Rhaegal

Egy sziklafalba vájt kastély melynek belső építészete igen csak fényűző és pompázatos a világítás pedig a hegyben lévő különleges kristályoknak köszönhető, melyek erős foszforeszkálást bocsájtanak ki magukból, s ezáltal bevilágítják a szobákat.

castles dragons architecture fantasy art buddha statues artwork asian architecture lions_www.wall321.com_56

Vélemény, hozzászólás?

45 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Rhaegal

  1. Nehezen sikerült kiszabadulnom a Ceremenek fogságából. Szerencsére Elenát sikerült kimenekítenem innen és láttam, ahogy elfutott. Ő már kint volt a slamasztikából, mikor hatott az altató varázsuk. Egy barlangban tértem magamhoz s nem tudtam meddig aludhattam. Kitörve azonban nekem is sikerült megszöknöm onnan. Első utam haza vezetett, hátha elment a kastélyba Elena, de nem találtam ott. Azonban rengeteg por volt és egy lélek sem.
    -Sokáig lehettem elzárva.-állapítottam meg, s végül egy szolgám maradt a házban, ki mindvégig hűséges volt hozzám. Ő közölte velem, hoyg egy évig voltam távol. Teljesen lesokkolt a dolog, s elena keresésére indultam.

  2. -Majd meglátjuk Elena, majd meglátjuk. *Mondtam miközben én elindultam ki a konyhába, hogy megnézzem hogyhaladnak az ételel, de felállásomba megakadályozott hű konyhásom ki már hozta a szépen tálalt ételeket. Az asztalra helyezve tette bele a szedőkanalakat is.*

    – Hajába sült petrezselymes burgonya, sült sertés oldalas, szezám magos rántott csirkemellel és rakott csirkemell. Hozzá pedig édes káposzta saláta, tejfölös uborka saláta. *Mondta el a szakácsom a menüt, melyet készítettnekünk.* -Inni való pedig egy üveg 1670-es évjáratú francia portoi bor. *Mutatta nekünk az üveget, melyet kinyitva töltött nekem, majd a kisasszonyhoz fordult.* -Tölthetek kisasszony?

    – Köszönjük Huan. Remek vacsorát készítettél. *Köszöntem meg és úgy néztem Elenára elmosolyodva.* -Nagyon finom bor, de ha gondolod mást is kérhetsz.*

  3. * Fél szemmel folyamatosan a környezetét figyelte. Mindent nézett ahogy halad mellette a folyosón és elmosolyodott. hatalmas volt és ahhoz képest egész világos. Halkan kezdett el kuncogni, majd amint beértek az étkezőbe lepetten nézett körbe. Kápráztatóan volt megcsinálva az egész, nagyon tetszett neki. Nyugodtan lépdelt oda vele az asztalhoz és elmosolyodva bolintott irányába*
    – köszönöm * nézte hosszan, miközben helyet foglalt. Szavaira nemes egyszerűséggel csak legyintett egyet*
    – álmodozzon csak ő úrasága… nem látok rá sok esélyt hogy elaldunék, úgy hogy kénytelen lesz erről az esetről lemondani *kuncogott pimaszul miközben kényelmesen dőlt hátra a széken és vörös szemeit rá szegezve hosszan figyelte*

  4. *Könnyed léptekkel haladtam az étkező felé, ahol már megterített asztal várt két főre. Úgy látszik észrevették nem érkeztem egyedül haza. * -Ohh remek. Kérés nélkül két személyre terítettek. *Mondtam elmosolyodva és az asztalhoz vezetve engedtem el kezét és húztam ki neki a széket.*

    – Nos ez esetben kedves Elena kisasszony majd mikor elalszik átviszem az egyik szobába. *Mondtam szemeibe nézve elmosolyodva, majd rákacsintottam.*

    – Csak nehogy a saját szobám legyen az.

  5. * Hosszan nézte és mikor a karját nyújtotta halkan kuncogva mosolyodott el. Régen volt dolga egy személlyel aki szinten az ő fajába tartozott, de közel nem viselkedett ilyen illedelmesen és egyáltalán nem tartotta szemelőtt a jómódort, így felüdülés volt számára a dolog*
    – ám legyen..* kuncogott halkan miközben bele karolt és megindult ele kifelé. Még vetett egy pillantást a térkép felé, de látva hogy az magától visszakerül a helyére megnyugodott. legalább tudta hogy honnan kell újra majd előszednie. Szavaira hirtelen kapta rá vöröslő szemeit a férfire és mosolyogva vette tudomásul ajánlatát*
    – Nagyon kedves tőled, de nem szűkséges.. ha beeszem magam a laborba meg a könyvtárba nem nagy a valószínűsége, hogy egyáltalán aludni fogok… nem szokásom addig, amíg rá nem jövök a rejtélyre és annak megfejtésére… maximum akkor előfordul, ha már teljesen kimerültem * kuncogott*