Dimitri

visual-kei-anime-13865122-1000-818

Vélemény, hozzászólás?

19 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Dimitri

  1. *Felkapva az oldaltáskáját a kis cetlire pillantott.* -Akkor még be kell szereznem nekem is egy mobilt…- *Gondolkodott el a kijelentésén. Sosem szerette az efféle kütyüket, de jobb néha haladni a korral.* -Én pedig ezt adom neked.- *Letett egy kulcscsomót az asztalra.* -Ezzel bármikor bejöhetsz a házamba, és a laborbeli szobámba is. Még ha úgy érzed nincs is szükséged rá, tedd csak el nyugodtan. Ki tudja mikor jöhet jól. Szia.- *Intett neki, majd azzal ki is lépett a házból, és előhúzván a térképet gyorsan végigfutotta tekintetével.* -Nah lássuk hogyan működik ez a… ahhha…- *Halkan dünnyögött valamit, majd teste körül kékes aura izzott fel, és egy halk pukkanás keretében eltűnt.*

  2. * A mellkasára tettem a kezem és gyors pislogás közben feldolgoztam a történteket. halványan elpirultam majd viszonoztam a csókot. A szemébe néztem majd lehunytam a csók végéig. Mikor elváltak ajkain felegyenesedtem és bólintottam.*
    – Rendben. Ha esetleg szükséged van valamire csak szólj. Beszereztem egy mobilt így el tudsz érni rohangálás nélkül.
    * Leírtam a számot egy cetlire majd az ajtó felé mentem.* 
    – Előre is jó munkát de ne vidd túlzásba. 

  3. *Komisz vigyor ült ki az arcára, majd kicsit sem gyöngéden a szó szoros értelmében grabancon ragadta Rosa-t, és lehúzva magához nyomott a lány ajkaira egy lágy csókot. Pár pillanatig még hívogatóan figyelte a lány szemeit, majd megtörte a csendet.* -Dolgom van. Mennem kell.- *Felkelt, és az egyik méretes dobozhoz letérdelve elkezdett benne “matatni”.*

  4. *Aprót sóhajtott, majd beleszürcsölt a csészéjébe.* -Most már mindegy. Biztos jót teszi neki majd egy kis környezetváltozás.- *Mosolyodott el szelíden, s mikor letette a csészét, Rosa-ra tekintve ujjával hívogatóan intett, hogy jöjjön közelebb.*

  5. – Én is halott vagyok mégis muszáj volt felhúznom a nyúlcipőt… 
    * Mosolyodtam el majd leültem vele szemben.* 
    – Nyugi nem mondtál hülyeséget. Mindenki maga dönti el hogy belefolyik az ilyen dolgokba vagy sem. 
    * A teára néztem majd oldalra döntöttem a fejem.* 
    – Most nem köszi nem rég reggeliztem és most nem fér belém már semmi. Majd talán egy kicsit később. 
    * Végig néztem rajta majd egy percre elszontyolodtam.* 
    – Sajnálom. Nem tudtam hogy ott kellet volna hagyni. De nem akartam hogy a tűz martalékává váljon. 

  6. -De igen észrevettem…- *Sóhajtott aprót.* -Viszont annyira nem tudott lekötni a dolog, hogy komolyabb figyelmet fordítsak rá. Elvégre én már halott vagyok, s evégett a legkevésbé se szeretnék belefolyni az élők civakodásába, legyen szó átlag emberről vagy bármilyen misztikus egyedről.- *Megvakarta tarkóját, s elmosolyodott.* -Megint hülyeségeket beszélek. Ne haragudj…- *Mikor elkészült, lepakolt a nappali közepén pihenő asztalra, majd helyet foglalván a kanapén töltött magának egy csészével.* -Kérsz? Gyere nyugodtan beljebb.- *Pillantott Rosa-ra, majd aprót hümmögött.* -Értem, és köszönöm… bár igazából belegondolva ott kellett volna hagynod… ahol eltemettem.- *Döntötte oldalra a fejét, s egyszem szeme végig futott a papír halmon.* -Nos, gyorsabban haladok az ilyesmikkel mint bárki más… elvégre nekem nem kell napi 8 órámat alvásra pazarolnom.- *Beleszürcsölt a teába, s ismételten hümmögött egy jóízűt.*

  7. – Engem nem zavar a dolog csak most tűnt fel… Valahogy az ilyen apróságok elkerülik a figyelmem. 
    * Megvakartam a fejem hisz kissé zavarba jöttem. Majd felkaptam a fejem mikor Dimitri  meg indult. A csetlés botlásán elmosolyodtam.* 
    – Te nem is vetted észre hogy háború dúl odalent? Kis híján ki irtottak minket. Szerencsénk volt hogy itt ez a sziget mert már rég rabláncon vagy a föld alatt lennénk. De legalább amit tudnak áthoznak a portálon. Gondolom most a temető miatt aggódsz. Tudom hogy szerettél ott lenni. Az összes sírt áthozzák ide. Roxy is már átkerült ide a mestered is biztos már az új helyén pihen. 
    * Hátam mögött össze kulcsoltam az ujjaim majd körbenéztem. Mindenhol papírok és dobozok voltak kissé nehézkes volt így a mozgás de beljebb mentem kicsivel hisz nem akartam az ajtóban ácsorogni sokáig.* 
    – Ez mind a te kutatásod? Rengeteg anyag van itt….

  8. *Eleresztette Rosa ujját, majd megköszörülte torkát.* -Ezt értsem úgy hogy zavar ha egy magasak vagyunk?- *Emelkedett meg kérdőn a szemöldöke, kis sértődöttséget színlelve.* -Nah mindegy, ez van.- *Öltötte ő is ki a nyelvét elmosolyodván, s fülét hangos sípolás ütötte meg.* -A teám!- *Ugrott ki a lány keze közül, s botladozva rohant vissza a konyhába, hogy levegye a masinát a tűzről.* -Amúgy… miért is kellett nekünk ide feljönni? Én tök jól megvoltam odalent is…- *S suttogásra váltott.* -Így még a mesterem sírjára se vigyázhatok már…-

  9. – Nem vagy az. Ebben a nagy felhajtásban mindenki elfelejt valamit. Én is kétszer mentem vissza a lentiekhez…
    * Magyaráztam mikor hirtelen bekapta az ujjam. Kissé elvörösödtem majd mosolyogva kidugtam a nyelvem.* 
    – Arra még szükségem lesz… 
    * Apró puszit nyomtam a homlokára majd feltűnt hogy majdnem egy magasak vagyunk ami kicsit meglepett.* 
    – Te mindig is ilyen magas voltál vagy én nem figyeltem erre? 
    * Gondolkoztam el ezen az aprócska kis dolgon de nem igazán zavart a dolog. 

  10. -Igaz is… ostoba vagyok.- *Jelent meg egy animés könnycsepp a homlokán, majd gyöngéden megfogta Rosa kezét, mikor a lány elhúzta a haját.* -Kóstolgatni? Nem csak próbálom, meg is teszem.- *Majd komisz vigyor ült ki az arcára, és bekapta a lány mutató ujját. A térképre mit Rosa elővett, csupán aprót hümmögött.*

  11. – Miért nem szóltál a Noáhnak? Ő intézi az ott dolgozók szállását. Lehet minél előbb el kéne menned mert a végén süti helyekkel fognak elhalmozni a környékbéliek…
    * Átkaroltam majd mosolyogva eltűrtem az egyik hajtincsét a szeme elől.*
    – Kóstolgatni próbálsz? 
    * Néztem rá kérdően majd a zsebembe nyúltam és egy apró térképet adtam át neki melyet mágiával hoztak létre.* 
    – Ezt majdnem elfelejtettem átadni. Ezzel el tudsz jutni bárhova csak ki kell mondanod a nevét a helynek. Praktikus. A frissen érkezőknek fogjuk átadni. Gondolom még nem ismerted ki magad a szigeten. 

  12. -Nos, az jó lenne… nem hiszem hogy betudnék itt illeszkedni… ezen a zsúfolt utcán.- *Kezdte el csavargatni pár hajtincsét mogorva arckifejezéssel, zavartan.* -Nem vagyok én hozzászokva az efféle helyszínváltoztatásokhoz.- *Újabb sóhaj hagyta el ajkait, majd aprócska mosollyá váltott antiszoc arckifejezése, s gyöngéden átölelte Rosa-t.*
    -Csupa öreg lány, mi?- *Tekintett Rosa-ra csipkelődős mosollyal az arcán, mert neki is leesett hogy mit is mondott épp most kedvese.*

  13. – Nem gond a központba voltam a tanáccsal jó ideig. Küldtem pár embert hogy keressenek meg de mindig mást halottam vissza így kicsit megiiiii….
    * És már a házba is voltam. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá hogy mi történhetett. Majd meg könnyebbült sóhajjal nyugtáztam a dolgot.* 
    – Nyugi lazíts. ha akarod keresek neked egy másik házat a laborkörnyékén. ott kevésbé vannak szomszédok. Csak Jeremy lenne de ő nem az a társasági személy mint azt észre vetted. 
    * A kezem a vállára tettem hogy kicsit nyugtassam majd amennyire tudtam kilestem utána én is.*
    – Csupa öreglány… 
    * Ebben a pillanatban rádöbbentem hogy sokkal idősebb lehetek mint ők. A homlokomra csaptam majd megráztam a fejem.* 

  14. -Jah igen, szólni akartam de…- *Vakargatta a tarkóját zavarában, de hirtelen elkomorodott a tekintete.* -Gyere be, most!- *Ragadta kézen a lányt, és miután sikeresen behúzta a házba, hangosan csapta be az ajtót, s a rajta pihenő kis lyukra tapadt az arca.* -Nem bírom ezt a helyet… elég egy percre kidugnod az orrod, és az ismeretlen szomszédság máris a nyakadba liheg, hogy megismerhessenek… ha egy kicsit is jobban túllihegném, azt hinném hogy megakarnak lincselni.- *Pásztázta az utcát az aprócska megfigyelőn át, majd aprót sóhajtva jelezte, hogy nem jelentek meg gyanús alakok.*

  15. * Nagy csörömpölésre lettem figyelmes. Egyik szemöldökömet felhúztam majd kíváncsian vártam.* 
    – Szia. Végre megtaláltalak… Azt hittem lent maradtál. Kicsit aggódtam.
    * A fejem az ajtónak támasztottam majd rámosolyogtam.* 
    – Látom lassan sikerül berendezkedned.
    * Láttam a sok papírt és a bontatlan dobozokat.* 

  16. -Hmm?- *Kapta fel fejét a csöngőre. Rosa kintről csak annyit hallhatott, hogy valaki bizony alaposan fellök néhány könnyedén eltörhető tárgyat, mire az ajtóhoz verekszi magát. Majd Dimitri nyitotta ki azt.* -Óhh, szia Rosa.- *Pillantott végig a lányon.* -Eléggé leharcoltnak tűnsz…-

  17. * Mióta a szigetre érkeztem nem volt időm sehova se menni csak a központba. Mikor elvégeztem a dolgom úgy döntöttem megkeresem Dimitrit. Körbekérdezősködtem kicsit a környéken nem-e tudja valaki merre találom. Mire rendes útbaigazítást kaptam bejártam a fél várost. Sóhajtozva lépkedtem az utcán mire egy házhoz értem. Reménykedve benne, hogy jó helyen járok így becsöngettem és vártam.*   

  18. *Bár nemvolt különösebb szüksége rá, most mégis hatalmasat ásítva lépett be a házába. Szarkalábas szeme unottan pillantott körbe, s nehezen vergődött át a tonnányi jegyzeten, melyeket még a laborból cipelt át ide.* -Rendet kéne rakni…- *Suttogta maga elé, majd beérve a konyhába egy frissen kelt, holdkóros emberke gyorsaságával kezdett el teát főzni.*