Télvári Akadémia

Egy északi akadémia azoknak akik szeretnék felfedezni a misztikus tudományok rejtelmeit. A főépület rendkívül ősi, több katasztrófát is túlélt már.

Vélemény, hozzászólás?

10 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Télvári Akadémia

  1. * Miközben a kínzópad felé vezetett észrevétlenül egy szikét elcsenve simítottam bőrömhöz majd hagyva magam figyeltem ahogy a lány próbálja megtenni amit kértem tőle ám az öreg észre vette és mellém kötözte. megrázva fejem jeleztem neki hogy semmi baj ám az üvegcse láttán szemeim nagyra nyíltak majd szinte már vicsorogva kezdtem el ficánkolni hogy ráhelyezte a lényt. Kezemben a penge lassan ért a szíjhoz melyet lassan de biztosan sikerült elvágnom. Pont akkor ért át rajta a penge mikor a vén barom vissza fordult hozzám.*
    – Nem bízol a szavamban? Ez fáj… Azt hittem a mi kapcsolatunk különleges. Amúgy sem érdemli meg egy hozzáhasonló hogy a külön kis kedvenceddel vizsgáltasd ki. Had tapadjanak rá a százával a medencében. Tudom hogy élveznéd a látványt…
    * Arcomra simítva mosolyodott el majd végig nyalva a bőröm suttogott a fülembe.*
    – Bérgyilkos létedre jól bánsz a szavakkal és mindig meg tudsz győzni. Legyen hát.
    *Megfogva a lényt szinte letépte a lányról majd vissza rakva eredeti helyére nézett rám miközben letolva nadrágját készült arra hogy eljátszadozzon velem. Fölém térdelve nyúlt a pad melletti tálcára ám látszott hogy keresgél valamit. A szikét.*
    – Hol van a…
    *Ebben a pillanatban felordítva kapott a szeméhez miközben a földre zuhanva kezdett el fetrengeni. Szabad kezem a tálcán lévő bárdért nyúlt mellyel lecsapva a szíjakat szabadultam ki majd a lányhoz lépve kezdtem őt is eloldozni.*
    – Tudsz fegyvert használni, varázsolni? Bármit?
    *Kérdeztem higgadtan majd a terem másik felébe szaladva tártam ki a legnagyobb szekrényt. Mindenféle fegyver volt ott bele értve az enyémet is. Némi keresgélés után mosolyogva vettem magamhoz íjamat meg a töröket miközben magam köré csavartam egy lepedőt.*
    – Fogj egy lepedőt és csavard magad köré. Odakint mínusz fokok tombolnak. ha ki is jutunk meg kell birkóznunk a hideggel is… De előtte ezt a vég görcsöt kell elintéznünk.
    *Fordultam felé majd lassú mégis határozott léptekkel indultam meg a földön fetrengő felé majd menet közben elvéve az asztaláról a bilincseket nyitó kulcsot szabadultam meg láncaimtól.*
    – Csak érintsd a láncokhoz és azonnal kinyílnak.
    *Dobtam oda neki miközben egy nyílvesszőt a kezembe véve simítottam rá a idegre. megfeszítve azt vettem célba a féreg torkát mosolyogva.*
    – A feleséged üdvözletét küldi a másvilágról.
    *Azzal kilőve a nyílvesszőt figyeltem ahogy az célba ér.*
    – Mi is a neved?
    *Kérdeztem miközben a saját vérében fuldoklót figyeltem.*
    – Akárki is legyél te vagy rá a tanúm hogy elvégeztem a feladatomat. Innen már gyerekjáték lesz az egész. Csak le kell vágnunk a fejét és megmutatni az öröknek. Nélküle nem mernek velünk tenni semmit.

  2. A mágus erőteljesen tépte ki az ujját a számból Arven szavai hallatán.
    – Nemi beteg?! A kis szuka! – kiáltotta és a kezével egy pofon kíséretében a földre lökött. – Kár érte, de majd a medence után. – eleinte nem értettem a lány rágalmait. Már ott voltam, hogy felháborodva közlöm, hogy engem aztán eddig egy férfi se mocskolt be amikor megértettem, hogyha ezt közlöm ugyanúgy fogom végezni mint azok a nők a cellákban. A varázsló közbe Arvent méricskélte majd a kínzópadjához vezette ahol már rá is kötötte a szíjakat. Végigtapogatta a ráncos kezével a testét erőteljesen megfogdosva az intim részeket. Arven a szájával próbált nekem üzenni, hogy fogjam az egyik kínzóeszközt és öljem meg vele a sarlatánt. Amennyire tudtam próbáltam kúszni a földön észrevétlenül de a padló kemény volt és minduntalan sértette a fedetlen bőrömet. Már-már épp elértem volna a kardokkal teli állványt mikor a mágus észrevett és a hajamnál fogva felráncigált.
    – Nocsak nocsak. Újonnan érkeztél és máris megpróbálod átverni a jó öreg Drantiust. Ejnye. – a másik kínzópad felé kezdet húzni majd engem is odakötözött Arven mellé. A polcon kezdett kutakodni mire én egy szenvedő pillantást vetettem a másik lányra annak jeleként, hogy én megpróbáltam.
    – Áhá! Meg is vagy! – kiáltott fel Drantius majd egy üveggel közeledett felém amit kitöltött egy összetekeredett sötétkék lény. Kinyitotta és a tartalmát a testemre borította.
    – Ez a kicsike majd szépen ellenőrzi drága Arvenünk szavait. Ha valóban nemi beteg vagy majd kikúrál belőle. – a lény végigtekergett rajtam szétválasztva az egyre nagyobb csápjait. Rátekeredett a melleimre, a szám és a vaginám felé kezdett kúszni.
    – Sőt azthittem meg is köszönheted ezt a kivizsgálást. A medencében akár több száz is rádmászhat. Persze azok nem ekkorák de szintén nagyon hatékonyak. – csettintett egyet mire a lény mintha felébredt volna sokkal gyorsabb tempóban kezdett el mozogni és már betömte magát a számba, Drantius pedig visszafordult Arven felé.
    – Nah lássuk csak mit is csináljunk ma.

  3. – Előre szólok aki hozzá ér azt én magam ölöm meg…
    * Figyelmeztettem az öröket miközben a folyosón kezdtek el minket vonszolni egyenesen a főnők elé. A hatalmas szobába vagy terembe (kinek mi) a vén szivar ott ült a kis trónján majd kellemetlen hangjával megszólítva emlékeztetett a legutóbbi alkalomra.*
    – Áh valóban mókás volt de azért ha nem baj most vissza kérném a levágott gyűrűsujjam. Kicsit hiányolnám amikor a véredet veszem…
    *Mosolyodtam rá majd a lány elé állva néztem fel rá.*
    -Egy néma szutykos prosti semmi több. Több férfi járt benne mint hívő ember a templomba… Szerintem beteg…
    *Súgtam oda a férfinak aki egy pillanat alatt hátrább lépett.*
    – Játssz inkább csak velem, őt meg küld el a nagy medencéhez hogy kikezeljék. Ha szerencséd van egy hét múlva gerincre vághatod ahányszor csak akarod.
    *Javasoltam neki miközben a férfi végigmért.*
    -Remélem ez nem csak egy olcsó trükk…
    *Nézett rám szúrós szemekkel majd megragadva emelt fel a karomnál fogva.*
    – Amúgy is a kék a kedvenc színem… Gyere Árven játszunk egy kis előjátékot…
    *Egy könnyed mozdulattal elhajított a helyiség másik felébe egy asztalhoz melyen szíjak voltak mellette pedig egy tálca tele késekkel és egyéb finomságokkal. Miközben a férfi elindult felém a lányra néztem majd próbáltam neki jelezni hogy fogjon valamilyen szúró vagy vágó szerszámot majd próbálja elrejteni vagy az öreget leszúrni. *

  4. A zaj egyre csak növekedett és a kék-lány szavai sem nyugtattak meg. “erőszakolhat meg”-ezen szavai visszhangoztak a fejemben mikor az őrök jöttek válogatni. Nem láttam át a többi cellába, így nem tudhattam hányan vannak még itt rajtunk kívül. Megpróbáltam a fal mellett maradni és beleolvadni az árnyékba de így is kiszúrtak. Benyitottak a cellába, felráncigáltak a földről, a hajamat húzkodták, rácsaptak a fenekemre és a melleimet nyomkodták. Néha már odáig elmentek, hogy a combjaim közt matattak az ujjaikkal, de a rám váró sors elvette a hangomat így nem voltam képes síkítani vagy egyáltalán bárminemű hangot kiadni. Ekkor szólalt fel a cellatársam az érdekemben. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy sikerül is megmentenie de az egyik őr végigmért.
    – Hm… hiába néma, a testecskéje nagyon gyönyörű~ A mester biztos örülne neki, még ha nem is rimánkodna kegyelemért mikor megerőszakolja. – intett a társainak akik a hófehér hajamnál fogva elkezdett húzni a földön. A kékes-lány arcáról leolvadt a biztató mosoly, és fancsali képet vágot mint aki tudja mi vár rá, de már hozzászokott volna. A saját arcomon inkább a rettegés terülközött szét amit az egyik őr is észrevett mert tapizni kezdett, a legerotikusabb módokon miközben vonszolt. Nem tudtam mennyi ideig mehetünk még, de útközben beláttam a többi cellába. Több száz lány volt ott, huszonévesektől a harmincasokig, de egytől egyik mocskosak, némelyikükön pedig fehér foltok voltak amitől a hányás kerülgetett. Szóval ez vár rám. Megdugnak majd a spermát lesem törölve bedobnak a cellába ahol várhatom mikor kényszerítenek megint szexre. Ezek a gondolatok cikáztak az agyamban mikor az egyik őr benyitott egy ajtón majd behajítottak minket a padlóra. A szobát lehetett volna nevezni elegánsnak is, de csak addig a pillanatig amíg jobban körbe nem nézett az ember. A stílusosan elhelyezett bútorokban kínzóeszközök sokasága állt, a falakon erotikus képek lógtak, a szoba közepén pedig egy trón állt amin egy férfi ült. Az őrök meghajlásából ítélve ő lehetett a mester. Nyeltem egyet majd felgyulladtak a lámpák így jobban megvizsgálhattam. Valaha jóképű lehetett, de a fekete mágia elsápította az arcát és ütközések hegei maradtak rajta. A haja fekete volt amikbe fehér kötegek keveredtek bele.
    – Arven nagyon jó téged újra látni. ~ – a hangja olyan volt mintha kést húznának végig a gerincemen mikor a másik lányhoz szólt. – A múltkor szerintem olyan jól elvoltunk. ~ És a kis barátnőd kicsoda? – felállt a trónjából és közelebb lépett hozzám. Ekkor láttam, hogy a nadrágja ki volt gombolva, így a hímvesszeje szabadon ágaskodhatott a számára kiszolgáltatott lányok felé. – Nos úgylátszik egy igazi fehér holló került hozzám. – végigsimította az arcomat majd az ujját a számba tömte és a nyelvemet szekírozta.

  5. * Nagy nyüzsgés volt odakint. Új rabokat hoztak. Tekintetem lassan emeltem fel a tömlöc faláról majd az ébredező lányra pillantva emelem a kezem a szám elé.*
    – Ne beszélj… Ha megszólalsz az örök jelenlétében akkor alaposan elvernek… Vagy rosszabb… A sötét varázsló elé visznek aki elátkoz és megkínoz. Abban leli örömét ha nőket kínozhat és erőszakolhat meg. Az örök se különbek szóval hallgass. Mindig a legzajosabbat viszik el.
    * Suttogtam neki majd hátradőlve a falnak vártam. Pár óra elteltével bejöttek az örök és végigjárták a cellák előtti sort majd válogatni kezdtek.*
    – Ma melyik legyen elvíve? Valamelyik újoncot kéne.
    * Mondtam az egyik őr miközben megállt az új lány cellája előtt.*
    – Ő jó lesz.
    * Felemelve a fejem néztem rájuk majd hangosan nevetni kezdtem.*
    – Törékeny kislányokat akartok a gazdátok elé vinni? Barmok. Nem látjátok mennyire haszontalan egy lány. Talán néma is… A nagyúr nem szereti a néma lányokat.
    * Az örök rávágtak a rácsokra majd üvölteni kezdtek velem végül kinyitva az ajtót a hajamnál fogva rángattak ki. A lányra pillantva ismét szám elé emeltem a kezem majd elmosolyodtam.*

  6. Arra eszméltem rá, hogy a csajt elkapták és már csak annyit kiabált nekem, hogy fuss. Ráhúzták a fejére a zsákot és szinte rögtön elkábították. Bepánikoltam de sikerült erőt vennem magamon annyira, hogy eltudjak menekülni azok elől akik elkapták és leszaladni a lépcsőn. Nem értettem ez, hogy történhet hisz végülis az Akadémia a legbiztonságosabb hely amit ismerek. Ahogy futottam le a lépcsőn velem szemben orvgyilkosok futottak fel, mire csak legyintettem egyet a kezemmel: mind leborultak a lépcsőn, de pár pillanat múlva egy újabb egyén közeledett felém. Csuklya borította az arcát így azt nem láthattam. Magas volt és izmos, a kezében pedig egy varázsbotot tartott, mellkasa előtt pedig egy függő lógott. Rápillantottam a medál hatására pedig emlékképek villantak be a fejemben; megtámadtak egy fogadóban és elhurcoltak.
    – Rád nem számítottam ezen a helyen ~ – a valóságban zökkentett vissza az, hogy megszólalt az előttem álló férfi. A hangja durva volt és recés. – Örülök, hogy újra találkozunk. – felemelte a botját és az utolsó emlékem az volt, hogy zuhanok a lépcsőn.
    *
    Felkeltem egy cella hideg és nyirkos padlóján. A rácsok előtt pár fáklya fénylett fényforrás gyanánt, de a sötétségen nem igazán törte át magát. A tudatalattim egy része azt súgta, mintha jártam már volna ezen a helyen, azonban egy másik részének teljesen idegen volt. Riadtan körbenéztem a helységben mire észrevettem, hogy van rajtam kívül egy másik lány is ott: nehéz volt kivenni a körvonalait, de annyit láttam, hogy igen kellemes volt ránézni, a bőre kékes-lilás színben játszott és teljesen meztelen volt. A cellán egy hideg fuvallat söpört végig, ami mintha a kelleténél jobban érződött hidegnek. Ennek az volt az oka, hogy én is pucéran ültem a földön megbilincselve. Hangokat hallottam, lépéseket mintha valaki közeledne a folyosóról.
    – Ki vagy te? És hol vagyok? – suttogtam oda a lánynak.

  7. – Hát persze… takarót…
    * Nevettem el magam majd felállva indultam meg ki. Zavargás volt és több diák is menekülni kezdett mintha üldöznék őket.*
    – Nézd csak csajszi… Mintha valami kergetné őket. Mi a pokol van odalent?
    *Ekkor szorítást éreztem a testem körül majd végül a földre rogyva néztem végig magamon. valamilyen mágikus háló volt mely elszívta az erőmet.*
    – Ez nem vicces! Szedjétek le rólam!
    *Ekkor egy furcsa ruhás férfi jelent meg aki megragadva húzott rám egy zsákot majd hallottam ahogy megindul be a szobába. Próbáltam segíteni de mindhiába. Nem tudtam megmoccanni sem.*
    – Fuss!
    *Kiáltottam el magam majd eldöntsem és elvesztettem az eszméletemet.*

  8. Amikor a diáktársam belépett a szobámba és leült az ágyam mellé a hideg szaladt végig a hátamon. Felnéztem rá a könyvemből majd éreztem ahogy végighúzza a kezét a hátamon. A kezemet magam mellé húztam a mondandója hallattán.
    – Megigazítottam a takarómat már az is baj? – morogtam oda neki, majd amikor már arra tett megjegyzést, hogy az elméleti mágia helyett az erotika finom bugyrai járnak a fejemben legyintetettem egyet a kezemmel mire emelkedni kezdett a levegőben. Felmászkálódtam az ágyról majd feljebb húztam a bugyimat, hogy ne látszódjon ki semmi mikor a csörömpölés megütötte a fülemet. A lány visszazuhant az ágyra és pedig a korlátnak támaszkodva lebámultam a lépcső aljára.
    – Eltörtek egy vázát lent. Gondolom megint valamelyik ősrégi és felbecsülhetetlen értékű darabot. A főmágus biztos boldog lesz. – dünnyögtem inkább magamnak mint neki miközben kijebb hajoltam és kissé bepucsítottam.

  9. * Az akadémia mely a világ egyik legtávolabbi és leghidegebb zugában épült most kész szaunává vált. Ledobva ruháimat szenvedtem tovább az órákon, majd azok végeztével indultam meg a hálókörlet felé. Az ajtók tárva nyitva voltak így jól belehetett látni mindegyikbe. A szobám felé tartottam mikor belépve gonosz mosoly ült ki az arcomra.*
    – Lám lám.. Mit látnak szemeim… csak nem rosszalkodni készültél nyitott ajtónál? Perverzebb vagy mint hittem.
    * Leülve az ágyra mellé néztem végig a testén majd a könyvre pillantva mosolyodtam el.*
    – Valld be hogy nem a könyv az ami izgatja a fantáziád…
    *Ekkor hangos csörömpöltére és sikításokra lettem figyelmes.*
    – Úgy fest valamelyik fiú elvesztette a fejét.

  10. Úgy tűnt Télvárában beköszöntött a nyár. Ami meglehetősen furcsa volt tekintvén Hajnalcsillag mellett a legészakibb település volt az egész ismert világban. Itt sosem ment a hőmérséklet -10 fok fölé. De most a hő elolvadt az akadémia kastélyainak csúcsairól és a növendékeknek lekellet vetniük a köpenyeiket, ha nem akartak megfőni bennük. Több női tanonc is fehérneműben mászkált, a férfiak többsége pedig egy szál nadrágban. A tanárok nem engedték ezt meg maguknak, inkább jégvarázslattal lehűtötték a köpenyeiket. Én egész egyszerűen ellene voltam a vetkőzősdinek, de miután a harmadik órája után majdnem megsültem, kénytelen voltam az órán ledobni a földre a köpenyem és fehérneműben befejezni az óráit. Az utolsó után felsóhajtottam majd a vállamra hajítva a táskámat benne a ruháival a tanoncok tornya felé vettem az irányt. Útközben szinte minden diák jókedvűen kacarászott, és nem egy hímnemű társamon vette észrem a dudort a nadrágjukon. Nem hibáztattam őket, ennyi szinte meztelen tanonc csaj között fura is lett volna, ha nem áll fel a bizonyos. Hirtelen eszembe jutott, hogy bizony én is szinte pucér tanonc csaj vagyok, így gyorsan felmásztam a lépcsőkön a szobámig majd beugrottam az ágyamba, amit jégvarázzsal lehűtöttem már jó előre. Ha nem lett volna tilos becsukni sötétedés előtt az ajtókat tuti lekaptam volna magamról a fehérneműt is és úgy lettem volna. Kivettem egy vaskos átváltoztatás könyvet a táskámból majd az ágyon lapozgatni kezdtem, a másik kezemmel pedig megigazítottam az ágyékánál a takarót. Nem is tudom megmagyarázni de valamiféle különös felindulásból a bugyim alá nyúltam az ujjaimmal majd rögtön ki is húztam onnan őket. Tárva nyitva volt az ajtó és nem akartam, hogy bárki is meglásson így – az extra kínos lett volna. Ahogy egyre jobban belemélyedtem a könyvbe egy furcsa hang zökkentett vissza a valóságba, ami mintha a toronyból jött volna.