Celetya, Kuro és Dyore otthona

A város szélén elhelyezkedő ház kívülről átlagosnak tűnik ám a belseje egyedi kialakítású. Celetya itt él együtt szerelmével Kuróval és  legjobb barátnőjével Dyoréval.

Kétszintes ahol három hálószoba, egy fürdő, egy nagyobb nappali, konyha és előszoba található egy közepes kertel, illetve pincével és fészerrel. Ám valahol van egy titkos szoba is elrejtve ami laborként üzemel.

 nerawareta-gakuen-full-1255296

7040ba62ee54109f416a36c4c26f0d85Dyore Szobája

Celetya Szobája15934274_357979581226566_1814790641_o

Vélemény, hozzászólás?

399 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Celetya, Kuro és Dyore otthona

  1. *Kicsit kacagtam és a homlokát meg pöcköltem.
    -Hm.. nem lenne kedved el menni iszogatni vagy sétálni egyet? vagy netán másra vágyc.
    *Huncutul el mosolyogtam. és az oldalát végig simítottam, majd a falon lévő eszközöket néztem és az árnyékban meg láttam egy… szex korbácsot….?

  2. – Én is boldog vagyok hogy itt vagy nekem. És ne aggódj. Hamarosan ismét itt lesz a tél. Hosszú életünk van szóval lesz még alkalmunk kiélvezni.
    * Tűrtem el a hajam majd a remegő kezére pillantottam ami gyengéden végig simította az arcom. *
    – Részemről hamar meg lesz szokva de vigyáznom kell este nehogy lefejeljelek az ágyban. Problémás lenne ha meglékelném azt a buta fejem.
    * Koppintottam a fejemre mosolyogva.*

  3. *Mikor meg kérdezte csak kicsit a fejemet ráztam, a csók után fel emeltem a mosolyomat és széles vigyor tért a számon, a szememből még mindig jött ki.*
    -Csak boldog vagyok hogy találtam egy otthont, és hogy találkoztunk. Bár csak újra tél lenne.
    *Meg töröltem a szememet és ebben a pár tized másodpercben minden a régi emlékemből és életemből elő jött.*
    -Celetya, sajnálom hogy idegeskedned kellet miattam és aggódnod.
    *Simogattam meg meg kicsit remegő kézzel az arcát, puha volt, nem változott.*
    -Nehéz lessz meg szokni a szarvakat és ezt az új testet.

  4. * Könnyeire felkaptam a fejem meglepődve.*
    – Mi történt? Még is fáj valahol?
    * Töröltem le véres könnyeit majd gyengéden magamhoz húztam és átkaroltam.*
    – Butus rókám. Ha bármi baj van kérlek oszd meg velem. Erre való egy társ.
    * Mondtam lágy gyengéd hangon majd szenvedélyesen megcsókoltam. Beletúrtam ősz hajába és úgy simogattam a fejét.*
    – Furcsák ezek a szarak… Kicsit hiányolom a cuki füleidet… De ez már nem számít, a lényeg hogy életben vagy.

  5. -ah egy kicsit fájnak a test részeim de jól.
    *mosolyogtam el halványan, mikor egymás szemébe néztünk csak egy kicsit bírtam ki és halványan el pirulva oldalra lefele néztem.*
    -nya… nem vagyok gyerek te kis róka démon. Ugyan… csak még párszor…. eljátszani ezt.
    *Át karoltam amint a mellkasomra tette a fejét, el kezdtem simogatni a feje hátulját és csak néztem őt, még is hogy lehet hogy még mindig egymás mellet vagyunk ahogy egyre jobban néztem kicsit véres könnyek jöttek ki a szememből, és nem bírtam meg állni.*

  6. * Először nem tudtam mit csináljak. Rendesen rám hozta a frászt. Nagyokat pislogtam és amikor kimondta nevemet jobbnak láttam felvenni az emberibb alakomat. Lassan kiléptem a sötét sarokból és közelebb lépkedtem hozzá. *
    – Kuro? Jól érzed magad?
    * Kérdeztem kissé megszeppenve hisz mégis csak a párom volt ám nem tudtam hogy teljesen egyedül van-e vagy sem. Mellé sétáltam majd végig simítottam az arcát és jól alaposan megnéztem végül szemeim az öveit kezdték el fürkészni. *
    – Úgy nézel ki mint egy gyerek.
    * Kuncogtam kicsit majd átkaroltam és magamhoz öleltem.*
    – Hál isten hogy sikerült. Belepusztultam volna ha még egyszer át kellet volna élnem az elvesztésedet.
    * Fejem a mellkasára tettem és hallgattam a szív verését.*

  7. *Amint meg ittam az italt egyből álomba merültem és a gyerekkoromat éltem újjá, de furcsa volt elsőnek, mintha nem is én lennék hanem valaki más és az élet ment le előttem, keveredve a sajátoméval ami elégé érdekes és fura volt. Egyszer csak kép szakadás és nagy fájdalmat éreztem, mintha újra érezném ahogy dobog a szívem és lélegzek? Nem igazán akartam el hinni, lassan meg mozdítottam az újaimat, előttem fényes fényt láttam és erre hirtelen és gyorsan ültem fel, fejemmel lefele tekintettem, levegőt kapkodva és mélyen vettem, kezemet a szívem helyére tettem.*- Még is hogy? mi ez a test? * Kezemet a szemem elé raktam és néztem, elől a hajam nem volt olyan hosszú mint azelőtt de így is bele lógott a szemembe. Egy puffanásra és pár törött üvegre hirtelen mentében meg ijedve néztem körbe a helyen a lámpa ide oda libegett, és eme mozgásra a sarokba meg világított szembárra lettem figyelmes és arra kezdtem el nézni.* – C-e-l-e-t-y-a? *mondtam ki halkan dadogva a sarokba nézve.

  8. * Elnyomott az állom és mire ismét felébredtem Dyore puha kezeit éreztem a fejemen. Egy ismeretlen nő volt vele aki valószínűleg a már emlegette halálfaló volt. Amikor megkért hogy menjek ki csak megráztam a fejem mivel nem akartam itt hagyni őket. Kíváncsian figyeltem hogy mit csináltak. Amikor előkerült egy test elkerekedett szemekkel néztem hogy ezt mégis honnan szedték elő. Amikor végeztek az előkészületekkel és áthelyezték a lelket felálltam és szimatolni kezdtem. Rövidesen kimentek a szobából és kettesben hagytak minket. Kíváncsian mégis óvatosan lépkedtem oda és ugrottam fel a nagy asztalra és úgy szimatoltam meg Kuro új testét. Furcsa volt az illata és a külseje még inkább de ez nem zavart. Igaz amikor először vett levegőt ebben a testben annyira megrémültem hogy nyújtott lábakkal ugrottam a sarokba aminek egy nagy huppanás lett a végeredménye. Megráztam a fejem és úgy néztem fel rá.*

  9. *Kimenve a laboromból tarisznyámat felkapva indultam meg megtalálni egy halálfalót.*

    ~*o*~

    *Egy napba tellett, mire sikerült találnom egyet, aki hajlandó volt nekem segíteni. Szerencsére egy testet is képes volt szerezni nekem. Igaz csak egy üres démon test, amiből a lélek kiszállt, de még élt és lélegzett. Jó kondiba is volt és képes volt befogadni más erőket is, így nagy valószínűséggel Kuroét is képes lesz befogadni. Alelyvel együtt mentünk be a házba és onnan a laborba siettünk. Kuro még aludt és Celetya is.*

    -Megjöttem. *Szóltam neki oda és fejét megsimítva néztem mélyen a szemeibe.* -Kérlek engedj ide minket. Nemsokára minden rendben lesz. *Mondtam lágy hanggal róka fejét simogatva.* -Menj egyél valamit és mire végzel már Kuro is jól lesz. *Mosolyogtam bíztatóan és mikor felállt és arrébb ment Alelyre néztem.*

    – Gyere csináljuk amit kell. *Mondtam és a lánynak ekkor elővéve a törjét nyitotta meg a dimenzió kaput és húzta ki a Kuronak szánt testet. Az asztalra felraktuk a sovány test mellé és mély levegőt véve adtam át a lánynak a terepet.*

    – Akkor lássunk neki. *Hangzott tőle és neki kezdett a lélek kiemelésének. Egy holló jelent meg a koponyájából s a testből kiszakítva a lelket zárta egy energia gömbe. Alely kezébe vette és azt az új test felé helyezve kísérte bele a lelket, majd kezét mellkasára rakva mormogta el az igét, mellyel a testbe zárta és láncolta Kuro lelkét, így azt már onnan kiszakítani csak körülményes úton lehetett. Mikor készen volt vele lassan egyenesedett fel és nézett rám.* -Az én munkám ezzel vége. Nemsokára magához tér. *Mondta és azzal távozott is. Celetyara néztem, hiszen nem ment ki.* – Magatokra hagylak titeket, hogy te légy az első akit megpillant mikor felébred.*

  10. * Miután rám szólt többször is kezdtem lenyugodni és próbáltam össze szedni magam. Szavait hallgatva megértettem a tervet és bólintottam rá. Mikor Kuro megitta a szert és előtte azt mondta szeret adtam a homlokára egy csókot és néztem ahogy elalszik. Dyore sietősen távozott miután ellenőrizte Kuro életjeleit, én meg felvettem igazi alakom és mellé feküdve tettem fejem a mellkasára és hallgattam a szívverését.*
    – Én is szeretlek.
    * Lehunytam a szemem és reménykedtem mivel mást nem igen tudtam csinálni. *

  11. -Celetya fejezd be a magad hibáztatását! Valamint a hisztit és a problémára koncentrállj vagy menj ki! *Mondtam komoly hangon a szemeibe nézve.* -Kuro számára egy halálfaló az egyetlen megoldás hogy a lelke veled maradhasson, de ha nem fejezed ezt be és szeded össze magad akkor csak rontod a helyzetet. *Mondtam, majd a varázsfőzettel léptem Kurohoz és hajoltam felé.*

    – Kuro ezt most meg kell innod. Több időt ad nekünk, hogy megkereshessük azt aki a lelkedet, egy másik testbe teheti. Elalszol ettől a főzettől, de a testedet életben tartja majd a főzet és lelked közöttünk marad. Tartrs ki. *Mondtam neki és úgy emeltem a szájához a főzetet és itattam meg vele. A főzet íze szerencsére a kedvenc ételére emlékesztette annak megivóját, így nem volt probléma azzal hogy megigyák ezt azamúgy eléggé bizarr varázsitalt.*

    – Szép lassan elálmosodol és pihensz még egy nagyot. Nem hagylak cserben. *Mondtam neki karját megfogva megsimogatva lágyan és mikor elaludt fordultam Celetyahoz komoly tekintettel és hanggal.*

    – Maradj itt vele én megkeresem a Halálfalót és szerzek neki egy testet, amibe átrakathatjuk a lelkét…

  12. *A koporsó szóra bólintottam és néztem a róka lányt akinek az arca szomorú volt, a leszíjazott kezemmel meg fogtam Roka lány kezét.* -Meditáció közben nem igazán jó valakit meg zavarni, de ne bánkódj, ne legyél mérges magadra.* Mi előtt bele vágott volna a műtétbe, halkan azt mondtam. Szeretlek, egyet fel szisszentem és valamennyire éreztem a fájdalmat de leginkább tompa volt. *

  13. * Ledöbbenten hallottam amit kérdezett. Szemeim ismét nagyra nyíltak és Dyore reakcióját figyelték.*
    – Ha nem tudod hol vagy azt sem tudod hogy mi kik vagyunk igaz?
    * Néztem rá kétségbe esetten de reménykedve. Miután leszíjazta Dyore mellé álltam és figyeltem minden egyes mozdulatukat. Jelenleg itt semmi hasznomat nem látta volna Dyore hiába értettem a varázslatokhoz és bájitalokhoz. *
    – Halálfalót? Úgy érted tőle függ, hogy Kuro életben marad vagy meghal?
    * Kérdeztem kissé ingerülten majd az asztalra csaptam.*
    – Jobban kellet volna keresnem… Ha megtalálom időben akkor talán nem lenne ilyen a helyzet…

  14. -Koporsóba voltál? *Kérdeztem rá kicsit döbbenten és úgy fogtam meg szavai alatt pulzusát, ami nagyon nem tetszett és közben hallgattam a szavait. Persze mikor üregessé vált a szeme és megint nem tudta hol van összeállt a kép vagyis az elméletemet kezdte bebizonyítani.*

    – Jó helyen ahol segíthetünk neked, de ahhoz itt kell maradnod. Most le kell, hogy szíjjazzam a csuklód, hogy biztos legyek abban, hogy nem mész el míg meg nem gyógyultál. *Mondtam neki mélyen szemeibe nézve és lágyan fogtam meg csuklóját és vettem elő a szíjjakat, amivel a csuklóját kötöttem a vizygáló asztalhoz és úgy fektettem vissza.*

    – Minden rendben lesz Kuro. *Mondtam és úgy nyúltam a varázsitalaimhoz és egy kereső varázslattal tettem felé kezem s kezdtem belső szerveit tüzetesen átvizsgálni. Amit láttam nem igazán tetszett.*

    – Hogy az a jó! *Káromkodtam el magam és elfordulva láttam neki egy “konzerváló” bájitalhoz, hogy míg megtalálom a halálfalót teste ne adja fel azt a minimálsi küzdelmet amit még végez. Ezt még Dimitri laborjából szedtem össze.*

    – Nem fényes a helyzet! Az történt amire gondoltam. A meditáció során kkiszakadt a lelke a testéből ami ennek köszönhetően nem működött teljes egészében és mivel sok időt volt a testén kívül a teste elkezdett teljesen leépülni. Nem sok időm van a vészmegoldásra, de nincs más választása hogy életben maradjon! *Mondtam ki az igazat és közben kezem gyorsan járt. Ideges voltam és egyszerűen meg akartam menteni a lelkét.*

  15. -Ah… nem sok mindenre… néha fel ugrik egy egy kép amióta ki jöttem a sírból, de a gondolataimra egy kicsit emlékszek és a régi családomra. *Miközben mondtam fel ültem és meg simogattam Roka chan fejét.* – nyugi… bár igaz sovány vagyon nem érzek éhséget…. fáratnak érzem magam még is mintha tele lennék energiá*A szó végét nem igazán tudtam már ki mondani, szemem üresé vált pár másodpercig és körbe néztem, a lányokra kérdően néztem.* – Még is hol… vagyok?

  16. * Sóhajtva néztem ahogy Dyore megvizsgálja. Idegesnek és türelmetlennek éreztem magam valószínűleg az aggodalom miatt. *
    – Utoljára akkor éreztem így magam mikor az a boszi beléd költözött.
    * Néztem rá majd inkább leültem és vártam. amíg végeznek mindennel.*
    – Minden rendben lesz. Hamarosan jobban leszel és olyan lesz minden mint régen. Vagyis majdnem minden…
    * Szavam elhalkult a mondandóm végére és lehajtott fejjel kezdtem el bámulni a kadlót.*

  17. *Odalent mindent előkészítettem, amit úgy véltem szükséges lehet. Ahogy lejöttek és felfektette le Kurot a vizsgáló asztalhoz. Odamenve néztem végig a testén és bizonyos helyeken velhúzva a ruhát vizygáltam meg a bőrét jelek után.*

    – Mond Kuro mire emlékszel azelőttről hogy megjelentél az ajónkban? *Kérdeztem érdeklődve és mikor Cel kérdezte a véleményemet csak a sztetoszkópot vettem fel.*

    – Még nem tudok semmit mondani Cel ismernem kell az előzményeket is. *Intettem nyugalomra, bár tudom, hogy nem igazán sikerülhet ezen pillanatokba nekem viszont annak kell maradnom.*

  18. *Egy kicsit kacagtam*
    -nya… nem kell ennyire biztos hogy fel fogok szedni. *Egy kicsit a hasát böktem az ujjammal*- hm… egy kicsit szedtél fel, na akkor menyünk. *le mentünk a laborba.. megint mint egy két lábon járó tánc lennék, le értünk és le feküdtem az asztalra, nem igazán volt fájdalmas inkább néhol csiklanzosát éreztem amitől fel kuncogtam.*

  19. * Dyore szavaira vissza gondolva még jobban aggódni kezdtem Kuroért. Miután ismét becsukta az ajtót mély levegőt vettem és próbáltam össze szedni magamat. Mikor kijött és szóba hozta a meleg vizes fürdőt elmosolyodtam és adtam az ajkaira egy puszit. *
    – Ha felszedsz magadra pár kilót akkor benne vagyok. Viszont így egyes helyeken a víztisztító által keltett sodrás elvisz. És én nem akarlak ismét elveszíteni. Na menjünk le Dyoréhoz és esünk túl a vizsgálatokon.
    * Megfogtam a kezét és lementünk a laborba ahol lassan neki állt Dyore alaposan megvizsgálni. Nem akartam elengedni a kezét egy percre se de voltak pillanatok amikor muszáj volt.*
    – Nos Dyore? Milyen az állapota?