Nikiforov kúria

Úgy mint Victorra úgy a házára is jellemző az egyszerű hanyag elegancia. A modern ház több stílus jegyeit is magában képviseli. A ház kívülről modern nyugati irányzatot vesz figyelembe ám beljebb lépve már más világ fogadja a látogatót. Ahogy belép a házba egyszerű mégis otthonos művészien elrendezett nappaliban találja magát ami egybe van nyitva a konyhával. Mondhatni egy hosszú kék kanapé választja el a két részt egymástól. A konyhában és az egész lakásban falról lelógó villanykörték adnak fényt lámpa célt szolgálva. A nappali igen csak nagy és a konyha is ugyanis a házigazda szereti a nagy lakásokat. Saját szobája az átlagos mégis jellemzően az orosz otthonokra hasonlít. Falon egy nagyobb orosz zászló díszeleg mellette egy vitrinben a kupák, érmek és oklevelek sorakoznak szép rendben. Mivel a ház ura kényesen ügyel a rendre ezért mindenhol jellemző a rend. Kivéve szobájában ahol gyakorta találni a földön elhullajtott jegyzet papírokat amiken korcsolya számai vannak leírva hogy melyik lépés után milyen fordulat jön és hogy egy axel után Lutz vagy leszúrt Rittberger jöjjön. Több plakát is megtalálható a lakásban ami egy-egy fontosabb eseményt mutat be. Található egy a kínai kupáról amint aranyéremmel a kezében vigyorog, egy nemzeti bajnokságról szintén aranyéremmel a kezében, és még pá hasonló plakát. Fent a galérián található egy vendégszoba ami szintén a nyugati stílusnak felel meg. Két ággyal kékes zöldes semleges falakkal. Szintén a galérián található egy hatalmas fürdő a közepén egy nagy káddal és természetesen zuhanyzó résszel. A kád kialakítása és maga a fürdőszoba kapta a japán kultúrára jellemző kinézetet. A forróvizes források élményétől nehezen tudott elszakadni így azt magával hozta otthonába. Az egész ház alatt található egy 3. szint. Egy egész alapot körbeölelő hatalmas táncterem, aminek egyik fele jégpályaként működik. Mondhatni a ház alapzatának egyik fele műjég pálya, a másik fele tánc és gyakorló terem. A fal két oldalán padlózattól plafonig tartó hatalmas tükrök borítják és ugyan úgy mint a ház bármely részén lelógó lámpák találhatóak. 4 hatalmas hangfal található még meg és egy igen csak jól felszerelt mini zenei stúdió. Ahol a ház lakója saját maga komponálhatja és írhatja zenéit. Ez az ő férfibarlangja ahova elvonulhat és kicsit egyedül lehet.

Vélemény, hozzászólás?

47 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Nikiforov kúria

  1. Ezután következik a legfontosabb lépés. Miután felkészültél a harcra, felméred az ellenfeled szándékait… -Súgta folytatva a tanítást, miközben bal kezét, amiben a kard tokja volt, előre emelte a tokot kitartva, előre, “ellenfele” felé, majd lassan levezette és a kardot, jobb kezével a tok felé vezette és élével felfelé simította össze a tokot a kard lapos oldali penge részével és egymáson simítva őket lassan húzta hátra, mintha egy íjat feszítene ki a nyíllal. Ehhez testük össze feszült, így érezhette izmos, edzett teste minden mozduló izmát, minden porcikáját, ami most mozdult és dolgozott. Ismét kiegyenesedtek, jobb karjuk hátra húzva, a kard hegye a tok felső végén pihenve várja a csatát. Bal keze továbbra is kinyújtva felkészülve várja az érkező támadás elhárítását.- Sose téveszd szem elől az ellenfeled… mindig kövesd őt figyelemmel… a hegye mindig őt kövesse… -Súgta a fülébe, a kezében lévő tok hegyét a jégpálya ajtajának kilincsére irányítva.- Képzeld el, hogy ott az ellenfél… felkészült a támadásra ő is… Támadnod vagy védekezned kell majd? … Helyesen és gyorsan kell döntened… mérlegelned… Neked kell irányítanod… -Súgta a fülébe leheletével simogatva a fülét.- Védekezz… -Súgta határozott mozdulattal a kardot és a tokot “x” alakban emelte egymás elé. A kard volt elől és a tok mögötte.- és támadj. -Súgta, a karddal egy előre szúró támadást mutatva be.- A tokot sose engedd magadtól messze… az a védelmed. -Súgta, teljesen össze feszülő testtel, majd elengedte őt és kezéből finoman vette ki a kardot és a tokot, majd a kardot vissza tolta tokjába.- Milyen volt? -Kérdezte kíváncsian.-

  2. Minden egyes mozdulatot feszült figyelemmel kísért és mindent úgy tett ahogy mondott. Az hogy a közvetlen közelében volt nagyon jól esett neki és teljesen eltudott mélyülni abban amit csinált. Szinte itta a szavait és a mozdulatai teljesen elvarázsolták őt. Most érezte igazán gyengének és eszébe jutott az mikor Yakov tanította még 15 évesen mikor hosszú volt a haja és leszidta egy négyszeres ugrás miatt amit nem tehetett még meg. Furcsa érzés kerítette hatalmába ami ismerős volt mégis nagyon régi. A tanulás érzése mikor megint tanul valami újat valakitől amit esetleg még hasznosíthat is. Nehéz a kard de megbirkózik vele és mivel mindig is jó tanítvány volt nem hibázott holott ez volt az első alkalma hogy kard lapult kezeiben. Teljesen új világ volt ez számára amit még jobban meg akart ismerni. talán egyszer egy kűrjét felfogja díszíteni hasonló mozdulatokkal

  3. Óvatosan… -Mosolyogtam rá. Éreztem akadozó lélegzetét, ami új élmény volt és lassan engedtem el teljesen a kezét, el is távolodva tőle, hogy tudjon mozogni. Finoman állítottam be egy kezdő pózba megfogva kezét egyik kezemmel, másikkal a testét igazítottam. Első póz egy “támadó póz” volt. Bal kezét levettem a kardról és kiegyenesítettem a testét, miközben jobb kezével lassú, mozdulatot tettem, mintha most rántotta volna ki a kardot a tokjából. Az én kezemmel fogtam az övét, amivel a markolatot fogta. Ismét teljesen össze simultunk, ahogy a teste kiegyenesedett, jobb kezét kitartottam a karddal és jobb lábát picit terpeszbe húztam és csípőjét kicsit jobbra toltam el.- Ez egy támadó póz, így nevezzük. Ekkor rántod ki a kardot a tokjából, hogy felkészülj a harcra. – Súgtam neki, mivel teljesen össze simultunk. Mindketten ugyan abban a pózban voltunk.- Most pedig… mutatok valamit… Amikor szólok engedd el a kardot, aztán fogd meg mikor szólok. -Súgtam. Kezét irányítva le húztam a kezét, majd hirtelen fel emeltem és jeleztem neki, hogy engedje el. A kard a levegőben egy átfordulást téve a bal kezébe esett, a megfelelő pillanatban jeleztem, hogy fogja meg, ezzel egy tökéletes dobást mutatva neki, amit persze én irányítottam. A kardot a markolatnál lévő védő alatt fogattam meg vele, így kezét irányítva határozott mozdulattal, az előbbi mozdulatot élesben ismételtem meg vele kicsapva a kardot, és az iménti pózt vettem fel vele, ismét össze simulva vele.-

  4. Csillogó szemekkel figyelte a kardot és nem állta meg tapsolás nélkül. Egyszerűen már elvarázsolta az egész látványa. Mikor viszont mögé lép a férfi megszeppenve pislog és lepillantva csak a kezeit figyeli. Most érzékeli csak igazán hogy a másik felsőteste mennyivel szélesebb hisz lazán és könnyedén átöleli. Jó maga karcsúbb keskenyebb alakját szinte be tudja kebelezni. Néha elakad a lélegzete ahogy egymáshoz simulnak és ez viszont rendkívül tetszik neki és nem állja meg szó nélkül. Mikor viszont elengedik a kezét ijedten jajdul és biztosan tartja a kardot. Kicsit megmozgatja ismerkedve a súlyával de nagyon nem mer vele mozdulni.
    – Ez csodálatos..
    Vigyorodik el szélesen és hangján hallani az izgatottságot ahogy teljesen odáig van a dologtól és vissza. 

  5. -Elmosolyodtam lágyan, ahogy kezdett megnyugodni és pozitív dolgokat mondott.- Ez a beszéd… bármi ér… sose add fel… -Mosolyogtam rá, majd megöleltem forrón és ahogy felállt felálltam én is és hagytam, hogy kivezessen. Minimális és szükséges mozdulatokat tettem, mert ha nem így teszek Viktornak hetekre meg van a nevetni valója. Mikor elvette az élvédőket figyeltem, ahogy felteszi, majd követtem, hogy leveszi a korcsolyát és vissza veszi cipőjét. Amikor a harcról beszélt elmosolyodtam.- Nos… ahhoz fegyvert kell fognod… -Mondtam mosolyogva, megfogva a letámasztott kardom, mert anélkül sehová.- Szívesen tanítalak… de szerintem te a tőreimet jobban fogod szeretni a kardnál. -Mosolyogtam.- Nos… nincs még itt az összes cuccom, ezért az én kardomon tanítalak… de ahogy a te gyűrűdnek, úgy ennek a kardnak is története van… -Mondtam.- Ne vedd ki a tokjából a biztonság kedvéért… -Mondtam, majd egy laza és könnyed, mégis kecses mozdulattal kirántottam a tokjából a kardom. Ahogy kisiklott a penge felfénylett és csillogott. A kezemben, és az egész összhatás olyan volt, mint egy akció film hőse. Ezután mutattam pár éles mozdulatot a levegőben, majd vissza toltam a tokjába.- Angel… segíts Viktornak tanulni… -Mondtam a kardnak, mintha lelke lenne, de csak én tudtam mennyire különleges anyagból is készült. Ezután hozzá léptem, majd mögé, és a kezébe adtam a kardot. Hátulról átölelve fogtam a kezeit ahogy a kardot a kezében fogta. Ahogy össze simultunk érezte az izmait dolgozni is, nem csak jól mutattak, hanem tudtak dolgozni is. Finoman tettem pár mozdulatot a kezével, majd elengedtem a kezeit, de csak kicsit, hogy még ha gond van megfoghassam a kezét. Miután még sose engedtem más kezébe a kardot, nem tűnt fel annak súlya, nekem könnyű, de másoknak már kevésbé olyan könnyű, mint nekem. Azonban a kard érzékelte Viktor fizikai képességeit és mivel segítségre kértem, nem vált a kezében olyan nehézzé, mint amilyenné kellett volna, de így is elég súlyosság vált, ahogy elengedtem a kezeit.-

  6. Szavai talán új erőt adnak neki talán akár ihletet is. Lassan abbahagyja a szipogást és tágra nyílt szemekkel mered rá. Nem adhatja fel. Tényleg nem teheti meg. nem fordulhat el a közönségétől. Nem hagyhatja őket cserben. Hívja a jég, vissza kell térnie. Legalább értük ha magáért nem. Erőt kell vennie, felkelni a földről, leporolni magát és visszatérni a rivaldafénybe. Egy újabb aranyat bezsebelni, akár többet is. Nincs megállás. Az élő legendának vissza kell térnie. Mert van egy herceg kit visszasír a népe. 
    – Jól van.. jól van visszatérek csak… csak idő kell. Nem fogok akkor visszavonulni. Korcsolyázni fogok. Csak a GP versenyeken már nem tudok résztvenni. Azt már nem bírnám. De gálákra szívesen elmegyek vagy ahova meghívnak. Vagy akár kisebb versenyekre is visszatérek. Köszönöm..
    Öleli magához és lelke és teste is szép lassan megnyugszik. Lassan feláll és segít neki is talpra állni majd kezét fogva ügyelve rá lekíséri a jégről.
    – Szusszanok egy picit és várom hogy beavass a harc rejtelmeibe. Most egy picit mást is szeretnék csinálni. Legalább eltereli a gondolataim. 
    Mosolyodik el és elvéve a kezéből még a pálya szélén felpattintja az élvédőket és lelép a jégről. A székhez sétálva kiköti lábait a korcsolyából és felveszi a cipőjét majd kíváncsian vár rá pillantva. 

  7. -Szorosan öleltem magamhoz, egyik kezem a hátán ölelte át, másik kezem a fejére támasztva óvta. Nem szóltam semmit, abból amit korábban mondott a volt párjáról, magamtól is rögtön rájöttem mi a helyzet. Erőt és nyugalmat sugározva felé öleltem azt a Viktort akit most megismerhettem. Ez a Viktor is éppen annyira tetszett, mint a korábbi tüzes, aki pár órája még dominánsan és tüzesen döntött le. Gyengéden, mégis erőt adva öleltem szorosan, támogatóan, hogy segítsek neki megnyugodni. Nem érdekelt a felsőm, amit átitatott, csak az, hogy megnyugodjon és ismét jól legyen. Mikor elhúzódott és beszélni kezdett figyeltem rá, amíg rám nézett a szemeibe néztem, aztán mikor lesütötte a szemeit és lehajtotta a fejét csak figyeltem őt. Mikor befejezte, egyik kezemmel megfogtam az enyhén remegő kezét, hogy felkeltsem a figyelmét, ugyan azt a kezemet emeltem fel, lágyan simítottam az arcára és finoman, gyengéden emeltem fel a fejét, hogy ismét a szemébe nézhessek. Letöröltem szabad kezemmel a könnyeit, mélyen nézve a szemébe, hogy megkössem a figyelmét.- Ne add fel… Add ki magadból az érzéseket… alkoss egy olyan kűrt, amiben kiadhatod… Viktor Nikiforov nem adhatja csak úgy fel… -Mosolyogtam.- Segítek szeretnék neked, hogy talpra állhass… Egyedül nem könnyű egy ilyen után… de ketten könnyebb, nem igaz? -Kérdeztem szelíd mosollyal. Ez az oldala cseppet sem tartott vissza tőle, nem rettentett el, sőt még inkább ismerni akartam ezek után őt, és támogatni.- Te vagy a művész… ez itt a te tereped… ez a te világod… itt te vagy a király, aki parancsol… és itt az lesz, amit a király akar… -Mondtam megsimogatva az arcát.-