Melchiorn kastélya

Vélemény, hozzászólás?

14 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Melchiorn kastélya

  1. Ledöbbenve hallgattam, ahogy a fiókák repülésének tanulásáról besszél. – Akár meg is hallhatnak? – néztem rá aggodalmasan. – Nem lehetne, hogy nem hagyjátok őket meghalni? – vártam meg a válaszát. – Amúgy örömmel elmennék egy fészkelő helyhez! – mosolyodtam el és közelebb léptem hozzá. – De ugye nem lesz abból baj, ha megnézem őket? Vagyis nem fognak a sárkányok kiborulni, hogy én, mint egy ember megközelítem a fészküket? Nem akarlak bajba keverni.

  2. – Ha akarod elviszlek a fészkelő helyekre. Most van a fiókák kikelésének ideje. Igaz páran korábban keltek a megszokottnál. Ami meg a repülést illeti mi kicsit durvább módszereket alkalmazunk. A madár mama gondoskodva félti a fiókáját és hagy neki időt hogy gyakoroljon. Minálunk amikor elérik azt a kort hogy elég erőssé válnak a szárnyaik kapnak egy hetet gyakorlásra majd ha letelik az egy hét kilökik őket a fészekből a sziklaszirtről. Ha ügyes és erős a fióka akkor túléli és repülni fog. Ha nem akkor belehal. Kissé durva de hatásos. Persze ez a fajoktól is függ. Nekem először úszni kellett megtanulnom aztán repülni.

  3. Mondataira csak elmosolyodtam, majd kuncogni kezdtem. – Rosszcsont gyerek lehettèl. – jegyeztem meg halkan, majd èrdeklődve hallgattam tovább. – Biztos szèp, ès nagyon èrdekes látvány lehet! – nèztem az ègre. – Tènyleg a sárkányok, hogy tanulnak meg repülni? – nèztem èrdeklődve rá. – Úgy, mint a madarak? – nevettem el magam, majd elcsendesültem, hisz èszbe kaptam, hogy ezzel a kèrdèssel akár meg is bánthatom őt. – Remèlem nem sèrtettelek meg, hogy a madarakhoz hasonlítottalak. – nèztem rá kissè bűnbánóan.

  4. * Amint azt mondta sokáig nagyon megörültem a dolognak. Persze annak kevésbé hogy emlékeztetett a köszöntőre.*
    – Hát aggódni nem fognak mivel sokszor ellógtam fiatalabb koromban. A köszöntő után a vacsora jön. Arra viszont érdemes vissza menni. Azt hallottam felfrissült a konyha művészetünk azalatt a kis idő alatt amíg távol voltam. Viszont ha szeretnéd még maradhatunk idekint. Megvár a vacsora.
    * Nézek rá szelíden majd leülök az egyik padra.*
    -Régen sokat ücsörögtem idekint. Szerettem nézni ahogy a távolban repülni és vadászni tanulnak a fiókák. Persze te ezt szerintem innen nem látod de elég érdekes látványt nyújt akár hányszor nézem.

  5. Amint észre vettem, hogy Melchiorn elvörösödött, csak elmosolyodtam. – Sokáig szeretnék még itt maradni veled és természetesen a sárkányokkal! – néztem szemébe, majd közelebb léptem hozzá. – Megszeretnélek ismerni! – mondtam. – Vagyis a sárkányokat! – javítottam ki magam és én is kissé elvörösödtem. – Örülök, hogy elhoztál magaddal. – néztem zavaromban a földre, majd felkaptam a fejem. – Amúgy nem lesz baj, hogy ellógtunk a köszöntőről? – nevettem el magam. – Nem kéne vissza mennünk, hogy ne hogy aggódni kezdjenek miattunk? – néztem fel rá kérdően.

  6. * Látva az örömöt az arcán én magam is boldog lettem. Mikor megölelt meglepődve pillantottam le rá és épp átkaroltam volna mikor elhátrált. (Peh) *
    – Örülök ha boldog vagy. Kell ok arra hogy megajándékozzalak?
    * Néztem rá kíváncsian. majd végig sétáltam a kis járdán.*
    – Igyekszem a kedvedben járni és minél boldogabbá tenni téged. Meg így talán tovább maradsz itt velem.
    * Persze kellet némi idő mire észbe kaptam mit is mondtam.*
    – Mármint a tanulmányozás miatt. Igen az miatt. Sok mindent kell ám megtudnod rólunk.
    * Vakartam meg a tarkóm kínomban hisz égett a képem rendesen. Jó vörös lehettem.*

  7. Mikor véget ért a köszöntő, Melchiorn felajánlotta, hogy szökjünk meg, aminek én rettentően örültem. Megfogta a kezemet és elindultunk a hátsó kijárat felé. Mikor kiértünk a virágokhoz, gyönyörködve néztem körül. – Ez tényleg az enyém? – mosolyodtam el. – Úgy köszönöm! – mondtam és nem nagyon tudtam uralkodni magamon, így átöleltem Melchiornt. Mikor észbe kaptam, elengedtem őt és egy lépést hátráltam. – Nagyon boldog vagyok! – jegyeztem meg mosolyogva és közelebb mentem a virágokhoz. – Imádom a virágokat. – jegyeztem meg, majd Melchiornra néztem újra. – Amúgy mi okból ajándékozod ezt nekem? – tettem fel érdeklődve a kérdést.

  8. – Ha gondolod segítek majd megszabadulni a felesleges rétegektől. Persze ne értsd félre. Úgy vannak megkötve hogy véletlen se engedjen el a ruha menet közben. Átérzem a dolgot amúgy mivel én is elég kényelmetlenül érzem magam ezekben a göncökben. Még fésülködnöm is kellett.
    * Jegyeztem meg halkan majd a köszöntőre figyeltem és a végéhez érve felemeltem a poharam és megköszöntem a köszöntőt és hogy ilyen sokan eljöttek. Persze amikor csak tudtam Yuméra pillantottam és hát éreztem és fel is tűnt, hogy engem figyel. Miután átestünk a formaságokon mindenki sokkal felszabadultabb lett és végre minden jelenlévő arcán megjelent egy vidám mosoly. Elégedetten és boldogan néztem őket majd megfogtam Yume kezét.*
    – Ha szeretnéd leléphetünk. Van valami amit meg akarok mutatni neked.
    * Pillantottam le rá majd a hátsó kijárat felé néztem.*
    – Talán nem ártana elosonnunk mielőtt jönnének a jókívánságokkal és a gyermekáldásos varázsigékkel.
    * Amikor Yume bele egyezett a dologba az egyik öregnek oda súgtam hogy a vacsorára vissza jövünk talán azzal kézen fogva a bájos nőt elindultam ki a teremből. Amint kijutottunk az épületből egy hatalmas virágos kert tárult a szemünk elé melyben ritkábbnál ritkább növények nyíltak és pompáztak.*
    – Ez a kert az ajándékom neked. Kicsit rásegítettem a növények virágzására némi varázslattal. Remélem tetszik és elfogadod ezt az apróságot.

  9. Elég sok idő telt el és én egyre rosszabbul éreztem magam, már épp azon gondolkodtam, hogy valamilyen kifogással vissza megyek a szobámba, mikor végre megjelent Melchiorn. A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam és elvörösödtem. “Egész helyes fiú…” nyeltem egy nagyot és a szememmel végig követtem, ahogy a tömegen átverekedte magát, majd leült mellém. – Ugyan, nem kell sajnálni, bár elég furán érzem magam itt és ez a ruha sem a legkényelmesebb. – mondtam neki és, amikor megdicsért, még jobban kipirultam. – Köszönöm. – nevettem furán. – Te sem panaszkodhatsz! Te is igazán… jól nézel ki! – mondtam zavartan, majd a beszélgetésünket, egy öreg ember zavarta meg aki csendet kért. Mindenki rá figyelt. Egy szép köszöntőt mondott el, amiben azt taglalta, mennyire örül, hogy a király újra hazatért és, hogy köszöntenek engem is. Annyira nem is figyeltem rá, hiszen a szemem és a gondolataim Melchiorn körül forogtak.

  10. * Miután távoztam a szobából egyenesen a keleti szárnyba siettem amely mindenki más számára le volt zárva. Miután végig mentem néhány folyosón és termen megérkeztem a végső megállóhelyemhez. A falak repedezettek voltak és porosak a hatalmas kézzel faragott ajtó melyet arannyal borítottak egykoron készítőik, de mára már csak kopott egyszerű ajtó maradt belőle melyen a szél halkan fütyült át. Belökve az ajtót lépdeltem be oda majd egy hatalmas függöny előtt megállva megrántottam azt mely mögött egy akvárium rejtőzött.*
    – Hazajöttem Galatea. Ahogy ígértem… De most mennem kell hogy elvégezzem a kötelességemet melyet a királyságunk vár el tőlem.
    * A kezemet végig simítottam az akvárium üvegén melyben egy nő teste lebegett. Egy ideig még néztem majd vissza terítve rá a függönyt elhagytam a termet és a szobámba mentem ahol felfrissítettem magamat majd felöltözve megindultam az étkező felé ahol már Yume is volt. Még meg is fésülködtem mely egy kín szenvedés volt és persze hogy a koronát is fel kellett tennem a fejemre mely pokolian kényelmetlen volt. Eközben az étkezőben mindenki Yumét vette szemügyre és üdvözölték a családban. Egyesek ajándékot is hoztak neki mely eljegyzéskor szokás az arának adni. Mikor beléptem a terembe egy pillanatra mindenki elhallgatott majd ahogy elhaladtam előttük fejet hajtottak majd üdvözöltek. Miután átverekedtem magam a tömegen és eljutottam a számomra kijelölt helyre leültem Yume mellé majd odahajolva a fülébe suttogtam.*
    – Sajnálom ha kellemetlen helyzetbe hoztalak és azt is hogy megvárattalak.
    *Ám csak ekkor vettem észre hogy milyen csinosan van felöltözve és az illata is bódító volt. *
    – Csodásan festesz és az illatod is isteni.
    * Suttogtam továbbra is majd felegyenesedve vártam hogy kezdetét vegye az üdvözlési ceremónia. *

  11. – Köszönöm Majuma. – mosolyogtam szégyenlősen, majd el kapta a kezemet és egy nagy vödörhöz kísért, ami tele volt virágokkal és gőzölgő vízzel. A fürdő illata csodálatos volt.
    – Íme a fürdő vize Úrnőm! – mondta és elkezdett segíteni öltözni. “Nagyon rég nem volt már ilyenben részem..” gondolkodtam magamban és próbáltam elengedni magamat. Mikor teljesen meztelen lettem, lassan másztam bele a nagy vödörbe.
    – Ez isteni! – jelentettem ki és elmerültem benne, ám a pihenésem nem tartott sokáig, hiszen Majuma egy furcsa habot hozott, amivel elkezdte a hajamat befedni.
    – Ez mi? – kérdeztem tőle.
    – Ez egy különleges hab, ami a hajat fényessé és könnyen kezelhetővé teszi, illetve különböző illatú virágokból van ez is, hisz a sárkányok imádják bizonyos virágok illatát és könnyebb őket ezekkel meghódítani. – kacsintott rám.
    Mikor készen lettünk a fürdéssel, az öltözködés jött. A ruhásszekrényhez mentünk és elkezdtünk válogatni. A szekrény teli volt szebbnél-szebb ruhákkal. A választásunk egy nagyon színes ruhára esett.
    -Ez tökéletesen fog állni neked! – mondta Majuma és elkezdett öltöztetni. Ahogy számoltam körülbelül négy réteg ruhát adott rám, ezzel megnehezítve a mozgást. “A kimonóim kényelmesebbek!” sóhajtottam egyet. Ezek után a hajamat fésülte meg és csinálta meg egész díszesen.
    – Készen is vagyunk! – jelentette ki, majd láttam rajta, hogy még furcsán méreget.
    – Valami nem tetszik? – kérdeztem tőle, mire megrázta fejét.
    – Nem az, csak valami még hiányzik. A smink!
    – Smink? – néztem rá nagy szemekkel. – Az minek?
    – Tradíció! – mosolygott rám.
    – Értem. – forgattam a szemeimet, majd hagytam, hogy kisminkeljen.
    Kopogtattak. ” Vajon ki lehet az?” néztem az ajtóra, amit Majuma kinyitott. Láttam, hogy egy két szót vált az ajtóban lévővel, majd becsukja az ajtót.
    – Már várják önt Úrnőm! -segített felállni és elkísért egy teremig, ami teli volt idegenekkel. A szemeimmel Melchiornt kerestem, de sehol nem láttam. Egy asztalhoz vezettek és leültettek. Kissé feszélyezve éreztem magam, de próbált ezt nem kimutatni.

  12. * Mikor már szinte teljesen egyedül lettünk felsóhajtva néztem rá Yuméra. *
    – Sajnálom hogy így alakult a dolog. Úgy fest sok minden megváltozott amíg távolt voltam. És a hazugságért is elnézést. De muszáj volt azt mondanom hogy hozzám tartozol máskülönben lehet hogy egyesek rád támadtak volna. Sokunkat ölték meg emberek így érthető hogy félnek és gyűlölnek titeket. De te talán kivétel leszel. Gyere megmutatom a szobádat.
    * Egy hosszú folyosó tárult a szemünk elé miután ismét kinyitottam egy ajtót. Nyugodt és kényelmes tempóban haladtunk rajta majd úgy a közepe felé járhattunk mikor megálltam egy aranyozott ajtó előtt. *
    – Ez lesz a te szobád. Hivatalosan a mi szobánk lenne de mivel nem vagyunk igazából jegyesek így ez most csak a tiéd lesz. ha valaki kérdezi miért nem vagyok bent veled akkor mond azt hogy túl korainak találod még a dolgot és várni akarsz az együtt alvással az esküvőig. Később majd kitalálok valamit hogy miért bontottuk fel az eljegyzést. Mindent kimagyarázok ígérem. Ha meg esetleg félnél és úgy érzed szükséged van rám akkor a szomszéd szemben lévő hálóteremben megtalálsz.
    * Észbe kaptam hogy mennyit beszélek és egy pillanatra elhallhattam. *
    – Jut is eszembe! Majuma!
    * Kiáltottam el magam majd az erkély felé vettem az irányt. Egy vörös sárkányt jelent meg nem sokra rá melynek a hátán egy gésának öltözött nő ült. A kezemet nyújtottam felé majd segítettem neki átlépni az erkélyre.*
    – Yume ő itt Majuma. Ő lesz a személyes szolgálód és testőröd. Bármire is van szükséged azt mond meg neki és ő elhozza neked legyen az bármi.
    * Miután bemutatta neki Majut a nő felé fordultam. *
    – Maju kérlek vigyázz rá nagyon. És kérlek hozz neki váltás ruhát és papírt. És még valami. Szeretném ha mindent megmutatnál neki a keleti szárnyon kívül. Hamarosan csatlakozom csak elintézek valamit.
    * Megsimogattam a nő arcát aki csak mosolyogva bólogatott.*
    – Yume javaslom fedezd fel először a ruhás szekrényed. Szeretném látni hogy hogy is áll rajtad ha egy sárkány menyasszonynak vagy felöltöztetve.
    * Kacsintottam rá majd kiléptem az ajtón és becsuktam azt.*
    Majuma:- Örömmel tölt el hogy önt szolgálhatom Yume úrnő. A nevem Majuma és én vagyok a kastély fő szolgálója. Állok rendelkezésre.

  13. Az ajtó másik oldalán, a felhők között találtam magunkat, ahol egy kicsit erősen fújt a szél. Fázni kezdtem, de szerencsémre Melchiorn egy melegebb légáramlat felé vette az irányt. „ Mintha olvasna a gondolataimba.” mosolyodtam el, majd a kijelentésére helyeslően válaszolta. – Igen! Csodálatos a kilátás. Köszönöm, hogy elhoztál ide. – mondtam és miközben lassan ereszkedtünk lefele, megláttam a felhők mögül kirajzolódni egy várost. „ Mesebeli!” néztem a várost és a több száz körülötte szálló sárkányt. Egyszer csak láttam, hogy több sárkány veszi felénk az irányát és egyáltalán nem barátságosan szólítják meg Melchiornt. „Ebből még baj lesz.”kezdtem el aggódni, ám Melchiorn-t nem érdekelték ezek az üres fenyegetések. Kikerülve őket a palotához szállt. Ott leszálltam róla, s ő újra az emberi alakját vette fel. Ahogy átváltozott szinte szaladt a palotába be, én pedig követtem őt gyors léptekkel. A benti történéseket csendben figyeltem, míg végül rám terelődött a szó, s Melchiorn úgy említett meg, mint a mennyasszonyát. „Micsoda?” Kerekedett ki a szemem, ám ekkor lehajolt hozzám és megnyugtatott. Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy megint elvörösödök.
    – Örvendek! – hajoltam meg illedelmesen. Ezek után egy másik terembe vezettek minket. Érdeklődve figyeltem meg a belső építészetüket. „Teljesen más, mint a miénk!” jegyeztem meg magamnak és már nagyon vártam, hogy ezt is leírhassam magamnak és jobban megvizsgálhassak mindent.

  14. * Miután felszállt a hátamra lendületet vettem és nekifutásból átmentünk az ajtón melynek a túloldalán zuhanni kezdtünk. A felhők felett találtuk magunkat ahol a szél igen erős volt de szerencsére a tüskéim védték Yumét. Széttártam a szárnyaim és ráhasaltam egy melegebb légáramlatra. *
    – Nézz körül. Gyönyör a kilátás.
    * Fordultam hátra majd élveztem a nyugodt és békés égboltot. *
    – Köszöntelek az otthonomban.
    * Elkezdtem csökkenteni a magasságot melynek hála hamarosan egy hatalmas város lett látható mely körül több száz sárkány repkedett. Boldogan néztem a látványt de hamar elillant a boldogságom. Velünk szembe a királyi testőrség 10 tagja eszelős sebességgel haladt és felkészült a támadásra. Nagyra nyílt szemekkel néztem őket majd hirtelen megálltam.*
    – El ne engedj most.
    * Szólaltam meg halkan épp csak annyira hogy a lány hallja. Mély levegőt vettem majd elkiáltottam magam.*
    – Megállj!
    * Erre szinte azonnal megálltak úgy 150 méterre tőlem majd érdeklődve néztek majd a parancsnok megszólalt.*
    Parancsnok: – Idegeneknek nincs helye a sárkányok királyságában. Kotródj innen mielőtt hamuvá égetünk.
    * Az arcom elkomolyodott majd közelebb mentem hozzájuk és csak ekkor szembesültek a méretbeli különbséggel.*
    – A nevem Nor Melchiorn! A sárkányok jogos uralkodója vagyok 1600 éve. Dzsáhá a királyi testőrség kapitánya igazolni tudja a kilétem ahogy a vének tanácsa is. De szerintem rájöttetek hogy igazat mondok. És most el az utamból. Nem tudtok megállítani hogy haza térjek…
    * Mordultam rájuk majd tovább repültem egyenesen a palotáig. A nyomunkban pedig ott loholt a királyi gárda addig amíg le nem szálltam.*
    – Ne félj minden rendben lesz csak maradj mellettem.
    * Mondtam miközben lesegítettem a hátamról majd emberi alakot öltöttem. Mondanom se kell hogy volt meglepetés mikor betrappoltam a főkapun. A vének azonnal felálltak az asztaluktól és elénk jöttek. Úgy tűnt eleinte nem ismertek meg de végül csak leesett nekik ki is vagyok. És mind ezt egy szóváltás nélkül tették meg.*
    Tanács: – Felség köszöntjük újra itthon. Vigyáztunk a birodalomra amíg távolt volt. De kérem árulja el hogy ki az a nő maga mellett?
    * Yuméra néztem majd sóhajtottam egy nagyot és gyors levezettem egy gondolat menetet mely arról szólt hogy lehet nem fogadnák el ha azt mondanám hogy egy ember lány aki közeli barátom és a vendégünk így rögtönöznöm kellett.*
    – Ő a mennyaszónyom!
    ~ Egek ezt hogy magyarázom majd ki?
    * Gondoltam magamban majd megfogva a lány kezét magamhoz húzva néztem rá.*
    – Ő itt a sárkánybirodalom jövője szóval a legjobb bánásmódban kell hogy részesítsétek!
    * Lehajoltam és a fülébe suttogtam.*
    – Bocsi de improvizálnom kellett. Sokan itt ellenségként tekintenek még az emberekre.