Szinén

Szirén egy megfeneklett régi kalózhajó belsejében él melynek egy része a víz alatt van. A hajó aljában felhalmozott kincset az egykori legénység maradványai vigyázzák kik Szirén varázsa alatt állnak. 

Shipwreck

11168049_1581559768799651_297915419082107695_o

Vélemény, hozzászólás?

57 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Szinén

  1. – Szép a mosolyod… Többet kéne mutatnod másoknak.
    “Elgondolkoztam majd eszembe jutott valami.”
    -Kezdhetnénk a régi barlangomnál. Rengeteg időt töltöttem el ott azután is hogy elköltöztem. Milyen gyorsan tudsz úszni?
    ” Néztem rád Érdeklődve.”
    -Bocsáss meg de sok kérdésem lesz hisz az emlékeim nem a legtisztábbak.

  2. -Örömmel venném- villantottam rá legszélesebb mosolyomat. Wow. Mikor is volt, hogy utoljára mosolyogtam? Egyáltalán mikor voltak érzéseim utoljára? Ilyen, és efféle gondolataim támadtak.
    -Mit javasolsz, merre kezdjük a keresést?

  3. -Ha víz közelbe maradok eltudlak kísérni.
    “Pillantottam a vízre és a part felé fordultam.”
    -Évek óra nem hagytam el a tengert csak pár órácskára. Izgatott vagyok kissé ami szokatlan számomra.
    ” Mély levegőt vettem majd rád pillantottam.”
    – Szeretnéd hogy elkísérjelek?

  4. Szemrevételeztem a kürtöt. Mestermunka volt a javából. Karcolt minták és a tenger ékei díszítették. Könnyű volt, és gyönyörűen csillogott. Sok mindent láttam már hosszúra nyúlt életem során, de ilyet még nem. Miközben a kürtöt tanulmányoztam, felfigyeltem Szirén utolsó, félbehagyott mondatára.
    -Bár? – kérdeztem vissza fél szemöldökömet felvonva.

  5. – Meg akarod keresni mindegyiküket?  Attól tartok nem lesz egyszerű a dolgod. Ha életben vannak még amiben reménykedem akkor nagyon jól elrejtőztek a kíváncsi szemek elől. De talán ha vissza követnénk a mágiámat akkor talán…
    ” Egy ötlet futott át az agyamon és egy pillanat alatt alámerültem. Nem telt el sok idő csupán 1-2 perc mire ismét felbukkantam. Egy hatalmas kürt volt a kezembe melyet Norceee felé nyújtottam.”
    – Nem tudom pontosan mik azok a képességeid amiket tőlem örököltél meg de ez a kürt segítségedre lesz ha esetleg bajba kerülnél… Ezt csak és és a tenger lakói hallják. Ha szorult helyzetbe kerülnél  a segítségedre sietek/sietünk de sajnos hosszú távon én se tudok veled tartani a kiszáradás miatt. Bár…   

  6. “Nos….nekem van egy célom… meg fogom őket keresni. Ha nem ellenzed-mosolyodtam el. Fura ha hirtelen lerohanják az embert az érzelmek….főleg ha előtte jó ideig nem voltak. Olyan…kellemes, meleg érzés. Kár hogy az érzések törékenyek. Ha nem lennének azok, ha nem bántanák az embert, nem öltem volna ki őket”

  7. – A világok csupa csodákat és rejtélyeket rejtenek… Lehetetlen megfejteni őket.
    ” Simogattam meg a fejét majd  a kérdésén elgondolkodva nyakig elmerültem.* 
    – Mindig is magányos voltam… De mivel saját vér szerinti gyermekem nem volt így a mágiához folyamodtam. Így születtél meg te és a testvéreid… De nem tudom hogy merre lehetnek és hogy mi lehet velük… 
    ” Fejemet lehajtva a vízre szegeztem tekintetem.”

  8. -Nem tudni, mi játszódik a világok között. Ezért is érdekes, nem?-mosolyogtam rá. Furcsa érzés volt. Mosolyogtam….mikor is utoljára? Nem emlékszem. De Szirén már emlékszik. Talán lehetek boldog. Talán ő is az lehet. Ez mindennél többet ér.”
    -Mondd, Szirén…..-gondolkodtam el- tudom hogy sok mágiát hagytál magad után…..mindig….van más is, akinek a mágiád biztosított testet? Vagyunk még többen is?”

  9. ” Nem bírtam tovább. Szorosan magamhoz öleltem és próbáltam parancsolni az érzéseimnek melyek bennem tomboltak a boldogságtól és a bánattól. ”
    – Annyira boldog vagyok hogy jól vagy és ismét átölelhetlek de egyben szomorú is vagyok ha belegondolok mi mindenen mehettél keresztül. 
    ” Szipogva de sikerült ezt a pár mondatot kicsikarnom magamból.” 
    – Tudom nem tehetem jóvá az elvesztegetett időt és a sok szenvedést amit neked és nekik kellet átélni de mindent megteszek hogy a továbbiakba mind boldogan élhessünk együtt… Tudok is egy helyet…Atlantikába nemrég ismét vissza tért a mágia… lehet hogy ha az egyik vízi világunk elkezd pusztulni a másik kivirágzik?  

  10. “Felém nyújtotta a kezét. Mivel a szirének nemigen képesek a sírásra, a víz fodrozódott körülötte. Éreztem, hogy küzd magában, minden egyes emlékképért, keservesen, akárcsak én.”
    -Igen. A mágiád utolsó kivetült reinkarnálódása. Egy N.H.B.L. (non human being life)-már én is sírok, bár én a megkönnyebbüléstől. Már emlékszem, hogy ki vagyok. Egy félig szirén, félig lélek. És az egyetlen, akihez az életem kötődik előttem áll. ”
    -Örülök, hogy viszont látlak, Szirén, az életadó!-mosolygok rá.
    Nagyjából 10 éve találkoztam vele. Kisgyerekként. Árvaként. Vagyis inkább olyan lényként, akinek a kiléte ismeretlen, léteznie sem szabadna. Én akkor még semmit sem tudtam erről. Nem tudtam, ki vagyok. Itt éltem egy ideig. Aztán Szirén megkért, hogy keressem fel az ősotthont, hátha ott a többi különleges lénnyel békében élhetek. A két világ közötti határ pedig az idő múltán megtörte az elmémet és eltűntek az emlékeim a Földről.”
     

  11. ~ Vajon mi lehet ez a furcsa érzés?  Olyan mintha ismerném mégsem emlékszem rá. Lehet hogy az elfeledett években találkoztam vele melynek részleteit homály fedi? ” Gondolkoztam el és kérdést kérdés után tettem fel magamnak.”
    – Nem emlékszem semmire sem a múltamból csak pár részletre de azok csak az…  
    ” Emlékfoszlányok villantak fel mikor még egy különösen furcsa mégis mesébe illő helyen éltem fajtám dicső tagjaival. Az elmémben lévő gát melyet valaki oda helyezett az ismeretlen lány szavainak hatására meggyengült. Fejemhez kapva megremegtem az emlékfoszlányok láttán. Ám nem tartott tovább ez a furcsa és hátborzongató érzés alig egy percnél. Mély levegőt véve szembefordultam a lánnyal és rámosolyogtam. ”
    – Nem emlékszem sok mindenre…  Homályosan de rémlik egy helyre mely maga volt a béke és tisztaság. Furcsa de ahogy rágondolok elönt a nyugalom. 
    ” Fogalmam se volt arról hogy mégis mi folyik itt de az ösztöneim azt sugallták megbízhatom benne és ekkor egy újabb emlék fedte fel magát egy gyermekről.” 
    – Norceee…
    ” Szólaltam meg halkan és a szemébe néztem.” 
    – Te vagy az én… ( Rád bízom, hogy mi 😀 )
    ” Remegő kézzel felé nyúltam.”
    – Nahát hogy megnőttél. 

  12. “Tehát nem emlékszik….kár….így nehéz lesz…..nem baj. Egy próbát megér. Ha elmondom, abból csak nincs baj.”
    -Mert 3 kalandor rálelt. Most ellepi az ember. A tiszta ember, aki nem korcs, aki magát felsőbbrendűnek vallja, holott mindennek a megrontója. Most haldoklik a szent víz. A történet amit gyermeki énemnek meséltél….igaz volt…a szent víz, az örök óceán….. Elmentem, megkerestem, hogy találjak egy helyet, ahol élhetek. De többé nem alkalmas erre. Most kérem, hogy adj egy helyet számunkra, mert a másföld lényei nemsokára átlépik a világok határát és itt keresnek menedéket a tiszták elől. Segíts rajtunk Vízi Úrnő! 
    “Csak remélem, hogy valami eszébe jut. Nem felejthette el teljesen a mágia őshazáját.”

  13. ” Értetlenül néztem rá és közelebb úszva hallgattam a szívverését mely dobbanásaiban elárulta volna ha hazudik.”
    – Sajnálom de nem tudom miről beszélsz. Én ebbe az óceánba születtem és nevelkedtem. Semmilyen tengeri paradicsomról nem tudok és a vizek úrnője se vagyok csak egy egyszerű Szirén.

    ” Valahogy furcsa érzés fogott el szavai hallatán.”
    – Mond miért pusztul el az a másföldi birodalom?

  14. “Tényleg itt van. Meghallott. Tehát nem álom volt. Megremegek. Válaszolt. De nem úgy tűnik, mint aki emlékszik rám. Nem is várom el. De most mit mondjak.”
    -Jöttem, hogy beteljesítsem az ígéretem. Jelentem, megtaláltam a másik föld bejáratát-buktak ki belőlem a szavak. Hirtelen minden emlékem kitisztult.- A másföldiek a nevedet sikítják, Vízek úrnője. Még nem mondtak le rólad. A leírásod mégis hamis. Az a föld már a végét járja. A tengeri paradicsom, az Ősvíz haldoklik. Egy üzenetet is hoztam: térj vissza az örök vízbe! Már nemsokáig létezik!
    “Most hirtelen minden emlékem eleven, kristálytiszta. Pontosan tudom a feladatomat. Ha a szirén nem emlékszik rám, az nem gátol meg a végrehajtásban. A küldetésem véget ért. Mostmár bárki megölhet. Eddig a pillanatig voltam küldött.”

  15. ” Meg veregetem a vállát és a tengerre nézek.”

    – Részvétem. Mást nem igen tudok most mondani szóval bocsássál meg érte. de most muszáj egyet úsznom. Túl meleg van idefent.
    ” bele vetettem magam a vízbe és elmerültem a hűs habok között.”

    • “Nem emlékeztem konkrét dolgokra. Az hogy visszataláltam ide, csak a bennem lévő állati ösztönnek köszönhető”
      -Szirééééén!?!!???- kiabálom. 
      “Visszabukom a víz alá, mégegyszer szétnézni. Nem vagyok nagy úszó, újra levegőért emelkedem a felszínre. Már lassan 10 éve hogy az az álom kísért. Álom?!? Inkább emlék. Az egyetlen ami tisztán megmaradt nekem, az a vízi úrnő, a szirénlétezése. Ahogy hozzám szól. Aztán semmi. De most itt vagyok. Ő is itt van. Érzem. Érzem,a csontjaimban.”
      Sziréééén?!?!?-kiáltom még egyszer.”

      • ” A hajófenékben pihenhettem a temérdek kincsen élvezve a betévedt meleg áramlatot. Halkan dúdolgatva egy régi dalt, játszadoztam egy csintalan polippal ki a hajó közelében lévő cápa szirtnél húzta meg magát nemrégiben. Nagyon bele lendültem a játékba és szinte nem is vettem észre a rémült apró tengeri állatkákat akik egy fiatal nőről beszéltek mind addig míg az egyik neki nem úszott az uszonyomnak. A játékot abba hagyva felegyenesedtem és figyelmesen végig hallgattam a részletes mégis zavaros történetet. Elgondolkodva úsztam ki a hajón tátongó hasadékon és a nyílt tenger felé vettem az irányt. ”
        – Furcsa hogy valaki pont engem keres… 
        ” Ahogy egyre haladtam és haladtam a vízbe terjedő illatok és hangok, közelebb vezettek a lányhoz. Egy korallzátony közelébe úszva már látótávolságba is volt ám nem mentem közelebb hisz nem tudtam ki lehet az…”
        – A szigeten nincs több szirén így csakis engem kereshet de honnan ismer? Nem látom az arcát rendesen…
        ” A víz alá merülve mégis csak közelebb úsztam hozzá, vagyis pontosabban alá és onnan próbáltam jobban szemügyre venni. Nem állt szándékomba felfedni helyzetem de mégis megszólaltam alig pár méterrel alatta tisztán hallhatóan. ”
        – Mond csak mi hozott ezekre a bajjós vizekre egyedül?  És ami fontosabb honnan tudtad, hogy itt találsz? 
        ” Persze a kérdést feltéve eszembe jutott hogy a víz alatt nem fog tudni válaszolni így a felszínre úsztam vele szembe.”