Matsuyama ház

Vélemény, hozzászólás?

89 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Matsuyama ház

  1. Hallottam dorombolását és akaratlanul simogattam meg oldalát mindaddig, míg dorombolt. Kérdésére hogy hova is szeretnék menni hosszan néztem rá és arcát megsimítottam.

    -Az legyen akkor meglepetés. -Mondtam és szorosabban magamhoz ölelve félkarommal tüntünk el házából és a Lámpások völgyében jelentünk meg. Szerettem ezt az időtrükköt használni, így egy pillanat alatt ott lehettem ahol csak akartam és kellett lennem.

  2. – Szavaira elpirultam, de mosolyogtam. Jól esett, hogy ízlett neki a főztöm és dicséri. Finoman bújtam karjához, ám kihúzta karját és magához ölelt. Picit meglepődtem, de karjába bújtam jólesően, szusszanva egyet. Láthatóan megnyugodtam karjába bújva. A fejem búbjára kapott puszira elmosolyodtam és nem pirultam el, mi sem példázza jobban a kevert fajomat, mint hogy behunytam a szemem, ahogy karjába bújva megnyugodtam. – Mmm… így jobb… -Doromboltam neki, az elmúlt hetekben először hallattam dorombolást. Amikor észbe kaptam elpirultam és bújtam zavaromban. Jól esett, hogy büszke rám, mert helyesen döntöttem még ilyen helyzetben is. Volt időm megtanulni gyerekkoromban, hogy a döntéseimet gondoljam át. Amikor a hűtöt nyitotta ki, majd megdorgált kinyíltak szemeim és pislogva néztem rá meglepetten. Egy pillanatra elpirultam és elszégyelltem magam, aztán amikor leesett a vicc elmosolyodtam játékosan, kuncogva. Figyeltem, ahogy egy kézzel poharakat vesz elő, majd tölt. Elvettem, amikor felém nyújtotta a poharat és amikor ő is inni kezdett én is ittam. Jól esett a hideg almalé, imádom a kellemes fanyarságát, és mégis édes ízét. Mikor megittam felnéztem rá elmosolyodva.- Igen… örömmel töltöm veled az időt… -Mosolyogtam fel rá, majd letettem a poharat.- Hová szeretnél menni? -Kérdeztem kíváncsian, még mindig jólesően bújva hozzá.-

  3. -Akinek nem ízlik a főztöd az bolond, vagy tönkre mentek az ízlelő bimbói. -jegyeztem meg mosogatás közben nemes egyszerűséggel. Mikor oda hozta a tányérját elvéve mostam azt is el és végezve töröltem át mindent a mosószeres szivaccsal. Év ezredek tapasztalata volt mozdulataimban és látszik nem idegen tőlem a konyha. Mikor befejeztem a mosogatást és neki kezdett a mondandójának csendben hallgattam végig okfejtését, majd a vallomását. Ahogy karomhoz bújt hagytam neki és mikor kérdezte, hogy szabad-e kihúzva öleltem inkább magamhoz féloldalasan.

    -Így nem jobb? -kérdeztem érdeklődve tőle és úgy hajoltam le és adtam puszit fejebúbjára.

    – Gondoltam, hogy megfog fordulni a fejedben ez-az ötlet és örülök, hogy nem kértél meg rá. Örülök, hogy így gondolod és hogy tovább haladsz a nehéz úton. -mondtam neki büszkén, hiszen ez nagy lépés számára. Más már rég megkért volna rá és mély levegőt véve nyitottam ki a hűtőjét és néztem bele.

    – Vétek! Milyen természetfeletti lény vagy te, hogy nincs itthon behűtött söröd, se semmilyen alkohol. -dorgáltam meg viccelődve és kivettem az almalevet, amit benne találtam és becsukva poharakat szedtem elő. Öntöttem mind a ketőnknek és lerakva az üveget nyújtottam neki a poharat. Mindezt egy kezemmel csináltam meg, mert másikkal őt öleltem. Nem akartam elengedni ha már karjaim között talált nyugalmat. Mély levegőt véve ittam bele az alma levembe, majd kiürített poharat lerakva néztem le rá.

    – Lenne kedved egy kicsit csavarogni? -kérdeztem érdeklődve szemeibe nézve. -Ha velem vagy kijöhetsz a házból. -jegyeztem meg elmosolyodva sármosan.

  4. – Egyre izgatottabb voltam, ahogy levágott egy falatot és a szájához emelte, szinte még inkább elpirultam, ahogy a falat ajkai felé közeledett. Szavait hallva, mielőtt a szájába vette volna a falatot, csak még jobban zavarba jöttem. Amikor bekapta a falatot és ízlelgette, figyeltem minden légvételét. Mosolyát látva szusszantam egyet, ám mikor közel hajolt nagyon izgatott lettem. Teljesen elpirultam, amikor arcomra adott egy puszit. Jól estek a szavai melyekkel megdicsérte a főztöm. Élénken felcsillanó szemekkel néztem rá és örömmel mosolyodtam el, ahogy tovább evett. Én is neki láttam enni és megettem a reggelit. Ugyan csendes volt, de nem tudtam pontosan még miért, ezért nem szóltam míg ettünk. Ez is elég volt, hogy sokkal jobban érezzem magam. Az előtt sokat voltam egyedül, de egy ideje elszoktam az egyedülléttől, jól esett vele reggelizni. Amikor befejezte és megköszönte a reggelit elmosolyodtam. Már elmúlt a pirosság, és a zavar. Megsimogatta vállam és újabb puszit kaptam, ami jól esett és örültem is neki.- Örülök, hogy ízlett… -Mosolyogtam, figyelve, ahogy mosogatni ment. Még befejeztem a reggelit, majd oda vittem a tányérom és, ahogy mondta oda adtam neki. Elpirultam, hiszen a mosogatás az én dolgom lenne, de kis “kuktaként” ügyesen eltörölgettem az elmosott, tiszta tányérokat, majd elraktam a helyükre.- Tudod… Számomra az vagy… és ha csak egy van, aki így gondolja, akkor már van benne igazság. -Mosolyogtam rá, az első szavait “megcáfolva”.- Nem lehet könnyű az időt őrizni. Mindenkit szemmel tartani… annyi sorsot látni és némiképp megélni. Mindig hűen megvédeni az időt… még saját magad is feláldozva érte… -Mosolyogtam kezemmel megsimogatva a karját. Érintésem lágy volt és finom.- Nagy felelősség és nagy hivatás a tiéd… tisztességgel és becsülettel végzed… Elismerésre méltó, hogy így helyt állsz. -Mosolyogtam.- Tudod… amikor mesélted, hogy időt akartak utazni… az jutott eszembe, hogy talán csak a saját rosszul alakult sorsukat akarták vissza fordítani… eszembe jutott, hogy talán ha vissza tudnék menni… akkor most még itt lenne… de az felelőtlen és gyenge lépés lett volna tőlem… akár csak megpróbálni is… Mindennek a maga medrében kell folynia… az időnek is… Az idő pedig előre felé megy és terel mindenkit az útján… előre és nem vissza… -Mondtam szemeibe nézve.- Én előre szeretnék haladni, bármi is történjen, nem pedig vissza felé… ezért ez csak egy kósza gondolat volt nem több… hiszen minden ami történik, minket terel az utunkon… az hogy az események hatására milyen utat választunk a lehetőségeink közül rajtunk áll… és én a helyes úton szeretnék járni… és önmagam maradni. -Mondtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve, magam sem tudom miért, de hozzá bújtam, mivel oldalt álltam, a karjához bújtam, mert most jól esett ezt tenni.- Maradhatok? -Kérdeztem csendesen, de jól esően bújva karjához, kicsit “elbújva mások elől”, habár csak ketten voltunk. Lágyan és finoman simogattam karját, légzésem teljesen a normálisra állt be.-

  5. -Nem vagyok nemes sem kivételes. Pusztán tapasztalt és sokmindent megélt és látott férfi. -Mondtam szemeibe nézve s ahogy az asztalhoz mentünk leülve az egyik helyre szedtem magamnak a reggeliből.

    – A lányok általában édesanyjuktól tanulnak főzni. A férfiak meg a suliban. -jegyeztem meg nemes egyszerűséggel és úgy pillantottam Megumira. Láttam rajta zavarát és izgatottságát. Levágtam egy falatot a villával és miközben emeltem a számhoz a falatot szólaltam meg.

    – A házias ízeket jobban szeretem mint a szakácsokét. -bevév e számba a falatot ízleltem meg incsiklandozó reggelijét. Akaratlanul is elmosolyodtam és úgy hajoltam oda hozzá. Arcára adtam egy puszit s mielőtt eltávolodtam volna a fülébe súhgtam.

    – Mennyei a főztöd. Még az angyalok is megirigyelhetik annyira finom. -szavaim végeztével egyenesedtem vissza a székbe s folytattam csendesen a reggelimet. Nem szóltam hisz mindig egyedül étkeztem s számomra ez új volt, hogy valakivel egy asztalnál ülök. Sőt… általában a szeretőimnek is bevittem a reggeit és eltüntem az életéből. Valahogy ő most más volt. Még ennyire nem aggódtam egy élőlényért se, bár azoknak láttam a jövőjét. Övét nem… Gondolataimra akaratlanul is felsóhajtottam és úgy néztem Megumira miközben leraktam a villát.

    – Köszönöm szépen a reggelit nagyon finom volt. -mondtam s felállva léptem oda hozzá. Vállait megsimítva hajoltam le s adtam arcára egy újabb puszit.

    – Nagyon finom volt és arany kezed van. -dícsértem meg ismét főztjét és elvéve az üres lábast és tányéromat léptem a mosogatóhoz. Vizet kezdtem el engedni, hogy elmosogassam konyhájában maradt használt edényeket.

    – HA befejezted nyugodtan add ide a tányérod. -mondtam neki miközben neki is álltam a mosogatásnak. Módszeresen és gyorsan haladtam.

  6. – Bókjára és ahogy kezeimet megfogva csókolta meg azokat, ismét csak halvány pír költözött arcomra, mivel jól esett most a kedvessége és a törődése. Az ilyen időszakokban mindenkinek jól esik, ha törődnek velük, főleg, ha nagy veszteség ér valakit. Még mindig sok minden zavar… nem értek részleteket… de tenni már nem tudok ellene semmit. Elengedtem, hogy békében nyugodhasson… ezt kellett tennem. Nem csak mert nem volt más választásom, hanem mert én is ezt akartam. Szőrnyű nőnek tűnhetek most… de jól esik vele lenni most. Azt mondják, ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik, csak meg kell találni a nyitott ajtót. Vajon… megtaláltam? Futott át az agyamon a gondolat, miközben elpirultan figyeltem őt a bókja után. A vállrándításra kissé aggodalmas lett az arcom, majd szavait hallgattam, amikor az életükről lemondást említette kissé elszomorodtam.- Oh… értem. -Motyogtam sajnálva azokat akik ostobán ragaszkodtak az idő manipulálásához, de valahol meg is értettem őket. Ekkor bennem is felmerült, hogy jó lenne, mert akkor megmenthettem volna, de ahogy jött a gondolat, úgy el is vonult. Ahogy folytatta figyelmem felélénkült és elmosolyodtam.- Örülök, hogy egy ilyen nemes és kivételes férfivel hozott össze a sors… -Mondtam szemeit figyelve. Amikor arcomra simított aprót sóhajtottam, mert érintése jól esett, egy pillanatra behunytam a szemem, mert ez a lágy és gyengéd érintés ismerős érzés volt, de mégis más, mégis kellemes. Szemeim kinyitva bólintottam szavaira. – Igen… már fokozatosan tér vissza az erőm. -Mosolyogtam. Pimaszkodására kuncogtam. Az események után és talán második hete először. – Édesanyám tanított főzni… -Mosolyogtam követve őt az asztalhoz. Mosolya és játékossága mosolyt csalt az arcomra. Amikor leült, furcsa volt első pillantásra, hogy valaki más ül a helyén… de ezen átlendültem. Leültem mellé.- Jó étvágyat! -Mosolyogtam. Enni kezdtem volna, és próbáltam volna a tányéromra figyelni, de elpirultan és izgatottan, lopva figyeltem a reakcióit. Éppen úgy éreztem magam, mint amikor először főztem a maszkos lovagomnak, aki szakács is volt. Lassabban mozogtam, és vágtam le az első falatot. A szemem sarkából figyeltem elpirultan, halványan remegett a kezem izgalmamban és a szívem is hevesebben vert. Érdekes volt ugyan azt az élményt átélni, de ugyan akkor jó is volt. Mintha vizsgáztam volna. Gyermekien, ahogy kislány koromban, huncutan mosolyodtam el, de próbáltam ezt leplezni.-

  7. -Örülök, ha nem esett rosszul szavaim. Nem szeretnélek megbántani és azt se hogy úgyérezd nem tartom tiszteletben a dolgokat. -mondtam nyugodt hangon miközben láttam arcának vörösségét. -Örömmel reggelizem veled. -válaszoltam neki míg felém fordult ám ami ez után jött erre nem voltam felkészülve. Végig néztem magamon megállapításán és a meggyógyítom szavára visszanéztem rá pislogva.

    – Ugyan nem… -ám nem tudtam befejezni a mondatot mert karon ragadva húzott át a nappaliba. Leültetve lépett az egyik szekrényhez és elővéve egy tégelyt jött oda hozzám. Mellém ülve kezdett el bekenegetni. Nem akartam azzal megbántani, hogy nem hagyom neki, így türtem gondoskodását. Valahol mégt alán jól is esett. Hallgattam csendben szónélkül fecsegését és akaratlanul is elmosolyodtam. Mikor végzett és lerakta a tégelyt mondva hogy titkos sárkány recept kezeit megfogva csókoltam meg mind a kettőt egyszerre.

    – Köszönöm a kezelést és igazán finomak a gondoskodó kezek érintése. -mosolyodtam el haloványan szemeibe nézve bókom végeztével és úgy néztem szemeibe mikor kérdezte jobban vagyok-e már.

    – Most már sokkal jobban vagyok, hogy látom veled minden rendben. -jegyeztem meg és úgy engedtem le kezeimet. Kérdéseire viszont csak megrántottam a vállam.

    – A szokásos. Pár hülye megint időutazni akart és hát nem tettek le egykönnyen a terveikről, így az életükről kellett lemondaniuk. -mondtam nemes egyszerűséggel és úgy néztem végig a ház körüli csapdáimat. Nem esett bele senki, így tudtam nem is jött rá más Megumi jelenlegi gyengeségére. Ennek örültem talán a legjobban.

    – Az idő őrzője ként kötelességem megállítani azokat, akik időutazva megakarják változtatni a múltat, hogy a jelenjük és a jövőjük más legyen. Én magam nem teszem meg, mert ha megtenném nem nevezhetném magam tovább őrzőnek. -magyaráztam szemeibe nézve s lassan simítottam kezem arcára.

    – Örülök, hogy jobban vagy. Érzem hogy az erőd is kezd visszatérni. Menjünk reggelizzünk! Kíváncsi vagyok, hogy van-e olyan jó a főztöd mint az enyém.-pimaszkodtam egy sármos mosoly kíséretében. Szemeimben a játékosság tüze lobbant fel.

  8. – Éppen végeztem a terítéssel, amikor megjelent. Szavait hallva és ölelését érezve elpirultam. Nem esett rosszul a megnevezése, csak kissé korainak éreztem. Elpirult arcomon láthatta, hogy nem unatkoztam az elmúlt 24 órában, mert azért sokat tettem magamért, mint mindig, ha fel kellett dolgoznom valamilyen traumát, ezért szavai jól estek. – Öhm… -Néztem fel rá kissé zavarba jötten, mikor megölelt, így tekintetünk találkozott, amitől most kicsit jobban elpirultam.- Nem esett rosszul… -Motyogtam mikor ellépett tőlem és vállaim simogatta meg.- Reggelizz velem… -Mondtam elmosolyodva, felé fordulva. Ekkor láttam meg mennyire megviselt és láttam meg sebeit.- Te megsérültél! … Meggyógyítom… -Mondtam oda lépve és egyik sebére téve a kezem.- Nem csak erővel tudok gyógyítani… gyere velem… -Mosolyogtam, majd kezét megfogtam és a kanapéhoz húztam, lágyan. Leültettem a kanapéra és az egyik zárt szekrényhez sétáltam. Kivettem egy kis tégelyt és vissza sétáltam. Kivettem mutató és középső ujjammal egy kis krémet a tégelyből, a tégelyt a kis asztalra tettem. Ezután haját félre húztam homlokáról és a krémet bedörzsöltem a homlokába, lágyan, körkörös mozdulatokkal, lágyan, gyengéden. A krém csillámlással kísérve beszívódott, a sebei pedig másodpercekkel később begyógyultak és jobban is érezte magát ettől.- Ezt a krémet édesanyám készíti a húgommal… gyógyításra használjuk. Titkos sárkány recept… -Mosolyogtam rá.- Jobban érzed magad? -Kérdeztem aggódóan, érte aggódtam, nem pedig magamért.- Én jobban vagyok, köszönöm… Hála neked nem történt semmi rossz… -Mosolyogtam, miközben vissza zártam a tégelyt.- Veled mi történt? Harcolnod kellett? -Kérdeztem aggódóan figyelve őt.-

  9. -Ennek örülök. -mondtam megfordulás közben kurtán majd mikor visszafordultam felé hallgattam szavait és kérdését.

    – Fogunk még találkozni. Holnap megint eljövök megnézni miújság veled. -mondtam nyugodt hangon és miután válaszolt, hogy nincs szüksége semmire megfordulva mentem el. A munkámat nem hanyagolhatom el és újra van egy csoport, akik az idővel akarnak mahinálni. Időutazást kutatják és szeretnék elérni, így le kell állítanom őket, ha nem megy másként hát elkell tüntetnem őket. Ezt sose engedhettem, hogy az idővel mahináljon bárki más rajtam kívül. Önzőségnek és hiúságnak tünhet, de mint minden rossz kezekben az idő mahinálásának is rossz vége lehet. Az idő őrzőjeként nem engedhettem eme hatalmat rossz kezekbe.

    Most is emiatt van elintézniv alóm, ami egy kicsit elnyúlt így nem tudtam visszamenni Megumihoz egyhamar. Számára másnap reggel tudtam meglátogatni. Testem kissé megviselt volt a szerzett sérülésektől, de nem igazán foglalkoztam sebeimmel. Könnyedén jelentem meg bent nála a konyhában és láttam reggelihez terít két személyre.

    – Ohh igazán nem lett volna rá szükség szívem. -vigyorodtam el pimaszul és odalépve mögé öleltem át. Láttam, hogy még mindig gyászol, amit meg is értettem. -Nyugi nem gondoltam komolyan a szívem megnevezést. Csak viccelődni próbáltam. -mondtam lassan elengedve és vállát megsimítva lépkedtem arrébb.

    – Minden rendben? HOgy érzed magad? -érdeklődtem miközben erőmet kiterjesztve néztem végig a tegnap elhelyezett csapdákat háza körül.