Izumi bunkere

Izumi gondosan elrejtett kis otthona melyet mágia segítségével alakított ki. Kívülről egy alig észrevehető kis bunker de belülről valóságos palota mely kielégíti minden igényét. 

Vélemény, hozzászólás?

75 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Izumi bunkere

  1. Hát most megy az edzésére a kicsike mert oda van a kardért. De ha gondolod utána elmehetünk a temetőbe. Így jó neked?
    *néztem rá gyengéden és megfogtam a kicsit*
    -Készülődj és viszlek az edzésre.
    *bólintott egyet majd elrohant és hozta is a táskáját amit át néztem*
    -A cipő és az üveg hiányzik!
    *néztem rá mindent sejtőn és amint meglátta a nézésem elrohant értük*
    -Na így már jó lesz!
    *becsukta a táskát és azt felhúzta a kicsi*
    -Na mehetünk?
    *néztem anyura várva a válaszát*

  2. *kérdeztem tőle és láttam,hogy eljátszik a kis srác mosolyogtam és vissza gondoltam amikor rick ilyen kicsi volt akkor ő is szaladgált össze vissza…csak sajnos már nem él…kikéne menni a temetőbe gondoltam magamban.. *

    -Na ennek örülök lányom és most mit szeretnél csinálni?Tényleg ki jösz a temetőbe rendben rakni a fiam sirját?

  3. *mosolyogva néztem végig ahogy kibontja ajándékát*
    -Meglehet, hogy drága volt, de legalább örömet okozhattam egy számomra fontos személynek!
    *közelebb mentem hozzá*
    -És amúgy is van még jóóó sok pénzem. Ne aggódj emiatt!
    *vigyorogtam rá mit egy jó kis gyerek és vissza mentem én is kibontani az ajándékom*
    -Anyu ez gyönyörű!
    *néztem rá a meglepetségtől*
    -Nagyon szépen köszönöm!
    *öleltem magamhoz…a csöppség kapott egy új játékot amiért annyira oda volt, hogy nevettve néztük ahogy futkározik vele a lakásban*
    -Csak óvatosan a futkározással!
    *ordítottam neki*

  4. *amikor láttam,hogy sír akkor oda mentem megöleltem őket.. kezembe adta a kis dobozt kinyitottam és meglepődtem..egy kicsit könnyeztem mert meghatottam a látványtól… *

    -Mindig itt leszek veletek de most nézzük mit kaptam töletek.De ez drága volt nem kellet volna lányom de azért köszönöm.Na nézzük ti,hogy fogtok örülni az ajándéknak

  5. *nevetve figyeltem ahogy anyám “korcsolyázik”, majd kivittük a kész kaját és leültünk volna mikor is anyám szólt hogy van a fa alatt ajándék*
    -Ezt tényleg nem kellett volna.
    *mosolyogva öleltem magamhoz és utána gyors a fához rohantam…az ágai közül kiszettem egy kicsi dobozkát és oda nyújtottam anyának*
    -Remélem tetszeni fog!
    *a csöpségre néztem aki boldogan szedte szét az ajándékát*
    -Köszönöm, hogy itt vagy.
    *elgyengülve néztem anyámra majd elsírtam magamat*

  6. *amikor megcsináltam mindent,és mondta,hogy csúszik akkor én elkezdtem játszani mint egy gyerek mint ha jégkorcsolya lenne.. utána feltöröltem és kikészítettem az enni valot tálcára raktam és bevittem a szobába én is mentem velük leültem és néztem ,hogy fog e tetszeni nekik az ajándék*

    -Amúgy nézétek meg a karácsonyfát van alatta ajándék nektek gyorsan vagy az angyalkának szolok,hogy vigye vissza

  7. *megdöbbenve hallgattam anyamat végig*
    ~Szóval nem adott magáról életjelet?~
    *gondolkoztam el eg kicsit majd villámcsapásként hasitott belém a felismerés*
    ~Sokszor nem adott magáról életjelet. Lehet bajba került és nem akart minket is veszélybe sodorni.~
    *elindultam a többiek után a konyhába és apró mosollyal figyeltem ahogy munkálkodnak*
    -Vigyázzatok mert egy kicsit csúszik! Még nem tettem le a szőnyeget!
    *figyelmeztettem őket aggódva, nehogy elessenek és korházba kelledjen vinnem valamelyiket*
    -Remélem jól érzed nálunk magad anyu?
    *mosolyogtam rá*

  8. *amikor megszorította akkor ránéztem és mondtam neki… *

    -Akkor derült ki amikor nem adót élet jelet,hogy hol van meg mit csinál akkor kaptunk egy utolsó levelet.De inkáb ezt nem akarom neked megmutatni.NA gyere csináljunk valamit és tereljük el a témát

    *mondtam neki és a konyhába mentünk előkészítettem ami kell a mézes kalácshoz.. mosolyogtam rá megpusziltam mint a kettőt a kis démonka rögtön örült és elővette az alapanyagokat *

    -Na akkor 4 gyesben csinálunk mézes kalácsot ?

  9. *lassan vissza tértem a valóságba és megállás nélkül sírtam*
    -Mitől hallt meg? Alig tudtam vele beszélni.
    *hajtottam le fejemet és kezembe temettem arcomat…éreztem, hogy ketten átöleltek*
    -Ez nem lehet igaz…
    *motyogtam fájdalmasan*
    -Mikor derült egyáltalán ki?
    *néztem anyára kicsit kétségbe esve…megfogtam kezét és kicsit megszoritottam*

  10. *amikor oda mentem akkor megfogtam a kezét, és megöleltem…és a kis fiut is megöleltem*

    -A fiam elment Rick elment soha nem fog vissza jönni.Ez van ilyen az élet megszeltünk elmegyünk-De ti it vagytok nekem nem tudom,hogy a férjem,hogy fogja feldolgozni

    *elmentem és kimentem a konyhába önteni egy kis vizt*

  11. *nagyra nyíltak szemeim és nem bírtam felfogni a hallottakat*
    ~A fiú már nem él, el ment közölünk.~
    *ez hangzott el újra és újra majd csedben folyni kezdett a könnyem…térdre rogytam…remegtem…minden kezdett elsötétűlni előttem és csak egy sikitást hallottam*
    ~A fiú már nem él, el ment közölünk! Hát nem érted!? Meghalt!~
    *mondta agresszívan egy hang, de nem hagta abba*
    ~Ez a te lelkeden szárad! Miattad halt meg! Te átkozott mocskos vérű! Inkább haltál volna meg te!~
    *úgy ordította, hogy már a dobhártyám már vérzett*
    ~Nem! Ez nem igaz! Nem én tettem!~
    *kezeimet szorosan füleimre szoritottam és sikítani kezdtem nem csak a fájdalomtól hanem attól, hogy a hangnak igaza lehet*

  12. *amikor végig hallgattam akkor,oda mentem és megöleltem….és a fülébe súgtam *
    -A fiú már nem él elment közölünk
    *elengedtem elmentem a kanapéra és leültem vissza gondolva az egészre és mindenre a,hogy felnőt ,boldogtalan voltam belűről sírtam de nem akartam előtte kiadni… néztem őket*

  13. -Elmehetnél tolvajnak.
    *elnevettem magamat*
    -Tudod nem kellett anno még pelenkáztatni, de a démonoknál változatos, hogy miyen gyorsan növekednek. 4 éves lesz lassacskán és már az oviba is be irattam. Holnap megy már.
    *mosolyogva simogattam a csöppséget aki a csokit majszolgatta*
    -Tanítgatom az erejének használására és kordában tartására. Nem szeretném, hogy neki vagy bárki másnak baja essen. Egy jobb jövőt szeretnék neki.
    *néztem anyamra komolyan és határozottnak*
    -Gyorsan fejlődik. Mindig céltudatos, kedves, okos és önzetlen ami nagyon ritka a démonok között. Bátor is mert kiáll a gyengébbek mellett és szerető lélek.
    *lágyultam el és arcomat felszántotta pár könnycsepp*

  14. *amikor a nyakamba ugrót akkor megöleltem,leraktam hogy egyen a mikulás csomagból.. *

    -JA amúgy úgy tudtam bejutni,hogy van kulcsom ehez a házhoz

    *kinyújtottam a nyelvemet és elmentem a konyhába inni egy tejet vissza mentem*

    -ÉS még vannak ruhák vagy vegyünk már hány éves ha szabad megkérdeznem akkor jártam itt amikor még kicsi volt és pelenkázni kellet ?