Dolen birtoka

A Forderlódi hely lábánál található egy japán stílusú kis ház, mely gyönyörű kerttel és növényekkel van körülvéve. A kertben sokféle gyógynövény és egyéb különlegeség is megtalálható, ám aki a közelébe megy engedély nélkül az csúnya véget ér. A ház és a hozzá tartozó nagy terület Dolen birtokában van melyet eléggé szigorúan őriz. Jobb ha kétszer meggondolja az ember mielőtt belép ide, hisz nagy esély van rá hogy sárkány vacsora lesz az illetőből.  

Vélemény, hozzászólás?

15 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Dolen birtoka

  1. – A fekete mágia eléggé bonyolult de nem feltétlen rossz, inkább csak félreértett. Amikor gyerek voltam egy erős átkot szórtak rám mely megváltoztatott több szempontból is, így amikor ezt megtudtam hogy nem az az vagyok ami elkezdtem tanulmányozni a fekete mágiát hogy megtörjem az átkot. A világ minden táján jártam már és sok mindent megtanultam, de végül rákellet döbbennem hogy csakis a fehér mágia az ami segíthet.
    * A könyvre pillantva kezdtem olvasni a sorokat majd megráztam a fejem.*
    – Elég ha megjelölöd. Onnan már boldogulni fogok.
    * Azzal olvastam tovább a könyvet egészen addig amíg szóba nem került egy egyesség. Néhány perc gondolkodás után a kezemet nyújtottam a nő felé majd bólintottam.*
    – Legyen hát. Viszont ha fekete mágiát akarsz tanulni és gyakorolni akkor kell egy olyan hely ahol azt biztonságban gyakorolhatod.

  2. – Itt mindenki más egyből tegezett volna. Ahogy észrevehetted, vetkőztetést is vállalnak. Az én népem igen…hogy is mondjam… szánalomra méltó. Vagy nem is szánnak minket, hanem inkább használnak. Ugyan ki szeretne egy ilyen világban élni? Persze, hogy arra vágyok, hogy kitörhessek a hétköznapokból és jómagamat se használjon ki és fel sem senki. Ez a célom. – mondom neki, majd én is egy könyvet kezdek el lapozgatni. – Legyen ahogy kívánod. Akkor tegeződünk. Én csupán szeretek tiszteletet adni előbb az illetőnek, aztán ha kéri, akkor akár le is pacsizhatunk. – mosolyodom el haloványan és a könyvet bújni kezdtem. Egy oldalnál megállok és rámutatok egy sorra. – Itt. Innen kezdődik. Jobban szeretnéd, ha odaadnám, vagy meséljek kicsit közben. Azt is csinálhatjuk, hogy bejelölöm neked te pedig csak elolvasod. Sokkal több információval úgysem szolgálhatok. Amit a könyv leír, azokat tanultam meg jómagam is. – válaszolom. – Hogyhogy értesz a fekete mágiához? Tudod nem mindenki jártas benne és általában nem jó dologra szokták használni. – nézek rá még nyugodtan. Mintha kicsit elvörösödött volna. Persze hogy zavarja, hogy magázom. – És mennyit tudsz? – ha jobban belegondolok, még hasznomra is lehet. Eeltemis fekete mágiát használ, ha jártas benne, kicsit terjeszthetném az ismereteimet. – Egyezzünk meg! Megtanítalak fehér mágiát használni, ha te tanítasz nekem feketét. – fordulok teljes testtel felé és szabad kezemet nyújtom neki, míg másikban tartom a könyvet.

  3. – A mágiával kezdenék ha nem gond. A fekete mágiában jártas vagyok így a fehér mágia az ami jobban érdekelne. Általában azzal lehet megtörni egy erős átkot. Aztán jöhetnek a gyógynövények. Hátha találok valamit amit eddig nem ismertem.
    * Azzal elvettem egy tetszőleges könyvet és elkezdtem ott helyben olvasni. Sajnos olvasás közben járni szokott a szám ám hang nem jött ki rajta. Eléggé zavaró volt egy idő után de nem törődtem most vele, csak bele vetettem magam az olvasmányba. Néha fel fel pillantottam a könyv lapjai közül ám nem bírtam ki muszáj volt megszólalnom. *
    – Esetlen nem tegezhetnénk egymást? Kissé furcsa nekem ez a magázódás. Elszoktam tőle kissé…
    * Pillantottam félre enyhén zavarba jöve a dologtól.*

  4. A hangra hamarosan felfigyelek, majd egy lágy mosoly kíséretében rápillantok.
    – Szeretném, hogy zavarjon. Hoztam sok könyvet. Ha ezeknek a szerelmese, jól meg fogjuk érteni egymást. Bármiféle kérdése van bármiről, tegye csak fel és én megválaszolom. – mondtam neki, miközben farkaim szépen rendeződtek, fülem pedig picit hegyesebb lett. Kicsit füleltem. Kintről a legkisebb húgom hangját hallottam. Ő és Felona jól elszórakoznak nélkülem is, aminek örülök. De figyelnem kell rájuk. – Mivel szeretne kezdeni? A gyógynövényekkel, a mágiával, egy rövid történettel esetleg? – kezdek el járkálni fel és alá. Kellene egy látomás. Vele kapcsolatos. Hátha kapnék kérdéseimre választ. De vajon mit tett? Miért kell megölnöm? Miért is? Tényleg! Kicsit ostobának érzem magam. Egyszerűen csak a busás jutalomért kioltanék egy életet? Meg kell tudnom, hogy jogosan ölném-e meg. Kicsit meg kell ismernem. Utána döntök.

  5. * Miután eligazítottak és végre irányba voltam nekivágtam a könyvtárnak. Némi séta után kiszúrtam Alistát és hamar utol is értem. Látszólag nem vett észre és hát itt lett volna a kiváló alkalom de mégsem tettem semmit azon kívül hogy megszólítottam.*
    – Zavarok?
    * Kérdeztem meg kedvesen bár ez a mézes mázas dolog nem épp volt az én stílusom. Na meg mosolyogni sem szerettem sokat most mégis muszáj volt.*

  6. – Gyógynövényes könyvek? Minden gyógynövénnyel és mágiával foglalkozó könyv Alista Őrző kezében van. A könyvtár másik részén találhatja meg. Egy csigalépcső lesz majd a zárt részlegen, de mivel az Őrző most használja, bemehet. Ott a lépcsőn fog valószínűleg olvasni. – válaszolta a nő. Én persze úgy vártam, ahogy a könyvtáros elmondta. A lépcsőn ültem, felhúzott lábakkal, miközben a farkaim össze-vissza jártak. Megoldás után keresgéltem. A fekete mágia. Biztos, hogy nem fogok semmit sem mondani róla neki. Felhasználná ezt a hatalmat. És akkor abszolút nem fogom tudni megállítani. De akkor is. Az én célpontom pont most tűnik fel. Kérdezősködnöm kell mindenképpen. Nem hagy nyugodni ez a gondolat. Hogy férkőzhetnék a bizalmába? Talán így, ahogy most csinálom. Talán ha továbbra is önmagamat adom, menni fog.

  7. * A név hallatán egyértelművé vált hogy ő a célpontom, ám nem fért a fejembe miért is kéne megölnöm. Mit tett amiért halált érdemel? Zakatoltak a kérdések és a gondolatok a fejemben ám most nem foglalkozhattam ezzel. Mosolyogva megköszöntem a szobát majd mikor kimentem elővettem a levelet és elkezdtem átolvasni ismét hátha nem vettem észre valamit. *
    -Talán találok rejtett tartalmat…
    * Suttogtam halkan majd egy jó órányi keresés után felhagytam a dologgal. Össze szedve magam léptem ki a szobámból és indultam meg a könyvtár felé. Nehezen de megtaláltam mivel próbáltam nem feltűnően közlekedni a hölgyek közt. Mikor végre beértem a könyvtárba felsóhajtva néztem körbe a hatalmas polcok közt. *
    – A húgom ezért a helyért oda lenne…
    * Jegyeztem meg halkan majd a könyvtároshoz lépve elmondtam kit keresek, illetve milyen könyveket.*

  8. -A nevem Alista. Szolgálatára. – biccentek neki. – Remélem a szoba elnyerte tetszését és akkor legalább kicsit otthonosabbn fogja érezni magát itt nálunk. Ha bármire szüksége van, csakis hozzám forduljon. Én tudok segíteni. A húgaim így is rettentő elfoglaltak. Vagyis annak kellene lenniük és tanulniuk kellene. De nem piszkálom én őket. Majd megtanulják. – ecsetelem neki majd egy apróbbat sóhajtok. – Sajnálom. Túl sokat jár a szám és feleslegesen. Bizonyára ez nem érdekli magát. Pihenjen kicsit és ha szeretne tanulni, a könyvtárba megtalál. Nem nehéz rátalálni de ha megkérdez valakit, el fogja magának mondani, hol van. – fejeztem be, végül megpaskoltam a vállát egy apró mosoly kereteiben, aztán kecses kis mozdulataimmal elindultam a dolgomra. Húgaim már előre mentek, hogy mdgbeszéljék mi a véleményük.

  9. *Hallgatva a csemetéket halvány mosoly kúszott a számra majd követni kezdtem az ismeretlen nőt és a lét másik lányt. *
    – Igazán kedves, de nem igazán szoktam hozzá a társasághoz. Afféle remete életet élek. Nem igazán vannak látogatóim, így ez kicsit talán furcsa lenne. Meg hát attól tartok a hölgyek nem csak beszélgetni szeretnének velem.
    * Köhintettem egyet majd elhallgattam egészen addig amíg meg nem érkeztünk. Gyönyörű volt a látvány hisz mindenre csak erre nem számítottam. Mikor beléptem kellemes tavaszi virágok és az óceán sós vizének illatára lettem figyelmes mely megnyugtató volt. Ám nem tétlenkedhettem nem nyaralni jöttem ide. A nő felé fordultam majd halványan elmosolyodva megszólaltam. *
    – Szabad tudnom a vendéglátóm nevét?

  10. – Oh szóval gyógynövények?
    – És átkok? – léptek húgaim Dolen mellé. Szóval ő az. Igen. A név, a külső, minden passzol. Megvan a célpont. Most az egyszer sodródni fogok az árral és azt fogom tenni, amit a húgaim fognak mondani. Mert tudom mit fognak mondani. Nem kell ehhez különleges erő.
    – A mi nővérünk rendkívül jártas az ilyesmiben. Nagy tudású, elismert. Látod mennyi farka van? Kilenc. Ez nálunk azt jelenti, hogy nagyon bölcs és tapasztalt. – magyarázta legkisebb húgom. Rajta minden barna és narancssárga volt, na meg egy kis fehér is. Míg Felona szintén a kék színt preferálta jobban. Ha rá néztek az emberek, mindig azt gondolták, ő a legidősebb. Ki kellett ábrándítanom őket, hogy én vagyok.
    – Ez így van. Szeretek az ilyesmivel foglalkozni. Jöjjön! Bizonyára elfáradt az utazásban. Adunk Önnek egy szobát, viszünk Önnek ételt és italt. Mint láthatta társasággal is tudunk szolgálni. Csak nem mindegy milyennel. Ön dönti el, milyen társaságot akar magának. – jegyzem meg, majd visszahúzom fejemre a köpeny csuklya részét és megindulok a hálókörletek felé. Húgaim pedig utánam mosolyogva, a férfit vezetve jönnek.

  11. * Egyre jobban zavarba jöttem hisz sosem vett ennyi nő egyszerre körbe meg hát nem is voltam az a nőcsábász. Sóhajtva emeltem magam elé a kezeimet majd mély hangon megszólaltam.*
    – Kérem hölgyeim csak átutazóban vagyok.
    * Ekkor egy újabb nő bukkant fel, de ő más volt mint a többiek. Volt benne valami különleges ám hamar levettem róla a szemeim. Mikor megszólított és üdvözölt, én is meghajoltam majd a szemeibe nézve bemutatkoztam.*
    – Dolen Raizendow. Örvendek a találkozásnak. Sokat halottam már erről a fantasztikus helyről így jómagam is szerettem volna látni a saját szemeimmel. Meg hát reménykedtem hogy esetleg némi információ cserében benne lennének. Gyógynövényekkel és átkokkal foglalkozom. Megoszthatnánk egymással a tudásunkat ha önöknek is megfelelne.
    * Nem akartam azzal kezdeni hogy azért jöttem hogy elvigyek valakit így alapnak ez jó volt és persze igaz is.*

  12. * Ahogy beljebb haladtam az ismeretlen vidéken egyre több kíváncsi szempárral találtam szembe magam. Próbáltam nem törődni velük hisz nem igazán érdekeltek amíg nem támadnak így csak csendben haladtam. Egy 10 perces séta után egy városra lettem figyelmes, melyen nyüzsgött az élet. Mikor körbe pillantottam hogy még mindig figyelnek-e megnyugodva állapítottam meg hogy már nem látok világító szemeket, ám mikor megfordultam egy csomó kihívó öltözetű nővel találtam szembe magam. Felvont szemöldökkel pillantottam végig rajtuk majd felemelve a kezem intettem egyet.*
    – Üdvözlet hölgyek…
    * Azzal elkezdtem hátrálni. A kezem a katanán pihent és vártam hogy megtámadjanak de ehelyett csak kérdéseket kaptam. *
    – Hogy mi?
    * Néztem rájuk értetetlenül. *
    – A Forderlódi helyről…
    * Válaszoltam ám a második kérdésen felhúztam a szemöldököm.*
    – Állat? Mi számít állatnak? Barátnő? Nincs… Magányos farkas vagyok…
    * Próbáltam válaszolni az egyre közeledő nőknek ám a közelségük egyre zavaróbb volt főleg mikor a ruháimba kapaszkodtak. Megpróbáltak levetkőztetni de azért én se hagytam magam. Szemeim felvillantak melytől kicsit meghátráltak. Tekintetem komoly lett és elszánt. Látszott rajtam hogy ha az életembe is kerül akkor se veszik le a ruháimat. *

    • Már a távolban láttuk azt a valakit. Ekkor jutott eszembe a sárkányról való leírás. Így néz ki ember formájában. – Lányok! Megtiltom így előre is hogy akár csak szóba elegyedjetek vele. Érthető voltam? – kérdezem tőlük, majd rájuk pillantok. Nem értik. Nem is baj. Viszont ismerem őket. És annyira tudom, hogy nem fognak rám hallgatni. Felona még úgy ahogy de drága kis Meerenem aligha hallotta most a kérésemet. Persze mindketten most csak a látszat kedvéért bólintottak. Még több figyelmet kell rájuk szentelnem. Fejemről lehúztam köpenyemet. Annyira nem is mondanám köpenynek. Nem olyan hosszú és különösebben nem takar. Fehér, vékony anyagú. A férfihez lépek majd meghajolok előtte. – Üdvözöljük otthununkban, vándor. Ez itt Hyltant. Kitsunék és emberek otthona. Mondja csak, hogy hívják? -kérdezem meg tőle nevét. Ha ezt megtudom, innentől kezdve már biztos lehetek benne hogy ő az, vagy sem. De valami nem hagy nyugodni… Miért van itt? Nekem kell vele végeznem. Akkor miért van itt? Ez pont most nem lehet véletlen. Kell neki innen valami. Vagy valaki. Már ha ő az. Akkor is furcsa nekem, ha mégsem ő az a személy. Ide csak úgy betévedni nem szoktak. Akkor is csak én vagyok az egyetlen aki nem feküdne azonnal az idegen alá. Szörnyü ezek a könnyűvérű nőcskék. Azt viszont meg kell hagyni, valóban vonzó külseje van. De a szemei a legszebbek. Nem minden nap látok ilyen szemeket. Csak azért jutott most ez eszembe. Minden esetre ha ő az, ha nem, tisztelettudóan fogok vele viselkedni. Nem.leszek rideg. Amúgyse ilyen vagyok.

  13. * Dolen már egy jó ideje próbált visszaférkőzni a sárkány tanács bizalmába, de mind hiába. Teltek múltak az évtizedek amitől egyre csak elkeseredettebbé vált. Ám egy nap kapott egy levelet melyben az állt hogy kap egy esélyt hogy bizonyítsa hűségét és feloldják a száműzetését, mely számára fontos volt, hisz csak a sárkányok földjén lelhette meg a megfelelő tudás, hogy megtörje az őt súlytő átkot anélkül hogy belehalna. A levélben egy fontosnak tűnő küldetést bíztak rá, mely lényegében egy Kitsune kiitatásáról szólt. miután elolvasta a levelet és össze szedte azt amire szüksége volt neki is vágott a kis kalandjának. A friss meleg tavaszi szellő végig suhant az erdőn ezzel még kellemesebbé téve az amúgy is szép helyet. Ahogy haladt eléggé belemerült a gondolataiba, hisz ismét reménykedni kezdett a szabadságában, eközben fel sem tűnt neki hogy besötétedett. Fejét felemelve a csillagos égboltra tekintett, mely azonnal elvarázsolta. Olyan volt számára a látvány mintha egy másik égboltot bámult volna. Egy csillagképet sem látott, pedig eléggé jártas volt a csillagászatban is. Halvány mosoly jelent meg az arcán majd alaposan körbe nézett. Tudta hogy közel jár Hyltanthoz ahol a Kitsunék élnek, így keresni kezdett. Minden egyes fát és sziklát megnézett mivel a levélben az állt hogy egy halvány fényű átjárót kell keresnie. Órákat töltött a kutatással és legnagyobb szerencsétlenségére már majdnem pirkadt. Megszívva a fogát nézett még egyszer körbe mikor a sűrű aljnövényzetnél meglátott egy pocsolyát. Az apró pocsolya tükrében egy hatalmas fa volt mely gyönyörű fényt árasztott magából. Dolen megvakarta a fejét hisz tudta hogy erre már körülnézett de ez a fa eddig még nem volt ott. Na mindegy is. Óvatosan közeledni kezdett a több száz éves fához mely egyre jobban elvarázsolta, ám kezét a kardjáról nem volt hajlandó levenni. Mikor hozzá ért a fa törzséhez a fény felerősödött majd hirtelen elvakította. Mire ismét látni kezdett egy teljesen más helyen találta magát.*

    • Hosszúra nyúlt a nap. Söt, neksm mindig hosszúra nyúlnak. Évtizedek óta. Sok a tennivaló, alig látok ki a munkából és szerencsétlsnségemre még a hobbim is a munkámhoz köthető. Egész nap ma is a könyveket bújtam, a kristályt vizsgáltam, de semmi. Bosszant, hogy mind egy helyben totyogunk és nem megyünk semerre. Én viszont a személyes munkámat sem hagytam semmiben. Foglalkoznom kellett a.fekete mágiával. Legalábbis annak ismereteivel, hogy tudjam, mi zajlott a múltamban. Miért kellett ennek így történnie? Ez nem csak a bosszúról szól. Ez csak merő elővigyázatosság. Miért hagynék életben egy olyan valakit, aki árthat másoknak, mi több, megöli őket. Ettől nem gyilkos, hanem hős leszek. Hogy ezt a vonalat vigyem tovább, a munkám másik része azt a sárkányembert kiiktatni. Azt mondják nagy meló, nem bízzák rá akárkire. Még szép, hogy elfogadtam. Információim szerint ugyan az a helyzet, mint a kitsunénél. Ha gyilkol és ártatlanokat, ugyan miért kegyelmeznék neki? Azt a feladatomat sem feledhetem mindezek mellett hogy van két csodás kishúgom, akik hamarosan be is rontottak a kristályterembe és egyik az egyik oldalamon állt meg, a másik a másikon. Azt ecsetelték hogy egy idegen érkezett a kis városunkba. Idegen?
      – Milyen idegen? -kérdeztem őket, de nekik csak úgy csillogott a szemük. Mintha ez olyan normális lenne!
      – Azért idegen drága nővérkém, mert nem tudjuk hogy kicsoda. Ezért kapja az idegen nevet. – magyarázta legkisebb testvérem. – Gyere! Fontos ember vagy, van tekintélyed és–
      – Elképesztően jól néz ki. – szólt közbe középső húgom. Ő olyan nyugodt és kiegyensúlyozott volt mindig mint én, de ha a pasikról van szó, akkor teljesen megváltozik és olyan lesz, mint a húgunk. – Szóval jönnöd kell!
      – Csak azért megyek, mert idegen. Hidegen hagy, hogy néz ki. – jelentettem ki, majd testvéreimmel az oldalamon elindultunk kifele.
      A kitsune nők meglátva a szép férfit, azonnal sugdolózni kezdtek, de voltak akik “bátrabbak” voltak és a közelébe merészkedtek.
      – Heló szépfiú! Honnan jöttél?
      – Félig állat vagy, vagy ember?
      – Van barátnőd? – tették fel sorra a kérdéseiket a kitaunék. Külsejükön látható, hogy eléggé kihívóak, öltözetük is ilyen és viselkedésük is. De ugyan mit tehetnénk ez ellen. Nem szólhat nekik senki.