Reyes és Nilela otthona

Az összes spórolt pénzüket félretéve építtették meg ezt a csodás panorámájú téglaházat az erdő és a tenger szélén. Nilelának, mint erdőtündérnek szüksége van a természet közelségére, itt pedig fák, virágok és állatok akadnak bőven. Teljes a csend a nap minden szakában, csak a megnyugtató tenger morajlását hallani. A sűrű növényzet pedig elfedi a kis házat a kíváncsi szemek elől…

Vélemény, hozzászólás?

4 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Reyes és Nilela otthona

  1. Miután Reyes végre elmondta, hogy mi nyomja a szívét, Nilela lelke annyira megkönnyebbült, hogy azonnal zokogni kezdett. A férfi a karjaiba zárta és egész éjjel vigasztalta, végre őszintén tudtak beszélgetni az eddig ki nem mondott dolgokról, amíg mindketten mély álomba nem szenderültek.
    Reggel a napfény reménnyel telve kúszott be a hálószobába és melegítette fel az egymásba burkolódzó szerelmespárt. Nilela a férfi mellkasán feküdt és egyenesen a jégkék szemekbe nézett:
    -Az élet fájánál történtek óta, egyre csak erősebbnek látlak. -elmosolyodott és egy kacér csókot adott Reyes szájára. -Én tudom, hogyha úgy hozza az élet, meg tudod védeni a családodat. De ne felejtsd el, hogy nem vagy egyedül.
    -Tudom. -Reyes annyi mindent szeretett volna mondani Nilelának, de sohasem találta a szavakat. Különösen akkor nem, amikor a lány, az igéző zöldesbarna szemeivel egyenesen rá meredt. -Te vagy a mindenem. Illetve… nemsokára Ti lesztek.

  2. Mióta halandóvá vált, Reyes nem engedhette meg magának, hogy elgyengüljön. Edzett, ahogy csak bírt, repült, kényszerítette magát, hogy ne adja fel. Ami eddig teljesen természetes volt, az angyal lét velejárója, azért most keményen meg kellett, hogy dolgozzon. Nileláért. Ha magáról lett volna szó, akkor az élete hátralevő részét egy kis viskóban tölti, remeteként… de közben beleszeretett ebbe a kis tündérbe. És bár a főzet óta senki nem vadászott rá, soha nem aludhat nyugodtan. Meg kell védenie Nilet, meg kell védenie a családját…
    Minden éjjel látja a lány szemében a vágyakozást egy közös gyermek iránt, de egyszerűen nem érzi magát elég erősnek… nem elég erős ahhoz, hogy megvédje a porontyot, sem ahhoz, hogy ezt beismerje a nőnek akit szeret.
    ***
    Nilela a konyhában forgolódott, a férfi pedig az asztalnál ücsörgött, látszólag nagyon belemélyedve a könyvébe. Nile odatáncikált hozzá és huncut mosollyal kivette a könyvet a kezéből, majd egy könnyed röppenéssel a szekrény tetejére helyezte. Reyes mindig mosolygott a nő csínyein, ezért elkapta a kezét és szorosan magához húzta, apró csókot lehelve a lány nyakára.
    -Tudod…
    -Mit tudok? -nézett kérdően a férfi.
    -Ez a ház olyan hatalmas… kettőnknek. -súgta a lány és átkarolta Reyes nyakát, aki hamar kibújt az ölelésből. Rezzenéstelen arccal az ablakhoz sétált. Nilela szívének újabb darabja tört szilánkosra, égette a mellkasát a kínzó fájdalom. Nem értette, hogy a beszélgetés ezen részénél miért telepszik rájuk a kellemetlen csend. Hogy miért nem szól a férfi egy szót sem. Miért nem biztosítja arról, hogy van jövőjük együtt… hogy lesz családjuk.
    -Reyes. -közelebb lépett hozzá és csillogó szemekkel kérlelte, hogy mondja el az igazat. A férfi nagy nehezen kibökte, de érezte, hogy élete legnehezebb beszélgetése fog következni.

  3. Éjszakánként Nilela gyakran járta az erdőt. Összezsugorodott, lecsúszott a növények levelén, hintázott a faágakon, harmatot szürcsölt a gombák kalapjáról. A korából adódóan nem volt szüksége még annyi alvásra, mint Reyesnak. A férfi gyakran virrasztott esténként, hogy bebizonyítsa, semmit nem változtak az igényei, de hamar belátta, hogy tévedett… Viszont Nilela mellett őszinte lehetett. Ő meghallgatta, pátyolgatta, igazi társsá, nővé vált mellette. Cserébe megkapta azt a feltétlen szeretet, amire mindig is vágyott. Reyes elkényeztette, reggelit csinált neki, és bár Nilela is tudott repülni, mégis levette a legmagasabb polcon pihenő befőttet a kedvéért.
    Ezért minden éjjel boldogan repkedett az erdőben, elfütyülte a szerelmét a virágoknak, belesuttogta az állatok fülébe, úgy érezte, ennél boldogabb már aligha lehet.
    Néha azonban, amikor az erkélyen pihent, vagy csak a ház körüli teendőit végezte, arról ábrándozott, hogy Reyes feleségül veszi és családot alapítanak. A gondolataiban nagyon szépen mutatott, sőt amikor Yuménak mesélte ezeket a dolgokat, akkor is igen hangzatosnak csengett. Egyedül a férfinak volt képtelen elmondani tulajdonképpen mire is vágyik.
    ***
    Nilela a teraszon ücsörgött és csendben figyelte Reyest. A férfi éppen a szárnyait edzette a tenger habjai felett. Gyakran csinálta mostanában, nem akarta elveszíteni a formáját… na meg persze a repülés képességét. Nilela ilyenkor gyakran odaképzelt egy kisfiút akit Reyes a nyakába vehetne és együtt szelhetnék a habokat, vagy egy fodros ruhájú kislányt, akinek Ő maga fonhatná a haját.
    Valahányszor próbálta felhozni a témát, mindig kizökkentette valami, plusz Reyes sem úgy tűnt, mintha lelkesedne érte… kénytelen volt arra gondolni, hogy a férfi esetleg mégsem szeretne vele ennyire komoly kapcsolatot. Újra belekortyolt a teájába, de ezúttal csak keserűséget érzett.

  4. Bár még csak pár napja laktak a házban, Reyes máris olyan szeretettel tekintett rá, mint egykori otthonára az Angyalok Birodalmában. Minden tökéletes volt: a meghittség, a kényelem, a szerelem. Nappal a házban foglalatoskodtak: építgették, javítgatták, festegették, élvezték a kandallóban pattogó tűz melegét vagy csak hallgatták az ablakon kopogó esőt. Éjjel pedig megmutatta Nilelának, hogyan táncolnak az angyalok az égen.
    Mióta megitta a főzetet, érezte, hogy gyengül, határozottan kezdett halandóvá válni. Nilela mindig támogatta, de nehéz volt belátnia, hogy alig erősebb egy embernél. Elvesztette az angyali léttel járó kiváltságokat, nem tudott többé bánni az elemekkel, csak a két szablyája maradt a hátán. Nilela nagyon szeretett volna családot alapítani, de Reyes egyszerűen gyengének érezte magát. Gyengének, hogy megóvja a családját mindentől.
    ***
    -Min gondolkozol? -kérdezte tőle a tündérke, miközben a hajtincseit cirógatta. Szerette Nilela ölébe hajtani a fejét, ilyenkor mintha a teher egy részét levették volna róla.
    -Rajtad. Rajtunk. -mosolygott Reyes. -Nem akarlak elveszíteni. Soha.
    -Nem is fogsz. -Nilela közelebb hajolt és egy apró csókot lehelt a férfi homlokára. Beterítette tündérporral. Megnyugodott az elméje és hamar álomba szenderült. Mióta halandóvá vált, rendszeresen végigalussza az éjszakákat. Nilela betakarta egy puha pokróccal és kisétált az erkélyre. Gyorsan felröppent és apró méretűre zsugorodva bejárta az erdőt. Vigyázott az állatokra, a magasan hajlongó fákra, az apró fűszálakra.