Akeno lakhelye

Apja támogatásával végre elszakadhatott testvérétől és szüleitől, így egy már nagyobb, saját lakásban kezdhetett új életet. A lakás nagysága pontosan megfelel Akeno igényeinek, a kerítéssel körbevédett kis otthon hátsó részében egy tó is felfedezhető. Anyjáék stílusától eltekintve ő már inkább a modernebb kor felé hajlik, így az elektronikus eszközök már természetesen megtalálhatóak otthonába, sőt, kifejezetten gyakran használja őket. Több szoba is üresen tátong még, hiszen eddig csak kutyájával osztotta meg lakását, na meg betegeivel. Egyfajta állásban orvos lett belőle, ám ez nem hivatásos szakma, egyedül csak az általa házban kialakított rendelőhelyiségben látja el a sérült, esetleg beteg élőlényeket, így tudását nemes célokra felhasználva.

Vélemény, hozzászólás?

51 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Akeno lakhelye

  1. Míg ő késő estig edz, én megvárom, míg megszáradnak a fehérneműim, majd átvedlek, majd a pólóját kimosva és kiterítve lelépek a nappaliba. Kesztyűimet már lent húzom fel, majd pár plusz bankjegyet és egy rövid búcsúüzenetet hagyok az asztalon, s átlépve a rendelőbe felébresztem a két tigrist. Ideje mennünk. Elindulok, miközben a két ragadozó engem követ.
    Sikeresen lépünk ki a ház udvaráról, közben magamban elismerem, hogy igen, igenis hálás vagyok a fiatal dokinak, mielőtt eltűnünk, s felszívódunk az éj sötétjében.

  2. Megvárva míg felhúzza a pólót és jelzi valamilyen módon készenlétét, nyitottam ki rendesen az ajtót és átvettem a törölközőt.
    – Majd én elintézem, hagyd csak. Térj nyugovóra ha szeretnél, én még úgy is az esti gyakorlataim is elvégzem a fürdés előtt.- mondtam el megszokott kis esti programom, majd pedig csak hanyag módon beledobtam a nyitott mosógépbe a törölközőt.
    – Halkan edzek, úgy hogy nyugodtan bírsz majd pihenni… A hangosabbnak minősülő edzéseim majd későbbre megtartom. Jó éjt…- köszönök el tőle vigyorogva, majd pedig kikerülve őt, mentem le a lépcsőn és a cipőm felhúzva kiléptem az udvarra.

  3. – Köszi. Legyen… az..
    Gondolkodva állok meg, majd felsóhajtva a fehér pólóra mutatok. Így is sok rajtam a fekete, itt az ideje, hogy egy kicsit változtassak is… a mai nap erejéig. Megvárom, míg átnyújtja a pólót, elveszem tőle, majd azonnal felveszem magamra az anyagot. Amint az rajtam van, kioldom a törülközőt, de mielőtt az leesne a földre elkapom a textilt.
    – Ezt hova rakjam le? Mosógépbe megfelel? – igaz, a póló maga 15 centiméterrel ért le a fenekem alá, de nagyjából a törülköző is ilyen helyzetben hagyott.

  4. – Hát persze, várj egy pillanatot kérlek.- léptem el az ajtót mellől, s a szobámba indultam meg, ahonnan is két nagyobb méretű férfi pólót vettem ki kérésére. Amint meg is lettek a megfelelő darabok, kezemben az összehajtott anyagokkal mentem oda hozzá, s kettőt kopogva nyitottam beljebb, ám belépni vagy benézni eszem ágában sem volt természetesen.
    – Fehér vagy fekete?- nyújtom be neki a kezembe lévő pólókat, hadd válogasson nyugodtan. Hát most na, nem tudtam dönteni és egy színnél meg nem állok meg.. Az nem én lennék.

  5. – Tudnál mára kölcsön adni nekem egy férfipólót? Szükségem lenne rá. Valamint kitettem a fehérneműket száradni, csak, hogy tudd.
    Megerősítem testem körül a térdemig érő anyagot, majd kinézek az aprócska nyiláson, hajamat lófarokba fogva.
    – Mindegy, hogy milyen a színe, az a lényeg, hogy nagy méretű legyen.

  6. Míg ő fürdött, én a konyhába érve szedtem elő a vitaminokat, melyet minden este beszedek az egészségem érdekében. A keresgélés és bevétel után közvetlenül hallom nevem, azaz hogy hívott a rózsaszín. Eltettem még a dobozokat, majd pedig megfordulva a konyhának, felmentem az emeletre. Az ajtót csupán csak résnyire nyitottam ki, nehogy a kérését megsértsem, miszerint a távolságot ilyenkor szereti a legjobban tartani.
    – Mit szeretnél?- kérdeztem rá, s az ajtót befogó falak közül a bal oldalinak dőltem oda.

  7. Amint kilép az ajtón, és elhalkulnak a léptei is, nyugodtan kezdek vetkőzni. Ruháimat félreteszem, hiszen kifogom tisztítani őket, majd belépek a zuhanyzóba. Meleg vízre állítom a csapokat, majd hagyom, hogy első kőrben a por jöjjön le rólam, majd a ruhák takarta részen az alvadt vér is, aztán a velem szemben lévő tükörben kezdem nézegetni magamat. Hát igen… néhány helyen van pár zúzódásom, de ahhoz képest nem sérültem meg annyira, hogy egy nagyobb háztörmelék dőlt rám. Szerencsére.
    Rózsaszín hajamat is megmosom, majd elzárva a vizet kicsavarom a sörényemet. A törülközőhöz nyúlok, megszárítom a testemet, majd magam köré tekerem azt, aztán felsóhajtok.
    – Akeno! – kiabálom a fiú nevét, addig kimosom a fehérneműmet. Tökmindegy, ha holnap az utcai ruhámat kell felvennem, csak a fekete csipkebugyi és a melltartó legyen tiszta.

  8. – Határismerő férfi vagyok, még ha a perverzség meg is van bennem. És amúgy is, minek akadnék ki az igazságon? Nem szokásom tagadni vagy hazudni.- jegyeztem meg saját véleményem, majd pedig elindultam utána a lépcsőn felfelé.
    – Természetesen pedig tiszteletben tartom a kérésed.- értem fel az emeletre, majd pedig a fürdőbe belépve, egy falra szerelt kis szekrényből vettem le neki egy törölközőt.
    – Remélem a sima fehér megfelel, van színes is, de nem ismerem az ízlésed még…- raktam le neki a zuhany melletti kis törölköző tartóra.
    – A kád ott, wc külön az ajtó mögött, mind bezárható, ha még nagyobb biztonságot kívánsz ellenem. Női dolgok a szekrény részbe, felsőben a férfi. Ott mindent megtalálsz ha kell… Ha szükség lenne rám, csak sikíts. – mutattam végig a szobán, majd pedig a folyosóra lépve mutattam a fürdővel szembeni szobába.
    – Ott a hálód, a szobád már be van rendezve.- mondtam még el ezt neki, majd pedig intve egyet léptem el és magára hagytam, hogy nyugodtan tisztálkodhasson.

  9. Felállok, majd nyújtózok egyet, miközben jégkék szemeimmel őt és a vigyorát nézem. Mondhatnám azt neki, hogy én nem szoktam aludni, de lehet, hogy egy jó darabig ez az utolsó nap, hogy ágy közelébe mehetek, ha új feladatot vállalok el.
    – Kísérj, de mindenféle hátsószándék nélkül. És mielőtt még felháborodnál, a legnagyobb bajom veled, hogy te is hímnemű vagy, azokat pedig nem igazán kedvelem, így nem kell kiakadnod, hogy nem vagy perverz.
    Visszaigazítom a nyakamban lévő láncon az ezüstgyűrűt a helyére, majd úgy nézek rá, hogy az már pontosan ott van, ahol lennie kellene. Lassan elindulok az emelet felé, válaszát meg sem várva.
    – Viszont… lezuhanyoznék, ha nem gond, azzal a lehetőséggel élnék.

  10. – Egy szóval se mondtam, hogy te sértődtél meg…- ráztam meg vigyorogva a fejem és így kaptam el a távirányítót, hála a jó reflexeimnek.
    – Meg amúgy is, azt hittem nem tetszik ez a “hamis” műsor, aztán hátha találtál volna valami olyat, ami tetszik. Próbáltam kedves lenni, ne vádolj!- vontam vállat, majd pedig lerakva a távirányítót, tekintetem a tévére szegeztem, s folytattam a film nézését. Hahj, kimaradt egy rész belőle, ne már! Hosszú idő telt el csendesen, persze engem messze nem zavart, sokkal inkább a filmet figyeltem. Nem is olyan rossz, esti programnak tökéletes volt. Mikor véget ért, felkeltem és az órára néztem.
    – Áh, már 11 óra! Ideje lenne nyugovóra térjek.- jegyeztem meg a nyújtózkodás közben.
    – Mutassam meg a szobád, vagy feltalálod magad?- kérdeztem meg tőle és arcomon vigyorral néztem le rá a kanapéra.

  11. – Csinálj amit akarsz, de engem ne fikázz viszont, te IQ ninja! Csendben leszek, és te is, cserébe kurvára nem szólunk egymáshoz, rendben?
    Felmordulok, majd úgy helyezkedem el, hogy még véletlenül se nézzek rá, miközben magamban morgok tovább.
    – És még valami, rohadtul nem vagyok besértődve, de jusson az eszedbe az, hogy itt te vagy az úr, én meg csak egy vendég, tehát ne csodálkozz, hogy lapos a pofám. Majd fogok szövegelni neked rendesen, ha máshol is találkozunk, nem csak nálad, Uchiha.
    Elveszem tőle a távirányítót, majd hanyagul az ölébe dobom azt, természetesen finoman, nehogy engem hibáztassanak később az utódlási problémákkal.