Alely Huen Dimenziója

maxresdefault 15578391_349323445425513_5755187832205615991_n

Vélemény, hozzászólás?

90 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Alely Huen Dimenziója

  1. Érdeklődve figyelte a lány reakcióját. Nem is értette hogy ezem minek kellett ennyire törni a kis fejét. Bár ha jobban belegondolt meg tudta érteni ha tartott attól mit is fog szólni hozzá. Való igaz soses volt szándékában gyereket csinálni, jól elszórakozott a hölgyekkel és így hogy kezei között repöltek át egymás után, nem igazán lett volna értelme a dolognak. Régebben valóban ezt gondolta, de egy kis idő már eltelt úgy hogy a lánnyal volt és már az lenne fura számára ha nem tudhatná maga mellett. Eddig való igaz mindig kikerülte a válasz adást, de ezuttal nem is bánta hogy szóba jött a téma. Szerette annyira kedvesét, hogy tőle kapva meg az “ajnádékot” gondolkodás nélkül képes beleegyezni.
    Elmosolyodva simogatta meg hátát ahogy hozzá bújt és szorosan ölelte magához
    – azt majd én fogom mondani ha eljön az ideje- mosolygott rá és egy csókot nyomott a homlokára
    – Szeretlek kedves ezt ne feledd – simogatta meg arcát majd a dereka mellett nyúlt át és kapcsolta le a tűzhelyet mielőtt még kifutott volna a finomság amit csinált
    – inkább kárba menjen azzal hogy megeszem mint sem veszendőbe

  2. Oldalra döntve hallgattam és szemléltem színpadias előadását és megforgatva aszemeit már nem is válaszolt rájuk. A komoly témánál viszont arca is komoly volt és félta választól. Valamiért szíve mélyén szeretett volna tőle egy babát, de tudta, hogy azzal csak mégnagyobb támadási felületet adnak maguknak, valamint a képességeit se használhatja akkor majd hosszútávon. Alsóajkába harapva bólintott kérdésére, mikor kimondta helyette. Mosolya bíztató jel volt számára és úgy hallgatta a további szavait. Azok végeztével egy szelíd mosoly jelent meg ajkai sarkába. Mellkasáról nézett fel szemeibe és megsimogatva bújt oda karjaiba.

    – Köszönöm. -suttogta halkan a szavakat és úgy ölelte át. Behunyva szemeit bújt karjaiba. -NAgyon szeretlek. -suttogta.

  3. -igen.. én mindig is az voltam – nevetett fel és a plafont kezdte el nézni
    – hm elég stabilnak tűnik hogy kibirja az ilyesmit – kuncogott miközben még egy csókot nyomott a nyakára a fújtatás mellett. Szemei felcsillantak ahogy megkapta esélyét a husi megszerezéséhez
    – Talán ki tudom várni amig sorra kerül… talán – mosolygott rá sármosan majd érdeklődve nézett rá ahogy hátrébb lépett tőle. Akaratlanul is felnevetett és hirtelen vált riadtá arca
    – oh te jó ég, hát most lebuktam.. nem tudom tovább titkolni… nekem csak a finom illatos házias kajáid kellettek mindig is – mondta nagy színpadiasan kiváncsian hallgatta szavait és lassan vonta rá tekintetét. Hosszan fürkészte pillantását ahogy elgondolkodott mert elsőre nem igazán értette hogy mire is akar nagyon utalni a lány.
    – Arra akarsz célozni, hogy később a jövőben gyereket szeretnél? – nézte lila tekintetével és elmosolyodott.
    – ha csak azokra gondolok, hogy mi mindenen mentünk már keresztül az év alatt és mind ezek ellenére még mindig elviselsz és mellettem is vagy akár szó is lehet róla

  4. -Te ártatlan vagy! Csak vigyázz hogy a pladon ne szakadjon a fejedre. -nevettem és ahogy odalépett és kezemmből lenyalta a vért és a seb is begyógyult, majd átkarolva húzott magához mellkasára tettem a kezem. Behunyva szemem élveztem ahogy nyakamba fújja a levegőt és kérdésén is kissé kipirulva, de jót mosolyogtam.

    – Talán majd megkapod. Tudod be kell osztani az ételt. -nevettem fel ahogy végig csikizett levegője és ahogy odahajolt a lábas felé érdeklődve figyeltem őt.

    -Örülök, hogy tetszik. -jegyeztem meg szemeibe nézve és viszonoztam csókját számsarkaiban mosollyal. Mikor elszakadt hátrébb húzdóva néztem szemeibe.

    – Valld be hogy a főztöm miatt szerettél belém! A hasad volt mindig az első. -csipkelődtem vele, miközben kavartam egyet a húson félkézzel.

    – Egy dolog sose került köztünk szóba, vagyis mikor szóbakerült akkor is hamar elhesegettük. -mondtam kicsit elkomolyodva és lassan fordítottam Forneusra a tekintetemet. Mellkasát simogatva meg szegeztem oda tekintetemet.

    – Tudom, hogy védekezel és ez most így is van jól, bár lehet később is, hiszen így is eléggé nagy támadási felület vagyok a számodra. -sóhajtottam. -Azon gondolkodtam, hogy vajon te mennyire örülnél, ha esetleg később a jövőben… tudod…-nem mertem kimondani. Zavarba voltam és alsóajkamba harapva vettem egy mély levegőt.

  5. – Én nem csinálok az ég világon semmi rosszat.- Vigyorodott el szélesen, majd ahogy megérezte a lány vérének illatát akaratlanul is felcsillantak lilás szemeit. Lassan lépdelt közelebb és kezét megfogva csókolt rá, amivel eltűntette róla a vágást. derekára símitva csókolt bele a nyakába
    – Tökéletese…és vajon megkaphaton majd a marha húsát is? – szimatolt bele a nyakába, sőt egy kicsit még bele is fújtatott had fusson végig a hideg a másikon majd az illatozó gőz fölé hajolva szagolta meg és csak hümmögni kezdett
    – Csodás az illata kedvesem, már alig várom hogy meg is “kostoljam”- vigyorodott el szélesen, hisz nála ez azt takarta, hogy szíve szerint egy ültő helyében falta volna be az egészet.
    – nincs az a sátán hogy én ebből ne egyek… tudod jól rólam hogy az főztöd a mindenem… de csak utánad – kuncogott miközben maga felé fordítva lopott tőle egy csókot.

  6. -Mintha te nem azt csinálnád, mikor csak lehetőséged van rá. -mondtam kuncogva a hagyma felvégésa közben s oda is raktam közben a vacsorának valót. Válaszára akaratlanul is kuncogtam és mikor már oda raktam a húst megvégva tenyerem tartottam neki oda.

    – Parancsolj itt van a marha vére. -tartottam neki tenyeremet. Sose fájt igazán mikor megvágtam a kezem. Régen ezt sokszor tettem, mert erőm így tudott igazán felszinre bukkanni, de ahogy egyre erősebb lettem úgy hagyhattam el ezt a dolgot.

    – Nos? Mégse kérsz belőle? -kérdeztem érdeklődve a szemeibe. Miközben a vacsora már nagyba készült.

    Kuncogva kavartam meg épp kezemmel a húst.

  7. Nem is olyan rossz ötlet az… de annyira nem szükséges. Miyen férfi ember lennék ha hagynám hogy miattam használd fel a véred – Játszotta el nagy színpadiasan a mártirt. Figyelmét a kis sunyi mozdulata vonta el ahogy a lány hozzá simult.
    – Nem szép dolog kizökkenteni ugye tudod? – vigyorodott el majd megingatta a fejét
    – Nem, az hogy kapok vacsorát termélszetes. A segítségemet jutalmazni kell -nézte hosszan majd oda is asta neki a keveréket. Megingatta fejét mosolyogva majd a pultnak támaszkodva állt oda mellé
    – Majd szólj ha utban leszek… nem garantálom h zavarni fog és arrébb állok de azért meglehet – pimaszkodott egy kicsit majd elgondolkodott a kérdés hallattán
    – A “csibe” vér jobb lenne, de egye kutya megelégszek azzal is

  8. Mosolyogva vontam fel rá a szemöldökömet, mikor a vért említi. -Akkor netán tegyek bele egy kicsit az én véremből? -kérdeztem incselkedve, de azért direkt nem vágtam meg az ujjam.

    A nyújtózkodás közben fenekem nyomtam Forneusnak és mikor levette a füszert nyugodtan nyúltam érte. -Nem is használomolyxan gyakran a gyros füszerkeveréket. -mondtam és mikor elhúzta előlem hátra pillantva rá édesklődve néztem a szemébe.

    – Nem elég, hogy kapsz finom vacsorát? -kérdeztem nyelvem nyújtva rá, majd oda hajolva adtam arcára egy puszit.

    – Köszönöm, hogy levetted. Megkíméltél attól, hogy felálljak egy székre. -kuncogtam és úgy hajoltam ismét oda hozzá háttal teljesen neki simulva és úgy vettem ki a kezéből a fűszert miközben elvontam a figyelmét.

    -Viszont így nem haladok. -mondtam és ellépve előle mentem vissza a hagymához és lerakva a füszert pucoltam meg és kezdtem el felvágni.

    – SZóval akkor kérsz bele egy kis marha vért is? -kérdeztem utalva a saját véremre.

  9. – Ez azért túlzás.. határozottan szeretem ha egy kis vér is ven benne nem csak húsi – nevetett fel miközben hosszan figyelte mit is csinál.
    – Ez van. Mindenhez én sem érthetek sajnos, de attól még így is tökéletes vagyok – nevetett fel majd felpillantott a magas polcra.
    – Mért van az kedvesem, hogy te vagy itthon és amit leggyakrabban használsz fűszert a legmagasabb polcra rakod? – Kuncogott, majd levette neki a fűszerkeveréket és odanyújtotta neki, de mielőtt elvette volna húzta el előle
    – nem kapok érte semmit cserébe hogy ilyen aranyos és kedves vagyok hogy még segítek is neked kedveském? – vigyorodott el szélesen közelebb hajolva hozzá

  10. -Azt sejtettem, hogy neked tökéletesen megfelel bármelyik, hisz hús van benne. -Mosolyogtam és úgy figyeltem rá egy pillanatra, majd úgy vissza a hús darabolására. Mikor kérdezte, hogy így megfelel-e ránéztem az elővett dolgokra és bólintottam. Levágva az utolsó kis darabot tettem le a kést s léptem oda hozzá.

    – Tudom, hogy borzalmas szakács vagy. Ezért főzök én. -loptam tőle egy csókot és úgy léptem elé. Kinyitottam a felsőszekrény ajtaját és lábujjhegyre állva kezdtem el kiszedegetni a fűszereket. Közé és a pult közé furakodva.

    – Köszönöm a segítséget, de még azt ott levennéd nekem kérlek? -kérdeztem mutatva nyújtózkodva a fűszerkeverékemre.