Elena Mágikus Rejteke

Vélemény, hozzászólás?

107 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Elena Mágikus Rejteke

  1. -Igen tudom kedvesem, hogy nem vagy az a fajta. -Helyeseltem szavaira és úgy hallgattam el utána és lenézve rá néztem szép szemeibe. Láttam ahogy zavarbajőve elfordul. Nem engedtem el így fejemmel hajoltam oda hozzá és orrommal fordítottam vissza arcát magamhoz. Vallomása végén finoman s érzelmekkel telten csókoltam meg.

    – Nyugalom tudom. -suttogtam ajkaira. -Ezért se engedtem, hogy elkergess. Ahhoz nyiltan ki kellett volna mondanod, hogy nem szeretsz és tünjek el. -suttogtam szemeibe nézve. -Nem hagylak magadra. Mindent megfogok tenni azért, hogy ne forduljon ismét elő. -suttogtam s úgy váltottam sárkány alakomra a levegőben. Elena a hátamra került.

    – Nos akkor irány a kastélyom és igen Louis maradt csak ott a kastélyban. Ő próbálta rendben tartani a portól. -helyeselve indultam meg oda.

  2. Nyakában kapaszkodva vonta rá vörös szemeit és hosszan figyelte miközben beszélt. Elmosolyodott és feljebb húzva magát nyomott egy csókot az arcára.
    – Te is jól tudod hogy nem vagyok az a nagy érzelgős fajta, de most túl szép a pillanat ahhoz hogy elrontsam holmi egos vagy éppen nagyzoló hozzászólással… Régen sem mondtam túl gyakran, sőt hozzád képest szinte soha… de fontos vagy nekem.. Nem számít az az egy év… haragudtam mert magamra hagytál és olyan érzés volt mint régen mikor senkire sem számíthattam… Már ott voltam hogy elkönyvelem azt magamban hogy többé nem látlak és ebbe bele is törödtem… Ezért is voltam olyan amilyen mikor hirtelen megjelentél… nem tudtam hova tenni… Sajnálom azt a részt Rhael… – kissé zavartan vonta el róla tekintetét és maga elé pillantott
    – De tudnod kell hogy mondhatok bármit, szídhatlak vagy bármi egyéb… én akkor is szeretlek – szeme sarkából sandított vissza rá, de nem nagyon mert rendesen ránézni
    -és ezt a pillanatot jól vézsd az eszedbe, mert ezt nem fogod gyakran hallani tőlem -hadarta el gyorsan a szavait, majd hosszan pásztázott körbe tekintetével ahogy a felhők közé értek.
    – Ha csak annyi a baj hogy az év alatt rozoga lett a kastélyod, azon könnyedén tudunk segíteni… egy kis mágiával megoldom neked ha szeretnéd – lassan húzta vissza rá vöröslő szempárt és halványan mosolyodott el
    – Várj, kitalálom… egyedül a komornyikod maradt ott, aki mindig vigyázott rá… gonoszság, de már nem emlékszek a nevére, de az arcára már nagyon is. Velem is mindig kedves volt és segítőkész. Kedveltem – kuncogott majd határozottan bolintott egyet
    – menjünk oda, meglátom mit tehetek a kis lakod érdekében

  3. Hallgattam szavait, ami egyrészt fájdalmas másrészt pedig nagyon is jól eső volt. Hajába puszilt s úgy ment ki vele egy szó nélkóül. Már a levegőben volt mikor válaszolta dolgokra.

    – De addig is tudom, hogy biztonságban vagy. -mondtam a távolba nézve könnyedén szárnyalva vele a karjaimban.

    – Köszönöm, hogy nem haragszol rám. Nem tudod elhinni mennyire hálás vagyok én ezért. Szeretlek és igen eléggé fájdalmas volt az álomból felébredni, de a valóságban akarok veled lenni és nem az ábrándjaimban. Gyerekkel vagy anélkül, de veled. -mondtam ki őszintén s úgy repültem fel a felhők fölé.

    – A Kastélyom is eléggé rossz állapotban van. Már csak egy szolgálóm maradt, a többiek megtaláták a módját, hogy elmenjenek onnan. Szerencsére él mindenki… -sóhajtottam fel kissé lemondóan.

    – Szeretnél oda visszamenni? A könyvtáram még mindig meg van és minden, mi előtte ott volt kivéve az alkalmazottaim. -mondtam ki őszintén lenézve rá érdeklődve. Nem tehettem róla a szívem az övé már.

  4. Hosszan nézett utána ahogy kiment, majd a tükörbe pillantott és csak a tükörképét figyelte. Elgondolkodott egy kicsit a történteken. Akaratlanul is eszébe jutottak a régi emlékek méghozzá elég élénken, amit csak tetézett az elmúlt kis időszak. Olyan érzés fogta el mint ha ez az egész nem is lenne valós, de ha ez így van és csupán valami trükk, vagy mágia miatt álmodja ezt nem akart volna felébredni. Halványan mosolyodott el és a mosakodás után ment ki. Hallotta mikor vissza szólt neki, merre is találja. Lassan vonta rá vörös tekintetét a démon sárkányra és hosszasan fürkészte. Meg tudta volna szokni a látványt, hogy egyik kis szobájából mindig felbukkant a nagy darab férfi. Ahogy átölelte derekát úgy simult bele az erős karok közé. Úgy érezte hogy akár hozhat bármit a sors most bármivel meg is tudna birkozni.
    – Szeretnék haragudni rád Rhael, de egyszerűen képtelen vagyok rá… úgy vélem, hogy az épp elég nagy büntetés lehetett számodra mikor felébredtél és minden amit addig igaznak hittél egy szem pillantás alatt vált kámforrá… Csak hálás lehetek, hogy mind ezek után még is visszatértél – mosolyodott el rá miközben felnézett rá. Halkan kezdett el cukkolni ahogy csettintett egyet haja száraz lett és ruhája is megjelent rajta. Kuncogva lépdelt kifelé vele miközben határozottan bolintott a repülésre. Nyugodtság látszodott rajta, de még is némi izgatottság fogta el, hogy ismté a sárkánnyal repülhet, hisz ez régen is egy nagyon kellemes elfoglaltság volt számára. Az ajtó magától zárodott be mögöttül. Nyakában kapaszkodott meg és széles mosoly került arcára amint elemelgedtek a földtől.
    – Rabolj el ha akarsz Rhael… de eldúgni az egész világ elől maximum csak egy ideig tudsz

  5. -Nem tartozol köszönettel. Nekem az-az ajándék, hogy velem vagy. -mondtam nyugodt mély duruzsuló hangon neki. Érdeklődve figyeltem, majd bólintottam szavaira.

    – Rendben én keresek magamra ruhát. -alaposan áttörölve magam mentem ki a fürdőből és úgy szereztem magamnak tisztaruhát. Felöltözve mentem ki a konyhába s ott tettem magam után rendet. Mikor végeztem akkor hallottam meg Elena édes hangját.

    – A konyhában szerelmem! -szóltam neki törölve a kezem s úgy tettem le a konyharuhát. Elémenve öleltem át derekát hátulról és vállára ejvte fejem néztem édes arcát.

    – Nos? Akkor megyünk repülni? -kérdeztem nyakába suttogva s válaszát meg se várva indultam el kifelé magam előtt tolva őt.

    – Újra a magasban csak te meg én! -mormogtam és alig vártam, hogy felrepüljek vele a magasba. Kitessékelve a házából karjaimba zárva tartottam szorosan s szárnyaimat megidézve repültem fel vele emberi alakomba. Könnyedén emelkedtem fel s őt is könnyedén tartottam.

    – Mit szólnál ha most fognálak és elrabolnálak? Ha eldugnálak a világ elől és csak magamnak tartanálak meg? -kérdeztem fülébe suttogva. Könnyedén meg tudtam volna tenni, hisz a kastélyom pont erre a legalkalmasabb.

  6. akkor én meg vegyek apáca ruhát?… mert az nem éppen az én stílusom – kuncogott mosolyogva, majd lehunyva szemeit érintette hozzá homlokát a másikéhoz. Egy szó nélkül élvezte a kis fürdetést. Egéz teste megborzongott tőle, de ez más fajta érzés volt mint mikor élvezik egymást. Kellemes melengség járta át és ez nagyon jól esett neki. Lassan vonta rá tekintetét és hosszan figyete mikor megmelte kezeit. Szavait csendben hallgatta végig és halvány mosoly kúszott az arcára.
    – Már régen is köszönettel tartoztam neked, de ez most sem változott. – vetett rá egy szelíd pillantást és csókolta meg finoman a sárkányt. hosszan nézte ahogy végig ropogtatta magát és kimászott a víz alól egy aprót bolintott válaszul a kérdésére
    – csak addig amíg megmosom a hajam… ha már így is vízes legalább rendbe rakom a kinézetem és adok egy emberi formát magamnak- mosolygott rá miközben nyugodtan kezdte el megmosni hosszú kékes tincseit. Beletelt egy kis időbe mire végzett vele. Elzárta a vízet és fejére tekerve a törölközöt egy szál semmiben sétált ki a helységből és úgy kezdte el keresni a sárkányt
    – Rhael?…

  7. -Hmm biztos jólállna nekem, mint minden ruha. -morfondíroztam el és úgy hajoltam le hozzá. Homlokom simítottam övéhez s úgy fürdettem át minden egyes porcikáját, majd úgy adtam át neki a szappant és lesimogattam róla a szappan maradványokat miközben ő szappanozott engem.

    – Tudom kicsim. -suttogtam és mély levegőt véve néztem bele szemeibe, majd le kezeire. Finoan simítottam kezeire, majd felemelve fogtam meg mind a kettőt lágyan.

    – Szeretlek és nem érdekel más. Veled akarok lenni akármi is legyen. -suttogtam s lemosva a szappant pusziltam kezére és utána hagytam folytatni a csutakolásomat. Felegyenesedve ropogtattam végig magamat. Jól halhatóak voltak a roppanások és mély levegőt véve simítottam végig Elena hátát. Nem másztam rá nem ingereltem vagy vetettem rá magam. Nem akartam megszegni a szavam és most úgy éreztem inkább repülnék egyet. Lassan lehajolva hozzá csókoltam meg őt lágyan majd mikor kész volt fürdetésemmel elengedve léptem ki a víz alól.

    – Szeretnél még maradni? -kérdeztem érdeklődve lágyan hangon.