Evien otthona

Evien háza a Sárkány föld burkán belül található erdők egyike mellett épült közel a természethez, hogy könnyebben be tudja szerezni a szükséges növényeket. Háza nem egy fényűző villa sokkal inkább egy praktikus kis ház, ami szépen van gondozva. Földszintes és minden akadálymentesített benne. Van benne egy kisebb könyvtár, ahol a receptjei és egyéb varázskönyvei találhatók. Ebben a nagyobb tér másik felében van a laboratórium szerű főző helyisége. Jobban hasonlít egy konyhára, mint laborra. Hatalmas ablakai könnyen nyitható és szabad légterré tehető ez a helyiség, hogy ha olyan főzetet készít akkor ne legyen gond a gomolygó gőztől. Saját üvegháza is van, hogy télen is tudjon friss gyógynövényekhez jutni.

Vélemény, hozzászólás?

17 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Evien otthona

  1. *Hallgatta bátyja szavait ahogy Tokiról beszélt és bólintott szavaira.*
    -Lehet megtudnám őt is gyógyítani, hogy visszakapja a hallását. Amúgy tudom hogy több mindent tudsz főzni, de nekem akkor is ez a kedvebnc reggelim. Ez volt az első amit te csináltál nekem. *Jutott eszébe a lehetőség ám mielőtt megvizsgálhatta volna megsimogatva az állatot Dolen hátamögé állva kezdte el tolni. Körbevezette a házba és nagyon is jól esett neki, hogy így gondolt rá. Mosolyogva nézett körbe, majd mikor kiértek a ház elé és a másik hely felé mutatott elgondolkodott.*

    – Szerintem menjünk gyalog. Legalább körbenézhetek milyen érdekes növények vannak errefelé. *Mondta mosollyal arcán és meglódítva a széke kerekeit indult el a mutatott irányba.*

    – Én meg hiába kerestelek nem találtalak. Amúgy meg hiába szeretek társaságba lenni, ha pont a számomra kedves bátyámmal nem tölthetem a szabad időm. Nyugodtan eljöhettél volna és elhozhattál volna, de ez a múlt.Kár rajta rágódni. Megodlottam a problémádat. *Mosolyodott el és nyújtotta ki pimaszul nyelvét, majd hirtelen ötlettől vezérelve pacskolta meg bátya kezét és kezdte el jobban hajtani a kerekes székét.*

    -Aki utoljára ér oda az a lassú csiga! *Kiáltotta nevetve miközben előre haladt jócskán megpróbálva kicsit jobb kedvre deríteni bátyát egy játékkal.*

  2. – Toki felelős az itteni növényállományért szóval ha elültetsz valamit és ő a közelben van azonnal kihajt. de vigyázz mert ha elkényezteted utána a nyakadon marad és le se tudod vakarni. Amúgy nagy részben siket. Emberek próbálták befogni és egy varázslat segítségével elvették a hallását hogy könnyebben eltudják kapni. Bizonyos hangokra reagál de a legtöbbre nem. A T és az I az amit 100 % meghall.
    * Vakargatta meg a cicus fülének tövét majd befejezte az evést és elvette a tányért. *
    – A maradék a cicának jár. Így szoktam meghálálni neki hogy segít. Amúgy nem tudom miért vagy ezért a reggeliért annyira oda. Sok mindent eltudok készíteni ám.
    * Nézett rá csípőre tett kézzel majd a tányérokat a mosogatóba téve törölte meg a kezét. *
    – Gyere megmutatom a házat. Ami az enyém az a tiéd is szóval érezd magad otthon.
    * Megfogta a széket majd kényelmes tempóban elkezdte tolni a húgát és alaposan megmutatott és elmagyarázott mindent. *
    – Tudod direkt úgy építettem meg ezt a házat hogy neked is kényelmes legyen. Sokszor gondoltam rá hogy elhozlak ide, de nem akartalak kiszakítani a megszokott életedből. Te mindig is szeretted magad körülvenni emberekkel.
    * Simogatta meg Evi fejét majd kitolta az udvarra.*
    – Arra felé van az a hely amiről meséltem. Gyalog 10-15 perc szóval döntsd el hogy repülve akarod megtenni az utat vagy pedig így.

  3. *A kinevetésre kissé durcásabban nézett fel bátyára, majd megenyhült a régi emlékekre és elmosolyodva nézte meg a serpenyő tartalmát. Az asztalhoz gurulva válaszolt.*

    – Nem vagyok Kínai, hogy rizst egyek, szóval kenyérrel. *Mosolyogva figyelte bátyát szavait hallgatva, majd bólintott.*

    – Örömmel nézek körbe otthonodban és a környéken. A szomszéd pedig nagyon jól hangzik. *Kuncogott és úgy vette fel a villát épp bekapta volna az első falatot, mikor bátyja modta pár napra elmegy és megpróbálja elterelni a sárkány harcosokat. Elgondolkodva nézett ré, majd a név hallattán furcsálva nézett rá. Ekkor jött be a fehér nagymacska. Rákapva tekintetét mosolyodott el.*

    – De édes! Persze vigyázok rá, bár nem ígérem hogy a fenekemen maradok. Tudod, hogy sose voltam az a nagy egyhelben maradós, de megpróbálom. *Mondta őszintén és úgy nézett bátyára, mikor mesélt a macskáról. Érdeklődve mérte végig és ahogy mellé jött, hogy megszagolgassa kezét nyújtotta oda.*

    – Igazán barátságos és jó tudni, hogy erre képes. Nagy segítségemre lehet majd a növények körül. *Látta meg egyből az állat hasznát és mikor összeismerkedtek végig simított bundáján. Végezve a simítással fordult aza sztalhoz és reggelije felé.*

    – Jó étvágyat. *Mondta és azzal neki is látott az étkezésnek. Az első falat után jólesően hümmögött fel.*

    – Még mindig nagyon isteni! Imádom ezt a reggelidet. *Jegyezte meg két falat között és úgy esett neki az elfogyasztásának, bár a kirakott adag felét ette csak meg. Jólakottan dőlt hátra székében és hasát megsimítva nyelte le az utolsó falatot.*

    – Nagyon finom, de köszönöm elég volt. Nem bírok többet enni. *Sóhajtott jól lakottan és úgy várta meg míg testvére is befejezi. Odatolta az ő tányérját is.*

    – Megeszed?

  4. * Teljesen megfelejtkezve magáról állt neki félmeztelenen fütyörészve főzni. Az zökkentette ki mikor meghallotta azt a halk nyikorgó hangot melyet testvére széke. Mikor próbálta megnézni mi is készül jót nevetett a lányon majd a serpenyőt levéve a tűzről mutatta meg neki annak tartalmát. *
    – Mivel ezt szeretted reggelire enni kiskorodban ezért igen. Mivel kéred? Kenyérrel vagy rizzsel?
    * Tette fel a kérdést majd lezárva a tüzet lépett az asztalhoz és elosztotta a két emberes adagot. *
    – Ha végeztünk a reggelivel és úgy érzed van erőd hozzá megmutatnám a házat és azt a helyet amit említettem. Szeretnék minél előbb neki állni a háznak hogy legyen végre egy szomszédom.
    * Nevette el magát majd leült az asztalhoz.*
    – Amúgy Evi… Néhány napra el kell majd mennem. Félek hogy a tanács erre felé fog keresni így északra akarom csalni őket. A hidegben ők is lelassúznak. Szeretném ha addig itt maradnál és vigyáznál Tokira…
    * Nem is kellet sokat emlegetni a nevet hisz abban a pillanatban az ajtón egy fehér kölyöktigrisre emlékeztető állatka lépett be. *
    – Fránya macska csak emlegetni kellett. Az erdőben él és sokszor betéved hozzám. Valamiféle erdő lakó aki a gyógynövényeket őrzi. ha a közelben van mindegy milyen az idő vagy a napszak. A körülötte lévő nővények azonnal megnőnek és szüretelhetővé válnak.

  5. *Mély levegőket véve hajtotta fejét báttya melkasára és ahogy homlokon puszilta egyre jobban ragadt le a szeme. Végül el is aludt. Már válaszolni se volt ideje. Érezte, hogy testvére mágiával altatta el. Valahogy nem lepte meg, hiszen mindig nehezen aludt el, főleg ha bátyával volt. Nyugodtan aludta végig az utat bátjya erős mancsában biztonságban.*

    ~*o*~

    *Lassan kezdett el ébredezni és szemeit megdörgölve ült fel a kényelmes puha ágyban. Furcsálva nézett szét és először nem tudta miként került ide s végül összerakta a képet, mikor meghallotta fivére fütyörészését a szobán kívülről. Látta a tolószékét viszonylag eléárhető távolságban, így leszállva az ágyról nyújtózkodott el érte. Mikor sikerült odahúznia átkapaszkpdva ült bele a már megszokott technikával. Látta, hogy testvére rendezkedett és a nap állását megnézve próbálta behatárolni körübelül mennyi az idő. Könnyedén gurult ki a szobából székével és úgy követte a hang forrását. Mikor megtalálta a konyhát begurulva nézett bátyára, aki épp reggelit készített.*

    – Jó reggelt bátyó. *Köszöntötte odagurulva mellé és úgy nézte meg kissé nyújtózkodva mit is főz.*

    – Az én konyhapultomat kicsit majd alacsonyabbra csináld. *Jegyezte meg hiszen épp csak belátott a lábas peremén.*

    -Mi jót csinálsz? A régi jó hagymás, szalonnás, sonkás rántottádat egy kis gombával megbolondítva? *érdeklődött miközben összefutott még a nyál is a szájában.*

  6. * A pofontól kicsit lefagyott és nagyokat pislogva hallgatta a lányt majd mikor befejezte a mondandóját átkarolta és a homlokára nyomott egy csókot. *
    – Jól van húgi. De most aludj. Ideje neked is pihenni.
    * Dolen jártas volt a mágia használatban és a gyógynövényekben is akárcsak testvére, így Evi sejthette mitől is kezdett egyre jobban elálmosodni. Dolen egy apró ártalmatlan varázslatot használt mely elaltatta a lányt rövid időn belül. Mély levegőt véve szusszant egy nagyot majd a lányt karjaiba véve állt fel. Az eső pont elállt, mely kapóra jött. Dolen szépen átváltozott majd a farka segítségével mindent a hátára pakolt és rögzített. Eközben Evient betakarva emlős mancsába tartva figyelte pár percig. Miután úgy érezte ideje már indulni kilépett a barlangból és elrugaszkodva a talajtól a magasba emelkedett.*
    – Ideje haza menni húgi.
    * Azzal neki is vágott a hosszú útnak. Pirkadatra pont meg is érkezett a helyhez mely lábánál felépítette kis otthonát. Evient az egyik szobába vitte majd szépen bepakolt. Kicsit átrendezte a házat hogy a lány gond nélkül tudjon majd közlekedni kedve szerint. Mikor végzett a hasa hangos korgással jelezte hogy ideje enni így bevette magát a konyhába hogy valami laktató reggelit készítsen. *

  7. *Próbált pihenni de hát nem sikerült neki és Dolen is rajzolgatott a homokba amikor meg elkészült mutatni is akarta, így felülve nézte a rajzot. Elgondolkodott szavain és bólintott.*

    – Szép tervek és rendbe! Alig várom, hogy a közeledben lakjak. A ferszerelésemet meg majd vissza szedegetem, ne foglalkozz vele. *mosolyodott el vidáman és az emlékre is felkuncogott.*

    – Mindig az voltam tudod nagyon jól. *Válaszolta mikor már Dolen karjaiban volt, nekidöntötte hátát és úgy nézett fel bátyának arcára. Amikor szavai komolyra váltottak és köszönetet mondott neki, majd hogy megbukott mint báty és férfi felegyenesedve csapta arcon.*

    – Ezt most azonnal verd ki a fejedből! Megértetted?! Nem buktál meg! Gyerekkoromban ki védelmezett? Ki volt mindig velem? Ki segített anyunak, hogy javítsatok az állapotomon? Ki védet meg a csúfolódóktól ha nem TE?! Ostobaságokat ne beszélj! A bátyám vagy és szeretlek! Nem buktál meg egyáltalán! *Mondta határozottan a pofon után. Mérges volt rá szavai miatt és ez mondataiból is nagyon jól kiérződött. Mély levegőt véve bújt vissza és ölelte meg testvérét.*

    – Ostoba vagy… *morogta miközben behunyva a szemeit. Túlságosan fáradt volt.*

    – Fel nem tudom fogni miből gondoltad azt, hogy megbuktál… Kölcsönösen segítjük egymást. Én gyógyítalak te harcolsz helyettem. Így rendelte a sors, hogy most veled menjek és a közeledben legyek, hogy mikor szükséged van rám tudjak segíteni. Rahadein a gyógyítók ősattya mindig oda küldi a gyógyítóit ahol szükség van rájuk. *Monta teljeas meggyőződéssel hiszen mindig is úgy gondolta, hogy mindennek meg van az oka, csak rá kellett jönnie. Hitt Rahadein akaratában és az ő irányításában.*

  8. * Miután nagyjából feldolgozta hogy a húgának adta az első csókját elkezdett a barlangban lévő homokba rajzolgatni, tervezgetni. *
    – Ha én csinálom a ház építését max egy hét alatt elkészülök vele úgy hogy a legdurvább vihart is túléli. A házam már lassan 100 éve ugyan ott áll és az építése óta egyszer sem kellett javítani. Gyorsan dolgozom na meg ott a mágia is.
    * Válaszolta halkan majd a rajzot befejezve mutatta meg Eviennek aki akármennyire próbált pihenni nem sikerült neki. *
    -Valami ilyesmire gondoltam. Könnyen mozoghatnál benne és lenne helyed a kis kísérleteidre. Idővel akár egy üvegházat is lehetne hozzá építeni. A felszerelésedet meg majd pótolom.
    * Evien kérdésére bólintott majd elmosolyodott. *
    – Én figyelmeztettelek hogy ne ralizz azzal a székkel idefent, de te mint mindig akkor is makacs voltál.
    * Mivel a barlang eléggé kényelmetlen volt az alvásra emberi formában így szó nélkül megfogta a lányt és az ölébe húzva ültette le.*
    – Dőlj nekem nyugodtan. majd én melegen tartalak.
    * Azzal átkarolta a törékeny apró testet, majd a vállára hajtotta a fejét.*
    – Örülök hogy itt vagy nekem Evi. Nélküled elvesznék a nagyvilágban. Én vagyok a nagyobb és az erősebb de mégis mindig te védesz meg engem. Szörnyű alak vagyok. Elbuktam mint testvér és férfi…

  9. *Dolen hirtelen pattant fel mellette a csók említése után. Érdeklődve nézett fel rá ahogy beverte a fejét. Mikor vissza lehuppant könnyedén fordult felé és fejét megfogva húzta le és nézte meg a sérülést. Szerencsére nem volt komoly, így csak vizes ruhát tett rá és nyomta lefelé a keletkező dudort.

    – Nem szivatlak tényleg megcsókoltál. *Válaszolta kissé talán ridegen. Látszott ő már túl van a dolgokon s mikor mondta, hogy ki is Scarlet lassan nézett a szemeibe. Hamar témát váűltott, így nem bojgatta a dolgokat, csak ismét kinézett az esőbe és úgy gondolkodott el.*

    – Szép hely lehet és nagyon is jól hangzik. Bár egy ház felépítése nem kis dolog. A dolgaimat már nem hiszem, hogy áttudjuk menekíteni, mert biztos tele van őrökkel és lefoglalták azokat. *Sóhajtott fel lemondóan.* -Szívesen megnézném azt a völgyet. A különös növények pedig tudod, hogy mindig is érdekeltek. Szerencsére az itteni gyógynövényekből mindig van egy magkészlet a kosaramba. *Bökött az említett tárgy felé és úgy helyezedett vissza teljesen kényelembe. Lassan elfeküdve a szörmény húzta magára.*

    – Itt viszont nem találnak meg minket. Szóval nyugodtan pihenj bátyó. *Szusszanta s behunyva a szemét próbált meg elaludni, hisz eddig ő volt ébren. azonban ez nem sikerült neki. Lassan kinyitva a szemét nézte a barlnag falát.*

    -Emlékszel mikor majdnem legurultam a szikláról a tolószékkel? *kérdezte érdeklődve, hiszen előjöttek a gyerekkori emlékei.*

  10. * Csak figyelte szeretett testvérét és itta minden szavát. Hiába próbált meg rá haragudni, egyszerűen képtelen volt rá. Viszont mikor Valamilyen csók került szóba olyan lendülettel ugrott fel hogy a fejét is beverte a barlang falába melytől vissza seggre ült.*
    – Most csak szívatsz igaz?
    * Nézett rá kérdően és reménykedve miközben az arca egyre csak vörösebbé vált még a gondolattól is. *
    – Scarlet és én régi gyerekkori barátok voltunk amíg meg nem halt. Semmi több.
    * Emelte kezét szája elé miközben oldalra pillantva próbálta elfelejteni az említetteket főleg a csókot. Gyors téma váltásként Evien új otthonán kezdett el agyalni majd végül megtörte a csendet. *
    – Nem messze a házamtól van egy kis völgy ahol különleges nővények nőnek és védett szinte mindentől. Még a fagy sem tud nagyon kárt tenni az ottani nővényekben és tó is közel van hozzá. Egyenes terep hacsak nem akarsz sziklát mászni. Na meg légi úton 5 percre van tőlem. Ha gondolod felépítem az új otthonod ott.

  11. *Mikor bátya keze fején landolt tenyere alól nézett fel rá. Hallgatta dorgálását és nagyon jól tudta, hogy mivel jár az, ha segít és tisztában volt azzal is, hogy ezért bátya mérges lesz rá. Nagyobbakat pillázva nézett fel rá édes szemekkel.*

    -Nem hagyhattam ájult voltál és sérült. *Mondta lágy hízelgő hangon amire látta, hogy enyhül haragja. Mély levegőt véve dőlt bátya karjának és vállának döntötte a fejét.*

    – Én döntöttem így és nem te tehetsz róla. Lehet hogy most oda a megszokott életem, de ha azt nézzük máshol is lehet egy olyan házam és máshol is élhetek. Mondjuk odakint a közeledben és új tudásra tehetek szert. A sárkánykönyvtár könyveit úgy is már betével tudom. *Mondta nyugodt hangon és láthatóan már meg volt a terve a továbbiakra.*

    – Ideje kilépnem a konfort zónámból még ha az veszéleket is rejt. *Sóhajtotta és mikor kérdezte honnan tudok a lányról megvonva a vállam hunytam be a szememet és meséltem róla úgy, mintha semmi nem történt volna.*

    – Lázálmodban felkeltél és Scarletnek hívva megcsókoltál. *közölte nemes egyszerűséggel megvonva vállát. Lassan nézett fel bátyára de fejét nem emelte fel.*

    – Szóval ne rágd magad kérlek. Nem tetted tönkre csak újy lehetőségek tárházát nyitottad ki előttem. Szeretlek bátyó és nem hagyhattam, hogy elfogjanak főleg úgy nem, hogy eszméletlen voltál. Kihallgattak volna és kivégeztek volna mielőtt magadhoz térsz arról nem is beszélve, hogy akkor nem tudtalak volna meggyógyítani. *Ütött bele báttya mesztelen mellkasába.*

  12. * Némán hallgatta a dolgokat össze ráncolt homlokkal majd mikor meghallotta testvére mit tett elkerekedett szemekkel tette kezét a fejére.*
    – Hogy micsoda? Evien! Hagynod kellett volna hogy elvigyenek! Így most oda az életed és minden ami kedves volt neked valaha is. Halállal lakol aki nekem segít a szökésben. Ezt maga a király mondta! Megszöktem volta!
    * Szidta le a lányt és látszott rajta hogy dühös is rá ám nem tudott túl sokáig haragudni. *
    – Tönkre tettem a te életed is…
    * Hajtotta le a fejét majd a név hallatán a teste egy pillanatra megremegett. *
    – Honnan tudsz Scarletetről? Nem beszéltem róla senkinek sem…
    * Suttogta halkan majd a mellkasához emelte a kezét mintha fájlalná a szívét.*

  13. *Nyugodtan ült testvére mellett miközben borogatta őt. A gyulladást is megtudta volna gyógyítani testében, de így is eléggé fáradtnak érezte magát hiszen majdhogynem kettészelték bátyát. Sebe sok erőt kivett belőle. Látta ahogy a remegése abba marad. Ébredezésekor feléfordította a fejét és elmosolyodott.*

    – Ez egy hosszú történet. Igen az erdőben voltunk, de elájultál a sebed miatt, ami teszem hozzá elkerülhető lett volna, hogyha szólsz és meggyógyítalak. *Jegyezte meg felvonva szemöldökét és úgy nézett ki a barlangból.*

    – Elvittelek magamhoz és a volt barátnőm beköpött, hogy itt vagy én meg nem hagyhattam, hogy elfogjanak és koholt meghallgatással kivégezzenek. *Mondta és úgy tette ölébe a kezeit és nézett bátyára, aki felült. Elmosolyodott, majd ő is a barlangba nézett szét.*

    – Ez csak a kettőnk helye, szóval nem tudom, hogy lázálmodba hogy keverted ide Scarletet. *Vett egy mély levegőt és úgy fordult vissza bátyához és kezét homlokára téve nézte meg a lázát, majd elővéve egy fiolát nyújtotta oda neki.*

    – Idd meg. Még van egy kis belső gyulladásod. Szerencséd van hogy eljöttél hozzám… nélkülem most már az örök vadászmezőkön lennél. *Szavai kissé ridegebbek voltak és némileg távolságtartó. Igyekezett eltemetni magában a csók emlékét is.*

  14. * Remegve feküdt egészen addig amíg testvére el nem kezdte borogatni a fejét. Mivel a seb már teljesen begyógyult így a szervezete a gyulladás legyőzésen kezdett el ügyködni. Innentől kezdve már simán ment a dolog és nem sokra rá kezdett ismét magához térni. Szemei lassan nyíltak ki majd pár perc múlva fejét felemelve nézett körbe.*
    – Ez a hely…
    * Pillantott Evienre majd kérdően felvonta a szemöldökét.*
    – Mit keresünk itt húgi? Nem az erdőben voltunk nemrégiben?
    * Lassan felállt majd leszedte magáról a kötéseket és körbe nézett majd a lehulló esőcseppeket kezdte el bámulni.*
    – Sokat játszottunk itt.

  15. *Félálomba feküdt testvére mellett. Azért csak félálomba, hogyha nagyon felmenne a láza, akkor tudjon neki segíteni. Ám ahelyett, hogy ápolni ébredt volna fel mocorgásra lett maga mellett figyelmes. Lassan fordult a hátára és kómásan nézett fel Dolenre. Elmosolyodva nézett bátyára, ahogy megsimította arcát ám ekkor olyan következett amire nem számított. Bátya feléhajolva csókolta meg. Arcai hófehérből hirtelen rák vörös lett és lefagyva. Hallotta, hogy volt kedvese nevén hívja őt, de akkor is. Megcsókolta a bátya. Ellopta első csókját. Evien hirtelen ült fel és próbálta tisztítani az elméjét. Ajkai szélesre eltávolodtak egymástól és úgy türtőztette magát ne kiabálja le bátya fejét. Lázálma van ez egyértelmű számára mint gyógyító, de mégis. Megcsókolta!*

    – Ez… nem… ezt…. *Hebeget habogott és úgy tette kezét inkább fivére fejére és érezte megint fentebb ment. Kimászva mellőle inkább gyógyítására koncentrált. A vízgyűjtő tálját a csepkő alá helyezte és várta, míg összegyűlik némi hideg víz s úgy vizezet be egy rongyot. Visszamászot Dolen mellé és homlokára tette a vizesruhát. Ahogy figyelte bátya alvó arcát akaratlanul is eszébe jutott, így inkább felülve székébe vitte ki a barlang elé a vizes tálat. Teljesen kigurult és a csillagos ég helyett már a felhők fogadták. Még így éjjel is látszott rajtuk, hogy esni fog. Nemsokára neki is kezdett, így lerakva a tálat a kiscsatornához gurult vissza be. Mély levegőt véve várta, hogy a tálban legyen esső víz, ám cserélni kellett a vizesruhát, így az ivóvíznek hozottból öntött egy másikba és abba áztatta bele. Vissza leülve mellé cserélgette a vizesruhát, hogy még egy ilyen ne forduljon elő.*

    -Csak térj teljesen magadhoz. Megkapod a magadét. *Dünnyögte orra alatt.*

  16. * Miután elvesztette az eszméletét és teljesen kidőlt semmit se fogott fel a kinti világból. Elvesztette az időérzékét szinte mindegy egyebet. Egy barlangban tért magához melynek illata és látványa ismerős volt ám a láz miatt erősen úgy érezte hallucinál. Egy női alak feküdt mellette szorosan hozzá bújva. Ám az arcát nem tudta kivenni… Ajkai résnyire nyíltak miközben végig simította a lány arcát gyengéden. *
    – Scarlet… Bocsáss meg…
    * Suttogta a nevet halkan majd lehajolva hozzá ajkait a nő ajkaihoz érintve megcsókolta gyengéden és érzékien. Persze a végére eldönt mint a krumplis zsák és aludt tovább verejtékező homlokkal. Igazából nem nagyon volt tudatánál akkor sem mikor az imént magához tért mivel csak egy álomnak vélte a dolgot.*

  17. *Bátyával karmai között repült el egészen udvaráig, ahol leszállva óvatosan tette le a földre. Szerencsére ma volt az a nap, mikor ki szokott hozzá látogatni barátnője, hogy kicsit segítsen neki, meg egyáltalán ránézzen él-e még. Meglátva érkezésüket rohant ki.*

    – Dolen?! Mégis mit keres itt? Ki tiltották innen! Szólni kell a tanácsnak!*Rökönyödött meg a lány Evien, pedig szúrós szemmel nézett fel rá.*

    – Ha elárulod bárkinek is, hogy itt van nem vagy többé a barátom és olyat teszek, amit te se akarsz. *Morrant a lányra vészjóslóan. Testvéréért bárkit képes lett volna megmérgezni.* – Inkább segíts bevinni! *Morogta, hiszen mérges volt rá, amiért egyből jelenteni akarta itt létét. Kihozta Eviennek a pót kerekesszékét és együtt sikerült bevinniük a házba. Egyből a szobába vitték be, amit Evien bátyának készítetett. Hoztak gyógynövényeket és egyébb kellő dolgot a gyógyításhoz és fertőtlenítéshez s alaposan leápolta a bátya sebeit utána pedig folytatta a gyógyítást egészen addig, míg a seb teljesen be nem gyógyult. A lány időközben visszament a városba és nem tudhatta Evien mi is lesz.*

    ~*o*~

    *Pár óra elteltével Dolen még nem tért magához, s Evien mellette ülve fogta a kezét és pihent. Hirtelen léptek zajára lett figyelmes a bejárati ajtó felől. Bátyát otthagyva csukta be s egy pajzzsal zárta őt be a szobába, hogy ne tudjanak hozzá bemenni, ezáltal az ajtót is elrejtette. Tudta nagyon jól, ha a harcos katonák azok, akkor elhurcolják a bátyát a fogdába, hogy a tárgyalása után kivégezzék. Egyoldalú lenne a dolog. Viszont ha most letagadja ittlétét és elrejti, később mégis megtalálják akkor szökevényrejtegetésért őt is lecsukják. Óvatosnak kellett lennie.*

    – Jó napot, mit keresnek a házamban? *Érdeklődött odagurulva a bejárati ajtón belépőkhöz.* – Nem gondolják, hogy illetlenség csak így rám törniük? Épp egy igen kényes főzet elkészítésének közepén vagyok, amit pont maguknak szállítanék a napokban. *Mondta kimérten és méltóság teljesen faarccal, ám legbelül zakatolt a szíve a félelemtől. Remélte Dolen végig alussza a dolgot, és el tudja intézni békességgel.*

    – Fülünkbe jutott, miszerint a kitaszított Dolen nevű sárkány itt tartózkodik. Parancsot kaptunk keressük meg és fogjuk el, majd szállítsuk a tömlöcbe, hogy kihallgassák bűnei miatt. *Mondta a kétajtós szekrény kíméletlenül.*

    – Ohh sajnálom, se már évek óta nem láttam a bátyámat. Itt nincs. *Mondta lágy negédes hangon ám a katona nem hitt neki.*

    – Akkor engedelmével átnéznénk a házát. Aki jelentette az esetett saját szemével látta, és ha valóban nincs itt, akkor nincs mitől tartania kisasszony. *Morranta vészjóslóan, mintha csak átlátna rajta.*

    – Parancsoljon, átkutathat mindent, de itt nem fogja találni a bátyámat. Mint mondtam évek óta nem láttam. *Tárta ki a karját a ház többi része felé.* – Azonban ne forgasson fel semmit, mert benyújtom a számlát a katonaságnak a takarításról és pakolásról, valamint jelzek nekik, hogy nem engedte megcsinálnom a kért főzetet ez által kések a szállítmánnyal. *Mondta felhúzva a szemöldökét mire a katona végig gondolva a dolgot inkább megemelve sisakját kért elnézést a kellemetlenkedésért, majd távozott. Akaratlanul is nagyobbat sóhajtott és úgy gurult vissza a szobához, miután kulcsra zárta az ajtót. Levéve a pajzsot. Begurult bátyához, aki még mindig nem tért magához. Aggódva szemlélte őt és várta magához térjen.*

    *Újabb óra telt el, ám még mindig nem volt semmi. Dolen nem nyitotta ki a szemét azonban homloka verejtékezni kezdett. Evien kezét homlokára rakta, s érezte meg Dolen teste tűzforró. Bekövetkezett, amitől félt. A sebén keresztül egy csúnya fertőzés ütötte fel fejét. Hosszú vizsgálatok és vérvétel után sikerült csak megállapítania a baj okát. A gyógyszert akarta volna épp beadni bátyának mikor hirtelen rájuk törve ajtót ablakon vették őket körbe a katonák.*

    – Kezeket fel Evien! Lebukott! Egy bűnözőt bújtat a házában! Maga is velünk jön! *Morogta a tagbaszakadt férfi ki nemrégiben itt volt.*

    – Nem vihetik el! Beteg és meg kell gyógyítanom! AZ orvosságot legalább had adjam be neki különben a fertőzés öli meg és még a bíróság elé se vihetik! *Mondta szinte kétségbe esetten, amire a katona megengedte, hogy megitassa és házi őrizetbe kerültek mind a ketten. Evien háza lett a börtönük.*

    *Aggódva maradt testvére mellett s reménykedett, hogy nem gyengült le testvére túlságosan, és majd el tud menekülni innen. Csapdába hozta és azon gondolkodott mégis mit tegyen, miként juttassa ki innen bátyát. Leszállt az éjjel és úgy gurult ki a kis laborjába, ahol altató mérget készített. Mikor elkészült vele a konyhába látott neki egy sütemény elkészítésének s abba csempézte bele az altatót. Mikor elkészült megvendégelte az őröket, akik elaludtak őrködésük közben. Itt volt az alkalom, hogy elvigye innen bátyát.*

    *Kinyitva az ablakot írt neki egy levelet. Felöltöztette és összeszedve jó pát kellő dolgot ment ki a házból. Sárkány alakjára váltva dobálta fel hátára, amit összekészített s sárkány pofájába véve a még alvó bátyát repült fel az égre s ment egyenesen a hegyek felé, hogy ott találjon maguknak egy barlangot, ahol teljesen meggyógyíthatja bátyát, majd elengedve őt szépen felelősséget vállaljon tetteiért. Megtalálva régi játszóhelyüket ment be a barlangba. Először lerakta a bátyát. Leszedte hátáról a dolgokat s úgy váltott emberi alakra, hogy leteríthesse kényelmesen a szőrme bundát, amit Dolen alá hozott. Ezen cselekedetével végezve ismét sárkány alakban pakolta át s székét kinyitva váltott ismét emberi alakra. Négykézláb mászott oda bátya mellé és leülve mellette takarta be őt. Körbenézett a sötét barlangba, majd egy tűzmágiát használva gyújtotta meg az ott hagyott farakást.*

    – Megint itt vagyunk bátyó a világtól elbújva s csak egymásra számíthatunk. *Sóhajtott fel kissé csalódottan, s betakargatva testvérét bújt oda mellé.* – Remélem, reggelre jobban leszel. *Sóhajtotta s behunyva szemét szundikált el. Ma este nem tehetett mást, mint hogy melegen tartja fivérét és vár, ugyanis a barlang hűvöse lent tartotta magas lázát hőemelkedés szintjén.*