Rhoads Ház

A ház kétszintes, van terasz a kert felé. A földszinten található az ajtótól balra, egy előszobaszerű helység, ami tágasabb, de csak cipős szekrény, tükör, akasztók és egyebek vannak, ha szükséges nappaliként is funkcionál. Mögötte az ebédlő, amely a konyhához, egy pulttal kapcsolódik, mint az amerikai típusú házak belső rendezésénél. Ez nem meglepő, hiszen Amerikai típusú ház. Az ebédlőt és a konyhát egy bárpult magasságú fal választja el, egyik oldalán az ebédlő, másikon a konyha. Ez kiadóként és kezelőként is funkcionál, szükség esetén egy biztonsági üveggel, amely tejüvegszerűen nem átlátható, elválasztható a két helység egymástól, az „üvegfal” elhúzható, a falba csúszik. Az ebédlő felöli, oldalon bárszékek vannak, az ebédlő asztal, 6 székkel, ami ovális alakú. Az ajtótól jobb oldalra a nappali található, amiben kanapé, tv és az italos szekrény is helyet kapott. Az ajtóval szembe a lépcső vezet felfelé az emeletre. A bejárati ajtóval szembe, a ház másik végében a teraszra vezető üvegajtó található, a kert felé, de a konyhából is vezet egy ajtó a teraszra. A lépcső alatti részen van a pince ajtó, ami egy rejtett ajtó, így falnak tűnik.
Az emeleten a lépcsőtől balra, korláttal védett folyosó vezet a szobák felé. A lépcsőtől jobbra van a fürdő, amelyben egy boltív vezet az öltözék és egyebek tárolására kialakított helységbe, és a Wc, a folyosó jobb oldalán, balra egy tároló helység. A szobák felé vezető folyosó bal oldalán van a vendégszoba, mellette sima falnak tűnően egy rejtett szoba. Jobb oldalon a két háló szoba, amelyek belül egy ajtóval vannak össze kötve, így belül is átjárhatóak. A vendégszoba is össze van kötve a titkos szobával, de azt egy rejtett, kódolt ajtó nyitja. A ház oldalában, a kert részeként garázs, és műhely is van. A kertben a növényzeten kívül egy tároló és egy melléképület is van.
Egyebekben a ház minden négyzetcentijét megfigyelő kamera rendszer és hangrögzítés védi. A házat körbe vevő kerítés mozgásérzékelővel van ellátva, így ha illetéktelen „kerül be” aktiválódnak a különböző csapdák, amelyek a kertet és a házat is behálózzák. Dora mágneskártyája lényegében a mesterkulcs, ill. az ő általa ismert kód és kulcs deaktiválja a csapdákat. Lényegében teljesen vezérelhető, mindent lehet, csak Dora kell hozzá. Ha Dora otthon van, maga szabályozza a csapdákat. A laptopja a rendszer összefogása, mert azon keresztül, vagy tableten irányít mindent. A padlást tárolásra használja, de ha megtámadják onnan kiválóan tud vissza támadni a kialakított rejtett ablakokon keresztül.
Dora házának minden pontján kivitelezhető, bármilyen visszatámadás, ha őt megtámadják, rejtőzködésre is alkalmas a vastag és tömör falak okán. Akár egy mini erőd, ami jellemző Dorára.

Vélemény, hozzászólás?

536 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Rhoads Ház

  1. Jason: -Mivel kiütötte Dorát az altatóval, mert tudta, hogy elvesztette a józanságát. A helyzet okozta düh és kétség, és a felbolydult lelkivilág a benne lévő szereket is egész más irányba indította hatással kapcsolatosan, így már készült és még azelőtt kiütötte Dorat, mielőtt a keze a következő jobbosba belekezdett volna.- Sonya… Dora nincs magánál, nem ura a tetteinek és a szavainak… Ne vedd magadra. Megerőszakolták és nem tudott megakadályozni valamit, amit mindenképpen akart. Ismered milyen elhivatott és védelmező típus… számára ez egyenlő volt a teljes bukással. Elbukott mint katona, mint ember és mint barát… ez a szerekkel kombinálva, nem nyerő páros… -Mondta Jason, még az utolsó szó jogán Sonyányak.- Kenshin… Fogd Dorát és vidd ki a mentőbe, hogy elláthassák és bevihessék. -Mondta Jason Kenshinnek, hogy intézkedjen.-
    Lewis:
    -Én még elkaptam a kint ellógót, de még időben vissza értem, hogy tudjam mi történik oda bent. Már tudtam mi történt Kenshin és Sonya között, éppen ezért is volt számomra nehéz szövetség Kenshin, de Sonyáért bevállaltam. Dora helyzetét is megértettem, éppen ezért kint maradtam, az ajtó melletti falnak lapultam és az ajtón éppen távozó Sonyát karon fogtam és hirtelen perdítettem magamhoz és megöleltem.- Ne merészelj megint elhagyni! -Súgtam neki.- Tudom, hogy fáj és rossz… de Dora nem beszámítható… ha vissza kapja a józan eszét biztos az lesz az első a te épségedről megbizonyosodjon… ezen kívül… Mennyi mindenen mentetek keresztül már? Hm? … Még a legeslegjobb barátok is képesek egymásnak esni, de az igazi barátok bármi is történjen, mindig barátok maradnak… mert nincs olyan ami a köteléket közöttük széttépje. -Mondtam neki nyugtatóan.- Menjünk haza, szerelmem… nehéz időszak volt… pihenj meg… -Súgtam neki, nem engedve, hiába is próbált volna eltolni.- Nem engedlek el… -Mondtam.-
    Dora:
    -Kenshin átadott a fiúknak, akik be is vittek a központba. Kenshint haza küldték, hogy otthon várjon. Másnap ébredtem fel, Jason ült az ágy mellett és amikor megrándult az egyik ujjam fölém hajolt.- Dora… -Szólított meg, de én szinte reflexből ültem fel, így majdnem lefejeltem Jasont, de neki is jók a reflexei így elhajolt időben.- Sonya! … -Néztem körbe.- Hol van Sonya? -Kérdeztem Jasont, de mire megnyekkenhetett volna már torkánál fogva falhoz is szegeztem, mert az én gyorsaságom viszont nagyobb az övénél.- Hol? -Kérdeztem gyilkosan.- Dora… ne szoríts ennyire… -Nyögte Jason, amire engedtem a szorításból.- Lewis-al van… -Mondta Jason.- Helyes… Akkor nem jutott ki a neve… -Mondtam lazítva a kezemen, amire felsóhajtott Jason, mert korlátoztam a légvételét.- Gondoskodtunk róla… Nem maradt egyetlen túlélő sem, így nem jutott ki… Annak az egy tisztnek mondta meg, és súgva a fülébe… -Mondta Jason.- Szegény… Annyira jól ellenállt… de végül megtört… Nem voltam elég hatékony… meg kellett volna védenem… de nem tudtam… -Mondtam elengedve a nyakát.- Dora… Mire emlékszel? -Kérdezte Jason.- Megerőszakolt a tiszt, elárulta a nevét és ezért dühös lettem rá. Hazudhatott volna… mond egy nevet… a többi már nem számított volna… aztán amikor újra belém élvezett már semmire nem emlékszem. Akkor annyira dühös lettem, hogy teljesen elborult az elmém, a tehetetlenségtől és hogy elbuktam, mint barát… -Mondtam, mert tényleg csak ennyire emlékszem. Ezután Jason elmesélte részletesen mi történt pontosan, még amit Sonyának mondtam azt is. A vizsgálatok és a nyomozás miatt nem mehettem el, de nagyon haragudtam, magamra, hogy ilyeneket mondtam neki. A kivizsgálás nem volt egyszerű, mert a nőgyógyászati vizsgálatokon többször rátámadtam a férfi orvosokra és asszisztensekre, így némelyiknél el kellett altatniuk. A trauma miatt és a kiszabadulásom utáni megkérdőjelezhető tetteim miatt felfüggesztettek, ezért a három napos megterhelő vizsgálatok után haza küldtek. Eléggé meg voltam törve és vérbosszút fogadtam az oroszok ellen. Megfogadtam, hogy letörlöm a térképről Orosz országot, és végre nyugtunk lesz tőlük. Nagyon bántott amit Sonyával tettem, de hagytam még, mert őt is megviselték a történtek. Vissza kaptam a terepjáróm, így azzal mentem haza. A garázsban újra aktiváltam az elsődleges felhasználói irányítást, amit Kenshin is észre vett, mert a rendszer lefuttatott egy teljes ellenőrzést amit a tv képernyőn mutatott végig. A futtatás alatti kamera képén látszott, hogy a garázsban vagyok és az ajtó felé sétálok. Egyszerűen bementem a házba. Az arcomon nem is tudom magam sem milyen érzelmek mutatkoztak, mert én sem tudtam eldönteni, hogy mit érzek. A reflexeimbe beépült egy a férfiak távoltartására szolgáló reflex, ami Kenshinnek is kényelmetlen lesz elsőre, de ő benne maradt az agyamban, mint jó emlék, így őt nem fogom megpróbálni megölni, ha szembe jön. Körbe pillantottam belépve a lakásba, mint aki először jár ott, pedig csak a jól ismer helyet néztem meg, hogy rendben van-e.-

  2. *Nagyon gyorsan “elintéztem a szobában található őröket és kimentettem Dora-t a fogságából. Én célzottan a többi őrre kezdtem vadászni, hogy azokat “iktassam” ki, végül pedig ahogy végeztünk velük nagyot sóhajtva vártam meg, amíg Dora végez a dolgával, ahogy pedig visszaért együtt vele indultam meg kitisztítani a katonai bázist. Ahogy öltem az Oroszokat a bázisban tisztán látható volt miért is neveztek el anno “fehér halálnak”. Sokszor még csak esélyt sem adtam a könyörgésre nekik, tekintetem pedig hideg volt, akár a fagy, amint végig söpörtem a volt fogvatartóimon. Végül, ahogy a harccal haladtunk menet közben nekem is sikerült összeszednem egy egyenruhát, hogy takarjam a testem vele. A harc végén pedig nagyot sóhajtva álltam meg, nem is számítva mi fog következni … azaz, hogy Doratól kaptam egy pofont, aminek hatására neki estem a falnak, majd a szavai akár a tőrök hatoltak testembe. A falnak támaszkodva végül felnéztem könnyes szemekkel először Dorara, ahogy megfogta a grabancom elől. Ahogy pedig engedett a barátnőm szorítása és ismét a szabad lehettem először Kenshinre, majd Jasonra néztem, végül pedig Dorara és nagyot sóhajtottam*
    -Sajnálom… bele kellene végre törődnöm, hogy nekem sosem lesz nyugodt életem….
    *Sóhajtottam ismét fel, majd Kenshinre nézve folytattam*
    -Vigyázz rá életed árán is és egyszer még megadom a lehetőséget, hogy elégtételt végy rajtam
    *Mosolyodtam el keserédesen, majd Jasonra néztem*
    -Köszönöm, hogy megpróbáltátok…, de nekem távol a helyem a szeretteimtől a helyem, mert így csak az ő életüket teszem tönkre…
    *Vettem még egy mély levegőt – látszott, hogy Dora szavai nagyon is hatottak rám, majd a jelen lévő lovag legnagyobb meglepetésére elviharzottam a két ember mellett a földre dobva a “kölcsönzött” pisztolyom. Fájtak Dora szavai, marták a lelkem, akár egy szú*

    *Az oroszok ugyan elég kemény ellenállást próbáltak tanúsítani, de esélyük sem nagyon volt a két oldalról érkező támadás ellen. Megszokott oroszos hozáállással viszont végig harcoltak az utolsó emberig…*

    *A tiszt, amelyik Dorat “kezelte” meglepve nézett a nőre, amikor az utól érte. Arcát a horror és elkeseredettség festette meg egy szürreális képpé. Mondani próbált volna valamit, de a szavak jelenleg cserben hagyták, hisz tudta, hogyha nem Dora, akkor Sonya áldozata lesz, vagy a kívülről érkezőké. Végül a kiütése egy picit megnyugtatta, bár így is látszott heves légzésén egy ideig a pánikrohama*

  3. -Ahogy Sonya kiszabadult és belendült figyeltem az eseményeket. Már figyelmen kívül hagytam az engem “szórakoztató” tiszt szavait, mert gyűjtöttem a kivégzéséhez. Amikor kezeim megszabadultak és lábaim is kijutottak a rabságból, hála Sonyának, felálltam és az egyik tiszt fegyverét elvettem. Megcéloztam vele az imént még ígérgető tisztet, de remegett a kezem ezért elvétettem. Ekkor rögtön utána indultam. A kiszabadulásommal együtt munkába is lendültem. Utána indultam a tisztnek, aki nem régen még rajtam “gyakorlatozott”. Mivel a nyomás megszűnt, hamar össze szedtem magam és el is kaptam a tisztet. – Ne félj, te orosz csúszómászó… ígérem, hogy lassan fogsz megdögleni és könyörögni fogsz a halálért… -Mondtam neki a falhoz nyomva, majd egy jól irányzott ütéssel kiütöttem. Ezután elkaptam egy éppen arra szaladó tisztet és elvettem az ingét, miután leütöttem, és azt vettem fel. Fogtam a fegyvert és tovább indultam. Most a kialakult káoszban nem Sonya dorgálásával foglalkoztam, hanem, hogy kijussunk élve. Még mindig ugyan olyan hangulatban voltam, de most a feladatra koncentráltam. Sonyához vissza mentem és együtt indultunk neki a harcnak. Lewis Kenshinnek is jelt adott, hogy támadjanak és keressen meg engem. Lewis Sonyát kutatta. Nem volt egyszerű, hamar kitört a káosz, de sikerült úrrá lennünk rajta. Végül az összes orosz el lett kapva. Vissza szereztem a saját fegyvereim, és kegyetlenül megvágtam a késemmel a tisztet, aki velem foglalkozott sokáig. Könyörtelenül söpörtem végig a férfi tisztek java részén harc közben. Amikor mindenki vagy meghalt az oroszok közül vagy elkaptuk, egyszerűen oda sétáltam és Sonyának adtam egy igen emberes pofont, amitől neki esett a falnak.- Te! Elárultál minket! Ha nem így sült volna el, akkor mit csináltál volna? -Kiabáltam Sonyára. Pupillám ki volt tágulva, szinte nem is látszott a pupilla, dühöm és pupillám, de még a reakcióim alapján is látszott, hogy ki vagyok borulva, jó formán nem is vagyok szinte ura a tetteimnek.- Elárultad a vőlegényed… elárultál engem! … Mégis mit képzeltél? Mindet ki kell nyírnunk, mert te ostobán esélyeket adsz nekik! Mégis mit csináltunk volna, ha a te felelősséged miatt gond lesz. – Bárkit bedobsz igaz, csak meg tudj szabadulni… -Fogtam meg elől a grabancát és készültem ismét behúzni neki egyet, amikor is Jasontől kaptam egy erős nyugtatót így éppen Kenshin szeme láttára csuklottam össze. Lewis még egy meglógott pasasra vadászott, akit kint el is kapott.-

  4. *Érezve Sonya mélységeit és a testének és barlangának szorítását a tiszt gyorsan túllendült első csúcsán – utána pedig Sonya erejének is hála sokkal gyorsabban és többször ment el, mint eddig. Nagyokat sóhajtott, majd Dora felé nézett*
    -Látod kutya? Az igazi Orosz hazafiak mellénk állnak!
    *Jelentette ki vigyorogva a tiszt, majd ismét Sonyara nézett. Mindezt a harmadik csúcsa után tette. Mire a véres tiszt belépett már fáradni kezdett a 4.-ik csúcsa miatt. Ahogy elkapta a tekintetét a belépőre az volt az utolsó dolog, amit még életében tett az Orosz*

    *Érezve, ahogy a tiszt többször is felelőltlenül erőt ad nekem elmoslyodtam magamban a nyögéseim közt, hisz már volt egy tervem – amihez ugyan kis szerencse is kellett volna, de megjátszottam a lehetőségeim*
    -Ighen! Tovább!
    *Nyögtem a menetben, majd a félre néző tisztre néztem és a következő pillanatban az összes lánc elszakadt testemen, ajkaim erősen a tiszt ajkaira tapadtak, hogy ne tudjon megszólalni. A következő pillanatban pedig a tiszt egy célzott rúgást kapott a mellkasára – amitől azonnal meghalt. Ezután Dora “kezelője” felé fordultam szadista vigyorral – ruhátlanul. Az őrök azonnal lőni kezdtek rám, amivel értek, de a golyók előttem egy láthatatlan falról lepattogtak*
    -Elvtársak… ideje aludni…
    *Vigyorogtam rájuk, majd ismét támadásba lendültem, hogy megszabadítsam a barátném is*

    *A második tiszt is élvezte Dora “vendégszeretetét” főleg úgy, hogy látta, hogy a nő egyre jobban adja fel és törik meg. A csúcsait kiélvezteve csókolgatta Dora gyenge pontjait*
    -Miért is ne? Talán itt volna?… Nincs és nem is lesz!
    *Jelentette ki Doranak, majd ahogy a harmadik csúcsához ért vigyorogva hatolt teljesen mélyre a nőben*
    -ééés… a harmadik… lassan ígéretemhez hű leszek te szuka!
    *Nevetett rá a tiszt Dorara, majd hirtelen megállt a mozgásban és a nevetésben is, ahogy a véres társuk belépett a szobába. A másik tisztre nézett, majd az “első sorból” nézhette végig, amint Sonya hideg vérrel kivégzi sorstársát – mondhatni ilyen gyorsan orosz tiszt még nem próbált menekülni a szobából*
    -Megölni azt a nőt!
    *Mutatott Sonyara futás közben, próbált elmenekülni a helyszínről, hisz tudta, hogy ő a következő…*

    -Értettem!
    *Válaszolt Kenshin vissza Lewisnek várva a jelre egész addig, amíg meg nem érezte Sonya erejét kiáramlani a búvóhelyükről*
    -Az a démon… odabenn van…
    *Szorította össze a fogait és rántott kardot felkészülve arra, hogy megrohamozza a rejteket – és ezzel elrontsa a tervüket – bár még hajszálon ugyan, de vissza tartotta magát még*

  5. -Ahogy a tiszt bennem mozgott elfordítottam a fejem szavait hallva, hogy legalább ne kelljen látnom is, és ajkaim szorítva próbáltam nem nyögni, ám ekkor éppen megláttam, ahogy Sonya elárulja a nevét a tisztnek. Tudok szájról olvasni és Sonyáéról leolvastam. Áruló! Hogy tehette ezt? Mindenkit elárult! Ötlöttek a fejembe a gondolatok, de nem mutattam semmilyen reakciót, mert így csak egy ember tudta meg, és könnyebb lesz egyet kinyírni, mint többet. – Hogy tudjam milyen nevet írassak a sírodra… -Nyögtem fel, ahogy gyorsítani kezdett.- Nehhem! Neehm…! -Nyögtem ellenkezve azzal, hogy élvezném amit csinál. A testem reagált, így ellentmondásos volt. Ahogy szerelmem mocskosnak nevezte, már határozottabban néztem a szemeibe. A helyzet valóban azt mutatta, hogy Kenshin nem jön, de mélyen tudtam, hogy fog jönni. Az is belém ötlött, hogy nem szóltak neki, hogy ne sérüljön meg, de az is, hogy valahol ott van és csak az alkalomra vár.- Ne merj… róla… így beszélni! -Nyögtem ki, majd én is a csúcsra jutottam, ahogy ő is. Eléggé mocorogni kezdtem, hogy szabaduljak, mert belém ment el és most nem voltam abban az állapotban, hogy a kontrollal érdemben foglalkozni tudjak. Leesett nekem is, hogy nem első alkalommal csinálja ezt, ami még inkább undorító volt. Ahogy a mellemhez hajolt és játszani kezdett vele akaratom ellenére is felnyögtem és megremegtem. A második alkalom után, amikor bennem ment el, már kezdtem megtörni. Kevésbé álltam ellen neki és kezdtem beletörődni, hogy nem tudok kimenekülni és elbuktam. Persze a tiszt élve boncolását nem adtam fel, de már nem voltam annyira ellenálló. Jól bírtam az első két menetet, de a harmadik után már fáradni kezdtem. Szinte egyik csúcs után a másikba estem. Próbáltam szerelmemre gondolni, de egyre kevésbé ment, ahogy kezdtem megtörni. Fellobbant a keserű düh bennem, ami nem egészen jó a jövőre nézve. Végül lassanként megadtam a tisztnek, amit akart és nyögdécselve követtem az akaratát, már nem álltam ellen, csak nyögdécseltem és a testem élvezeteit adtam ki. Sonya nem fogja megúszni, de most megtörtem és beletörődtem, hogy nem tudok mit tenni, és nincs választásom, hiszen elárultak engem.- Kenshin… készülj fel… ha jelt adok indulunk… -Mondta Lewis Kenshinnek súgva, majd ő is a helyére ment. Jason, Kenshin és Lewis háromszöget bezárva helyezkedtek el, így lefedve a területet az embereikkel. Lewis várt egészen míg hajnalodni nem kezdett, majd ahogy hajnalodott megadta a jelet, így belendülhettek. Rajtuk ütöttek, így a bent zajló dolgokat fegyver ropogás, egy rájuk törő, véres öltözetű tiszt és kintről hallható zajok zavarták meg.-
    -A hangokat hallva és a berontó tisztet látva csak ránéztem. A tisztre pillantottam, fáradt voltam, de megláttam a lehetőséget, így vártam mit fog lépni ez a kettő.-

  6. *Hallva a férfi szavait nagy levegőt vettem és próbáltam nem rá figyelni… ,de ez nem igazán sikerült érezve ruháján át az egyértelmű jelét az ő vágyainak is*
    -Sonya.. Beloserka… milyen másik.. nevet akarsz?
    *Morogtam vissza neki, majd utána ahogy a tiszt közelebb hajolt hozzám és a nyakamra csókolt felnyögtem a kéjtől és az élvezettől, ahogy pedig abbahagyta sóvárogva kezdtem nézni a nadrágja felé. A következő kérdésére pedig, ahogy odahajolt két szót mondtam neki csak, majd mély levegőt véve vártam a felüdülést, amelyet a tiszt adhatott meg csak nekem. Nem sokkal rá meg is kaptam és én is nyögni, sóhajtozni kezdtem Dora mellett, amint kitöltötték mélységeim. Bár a tiszt inkább arra ment, hogy minél előbb feltöltsön erővel, így rögtön gyorsan és hevesen kezdte a tempót*

    *A tiszt Sonya első válaszára csak felmordult, majd Sonyahoz hajolva a nő nyakára csókolt elnyújtva, aztán pedig mélyen a szemeibe nézve tette fel újbol a kérését*
    -A neved.. és többet is kaphatsz.. megéri, nem?
    *Suttogta oda a nőnek, majd ahogy az a két szót a fülébe suttogta szélesen elvigyorodva szabadította meg magát az eddigi gátlásaitól és kiszabadította tagját fogságából*
    -Köszönöm… most pedig, ahogy ígértem….
    *Mondta hangosan a nőnek, majd mélyen hatolt belé és gyorsan kezdett benne mozogni, hogy mielőbb erőt adjon új “fegyverének”…*

    *A másik tiszt pedig Dora-t tartotta kezelésben továbbra is*
    -A nevem kéne? Minek az neked ribanc? Élvezed egy teljesen idegennel is? Ne tagadd!
    *Nevetett Dora arcába, majd felgyorsított, hogy beváltsa fenyegetését*
    -A mocsok párod meg nem is jön megmenteni sem… háát… ennyire vagy neki fontos látod?
    *Suttogta oda Doranak, ahogy a tagja egyre jobban kezdett a nőben lüktetni, előre jelezve a csúcsának eljövetelét*
    -Miért eresztenélek? Hmm? Hisz élvezzük mindketten!
    *Mosolygott a tiszt mélyen Dora szemeibe nézve, majd ahogy a következő szavait elkezdte Dora ő csak egy mély morgással mélyen a nőbe engedte magvait és szinte meg sem állva folytatta a mozgást a következő csúcsa felé, látszott, hogy nem először csinál ilyet*
    -Hogy ízlett, hmm? Még ezt mondod… de vajon a tizedik után is ezt fogod? Hmm? A nevem pedig majd akkor tudod meg, ha beállsz közénk.. végleg!
    *Vigyorgott rá, majd egy gyors mozdulattal a nő egyik melléhez hajolt és megcsókolta azt, majd a bimbóját vette kezelésbe, hogy minél több élvezetet okozva próbálja megtörni célpontját*

    *Kenshin pedig lesben állt a helyén, arcán semmilyen érzelem nem volt látható, viszont keze már-már elfehéredett kardján. Egy vámpírral dolgozott együtt épp – kényszerből egyezett meg vele csak, hisz szerelme többet ér holmi önös érdeknél. Nehéz volt kompromisszumra jutnia vele,de végül csak sikerült. Most már csak a tervüket kell véghez vinni és akkor talán meg mentheti időben szerelmét. Készen állt arra, hogy akár az élete árán is tegye ezt meg*

  7. -Még azért fél füllel próbáltam figyelni barátnőmre is, de tény, hogy figyelmem 90%-át most a lábaim között lévő tiszt kötötte le.- Sonya… Neeeehh!… Ahh… -Kezdtem bele egy mondatba, de a behatolás félbe vágta a mondatomat. Testem megfeszült és fejem hátra hajtottam egy pillanatra, ahogy mélyen csúszott be egy mozdulattal. Sajnos a testem reagált az ingerekre és szaporább lett a légzésem. Hiába akartam ebben a pillanatban kivégezni a tisztet, ezt el kell ismerni, hogy neki is jó méretei vannak odalent, akár csak a páromnak.- Mi a neved? -Kérdeztem erősen küzdve a nyögésekkel, ahogy mozogni kezdett aprókat. Az ingerek hatással voltak rám és a düh és kéj érdekes kombinációja uralkodott el rajtam. Próbáltam magam szabályozni és irányítani, de alig tudtam. Túlságosan megbontotta a kontrollom, hogy nem szerelmem van bennem. Amikor belém hatolt máris felfogtam mi történt velem és mi vár még rám. Próbáltam még mindig ellenállni, de ahogy teltek a másodpercek a tudatom egyre inkább vesztésre állt a helyzettel szemben. Megerőszakol ez a tiszt és nem tudok ellene tenni. Egyre inkább kezdtem Kenshinre fogni a dolgot, hogy ez az ő hibája. Kezdtem tipikusan beleesni a megtört és sérült nő képébe. Szemeimben még láthatta a tüzet és kezeimmel is próbáltam szabadulni, de nem tudtam.- Aaahh… Eresszh… eel! … -Nyögtem mozgolódva, de mivel ő volt fölényben, hiába, mert ha lefogja a csípőm még annyi esélyem se lesz az akadályoztatásra. Nem! Én választottam Kenshint… Én akartam mindkettőt jól csinálni… de… ha… nem kezdek érzelmeskedni… akkor nem lennék itt… Futottam a fejemben a gondolatok. Lewis és Kenshin nehezen jutottak kompromisszumra, de végül a közös cél érdekében düllőre jutottak egymással. Jason és Lewis felállította a tervet és fel is készültek. Miután észrevétlenül elfoglalták a helyüket vártak az alkalomra. Tökéletes katona nem létezik, és mivel nő is vagyok, ez jelentősen adott az érzéseimnek. Ahogy mellemre markolt durván felnyögtem. Nem okozott annyira rossz érzést a durva markolást, mint amilyet kellett volna, ezért újra mozgolódni kezdtem.- Nem… fogom… elfelejteni… te fel… fel sem érsz… hozzá… -Nyögdécseltem még mindig küzdve a tiszt és a vágyak ellen, de már éreztem, hogy kezdek megtörni, hiszen nem tudtam szabadulni.- Tudni… akarom a neved… -Nyögtem parancsolóan, amiért még kaphatok büntetést, és nem is voltam olyan helyzetben, hogy megengedhessem magamnak. Sajnos a barlangom is lüktetni kezdett a tiszt körül és a testem is vágyott a “férfi társaságra”, mert hasonlóan csinálta most, mint szerelmem mielőtt eljöttem otthonról.-

  8. *Nagyot nyeltem az engem kínzó tiszt szavain és próbáltam nem rá nézni… Húzni próbáltam az időt, hogy minél kevesebbet kelljen válaszolnom a tisztnek, de végül egy mélyebb légvétel után felnéztem rá*
    -Té..téged…
    *Mondtam ki remegő, szinte elcsukló hangon, hisz tudtam, hogy a következő kérdése mi lesz, illetve mi az ára az előbbi egy szavamnak. Dora helyzete kicsit sem segített rajtam, sőt inkább rontott a helyzetemen, hisz a vágydémonom és én is éreztük a felfokozott vágyat körölöttünk. Ráncigálni kezdtem láncaim ,de már nem a szabadulásvágy miatt, hanem már más célból…*

    *Az orosz tiszt nagyot nevetett, talán Dora küzdelmét is túlszárnyalva hangjával*
    -Khm… akkor kérek egy nevet és megkaphatod, amire vágysz…. csak egy-két aprócska szó és akkor sokkal jobb lesz hidd el nekem!
    *Suttogta a Sonya fülébe a tiszt megcsókolva a nő nyakát aprón, akin már csak ettől is látszott a pirosság és az, hogy alig bírja magát visszafogni. Közben pedig oldalra pillantott néha, hisz neki is kezdett sok lenni Dora és a másik tiszt “játéka” rá is hatással voltak a mellette zajló események*

    *A másik tiszt Dora harciasságát csak bíztatásnak vette*
    -Már késő… éés ha strici vagyok.. akkor lehetsz te az első a sorban… cyka!
    *Nevette el magát a tiszt, majd egy mozdulattal mélyen hatolt az Amerikaiba, annak minden küzdelme ellenére*
    -Hmm.. kellemesen szűk… látom a párod kompenzál a kardjával….
    *Nevette el magát a tiszt, majd durván Dora mellére fogott, aztán pedig apró mozdulatokkal kezdte a nő vágyait fokozni*
    -Nemsokára már az én nevem fogod nyögni és elfelejted a párod végleg…, ha mást nem erre még jó leszel megtörve is!
    *Suttogta a nőhöz közelebb hajolva, de okulva a fejelésből már távolságon kívül maradt, hogy ne fejelje a nő le őt*

  9. -A szabad a gazda mondatot hallva, nem is kellett mondani mi fog következni, mert a tökön rúgott tiszt eléggé ki akadt rám. Amikor elkezdte levágni a ruhát rólam, nem tudtam Sonyával foglalkozni, mert más gondjaim támadtak. A tiszt szavait hallva, mi szerint elfeledteti velem a párom minden porcikáját és teherbe ejt erősen megoldandó gondot éreztem. A francba… túlságosan zaklatott vagyok, és nem gondolkodtam tisztán… tisztán kell gondolkodnom, különben tényleg teherbe ejt. Gondolkodtam. Az állam megragadására a szemeibe néztem komoran. Ahogy a szerszámát kezdte elővenni és elő is vette, legszívesebben felboncoltam volna élve, de most nem voltam abban a helyzetben. Próbáltam volna szabadulni, de a másik őr lefogta a kezeim, így a másik hiába ellenkeztem és ellentartottam, elkezdte szétfeszíteni a lábaim. Jobban aggódtam most a lábaim feszítő őr miatt, mint a kezeim miatt.- Ne merj hozzám érni! -Mondtam neki és lábaimmal megpróbáltam elrúgni, de már nem tudtam, mert sikerült szétfeszítenie a lábaim és becsúszott a lábaim közé, így már nem tudtam vele mit tenni. Pontosan tudtam, hogy most ők nyertek és már nincs innen menekvés. A gondolataim rendezni próbáltam, de elég nehéz volt, mivel nem a párom volt a lábaim között, hanem valaki más és ez felborította a gondolataim, de végül sikerült rendeznem valamelyest.- Ne merd, te strici! -Kiabáltam rá, hátha ezzel időt nyerhetek, de ez nem akadályozta őt, sőt én tűntem még inkább tüzes menyecskének, és harcias vadmacskának, mint ijesztőnek, főleg mert ő volt most előnyben. Ez a jelenet pedig nem fog segíteni Sonyán.-

  10. *Hallva Dora újabb kitörését nagyon megijedtem, hisz tudtam, hogyha elfogják nem lesz megállás,de szerencsére ismét nyert nekem néhány percet. Éreztem, amint minden eremben égett a vágy és szinte alig tudtam annak céljáról levenni a szemeim*

    *A tiszt Dora következő mozdulatára és kitörésére irritáltan reagált. A követelésére pedig a nőre nézett*
    -Csak két katonáról beszélünk, viszont neked véged Dora!
    *Komolyodott el a tiszt a nőre nézve, majd nagyot sóhajtott*
    -Szabad a gazda a hölggyel kapcsolatban.. csak foglaljátok le!
    *Mondta köhintve egyet, majd visszanézett Sonyara, hogy folytassa tovább ott ,ahol abba hagyta*
    -Nos Sonya? Hol is tatottunk.. áhh a démonod nevénél! Ha elmondod nekem… ,akkor megkapod akire vágysz… kire is vágysz , hmm?
    *Suttogta a nőnek elmosolyodva*

    *Az imént tökön rúgott tiszt, amint visszaszerezte a fájdalma felett a kontrollt a késével levágta Doraról a maradék ruhadarabokat, majd erősen megfogta a nő állát*
    -Tudod.. meg fogsz azért a rúgásért fizetni… ribanc!
    *Mondta neki tört… Oroszos akcentussal, majd elkezdte elővenni a célszerszámát, amelyet Dora előbb “megsebzett”*
    -Meg fogod még bánni azt a rúgást… elfeledtetem veled a párod minden porcikáját… vagy teherbe ejtelek.. mindkettő jó nekem!
    *Vigyorodott el végül a másik tiszt is, majd elkezdett helyezkedni és szétfeszíteni Dora lábait, hogy megtegye azt, amit eddig megakadályozott a másik tiszt*

  11. -Ahogy lefogtak, ők még nem tudták, hogy a térdre szorításommal mekkora bakot lőttek. Mivel már a szer, amit az én édes szerelmem elterített a testemben és kiélveztetett velem hatott, ezért hirtelen berántottam a kezem és kirántva a fegyvereiket az egyiket magam elé rántottam és a nyakára léptem befeszítve, így ha akart még levegőt venni nem igazán mocorgott, a talpam alatt, így viszont farkas szemet nézett azzal a “helységgel”, amit Kenshin annyira szeret meghódítani egy bizonyos tagjával. A másik katonát is lerántottam magam elé és a fejére nyomtam a fegyvert, így ő se mocorgott tovább.- Ereszd el Sonyát… -Mondtam oroszul, tökéletesen, mintha magam is született orosz lennék. A másik fegyvert kibiztosítottam és ráfogtam a tisztre. Amilyen könnyűnek gondolták az elfogásom, most annyira nem egyszerű velem bánni. Elvégre én egy harcias vadmacska vagyok, pontosabban macskadémon.- A neve Sonya Beloserka… nem más! Nincs más neve, csak ez… Lewisre vágyik a legjobban, a vőlegényére … nem csalta meg, a maguk kotyvaléka miatt tette, de én átláttam az átlátszó trükkökön… és ha nem tetszik, állok rendelkezésére… -Mondtam komolyan, de én akkor még nem tudtam, hogy egy rejtett fal mögül tudnak kijönni, így elkaptak és hátra rántva a földön találtam magam két őrrel magamon, és a csuklóm megfeszítették, így a fegyvert is kénytelen voltam elengedni. Hol a francba vannak már? Morogtam gondolatban, magamban. Ezzel most alaposan vissza vetettek, főleg, mert hoztak új láncokat és leláncoltak ismét. Sonya… ellen kell állnod… ha nem tudnak veled sehová jutni vissza zárnak minket, hogy újabbat találjanak ki… Kérlek, tarts ki… Gondoltam.- Sonya… együtt erősek vagyunk… -Mondtam kényelmetlenül, mert össze-vissza ráncigálták a kezem.- Rohadék! -Mondtam tüzesen és lazán tökön térdeltem az egyiket, akinek az nagyon is kellemetlen volt és káromkodott is miatta, de vissza láncoltak.-

  12. *Dora szavaira elnevette magát a tiszt, majd ismét hajolt volna közel hozzám, hogy folytassa kínzásom, de ekkor felfigyelt a láncok elszakadására és Dora felé nézett*
    -Azt hiszed ez működni fog? Tényleg ? Ennyire naív lennél? Idióta Amerikaiak!
    *Az Orosz tisztet meglepetésként érte Dora megszabadulása és az őr kiütése, akit felállított. Majd érezve a pisztoly okozta ütést hangosan kezdett káromkodni és ordítani az őröknek, hogy fogják le, azonban ez nem volt oly könnyű feladat*

    *Érezve, hogy nagyon nehéz az ellenállás számomra nagyokat sóhajtottam*
    -Le… lewisre!
    *Motyogtam végül ki gyenge válaszom, amiből egyértelműen látszott, hogy legszívesebben mást mondtam volna. Félre is pillantottam ekkor, majd ekkor tört meg a lánc és adta elő Dora a kis harcát, amivel egy picit levegőhöz juttatott a kínzásból. Amikor viszont leterítették az őrök láthatóvá vált a pánik az arcomon, hisz tudtam, hogy mi fog következni. Oroszul hadartam el a tisztnek, hogy engedje el Dora-t, vagy nagyon megbánja*

    *Az orosz tiszt a földre szorított Dorara nézett és tudta mire készülnek az emberei*
    -Még ne elvtársak… először legyen mienk a cél… és utána ráérünk kiélvezni a desszertet, nemde?
    *Vigyorgott Dorara, majd ismét Sonyahoz lépett és a nőhöz hajolt, hogy folytassa a kínzását a szavaival*
    -Nem volt valami őszinte az előbbi válasza…. biztos, hogy őt kívánod? Pedig nem is oly rég csaltad meg!
    *Suttogta a tiszt Sonya ajkaira, majd az ajkaihoz tette a fülét, hogy “jobban” hallja a nőt*
    -Nos… elég egy szó… egy név és megkaphatod amire vágysz…
    *Suttogta a tiszt neki, majd Dorara nézett vigyorogva, majd vissza nézve a célpontjára, hisz tudta mit szerezhet az Orosz hadseregnek vele. De sajnos a nő konokul ellenállt neki még*

  13. -Ahogy Sonya válaszolt és elmondta a nevét, de szerencsére az emberi nevét enyhén szólva ideges lettem. Valamit tennem kell! Valamit! Valamit tennem kell! Gyerünk Dora! Nem vagy te olyan magatehetetlen! Keress… Keress… Zakatolt a fejemben a gondolat. – Te mocskos kis ruszki hulladék! Kiszabadulok innen és felmosom veled a padlót! -Morogtam a tisztnek dühöngve. Végül eszembe jutott, hogy nincs olyan lánc amit ne lehetne megfeszíteni és meggyengíteni. Elkezdtem a láncot feszíteni és mozgatni, hogy a súrlódási erő hasson rá és gyengítse.- Sonya! Ne mondj semmit! Bízom benned! Tudom, hogy menni fog! -Kiabáltam barátnőmnek.- Sonyaa! -Kiabáltam, amikor hirtelen megrecssent a lánc, amely két kezem tartotta. Ekkor megrántottam és teljes súlyommal húztam le, hogy feszítve a megrecssent láncot le tudjam tépni. Ez sikerült is. A lánc hirtelen megadta magát, így talpra értem és leguggoltam.- Ne hagyj el minket! -Mondtam Sonyának, miközben elkaptam egy közelebbi széket és a meginduló őrhöz vágtam, megfelelő erővel és ívvel, hogy célba találjon és kiterítsem az őrt. A tiszt vesztére elég közel állt, hogy éppen hogy csak elérjem, így kirántottam a fegyverét és a tussal hátba vágtam, szintén a megfelelő helyen, így kénytelen volt elhátrálni. Sajnos a lábaim miatt nem tudtam mozogni, így hamar rám vetette magát két őr és lefogott. Erősen ellen álltam, de nem sok eséllyel. Lenyomtak a földre, térdre és kezeim feszítve tartottak egy helyben.- Sonya… ! -Pillantottam rá olyan szemekkel, amit csak ő érthetett. Sonya így láthatta, hogy inkább hazudjon és engem adjon ki, mint saját magát. Elszántam magam, hogy inkább én, mint a tiszt irányítsa.- Ruszki korcsok! … -Kiabáltam eléggé lealacsonyítva a férfiak képességeit, ami persze oroszhonban “vérbosszút”, pontosabban “testbosszút” kíván, amit én nem tudtam, mert ennyire nem másztam bele az orosz kultúra rejtelmeibe. Én pedig túl lengén vagyok öltöztetve, ahhoz, hogy ekkora legyen a szám.-

  14. *Nagyot sóhajtottam Dora szavaira, de a szer nagyon is hatásos volt, így egyre jobban kezdtem érezni azt az elemi késztetést, amelynek elég nehéz volt ellenállnom. Légzésem gyorsulni kezdett, ahogy próbáltam terelni a gondolataim*
    -Tu.. tudom Dora! De..de nem hiszem, hogy menni fog…
    *Motyogtam a barátnőmnek, miközben egyre nehezebb volt magam vissza fogni, amit az egyre pirosló arcom is mutatott. Sóhajaim pedig egyre mélyebbek voltak*

    *Az orosz tiszt csak elnevette magát Dora szavaira*
    -Azt hiszed győzhetsz? Már kezemben van Sonya barátnéd…
    *Vigyorgott a tiszt, majd Sonyara nézett és elmosolyodva a nő állára fogva emelte fel a fejét, hogy a szemeibe nézzen, majd mély levegőt vett*
    -Nos kedvesem… mondd csak.. mi a neved? Súgd meg nekem!
    *Kérdezte meg a tiszt Sonyat elvigyorodva, majd egy pillanatra Dorara nézett várva a nő reakcióját*

    *Közben éreztem, amint a testem minden porcikája reagálni kezdett a szerre és egyre jobban ködösödött el az elmém hála a szernek*
    -Sonya… Beloserka!
    *Mondtam neki ki hallhatóan, majd mélyet sóhajtottam*

    *A tiszt pedig nagyot sóhajtott erre*
    -A másik… neved súgd meg… és megkapod érte, amire vágysz… mondd mire vágysz? Hmm?
    *Suttogta a tiszt Sonyanak, de úgy, hogy még Dora is hallja szavait. Néha az Amerikaira pillantva vigyorogva, hisz tudta, hogy már csak idő kérdése az, hogy övé legyen, amit szeretne*

  15. -Ahogy a nevet említette a tiszt darabokra tudtam volna szedni. Mivel nem sokat használt a megállításában a puszta szó, én is erősen aggódni kezdtem barátnőmért. Egyre feszültebben figyeltem, ahogy a tiszt lefogja Sonyát, hiába ficánkolt beadta neki. Ahogy láttam, hogy beadta neki és Sonya reagálni kezdett még inkább törtem a fejem mi legyen. A láncokat egyedül nem tudom letépni, mert nem tudok túl sokat mozogni, fegyverem nincs, így nem volt választásom.- Sonya!… Sonya! Figyelj rám! Figyeljetek a hangomra! Tudom milyen kínzó és gyötrő lesz… de ellen kell állnod! Erősebb vagy tőlük! Még tőlem is! … Ne mondj nekik semmit… ! -Kiabáltam barátnőmre.- Tudom, hogy erősebb vagy és ellen tudsz állni! Emlékezz arra, amikor síelni voltunk… Akkor sem uralhatott téged senki! … Van kiért harcolnod ellenük! Semmiképpen se mondj semmit! -Kiabáltam, már én is ficánkolni kezdtem és próbáltam szabadulni. Megragadtam a láncokat és kezeimmel húzni kezdtem lefelé, hátha legalább meg tudom gyengíteni.- Francba… -Morogtam. A mozgástól, kikötözve, azért elég jól mutattam, főleg, mert a vékony trikó kellően kiemelte az alakom. Nem tudtam gyengíteni a láncokon hiába próbáltam, de viszont eszembe jutott más ötlet, de ahhoz kellene legalább egy hajtű.- Szemetek! … -Morogtam és erősen elgondolkodtam, hogy ha nem lesz más választásom megteszem én és használom a nevét, hogy ne juthasson orosz kezekbe.-

  16. *Meghallva Dora szavait nagyot sóhajtottam, majd a limonádé említésére már nem bírtam visszafogni a kuncogásomat, ami hangosabb lett a kelleténél*
    -Limonádé? Azt szeretem…,de vodka legyen az alap!
    *Válaszoltam végül kuncogva Doranak, majd elkomorodtam, amikor az Orosz tiszt megfogta a kezemet..*

    *A tiszt Dora szavaira csak elnevette magát hangosan*
    -Ugye tudja, hogy csak egy névre van szükségem és azt teszek vele, amit akarok? Drága Dimitry áldozatára mind emlékezni fogunk!
    *Mondta végül elkomolyodva és megtorpanva nézve Dorara, majd ismét Sonyara nézett*
    -Ez nem limonádé.. és nem is vodka elvtárs!
    *Mosolygott a tiszt mindkettőnkre, majd Sonyahoz lépve megfogta a nő karját, majd felkészült, hogy beadja az injekciót. Sonya erős ellenállásának ellenére lassan lefogja a nő egy kezét a kezével, majd a vénájához illesztette a tűt, majd beadta lassan a szert Dora és Sonya minden próbálkozása ellenére*

    *Ahogy megfogta a tiszt a kezem rángatni kezdtem, amennyire láncaim engedték és lehunyt szemekkel próbáltam ellenállni*
    -NYEEET!
    *Kiáltottam idegemben az anyanyelvemen és próbáltam még a fejemmel is rásegíteni az ellenállásra, ahogy tudtam. A tiszt arcán az elégedett vigyor még jobban zavart, de most azt akartam elérni, hogy ne kapjak a szerből. Végül, ahogy éreztem a tű behatolását, majd a folyadékot is. Ahogy az szétáradt a testemben éreztem, amint az elkezdett felhevülni és, ahogy próbált a démoni alakom is felszínre törni. Erő hiányában viszont az nem tudott megtörténni, viszont éreztem, amint a testem elönti a forróság és a vágy –
    a vágy az előttem álló Orosz iránt. Láncaimat kezdtem rángatni teljes erőből, akár egy lefogott vad*
    -Erressz! Cyka!
    *Szóltam oda a tisztnek remélve, hogy ereszt…*