Mayere lakás

Viszonylag nagy, modern ház, mely otthont ad Liya Mayerének, és kedves nagybátyjának, aki a Withmore Akadémia igazgatója. A nagybácsi keveset van otthon, így Liya gyakran tölti egyedül vagy barátai társaságban a délutánjait. Minden jóval fel van szerelve. Illetve a hátsókert egy szép medencével is büszkélkedik. A nappaliból remek kilátás nyílik a városra.

Vélemény, hozzászólás?

67 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Mayere lakás

  1. Sikerült elkövetnem azt a hibát hogy fogadalmat tettem Akinak. Hogy mit? Ha segítségre szorul, akkor hozzám fordulhat nyugodtan. Normális esetben nem teszek ilyesmit…de úgy is egymásra vagyunk utalva, akarom mondani én vagyok őrá. Eddig is folyamatosan a hátamat kellett fedeznie, és cirka két napja ismerjük egyást… Ügyes kilány vagyok.
    Kicsit féltem, hogy hogyan fog reagálni brúnóra, de kitűnő szinésznek bizonyult. Örülök, hogy jól viselkedett Brúnóval. Ahogy nézem egészen szimpatikus Brúnónak a Szöszi. Szóval nem lesz baj. Remélem.
    – Gyere, megmutatom a vendégszobát. – indulok az emelet felé – Jó éjt Brúnó! – köszönök el a konyhában sertepertélőtől. Futólag felénk int, aztán nem is foglalkozik velünk többet. Odafent a folyosó végén lévő szobába nyitok be: – Parancsolj, ez lesz a kis birodalmad. – Kattintom fel a lámpát. A szoba világos, egy nagy ágy, szekrény, íróasztal, tévé a berendezés. – Szemben a fürdőszoba, a szekrényben találsz ágyneműt. A fürdőszobában pedig van törülköző. – magyarázom elnyomva egy ásítást.

  2. * Nem igazán válaszoltam a kérdéseire vagyis inkább tereltem vagy homályos választ adtam. Persze szó nélkül végig hallgattam a fogadalmát meg minden egyebet majd néztem ahogy álomba szenderül. A kanapé mellé leülve figyeltem ahogy alszik egy ideig majd lehajtottam a fejem és próbáltam pihenni egy kicsit de ekkor nyílt az ajtó és belépett a már annyit emlegetett Brúnó. Felálltam és amikor be lettem mutatva a kezemet nyújtottam felé majd elővettem a jól nevelt barátságos énemet persze szívem szerint már kétszer szétkaptam volta az ürgét. *
    – Örvendek uram. Köszönöm hogy itt lehetek. Örülök hogy végre megismerhetem azt akiről Liya olyan sokat mesélt nekem.
    * Kezet ráztunk majd amikor hátat fordított a mosoly egy szempillantás alatt eltűnt. *

  3. – Az alapokat tudom. – válaszolom félig bent a hűtőben – Az öreg látástól mikulásig melózik. Szóval felesleges ezzel vergődnöm. Úgyis rendel magának valamit. – pakolom ki a pultra azt a néhány félre tett egy adagos kaját. Ezennel ünnepélyesen megfogadom magamban, hogy én ugyan nem főzök többet. Másokra legalábbis. Nagy levegőt veszek – Utálom, amikor ezt csinálja. – morgolódok magamban. Közben kinyitom az ételtároló fedelét és beleborítom a mosogatóba. Egy kis vízzel segítek neki, hogy eljusson a konyhamalacig és elindítom. A gépezet felzúg és szépen elnyeli a maradékot. Jön mellé a következő, közben leesik, amit mond: – Az azért fogyasztás a javából. Hogy bírja az ürge?
    Kapok egy “egész jól” vállrántást. Még megpróbálok néhány infót kiszedni belőle, de egyenes választ nem kapok, meg úgy semmiről, amit kérdezek tőle főleg, ha a múltjára vonatkozik vagy erre a Steinre. Szóval nem erőlködöm. Ettől függetlenül eltelik a nap…
    Nem is tudom mikor alszom be, de az tuti, hogy a kanapén sikerült. A bejárati ajtó hangjára ébredek. Megjött Brúnó. A szokásos igazgatókhoz illő szerelést viseli. Zakó, ing, fényes cipő. Semmi kirívó. A táskája is ugyan úgy nála van, mint mindig ilyenkor. Kómásan ülök fel, az éppen felkattanó lámpa elvakít egy pillanatra:
    – Szia Brúnó. – szólalok meg álmosan, a szememet dörgölve. Nagybátyám kedvesen felkacag:
    – Már megint a kanapén aludtál el, kölyök.
    – Mint mindig. – nyújtózom egy nagyon
    – Elárulod, hogy ő ki? – kérdi picit gyanakvón, én meg megállok a mozdulatban. Ja, igen.
    – Ő Akilay. – biccentek a szöszi felé – Egy jóbarátom a régi sulimból. Egy ideig a városban lesz. Gondoltam felajánlom neki, hogy használhaja a vendégszobát addig.
    – Őőő…rendben, de miért nem hívtál fel?
    – Mert mindig nyakig vagy a munkában, azért.
    – Jogos. Nos, Akilay… üdv nálunk. Érezd magad otthon. – villant egy barátságos vigyort Brúnó, aztán foglalkozik is tovább a dolgával.

  4. – Nem mondanám úgy hogy nem hiszek neked. Ha közeledni próbálnál felém mint nő a férfihoz valószínűleg a csilláron lógva fújnék rád és próbálnék megszökni. De ne vedd személyesnek. Mindig ez van. A szállodában amikor oda jöttek hálálkodni a lány túl közel jött hozzám és ezért álltam fel a székre. A sajnálatoddal meg sajnos nem tudok mit kezdeni. Nem te tetted és ez a lényeg.
    * Betűrtem az ingem majd össze húztam magamon a kabátom majd figyeltem ahogyan elkezd kipakolni a hűtőből.*
    – Talán nem annyira közkedvelt a főztöd? Emlékszem amikor Stein megpróbált rám főzni de beletört a bicskája mert a súlyom háromszorosát kell megennem húsban vagy halban naponta.
    * Nevettem el magam halkan.*

  5. – Óóóó basszameg…. – kapom a szám elé a kezem a seb láttán – Sajnálom. – nézek a szemébe együtt érzőn. Bár én sosem tudhatom meg, hogy mit élt át, de el tudom képzelni azt a kínt. Pár pillanat múlva szólalok meg újra: – Akkor végül is, mondhatok bármit egy szavamat sem veszed komolyan. – vonom le a következtetést gyorsan. Ez még talán jól is jöhet. Igazság szerint egy ideje nem ettem, és végre feltűnik a szervezetemnek is. Megint. Szóval ejtve a témát a mobilomért indulok. Akilayt pedig hagyom enni. Rendelek magamnak egy nagy pizzát, mellé pedig valami üdítőt. Aztán, amíg várok elkezdem kipakolni a romlott kaját a hűtőből. – Le fogok szokni a főzésről esküszöm…. – morgom magamnak.

  6. – Igen félek közeledni a nőkhöz…
    * Vallom be a dolgot majd szembe fordulok vele és a pultnak támaszkodva nézek végig rajta.*
    – Enyhe kifejezés hogy megharapott. Megkínzott majd nyilvánosan megalázott. Olyan sebeket kaptam melyeket még a teremtőm se bírt ejteni rajtam.
    * Felhúzom az ingem egy kicsit hogy lássa az oldalam. *
    – És még én vagyok a bestia. Egyszer voltam olyan ostoba hogy engedtem egy nő csábításának és a végeredmény az lett hogy majdnem kibeleztek. Szóval félek minden nőtől mert sosem tudhatom melyiknek mi a szándéka. És ha esetleg rosszra fordul a helyzet érzelmek nélkül meg tudom védeni magam.

  7. – Most mit csináltam? – megyek utána, aztán leesik a tantusz – Te félsz a csajoktól? Komolyan? – állok meg a pult mellett tisztes távolságra a halaktól. – A tiéd lehet az összes. – pillantok rá egy pillanatra, aztán vissza a Szöszire. – Miért? Valaki megharapott? – érdeklődöm. Legalább addig sem agyalok a problémámon, amíg Akilay-t macerálom.