de nem akarom bántani, úgyhogy kérem ne támadjon rám azonnal. – teszem hozzá, mielőtt bármit is csinálnék.
    Aztán aranyló szemeim kissé felizzodtak és azon nyomban, hogy kimondtam az én kedves kis Yoru Katanám nevét meg is jelent a kezembe. Azon nyomba Beatrix elé tartom, nehogy rosszra gondoljon.
    – Vegye ezt el. Ez az én egyik legkedvesebb és legerősebb kardom.
    Közben néztem az arcát, amiből a meglepettség se maradt el, de azért figyeltem a mozdulatait, nehogy váratlanul rám támadjon.

  8. – Nem igazán értem mire gondol másik megoldás alatt. Nem adok senki szavára úgy hogy nem ismerem az illetőt.
    * Néztem rá kíváncsian ám mielőtt válaszolgatott volna megcsörrent a mobiltelefonja. Lili a füléhez kapva foszlott szerte mire én csak megráztam a fejem. A beszélgetést hallgatva leültem és figyeltem. Mikor vége lett a kis csevejnek kérdően pillantottam a férfira. *
    – Távozhat amint megállapodtunk. Nem akarok nagy felhajtást és hogy őszinte legyek nincs kedvem küzdeni így valahogy süllőre kéne jutnunk. Kissé fáradt vagyok ahhoz hogy egymást püföljük ész nélkül. Siessünk mielőtt apuci mérgesebb lesz.

  9. Nyugodtan végig hallgattam és biccentettem a szavaira. Közben mindent memorizáltam amit mond, de az átokra azért kicsit megrándult a vállam. *Na ez nem jó.*
    – Megfogadom, hogy nem mondom el senkinek és nem veszem el az itt lévő dolgokat. De a kezemet nem rakhatom a könyvre. – döntöm meg a fejemet felé.
    – Szeretném elmondani, miért nem de még én se tudom, de az átkok, boszorkányságok vagy bármi féle veszély eset, nem tudom biztosítani, az ön vagy a tárgyak biztonságát. Úgyhogy kérem ettől az egytől eltekintene. – nézem a másik arckifejezését, mozdulatait, csak kíváncsi vagyok, hogy reagál. – De ha nagyon ragaszkodik ilyesfajta dologhoz, mi lenne, ha máshogy oldanánk meg azt, hogy ne áruljam el önt.
    Mikor hirtelen megcsörren a telefonom, még hirtelen a zsebemhez kapok, de gyorsan fel is veszem. Az egyik emberem szólt bele, de láttam, hogy a hölgy elég csúnyán pillant felém és a telefont figyeli, ezért ki hangosítottam. – Nincs semmi rejtegetni valóm. – teszem hozzá halkan, miként Beatrix-re nézek, aztán a telefonra.
    – Igen, Lexy. Miért hívsz?
    Egy fiatalnak tűnő női hang ütötte meg a fülem, az ismert hang az egyik legkedvesebb barátom, aki ráadásul, már nagyon régóta van velem és a munkámmal. – Sajnálom főnök, de úgy tudom, hogy ma már végzett, de még nem tért vissza. Ezért aggódtunk.
    -Semmi baj, csak a saját dolgaimat intézem épp. De lassan indulok. Mond meg az embereimnek, hogy minden rendben.
    – Igen is uram, de lenne más is… a birtokon van a nevelő apja.
    Hirtelen elhallgattam. * Na, még ez hiányzott.* – Talán baj van?
    Kis szünet, és egy idősebb, mély férfi hang szólal meg a telefon túlvégéről. – Gyere haza beszélnünk kell. – Ezzel fogta és le is tette a telefont.
    Na ez az én szerencsém.
    – Elmehetek? – pillantok feléd és várom a válaszod. Nem, mintha nem mennék el akkor is, ha azt mondaná, hogy nem. De nem akarok feleslegesen harcolni és menekülni, ráadásul, akkor megviselten kéne megjelenem apám előtt. Ami nem lenne a legjobb.

  10. * Türelmesen hallgattam a szavait és néztem ahogy leveszi az öltönyét. Lili ekkor alaposan végig nézte a férfit anélkül hogy hozzá ért volna.*
    – Nincs nála semmi. A testüregeiben sem!
    * Jelentette ki elégedetten aztán visszavonult. A bemutatkozásra biccentettem majd jómagam is bemutatkoztam. *
    – A nevem Beatrix Elorin. Az Elorin család feje és a birtok tulajdonosa. Nem áll szándékomban harcba keveredni veled amíg nem jelentesz fenyegetést a könyvtárra vagy másokra.
    * Fordítottam neki hátat majd egy öreg könyvet levéve a polcról emeltem elé.*
    – Mivel nem ismerem a szándékaidat így kénytelen vagyok egyenlőre megbízni benned. De ha bárkinek is mesélsz erről a helyről azonnal megöllek. Jobbik esetben az átok ami ezen a könyvön van. Kérlek tedd a kezed rá és esküdj meg hogy titokban tartod mások előtt a hely létezését és nem tulajdonítasz el semmit sem innen. Ez a feltételem az életben maradásodra.
    * Vártam a válaszát türelmesen. Nem voltam az a fajta aki nagyon érzelgős lett volna de úgy éreztem hogy talán megbízhatok benne. *
    – Kérdésedre a válasz egyszerű. Az őseim így hívták azokat a teremtményeket akik nem voltak emberek. Mivel sokra nem találtak jó szót így másformának nevezték el őket az ősi Grimmek… Kielégítő válasz volt?
    * Néztem rá kérdően és vártam hogy mit lép a könyvvel kapcsolatban.*

  11. Felvonom a szemöldököm és végig mérem mindkettőjüket.
    Aztán úriember módjára meghajolok. – A nevem Sawatori Takaru. És hát megbocsáss mit takar ez a kivizsgálás már, csak hogy mondjam engem senki nem fog megfogdosni. – vigyorgok, de az nem nagyon tetszene ha hozzám érne az a kis élőlény, nem mintha más hozzám akarna érni.
    Aztán megrázom a fejemet. – Milyen másforma amúgy? És, ha én már bemutatkoztam, örülnék, ha önök is megtennék ezt.
    Aztán fogtam, szép lassan levettem az öltönyöm, de csak óvatosan, nehogy azt higgyék, hogy támadni készülök, szépen össze hajtottam, nehogy összegyűrődjön. Lehet ez más szemszögből fura, de ez sose érdekelt, nem akartam, hogy valami bántódása essen a kedvenc öltönyömnek, akkor feltehetőleg kiborulnék, és az senkinek nem lenne jó. Aztán kihúztam magamat. A fehér ingem alól is jól látszott a kidolgozott izmaim. – Látják, nincs fegyver nálam. De ahogy mondta, ezeket az értékes holmikat kár lenne tönkre tenni, de ha megtámadnak, nem leszek rest megvédeni magamat. – Aztán egy kis gondolkodás után hozzá tettem. – És amúgy, feltehetőleg, nem hiszem, hogy rendőrt hívna egy ilyen helyre, nem olyan ez, amit bárkinek látnia kéne.

  12. * Végig nézve a férfin felvontam a szemöldököm. *
    – Ez egy magánterület és ön egy birtokháborító. Akár a rendőröket is kihívhatnám…
    * Jeleztem neki hogy bajban van, ám a rendőrök voltak itt a legkisebb probléma. *
    – Már csak az a kérdés hogy valóban csak ide tévedt vagy valójában egy kém? Lili! Vizsgáld át alaposan és ha ellenáll végezz vele.
    * Utasítottam a mumust mire az a semmiből ott teremve állt a férfi elé. *
    – Ha nem áll ellen akkor is megölhetem? Elvégre látta a Grimm könyvtárat. Trixy figyelsz te rám egyáltalán?
    * Vont kérdőre az apró teremtmény mire én csak megcsóválva a fejem ültem le egy székre nem messze tőlük.*
    – Egyenlőre nem öljük meg. Főleg nem itt. A könyvek biztonsága az elsődleges feladatom csak utána jön a gyilkolás. Emellett a szemem nem jelzett még hogy ez a férfi másforma lenne. Vagy jól rejtegeti hogy nem ember vagy pedig csak egy egyszerű halandó.
    * Ismét a férfira néztem és próbáltam alaposan végig mérni és megfigyelni minden egyes mozdulatát. *
    – Mi a neved?

  13. Kicsit meglepet a hirtelen jött felismerés, hogy milyen ügyes ez a nő. De csak elmosolyodtam. * Még, hogy kóbor macska.*

    Megfordultam most már és bele néztem azokba az érdekesnek tűnő szemekbe. Rég láttam már ilyen tekintett, ettől, mintha kicsit forrni kezdett volna vérem.
    – Üdvözlöm hölgyem. – hajolok meg udvariasan. – Nem vagyok én kóbor macska, csak egy eltéved érdeklődő. És nem állt szándékomba megijeszteni se. De érdekes helyen él aztán. –
    Nézek körbe, de azért a fél szememet rajta tartom. Már attól, hogy így mögém tudott osonni, már csak emiatt is.
    – De azért jó lenne tudni, hol is tévedtem el ennyire. – vakarom meg a halántékom.

  14. * A könyvtárba sietve dobtam le a dzsekim a legközelebb lévő asztalra, majd a könyvet lapozgatva merültem el annak tartalmában. Békésen tanulmányozzam a régi bőrkötéses könyvet mely becsléseim szerint megvolt már legalább 400 éves. Egyedül csak a kis mumus lány hangja zökkentett ki mikor könnyes szemmel megjelent mellettem.*
    – Mi az Lili?
    – A behatoló! Nem találom sehol. Valószínűleg eltudja rejteni a jelenlétét.
    * Pánikolt az aprócska testű lány, majd tekintetem a könyvből felemelve néztem rá és kezem a fejére téve megsimogattam. A feje felett áttekintve pillantottam meg valami nem ide illőt. Egy lábnyomot. Se az enyém se az övé nem volt így csak elmosolyodva néztem a lányra majd elvéve a kezem hajoltam le hozzá.*
    – Biztos csak egy kóbor macska volt. Tudod milyen aprócska lények. Pillanatok alatt képesek eltűnni mintha ott se lettek volna. Lehet hogy amikor haza értem akkor surrant be. Ne aggódj. Térj vissza a könyvek rendszerezéséhez.
    * Azzal elsétálva mellette indultam meg az ellenkező irányba egy másik sor felé. Nesztelenül lépkedtem annak ellenére hogy a csizmám magassarkú volt. A könyves polc végéhez érve hallottam valaki szívverését. Arcom komollyá vált majd kilépve a könyvek takarásából az illető mellé állva csuktam be hangosan a könyvet. *
    – Lám lám lám… Megtaláltam a kóbor macskát…

  15. Szerintem sikeresen eltévedhetem ebbe a hatalmas helyen, de tetszett az aura amit árasztott magából ez a különös terület. *Körül néztem, mindent megjegyezve, de még így is el tudtam tévedni.* Kuncogok halkan. Hirtelen felkapom a fejemet, a mostani kereszteződéshez érve egy jelenlétet éreztem meg, ami közeledett felém, de ez más jelenlét volt, mint a motoros fazoné, úgyhogy gyorsan a másik irányba indultam el. Míg nem ismerem az ellenséget, addig inkább csak figyelek. Megbújtam az egyik kis zegzugos helyen és amennyire tudtam mindenféle energia foszlányomat elrejtettem. Kémleltem a helységet, nehogy váratlan támadás érjen, de aztán megpillantok egy alacsony termetű hölgyeményt, úgy láttam, nagyon kereshet, mert ide oda járt a tekintette és mintha kicsit ideges is lenne. Furcsa fülei voltak, talán valami macskaszörny szerűség lehet. Láttam már érdekes dolgokat, de azért még a távolból is megtudtam mondani, hogy nem lenne könnyű legyőzni. Úgyhogy míg ő serényen kereset kiosontam szép csendben és elindultam onnan ahonnan láttam jönni, de azért mindig hátra – hátra lestem. De aztán egy óriási csarnok szerűségbe értem, ami telis tele volt könyvekkel, de úgy láttam nem csak könyvek vannak itt. Kicsit ámultam és bámultam. *Na hova csöppentem én?* Újra hátra néztem, de annak a személynek az aurája akit láttam távolabb került, mint ahogy eddig volt. De azért óvatos maradtam, mert a motorost még nem láttam. Könyvespolcról könyvespolcra suhantam, egyre bentébb. Mikor megtorpanok és el is bújok az egyik mögött, mintha egy szőke hajzuhatagot láttam volna és mikor kilestem igazam is lett. Egy fiatal nő lapozgatta a könyveket.

  16. * Miután a motort leparkoltam egy könyvet vettem ki az oldaltáskájából majd azt a hónom alá csapva indultam meg a titkos úton. Ahogy haladtam csilingelésre lettem figyelmes. Macska csengőre emlékeztetett leginkább. *
    – Mutasd magad Lili… Tudod hogy nem szeretem ha bújócskázol velem.
    * Ekkor egy aprócska termetű lány bukkant fel mellettem aki jókedvűen mosolygott rám.*
    – Mit hoztál gazdám? Egy újabb Grimm könyvet?
    * Kérdésére egyenlőre csak bólintottam.*
    – A déli szigeten bukkantam rá egy Grimm házában. Mivel a gyerekei és az unokái nem voltak közénk valók így a könyvet nekünk adták hogy a könyvtárat gyarapítsa.
    * Ám ekkor egy ismeretlen jelenlétre lettem figyelmes. *
    – Lili vendégünk van?
    * Néztem rá komoly tekintettel mire a lány megrázva a fejét eltűnt és keresni kezdett.*

  17. A hirtelen száguldó motoros meglepet és reflex szerűen egy fa mögé bújtam, onnan figyeltem tovább, aztán bentébb merészkedtem. Nem vagyok az a kíváncsi fajta, nem csak azért, mert a legtöbb tanítom mindig helyre intett, ha túl kíváncsi voltam. Hanem azért is, mert a legtöbbször nem szerencsés ebben a munkában, ha nagyon kíváncsi valaki, de most engedtem ennek a késztetésemnek. Lassan és módszeresen mentem egyre bentébb, ez is szakmai ártalom, de sose lehetsz túl óvatos. A hely még mindig letaglózott, de most már mindenre oda figyeltem, a legapróbb mozzanatra is. Aztán meglátok egy földalatti helyre vezető utat és úgy surrantam be, hogy senki aztán észre ne vegyen, még pont időben, mert be is záródott mögöttem. Ez azért már nem nagyon tetszett, nem csak azért, mert nem ismerem a helyet, de így sokkal nehezebb lesz menekülni, de persze semmi sem lehetetlen. *Mindegy körül nézek, aztán lesz valami. A kivételes képességeimre úgy is számíthatok, ha netalántán baj lenne.* Gondolom át a dolgokat, közben körül kémlelek és tervezgetek. Néha még én is meglepődök magamon, hogy milyen paranoiás tudok lenni, sóhajtok fel. Szép lassan zaj nélkül haladok előre, még nem láttam a száguldó egyént, de azért mindenre felkészülve hallgatok, figyelek.
    A hajam féloldalát feltűzöm, hogy ne zavarjon, a másik oldalon is kisimítom aranyló szemeiből, a zakóm zsebébe vissza süllyesztem a megmarad eszközöket. *Most már komolyan jöhet bármi.* Gondolom én, de harcolni igazából nincs kedvem, felesleges verekedéseket kerülöm.

  18. * Lassan egy hónap telt el azóta hogy utoljára otthon jártam. Mikor vissza tértem a városba halvány mosoly jelent meg a számon, ám ez a sisak miatt nem látszott. A motorommal hihetetlen sebességgel szeltem át a kihalt kis utcákat egészen a birtokig. Lassítva villogtattam meg a lámpám mire a hatalmas kapu elkezdett kinyílni a bejárati ajtóval együtt. Ám én most nem oda tartottam. Egy harmadik ajtó is megnyílt, mely a földalatti garázsba vitt és onnan le a labirintusba, mely a könyvtárhoz vezetett. Nem nagyon törődtem a környezetemmel csak haza akartam már érni. Ahogy száguldoztam mintha a szemem sarkából láttam volna valakit, de olyan gyorsan haladtam hogy nem voltam biztos magamban. A hatalmas kastélyszerű épülethez érve lelassítottam majd levéve a sisakot ráztam meg a fejem mire aranyszőke tincseim a hátamra omlottak. Óvatosan vissza pillantva a kapura néztem körbe de nem láttam semmit. Leszállva a motorról kezdtem el betolni a garázsba. *

  19. Már egy hónapja érdeklődöm egy hatalmas épület és telke iránt, mióta megláttam valamiért vonz. Csendben figyelem az épületet és e csodálatos helyet. Érdekesnek találom a hely varázsát, bárki bármit mond, ez a hely biztos különleges. Pedig az embereim szerint csak túl sokat gondolok bele, de valahogy mindig is megéreztem a nem e világi dolgokat. Talán ez abból is adódik, hogy más vagyok, mint az átlag. Kicsit lazítók nyakkendőm szorításán, mára már vége a munkának, úgyhogy már nem kell mindenek olyan nagyon tökéletesnek lennie. Öltönyömet kigombolom és ingem felső gombját is. Kicsit leporolom magam és állok még ott egy darabig csak nézem, közben gondolataim más irányba szárnyalnak tovább. Öltönyöm belső zsebét megtapogatom, csak, hogy megbizonyosodjak, hogy mindenem megvan.