Aone kastélya

Eme kastély Élet nappali nyughelye ahol szabad idejét tölti  mikor kivételesen nem zavarják a lelkek és más lények a szívüket nyomó gondjaikkal. 

 

Vélemény, hozzászólás?

28 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Aone kastélya

  1. * Látva a vigyort az arcán nagyon kíváncsi lettem a válaszára. A hirtelen megjelenő lánc látványa mely a nyaka köré tekeredett pillanatnyi döbbenetet váltott ki. *
    – Mi a..?
    * Mire annyira cselekvőképes állapotba kerültem, hogy valahogy megpróbáljak segíteni rajta a többi lánc is megjelent. Értetlenül, kissé kétségbeesetten néztem rá mert fogalmam sem volt, hogy ez hogyan történhetett meg. *
    – Halál!
    * Mire kimondtam a nevét, már hűlt helye volt. *

  2. * Aone reakcióját látva sejtette mi járhat a fejében de nem akart belegondolni. A kérdésre elvigyorodott de mielőtt válaszolhatott volna egy lánc jelent meg a nyakában mely az ágyra rántotta. Nem sokra rá a kezeit és a lábait is hasonló láncok fonták körbe melyek végül a sötétségbe taszították a férfit. Tudta hogy mitől lehet. Valaki megidézte és próbálja az uralma alá vonni de nem teljes a varázslat. Testvérei vérének a jelenlétét egyáltalán nem érezte szóval tudta hogy a próbálkozás hiába való lesz. Ám amilyen mérges volt kitervelt egy tervet. Mikor testet öltött a megidéző előtt letérdelt elé majd még komoly hangon megszólalt.*
    – Parancsolj velem… gazdám.
    * Elkezdte megjátszani a foglyot aki bólogat minden kérésre és úgy tesz mintha kívánságokat teljesítene. Ki akarta deríteni ki volt oly merész hogy ezt merte tenni vele mikor végre a kedvesével lehetett. *

  3. * Elmosolyodtam majd egy pillanatra elképzeltem, hogy az egyik vajon hogyan állna rajta. A keletkezett eredmény miatt széles mosolya húzott a szám majd elnevettem magam.*
    – Szerintem csodás lenne, hisz neked minden jól áll.
    * Megcsókoltam majd a homlokom az övének nyomtam finoman.*
    – Nekem is nagyon hiányoznak a régi szép idők. Mit szeretnél alkotni, hm?
    * A jobb kezemmel cirógattam az arcát.*
    – Egy új lényt, fajt, vagy egy teljesen új világot nosztalgiázásból?
    /sorry a kép miatt, kihagyhatatlan volt :3 /

  4. * A kijelentésén elvigyorodott hisz milyen lenne már ha a halál kivenne egy szabadnapot? Senki se halna meg aznap. A következő kínos mosoly akkor jelent meg az arcán amikor belegondolt hogy miféle ruhákról lehetett szó. *
    – Én inkább valami olyasmire gondoltam hogy alkothatnánk valamit közösen. Olyan rég volt már. Hiányzik ahogy te is hiányoztál.
    * Csókolta meg a nyakát majd átkarolta.*
    – De a ruhákról lemondok mindenképp. Szerintem a stílusunk nem egyezik.
    * Mondta elmosolyodva.*

  5. * Miután felült a fejem a combjára tettem majd nyújtóztam egy nagyot. Megfogtam az egyik kezét majd piszkálni kezdtem az ujjait miközben a kérdésén gondolkoztam.*
    – Halmozni szeretnéd az élvezeteket?
    *Mosolyogtam rá. *
    – Nos.. Időnk mint a tenger, és a munkát is lehet egy napig halasztani, szóval..
    * Lassan felültem majd az ölébe költöztem. Az egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikkal pedig az arcára simítottam. *
    – Ha egy nagyon egyedi és történelmi élményt szeretnél, akkor szívesen beöltöztetlek pár igen csak exkluzív ruhába ami remekül állna neked. Szerintem nagyot tarolnál.
    * Vigyorogva megpusziltam.*
    – Kihagyhatatlan lehetőség volt, ne haragudj.

  6. – Köszönöm. Rég bókoltak nekem.
    * Nézett rá elvigyorodva majd magához húzta és megcsókolta a lányt.*
    – Hát be kell vallanom ilyen jóban még sosem volt részem.
    * Cirógatta meg az arcát majd felülve az ágyon nyújtózott egy nagyot.*
    – Kéne csinálnunk valamit. Amit még nem csináltunk. Van valami ötleted?
    * Nézett rá kíváncsian.*

  7. * A végén, mikor mindketten a csúcsra jutottunk a látásom elhomályosult, befordult, vergődtem alatta, sikoltoztam, az ő gyönyörétől is, amikor már végzett és csak feküdt mellettem. Az arcára simítottam majd elmosolyodtam. Mikor képes voltam normális gondolatokat formálni magamban mert elhagytak az utórezgések, csak pár szót tudtam halkan, kissé mélyebb hangon ki nyöszörögni.*
    – Ez fantasztikus volt..
    * Figyeltem a szemeit s a benne kavargó érzéseket, majd a tekintetem kissé arrébb vándorolt, a vállaira. Mikor meglátta a munkám “gyümölcsét” a mosolyom szélesebb lett.*
    – Csodásan festesz.

  8. * Ahogy telt múlt az idő úgy közeledtek együtt a csúcs felé. Hihetetlen volt számára de Halál kezdett kifáradni ami még sose fordult elő vele és ez meg is lepte. Aone körmeinek a nyoma nem kezdett el azonnal begyógyulni, sőt jó ideig ott maradtak mely a férfit egyre jobban felizgatta. Mikor érezte hogy nincs tovább elérte a határait és látta hogy a nőnek sem kell több az ágy szélébe kapaszkodott majd kedvesével együtt a csúcsra ért. Lihegve dőlt el az ágyon. A takaró gy részét magára húzta majd mosolyogva pillantott szerelmére.*