Leina háza

42286__little-hpuse-at-the-marsh_p

640x296_7119_Fairytale_swamp_2d_landscape_magic_matte_painting_swamp_fairytale_fantasy_forest_picture_image_digital_art

Vélemény, hozzászólás?

60 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Leina háza

  1. *Mély levegőket véve próbált nyugtatni magán és türte a fájdalmat. Mosolyogva simította meg kedvese arcát.*

    – Nem kell a kórház. Tudom, hogy jól van a pici és én is kibírom. Tudom, hoyg ezek csak erősödni fognak és nekem az is elég, hogy tt vagy mellettem. *Hajolt oda hozzá és lopott ajkairól egy csókot. Érezte, hogy enyhül a fájdalom, majd Alvaró szavaira akaratlanul is mosolyogtt.*

    – Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy ilyen párom van mint te. Szeretlek Alvaró. *Suttogta majd a fájdalom hirtelen tért ismét vissza és most talán erősebben, mint az előbb. Kezét megfogva szorította össze a szemeit és alsóajkába harapva tartotta bent a fájdalmas nyögést. Mikor enyhülni kezdet mély levegőket véve érezte hogy kiveri a víz.

    – Hát… lehet itt az idő kedvesem. *Nyöszörögte miközben lassan felállva nézett szét.*

    – Jobb lesz ha előkészülök a szüléshez, ha ő valóban ki akarna már jönni. *NYelt ismét egy nagyobbat és úgy indult meg a konyha felé.*

  2. – Ha akarod beviszlek egy kórházba azonnal. Csak egy szavadba kerül és már ott is vagyunk. Fáj látnom hogy szenvedsz a fájdalomtól. De talán egy részét eltudom venni amíg nincs itt az idő. *Kezét a nagy pocakra tette ahol a kis csöppség javában mocorgott már. Mély levegőt vett majd a tenyere elkezdett halvány fényben izzani. A fájdalom egy részét magába szívta Alvaró teste melynek végeztével felsóhajtott. *
    – Nem irigylem a nőket. És ezek a fájdalmak egyre durvábbak lesznek hamarosan. * Odahajolt Leinához majd adott egy csókot a homlokára végül megsimogatta a fejét.*
    – Csak tarts ki.

  3. *Mikor mellém ült és átkarolt karjaiba simultam elmosolyodva és úgy simítottam meg kedvesem mellkasát.* -Nagyon ügyes vagy és nagyon szép lett. Köszönöm szerelmem. *Mondtam boldogan, majd hallgattam szavait és úgy gondolkodtam el miközben kiment a teát megcsinálni. A bölcsőt figyeltem és úgy néztem körbe a kis házamon. Két felnőtnek és egy picinek épp elegendó a hely benne. de nagyon ráfér a renoválás így mikor visszajött Alvaró átbeszéltük a dolgokat és a helyzetünket.*

    * A beszélgetésünk óra eltelt némi idő s picikénk azóta nem mutatott rohamos fejlődést. Bár én se használtam többet az erőmet. Nem akartam hogy kárt tegyek fejlődésében. Már szépen kikerekedett a hasam és nagyon jól látszódik minden egyes mozgása. Hagytam páromat, hogy ő maga csinálhassa a dolgokat. Már a 8. hónapban vagyok így már nem sok van hátra, hogy megpillantsuk gyermekünket. Mikor végzett az utolsó simításokkal és bejött mosolyogva néztem rá. Mér elkészültem a vacsorával.*

    – Tökéletes nekem az-az otthonom ahol te is vagy de ezt már annyiszor mondtam neked Alvaró. *Mondtam megsimítva a hasamat és mély levegőt véve ültem inkább le a székre.* -Kérlek bocsáss meg, de egyre nehezebben bírom magam. *Sóhajtottam és egy enyhe fájdalom futott végig rajtam.*

    – Meg a jósló fájások se ébb könnyítenek a helyzeten. *Nyekkentem fel mikor egy picit erősödött, de utána elmúlt. Mély levegőt véve néztem fel Alvaróra.* -Te is tudod, hogy egyenlőre elég nekünk ez a kis ház és ahogy megbeszéltük nagyobb lesz és átmegyünk a tiédbe. *Fogtam meg a kezét lágyan, majd hirtelen szorítottam meg ahogy ismét rám tört egy fájdalom hullám. Előre hajtva fejem szorítottam össze ajkaimat, hogy ne nyögjek fel miatta.*

  4. – Minden rendben? Olyan rémültnek tűnsz. Megijesztettelek? * Kérdezte aggodalmasan de amikor meghallotta mit is mondott elmosolyodott és mellé ült.* – Nem volt állom és nem is lesz az. Igazi vagyok. * Karolta át kedvesét miközben a bölcsőt nézte.* – Talán utoljára akkor faragtam amikor ember voltam. Már el is felejtettem milyen érzés. Csak a szálkák zavartak munka közben. Kis festék és kész is lesz. Arra gondoltam felújítom kicsit a házat. meg némi bővítés se ártana. Vagy inkább költözzünk át hozzám? Van hely bőven akár egy egész focicsapatnak. Igaz az a város közelében van és nagy a nyüzsgés na meg a kíváncsi szemek. * Gondolkozott el kicsit majd felállt és kiment a konyhába csinálni némi teát. Visszatértekor megbeszélték a dolgokat hogy hogyan tervezik a közös jövőjüket. Telt múlt az idő elszálltak a hónapok. Szépen lassan felújították a házat és berendezték azt. A biztonság kedvvért néhány démon űző csapdát is kihelyezett a környékre hogy se Leina se a kicsi nyugalmát ne zavarják. Az utolsó simításokat végezve és befejezve indult meg be a házba elégedett mosollyal.* – Elkészültem vele. Remélem megfelel az új otthonunk. Ha nem átépítem. Tudok ennél gyorsabb is lenni csak kicsit elszuttyogtam az időt.

  5. *Nyugodtan aludtam el kedvesem karjaiban és álomba sűlyedve feküdtem mellette. Hajnalban nem ébredtem fel arra, hogy felébred és kimászva mellőlem tűnik el a napfelkeltében és csak hosszabb idő után tér vissza. Ügyködését én végig aludtam nyugodt álmok között. Lassan ébredezve mocorogtam meg mikor mocorgást hallottam a szobában. Mély levegőt véve sóhajtottam, majd ásítottam, ahogy ébredezni kezdtem. Megmocorogva kapaszkodtam volna Alvaróba, de nem találtam magam előtt. Egy darabig tapogatóztam párat volt irányába még csukot szemmel, majd kinyitva szemem néztem előre, hogy most csak messzebb van, vagy már nincs mellettem.*

    *Félálmomból az a látvány ébresztett fel teljesen, hogy nincs mellettem. Felülve néztem körbe a szobába rettegve, hogy az egész csak egy álom volt melyből most térek magamhoz. Az, hogy újra találkoztam szerelmemmel, hogy emlékezni kezdtem rá, hogy szeretkeztünk és most szívem alatt hordom szerelmünk gyümölcsét. Szívem hevesen zakatolt és riadtan néztem körbe, s félelmem azon pillanatban elszállt ahogy megláttam őt. Megkönnyebbülve mosolyodtam el és tettem szívem és hasam felé kezemet.*

    – Hát nem csak álom volt. *Csusszant ki ajkaimon a megkönnyebbült sóhaj, s óvatosan kezdtem el kimászni az ágyból mikor megpillantottam ama szépen faragott munkát, melyet feltételezem ő készített gyermekünknek. Ajkaim résnyire váltak el egymástól s lerakva földre lábamat a földre. Megsimítva a bölcső tetejét néztem mosolyogva majd lassan fel szerelmemre.*

    – Csodálatos lett. Ez nagyon szép Alvaró.

  6. * Lehunyva szemeit perceken belül elaludt. Talán évszázadok óta nem aludt olyan jól mint most. Kedvese hangja visszhangzott fülében hogy mennyire szereti. Magához ölelt amennyire csak tudta persze finoman nehogy fájdalmat okozzon neki vagy a kicsinek. Halk szuszogás mellet álmodott valami szépről mely ébredése után új ötletet adott neki. Csendben felállt és adott egy puszit szerelme ajkaira aztán kisétált az ajtón és elindult a városba pár szerszámért és faanyagért. Visszatértekor elkezdett fúrni faragni nem messze a háztól de pont olyan messze hogy ne zavarja meg kedvese álmát. Hihetetlen sebességgel dolgozott és alig egy óra alatt elkészült egy bölcsővel. Mély levegőt véve szusszant egyet majd halkan bevitte a házba az ágy mellé.*

  7. *Mosolyogva néztem fel Alvaróra és mikor odajött hozzám és felkapott ölébe akaratlanul is felkuncogtam. Nyakát átölelve bújtam oda hozzá, majd az ágyon feküdve találtam magamat. Szavainál ránéztem.*

    – Igazad van kényelmesebb és nem bírok ellenállni ölelő óvó karjaidnak. *Mosolyogtam és úgy bújtam oda hozzá szorosan szemeimet behunyva.* -Szeretlek a világon mindennél jobban Alvaró. Végre… végre boldogok lehetünk együtt. *Suttogtam és légy puszit adtam az ajkaira.*

  8. * Halva Leina nyugtató szavait erőt vett magán és kezdett lecsillapodni majd kedvese után ment. * – Mit szólnál ha együtt pihennénk az ágyban? Szerintem kényelmesebb volna összebújva mint ott ücsörögni. * Felkapva a lányt az ágyhoz vitte és óvatosan letéve szerelmét mellé ült majd beljebb mászva elfeküdt és karjait tárva pillantott fel.* – Tudom hogy nem bírsz ellenállni a közös pihenésnek. Gyere kicsim ne kéresd magad. * Szólalt meg lágy mégis mélyebb hangon. *

  9. *Kedvesével ment haza. Érezte le kell pihennie. Hallotta Alvaró halk kérdését é úgy fordult felé lassan. Lágy mosollyal simította meg arcát.*

    – Biztosan jó apa leszel. Ha már ez a kérdés megfogalmazdott benned rossz apa nem lehetsz. Egy Démon is változhat, és lehet jó szülő. *Fáradtan mosolyogtam és bementem a szobánkba ahol leülve pihentem meg.*

    -Remélem nem lett baja a kicsinknek amiért használtam az erőm és felgyorsította a fejlődését. *Fejeztem ki aggodalmam szerelmemnek szóban.*

  10. * A kis kiruccanás után szíve hevesebben vert a szokásosnál. A gondolat hogy apa lesz egyszerre tette boldoggá és rémülté. Szeretett volna már régebben is gyereket de nem hitte hogy ilyen hamar lesz hisz számára olyan volt mintha csak pár órája kapta volna vissza kedvesét. Nagyot nyelt mikor belépett az ajtón. * – Vajon jó apa leszek? Hisz mégiscsak egy démon vagyok aki árt másoknak pusztán a természetemből adódóan. * Motyogta halkan miután leült a székre.*

  11. *Elmosolyodva hallgattam a szavait és lágy pillantással néztem szemeibe. Jól esett ezt hallani.*

    – Én is szeretném ha lennének gyermekeink. *Szólaltam meg lágy hangon és folytattam vacsorám elfogyasztását, majd lassan befejeztem. Nem sokkal Alvaró után így bólintottam szavaira.*

    – Igen elég volt köszönöm, azonban nem kell ezzel fáradnod. *Mondtam miközben felálltam, hoyg leszedjem ám ő volt a gyorsabb és szinte lekapkodta azt és ment is a mosogatóhoz. Lassan sétáltam utána az étellel, aminek a maradékát kisebb edénybe rakva tettem be az hűtőbe.*

    – Én így is szabad vagyok, de örömmel veszem ha segítesz, azonban nem várom el. *Mondtam őszintén és mellé lépve adtam puszit arcára és úgy maradtam mellette. Az elmosott és száradni kirakott tányérokat és edényeket kezdtem el törölgetni.*

    – Arra gondoltam holnap kimennék a Lámpások völgyébe. *Mondtam ki gondolatomat neki.* -Hátha vissza tudok szerezni még egy kis emléket…

  12. – Minden vágyam az hogy gyermekeink legyenek és közösen felnevelésük őket békében és boldogságban. Az hogy mit mondtam a múltban már nem lényeges. Féltem az apaságtól és hogy vajon milyen szülő lennék de rádöbbentem hogy ha te velem vagy minden rendben lesz. * Befejezte az evést és megtörölte a száját majd megvárta míg Leina is végez.* -Jól laktál? Ha igen akkor ha nem bánod leszedem a terítéket és elmosogatok. * Megvártam míg kedvese válaszol és elvette a tányért előle majd elkezdett mosogatni.* – Szeretném kivenni a házimunkából a részem. Nem akarom hogy mindent egyedül csinálj. Minden terhet le akarok venni a válladról és szabaddá akarlak tenni.

  13. *Minden érzelme benne volt a csókban. az öröme, hogy igent mondhatott kedvesének és az ami a csók után következett nem kicsit meglepte. Arca teljesen kivörösödött Alvaró szavaira és hirtelen nem tudta mit is mondhatna neki. Ő azt szerette volna ha Alvaró lesz boldog, de láthatóan akkor lesz boldog, ha mind ketten azok és gyerekeik is lesznek. A gondolatra még inkább kivörösödött és a kvetkező pillanatban megint a széken találta magát szemben Alvaróval aki nekilátott boldogan enni. Még mindig zavarba volt és egy tincsat igazított vissza füle mögé.*

    – Szeretnél gyerekeket? *Kérdezte végül félének piros arccal mégis mosolyogva. Hirtelen és furcsa volt ez számára.* -Régen mint, ha azt montad volna, hogy nem szeretnél.

  14. * Nagyon boldog lett mikor igent mondott neki Leina. A csók után felállt és felkapta kedvesét miközben magához ölelte. * – A világ legboldogabb nőjévé foglak tenni ígérem. Sok gyerekünk lesz és egy nagy kertes házunk ami egy békés kis helyen fogok majd megépíteni amilyenre csak szeretnéd. *Kissé bele élte magát és már fejben tervezgetni is kezdett. De kapcsolt hogy túlzottan előre szaladt. Azzal letette szerelmét és leült az asztalhoz. Mosolyogva ette az ételt miközben izgatottan várta a reakciót mint valami gyerek.*

  15. *Érdeklődve nézett fel rá és ahogy felé lépkedett érdeklődve nézett rá és arca még tovább vörösödött mikor letérdelt elé. Lélegzete is elakadt a pillanatban, mikor belekezdett a dologba szíve hatalmasat vert és hallgatta a szavait. Eleinte vöröslő arccal hallgatta, majd magyarázkodásánál akaratlanul is elmosolyodott és odahajolva hozzá döntötte homlokát Alvaróénak és szívén pihenő kezére tette övét.*

    – Igen hozzád megyek feleségül. Míg csak élünk tiéd leszek kedvesem. *Súgta ajkaira, lágyan a szavakat, majd behunyva szemét simította ajkait az övéire és csókolta megy hosszan és tele érzelemmel.*

  16. * Nagyot nyelt majd remegve felállt és a szemébe nézett.* – Értem. * Azzal letérdelt Leina elé és a szívére tette a kezét.* – Leina megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? Igaz most nincs nálam gyűrű de már rég terveztem és ez volt az egyik nagy álmom. * Magyarázkodott miközben össze vissza kapkodta a fejét annyira zavarban volt.* – Amúgy fincsi a vacsi. * Jegyezte meg csendben.*

  17. *Bekapott egy falatkát és mikor Alvaró szólal meg érdeklődve néz rá és látja, ahogy zavarbajön a férfi. Kissé furcsálja eleinte és épp állna fel, hogy megnézze nem-e lázas, amikor kimondja amit gondol. Nem kicsit ledöbben és csak néz Alvaróra. Hirtelen éri a kérdés.*

    – Ha megkérnél, hogy legyek a feleséged valószínű igent mondanék. *Válaszolt kis szünet után ugyanolyan feltételesen, ahogy feltette a kérdést. Igazából nem tudta, hogy most tényleg megkérte a kezét, vagy csak érdeklődött, mit válaszolna.*

  18. * Csendben hallgatta ahogy Leina minden egyes szavát majd elfordította a fejét és elkezdte nézni a plafont. Arca rák vörös volt és kissé remegő hangon szólalt meg pár perc után.*
    – És ahhoz mit szólnál ha izé. Ha talán. Hogy is mondjam. Megkérnélek hogy légy a feleségem?
    * Majd gyorsan enni kezdett lehajtott fejjel.*

  19. *Mosolyogva nézett rá és mikor nyelvét nyújtotta ki hirtelen lépett hozzá és próbálta elkapni nyelvét, hogy kissé megharapja, de nem sikerült. Mélyen nézett szemébe, és utána leült a számára kihúzott székre.*

    – Köszönöm. *Mondta szemeibe nézve és úgy kezdett el szedni a vacsorából, majd kérdésénél elgondolkodott.*

    – Nem tudom igazából. Mindig is az volt a célom, hogy másoknak segítsek. A… azt hiszem. *Mondta elgondolkodva és a villát fogta meg a kezébe és úgy pillantott Alvaróra.*

    – Még nem tért vissza minden emlékem, így nem igazán tudom, hogy volt-e jövőképem, de azt tudom, hogy veled szeretnék lenni, ameddig életem engedi. *Mondta végül ki amit igazán tényleg szívből tudott mondani.*

    – Jó étvágyat. *Mondta kedvesére nézve és nekikezdett a vacsorának, mert ő amellett hogy igen csak kimerültnek érezte magát éhes is volt már.*

  20. – Lebuktam. Nagyon is élvezem.
    * Öltött nyelvet mosolyogva majd kihúzta a széket kedvesének. *
    – Hölgyem!
    * Nézett fel rá szelíd pillantással míg helyet foglalt majd ő maga is leült.*
    – Van terved a jövőre nézve? Sajna ez a rész nem rémlik a múltból. Sok emlékem megfakult az évek alatt.