Reinto kastélya

Eme kastély alaposan el van rejtve az emberek és a mágikus teremtmények elől. A kastélyt körülvevő hatalmas erdőt is egy külön védőfal veszi körül, hogy az illetéktelenek ne keveredhessenek oda csak úgy a birtokra. Amolyan kerítésként is szolgál. Maga a hatalmas építmény több szintből áll. Rengeteg a hálószoba és a szórakozásra kialakított hall, viszont ezek zöme le van zárva a kihasználatlanság miatt. Az alsó szinten elterül egy hatalmas bálterem, és egy hozzá passzoló étkező. A mellettük lévő szárnyban található a könyvtár, valamint alatta a cellák, ahol a birtokon védő fenevadak pihennek nappal. A belsőkert hatalmas és ápolt, az egyik távolabbi zugában pedig egy hatalmas növényház lapul meg tele egzotikus növényekkel.

Vélemény, hozzászólás?

8 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Reinto kastélya

  1. * Látva arcán a meglepettséget széles lett a mosolyom. Persze érthető, hogy megdöbbentettem, hisz magam is meglepődtem mennyire lágyszívű vagyok ezekben a percekben. Valamiért különleges protekciót élvez a kis hölgy. *
    – Sejtettem, hogy beleegyezel. Az ajánlatom túlságosan is nagylelkű, hogy csak úgy visszautasítsa bárki is. Nos akkor…
    * Jobb kezemmel csettintettem egyet majd ellöktem magam az asztaltól. A semmiből szép lassan előkerült egy szerződés, melynek minden egyes betűjét vérrel írtál. Közelebb mentem hozzá, hogy a szerződés pontosan kettőnk közt lebegjen.*
    – Örülnék, hogyha örökre magamhoz láncolhatnálak, szerintem nagyon szórakoztató évszázadoknak néznénk elébe.. Viszont a romlott lelkem ellenére én hű vagyok az adott szavamhoz. Három hónapot kapsz. Ez idő alatt viselni fogod a jelem így tudni fogom, hogy mikor merre jársz és mit csinálsz.
    * Levettem a kesztyűimet majd azokat ledobtam a földre. A jobb kezem egyik hosszabb körmével vágást ejtettem a nő alsó ajkán, majd türelmesen megvártam amíg kellő mennyiség ki nem serken. Ezek után megvágtam a sajátom is a szerződés hitelessége érdekében.*
    – Ha nem leszel engedelmes, olyan kínokon fogsz keresztül menni a szavad megszegése miatt, hogy azt fogod kívánni bárcsak az elfeknek adnálak.
    * Suttogtam komoly hangon az ajkaiba mielőtt megcsókoltam. Az ajkainkon lévő vér elegye rólunk a papírra cseppent amin megjelent a nő neve, végül a szerződés erősen felfénylett. Ahogy a papír szép lassan eltűnt, az előttem álló hölgy mellkasán úgy rajzolódott ki a pecsétem jele mely szabályosan a bőrébe égett.*

  2. -Azt teszel, amit csak szeretnél… A fajtársaim..a barátaim elárultak.. Inkább alázkodnak meg a fivérem előtt, mintsem az én oldalamra álljanak.. Megérdemlik a halált…-vágtam közbe fagyos tekintettel.-Viszont…én magam akarok végezni velük egy napon..-a bosszúérzet okozta adrenalintól kitágult pupillákkal követtem az előttem álló férfi minden szavát.. Füleltem, mint egy jól nevelt korcs a gazdájára…majd mikor úgy éreztem ideje felszólalnom..nem haboztam.
    -Ha csak ócska kacatokkal tudnék szolgálni…hidd el nem ajánlanám fel őket… Tiszta rokonainkkal ellentétben mi nem hordunk magunknál mágiátlan eszközöket… Létünk a sötétség… Pont ahogy neked is…-csak reménykedni mertem, hogy talál valamit, ami felkelti az érdeklődését… Élni vágytam… Nem akartam ilyen könnyen feladni az álmaimat… Nem ilyen sorsot kívántam magamnak… A fenyegetésétől borzongás indult el a gerincemben, majd az izmaimon keresztül szép lassan az egész testemben szétterjedt… méregként égetve minden porcikámat… Nem tudtam elmenekülni az engem fogvatartó árnykarok szorításából… Próbáltam visszafojtani a torkomból feltörni készülő sikolyokat…és a szemeimet mardosó könnyeket… Azelőtt sosem mondhattam magaménak igazán a félelem szót… Úgy tartottam ez egy kiváltság, amivel csak is én rendelkezhettem… A rettenthetetlenség erejével felvértezve bármire képes lehetek… Elpusztíthatok mindent, ami az utamban áll… Belevéshetem a nevemet a történelembe… A merész álmok hamar homályossá és fakóvá váltak… míg végleg eltűntek az agyamból… Kétségbe voltam esve..mégsem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy nyíltan kinyilvánítsam.. Ilyen helyzetben nem… Most préda voltam… nem a vad, aki üldöz… hanem a nyúl…aki menekül..
    Az ajánlat hallatán a remény fénye lámpásként gyúlt világra a lelkemben.. Elkerekedett szemekkel meredtem magam elé.. Vérvörös ajkaim „O”betűt formálva elkerekedtek… Talán egy pillanatra bele is pirultam a zavarba.. Sok gondolat és szándék megfogalmazódott bennem mikor idejöttem, de legbelül…egyik beteljesülésében sem lehettem biztos… és most mégis itt álltam… Egy végtelen hatalmú korcslény előtt…aki kegyelmet kínált fel nekem pár feltétellel karöltve… A szolga szóra igyekeztem nem elfintorodni… Tudtam így is túl nagylelkűen kezelt.. annak ellenére, hogy az erőm csupán töredéke az övének… Minden erőfeszítés nélkül megsemmisíthetett volna… Még erőlködnie sem kellet, ahhoz, hogy a mostan élő testemet hamuvá porlassza érintés nélkül… Mély levegőt vettem, hogy hangokat erőltethessek a mostanra kiszáradt torkomra.
    -Elfogadom a felkínált lehetőséget.-bólintottam magasztosan, remélve kellőképp meggyőztem a szándékom felöl, hogy engedjen az árnyak okozta fájdalomból..-Remek szolga leszek….-tán sosem volt ilyen nehéz számomra a beszéd,mint most…-Mester…-tettem hozzá alig hallhatóan..

  3. * Megvártam amíg a mondókája végére ér majd jóízűen felkacagtam elhúzódva tőle. Annyira jólesett és mélyről jött, hogy még a szemeim is bekönnyesedtek.*
    – Jaj kedvesem. Ha tudnád már hány védtelen nőt öltem már meg a könyörgéseik ellenére.. De ez jól esett. Ezek szerint vannak pletykák, de túl régóta nem tettem semmit, így nem féltek eléggé tőlem. Lehet át kellene mennem a szomszédba szétrúgni néhányotok seggét, hogy tudjátok a rendet.
    * Mondtam elgondolkozva miközben visszahúztam a kesztyűm. Miután végeztem újból felé fordultam majd megint végigmértem, de most jobban érdekeltek az imént említett tárgyak.*
    – Mielőtt felelek szemügyre akarom venni a kínált portékát. Hasznavehetetlen vackokkal nem lehet meggyőzni, rémlem tudod. Imádkozz, hogy párat értékesnek találjak közölük. Ó, mielőtt reménykedni kezdenél. Nagyon nagy késztetést érzek arra, hogy itt helyben cafatokra szedjelek és megegyelek a lelkeddel együtt.
    * Elvettem tőle a tárgyakat majd mindegyiket alaposan szemügyre vette, nem siettem el a dolgot, pedig láttam, hogy fáj neki a fogság. Miután végeztem és az utolsót is letettem az asztalomra a fenekemmel az asztalnak dőltem, majd a karjaim összefontam a mellkasomon. Annyira kívántam a vérét, hogy az valami hitetlen. Minden porcikám sajgott a vágytól, hogy megöljem, de én mégsem mozdultam és estem neki. *
    – Van egy szerződésem számodra, kis hölgy. Kapsz 3 hónapot, hogy bizonyíts nekem itt a kastélyban, hogy képes vagy hasznossá tenni magad. Lehetsz a személyi szolgám, Alfred szívesen betanít majd. Ha sikerül eleget tenned az elvárásaimnak, akkor felbontom veled a szerződést és feltétel nélkül maradhatsz, ha nem, akkor megeszlek. Nos? Mit felelsz?

  4. -Kölyök?…-kacagtam fel sötét mosollyal.-Haraphilia uralkodójának a húga vagyok… A terület legjobb női árny elfe…-nem fordultam el.. Félelem nélkül fenntartottam a férfivel kialakult szemkontaktust… Nem állt szándékomban távozni..és ezt a testbeszédemmel is tükrözni kívántam. Jobb karomat az oldalam mellé helyeztem…míg a másikat támadóan behajlítottam a mellkasom előtt.. –Nem megyek vissza..-jelentettem ki egy hátráló lépést követően.-Ártatlanul taszítottak üldözetésbe… Inkább halok meg idegen földön, mintsem árulónak titulálva a fajtámbéliek szeme előtt…-izzó vörös íriszeimmel újfent felmértem a férfit.. Próbáltam elképzelni az erőt, amit birtokol…hogy mennyi esélyem lenne egy kevert fajú ex istennel szemben, ha párbajra esne sor… Csekélyek voltak az esélyeim, de nem féltem… Nem engedhettem meg magamnak, hogy rettegést váltson ki belőlem…mert abból csak még több energiát merített volna…
    A testemet szorongató árnyak szinte égették a bőrömet.. Ziháltan igyekeztem leszedni magamról a láthatatlan kezeket, de egy rontás sem bizonyult hatásosnak…
    -A saját fivérem akarja a fejemet karóba tűzve látni… Az indoka kizárólagosan egy visszautasítás…-nehezemre esett lazítani az arcizmaimon…-Nem akarom folytatni a vérfertőző trónt… Azzal, az okkal jöttem, hogy itt vagy nyugodt halált…vagy otthont találok magamnak..-nehezemre esett az őszinte beszéd, de ez alkalommal nem volt más választásom.
    -A szökésem előtt nem egy értékes mágikus tárgyat elloptam… Neked adom mindet… Az életemért és némi biztonságért cserébe…-ajánlom fel fejemmel az öltözetem bőrrekeszei felé bökve, amiben az imént említett tárgyak rejtőzködtek.
    -Ha a válaszod ezek után is negatív…-vicsorogtam kivillantva az éles szemfogaimat.-Akkor ölj csak meg… Úgy is csak egy nyomorult képes legyilkolni egy védtelen nőt…-próbáltam kijátszani a nőstény kártyát…ami nem volt sötét elfhez méltó viselkedés, de nem jutott jobb eszembe.

  5. * Mikor megláttam az előttem álló nőt egy pillanatra meglepődtem. Cseppet sem egy vendégre számítottam. Hallgatva a benne kialakuló képet magamról a komornyikra meredtem aki értetlenül állt az ajtó mellett. Az arcára kiülő félelem egyértelművé tette számomra, hogy ludas a dologban, mert elfelejtette a ráolvasást végrehajtani amit pár nappal ezelőtt adtam neki feladatként. *
    – Mit kereset itt ez az illetlen nőszemély, Alfred? Úgy tudtam, hogy már kitakarította a szemetet a kastély és a birtok minden zugából.. * Néztem rá komolyan, szó szerint izzó tekintettel majd az engem megkerülő hölgyre tévedt a tekintetem. Hallva kijelentését apró mosolyra húztak ajkaim majd félig hátra fordultam hozzá.*
    – Sajnálattal el közölnöm, de a birtokom nem egy menekülteknek fenntartott segélyszálló holmi kölyköknek. Bár, igen csak szórakoztató vagy számomra az állításaiddal, mégis távoznod kell. * Amíg illedelmesen tájékoztattam a jövőbéli távozásáról a testét árnyak fogták közre egyik pillanatról a másikra melyek nem engedtek szorításukból. Lassan végigmértem minden kis részletet a testén majd a szemeibe néztem. Volt benne valami nagyon érdekes..*
    – Viszont éppen egy boldogabbnak mondható pillanatomban sikerült betoppannod, így lehetőséget adok neked, hogy meggyőzz miért akarsz a kastélyom szerves tartozékává válni. Ha a történet amit előadsz meggyőző és esetleg fel is ajánlasz valami értékesed a lakhatásodért, talán elgondolkozok a dolgon.
    * Közelebb léptem hozzá. Jobb kezemről leszedve a kesztyűt végigsimítottam az arcán. *
    – Majd megesz a kíváncsiság, hogy mit felelsz. Ugyan Alfred szerint diétáznom kellene, de te kísértésbe ejtettél…
    * Vettem egy nagy levegőt, hogy megízleljem a lelke és a teste illatát. Szemei izzása fokozódott, a bennem lapuló vámpír és démoni energia dominálni kezdett. Nyelvemmel a szám bal sarkát finoman végignyalva vártam a válaszát.*

  6. A hirtelen jött biztonságérzet eltűnt… helyét az ismeretlen árnyék okozta rettegés vette át… Felnéztem az előttem álló alakra… Eleinte ijedten méregettem a fiatalos férfit…ám minél több időt töltöttem az arcának tanulmányozásával annál inkább alábbhagyott a testemet átható reszketés. Csípőre tett kezekkel vontam fel a szemöldökömet.
    -Azta… hát ezt se gondoltam volna.-megengedtem magamnak egy féloldalas vigyort. Gondoltam, ha már úgy is meghalok, legalább szórakozok egy jót előtte.
    -Kiskorom óta riogatnak a „naaaagy” és „ijesztőő” ex istennel, aki ebben a kastélyban él… Egy elátkozott korcsteremtményként írták le…aki a puszta jelenlétével is gyilkol.-igyekeztem gesztikulációval kihangsúlyozni a fontosabb szavaimat.-Erre most hirtelen itt állok vele szemtől szemben… És az egyetlen gondolat ami az eszembe jut a pofiját látva, hogy milyen cuki…-eröltetett nevetés cseng fel a vérvörös ajkaim közül.-Hé fiú? Te lennél a házigazda?-minden elvárásomat felülmúlta a szeretetre méltó arc… Egyáltalán nem így képzeltem el azelőtt egy démonfajzatot… Nem véletlenül feledkeztem meg oly fejetlenül a tisztelet kimutatásról…
    Arroganciától heves pillantással jutalmazom az előttem állót, majd óvatos léptekben megkerülöm, hogy a háta mögé kerüljek.
    -Most, hogy tudom, ki bujkál a burok mögött… nem félek kiállni veled…-súgom a fülébe bájosan veszélyes hangon.-Itt akarok maradni….ha kell rád erőltetem az akaratomat, ha kell meghalok, de én nem lépek át többé azon a kerítésen…. Nem megyek vissza az erdőbe… Ezt megígérhetem…-kacérkodásul a fülébe haraptam, majd egy vérszomjas mozdulattal elhátráltam tőle, hogy meglegyen a kellő táv egy esetleges távol harcra.

  7. * A napom eleje ugyanúgy telt el, akárcsak az összes többi. Ellátogatva a legsötétebb városba, hogy találkozzak pár nagyhatalmú teremtménnyel, hogy jó kapcsolatot ápoljanak velem, már szinte rutin eseménynek számított. A fárasztó út után leheveredve hatalmas székembe az asztalom mögé felért egy megváltással.
    Hosszú sóhaj tört fel belőlem majd nyújtóztam egyet mielőtt nekiugrottam volna a rám váró feladatnak. Előhorgásztam a vaskos asztal fiókjában meglapuló hatalmas térképet majd kiterítettem a munkafelületre. A térkép precíz pontossággal ábrázolta a sziget minden kis zugát. Egy pillantással átfutottam majd elhelyeztem a területeket birtokló lények bábuit a jelenlegi információk tudatában. Elégedetten néztem végig a térképen.*
    – Még hogy nincs befolyásom vagy elég hatalmam a déli sziget északi részén. Ha még több szövetségesre teszek szert, vagy szerzek területi befolyást, akkor Arendelle fejesei is kénytelenek lesznek nekem helyet szorítani az asztaluknál.
    * Arcomra győzelemittas vigyor ült ki majd kényelmesen hátradőltem miközben lábaim keresztbe tettem. Bal karom a karfára raktam amivel megtámasztottam a fejem. Jobb kezemmel az arcomba lógó kósza tincseket eltűrtem majd lehunytam szemeim, hogy pihenhessek kicsit.
    A nagy relaxálás nem tartott valami sokáig. Mire épp elszenderedtem volna furcsa vibráló érzés kúszott végig rajtam ami csak egyet jelentett: valaki babrált a burokkal a birtok körül. Halkan elszidva a jó eget felkeltem. Mire a kastély komornyikja illedelmesen kopogva benyitott már az ajtóban álltam indulásra készen, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e. *

  8. Óvatos léptekkel cikáztam a fák között… Nem csaphattam zajt.. túl nagy volt a kockázat.. míg az esélyeim a túlélésre a nullával vetekedtek. Hevesen lüktető szívvel pillantottam körbe.. ám egy uticélt sem tudtam kitűzni magam elé… Nem volt hova mennem… Többé már nem.. Próbáltam lenyugtatni magamat, de a véremben tomboló adrenalin kiszorított minden levegőt a tüdőmből, míg a torkomban kínzó gombócot hozott létre… Forgott velem a világ… izzadt a tenyerem nem véletlen, hisz a rám szórt gyengítő rontások még mindig aktívak voltak… A bátyám mágiájától szenvedtem… azon férfiétól, akit egyetlen rokonomnak mondhattam.. Azon férfiétól, akit mindig is testvéremként szerettem…sehogy máshogyan. Ám ő többre tartott egyszerű hugicánál..sokkal többre. Tervei voltak velem..olyan elképzelések, amiket én képtelen voltam elfogadni…
    Minden maradék fizikai erőmet felhasználva nagy nehezen felhúzódzkodtam egy közelemben lévő faágra, majd az átkozott lombos magasába törve igyekeztem elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, mielőtt azok rám lelhetnének. Kimerülten pihegtem a kesernyés szagú levelek közt…míg a vérembe került varázslat ki nem teljesedett.. Képlékeny hallucináció ködösített el a valóságot… Éber voltam…mégis mozgásképtelen… A valóság karnyújtásnyira volt tőlem…én mégis a sötétben tapogatóztam… Képtelen voltam kitörni a hazug valóságból.. Életképek vetítődtek le a fejemben… majd valótlan rémálmokká váltak… A fa keménysége megszűnt létezni… immáron egy ágyon feküdtem.. egy felettébb ismerős berendezésű hálószobában. Minden olyan békésnek tűnt..mégis nyugtalanság fogott el.. Kényszert éreztem a menekülésre… viszont egy részem kíváncsi volt… Tudni akarta mi folyik itt körülöttem… Nem kellett sokat várnom, a szobába nyíló faajtó halk nyikorgással kitárult… A bátyám magas alakja tornyosult a küszöb előtt…végül belépett. Sötétszürke arcán kegyetlen mosoly villant, szemei bíborvörös fényben izzottak… A szemeim akaratlanul továbbpásztázták őt, mintha nem is én irányítottam volna a testemet… Izmoktól dagadó karjai most meztelenül pihentek az oldalán, míg csípője és combjai szintúgy takaratlanul csillogtak a pislákoló lámpafényben… A szemeim automatikusan az ágyékára fókuszáltak… Próbáltam elfordulni, de a csontjaim álló cövekként eresztettek gyökereket az ágy támlájában.. A test amiben rabságba estem az enyém volt..mégsem én irányítottam… Nem volt nehéz rájönnöm melyik átok érhetett utol… Rémálmok vettek körül…és a fivérem alakjában mutatkoztak meg. Dagron elégedetten lépdelt mellém, majd egy hanyag mozdulattal az ágy jobb oldalára vágta magát. Játékosan szembefordult velem közelebb hajolva, mint azelőtt bármikor. Zavartan tettem a mellkasára a kezeimet… El akartam tolni…és titkon reményeket tápláltam, hogy a börtön valóm is így tesz, ám ő kegyetlen eltaszítás helyett a férfi mellszőrzetére simított…amit a másik egy kérdő pillantással jutalmazott, majd öblös nevetés hagyta el a torkát.. A jókedv hamar elmúlt.. és a fivérem testbeszéde egyértelműen kifejtett mindent… Birtokolni akart..csakis magáévá tudni.. Elvenni tőlem mindent amit egy nőtől el lehet venni… A kezét… az ártatlanságát…és a szabadságát… Émelyegtem mégis a lábaim maguktól széttárultak.. Dagron csókot lehelt az ajkaimra, ezt követően félretéve az érzékiséget bitorlóan fölém emelkedett. Ujjai a vállamon időztek pár másodpercen át, majd lassú tempóban lejjebb csúsztak… Könnyek ízét éreztem a nyelvem alatt… a rémálom én mégis végig vigyorgott… és hangos nyögésekkel konstalált minden apróbb mozdulatot…
    Óráknak éreztem a perceket… A szoba elmosódott… Én pedig elájultam…álmomban… Mikor a szemeim újfent kinyíltak ugyanabban az ágyban feküdtem… viszont valami megváltozott… Egy belső fájdalomtól nyöszörögve próbáltam felülni… ám a hasam nem engedte…. Elkerekedett pupillákkal vizsgáltam az egy éjszaka alatt megnőtt hasamat…ám a csodálkozásomat egy újabb rúgás zavarta meg…
    -Márcsak pár nap.. és megszületik… Olyan csodálatos…-hallom a bátyám mélyen csengő hangját a sarokból. Automatikusan oda kapom a tekintetemet..ám a kép ekkor elhomályosodik.. és egy újabb villant fel.. Egy csecsemő nyújtózkodott az ujjaim között… Rémisztően hasonlított a testvéremre…és rám… Harag vert éket a fejemben… Először éreztem úgy, hogy immáron én irányítom a mozdulataimat… Mágiával átitatott sötét aurával simogattam a csöpség fejét…míg az apró hamu szemcsékké nem porladt a kezeim közt… Nem sírt…nem is mosolygott többé…. Megszűnt létezni..én meg felriadtam a sötétségből.
    Keserűség áradt szét a lelkemben… Véget akartam vetni mindennek… Megölni magamat mielőtt mások teszik meg ugyanezt sokkal könyörtelenebb és fájdalmasabb módszerekkel…ám idővel ezek a hangok tompultak.. én pedig újra visszaszereztem az öntudatomat… Nem tudtam mennyi idő telhetett el a valóságban, de a fejemben történt jelenetek még visszagondolva is végtelennek tűntek… Kirázott a hideg… viszont a bénító hatásokat már nem éreztem…pont ahogy az üldöző hangok is eltompultak.. Leugrottam a magasból, majd miután két lábra érkeztem újult erővel futásnak eredtem fellépve a tiltott ösvényre… Tudtam hova vezet az út…ahogy azt is pontosan tudtam, hogy tilos a belépés, mégsem érdekelt… Bármit jobbnak láttam, mint viszont látni azt a férfit, aki puszta haragból a fejemet akarta… még egy kevert ősdémonnal is képes voltam szembe nézni… Korhadt ágakat ütöttem el az utamból úgy haladva a célom felé… 2 órámba telt elérni a mágikus védőburkot… Pár erősebb átokkal lyukat tudtam fúrni a lilás színekben ragyogó gyilkos falba… ezzel épp elég helyet hagyva magamnak az átkúszásra… Miután ezzel megvoltam csupán annyi volt a dolgom, hogy átmásszak a falakon és elrejtőzzek feltűnésmentesen a birtokon belül…viszont egy kültéri búvóhely sem tűnt elég biztonságosnak… így képtelen voltam kopogás nélkül betörni az épületbe abban reménykedve, hogy az itt élő rettegett lény nem vesz észre..