Hatsubasa Ittoshino Sakurato

A Szentély közelében lévő erdő tisztásán vagy egy hatalmas tó aminek víztükrében él egy nagy hatalmú mennyei lény a tükröt pecsétel rejti el és bármikor fel tudja oldani.

A pecsét mögül figyeli az arra el haladókat és vagy a vízbe csalogatja a gyanútlan embereket vagy mágikus lényeket vagy ha bele esnek be engedi őket.

A palota területe elég nagy így sok minden van benne. A szolgái is ott laknak a palotában amit csak a Tükör Palotájának nevezik.

Varázslatos és szép hely de aki be teszi a lábát ritkán látja meg a napvilágot.

2012022035606665

Vélemény, hozzászólás?

173 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Hatsubasa Ittoshino Sakurato

  1. * Őhm… oké… nem akarok Hatsubara ellensége sem lenni… Mondtam magamban és odébb sétáltam, hogy jobban lássak. Miért pont ezt választottam? Lehettem volna gyík! Ezzel nagyon nehéz menni…. Megjegyzés.: Mostantól nem szeretem a pillangókat*

  2. -Bolond… *kuncogtam és a golyók meg álltak előttem. Vissza repültek beléd. Feléd emeltem a kezem és neki csaptalak az egyik sziklának majd a torkodra fogtam.*
    -Mit is mondtál? *suttogtam a füledbe és karmaim a nyakadba vájtam.*

  3. Hatsubara figyeltem.
    -Gondolod nem tudtam hogy ki szabadulsz belőle? Csupán tudni akkarom meddig bírod.-
    Mondtam mikor meg húztam a pisztoly ravaszt. Néhány kőn meg jelent egy pecsét és Hatsubasa felé repültek.

  4. *Meglepetten néztem Hatsubarára. Mi a…? Ez durva! Meglepetésemben nem koncentráltam az alakomra, így az kicsit eldeformálódott, de időben észbe kaptam, ezért, még időben visszanyertem a pillangó testet. Jobban kell figyelnem, még a végén kiszúrnak és oda a meglepetésnek…*

  5. -Bolond vagy ha azt hiszed puszta láncok meg köthetnek egy csillagot. *A testem fényleni kezdet és rúna sebek rajzolódtak ki rajta. A láncok szó szerint el olvadtak a szem színem meg változott és egy kis pecsét jelent meg mind két íriszembe. A hajam ki fehéredett és a körmeim is meg nőttek.*
    -Nem mutathatod meg neki az igazi alakod úrnőm. *kiabált Belzebub de már késő volt.*
    -Egész eddig mókának tartottam veled a játékot de ha nagyon fel hozol elégsz a fényemben. *mondtam majd közelebb léptem hozzád.*

  6. Farkas szemet néztem Hatsubaval.
    -Tudod hogy a vadászok hogy szoktak vadászni? Csapdákat állitana.-
    Mire ki mondtam egy varázs körjelent meg Hatsuba allat amelyből láncok törtek felés fogták meg. Meg akkartam indulni mikor egy pillangora lettem figyelmes. Furcsa volt egy kő kertben ilyent láttni. Ugy hogy a helyet hogy közellebb mentem volna inkább hátráltam egyet. Elövettem a fegyvereimet is és magam elé tartotam. A szememel meg próbáltam figyelni Hatsubat is meg a pillangót is

  7. *Rohantam ahogy csak tudtam, aztán amikor megpillantottam őket úgy gondoltam jobb a lesből támadás. Testem összement, és hirtelen pillangóvá változtam. Ez volt az egyik legkevésbé feltűnő, mivel itt tartózkodásom alatt láttam jó néhányat. Lassan repültem a sziklák felett, le sem vettem a szemem róluk. Majd amikor pontosan középre értem köztük, leszálltam egy sziklára és vártam a megfelelő pillanatra.*

  8. *A kő lépcsőkön gyorsan lépkedtem. Hm… él még. Sejtettem hogy nem tudom könnyen ki törni a nyakát. Kuncogtam. Pár perc múlva Kou is meg jelent mellettem.*
    -Látom a kis madárkát nem lehet kalitkába zárni.. csak nehogy le törjék a szárnyait. *mondtam majd be léptem az alsó kertbe.*
    -Te akartad be barangolni. Köszöntelek a sziklák kertjében. *mondtam mosolyogva Rommel felé nézve. Kou elő rántotta a szablyáit és azok fel izzottak.*
    -Bármi is törttényen meg védelek! *szált elém a tükör.*
    -Meg ható a hűséged nincs még egy ilyen kedves démon a világon. *mondtam.*

  9. Mielött földet értem volna sikerült egy varázslattal tompitanom a zuhanást. Fel áltam és le poroltam magam.
    -Na ennek már itt volt az ideje.-
    Mondam magamnak majd elenöriztem a fegyvereimet meg a testemt ahol belém csapot a villám.
    -Nos legutobb én csaptam meg villámal most meg ő.-
    Körbe néztemmégis hova kerültem.

  10.  Felültem a lövések zajára. Az üvegház felé néztem és hallgatózni kezdtem. Rövides időn belül, az üvegház egyik feléről kirepült valaki, vagy valami. Ijedten utána néztem, de amikor Hatsubara megjelent mellettem kicsit megnyugodtam.
    – Heh…még hogy elrejtőzni…. Az nem az én műfajom… Még hogy vigyázni rám! Olyan könnyen nem lehet megölni… *Ránéztem Koura, aztán megforgattam a szemem.*
    – Ne próbálj meg visszatartani! Nem fog összejönni, csak az energiád vesztegeted… *mondtam neki, és mielőtt reagálhatott volna utánuk rohantam. Eszemben sincsen csak ülni és várni… Az unalmas!*

  11. *Mikor Kout meglőtte egyből engem is meg célzott.*
    -Vigyáz.. *kiáltott Belzebub de mikor fel néztem már felém repültek a golyók. Majd láng csóvák fonták körve a testem amik fel fogták a golyókat.*
    -Sajnálom. *néztem Belzebubra aki csak mosolygott rám.*
    -Ez a dolgom… *mondta.*
    -Nos ha nem mész el harc nélkül akkor meg kapod a harcodat csak hogy ne unatkozz. *mondta majd a tükör elém szált.*
    -De nem hagyom hogy tönkre tedd a virágaim. *mondtam majd ökölbe szorítottam a kezem és egy varázskör jelent meg a tükör előtt amiből egy villámcsóva egyenesen beléd vágódott és azzal a lendülettel ki is repültél az üvegházból. A hátsó ajtón keresztül ki mentem és meg láttam Hikarit.*
    -Rejtőz el.. *mondtam majd Kou felé néztem aki mellé lépett.*
    -Ö majd vigyáz rád. Ez egy veszélyes csótány. *mondtam majd le mentem a nagy kertbe 2 emelettel lejjebb. Vajon túl élte a zuhanást?*

  12. Hallotam ahogy Hikari elmegy, fel áltam és egy kicsit le poroltam magam.
    -Tudod sokk mindent meg tanultam azért hogy túl éljem és még egy hozzád hasonlot sem tudtam el kapni mikor esélyem volt.-
    Elökaptam a két pisztolyomat az egyiket Koura tartotam meg húztam a ravaszt egy varázs kör jelent meg mire hátra repült. A másikal pedig téged löttelek meg.
    -Túl unalmas lenne ha csak el mennék.-