Anthrax bárja

A pult mögött egy valamikori pap, egy khál, aki mindenkinek menedéket nyújt a bár falai közt, aki fizet egy szobát és nem balhézik! A menüsort mindannyiunk kedvenc meséi határozzák meg, az italok pedig mindig a legjobb árban vannak! Térj be hozzánk!

Vélemény, hozzászólás?

76 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Anthrax bárja

  1. -Ahogy meghallottam, hogy a piték almásak elvettem egyet és enni kezdtem. Én a három pohár italtól nem annyira érzékeltem, hogy aggódnom kellene vagy Krigert fejbe vágjam, hogy a fejében a helyre rázódjon a könyvespolc. Anthrax előérzete bejött és kitört a balhé, hiába a mennyeien finom pite. Annyira ízlett a pite, hogy megjelentek a macska füleim és farkam, éppen dorombolni kezdtem, amikor Anthrax berántott a pult mögé a pite háború és a balhé miatt. Szinte fel sem tűnt, békésen eszegettem a pitémet. Kriger közben hozta a formáját és vissza vette a medált, majd fel is háborodott az újabb alakján, és hogy Anthrax hangulata teljes legyen még a korábbi alakját is sérelmezte, végül pedig megtoldotta egy nem akarok nő lenni mondattal igazi női hiszti királynő módon. Akkora mikorra bevetődtek mellém és éppen befejeztem a pitét, már tisztult a fejem és kuncogtam a sérelmein a piramis alakú medált szorongatva.- NYAA! Mmrr! -Nyávogtam fel és morogtam rá, amikor megnyalta a medált a nyakamban.- Te mégis mit csinálsz??? -Morogtam durcásan, és hirtelen, macskás reakcióként, megnyaltam az orrát figyelmeztetően, ezután tépte ki Anthrax Kriger nyakából a medált ezzel megoldva a problémáit, mert így Kriger végre vissza alakult a saját alakjába. Kihasználtam és orron pöcköltem.- Ne nyalogass Kriger! Nem vagyok nyalóka! -Mondtam morcosan. A kezemben éppen felfénylett a medál erősen és villogni kezdett. Szerencsétlenségemre éppen ekkor jelent meg a húgom mellettem.- Meg vagy! -Közölte velem és megölelt, hozzám bújva. Éppen ekkor árasztott el mindent hirtelen vöröses fény, ahogy a medál felizzott és villant egyet…-

  2. *Az amulettet újra visszatettem a nyakamba, pontosabban inkább vissza kötöttem, ezúttal kicsit más volt az átváltozásom, egy sokkal bögyösebb és farosabb úgynevezett tenyész kancává változtam, egy aféle tipikus pornószínésszé, ezt meglátták a férfiak, és lenyugodtak, olyan volt mintha megállítottam volna az időt* -Anthrax… már most fáj a hátam a melleimtől…. nem akarom ezt az amulettet használni, nagyon kellemetlen ráadásul mikor először vettem fel pont megjött és így rájöttem hogy a tampont is utálom nem akarok nő lenni!- *mondtam felhangon és elszomorodva majd én is figyelmes lettem az amulettre ami Megumi nyakában pislákolt majd izzott* -Uuuuhhh…. ez valami új attrakció lesz?…. Engem miért nem avattatok be?- *közelebb mentem megnéztem a medált, majd a derekamhoz kaptam a kezemet* -Ez elmulasztja a hátfájásom? Vagy lecsökkenti a melleim méretét? Valamelyikkel igen csak kéne valamit kezdeni mert a kettő együtt kibírhatatlan…hogy működik meg kell nyalni?- *Megnyaltam a medált és abban a pillanatban összeestem talán a piáktól amit a kulisszák mögött ittam meg vagy pedig a medálnak volt valami furcsasága, egyik lábam rángatózott kicsikét a padlón fekve, a nyálam pedig csordogált kissé… majd aztán nagyon is.*

  3. Elkészült a második tálca is én meg a széken szédelgő boszira néztem.
    – Nos, nem tudom, de ha figyelsz, jó lesz, ha jóelőre betárazol… – Mondtam és a pitékre pillantottam. – Almás… – Suttogtam, mire Boszi elvett egyet és elkezdte majszolni. Mikor elkezdődött a birkózás a színpad előtt, már tudtam, hogy balhé lesz és már szétküldtem a tálcákat a betanuló lánnyal. A pontot pedig az “I”-re, hogy verekedés közben elszakadt a medál zsinórja és a medál elrepült a pult mögé, Krigerta pedig visszanyerte Kriger alakját. Nos.. A történetei és a randevú már nem is volt olyan megnyerő a közönség számára, sőt… Annyira nem, hogy először a korsók kezdtek repülni, aztán pedig beindult egy valóságos “PiteVilágháború”… Boszit berántottam a pult mögé és úgy tűnt, észre se vett semmit a dolgokból. A balhé viszont állt, ahogy arra számítottam is. Előrerongyoltam és elkezdtem lefejteni a felháborodott tömeget Kriger-ről, hogy őt is eljuttathassam a pult mögé. Ahogy bevetődtünk, boszi cicalány alakban épp befejezte a pitét, a piramis alakú medált szorongatva. Ekkor elkezdett felfényleni… De vajon miért?..

  4. – Figyeltem az eseményeket, majd ahogy a férfi jött a medállal figyeltem. Nem igazán tetszett, de amikor Anthrax jelzett elloptam a medált a farzsebéből. Macskásan ügyes tolvaj vagyok, ha kell, de nem szeretem alkalmazni, ha nincs veszély. A múltkor szükséges volt, mert kellett a kulcs. Oda léptem és átadtam neki a medált. A dicséretre ránéztem, majd ahogy töltött megittam. Valóban kimelegedtem tőle és még inkább becsíptem, mint az elsőtől. Krigerre néztem, ahogy Anthrax azt mondta figyeljek rá. Elment a pitékért, én pedig levettem a magas sarkút és mezítláb sétáltam fel a színpadra Krigerhez. Amikor nekem tolta a mikrofont, hogy beszéljek én csak bevezettem őt, hogy ő fog valami érdekeset elmesélni magáról. Ilyen becsípett állapotban nem lenne jó, ha beszélnék, mert még a végén elmondok valamit amit nem kellene. Miután bevezettem pár szóval Krigert, hagytam beszélni. Meglepett a történet amit előadott, de volt rá vevő, így végül is jó volt. Amikor elkezdtek pólót pörgetni, és Kriger verekedésre ajánlkozott, inkább lejöttem, mert jelen állapotomban inkább rá hagyom. Lesétáltam és vissza vettem a csizmám. Leültem a székemre, oldalt a pult végénél, a sarok mellett. Ez a két pohár éppen elég volt, hogy kicsit fejbe vágjon, még egy pohárral elfogadtam, de többet már nem. Figyeltem a tömeget, de mivel én magam sem bírom az italt, főleg nem a két állat vérvonalam, a kutya és a macska, ezért inkább leültem és figyeltem a tömeget. Kriger nagyon bevállalós, talán túlságosan is. Vajon átgondolta ezt a randevú dolgot? … Kötve hiszem… Kriger… gondolkodni? Gondolkodtam miközben figyeltem őt.- Anthrax… szerinted ő ezt átgondolta? … -Kérdeztem meg végül.- Lefogadom, hogy nem… csak kimondta ami az eszébe jutott… -Sóhajtottam, körbe nézve.-

  5. *A fura női öltözékemhez még mindig nem voltam hozzászokva, de egynek elment, szokatlan volt egyben az is hogy mindenki lesi a szavaimat, és nem mással foglalkoznak.* -Akkor most elmesélek valamit a múltamról, nem egy szép történet de kell, hogy megértsetek engem, amikor gimnazista lány voltam… tesi óra után voltunk, még új voltam a suliban, és az öltözőben néhány lány kijött a tusolóból, berángattak magukkal engem is a zuhanyrózsa alá, és letépték a ruháimat így mind meztelenek voltunk, ez után a összefröcsköltek samponnal és letepertek, majd az egyikőjük rám ült a többiek meg lefogták a karjaimat és a lábaimat.. és… és- *szinte majdnem pityeregve, szipogni kezdtem* -A lány aki rám ült leköpött, és ez az egész olyan megalázó volt, úgy éreztem hogy elnyomnak, de forraltam ez után a bosszút és szépen egyesével levadásztam őket az egyikőjüket a gimis tesiterem kosárpalánkjához kötöttem ki meztelenül egy szappant dugva a szájába és beleszixalagozam, egy másikójukat benyugtatóztam majd a pincénkbe vittem és egy székhez kötöztem… meztelenül épp hogy csak ételnek mondható dolgokkal etettem, egy harmadikat pedig kivittem a szerelem szirtre ahol egy ásót adtam a kezébe, hogy kezdjen el ásni, közben végig pisztolyt tartottam a fejéhez, mikor meglett a gödör megkértem hogy végezze el benne a dolgát majd temesse be, az egészet videóra vettem…- *volt a közönségben egy két perverz alak aki szinte már üvöltve pörgette a pólóját a levegőben, szimplán a sztori hallatán, én pedig már nem tudtam hogy mit találjak ki, már ez is igen megerőltető volt az én fantáziámnak perverzkedésből sose voltam ötös* -A többit pedig majd holnap elmesélem, ne felejtsenek el visszajönni, én várok majd mindenkit.. most pedig következzék a következő atrakció!… Ki akar velem puszta kezes harcban megküzdeni!?.. Aki legyőz az eltölthet velem egy randevút!….- *persze tudtam hogy eleve a részegségük és az én még ha minimális harci tudásom miatt is nem fognak tudni legyőzni*

  6. Fogtam a fejem és Krigerta-t figyeltem… – Mondom kilences… – Suttogtam és a palitól átvettem a zacskót, amiből a bónuszt vitán felül odacsúsztattam Krigerta-nak. Megcsóváltam a fejem és figyeltem a forgatagot. – A tizenkettes asztal rendelése elkészült. Menj a pulton kívülre és szervírozd! – Mondtam és már egy másik vendéggel foglalkoztam, aki az ork pálinka varázsáért cserébe egy medált akart rámsózni. Szeretem az érdekes csecsebecséket, de most inkább a pénz hajtott. Jeleztem Boszinak, aki a kellő pillanatban ki is csórta a farzsebéből a medált és hagyta, hogy az illető elsétáljon. Nem éppen tisztességes, de legalább beszerzési áron adott túl rajta. Mikor Boszi mellém lépett és átadta a medált, megsimogattam a fejét.
    – Két sikeres vadászat. Ügyes kislány. Na… Ő most mire készül? – Kérdeztem Boszit, még egy italt töltve neki egy óborból. Kriger macskává változott, a szájába fogta a mikrofont, leugrott a pultról és megindult a színpad felé. Ahogy felért a hangszerek közé (egyetlen vékony hálóinget magán húzva, ami pont nem csúszott le a két mellső lábáról), átváltozott cicalánnyá és úgy kezdett beszélni. Az erősen ittas és a kaszanovai tanulmányokban is erősen érdekelt közönség minden szavát itta, hisz a fekete, csipkés hálóing épp csak annyit takart lecsúszott pántjaival… amennyi pont a kellő titokzatosságot jelentette a hozzáértő szem számára. Elkezdett beszélni és a teremben minden szem rászegeződött. Még csak suttogás se hallatszott, ám én egész másfelé dolgoztam akkor már. Boszira pillantottam, akinek a kupa bor után egész rózsás volt már az arca. – Kicsit figyelj rá, amíg kiszedem a pitéket. – Mondtam és hátramentem a sütőhöz. Mire az első tálca pitét kiszedtem, már nem láttam a pultnál Boszit… “Hát ez meg hova lett?” Ekkor vettem észre. A színpadon állt, az újra és újra megelevenedő hangszereket csitítgatták Krigerta-val és közben ketten markolták a mikrofont, amibe hol egyikük, hol a másik beszélt.

  7. -Amikor töltött a pohárba nekem egy italt, elmosolyodtam, bár egyáltalán nem bírom az alkoholt, sőt botrányosan rosszul, de elfogadtam és kezemben a pohárral figyeltem a szavait. A szavai végére érve megittam az italt. Felderült az arcom, mert kellemetlenül marta a torkom, mégis jól esett. Sóhajtottam, és bólintva elindultam Kriger után, de alig indultam el a lépcsőn, lendületesen szembe jött és el is haladt mellettem, be a pultba és a csengőt kezdte csapkodni vidáman. – Úgy sejtem megtaláltam… -Mondtam Antraxnak, vissza lépve. A csengő hangja eszembe juttatott egy másik hangot, ami még csenghet, átvitt értelemben, ezért oda ugrottam mellé és megfogtam a kezét.- Kedves, kolléganő… Nem kell a hangoskodó részegek mellé erősítés… -Mondtam kedvesen, egy mozdulattal tüntettem el a csengőt, Anthrax kezébe adva.- Bocsáss meg. -Mondtam Anthraxnak, halkabban, majd Krigerhez fordítottam vissza a fejem.- Miért nem rendezel valami interaktív showt… A fődíj lehetne valami egyszerű. Mondjuk egy puszi, vagy egy ölelés valakitől vagy akár tőled… vagy egy italt én vagy Anthrax áll… De ha nem tetszik, az se baj, csak hagyd a csengőt… -Mosolyogtam rá.- Na, tetszik az ötlet? -Kérdeztem Krigert.-

  8. *Szóval természetesen a sors úgy döntött, és talán én is hogy rossz szobába nyitottam be, egy eredeti férfi termetemhez hasonló egyén ült odabent az ágy szélén és így szolt* -Nagyszerű akkor te vagy bizonyára az az északi származású J’orn harcos lány ugye? Mi a neved?- *kicsit megszeppentem de válaszoltam nem tudtam hogy mit szokott Anthrax előadni a vendégeknek* -Őh.. hát igen én lennék az.. a nevem Krigerta!- *Elmosolyodott a férfi majd megszólalt* -Az unokatesómat is pont így hívják, na de akkor kezdjünk bele!- *egy jobbos ütéssel próbált megilletni hirtelen, ami sikerült is neki, majd én ugyan így visszaütöttem neki ami szintén betalált, nem tudtam hogy ilyeneket is szervez a bár tulaja, de minden esetre nem volt ellenemre, ellöktem magamtól a férfit majd felé ugorva állcsúcson ütöttem egy újabb egyenessel, ettől a padlóra esett, két kézzel megfogtam egyik karját lefeküdtem mellé, lábaim közé szorítottam a könyökhajlatát és csípőmet felfelé tolva feszítettem a karját* -Na én nyertem én nyertem!?- *a férfi lekopogta, majd elengedtem a karját, és sóhajtva válaszolt* -Igen te nyertél Krigerta.. nem gondoltam volna hogy ilyen gyors és kielégítő menet lesz, köszönöm… már rég nem volt ilyenben részem.- *elmosolyodva válaszoltam* -Igazán nincs mit, jöjjön máskor is!- *majd felkeltem és sarkon fordulva kimentem a szobából le a lépcsőn egyenesen a pulthoz ahol ott volt Megumi és Lovagja, volt a pulton egy csengő és én azt csapkodva vidáman jelentettem ki a következőt* -Kész az első vendég! Kit kell még kifacsarnom!?..- *közben mögöttem jött le a férfi monoklival a szeme alatt és lila állkapoccsal, bár jobban megnézve nekem is kezdett egy mokka kialakulni az egyik szemem alatt* -Ez nagyon muris volt, nem gondoltam volna hogy ilyen mókás is lehet egy munka olyan volt mintha igazán érezném hogy élek!-

  9. Megsimogattam Boszi fejét és töltöttem neki is egy italt. Mutattam neki egy képet egy szerkezetről.
    – A segítségével nyomon tudod követni a tárgyainkat. A huszonkettes szobában van. Keresd meg Kriger-t és tartsd egy kicsit szemmel! Ne szólj bele, de ne csináljon nagy baromságot! – Megitta az italt és már fel is derült az arca. Beugrott a pult mögé és ő is felsétált. A betanulót figyelve, töltöttem egyet magamnak is… Aztán még egyet, mert VALAKI megitta az előzőt. Szokás szerint nyugi volt, a két veszekedőn kívül senki még egy hangos szót se szólt. (A részegek kivételével, akik a zenére dajdajoztak.) Az étel elkészült, kivettem a sütőből és felvágtam a pecsenyét. Két adagot szervíroztam és kiküldtem a pincérnővel.

  10. -Amikor Anthrax megsimogatta a fejemet elmosolyodtam. Szőrnyű mikbe tud keveredni és miket be tud vállalni. Néha az az érzésem valami nincs rendben a fejében, de végül is rosszat sose akar, többnyire csak megtalálja a baj és nem is mindig ő tehet róla. Sóhajtottam egyet, ahogy kiment, majd rendet varázsoltam a szobában. Így egyszerűbb volt, bár nem igazán szeretek varázslattal megoldani dolgokat. Elindultam és a lépcsőn menet magamra varázsoltam a megszokott barna ruhámat, ami varázs anyagú, így megvéd ha kell. Hasznos szerelés, még a magas sarkú csizma is el van varázsolva. Lényegében lehetne ez az alap szerelésem… Jutott eszembe. Mikor beértem, Anthrax már Krigert koordinálta a privát részen. Meglátva a tömeget körbe néztem. Kriger mint lány? Vele is érdekes dolgok tudnak történni. Ő sem rossz szándékú, csak előbb lő aztán kérdez, mint Anthrax. Bár neki nehezítő a hasadt személyisége. Remekül egymásra találtak ezek ketten. Az egyik pasas kötözködni kezdett egy másikkal. lazán oda sétáltam hozzájuk. Ahogy melléjük álltam azt hitték, hogy rögön kapnak két pofont. Megfogtam két nő kezét és oda húztam őket. Együtt jöttek, de egyedül, nem volt velük kísérő. Kitettem a pultra egy nagyobb tételt.- Vitatkozás helyett miért nem hívjátok meg ezt a két szép hölgyet egy italra, hm? -Kérdeztem. A vita elült és a két pasas is végül egészen jó barát lett. Leültem egy székre a pult végében, ahol mindent látok és nem vagyok útban, majd keresztbe tettem a lában, szoknyám felső részét a lábamra húzva és figyeltem a tömeget, meg vigyáztam a rendre.-

  11. *Az öltözőben elkezdtem felvenni a ruháimat, igazándiból némelyik ruha darabot azt se tudtam hogy hogyan vegyem fel vagy hogy hova való, de a komoly kihívás a melltartó volt* -Az anyudat.. na máááár!…- *nyafogtam hogy feltudjam venni végül alapjáraton csak bekapcsoltam és utána vettem fel , magamra, kicsit nehéz volt, ez után a tükörbe pillantottam* -Hú…. ez vajon mindenkit szép nővé változtatna?… Nem túl nagy és nem túl kicsi, plusz formás cici?.. *megfordultam* -És.. feszes kerek fenék?….- *elkezdtem röhögni az öltözőben és ráztam a fenekemet* -Olyan mint két buborék.. buborék barát amit nem lehet kipukkasztani!- *kacarásztam tovább majd végül csak sikerült felöltöznöm* -Hm.. vajon mi legyen a lány nevem.. a Krigelina vajon jó lesz?.. Nem!!.. megvan! Krigerta!..- *ismét a tükörbe néztem* -Krigerta, te aztán egy találékony, ügyes és okos nő vagy!… hát tedd ki amid van! önbecsülés level 0. jövőőőőők!…- *rohantam a tizenkettes szobához, de megbotlottam egy szőnyeg gyűrődésben, és hasra estem, de valahogy nem vertem be az államat.. nem értettem hogy hogyan lehet ez majd a mellkasomra néztem* -Jaaah.. cicik!.. értem már, hát erre valók, milyen hasznos ütközés csökkentő alkalmatosság.- *feltápászkodtam és az ajtó elé álltam, rajta volt a tizenkettes, jó helyen jártam, benyitottam szépen lassan* -Jó helyre jöttem ügye?- *kérdeztem fülig érő mosollyal*

  12. – Ja és… – A nyakába akasztottam egy medált, amitől hirtelen elkezdett átváltozni, ám ebből már nem látott senki semmit a vendégek közül. – Gyönyörű nő leszel. Ezt a show után vedd fel és egy napig a tiéd… – Felnevettem és visszamentem a pultba.

  13. Megsimogattam boszi fejét és a nadrágom belső szíjazásába elkezdtem betenni a dobótőröket, végül pedig a két handzsárt tettem el egy rejtett szíjazásba.
    – Köszönöm, társam. – Megsimogattam a fejét ismét és a kapucnit felhúzva felmentem. Megláttam Kriger-t, amint épp az itallapot nézi.
    – Nos. Némelyiket tényleg. – Mondtam Kriger-t figyelve és lassan megkezdődött a vendégek özönlése a bárba. Jöttek a megrendelések és Krigernek megmutattam a feljáratot, mert őt rendelték a privát részlegre. – Ott öltözz át. Addig az új lány kisegít pincérnőként. – Mondtam és beengedtem a pult mögé, hogy felmenjen. – A kilences ajtó az öltöződ! A többi vagy vendégszoba, vagy mások öltözője. A tizenkettes privát szobában várnak, úgyhogy siess! – Kitöltöttem neki egy prémium minőségű italt és felküldtem. Remélem meglesz minden.

  14. *Betértem Anthrax bárjába az munkaruhámban amit tőle kaptam, ez nagyjából egy fekete öltönyféleségben merült ki, gondoltam hátha akad munka, kicsit rángatózott az egyik szemem alja de ez a pszichotikus állapotom vele járója volt, nem volt vészes, és talán alig feltűnő volt, hisz alapjáraton eléggé ártatlan és nyugodt vagyok első ránézésre* -Haliiii!…- *rikkantottam amint az ajtón beléptem és azt becsuktam magam mögött a hely számomra eléggé elegánsnak és barátságosnak tűnt, komfortosan éreztem magamat, jó munkahelynek tűnt számomra, kicsit körbe néztem amíg vártam Anthraxra hogy megjelenjen, a kisebb nagyobb hordókat az ablakot, asztalokat és székeket, majd a pultot is szemügyre vettem* -Hasonlít egy fogadóra…- *láttam hogy van emeletre vezető lépcső is mely szem előtt van* -Talán egyben fogadó is lenne ez a hely?…Anthrax!.. itt vagy!?…- *kiáltottam még egyszer majd beálltam a bárpult mögé és neki dőltem nézve az ital kínálatokat* -Úr isten, némelyik pia többe került mint az életem… talán mások életéből sajtolják?…- *futtattam végig tovább a fejemben egyéb abszurd gondolatokat, az elmefuttatásom sose volt a legjobb és mikor ént váltok gyakran újra kell bootolni is*

  15. -Amikor meghallottam Anthrax ötletét kirázott a hideg. Rögtön felmerült, hogy lebeszéljem róla és más megoldást keressünk, de ő így akarta, és el is intézte, így támogattam. Készültem lelkileg a dologra, bár már előre lélekölő volt, csak belegondolni a folyamatba. Sóhajtottam egyet, amikor eljött az idő és lement a fekete piacra, amit kiüríttetett. Lementem vele. Ahogy a kötelek a végtagjaira tekeredtek és kifeszítették már indultam volna leszedni onnan, de nem tettem. Feszültem figyeltem, és őriztem a folyamatot, nehogy az az elmebeteg boszorkány mester próbálkozzon valamivel. Amikor először felsikított és elkezdődött egyszerűen lélek ölő volt tétlenül nézni, amit csinálnak vele. Felsóhajtottam többször, ahogy figyeltem. Őriztem minden pillanatot és amikor gyanús mozdulatot láttam reflexből mozdultam és ragadtam meg a kardom markolatát, ami mellettem pihent, de el is engedtem. Mikor vége lett szinte fellélegeztem. Nagyon aggódtam, hogy minden rendben legyen. Minden rendben legyen? Mégis mi lehet rendbe azon, hogy élve boncolgatja egy pszichopata elmebeteg??? Az hol van rendben??? Fontosabb volt, hogy vigyázzak rá. Mindent megcsináltam amit kellett és vigyáztam rá. A biztonság kedvéért, nem aludtam el, nem is igazán tudtam aludni. Ápoltam és elláttam. Amikor éppen úgy sikerült gyógyítottam is, hogy könnyebben menjen és kicsit gyorsítsam a folyamatot. Nem voltak könnyű napok, de gond nélkül teltek. Alig vártam, hogy végre rendbe legyen. Minden nap ott ültem és figyeltem, talán egy-két órácskára nyomhatott el az álom a széken ülve. Hogy a figyelme is le legyen kötve felolvastam neki könyvből.- Mondd, hogy érzed magad? -Kérdeztem. Mire lejárt az idő, egy örökké valóságnak tűnt, de túl volt rajta. Mire teljesen befejeződött a regenerációja nagy kő esett le a szívemről, megkönnyebbültem, látva, hogy jól van.- Nagyon örülök, hogy végre rendben vagy… Hosszú idő volt… -Mosolyogtam rá fáradtan, de örültem, így máris nem voltam fáradt.- Jó lett az új szerelésed… -Mondtam elmosolyodva, már teljesen normális mosollyal.-

  16. Lementem a piacra, ahol már várt a vénasszony. Ki volt fizetve, és már rég tudta a feladatát. Az egész piacot kiürítettem a művelet kedvéért. Ekkor két kötél a kezeimre és a lábaimra tekeredett és csillag alakba feszítették a testemet egy pentagrammra. A művelet fájdalmasabb része most következett. A varázslat legrosszabb szabálya, hogy ébren kellett maradjak, amíg az egész történik. A balzsam nem volt távol, ám ahogy elkezdett a bőröm leszakadni, tudtam, hogy már nem leszek képes elérni. Egy pár pillanat alatt teljesen elvált a bőr a testemtől. Nem szégyellem. Visítottam, mint egy fürdősk***a… túl sok?… A fájdalom csak ez után következett. A boszorkánymester szemében megláttam a szadista élvezetet, arcán a még szadistább mosoly játszott és ekkor elkezdtek csontjaim is kiszakadni a testemből. A kiszakított csontok pedig átalakultak. A két combcsontom egy-egy handzsárrá, a többi pedig dobótűkké és dobótőrökké vegyesen. Kiválóan éreztem, hogy eltalálok-e velük valamit és ezzel nyomon is követhettem az áldozatom, ám nem volt túl kellemes az elkészülésük. Végül a rúnák bevésése volt hátra. Szinte már élettelen kupacként feküdtem ott, mikor megéreztem a fájdalmat, ahogy szó szerint a csontjaimba vési a rúnákat és a bőrömre varrja a gombokat. Ahogy ennek vége lett. Lejött az egyetlen segítőm, akit beengedtem ilyenkorra a bárba és a testem a balzsamba fektette. Fél héten át tartott a regeneráció… De mintha savban feküdtem volna. Éreztem, ahogy a csontjaim vissza NŐNEK a helyükre, a sebeim beforrnak, aztán pedig a bőröm és a bundám tér vissza eredeti alakjába. Egy remek, csuklyás, kenguruzsebes pulcsit kaptam, farokmelegítő résszel és egy mégremekebb nadrágot gombos sliccel és farokkivágással.