Aya Háza

Szemben állva a házzal balra van egy félig tégla, félig vad kerítés, jobbra egy szintén téglafal, amely le van vakolva és festve, azon van egy tábla a nevével, nem véletlenül japánul, kandzsikkal. A bejárati kapu szintén erős vas. Biztonsági zár van rajta, így a bejutáshoz speciális, lapos, vésett kulcs kell, ugyan ilyen zár van a bejárati ajtón is. A kapukulcs is más, és a lakás kulcs is más. Jobb oldalt van egy kocsi beálló, bár neki nincs autója, sok barátjának igen, és az egyik szomszédjának is megengedi, hogy ott álljon meg, ha vendégeik vannak. A földszinten sorrendben: előszoba, egy kis folyosóval összekötve, kilépve balra a nappali, jobbra a dolgozó szoba van. Tovább haladva egy lépcső jobbra az emeletre vezet, balra a konyha, kiadóval, és pont szembe kijárat az udvarra, és egyben a teraszra is vezet, bár a konyhából is vezet egy ajtó a teraszra, ami elég nagy, hogy két ajtó is vezessen oda. A teraszról három lépcsőfok a kert. Mivel szereti a növényeket és állatokat egy komplett „nemzeti park” a hátsó kert, egy kis tavacskával és egy medencével, így „wellness” felüdülés nála időt tölteni. Az emeleten három szoba van, egyik a sajátja, másik kettő vendégszoba, és a folyosó másik felén egy nagy fürdő, vele szemben a WC. Az emeleten is van egy terasz, ami oldalra, a néz, így az utca egy része látható, ami arra esik, a másik része a szoba ablakból látható. A lépcső alatt van a pince lejáró, és az emeleten, a folyosó végén a padlásfeljáró.

Vélemény, hozzászólás?

71 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Aya Háza

  1. Ha kinyitod a szemed láthatod…! Lehúztam a redőnyt neked és betakartalak… Nem elég feltűnő? -Kérdeztem kissé indignáltan, mert hülyeséget kérdezett, nem mintha eddig nem tépte volna a vérnyomásom.- Kényelmes a szőnyegem legalább? -Érdeklődtem.-

  2. Mikor felébredtem, láttam, hogy a testvérem ott gubbaszt mellettem. Kinyújtózkodva mogorván néztem a ramen-t és lassacskán elvettem. Megkostóltam, és tovább ettem. -Mit csináltál míg aludtam?- Kérdeztem, bár nem érdekelt.

  3. -Hát… ez a vámpír megedzi a vérnyomásom, az biztos… Gondoltam magamban, amikor morgott, hisztizett, majd bealudt. Végl betakartam egy takaróval, majd vissza nyomtam a púpját, míg aludt.- Lustaság… -Néztem ahogy alszik mellette ülve. Elgondolkodtam azon amit mondott. Szerintem is véget kellett vetni a Földi alkotásnak, így is egyel többen vagyunk mint kellene. Nem hagyhattuk. Hogy utálom amikor ezt csinálja, érzelmeket csal ki belőlem, pedig azt utálom! Gondoltam, figyelve őt. Hoztam neki ramen-t, ahogy akarta. Mikor láttam, hogy kel fel a nap lehúztam a redőnyt, hogy sötét maradjon abban a helységben, de így a fél földszint árnyékban volt.-

  4. -Áucs ez fájt…- Mondtam megdörzsölve az arcom. Kinyújtózkodtam és újra testvéremre néztem. -Kegyetlen vagy… Beütöttem a fejem!- Kezdtem a másik fajta hisztimet, de legalább úgy tűrhető voltam. -Ramen ramen ramen!- Kezdtem a kiabálást, mint egy kisgyerek, aki ramen-t akar. Újra kidőltem, és el is aludtam. Égben nyávogó macskákról álmodtam, ahol én is ott voltam. Néha megmozdultam, hogy majdnem levertem valamit a földről.

  5. Meglepődtem a szavain, főleg, amikor azt kérte öljem meg. Amikor öngyilkossággal kezdett fenyegetőzni felálltam és pofon vágtam, de akkorát, hogy elborult tőle, így legalább helyre rázódik a feje.- Mégis miket beszélsz te itt össze? Mi ütött beléd Lustaság? -Kérdeztem, miközben vissza ültem és figyeltem őt.- Ezért kellene neked egy mester, hogy lekösse az idődet, mert ilyenekre túl sok időd van… -Morogtam.- Fejezd be! -Mondtam neki.-

  6. Miután végeztem az ennivalóval, hirtelen hátrahőköltem. -Igazuk volt. Nem kellett volna.- Mondtam dühösen. Ez volt volt nálam a depresszió. -Semmi értelme hogy éljek… Ölj meg! Ha nem én ölöm meg magam!- Kiabáltam, bár én sem gondoltam át komolyan. Lusta voltam még mozogni is, nem hogy gondolkodni. -Ha megöltem a szülőmet akkor én is meg kell halnom!- Folytattam hisztérikusan. -Idegesítő-

  7. Hülye vagy… -Mondtam neki.- Ellenezték, mert ostobák… de én nem elleneztem… Emlékszel? Én melletted voltam… -Mondtam figyelve ahogy eszik.- Ha folytatta volna, akkor csak rosszabb lett volna… éppen elegek vagyunk mi is. -Mondtam neki.- Nem hibáztál… Nekem ez volt mindig is a véleményem. -Mondtam.- Kapzsiság miatt van ilyen kedved? Engem is kiborított egyszer mostanában. -Mondtam nézve őt.- Te vagy a legerősebb és a legidősebb… -Pöccintettem meg az orrát.- Meg a leglustább… -Vigyorodtam el.-

  8. Mikor megölelt hirtelen ért, lusta voltam reagálni. Csak ledöbbenve figyeltem. -Mindenki ellenem volt… Mégis elpusztítottam… És még én vagyok a legerősebb. Jó vicc.- Mondtam mogorván és lassan elkezdtem enni. Azt hittem szétszakadok, annyira fájt a tudat, hogy hibáztam. Egy szóval idegesítő.

  9. De hát nem a te hibád, te ostoba! -Mondtam neki rá kiabálva, majd megöleltem.- Nem a te hibád volt… -Mondtam neki ölelve.- Tudod, hogy nem az volt… Én mindig támogattalak, te bugyuta! … Mi mindig közelebb álltunk egymáshoz… -Mondtam megenyhülten, majd elengedtem és a szemébe néztem.- Nem emésztheted magad ezen mindig… Lépj tovább… Nem te hibáztál… Értsd már meg… akármilyen lusta vagy… ezt fogd fel… -Mondtam a bátyámnak, majd megborzoltam a fején a hajat.- Tudom, hogy szereted a halat… -Toltam elé a tányért.-

  10. -Hát nem emlékszel?- Kérdeztem tőle dühösen. -Mikor megöltem az alkotónkat! Mondja már valaki hogy nem hibáztam!- Kiabáltam félig szomorúan, ezzel megmutatva testvéremnek gyengepontomat. A múltamról nem beszélhetett senki. Ha igen az ő életének befellegzett. A testvéremnél kivételt teszek, ő úgysem érti meg.

  11. Amikor azt kérte vigyem be neki a kaját kis híján dührohamot kaptam, de csak sóhajtottam neki egyet és felálltam. Kimentem a konyhába és bevittem neki a kaját. Mikor vicsorogva és ökölbe szorított kézzel ébredt fel és rám nézett, furcsállva néztem rá.- Minden rendben Bátyám? … Valami nem stimmel veled… -Mondtam neki.- Ki vele, mi a baj… segítek tudod. -Mondtam neki, majd letettem elé az ételt.- Egyél valamit… jobban érzed magad utána… éhesen is ingerült vagy… -Mondtam halvány mosollyal, majd vissza komolyodtam.-