Naito család rezidenciája

A régi zajos, szolgákkal teli épület, mára már csak egy omladozó romhalmaz, ám egy két szobája még mindig régi fényében pompázik.

Vélemény, hozzászólás?

265 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Naito család rezidenciája

  1. – Szóval köze van hozzá…- jegyezte meg egy bólintással, miszerint ezt az információt még későbbre eltárolja magának. Neve említésére csak feljebb emelte fejét, mely egyfajta kérdőre vonást jelentett nála.
    – Míg nem tudom, mégis kik vagytok és honnan tudjátok a nevem, sajnos nem jöhet össze a terved az evéssel kapcsolatban, hiába akarom én is azt.- jelentette ki, hogy csak egy válaszért cserébe együttműködik.
    – Én elmegyek valamit normális ruhát összeszedni…- léptem le, míg Miyako és Izuna nagybácsi megbeszélték, mégis mi a helyzet. Nem sokra a beszélgetés végére értem vissza, sikerült végre szerezni egy férfire illő, felnőtt kimonót.
    – Ezt vedd fel kérlek…- nyújtottam át neki, mire a férfi csak megértve a kérést bólintott. Egy percbe se telt a felöltözés, hiába is fél vak még jelenleg.
    – Sose értettem, hogy bírt ilyenekben járni a bátyám…- jegyezte meg finoman ellenszenvét a kimonószerű öltözékkel, de Madarához hasonlóan nem morgott és panaszkodott, csak elmondta őszinte véleményét és abbahagyta a témát. Mennyivel elviselhetőbb, mint a vénember!

  2. Válaszaira elmosolyodtam. – Miyako.. – sóhajtottam. – Visszahoztunk téged! – vigyorodtam el. – A látásod, majd javulni fog. Ne erőltesd még túl és hanyagold a sharingant. Még szoknia kell a szervezetednek az új szemeket! – világosítottam fel. – Igen, látom.. – válaszoltam Akenonak. – Nem így fogalmaznék! – válaszoltam Izuna kérdéseire. – De igen.. Köze van az öregnek ahhoz, hogy te újra az élők sorába kerültél… – mondtam. – Nos, nem vagy éhes Izuna? – kérdeztem meg, hiszen a szervezetének most kelleni fognak a bizonyos vitaminok, amiket jó lenne, ha ételeken keresztül vinne be a szervezetébe, hogy szokja a szervezete az életet…

  3. Izuna csak furán, de mégis teljes nyugodtsággal tekintett a számára ismeretlen lányra. Kérdéseit türelmesen hallgatta végig, majd pedig így fogta meg a fejét.
    -Illendő lenne bemutatkoznod kislány… -hunyta le, majd ismét kinyitotta szemeit.
    -És mégis hogy kerülök vissza su életébe? Tisztán emlékszem, hogy meghaltam… A látásom is homályos… -panaszkodott kissé, s fejét elengedve mozhatta meg kezeit.
    -Megint tervez valamit a bátyám, mi? -kérdezett újra. Én csak némán végig néztem a jelenetet, de a végén csak bólogattam.
    -Az emlékei is megvannak a kérdések alapján…

  4. Unott arccal kísértem végig Akenot, amikor is a nagybácsi megmozdult. Hirtelen meglepődésem után elvigyorodtam. – Nyugodj meg! – néztem őrült szemekkel rá, majd lassan közelítettem meg. – Tökéletesen műkődik! – néztem a férfire. – Nevedre emlékszel? – kérdeztem tőle, majd válasza után tovább érdeklődtem. – Családtagok? Utolsó emlék? – kicsit talán olyan voltam, akár egy rendőr kihallgatáson.