Forneus bugyra

Az alvilág egy mélyebb szegletében magasodik fel a Bukott otthona. Oda fészkeli be magát miközben Onnan mozgatja a régióit. Látogatói csupán a holt és bűnös lelkek, illetve az emberei. Élő lény nem túl gyakori nála, mivel magához az épülethez kínok között vezet az út. Csupán akkor érhető el mások számáta ha ő maga is úgy akarja.

Vélemény, hozzászólás?

77 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Forneus bugyra

  1. Forneus
    *Halkan sóhajtott fel, miközben az ablak elé állt és hosszan nézett ki rajta.* Ha valóban démonná vált, akkor én magam is meg fogom tudni találni, csak ki kell szednem abból a baromból hogy mit is tud… az alapján már könnyedén rá lelek… *fordult vissza és hirtelen kapta fel tekintetét, ahogy kinyilt az ajtó. Éppen szólni akart, mikor meglátta a mögötte lévő lányt. Szemei elkerekedtek és döbbenten nézte. Szó szerint leült a székre, pontosabban meg tette volna, ha az nem csúszik ki alóla és amiatt ült le a földre. Ugyan azzal a lendülettel tenyerelt fel az asztalra és állt fel*…. Alice??

    * az ajtó mellett támaszkodott a falnak és karba font kezekkel nevetett fel*
    – Ez a pofa mindent megér, de komolyan….Na mi van Fürtös?… nem hiszel a szemednek mi?.. én mondtam neked, hogy megtalálom…

    Alely
    *Láttam ahogy Forneus a földre ül döbbenetében és felállva léptem felé mikor fel is pattant és az asztalon támaszkodva döbbenten nézett a belépett nőre. Szavaiból már tudtam, hogy valóban ő az. Szívem szakadt meg, de elfogadtam a dolgot. Boldog lesz. Elmosolyodva ültem vissza a kanapéra és lesütve szemem fogtam meg szoknyám szélét, abba kapaszkodva, hogy megőrizzem érzelmeim elrejtését.*

    -Igen én vagyok szerelmem. *Szólalt meg csábító hangon miközben odalibbent hozzá. Démoni léptekkel és fürgén. Kezét tette vállára.* -Végre újra látlak téged. Itt vagyok most már veled újra hozzád hasonlatosan démonként, hogy örökre veled maradhassak.

    Forneus
    *Jó ízűen röhögte ki barátját miközben figyelte őket és támasztotta a falat*
    – Hát ez rohadt jó…. fel kellett volna vennem ezt a pillanatot… * kuncogott majd ellökte magát a faltól és közelebb lépdelt. A másik lányról inkább tudomást sem vett.*
    – Na mi van Fürtös.. hát így kell fogadni azt akit évszázadokon át kerestél?
    * Nehezen hitt a szemének, bár tekintetét egy pillanatra sem tudta levenni róla*… Alice.. tényleg te vagy?…* fürkészte hosszan miközben finoman simitott végig arcán, hogy valóban el higgye hogy nem álmodik*…. ezt nem merem elhinni… csak álom, de ha az nem akarok felébredni…

    Alely
    -Ez nem álom szerelmem. *Hangja csábítóan simogatott és az én gyomromat csak felforgatta ez a jelenet. Behunyva szemem vettem elő tőrömet és felállva nyitottam meg a dimenzió kapumat és távoztam onnan, hiszen itt már rám nem volt szükség.*
    -Tényleg én vagyok és nem álmodsz én vagyok. *Susogta miközben odahajolva hozzá csókolta meg szenvedéllyel. Lassan elszakadva nézett ismét a férfi szemébe miközben ő is megsimította arcát.* -Régóta vártam erre a pillanatra. Mindig is téged kerestelek, de nem értelek el eddig.

    Forneus
    * szélesen vigyorodott el, főleg mikor látta hogy a másik lány inkább távozott onnan, mint sem hogy osztozzon a kis “örömben” *
    – na ha nem bánjátok én távozok is… nekem még dolgom van…élvezzétek ki egymást… * nevetett és nyugodtan ment ki onnan*

    * lassan kezdte felfogni a helyzetet és elmosolyodott. Derekára fektetve kezét mosolyodott el és magához vonva viszonozta a csókot. *
    – A háború óta várom ezt…. sosem hittem volna, hogy ismét látlak , de még is sikerült ….

    Alely
    -Köszönöm Lucifer, hogy visszavezettél hozzá. *Mondta neki és úgy fordult vissza Forneushoz, s viszonozta annak csókját.* -Én magam is azóta vágyom rá, hogy újra veled lehessek. Végre engedték, hogy újjá szülessem, s Lucifer rám talált, s visszahozott hozzád. Ó szerelmem végre boldogok lehetünk s beteljesülhet vágyunk. *Szusszanta miközben teljesen ujjaköré kezdte csavarni Lucofer utasítása szerint.* -Tiéd vagyok örökre!

    Forneus
    ooohh… igazán nem kell köszönni… tudom mennyit jelent a dolog * vigyorodott el majd elment. kuncogva haladt kissé elgondolkodva. Mikor kiért az épületből nézett körbe*…. Alelyy…. gyere csak elő… úgy is tudom hogy hallasz….

    – jó van tűnj már el!* szólt oda és figyelmét teljes mértékben a lányra fordította. * Én is örülök neki, hogy ismét magam mellett tudhatlak. Még egyszer nem engedlek el… és kérlek ne haragudj az az napon történtek miatt… nem tehettem mást, de az a mai napig emésztett, hogy belementek és még meg is tettem…

    Alely
    *Otthonomba mentem s az ágyamba feküdve próbáltam megnyugodni és felejteni. Tőröm figyeltem és azon gondolkodtam Haláltól kérek újjabb segítséget mikor Lucifer hangját hallottam, hogy jöjjek elő. Nem válaszoltam hívására. Nem akartam vele beszélni. Elég volt belőle.*

    -Azt tetted, amit akkor tenned kellett. *Suttogta és úgy lépett el előle.* -Komornyik! *Kiáltott ki mire az megjelemt.* -Hozd a ház legjobb borát két pohárral és az ebédet. Éhen halok! *Adta a parancsot és úgysandított Forneusra.* -Meg kell ünnepelnünk, hogy újra együtt vagyunk.*

    -Elnézést asszonyom, de az ebédet nem tudom felszolgálni, ugyanis, nem lett készítve, mivel Alely kisasszony főzte azelmúlt időkben az úrnak s magának az étkeket. *Válaszolta alázattal amire Alice hirtelen csattant fel.*

    -Azonnql lásson hozzá a konyhás az ebéd elkészítéséhez!

    Forneus
    Alely…. figyelj…told elo a kis segged… ne aggodj utana tobbet aztan ne foglak szekalni * nevetett fel vigyorogva*

    * erdeklodve pillantott ra es hosszan nezte* ezt komolyan mondod?… en maga sajat kezuek oltelek meg es nem gyulolsz miatta? * figyelte hosszan pasztazta. Egy szo nelkul kovette az esemyeneket majd lassan vonta ra tekintetet. Meglepodott ahogy Cecillel beszelt de azon sokkal inkabb megdobbent mikor felcsattant. Meglepte h nem mas utasitott arra h megcsinaljanak valamit neki de ezt betudta annak h angyalkent egy demon testebe kerult* …. miota vagy ebbeb a testben? … gyere menjunk at az etkezobe…

    Alely
    *Hallottam szavait és nagyon fel tudott dühíteni szavaival. Összeszedve magam állarcom felvlve léptem ki dimenziómból Lucifer előtt.* -Mit akarsz? Még jobban belém taposni? Mert ha igen sajnálom de nem fog menni. Nem érdekelsz és az se amit mondasz. Szóval hagyj békén! *Mondtam neki és megfordulva indultam vissza otthonomba.*

    -Már vagy 2 évtizede, de számít ez bármit is? Rendben menkünk szerelmem. *Momdta és belekarolva mosolyogva indult el vele nyugodt léptekkel.* -És nem haragszom azt tetted amit akkor tenned kellett mint már momdtam. Most már csak boldog szeretnék veled lenni.

    Forneus
    Biztos ne erdekel? *nezte szelesen vigyorogva ahogy vegig nezet rata de latvanyosan*
    Egyszeruen ne tudom felfogni hogya a brom furtos hogy a francba volt kepes elviseni es readasul szeretni teged annyi even ketresztul..

    -igazad van… most mar azok leszunk … senki nem veheti el ezt tolunk… nincs mar ra ok *moslygott ra es bevezette az etkezobe*

    Alely
    *A szeretni és az idő intervallum említésére megtorpanva fordultam vissza ránézve.* -Téged a fejedre ejtettek… sose szeretett engem. Csak megkedvelt talán, de szeretni sose szeretett. *Mondtam neki mélyen a szemeibe nézve.*

    Forneus
    * szelesen vigyorodort el es csak felnevetett szavair hallva* ooh latom kisnaiv vagy mit ahogy altalavan….*lepdelt kozelebb* mindig is szeretett teged…. vilag eleteben te voltal neki az egyetlen…. sose birtam megerteni mit esztek enyire egymason de nem is nagyon erdekel …. *lepdelt kozvetlenul ele szelesen vigyorogva* milyen erzes elveszteni azt akit szeretsz csupan azert mert vak voltal?…. Alice?

    Alely
    -Sajnálom, de összetévesztesz valakivel, de jó legyen bele megyek a gyermekded játékodba. *Mondtam hátra téve a kezem, s ügyeskedve kapcsoltam be egy hangfelvevő alkalmatosságot.* -Tegyük fel hogy hiszek neked és én vagyok Alice reinkarnációja. Akkor azonban aki odabent van az csak egy démon lelke Alice testébe kötve. Jól gondolom Lucifer?
    *Leülve az asztalhoz rakta keresztbe lábait és várta, hogy kiszolgálják.* -Kérlek mesélj magadról, hisz oly régen láttalak. Az emlékeim is halványabbak.

    Forneus
    *felnevetett a szavain* ugyan mi mas lenne?… mar akkor gyanussa volt a dolog mikor ide kerultel… nem tudom hogy leltetek egymasra de jobb lett volna ha nem tortenik meg…. o tokeletesen jol ellesz azzal akit csinaltam neki es vigan elhet ahogy akar… te meg hoppon maradtal… micsoda borzalmasan szep tortenet

    *hosszan figyelte a masikat es leult a helyere* csak nehany dolog valtozott…najo minden elvezetesebb igy deminkent mint anno regen… elvezem hogy iranyitom az alvilag nagy reszet ..

    Alely
    -Ohh értem… milyen jó is lenne ha épp el is hinném a szavaid, hogy én vagyok az akinek hiszel. Az én nevem Alely és nem Alice. Ezen kívül semmit nem tévedtél. *Mondtam miközben hátam mögött ki is kapcsoltam a felvételt.* -De ideje mennem nyalogatnom a sebeim. *Mosolyogtam rá és megfordulva gondosan rejtettem előle a készüléket.* -Viszlát Lucifer és imádkozz, hogy ne jöjjön rá Forneus, hogy hamis embert adtál neki oda. *Vágtam még fejéhez és belépve a dimenziómba zárult be mögöttem a kapu.*

    -Igen a hatalom nagyon is csábító és remek érzéssel töéti el a lelket. *Mondta mosolyogva lágyan. Szavait nem tudta folytatni mert Helen jelent meg az üveg borral.* -Mégis mi tartott ennyi ideig szolga? Már régóta kértem a bort. Hogy áll az ebéd? *Vonta kérdőre, makd Cecil is megjelent.* -Uram Alely kisasszony a dolgozó szobájába várja. Azt kérte fejezzem ki önnek sajnálatát, hogy megzavarja ebédjület, de fontos ügyben keresi. *mondta tisztelet tudóan mire Alice rá is ráförmedt.*

    -Nincs olyan fontos ügy amivel az a fruska megzavarhatja ünneplésünket! Kergesd el innen!

    Forneus
    * lepetten nezte es hallgatta a szavaut ahogy az alkalmazottjaival beszel. Megingatta a fejet *… neked agyadra ment a demon let Alice?… elfelejtertted mi az a tisztelet adas vagy mi?… *ingata meg a fejet majd mar sak aert is felallt es tavozott*… mindjart jovok…. * ment at a dolgozoba es tekintet egyenesen ra szegezte* mit szeretnel Alely?

    Alely
    *Döbbenten nézett Forneusra ahogy rászólt és ugyan azzal a döbbenettel nézett utána.*

    *A saját dimenziómból egyenesen vissza mentem Forneushoz nehéz szívvel. A dolgozóban vártam rá és ahogy belépet Forneus elővéve a lejátszót indítottam el, hogy a felvétel beszéljen helyettem. Hagytam, hogy végig menjen és úgy tettem le az asztalra.* -Csak ezt szerettem volna. Nem hiszem hogy abban igaza lenne amit rólam mondott, de azt se szeretném, hogy téveszmékbe kergessen. *Mondtam hallkan és úgy vettem egy mély levegőt.* -Sajnálom, de az a nő nem a kedvesed csak a teste…

    Forneus
    *csendben hallgatta vegig a kis keszuleket. Meglepodott az latszott is rajta mikozben lassan lepdelt oda az asztalahoz es annak dolt neki. Percekig szotlanul bamult maga ele. Probalta eldonteni h ez csupan valami trukk vagy valoban igaz*

    Alely
    *Figyeltem őt és a szívem szakadt meg.* -Sajnálom Forneus. Te is furcsáltad, hogy démon lett. Kezdettől fogva ellene vót, hogy itt legyek, ezt te is tudod, de ezt neked kell tudni és eldönteni. Ég veled Forneus. *Momdtam és a tőrt elővéve formáltam meg a kaszám.*

    Forneus
    * egy szot nem szolt. Folyamatosan gondolkodott sorra vette vegig az eseteket hogy mik tortentek. Lassan emelte ra lila tekintetet. Jelenleg pillantasaban nyoma sem volt annak a lokott “bohocnak” akit mindig mutatni szokott.*…. igy legalabb mar vilagos a viselkedese es a szemelyzettel valo banasmodja… lehet h ugy nez ki mint Alice…. de kozeleben sincs neki…. * ingatta meg a fejet lehorgasztva azt es tovabb gondolta a dolgokat. biztos volt benne h lucifer nem ok nelkul cselekedett ugy ahogy…es mar csak arra gondolva h regen folyamatosan fujt a lanyra nem is lepte meg annyira. Lassan vonta ra tekintetet es ellokve magat lepdelt oda hozza. Hatarozott mozdulattal vette ki keszebol a tort es egy dobassal allitotta a falba. Nem is hagyott neki idot egybol magahoz huzta*…. nem tudom h te az vagy e akinek allit vagy sem…. de nem is erdekel… mert fussak a multam utan rimankodva mikor elottem van a jovom?

    Alely
    *Hirtelen vette El tőlem a tőrömet és eldobva gátolta meg, hogy kaszává alakítva kinyissam a dimenzió kaput. Ilyen hirtelenséggel húzott magához. Meglepve néztem fel rá és szavaira teljesen ledöbbenve remegtek meg ajkaim.* -De… hiszen én nem vagyok… Ezt… ezt komolyan mondod? *Kérdeztem temegő hanggal, s a gyöngy lila színt öltött teljes egészében.* -De mi lesz akkor a boldogságoddal? A… Aliceszal?
    *Furcsálta, hogy ilyen hosszú ideig oda van Forneus és felállva kezdett idegesen járkálni végül áegunva indult el vissza a dolgozó szoba felé. Ki akarta deríteni mi folyik ott, de előte értesítette Lucifert, hogy az a fruska itt van Forneussal a dolgozó szobában kettesben.*

    Forneus
    *elkomorodva vette tudomasul a hit es nagyon nen tetszett nekin. Ingerltlett h avegen az a noszemely mindent elront neki igy kenytelen volt oda menni bar csak rejtve h a szemelyzet ne vegye eszre*

    Nem erdekel…. mondon ha te vagy ha nem akkor sem erdekel… tobb szaz evem ment el arra h megtalaljam erre egyilye trefat uznek velem… eleg volt… *vonta ra tekintetet* a boldogsagom most is meg volt, hisz egesz jol megvoltunk meg ha csak jatek volt… ugy h igen halalosan komolya mondom… * engedte el es arrebb lepet* en szeretnem h maradj es ha meg teszed akkor viszont kernek egy szivesseget…. moresra akarom taitani ezeket had egyek meg at amit foztek… de kellene hozza a segitseged

    Alely
    *Teljesen kipirultam szavaira. Boldog volt velem is és igen nagyon jól megvotunk. Mikor elengedett figyeltem őt és hallgattam szavait. Lassan lépkedtem utána és hátulról fontam köré kezeimet.* -Maradok és segítek neked, de lehet az imposztor már értesítette Lucifert, hogy itt vagyok. *Suttogtam lehalkítva a szavaimat.* -Nem tudhatjuk, mi folyik odakint közben.

    Forneus
    Nem baj… ertesitse csak nyugodtan annal jobb… legalabb meg fogja enni a mereg *vigyorodott el sunyin mikzben fele fordult* bele megyek a kis jatekukba… hadd gondoljak at higy nyertek annal nagyobb lesz a pofara esesuk… igy h Torpilla kenytelen leszel szineszkedni egy kicsit ha nem baj… eljatszul majd a szep lassu egymasra talalast… es akkor annak a nembernek a kepebe vaghatom h o baszta el a lepest a viselkedesevel es lokott oda neked *simitott vegig arcan*

    Alely
    -Nekem színészkedni? Forneus Lucifer is nagyon jól tudja, hogy szeretlek. *Mondtam és mélylevegőt véve simítottam kezem övére.* -Persze rendben legyen, megpróbálok színészkedni. *Egyeztem bele és úgy léptem el tőle és mentem oda a tőrömért.* -Sajnálom, hogy úgy ézred jelentéktelen volt az amiért zavartalak. *Mondtam hangosan, hogy az kihallatszódjon ha már ott hallgatóznának akkor ezt hallják.* -Tudod hol találsz ha szükség van rám. Hívj nyugodtan ha baj van a lelkekkel.

    Forneus
    *elmosolyodva nyomott meg egy csokot ajkaira es hosszan nezte* – azert ez mar sok de komolyan… megertem a helyzetet de ez meg toled is borzalom Alely… nem neztem volna ki beloled egy ilyen cselstovest csak mert faj neked es feltekeny vagy….mrg hogy atveres es nem o Alice…. ez egy vicc…. ilyen kitalalt dologgal meg egyszer elem ne gyere… * mondta hatarozott hangon hadd zengjen tole a haz bar vegig mosoly ult az arcan*

    Alely
    -Egyáltalán nem kitaláció, de védd csak a barátodat és azt a latort! *Válaszoltam neki én is neki hirtelen indulattal hangomban, de arcom nyugodt maradt.* -Nem fogok eléd jönni, de ne csodálkozz majd ha átver a palánkon és hozzám ne gyere sírni. *Mondtam és mély levegőt vettem.* -Egy lehetetlen alak vagy! És nem vagyok féltékeny! *Egy zsebdimenziót kinyitva vettem ki belőle egy másik tört, amivel odalépkedtem hozzá és odanyújtva neki néztem szemeibe.* -Ezzel a törrel kitudod nyitni a dimenzióm, s eltudsz hozzám látogatni mikor szeretnél. *Suttogtam hogy csak ő hallhassa.* -Csak oda tudsz vele kaput nyitni.

    Forneus
    Nem erdekelnek a vadaskodasad…. szedd ossze magad es tunj el innen de azonnal!…. *mordult fel majd erdeklodve figyelte. Elmosolyodott es bolintott az iranyaba* majd megyek ahogy tudok *mosolygot ra majd elrakta a tort es egy puszit nyomott a homlokara* na sicc…. azonnal takarodj innen!

    Alely
    *Elmosolyodva bólintottam szavaira.* -Megyek is nem érdekelsz tovább! *Kiáltottam hangosan és úgy nyitottam meg házamba a kaput és egy gyors puszit lopva tőle mentem haza, ahol kissé megkönnyebbülve ültem le és gondoltam át a történteket.*

    Forneus
    Na…. akkor kezdodjon a jatek * vigyorodott el szelesen majd ingerult kepet vagva vagtazott ki a dolgozobol*… komolyan h miket ne kepzel ez magarol… es meg en gondoltam kedvesnek…. *haladt hatarozottan de megtorpant mikor meglatta a lanyt*… mondtam h mindjart jovok…

    Alely
    -Aggódni kezdtem hiszen olyan sokáig távol voltál már. *Mondta szemeibe nézve és lassan lépkedett oda hozzá. Mellkasát megsimítva nézett mélyen szemeibe.* -Ne húzd fel magad azon a fruskán kérlek. Itt vagyok és már semmi nem állhat a boldogságunk útjába. *Mondta miközben közeledett hozzá és ajkaira simítva övéit invitálta egy szenvedélyes csókba.*

    Forneus

    – nem kell aggódni.. elintéztem amit kellett… * vonta rá tekintetét és hosszan nézte majd halkan sóhajtott fel*… az biztos.. örülök is neki, hogy végre rád találtam kedves… * fordított el a fejét és arrébb lépdelt*.. de ne haragudj… most nincs kedvem hozzá… sikerült elvennie az összes hangulatom….

    Alely
    *Mikor kilépett előle azzal, hogy elvette a kedvét tőle döbbenten nézett rá és lassan lépett utána. Vállait simította meg.* -Szeretnél róla beszélni kedvesem? *Kérdezte lágy hangján miközben vállait simogatta és úgy mellkasát majd lassan lefele hasa és ágyéka felé.* -Biztos vissza lehet hozni a kedved egy kis ünneplésre.

    Forneus
    *Egyre inkább biztos volt benne, hogy a lány valóban nem az akinek ő gondolta, mivel ő nem szokott ilyeneket művelni még mikor már közelebb álltak egymáshoz akkor sem. halkan sóhajtott fel és fogta meg a kezét*… Alice.. inkkább most hagyj… tényleg semmi kedvem hozzá és beszélni sem akarok róla… mindössze elfelejteni az egészet és kész…

    Alely
    *Az hogy kilépett előle ismét még inkább meglepte és nem tudta hova tenni.* -Hát… hát jó… mit csináljunk akkor. Mit szeretnél csinálni? *Érdeklődött ránézve.*

  2. Forneus
    * nem foglalkozott azokkal akik utjat alltak hatarozottan ment egeszen a nagy teremig ahogy a baratja szokta tolteni ideje nagy reszet. Hatarozottan rugta meg az ajtot majd lepdelt ele*…
    -akkor most van az hogy elmondasz mindent Alicerol amit csak tudsz es nem erdekelnek sem a kifogasok sem a melle beszeles!
    *lassan vonta ra tekintetrr s vugyorodva dolt hatra*
    Mar vartam h mikor fogsz megjelenni Furtos….de latom ezzel egyutt az eszed is megjott es vegre ismet azon az uton vagy amin kell… jobb is hogy alakult… csupan nehany dolgot tudtam meg… a te kis dragasagod mar reg ujjaszuletett…. meghozza demonkent…

    Alely
    *A kutatásom végeztével mély levegőt véve mentem vissza először Forneushoz, de mivel nem volt otthon így a konyhába leülve vártam meg míg vissza tér. Nem mutattam érzéseket senki számára arcom érzelem mentes és rideg volt.*

    *Egy szolgáló lépett be Forneusnak hozott egy levelet melyet komornyika küldött számára, melyben értesíti, hogy Alely kisasszony visszatért.*

    Forneus
    Ugye most csak szorakozol velem?…. egy angyal higy a francba szulethet ujja demonkent… ez egyszeruen nonszesz…. * mordult fel ra mire a masik csak joizuen nevetett fel*
    -ugyan mar Furtos ne beszelj hulyesegeket… te meg is hogy lettel demon? Lehet h a modszer mas volt de a vegeredmenye ugyan az….
    – mekkora rohadek tudszt te lenni… legalabb elo tudod keriteni?… *nezte hosszan majd fejet kapta fel hirtelen mikor bejott az inas. Halkan modult fel elkomorodva majd megingata a fejet*…elmentem….a kovetkezo alkalomra hozzad magaddal… kulonben be se gyere hozzam … *nezte hosszan majd haza ment. Halkan sohajtott fel es lepdelt a folyoson* Alely?!

    Alely
    *Amikor meghallottam Forneus hangját egy pillanatrabelszorult a torkom és felállva mentem ki hozzá.* -Itt vagyok. *Szóltam neki és úgy mentem oda hozzá.* -Menjünk a dolgozódba. Pár nyomot sikerült találnom, bár ő magát nem. *Mondtam szemeibe nézve lágyan elmosolyodva.* -Vagy hol szeretnéd hogy elmondjam mit találtam?

    Forneus
    *halkan sóhajtott fel és hallva hangját kissé kellemetlenül túrt bele a hajába. Furcsa volt neki ez a helyzet, mert még sosem került ilyenbe, max hasonlóban, de azok nem igazán hatották meg. Általában magasról tett arra, ha valakit megbántott, de jelen helyzetben valamiért még is zavarta. Kissé lepetten látta reakcióját, de inkább nem tette szóvá.. Hosszan nézte*… jól van… akkor menjünk oda.. tökéletesen megfelel ha ott elmondod… gyere csak… * nézte egy picit majd a dolgozóhoz lépdelt és nyitotta ki neki az ajtót* csak utánad….

    Alely
    *Vele mentem, majd mikor kinyitotta az ajtót bementem és úgy ültem le a kanapéra. Úgy gondoltam ott neki is kényelmesebb lesz beszélgetni erről. Hajamat kivéve magam mögül kezdtem el birizgálni.* -Nem akarom az idődet rabolni, így szerintem a tárgyra térek. *Mondtam felnézve rá mélyen szemeibe tartva magam, hogy ne látszódjanak érzéseim.*

    -A nyilvántartásunkba sikerült a nyomára bukkannom. Igazából nem volt nehéz tekintve hogy ennyire önzetlen lélek csak az övé van. Többször újjá születet már. Többször emberi testbe, de volt egyszer újra angyal is. A legnegatívabb reinkarnációja alakváltó volt, de mindig megtartotta lelke tisztaságát. Nem voltak kapcsolatai. Mármint partneri, vagy házassága és sose emlékezett előző életeire. Egyszerűen csak nem találta azt, aki szívéhez közel engedné. Most is az élők világában van, de az utolsó jelenlegi létezéséről nincsenek információink, vagy számomra elérhetetlen titkosított dokumentumban van, de nem adom fel. Megfogom találni. *Mondtam határozottan szemeibe nézve szavaim közben komoly voltam.*

    Forneus
    * Követte a dolgozóba és automatikus az asztala mögé ült le. Hátra dőlve támasztotta meg a fejét és hosszan nézte annak tekintetét. Akár csak a legelején egy pillanatra sem vonta el tekintetét. Nyugodtan és csendben hallgatta végig a mondandóját. Lassan emésztette meg az infokat. Akaratlanul is egy mosoly kúszott arcára, mikor kiderült, hogy a lánynak egyik éltelében sem volt kapcsolata. Ez valahogy egy kis jó érzéssel töltötte el. Egy apró remény sugárt látott, hogy van esélye.* Értem… én csak annyit tudtam meg attól a paraszttól, hogy legutoljára démonként született újjá és most úgy él… de ennél többet nem tudtam kiszedni belőle…

    Alely
    -Kizárt, hogy ilyen lélekkel démonként született volna újjá. Arról már tudomást szereztél volna mert kirívó lenne a démonok között, egy örök probléma arról nem is beszélve már megöltékvolna jósága miatt. *Jelentettem ki véleményemet kerek perec.* -Valamint minden lélek ahhoz mérten kap újjat miként élte az előzöt.

    Forneus
    * vonta meg vállát miközben halkan sóhajtott fel*… én is ezt mondtam.. nem értek annyira a lelkekhez mint te, én csupán őrzöm őket és figyelek rájuk.. a reinkarnációhoz én nem értek…. de ő határozottan ezt állítja…. én is furcsáltam… nem tudom elképzelni, de mi van akkor ha még is igaz? …

    Alely
    -Nos ha ez mégis igaz, akkor nem természetes úton került a démoni testbe, hanem egy tréfás kedvű halálfaló helyezte a démon testbe egy másik testből. Esetleg így lehetséges, vagy ő bízott meg valakit ezzel, hogy itt tartson. Hisz ha Alice is démon akkor nem lenne okod elmenni és itt hagyni ezt az egészet. *Próbáltam felmérni minden eshetőséget.*

    Forneus
    – én nem tudom Törpilla…. nekem gyanus az egész… én csupán a koborló lelkekhez értek, nem az újjá születettekhez…. * hirtelen kapta rá tekintetét*… de még is miféle oka lenne egy lélekfalónak egy angyali teremtést egy démon testébe zárni… ez nekem abszurd… * az asztalra könyökölve túrt bele a hajába és megállva ebben a mozdulatban támasztotta meg a fejét*….

    Alely
    -Sajnos fajtámban vannak újjászületett démonok, akik Lucifer iránt hűségesek, mert emlékeznek múltjukra, de az életüket féltővel szemben könnyű zsarolnia egy gyengelelkűt. *Mondtam és mély levegőt véve sóhajtottam fel és néztem le kezeimre.* -Jelen információk alapján, akár én is lehetnék Alice új élete…

    *Csúszott ki számon a képtelen ötlet, bár tény nem emlékszem előző életeimre.* -Bocsánat, ez buta gondolat volt részemről.*Mondtam hajamat úgy birizgállva hogy most ne lássa a szemeim de ajkaimon mosoly volt, bár keserű mosoly.*

    Forneus
    – azt tudom, hogy vannak akik tartanak tőle és épp ezért követik azt a barmot… de akkor is túlzásnak tartom.. mert ha azok a fajtársaid őt követik, akkor logikusan gondolkodva, neki kéne állnie a háttérbe és intéznie azt, hogy Alice egy démon testében legyen… de kétlem…. mert mi oka lenne ezt tenni?… pontosan jól tudja hogy, mit jelentett ez az egész… nem hiszem hogy ezt képes lenne meglépni… * vonta rá tekintetét és hosszan nézte majd megingatta a fejét*.. semmi gond…

    Alely
    -Sose tudhatod, hogy ő mire képes csak hogy maga mellett tartson. *Mondtam lassan felemelve rá a tekintetemet. Nem tudtam megmagyarázni miért éreztem azt, hogy ő áll az egész hátterében csak hogy minket elválasszon. Lehet a féltékenység okozza ezt nálam most, így nem eröltettem a dolgot.* -De tényleg őszintén kívánom, hogy legyen igazad és ne ő legyen a háttérben. *Szavaim őszinték voltak és lágyak. Épp álltam volna fel mikor kopogtattak az ajtón és a választ se várták meg nyílt s Lucifer volt az egy nő társaságában. Érdeklődve néztem rájuk,*

    *Lassan lépdelt be a lány Lucifer mellett. Finom vonású arccal könnyed léptekkel közeledett. Mosolya lágy egyben csábító volt.* -Szia Forneus. *Köszönt egyenesen rá nézve én pedig teljesen lesápadtam a felismeréstől. Ő lenne az?*

  3. Alely
    -Igen szeretlek… de azt szeretném, hogy boldog legyél. Ebbe mi az ellentmondás? *Kérdeztem ránézve. Lassan fordultam felé.* -Mi ebben az ellentmondás? Szeretlek ezért azt szeretném ha boldog lennél… nem velem lennél boldog igazán… akkor miért eröltessem a dolgot? *Kérdeztem szemeibe nézve.*

    Forneus

    *Hosszan nézte a lányt és elnémulva hallgatta a szavait. Egy pár percig szólni sem tudott majd megingatta a fejét*… Azt nem…. sokat segítettél már nekem nem egy dologban.. de azt nem engedhetem… Neked az csak még nagyobb fájdalom lenne, hogy ha próbálnál segíteni nekem ebben…. és azt nem akarom, hogy rossz legyen neked…

    Alely
    *Szavaira akaratlanul is elfordítottam a fejem és lenéztem magam elé.* -Ismersz már annyira, hogy amit a fejembe veszek, azt véghez is viszem. *Nyeltem egy nagyobbat és lassan emeltem vissza rá a tekintetem.* -Az, hogy nekem fáj nem érdekel egy pillanatig sem.

    Forneus
    Az lehet hogy téged nem érdekel Alely…* lépdelt közelebb hozzá miközben hosszan nézte szemeit. *… de engem viszont nagyon is… lehet most akármilyen makacs, nem fog meghatni… nem engem hogy ebben részt vegyél…

    Alely
    -Olyan helyeken kereshetem, ahova sose fogsz bejutni, de még Lucifer se. *Mondtam de minden szavam kés volt a szívembe. Nem értettem magam miért mondom ezeket. Miért nem tudom elfogadni, amit ő mond.* -Amúgy is mióta érdekel, hogy fájdalmat okozok magamnak ezzel vagy sem? *Fakadtam ki miközben könnyeim némileg folyni kezdtek, de nem vettem pontosabban nem akartam róla tudomást szerezni.

    Forneus
    Pontosan jól tudom, hogy van oylan hely ahova te eltudsz jutni, de mi nem és ott is lelkek vannak… de akkor sem!… nem foglak ennek kitenni Alely!!… ne legyél ennyire makacs… csak saját magadnak ártanál és igen is érdekel… * nézte hosszan és egy pillanatra meglepödött ahogy látta annak könnyeit*….. Alely…..

    Alely
    -Mióta érdekel ennyire? *Kérdeztem gombóccal a torkomba, mert közben küzdöttem, hogy visszatartsam könnyeim, de már nem tudtam. Elfordulva tüöröltem le arcomat és próbáltam magam összeszedni.* -Bocsánat… nem… nem tudom mi ütött belém, hisz te mindig is montad az elején, hogy nem fogsz mást szeretni. Vállaltam ezt a kockázatot… tisztában voltam a döntésem súlyával és ezzel nem akarlak téged terhelni. *Mondtam, de nem tudtam ránézni.*

    Forneus
    * Hosszan nézte. Nem értette, hogy miért reagált így. Általában egyáltalán nem érdekelte, hogy ha valakinek fájdalmat okoz, vagy ha megbántja. Egyszerűen mé jót is múlatott rajta, de ezúttal olyan volt mint ha csak megszakadt volna a szíve. Közelebb lépdelt hozz és meg akarta érinteni de elhúzta a kezét* Sajnálom Alely… de akkor is jobb ha te ebből kimaradsz… ne haragudj rám… * fordult meg és indult el kifelé*

    Alely
    *Nem fordultam meg nem tudtam megtenni. Nem tudtam ránézni nem akartam, hogy így lásson.* -Nem haragszom. *Mondtam magam elé miközben kezemmel takartam el arcomat és hagytam kimenni a konyhából. Úgy éreztem elhagyja testemet az erő, így térdre rogyva próbáltam magam összekaparni. A karkötő gyöngye rózsaszín és sötét kék keveréke volt. Erős egyvelege. Úgy éreztem jobb ha haza megyek a saját dimenziómba, így a tört elővéve néztem arra rá. Hirtelen más is megfordult a fejemben, de az nem én lennék, így a tört kaszámmá változtatva emeltem fel a fejem készen arra, hogy megnyissam a kaput.*

    Forneus
    *kiment a konyhából és annak ajtajában állt meg. Halkan mordulva fel túrt bele a hajába miközben hátát annak döntötte neki. Próbálta végig gondolni, hogy mi is lenne az a lépés ami jó lenne. Ahogy tarkóján simított végig szúrta ki kezén lévő karkötöt. Hosszan nézte annak a színét és ingatta meg a fejét*… a francba már… * morgott majd ismételten benyított*…. egyre válaszolj nekem…. még is mit teszel, ha véletlenségből rátalálunk?… mint aki jól végezte dolgát gratulálsz és távozol miközben téged felemészt a fájdalom? …. képes lennél ezen akarsz átmenni, csak azért h nekem segíts?

    Alely
    *A kapu nyitásában az ajtó nyitódása állított meg és kérdésére magam elé nézve gondolkodtam el kérdésén.* -Ha megtaláljuk megkeressük azt a testet, ami olyan mint amilyen az övévolt és a testbe kötve lelkét visszakapod őt én pedig kilépek életedből örökre… tudom, hogy képes vagyok rá. Csak össze kell szednem magam… és igen, ha újra boldog leszel. Nem tudok más lenni… sajnálom. Más valószínű őnző módon azon lenne hogy meggátoljon abba megtaláld, de én nem tudom ezt megtenni.

    Forneus
    *neman halgatta vegig szavait es hajaba turva ingatta meg a fejet*… ez nem hiszem el de komolyan…. keptelen vagyok ezek kiigazodi.. egyszeruen nem birom felfogni miert vagy kepest ezt megcsinalni.. *vonta ra lila tekintet es megrazta a fejet* …. ez orultseg…. de legyen….

    Alely
    -Mert nem tudok más lenni, mint aki vagyok. *Suttogtam és úgy nlztem kaszámra. Behunyva szemem morzsoltam el könnyeim és nagyobbat nyelve emeltem fel a kaszát.* -Alicenak hívják jól emlékszem? *Kérdeztem és úgy álltam fel lassan remegő kézzel és lábakkal.* -Mesélj kérlek róla, hogy megtalálhassam ha csak nem született újá azóta.

    Forneus
    *tarkojat vakarva lepdel oda a pulhoz estamaszkodott neki. Az esze azt mondta szamara h hsznalja ki az adott leetoseget vgtere is evek ota ezen dolgozott de viszont szive erosen mast sugot neki. Megkedvelte a lanyt es kozel is engedte magahoz foleg ebben a rovid idoben*…. biztos vagy ebben?…. tedeg foglak a legjobban bantani vele….mit szeretnel tudni rola?

    Alely
    *Lassan fordultam felé és szinte már üres szemekkel néztem rá. Tudtam innentől kezdve vége a boldog napoknak, de legalább megtapasztaltam a szerelem érzését. Lassan bólintottam kérdésére, hogy biztos vagyok-e benne.* -Olyanokat, ami csak rá volt jellemző amivel be tudom azonosítani.

    Forneus
    Ami csak ra?… *gondolkodott el egy pillanatra. Egyaltalan nem tetszett neki ez az egesz h a lannyal kerestesse meg kedveset. Halkan sohajtott fel* o ra valoban igaz volt hogy egy igazi angyal… sosem erdekelte mas velemenye meg volt a maga elkepzelese es ahhoz ragaszkodott… egy olyan esetet sem tusnek mondani neked mikor onzo mod magara gondolt volna. … ahol akar egy kis remenyt is latott soha nem adta fel… csodaltam benne h meg a lerosszabb idoben is kepes volt meglatni a jot es azt kiemelni… nem letezett szebb a mosolyanal es az a jo izu nevetese a mai napig cseng a fulemben… viszont mikor szomoru volt kis sundisznot jatszott… probalta elrejteni az erzeseit masok elol es magaval nem foglalkozott…* lassan vonta ra lilas tekintetet* ….. akar csak te…

    Alely
    -Ezesetben nem lesz nehéz dolgom felismernem őt, ha találkozom a lelkével,és ha valóban ilyen volt nem hiszem, hogy ide a pokolba került volna. *Mondtam ki őszintén amit gondoltam a hallottak alapján, s lassan sikerült megnyugodnom és elzárni érzéseimet. Mély levegőt véve simítottam végig egyik coffomon.* -Nagy valószínűséggel újjá született. Utána nézek a lélek nyilván tartásban. Kérek egy kis szivességet Haláltól.

    -Megyek utána nézek. *Sóhajtottam és úgy vettem újra írányításom alá a testemet. Megszünt a remegésem. Ugyan kívülre minden érzésemet eltakartam, de a gyöngy továbbra is mitatta érzéseim. Most is sötét kék volt, de vót benne lila és rózsaszín is.* -Úgy gondolom mivel véget ért a játékunk a karkötőt vissza kérem. *Nyújtottam felé kezemet, hogy ide adhassa.*

    Forneus
    *csendben egy szo nelkul gallvatta vegig a szavait es bolintott ra* erre mar en magam is gondoltam .. az itt levo osszes lelket ismerem egytol egyik es a fellelheto helyeiket is…. *sohajtott fel mikozben el vonta rola tekintetet es maga ele meredt. Probalta kezelni a kialakult helyzetet de nem volt epp konnyu szanara. Halkan sohajtott fel lassan emelve fel ra lila szemeit ahogy fele nyujtotta a kezet. Egy pillantast vetett a gyongyre… sejtette mar az elejen is h vmi hasonlo lesz a vege de annak szinet latva meg is elszorult a szive. Lassan nezet fel ra* es mi van ha inkabb megtartanam?

    Alely
    -Mégis mi okod lenne megtartani? *Kérdeztem szintelen hangon miközben visszahúztam a lezem és engedtem le azt magam mellé.* -Ha nálad marad csak fájdalmat okoz neked és azt nem akarom.

    Forneus
    Mindossze annyi okom van ra hogy meg akarom tartani.. ennyi… *nezte hosszan es megingatra a fejet*…. egy ilyen helyzetben nem velem kene fogkalkoznod… en vagyok az aki atver teged es meg ezek utan is segitesz nekem… nem erem fel ep esszel…

    Alely
    -Nem vertél át. Egyszerűen nem láttam tovább az orromnál. Engedtem a szívem kisértésének, és a fájdalom ellenére se döntenék másképp. Segítek, mert így döntöttem, mert azt akarom, hogy boldog légy. Ezen mi van nem felfogható? *kérdeztem szemeibe nézve.*

    Forneus
    *halkan sohajtott fel hajaba turva mikozben elvonta rola tekintetet*… jo mindegy…. felfogtam… *lokte el magat a pulttol* megyek beszelek Luciferrel…

    Alely
    -Én meg akkor megyek a dolgomra. *Mondtam és úgy fogtam meg a kaszám, s nyitottam ki a dimenzió kaput egyenesen otthonomba, hogy onnan szólítva megkérhessem Halált, hagy nézzek bele pár dologba esetleg megkérdezzem tud-e róla valamit.*

    Forneus
    *meg valla felett pillantott hatra ra egy szo nelkul tavozitt a helysegbol nagyon nem volt jo kedveben es ugy ment el baratjahoz hogy kifaggassa mit is tud valojaban*

  4. Forneus
    *Hosszan nézett utána és csak vigyorogva pillantott át a másikra*
    – Most mit vágsz ilyen pofát?.. olyan fejet vágsz mint akinek az egész világ terhe a válladon nyomja…. *nézte hosszan majd előre dölve támaszkodott meg az asztalán*
    -Megmondanád, hogy mi a faszom bajod van?… Úgy viselkedsz az elmúlt időszakban, mint valami gyerek, akinek elvették a játékát…
    *Felnevetett a szavain és sunyin vigyorodott el*
    -Ugyan kérlek Fürtös.. ne beszélj baromságokat… én csak nem értelek. Ha rajtad áll akkor a büdös életben nem állsz szóba egy hozzá hasonló karibelű lánnyal, maximum azért, hogy megránts… az elején meg el is hittem neked, hogy csak azért jopofizol vele, hogy ezt megtett mert kis szende szűzike és az ilyet élvezet puhítani, de ez azért túlzás…. ismerlek már annyira, hogy tudjam rólad egy idő után az ilyet elzavarod a picsába, nem hogy még belemész vele egy olyan fogadásba, ahol a pasikát kell játszanod!… neked elmentek otthonról…
    * Nem szakította félbe, nyugodtan hallgatta végig és halkan sóhajtott fel, majd lassan vonta rá lila tekintetét*
    – Figyi én megmondom neked az őszintét… eredetileg ez is volt a célom, hogy max 2 hét után megkurom a picsába és kész… nem érdekel… de ahogy telt az idő nem azt mondom h ez megváltozott, de nem ez lett az elsődleges… év századok óta most van először hogy jól is érzem magam valakivel… és neked tényleg ez cseszi az agyadat?
    szemeit forgatva ingatta meg a fejét*
    – Ne legyél már hülye… örülök neki, hogy jól érzed magad… de tudod mit… én nem tépem a szám, csinálj azt amit akarsz…* állt fel és megindult kifelé. az ajtóból nézett vissza rá*…. csak egyet mondok Forneus…. én még emlékszek arra, hogy anno mért te magad kérted azt, hogy engedjelek a lelkekkel foglalkozni…. most vagyok ott hogy van esélyed rá találni mert úgy tűnik van hozzá vezető nyomom… de te csak játszadozz csak… és ne felejtsd el az eredeti célod, amiért ide kerültél…*nézte hosszan majd fogta magát és kisétált*
    *szinte döbbenten kerekedtek el ahogy meghallotta szavait*
    – Mi az hogy van nyom???… miért nem mondtad eddig??… Lucifer?!…. gyere vissza!! * lépdelt utána de amint az ajtóhoz ért a másik már eltűnt*…. rohadt életbe! * mélyen tűrt bele tincseibe*

    Alely
    *Az élők világába mentem, de Forneus tudta nélkül egy piciny darabot hagytam ott a lelkemből a dolgozó szobájába, hogy megtudjam mit akar Lucifer, mert ezek után biztos voltam benne, hogy rólam lesz szó. Direkt rendeztem így, bár az a darabka és amit hallott csak akkor fog a birtokomba kerülni mikor visszatérek Forneus házába. Aggódom érte. Azt szeretném ha boldog lenne. Körbejárom a helyeket gyors ahol lelkeket szoktam találni de nem volt egy halott se így a kedvenc thai éttermünkbe menve vettem meg azt amit ő kért és magamnak zöldséges tésztát ananászos csirkével és szezámmagos csirkével és mikor ezzel is megvoltam a konyhába léptem vissza be. Mivel senki nem volt bent így magamhoz hívtam lelkem darabját és úgy figyeltem azon információkra amiket begyűjtött. Rossz érzés fogott el, de hallva Forneus hirtelen felindulását kezdtem sejteni miért foglalkozik a lelkekkel. Nem kérhetem ezt számon tőle, hiszen őt szereti és fogja is. Én nem pótolhatom. Nagyobbat nyelve tettem a pultra a vásárolt ebédet és kirakva tányérra melegítettem meg gondolataimba merülve elfeledkezve szólni Forneusnak visszatértem.*

    Forneus
    * Barátja szavai nagyon beleásták magukat a gondolataiba így folyamatosan azon agyalt, hogy vajon mit tudott meg és mit titkolhat előle, azon felül hogy miért is tenné ezt mikor pontosan jól tudja hogy mit jelent ez a dolog neki. Egy ideig idegesen probált dolgozni a helységben, de nem ment neki. Képtelen volt koncentrálni, így egy idő után távozott a házból. Elment “járni” egyet, hogy kiszellőztesse a fejét. Jó pár órával később ért csak vissza és egyenesen a konyába lépdelt. Lepetten vette észre, hogy a lány ott van. Halkan sóhajtott fel majd csendesen lépdelt oda hozzá. Látta rajta hogy teljesen el van merülve gondolataiba. Hátulról ölelte át és csókolt bele a nyakába*
    – Baj van Törpilla?…

    Alely
    *Vártam hogy megmelegedjen az étel mikor hirtelen ölelt át hátulról és csókotl nyakamba. Gondolataim ezen cselekedete rántott vissza és összerezzenve néztem hátra lá. Elmosolyodva ráztam meg a fejem.* -Nem nincs semmi baj. *Mondtam bár a karkötő gyöngye elég éles kék színben pompázot melybe némi fekete és rózsaszín csík keveredett.* -Mindjárt megmelegszik az ebéd. *Mondtam kezét megsimítva hasamon miközben előre néztem a mikróra.*

    Forneus
    * Halványan mosolyodott el és ingatta meg a fejét. Nyakába fúrta egy kissé a fejét és lassan vonta rá lila tekintetét. Halkan sóhajtott fel*
    – Kedves tőled, de most nem érdekel az ebéd…. Ne hazudj Törpilla.. te is jól tudod, hogy látom ha hazudsz, vagy éppen mást állítasz… * emelte meg a kezét amin a karkötö volt majd egy mozdulattal fordította maga felé és karjaival közre fogva tenyerelt rá a pultra*
    -mi baj van?… mi bánt?…

    Alely
    *Mikor felemelte elém a karkötőt a gyönggyel mély levegőt véve sóhajtottam fel.* -El is feledkeztem róla. *Mondtam ki őszintén és mikor maga felé fordított mellkasára néztem, majd lassan fel szemeibe, majd arcát simítom meg lágyan. Torkom is elszorul a gondolattól hogy elvesztem, de akkro is boldognak akarom látni.* -Csak az hogy vesztettem…. *Mosolyodtam el és egyben be is könnyeztem, ezt veheti annak, hogy azért szomorodtam el, mert veszítettem és én szerettem belé és nem sikerült magamba habarítani.*

    Forneus
    * Hosszan fürkészte lila tekintetével miközben elgondolkodott. Pillantása lepetté vált egy kissé. Nem gyakran szokta figyelni a kezén lévő gyöngyöt, így nem is nagyon tűnt fel neki, ha az rózsaszínre változott volna. Kissé gyanakodva fürkészte majd finoman simitott végig arcán és fogta meg az állánál és elmosolyodott*
    – látod… én mondtam, hogy ezt a kört én fogom megnyerni…. * kuncogott majd kissé elkomolyodott tekintete, viszont mosolya még arcán volt*
    – de valóban ezért keseredtél el?… mert sikerült belém szeretned?

    Alely
    -Igen megmontad. *Nyeltem egy nagyobbat és nem tudtam hogy mondjam el neki, hogy összeraktam a képet. Ujjammal simítottam meg arcát és behunyva a szemem húzódtam oda hozzá és adtam ajkára egy puszit, majd lassan elhúzódva nyitottam ki ismét a szemeibe.* -Nem tudom úgy megfogalmazni, hogy ne haragítsalak magamra azzal amit tettem… Sajnálom, de tudni akartam miért viselkedik ilyen furcsán Lucifer… így…. ma a dolgozószobába hagytam lelkem kis darabját, hogy kihallgassa a beszélgetésetek azon részét, ami rólam szól…. *Sütöttem le szemeimet. és arcáról lecsúszott kezem nyakán keresztül vállára.* -Én nem pótolhatom őt… és én azt szeretném ha boldog lennél. *Csukott el hangom.*

    Forneus
    * Először csak értetlenül nézett rá Nem sejtette, hogy mire is célozz pontosan, de szavai hallatán meglepödött. Valahogy azt nem nézte ki belőle hogy ilyesmit tegyen. Vonásai kissé komorabbá váltak ahogy hosszan nézte*
    – Ezt most jól értem?…. te konkrétan kihallgattál minket mikor Luciferrel beszéltünk… még ha rólad is volt szó… milyen jogon tetted ezt Alely??… * mordult fel de ez hamar átváltott meglepettségre, ahogy a másikról kezdett magyarázni*
    … mi az hogy őt?…. miről beszélsz?….

    Alely
    -I… igen… *Mondtam elszégyelve magam és nem tudtam felnézni a szemeibe. Szégyeltem magam, de már nem tudom visszafordítani eme döntésemet. Megtettem és koránt se vagyok rá büszke.* -Sajnálom, hogy ezt tettem én… nem gondolkodtam akkor mikor megtettem. *Szorítottam ökölbe kezem mellkasán.* -Róla… akit keresel. Összeraktam az információimat. A kedvesed kerested a holt lelkek között. Vagy talán nem így van? *Kérdeztem lassan felnézve szemeibe.*

    Forneus
    * Hirtelenjében még ő maga sem tudta eldönteni, hogy mit is érez. Dühös volt a lányra, hogy konkrétan kémkedett utána, de ezzel együtt még valamennyire szégyelte is magát attól hogy egy szót sem szólt a dologról és emiatt ilyen helyzetbe keverte, Felsóhajtott ahogy hosszan fürkészte elkomorodva lila tekintetével. Figyelte pár pillanatig, majd egyszerűen ellépet előle, arrébb állt meg elfordulva tőle*… nincs mit tagadnom…. jól gondolod… amióta csak démon vagyok Alicet kerestem és ezért foglalkozok a lelkekkel…

    Alely
    *Ahogy határozottan lökte el magát a pultól és lépett el előlem lassan néztem utána. Nem tagadta és teljesen megértettem őt. Ha van rá lehetősége miért ne hozná vissza szerelmét.* -Megértem és segítek neked megtalálni őt… talán nem is az alvilágba került hanem olyan helyre ahova te nem látsz el én viszont igen és… segíteni szeretnék neked. *Mondtam elfordulva tőle vissza a pulthoz és kivéve a megmelegített ételt tettem ki arra.*

    Forneus
    * Döbbenten nézett maga elé. Kellett számára pár pillanat mire felfogta szavait és lassan vonta rá lila szemeit.*… Ezt most komolyan nem értem…. nincs 20 perce, hogy még te magad vallottad be nekem azt, hogy vesztettél és megszerettél…. most meg felajánlod hogy segítesz megtalálni azt akit szerettem?… ez így eléggé ellent mondásos …

  5. Forneus
    *egy kisse riadtan nezte a demont ahogy visszajott a helysegbe. Megrezzent mikr meghallota a lany hangjat ea egy szo nelkul bolintott majd tavozott az etkezobol*

    *Hangosan mordult fel mikor embere elhagyta a hazat majd ment vissza az etkezobe. Ingerult volt amit ezuttal nem is leplezett. Leult a szekere ahol elozoleg is helyet foglalt es az asztalra konyokolve rakta maga ele kezeit ahogy elgondolkodott. Szemei szinte izzotak es ugy kapta ra tekintetet a lanyra mikor a poharat nyujtotta fele. Halkan mordult fel nem akarta haragjat razuditani igy meg sem szolalva vette el a poharat es bolintott neki majd egy huzasra itta ki az egeszet*… kosz…

    Alely
    *Nyugalommal figyeltem és ahogy kiürítette a poharat töltöttemneki újra és úgy léptem mögé. Nem volt jó ilyennek látni, így gondolkodtam miként nyugtathatnám meg. Vállaira simítva kezeimet simogatni kezdtem minimális erővel.* -Szeretnél róla beszélni Forneus? Nekem elmondhatod. Akár a haragod is kiadhatod rajtam, ha az segít megnyugodni. *Suttogtam halkan. Nem akartam úgy érezze eröltetni akarok bármit is.*

    Forneus
    *halkan sohajtott fel mikozben figyelte miket ujra toltott. Megegyszer ivott belile de ezuttal nem itta ki az egeszet. Megingatta a fejet es hosszan nezet maga ele* csak a 20-as regio garazdalkodik egy kicsit… *halkan sohajtva hunyta le szemeit az erintesenel* rendre kell rakni oket kulonben gaz lesz… ennyi…

    Alely
    *Hallgattam szavait és úgy simogattam tovább, hogy nyugtassam őt. * -Ez volt az életbevágóan fontos? *Kérdeztem és úgy léptem a szék mellé és öleltem át hátulról mellkasára simítva kezeimet.* -Szerintem nincs benne semmi rossz, hogy gazdálkodnak, csak akkor csinálják jól, és ne emiatt idegeskedned.

    Forneus
    Ez a masik amivel felidegelt…. varhatott volna vele ez az agyalagyult de mertem a felelmet mert ha a demonok elkanaszodnak es fellazadbak ellene akkor igen… valoban nagy gond foleg mert a 20-as regionak a lelek kapu orzese a feladata… ha azt elhagyjak akkor megszivjuk

    Alely
    -Értem, de elsődlegesen neki kellene megpróbálnia vagyis megpróbálni megoldani azonban értem azt is miért jött el. Lehetséges, hogy azért is szabadultak ki a lelkek, mert ez egy figyelmesztető volt? *Gondolkodtam el és morfondíroztam a dolgon.* -Nem egyszerű eset, de folytassuk az ebédet, hiszen már alig várod, hogy megkóstold a húst. *Engedtem el felegyenesedve és visszaülve a helyemre, most én szedtem neki egy jó nagy adagot és magamnak egy kisebbet.* -Remélem ízleni fog.

    Forneus
    Hat epp ez az…. ezt nem nekem kene megoldanom az o csapata… en a feladatot adom h it csinaljanak nem az o kibaszott lelki vilagukat patyolgassam… vegtere is demonok viselkedjenek ugy!…. es eloforudhat hogy amitt szabadultak ki… nem voltak hajlandoak vegezni a dolgukat ….es ha tovabbra is ez lesz ujra meg fog tortenni… *mordult fel mikozben megitta a bort. Lassan vonta ra izzo szemeit es hosszan nezte. Elgondolkodott egy kisse* igazad van…. az eselyt megadtam hogy lepjen… ha nem megteszem a szukseges lepeseket… ennyi… *mordult fel es figyelmet inkabb probalta a lanyra terelni meg a sok finomsagra ami elotte volt bar ez most kisse nehezen akart osszejonni neki*
    *hosszan nezte az etelt es egy mosoly huzott az arcara mikozben figyelte ahogy kimeri az etelt. Megtamasztotta a fejet es csak nezte* …. koszonom… biztos h finom mert az illata az nagyon jo

    Alely
    *Nem tettem hirtelen mozdulatokat és a szaim is halkak voltak. Nem volt bennem indulat. Pontosabban volt, de elnyomtam magamba mélyen, hiszen akkor sose fog8m megnyugtatni.* -Ha újra megesik, akkor ugyan úgy befogjuk a lelkeket és utána intézkedsz. Szerintem elég jól sikerült összedolgoznunk. *Jegyeztem meg miközben töltöttem magamnak is bort, de a másikból s neki az erősebbből.*

    -Helen ajánlotta a Savignont. Ő jobban ismer téged mint én. Szép nagy borospincéd van és jó sok bor. Te aztán igen csak szereted.

    Forneus
    *halkan sogatva dolt hatra a szeken es a boros poharat kezdte el forgatni* akkoris idegesito h a demon csak egy dolgot ker toluk es meg arra is keptelenek *mordult fel majd meingatta a fejet* mindegy is… hagyjuk mert csak felbosszant…nem akarok az o balfaszsaguk miatt en dolgozni meg teged sem rangatni… igaz h jol osszedolgoztunk de akkor is….*nezett ra a borra majd beleszagolt* Savignon Blans…. 1723 evjarat… ez nagyon jo. .*ivott bele* no igen…Helennek jo izlese van a borokhoz ezert is van egyedul neki kulcsa a pincehez ….koszonom…elismerem…. szeretem a borokat de csak az ertekes minosegit… de nezzuk milyen finomat keszitettel…* mosolyodott el halvanyan es neki is allt enni*

    Alely
    -Elhiszem és rendben. Pont a nyugtatásom lenne acélom így benne vagyok. *Mondtam és úgy hallgattam szavait a borról.* -Nos igen, ezt ő msga is mondta. Hallgattam rá, mert nekem nem sok időm volt ilyenekkel foglalkozni, bár nagyon jó az illata alapján, viszont nekem még korán van ilyen erős borhoz. *mondtam és úgy láttam neki a másodikhoz.* -Egyáltalán nem rángattál, sőt ha jól emlékszem marasztalni akartál.

    Forneus
    Kedves toled… de majd idovel lehiggadok… *pillantott fel ra majd neki allt a husnak. Elmosolyodott es az izek kavalkadja valamennyire meg a kedvet is visszahozta*… el kell ismernem hogy nagyon jo lett a hus. Pedig igazan megkostolhatnad a Savignont nagyon jol meg az etelhez es finom is. .. meg nem hiszem h ma el kenr mennunk barmerre ha csak nem akarsz vmi delutani v ejszakai programot *vigyorodtt el szelesen* … en akkor sem akartalak magammal rangatni csak tudom h nem maradtal volna meg a kis formas fenekeden

    Alely
    *Örömmel konstatáltam, hogy ízlik neki a hús a salátával és úgy láttam én is neki, evés közben gondolkodtam el szavain.*

    -Nem, nem tudom, hogy mennünk kellene valahova és nem igazán terveztem semmi különlegeset a délutánra, de tudod még bármi közbejöhet. Mondjuk egy újabb látogató, vagy váratlan feladat. *Válaszoltam neki két falat között.* -Örülök, hogy ennyire ízlik amúgy. Ez most tényleg jól sikerült. *kaptam be még egy falatot és úgy emeltem tekintetem fel rá.*

    -Eltaláltad, és a későbiekben sem fogsz tudni itt hagyni, főleg ha lelkekről van szó és azok befogásáról.
    *Az ebéd és a nap folytatása már nyugalomban és tartalmas beszélgetésekkel telt. Magam se tudtam miért, de nagyon jó volt a közelében lenni. Azóta 2 hónap telt el. A játékunk még mindig tart és akárhogy mondta a magáét, hogy így el kap úgy el kap eddig nem tette meg. Jó tipi tapi meg közös fürdés csók csaták voltak, de sose mentünk tovább annál, hogy felhúzzuk egymás testét. Ezekben a pilalnatokban, percekben órákban mindig egyre közelebb éreztem magam hozzá lelkileg. Az eltelt idő alatt a legtöbb időmet itt töltöttem nála. Mikor dolgoznia kellett menni vagy én is elmentem lelkekre vadászni, vagy sütöttem főztem neki. Helen pedig szorgosan segített nekem és ezáltal tanult is. Lucifer elől azonban mint ha rejtegetett volna, de így is volt, hogy összefutottam vele. Nem sokat érintkeztem vele, amit cseppet se bántam.*

    *Most is Forneus mellett kezdek el ébredezni. Szemeimet megdörzsölve ültem fel és láttam Forneus még alszik, így egy puszit nyomva arcára másztam ki mellőle óvatosan az ágyból és a konyhába menve láttam neki a reggelink elkészítésének és tálcára téve vittem be a szobába az elkészült palacsintákat egy kis friss gyümölcs lével és mellé ülve az ágyra tettem le azt az éjeli szekrényre. Arcát megsimítva hajoltam oda hozzá és lágyan kezdtem ébreszgetni.*
    -Jó reggelt drágám. *Suttogtam ajkaira a szavakat.*

    Forneus
    *sikerult megnyugodni az este folyaman es egesz jol is erezte magat. Meg a regioit is elrendezte es helyre rakott mindent.*

    *Az elmult idoszakban meg sajat magan is meglepodott hogy kepes volt tartani magat. Akkor volt szamara a legnehezebb mikor a kisasszony alaposan felhergelte. Egyszer ketszer volt h haverokkal elkallodott egy kicsit. Lucifertol viszont probalta minel tavolabb tartani mert elegge furcsalta h egyre inkabb kezdett erdeklodni fele es ez nem igazan tetszett neki.*

    *reggel nagyokat szusszant. Nem ebredt fel mikor kimaszott az agybol csak atfordult a masik oldalra es aludt tuvabb. Halkan mordult fel az ebresztesre de csak a fejet furta beke a parnaba* … meg egy orat hat…. csak egy oracskat… *motyogta*

    Alely
    -Jól van akkor hagylak aludni. *Mondtam abbahagyva a simogatását ültem fel és vettem ölembe a tálcát.* -Akkor azt se bánod, ha egyedül eszem meg ezeket a túrós palacsintákat? *Kérdeztem huncut, kacér hanggal incselkedve vele.*

    Forneus
    * lassan felkomasab emelte fel a fejet*… azt mar nem… *motyogta egy asitas kozben majd felkuzdotte magat es vallaira tamaszkodva nyult a tanyerra es lopott el rola egy palacsintat. Rendesen ult fel es ette meg az eltulajdonitott etelt*

    Alely
    *Kuncogva néztem rá, ahogy álmosan és kómásan ült fel és vett el egy palacsintát és rendesen felülve kezdte el megenni.* -Nah mit képzelsz? Azt mondtad aludni akarsz. *Mondtam és hajoltam oda, hogy elvegyem, de csak rémisztgetés volt a szándékom. Az incselkedés.*

    Forneus
    Te voltal az aki felebresztettel… most akkor viseld a kovetkezmenyet *moslyodott el majd ra pillanatva meg kisse komasan de ettol fuggetlenul megette a palacsintat*… na nem messz innen… ez az enyem * mosolyodott el es lopott meg egy palacsintat tole*

    Alely
    *Fel nevettem én magam is és mikor még egyet vett el az ölébe tettem a tálcát.* -Ez mind a tiéd. Neked csináltam reggeli gyanánt, csak jól esett incselkedni. *Loptam tőle egy rövidke puszit és úgy vettem el egyet a palacsintákból és haraptam bele.* -Magamnak csak egyet hoztam. Amúgy Lucifer vár rád a dolgozóba. Oda küldtem be ha nem baj.

    Forneus
    Na igy mar mindjart jobban tetszik a dolog * moslyodott el majd amint megkapta az egesz talcat.* koszi… nem kellett volna Helen is megtudta volna csinalni *kuncogott mivel pontosan jol tudta h nem szereti ha mas csinalja a dolgokat helyette. A hir hallatan h baratja itt van megforgata a szemeit* mi a fasz van mar megint?… mar elni sem tud nelkulem??… *mordult fel fejet ingatva majd felre rakta a talcat es kimaszott az agybol. Oltozott kezdett mikozben azert neha harapott a palacsintakba*

    Alely
    -Én mondtam neki, hogy még alszol, valamint, hogy jöjjön vissza később, de hajthatatlan volt, így némi palacsintával befogva a száját küldtem be a dolgozóba. *Sóhajtottam fel és arra, hogy Helen megcsinálta volna már nem mondok semmit. Sokszor piszkált vele, hogy tudjam most is ez a célja.*

    Forneus
    Faszomat hogy nem tud magatol meg letezni sem *morgott magaban mikozben vegzett az oltozessel. Kozben megette a reggeliet is. Az utolso palacsintaval viszont a szajaban ment at a dolgozoba* … na mi a fasz van?… felesegul vegyelek hogy meg letezni sem tudsz nelkulem?
    -jajj de humoros vagy kora reggel…. inkabb told ide a segged…

    Alely
    -Ne mérgelődj kérlek. *mondtam neki. Rossz volt így látni, de hagytam készülődni és enni. Mikor kész volt felállva mentem utána az üres tálcával és még a folyosón láttam ahogy várja Lucifer. Felsóhajtva ráztam meg a fejem ás úgy mentem ki a konyhába szó nélkül.* -Az igazság az, hogy engem is kezd nagyon bosszantani, hogy szinte már minden reggel itt kezd Lucifer… egy szabad reggelt se hagy Forneusnak… *Húztam el a szám.*

    Forneus
    *Helen nyugodtan vegezte a napi takaritast a kis reggeli utan. Lepetten kapta fel a fejet mikor lata hogy Alely morogva jon be. Lerakta a rongyot es hallgatta szavait. Halkan sohajtott fel hosszan nezve ot* ne bosszankodj… ugy is azt fogja csibalni mint mindig…. reggelie meg volt .. az urral beszel durvan 20 percet es tavozik *nezte hosszan majd az eltelt idoknek koszonhetoen megengedett maganak egy kis pimasz mosolyt hisz egesz jo baratsagba kerultek.* vagy talan nem az boki a kis csorikedet h elveszi teled a reggeli elvezetek lehetoseget amit az urral tolthetnem?

    Alely
    -Egyáltalán nem az böki a csőröm. A kis ércelődéseken kívül nem volt még köztünk semmi olyan amire te gondolsz. *Mondtam és úgy pakoltam el az elmosott edényeket.* -Az bosszant, hogy Forneust bosszantja mindig ezzel. *Magyaráztam és mély levegőt véve és úgy ráztam meg a fejem.* De amúgy ehhez semmi közöd Helen. *Sóhajtottam fel és úgy fordultam felé.* -Rossz érzés kerit hatalmába minden egyes alkalommal az utóbi időben mikor idejön Lucifer. Mint ha készülne valamire kettőnk ellen, pedig nem vagyunk együtt egyszerűen még egyikőnk se győzött a játékban és egyikünk se hajlandó visszalépni…

    Forneus
    *megadoan emelte fel kezeit maga ele es csak mosolygott* ha te mondod… en nem szolok bele… *vonta ra tekintretet es megvonta a vallat* en nem tudom….de eddig nem volt olyan h Lucifer nagy ur barmi rosszat akart volna az urunknak…. bar az is igaz h nem is szokot ilyen gyakran ide jarni foleg nem reggelente…. nem ismerem annyira de nem tudom elkepzelni h annak artana aki a leginkabb segiti a munkajat…

    Alely
    -Luciferről beszélünk… *Jegyeztem meg felsóhajtva és úgy mostam el a tányért amin bevittem a palacsintát, majd úgy fogtam meg a süteményes tányért és teát készítve tettem két csészét a tálcára a kanna mellé és felvéve azt mentem a dolgozó szobához ahol bekopogtam s megvártam mígy engedélyt kaptam a belépésre. Csak azután léptem be. Mosolyogva néztem Forneusra.* -Hoztam nektek egy kis süteményt és teát. *Mondtam lágy hangon és úgy tettem az asztalra.* -Elnézéseteket kérem amiért megzavartalak titeket már megyek is. *Jegeztem meg és úgy léptem Forneus mellé és lehajolva hozzá nyomtam puszit ajkaira.* -Remélem nem bánod. *Suttogtam ajkaira kacéran.*

    Forneus
    – nem unod meg ezt a szoveget mert en mar rohadtul…. te vagy a legnagyobb barom h belementel ebbe az egeszbe… *ingatta meg a fejet majd a kopogasra kapta fel fejet es a fotelbe hatra dolve tamasztotta meg a fejet*
    *halkan sohajtott fel majd kiszolt h johet. Labai fent voltak az asztalon es hatra dokt a szekevelbegyutt mikor bejott a lanyt. Elvigyorodott majd rendesen ult fel* gyere csak… igazan nem kellett volna de azert kossz.. *vigyorodott el es csak kuncogott* engem ugyan nem …
    *hosszan kisse kelletlenul nezte a lanyt ahogy furkeszte. Gyanakvasa egyre inkabb alapot nyerni*
    -igazan kedves toled h gondoltal rank…Alely…

    Alely
    *Mosolyogva néztem a szemeibe Forneusnak és kezdtem többet érezni iránta, mint barátság és érdeklődés. Vesztésre állok úgy érzem, de valahol nem igazán érdekel. Lassan felegyenesedvbe néztem Luciferre.* -Ha nem tudnám, hogy anőkre buksz azt hinném féltékeny vagy rám Lucifer. Az arcodra van írva… *Mondtam és úgy tettem kezem Forneus vállára és úgy néztem vissza rá.*

    – Fel kell mennem az élők világába. Szét kell néznem hogy nincs-e veszélyes lélek valahol szabadon. Nem igazán lenne jó, ha meghalt volna egy olyan ember akinek a lelke eredetileg ide tartozik és szabadon kószál az élők között.*Néztem mélyen lila tekintetébe.* -Nem sokára jövök és csinálok magunkan valami finomat, vagy inkább hozzak valami kínait, vagy thai kaját? *Érdeklődtem tőle hisz tudtam, hogy a fontos dolgokat ilyenkorra megbeszélik.*

    Forneus
    Perszeee… meg szerencse h a nok az ideailjaim… de ha nem igy lenne akkor sem a kis romeodra masznek ra *vigyoridott el szelesen* nekem jobb izlesem van
    *megforgatta a szemeit a szavait hallva. Sose volt gondja a baratjaval de lassan mar o maga is kezdte azt hinnj h valami baja van agyilag ahogy az elmult idoszakban viselkedik. Azt hitte h cinkelni fogja a kis jatekuk miatt nem epp ellenkezoleg. Megingatta a fejet majd a lanyra vonta lila szemeit*
    – Menjel csak esintezd amit kell *tamasztotta meg fejet majd szemei csillantak fel a kaja hallatan*
    – inkabb kinait… egy nagy adad illatos csirke rizzsel piritott tesztaval es egy nagy adag edes savanyu marhat… jah es a szerencse suti ne maradjon le* vigyorodott el ahogy hosszan nezte*

    Alely
    -Jól van azt hozok neked. *Mondtam bólintva és úgy néztem Luciferre.* -Ma is ná… *Haraptam hirtelen el a szót, hiszen hülyeséget akart mondani hirtelen.* -szóval itt ebédelsz? *Kérdeztem érdeklődve.* -Neked mit hozzak?
    *Lucifer megjegyzését az ízlésről dierkt hagytam figyelmen kívül, mert már egyszer megmondtam neki, hogy nekem meg pont hogy ő nem az esetem.*

    Forneus
    *Szélesen vigyorodott el mikor az ízlésről beszélt. Látta a lányon hogy ő direkt nem szól, de ő nem bírta anélkül hagyni*
    – Hát látszik Lucifer hogy az ízlés ficamod még mindig nem jött helyre… nem tudod mi a jó * vigyorodott el szélesen kuncogva.*
    – Izlések és kurva nagy pofonok Fürtös… ez van.. és nyugi…. nem maradok ebédre, van némi dolgom ami után akarok járni…. úgy hogy ne fáradj, kivételesen nem maradok itt… * nézte hosszan hürkészve*
    *Lassan vonta át tekintetét a lányra és bolintott a szavaira*..akkor csak nekem kell hozni… és köszi ….na de menjél Törpillám mert soha nem érsz vissza… úgy hogy sicc…*vigyorodott el és a már csak azért is hogy a másikat idegesítse csapott rá a fenekére* nem szeretek éhesen várakozni… * kuncogott vigyorogva, majd vissza nézett a másikra és hosszan nézte. Nem értette hogy mi okból de volt egy olyan érzése vele kapcsolatban hogy valami nagyon nem klappol…*

    Alely
    -Jól van akkor. *Mondtam bólintva és úgy néztem hirtelen Forneusra ahogy a fenekemre csapott hajoltam oda hozzá.* -Ne csapkodj mert én is megcsapkodlak! *Néztem szemeibe és ajkairól loptam egy puszit és felegyenesedve húztam elő a tőrömet.* -Nos… akkor megyek és majd jövök. Igyekszem vissza ebédre. Sziasztok! *Köszöntem el és kaszára váltva nyitottam meg a kapumat és átlépve indultam el a dolgomra az emberek világába.*

  6. -Örülök, hogy megismertelek Helen és nem kell köszönnöd. Egyszerűen így alakultak a dolgok. *Mondtam s ekkor hallatszódott a csapódás és Forneus mérges hangja a folyosóról. Érdeklődve néztem az ajtóra és igen csak aggasztott a dolog, bár ebbe én nem szólhattam bele. Nem mentem ki pofátlanul érdeklődni mégis mi történt. Nem rám tartozott. Mély levegőt véve vártam visszatértét. Ahogy belépett látszott rajta hogy eléggé paprikás hangulatban van. Helenre néztem, majd az erősebb bort vettem ki a tartóból és felbontva töltöttem Forneus poharába. Addigra visszaült az asztalhoz s én mellé lépve nyújtottam neki a bort.*

    – Savignon, bár itt van az is amit kértél, de… talánmost az erősebb jobban fog esni. *Mondtam halkan s lágyan szelíd tekintettel.* -Elmehetsz Helen köszönöm a segítséged. *Szóltam a lányra, ezzel megkérve távozzon.*

  7. – Értem.. legalább van egy közös témájuk amiről tudnak beszélgetni egy kicsit * Mosolygott rá, miközben hosszan figyelte. Remélte, hogy úgy alakulnak a dolgok ahogy azt megérdemlik és összegabajodnak egy kicsit. Örült volna egy ilyen urnőnek.*
    – Rendben… ahogyan gondolja * mosolygott majd felment vele a konyhába. Becsukta a pince ajtót és elrakta a kulcsot.*
    – Máris *bolintott a kérésére és a szekrényhez lépve vett ki két boros poharat, majd vitte be utána az étkezőbe*
    – Minden esetre…. én köszönöm hogy itt van Alely * mosolyogott rá kedvesen, de a kintről behallatszó nagy ajtócsapodásra összerezzent*

    -Cecil!!… az úr távozik * csattant fel kintről a hangja miközben megállt a folyosón és úgy pillantott rá a másikra*
    – Megmondtam neked, a csapatodat neked kell vezetned… tegyél rendet!… Ne akard, hogy én menjek oda, mert abból bajok lesznek!….Max két napod van Vollen és nem több!… És ez idő alatt számíts egy váratlan vizitre!!… Tűnj a szemem elől!..

  8. -Igazából a megismerkedésünk nem éppen mondható zökkenő mentesnek, de van egy közös téma az pedig a lelkek. Én magam is lelkekkel foglalkozom, csak a földről általában általam kerülnek ide vagy éppen az őket megillető helyre. *Magyaráztam és a borra való kitérést hallgatva bólintottam.*

    – Akko ezesetben elviszem mind kettőt és majd ő dönt melyiket szeretné. Részemről most nem éppen vágyom az erösebb borra. *Léptem oda a kért borfajtákhoz és abból vettem ki az egyik jó évjáratúak közül egyet és mentem vissza fel Helennel. A konyhába lerakva az egyik palanck bort vettem elő a bortartót és tettem bele a két üveget majd azt vittem be.* -Hozz kérlek Helen két boros poharat. *Kértem meg miközben az asztalra tettem a két üveg bort.*

  9. – Ez kedves öntöl… a személyzeten kívül nem igazán van olyan, hogy valaki törödne azzal, hogy mit van az urral… bár.. nem mintha nekünk sok mindent elmondana… Örülök neki, hogy össze ismerkedtek * mosolygott rá kedvesen és a palackokat kezdte el nézegetni. Halkan kezdett el kuncogni*
    – Ami különlegesebb alkalomra szánt azok a hátsó tárolóban vannak… Ebből a fajtából még van ezen kívül 3 palack… Nyugodtan felviheti neki, ha gondolja…de persze ha inkább a másiknál maradna akkor odaadom azt az üveget. Csak azért ajánlottam mert a Savignon kicsit erősebb és lehet hogy a megbeszélés után az jobban esne neki

  10. *Helennel tartottam és úgy mentem utána. Megráztam a fejem.* -Ugyan ezen nincs mit sajnálni. Teljesen megértem a dolgot. Jobban mint hinnéd, csak azt se szeretném, ha mérges és ideges lenne. Bár magam se értem ennek okát. *Mondtam miközben lementünk s odalent meghallgattam Helen szavait elgondolkodva néztem szét a borok között.*

    -A sertés húshoz a vörös borok illenek. *Gondolkodtam, majd úgy néztem vissza a borra.* -Köszönöm az ajánlást, de inkább azt amit kért. Nem szeretnék olyan bort felvinni amit esetleg valamilyen alkalomra rakott félre. *Mondtam ki őszintén a gondolataim.*

  11. *Halkan sóhajtott fel, majd határozott léptekkel ment el a szalonba, hogy megbeszélje emberével a történteket.*

    * Hosszan pillantott a lányra és kedvesen mosolyodott el, miközben elkísérte a pice ajtóig.*
    -Sajnálom, hogy megzavarták az ebédjüket, de sajnos ez előfordul, ha a légiókról van szó. De az úr szavához tartva magát az ilyesmit hamar elintézi, főleg ha vendége van * Mosolygott rá kedvesen. A saját kulcsával nyitotta ki majd nyomta fel a villanyt és indult meg lefelé. A borpincében az egyik méhfakkos falrész előtt állt meg*
    – Tudom hogy az uraság Proccessot mondott… de jelen helyzetre való tekintettel talán jobban fog esni neki egy 1734-es évjáratú Savignon… * vette ki és nyújtotta oda neki*

  12. -Magam sem…. *ám elkezdett mondatom nem tudtam befejezni mert a komornyik jelent meg, majd utána egy másik démon. Csendben figyeltem és úgy vártam míg újra hozzám em szólt. Felemelve tekintetem rá bólintottam szavaira.*

    – Természetesen. Menj, s ne légy dühös kérlek. *Mondtam lágy hangon, szelíd mosollyal s valami belső indittatásból simítottam meg kezét, ahogy elindult majd elviharzott. Felállva néztem Helenre aki el is kísért a pincébe.*

  13. – Nem értem miért érdekel ennyire a személyiségem. Egyáltalán nincs benne semmi különös. Ugyan olyan ökör vagyok mint ahogy sokan másik is * vigyorodott el, majd Helenre kapta fel tekintetét mikor bejött az ételekkel. Lassan pillantott vissza lila szemeivel Alelyre és csak elmosolyodott. Ami viszont nem sokáig volt arcán mikor egyszer csak a komornyika lépett ki a sötétből*
    – Elnézést hogy megzavarom az ebédet uram, de az egyik vezetője érkezet, hogy…*nem tudta befejezni a mondandóját, mivel abban apillanatban tárult ki a nagy ajtó és lépdelt be rajta a másik és tiszteletből térdelt le*
    – Bocsásson meg nagy uram, hogy magára török. Vollen vagyok a 20. légió vezetője. Próbléma adódott a légióval és mihama…* egy szó nélkül intette le a másikat*
    – Elég nagy pofátlanság, hogy az ebédem kellős közepén törsz rám, mikor meg lett mondva nektek, hogy a holnapi nap folyamán lesz a tanács… * pillantott rá ridegen lila szemeivel*
    – Nagyon ajánlom hogy fontos legyen, különben nem állok jót magamért…Cecil kísérje át a vendégünket a szalonba, azonnal megyek…* mordult rá, majd a lányra pillantott*
    – Jól sejted… a konyhából nyílik lefelé az ajtó… Helen majd megmutatja… Hozd csak fel, annyi idő alatt lezavarom és folytatjuk..* mondta határozott komolysággal miközben felállt és távozott a helységből*

  14. -Nos tény az ötletgazda én voltam, azonban nem főként a külsőd az ami miatt ezt kitaláltam. Egyrészt vonzott a kaland, másrészt pedig az az összetett személyiséged, amit szeretnék megismerni kicsit jobban. *Mondtam szemeibe nézve és kortyoltam ismét a gyümölcs lébe.*

    – Ebéd és természetesen folytassuk. *Egyeztem bele és Helen ekkro jött ki a krumpli salátával és a hússal, amit az asztalra rakva tette mellé a szedő alkalmatosságokat. Mikor megtette az ajánlatát, hogy hozzak fel bort elgondolkodva sóhajtottam fel.* -Ez igazán kecsegtető ajánlat azonban koránt se tudom még hol található a pincéd. A konyhából nyílik mert legfeljebb megkérem Helent mutassa meg. *Mondtam szemeie nézve és úgy ittam ismét a gyümölcs léből.*

  15. – Ha nem lennék vald be hogy akkor te magad sem ülnél itt a házamban..és nem találtad volna ki az egész kis játékunkat, mert végtére is az ötletgazda az te voltál… ezt nem mosod le magadról * vigyorodott el szélesen kuncogva majd legyintett egyet*
    – Tudod mit hagyjuk az ideálokat… inkább folytassuk a vacsorát, már igen csak izgatja a fantáziám az a hús… * nézte hosszan ahogy öntött, majd ismét megtámasztotta a fejét*
    – Ennyire zavar és kellemetlen a számodra az hogy kiszolgálnak?… *fürkészte egy pár percig majd csak halkan sóhajtott fel*
    – Akkor mit szólnál hozzá hogy ha megkérlek rá, hogy ugyan hozz már fel egy palack Prosseccot a pincéből…

  16. -Ohóóó valaki számára biztos ideál vagy teljes mértékig, de az enyémet épp csak súrolod. *Mondom kissé kacagva, majd vissza leülök, hogy Helen nyugodtan tudjon pakolni és úgy nézek Forneusra.*

    – Hát nézd mindenkinek más az ideálja. Valakinek sovány vagyok és gebe… volt már hogy próbáltak hízlalni… ha többet ettem, mint amennyit bírok enni akkor a mosdóban látnak viszont és én is az ételt amit megettem. Arról nem is beszélve ha netán valamilyen csoda folytán mégis bennem marad akkor se hízok meg, a gyors anyagcserémnek köszönhetően. *Magyaráztam és úgy öntöttem neki és magamnak a kihozott italból, majd kortyoltam bele.*

    – Frissen facsart narancs és alma lé. *Jegyeztem meg és úgy tettem le a poharamat.* -Nos ami pedig a kiszolgálást illeti. Nem vagyok hozzászokva és az nem én vagyok aki kiszolgáltatja magát, de jelen esetben kénytelen vagyok és kellemetlen a számomra ez. *Adtam neki alapos magyarázatot viselkedésemre.*

  17. Tedd csak meg, legalább egy jót röhögök rajta… uuugyan Törpillám nem kell a vakítás, tudom én nagyon jól hogy ideál vagyok * kuncogott szélesen vigyorogva miközben hátra dőlt*
    – Ha kilokat akarnék rád adni, akkor nem a levessel próbálnálak hízlalni, hanem a finom hússal, de nem áll szándékomban ilyesmi. Sokkal szebben mutat a szép telt, formás idomok ment sem a guruló hordók * Legyintett egyet Helen számára, hogy nyugodtan csinálja a dolgát.*
    – Ne ugrándozzál már.. had tegye ami a feladata… ülj le és élvezd ki, hogy végre kiszolgálnak