Leiran kisháza

fantasy_house_of_forest_elves_019266_-1024x640

11211767_468665639956222_1493526932_o

Vélemény, hozzászólás?

198 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Leiran kisháza

  1. *Mosolyogva pillantok hátra rá és akaratlanul is felkuncogok.*

    – Az jó ha szereted a hasadat. Állítólag nagyon jól főzök és Victor szereti a főztömet. Sonyáról ezt nem tudom elmondani. Nem hiszem, hogy kedvelne vagy épp tetszene neki, hogy Victor velem van. Szerintem ő ellenzi a kapcsolatunkat. *Gondolkodom el és felsóhajtva folytatom a főzést. A húst kezdem el megpucolni a zsírjától és utána felszeletelni. Úgy gondoltam végülis, hogy egy kis grill jellegű húst csinálok a sütőben és mellé tört krumplit egy kis párolt zöldséggel. Most ezt kívántam meg. Persze szokásomhoz híven nem tudok nem úgy főzni, hogy nem számolok Victorra és a társára. Legfeljebb ha nem jönnek haza holnap is ezt esszük Azunával, már ha ízlik neki.*

    -A szüleik álma pedig egy békés hely, ahol nincs harc és nem kell senkinek se mennie harcolni, vagy küldetésekre. Eléggé rossz az, hogy Victor így eljárkál, de én nem fogom neki azt mondani hagyja ott amit szeret értünk. Ezzel engem és a kicsikéinket is védi. *Filozofálok el a dolgokon és lassan nézek ismét hátra Azunára, majd vissza a főzéshez, melyel egyre szebben haladok. Nem kérek segítséget. Megszoktam, hogy egyedül csinálom.*

    *A hús már készen bepácolva a sütőbe rakom így a köretnek állok neki. Pucolok krumplit miközben a zöldségeket odarakom párolódni, majd a krumplit is főni mikor kész a pucolás és a feldarabolás.* -Ez kész oda van rakva már csak meg kel sülnie és főnie. Addig ha gondolod elmehetünk készülődni, hogy evés után lemehessünk egyből. Amúgy is le kellene mennem a piacra venni ezt-azt a konyhára. *Szavaim lágyak és őszinték. Bízom abban, hogy ő is megismeri majd a szerelmet.*

  2. – Különleges vagy te és Victor is. A találkozásotok elkerülhetetlen volt. A gyerekek megszületése meg úgy szint. Ők lesznek akik a szüleik álmát viszik majd tovább.
    * Mondtam elbambulva.*
    – Több rossz van mint jó főleg hogy az egyensúly felborult a szurdokban. De majd a világ helyre állítja önmaga egyensúlyát és végül az emberek kora fog beköszönteni. De addig is lesz mit ennem. 
    * Ültem le a székre ami nem messze volt tőlem majd figyeltem mit csinál.* 
    – Megkóstolom azon ne múljon szeretem a hasamat.
    * Jelentettem ki büszkén.* 

  3. -Igen munka. *Bólintok a szavaira és felsóhajtok. Nos mi nem tudtunk erről és sose hittem volna, hogy ilyen nagy jelentőséggel bírnak a mi kicsikéink.*

    – Nem tudtam róla, hogy ilyen régen meg lett írva az eljövetelük és még inkább nem azt, hogy én fogok nekik életet adni. Az-az igazság, hogy ezelőtt egy 4 hónappal sose hittem volna, hogy családom lesz. *Szavaim őszinték és Azunára nézek rá. Akaratlanul is felkuncogom.*

    – Igen így van. Nyugodtan megeheted a romlott lelkeket… azok úgy se fognak már megtisztulni. Bocsi az éártatlan tiszta lelkeket nem áldozhatom fel neked… én jobbá szeretném tenni a világot és nem romlottá, még ha minket Maszkatarokat üldöz a többi faj. *Sóhajtok fel és kivéve az ebédnek valót kezdek neki annak elkészítésének.*

    – Azért szeretném majd ha megkóstolnád ezeket az ételeket is. Hátha nem lesz igazad és ez is megtartja az erődet. Előbb utóbb elfogynak a gonosz lelkek is. *mondom ránézve őszntén.*

  4. -Szóval munka és nem tudni pontosan meddig tart. 
    * Gondolkoztam el kicsit.*
    – Szóval meglepetés babák?  Érdekes… Pedig születésük már akkor megíródott mikor a föld gyerekcipőben járt.
    * Gogolt le úgy hogy Leiran hasa szemmagasságba legyen vele.*
    – A lélek a fő táplálékunk anélkül elgyengül a testünk és az elönt szertefoszlik. Minél tisztább egy lélek annál erősebb lesz a démon.
    * Mondtam és kinéztem az ajtón.*
    – Szóval a városban lévők romlott lelkeket megehetem? Jobb mint a semmi.
    * Dörzsöltem össze a kezem és izgatottan kezdtem várni.*

  5. *Azunára nézek kérdésénél és felsóhajtok.* -Küldetésre mennek ilyenkor és a múltkor is eltünt 2 hónapra miután hát összejöttünk. Pont termékeny időszakom volt, ami a maszkataroknál igen ritkán van. Ilyen… *mondom felsóhajtva. *

    – Mikor vissza jött már két hónapos terhes voltam. A közelmúltban… *teszem hozzá, majd az étkezési szokásaira nézek oldalra döntöm a fejem.* – Igaz nálatok démonoknál mindenkinek más az étkezési szokása. Te lélek faló vagy igaz? *Kérdezem érdeklődve, de nyiltan.*

    – A városban vannak olyan gonosz személyek akiknek a lelkét szerintem nyugodtan felfalhatod. *mondom akaratlanul is felkuncogva.* -Csak jót tennél a városnak vele.

  6. * A nőszemély hirtelen megjelenése igen irritáló volt számomra és mikor kijelentette hogy elmegy megkönnyebbültem csak arra nem számítottam hogy viszi magával Victort is.  Amíg búcsúzkodtak egymástól én a fal mellé osontam és azon agyaltam hogy hogyan lökjem a mélységbe a nőt csak hát addig húztam az időt még le nem csúsztam a lehetőségről. Megszívtam bosszúsan a fogamat és vissza mentem a konyhába.* 
    – Jó utat. Pá!
    * Köszöntem el és csendben figyeltem.*
    – 2 hónap?  Mit csinál addig ezzel a kiállhatatlan nőszeméllyel?   
    * Húztam fel a szemöldököm.*
    – Én nem fogyasztok sokat az ilyen ételekből szóval lehet csak magadnak kéne főznöd holnaptól. Ma még eszem vagyis próbálok de a táplálkozásom eltér a tiétektől. 
    * Fordítottam el a tekintetem. Hisz nem mondhattam ki kerek perec, hogy lelek evő vagyok.*
    – Jó mennyünk. Úgyis szeretném megnézni magamnak a környéket.  

  7. *Azunara nézek, hogy min segíthet és épp válaszolnák mikor az a nő megjelenik az ajtóba és Victornak mond valamit. Akaraltanul is felsóhajtok és kedvesemre nézek.*

    – Rendben menj nyugodtan szerelmem. Vigyázz magadra. *mondom utána nézve és megrázom a fejem, és csak akkor szólalok meg mikor már nem halja Victor.*

    – Majd vissza jön 2 hónap múlva. *húzom el a szám és fel állva nézek be a hűtőbe.* -Azon gondolkodtam, hogy mit kellene főzni, de úgy látszik nem kell nagy adagban gondolkodnom, mert csak ketten eszünk. *mondom Azunára nézve.* -Ebéd után meg ha van kedved elmehetnénk a városba nézni neked valamit a szobádba, hogy kicsit otthonosabb legyen a számodra. *Teszem fel az ajánlatot.*

  8. *Sonya kiviharzott a szobájából már teljes felszerelésben és Victorra nézve szólalt meg*
    -Vic jelenésünk van!
    *Szólt a férfinek komolyan, majd a többiekre nézve folytatta*
    -Elnézést a zavarásért!
    *Ő már többet nem szólt ,csak kisietett az ajtón és az ajtó előtt kezdte Victor-t bevárni, hogy a férfi is kiérjen*

    *Mosolyogva hallgattam a beszélgetést egész addig, amíg meg nem hallottam Sonyatól a nevem. Erre már lefagyott a mosoly az arcomról*
    -Elnézést lányok, de mennem kell! Sietek vissza!
    *szóltam még a többieknek*
    -Remélem most nem valami…. cyka..
    *káromkodtam már a végén anyanyelvemen saját magamnak, majd a felszerelésem felkapva elindultam én is kifelé a házból, majd a társammal együtt az erdő mélye felé vettük az irányt*

  9. * Csak néztem rájuk és láttam ahogyan örülnek a hírnek a gyerekeket illetően. Valami mosoly szerűség
     nekem is megjelent az arcomon de hamar eltüntettem mikor megláttam.* 
    – Ő ideje hasznomat venni tudok segíteni valamiben?  
    * Ajánlottam fel a segítséget.*  

  10. *Azunára nézek mosolyogva, majd Victorra és akaratlanul is megsimogatom a hasamat.*
    – Két édes kislány. *mondom helyeselve és utána Azunára nézek.* -Azuna… én sose voltam normális. *mondom ki nemes egyszerűséggel, és vissza leülök az asztalhoz és úgy nézek rájuk.*

    – Igaza van Victornak és igen engem is ezzel nyugtatott meg, hogy vele maradjak, hogy merjem szeretni őt. *mosolyom nem szűnik meg arcomon és elgondolkodom mit is kellene főznöm ma ennyi embernek.*

  11. -Épp eszű ember eleve nem jön erre a szigetre.. szerintem… meg tegnap este szerintem tapasztaltad, hogy mindenem van, csak épp eszem nem. Arról nem is beszélve, hogy mind ugyan olyanok vagyunk.. emberek közt is vannak démonok és démonok közt is emberek… a viselkedésed dönti el, hogy valójában mi vagy és nem a fajod, bőrszíned, vagy a nemed!
    *mosolyogtam Azunara, majd lassan kezdett leesni, hogy két lányom fog születni. Egyetlen reakcióm egy széles mosoly volt*
    -Én már akkor is büszke leszek rájuk, ha csak leélik az életük boldogan, hisz az én lányaim lesznek.
    *mosolyogtam Azunara, majd pillantottam Leiranra, hisz egyszer egy ehhez hasonlót már elmondtam neki is.. még a találkozásunkkor*

  12. – Épp eszű ember nem fogad be egy démont csak úgy. 
    * Mondtam felfújva az arcom mint egy gyerek. Victor megjegyzésére csak néztem  majd mély levegőt vettem.*
    – Köszönöm.
    * Nem volt elég ez az égi csapás de még el is szóltam magam mikor a szurdokban voltunk az ikrekkel kapcsolatban.*
    – Elszóltam magam… Már megint…
    * Fordultam meg majd Leiran vállának döntöttem a fejem.* 
    – Hogy lehetek ilyen hülye?  Nem szabadott volna elmondanom. 
    * Morogtam egy sort de beletörődtem.* 
    – Igen két ikerlány lesz akik fontos szerepet játszanak majd születésük pillanatától haláluk órájáig. Büszkék lehettek rájuk.

  13. -Most az miben segítene neked, ha nem bíznék benned? *Kérdezem érdeklődve a szemeibe nézve.* -Bízom benned, mert szeretnék neked segíteni. Segíteni, hogy megtaláld azt az életet, ahol nem a harc és nem a pusztítás a lényeg, hogy megtaláld a lelked, ami van. *mondom a komoly zavakat olyan hangsúőlyal, hogy érezze nem viccelek.*

    *Jól esnek a szavai és bólintok, ám ekkor valami megváltozik rajta és érdeklődve nézek. Mosolyogva állok fel kicsit lassabban és mögé lépve simítom meg vállait.* -Szerintem nagyon jól áll neked. Nagyon csinos vagy így is Azuna. *Mondom őszintén mosolyogva a tükörképét nézve. A bosszankodását fel se veszem, majd szerelmemre nézek. Kissé rosszalóan mikor látom nevetni akar, de moderálja magát.*

    – Nem ért minket, hogy miért fogadtuk be az otthonunkba és miért bízunk meg benne holott tegnap meg akart minket ölni, de helyesbítenem kell… nem minket a világot hogy újjá teremsd. *Simítom meg ismét a vállát.*

    – Nem mellesleg igaz, hogy elraboltál, de nem bántottál egyikünket se fizikálisan. Elengedtél és akkor azt montad, hogy vigyázzak a lánykákra… szóval ketten vannak és lányok. *mondom és szerelmemre nézek, hogy ezt ő is felfogja, hogy két lánya lesz.* 

  14. *Végezve a késem élezésével is gondoltam kimegyek és csatlakozom a beszélgetéshez, akkor láttam meg, hogy a démon megfiatalodott, ami miatt majdnem elnevettem magam. De azért visszafogva magam szólaltam meg*
    -Jól áll a szőke Azuna! 
    *mondtam neki mosolyogva, majd Leiran szemeibe néztem pillantottam*
    -Miről diskuráltok ,ha szabad kérdeznem?
    *tettem fel végül a két nő felé a kérdésem és vártam a válaszom*

  15. – Nemes célért pusztulna el a virág. De azért beszerzek egyet 
    * Kuncogtam egy kicsit még aztán a bizalomnál elkomolyodott az arcom.*
    – Túl jó szívű vagy és vakon megbízok másokban. Nem értelek se téged se Victort. Tegnap még meg akartam ölni ma meg befogadtok.
    * Dőltem hátra a székben és megvakartam a fejemet.*
    – Ám legyen. kíváncsian várom hogy lássam az általad emlegetett világot. De szerintem ez lehetetlen. Ezt még én se tudnám teljesíteni egykönnyen sőt talán egyáltalán.
    * Makacskodtam hisz nem hittem hogy lehetséges a dolog.*
    – Addig amíg komolyan gondolod a dolgot ígérem nem bántok senkit. De csak addig amíg…
    * Hirtelen a testem változni kezdett. Vissza fiatalodtam egy pár évet és igen gyerekes arccal néztem Leiranra. Felugrottam a székből és a tükör elé futottam. Amikor bele néztem csak lehajtottam a fejem. *
    – Isten nem bottal ver hanem gyerekes fejjel. Most néz rám hogy legyek így félelmetes démon ha ilyen Tündi-bündi képem van? Végem van rajtam röhög majd az egész alvilág. Loli lett belőlem…
    * Fejeltem meg a falat*

  16. -Az emberek készítették. Victor hozta nekem a földről. *mondom mosolyogva és én is kanalazni a joghurtot.* -Én magam nagyon de nagyon szeretem. *Mondom mosolyogva és hallgatom amit a húsevő növényekről mond. Akaratlanul is fel nevetek.*

    – Nem is rossz ötlet de sajnálnám a növényt én is. *mondom és próbálom magam moderálni. Ajkaim práselem össze és jövök zavarba.* -Ezt… nem lenne szabad helyeselnem. *mondom miközben bűntudat ébred bennem és ahogy a vázára kérdezrá megrázom a fejem.*

    – Nem… már nincs meg a váza és nyugodtan kimehetsz felügyelet nélkül is a házból. Megadom neked a bizalmat, hogy nem bántasz senkit és tudsz úgy élni, hogy nem forralsz világ végét. *mondom szemeibe nézve és megfogom a kezét barátságosan.*

    – Én egy új életet szeretnék neked mutatni, ahol nincs parancs se bosszú ahol uralkodunk az indulatainkon, de mégis boldogak vagyunk mert szeretünk valakit és szeretve vagyunk. *Mondom szemeibe nézve, majd lassan elengedem a kezét.* -Szóval kimehetsz nyugodtan.

  17. *A szobámba érve leültem a fegyvereim pucolni, közben én még mindig a tegnap estén agyaltam*
    ~Legközelebb… szétloccsantom mind fejét kérdés nélkül…
    *gondoltam magamban, miközben a késem kezdtem újra élezni. Szerencsére nem sérültem meg az este során ,így most nem voltam sem ágyhoz kötve, sem kórházban*

    *Közben Sonya továbbra is a könyvét olvasgatta csendben az ágyán ülve és sajnálta, hogy kimaradt a tegnap esti akcióból. Végül letéve a könyvét kiment a konyhába egy pohár vízért, bár mindeközben figyelmen kívül hagyta a Azuna-t és Leirant. Ezután pedig a felszerelését kezdte ő is rendbe tenni és megtisztítani, hátha ma szükség lesz rá*

  18. * Victornak vissza köszöntem hiszen vele nem volt bajom de a nő. A fél karomat oda adtam volna csak hogy megnézessem vele közelebbről a falat. Leültem az asztalhoz és megkóstoltam azt az ismeretlen valamit, és finom volt.*
    – Nem is rossz. Ki hitte volna hogy ilyen finomat is képesek csinálni már az emberek. Vagy ez saját recept?  
    * Nyammogtam a finomságon egy kis ideig.* 
    – Virágok terén valamennyire tapasztalt vagyok de jól meg kell gondolni mit veszek meg. Nem lenne jó ha valami megenni a katona nőt. Sajnálnám a virágot. 
    * Nevettem el magam.* 
    – Ha azt akarod hogy elzavarjam megteszem és a munkát is átveszem. Igaz nem vagyok katona de ugyan úgy megcsinálom amit a társad. És senki se tud róla. A gyomor rontást meg vállalom. Túl irritáló. 
    * Motyogtam csendesen.* 
    – Megvan még a törött váza?  Hobbiszerűen szedem szét és rakom össze a dolgokat. Legalább elütöm az időt mikor unatkozom. Gondolom nem mászkálhatok egyedül a házon kívül még.