Piper lakása

Miután önálló életre vágyott, Piper a nyüzsgő belvárosban, egy felhőkarcoló legtetején vett lakást. A legtöbb időt a hálószobában tölti, amihez nagy erkély is tartozik, fantasztikus kilátással.

Vélemény, hozzászólás?

9 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Piper lakása

  1. A két férfi szavaira teljesen lelohadt az arcomról a mosoly. Hogy jöhetett rá ilyen hamar? Lehet, hogy figyeltetett az embereivel… De még nem tudják, hogy Danken és a farkas egy és ugyanaz.
    -Öhm, miféle bestia? -kérdeztem elkerekedő, kislányos tekintettel. -Különben sincs köze ahhoz, hogy kivel találkozok. De rendben… ha ez az óhaja, akkor magukkal megyek. -feleltem megadóan. Tudtam apám milyen határozott jellem. Ha ellenkeznék, akkor is a birtokon kötnék ki és nem akarom, hogy Danken összetűzésbe kerüljön az embereivel.
    Közben az egyik férfi odalépett, hogy megsimogassa, de Ő elég vadul visszaharapott és morogni kezdett.
    -Öhm, elnézést, de a kutyusom nem túl barátságos az idegenekkel. -vigyorogtam, majd letettem Dankent a kanapéra és megcirógattam a fejét. -Te várj itt rám, sietek vissza.
    Az egyik férfi azonban váratlanul közbeszólt:
    -Hozza nyugodtan a kutyust is. -inkább parancsnak szólt, mint kérésnek.

  2. * Csendben figyeltem a két férfit majd a tárgyra tértek.*
    – Az édesapja küldött minket hogy azonnali hatállyal kísérjük a birtokra. Aggódik önért mivel azt hallotta egy gyanús férfival találkozgat akinek köz lehet egy bestiához az erdőből. Valószínűleg a bestia gazdája.
    * Ezen majdnem sikeresen elnevettem magam. Mármint ezen a teórián. Hangosan csipogva ugattam jelezve a nemtetszésem de kíváncsivá tett a dolog. A végén kitalálja valaki hogy mostantól testőrséggel kell majd mászkálnia. Amikor az egyik férfi oda lépett és közölte velem hogy jaj de kis cuki vagyok olyat oda haraptam neki hogy ezt még a következő életében is emlegetni fogja. Sunyi képet vágtam miközben morogtam majd vártam mit válaszol nekik a lány.*

  3. Amikor befejeztem a kávézgatást, visszamentem a konyhába, hogy elmossam a csészémet, de aztán meghallottam valamit. Három koppanás. Először azt hittem, hogy csak beképzelem, de nem. Tényleg kopogtattak. Biztosan Danken az, csak elfelejtette, hogy nem zárom az ajtót. A számon hatalmas vigyorral kinyitottam az ajtót, készülve, hogy a nyakába ugorhassak, de a mosolyom hamar lelohadt. Két férfi állt az ajtó előtt.
    Mielőtt megszólalhattam volna, beléptek a lakásba és eléggé gyanúsan méregették. Apró lépteket hallottam és hirtelen egy kiskutya szaladt be az ajtón. A szemei aranylóan villantak. Danken. A hangján nevettem egyet, nehezen tudtam összeegyeztetni ezt a kiskutya képet a nagy farkaséval…
    -Gyere Dan… őő.. drágám. -simogattam meg a fejét és ölbe vettem. -Miben segíthetek? -fordultam az idegenek felé, akik továbbra sem tűntek kedvesebbnek.

    [Ne haragudj, de nem igazán tudtam összetenni a reagod és nem voltál chaten, szóval rögtönöznöm kellett. Bocsi, ha valamit nem úgy írok, ahogy gondoltad 😀 ]

  4. *Mikor végeztem megindultam vissza Piperhez de amikor felértem hangokat hallottam. Megtorpantam mert tisztán értettem a beszédüket és nyilvánvaló volt hogy akarnak valamit. Az egyiknek ismerős volt az illata. Mintha hasonlított volna a lakásban lévő nőére. Mikor bekopogtak össze szűkült szemekkel néztem rájuk majd elkezdtem gondolkozni hogy juthatnék be úgy hogy ne legyek feltűnő? Ekkor eszembe jutott hogy lent láttam egy férfit kutyát sétáltatni és voálá. Kipattant a szikra. Elkezdtem átalakulni. De most nem akármivé. Egy tündi bündi kis pamacs kutyává aminek akkora szemei voltak hogy az már messze megütötte a cukiság mércét. Persze kissé megalázó volt de most mit tegyek? Beszaladtam a résnyire nyitva hagyott ajtón majd egyenesen Piperhez mentem farok csóválva. Persze tudtára kellet adnom hogy én vagyok valahogy úgyhogy rávillantottam a szemeim majd vékonyka hangon elugattam magam ami olyan volt mint egy gumi kacsa. Ezek után az idegen férfiakra néztem és vártam hogy kiderüljön mit akarnak.*

  5. Nagyot ásítva Danken mellkasához bújtam és hamar el is nyomott az álom. Olyan jót aludtam, amilyet már rég nem sikerült. Álmomban a kis faházban voltunk, az erdőben.. ott éltünk. Bár ezt eddig elképzelni sem tudtam, most mégis felvillanyozott a gondolat.
    A nap sugarai már cirógatták az arcomat amikor kinyitottam a szemem. Lassan körbepillantottam, de nem láttam Dankent sehol. Próbáltam magam nyugtatni, hogy biztosan csak elugrott valamiért, de azért kicsit aggódtam miatta.. ismeretlen neki a környezet.
    Kikászálódtam az ágyból és nagyot nyújtóztam mint egy kismacska. Felöltöztem, felraktam némi sminket és a reggeli kávémat szürcsölgetve kiültem az erkélyre.

  6. * Meglepetten pillantottam rá ahogy a földre pakol majd ott egy kuckót épít. Elmosolyodva néztem rá majd bemásztam mellé és átkaroltam. Megvártam amíg elalszik majd én is lehunytam a szemem és elaludtam. Másnap reggel én ébredtem elsőnek. Gyönyörű reggel volt így hát kihasználtam az időt és hogy korán keltem. Elkezdtem nyújtózni majd valahogy sikeresen lejutottam a hatalmas építmény aljába ahol nekem jött valaki és morcosan mordult rám. Úgy látszott felfelé tart. Egy pillanatra ismerősnek tűnt az arca de nem foglalkoztam vele mert a futáson járt az eszem és a közeli parkon. Próbáltam úgy végezni hogy még Piper ébredése előtt visszaérjek mellé. *

  7. -Ugye? Szerintem is. -néztem ki vágyakozva az ablakon. Olyan régen repültem már, néha csak úgy hívogat az égbolt. Az eső közben újra eleredt és a cseppek hangosan koppantak az üvegajtón.
    -Akkor alszok Veled. -válaszoltam és néhány pokrócból kis kuckót készítettem magunknak a földre, majd bekucorodtam. -Érezd magad otthon nyugodtan. A fürdőt balra, a konyhát jobbra találod. -mutattam a hálószoba ajtó felé. Eléggé elfáradtam, alig bírtam nyitva tartani a szememet.

  8. * nagyra nyílt szemmel néztem a környéket és meglepetten reagáltam a liftre is. Ám a kilátás még inkább elvarázsolt. *
    – Gyönyörű…
    * Néztem ki a teraszon majd elkezdtem számolni hogy mennyi idő alatt érnék le ha leugranék de végül abba hagytam amikor az ágyról volt szó.*
    – Aludj csak az ágyon. Én el leszek a földön. Úgy is hozzá vagyok szokva és nekem az a kényelmes. Az emberi ágyak elég félelmetesek tudnak lenni mikor fordulni akarok rajta. Mindig megmozdul.

  9. Kézen fogtam Danken-t és a sötétségbe burkolózva lépkedtünk a nyirkos utcán. Elgondolkodtam azon, amit az óriásokról mondott.. nem tudom milyen kapcsolata lehet az anyukájával, de ezek szerint nem túl jó. És az üldözésből kiindulva, nem lehetnek túl kedves lények.
    Néha-néha felé pillantva láttam az őszinte csodálatot az arcán. Olyan szemmel tudta nézni az emberek világát, ami egészen egyedi és különleges. Az utcák már kihaltak voltak, csak néhány messzi szórakozóhely hangjait lehetett hallani. Beléptünk az előtérbe, majd fellifteztünk a legtetejére. Tudtam, hogy Danken imádni fogja a kilátást.
    -Sajnos csak egy ágyam van, de majd osztozunk rajta. -mosolyogtam és belépve, felkapcsoltam a villanyt. Kis lakást béreltem, elég drágán, de megérte. Imádtam a teraszon ücsörögni. És a teraszról leugorva sólyommá változni.