Medusa rejteke

 Eme elrejtett útvesztő egyenesen Medusa a kígyó királynő odújába vezet.

Régen szépsége vetélkedett Pallas Athénéjéval aki megharagudott rá és megátkozta. Így aki egy pillantást is vet rá azonnal kővé válik, ám a veszély ellenére vannak olyan személyek akik vállalva a kockázatot behatolnak eme szobortemetőbe hogy megszerezzék Iliasz köpenyeinek egyikét, mely képes bármit arannyá változtatni, vagy élettelenből élőt varázsolni. A legenda szerint Medusa ezeken a köpenyeken alszik.

195016

Vélemény, hozzászólás?

10 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Medusa rejteke

  1. *Aprót bólintott, jelezvén hogy megértette a varázs működését.* -Biztos jó ez a mó..!- *És már gyömöszölték is le a torkán a nem épp kisméretű kígyót. Élettelen szeme most vadul kezdte ontani magából a könnyeket a kellemetlen érzésre. Mikor Medusa végzett, Dimitri a földre seggelt, tátott szájjal és nem kevés törést szenvedett állkapoccsal. Először a szemét törölte meg, majd egy jól irányzott mozdulattal visszahelyezte rágószervét a helyére.* -Khm… köszönök mindent.- *Zárta le végül a beszélgetést, majd feltápászkodva elindult, s meg sem állt a kijáratig…*

  2. – Pedig jó magaviselet miatt nemrég szabadultam.  Ám legyen. Átadom a hatalmam egy részét de csak kétszer fogod tudni használni. Egy hónapod lesz hogy elintézd a lidérced. Utána az erőm szertefoszlik. * Kezem nyújtottam majd  egy kígyó vált ki az alkaromból és egyenesen Dimitri felé meredt.* – Nagyra nyisd a szád. * Nem vártam meg még megteszi rávetettem magam majd kifeszítettem a száját és a kígyó egyenesen a gyomráig lecsúszott. * – Attól tartok ennél barátságosabb megoldás nem volt és a törött álladat is igazán sajnálom. * Persze a sajnálat egy csepp jelét se mutatta.*.- Most jól figyelj mert csak egyszer mondom el. A letakart szemed a kulcs. Kéken zölden izzik fel mikor a hatalmamat aktiválod. Csak gondolj a benned lévő kígyómra vagy rám és máris kinyílik a gorgó szeme. De ha nem koncentrálsz eléggé akkor a kőbörtön átmeneti lesz. Nem szokásom másoknak átadni az erőm. Te vagy a második akit megajándékozom vele. Közel kell lenned a lidérchez és csak rá összpontosíts különben mindenki aki a szemed elé kerül kővé változik. Ha nincs szükséged az erőre viszont akkor csak hagyjad távozni magadból azt a szerencsétlent. Vagy megvárod még magtól eltűnik. Te döntesz.  Kérdésed van?  Ha nincs akkor távozz. És küldj egy képeslapot hogy sikerrel jártál vagy sem. De a szobor is megteszi vagy a fejed. Nekem mindegy csak szuvenír legyen. * Hangos nevetés közben az egyik nagy szoborra másztam majd elfeküdtem.* – Sok sikert meg mindent amit ilyenkor mondani szokás.

  3. *Aprót bólintott, majd sóhajtva guggolt le a földre, s ujjai közé kapott egy csontot.* -Mond, szerinted kockáztatnám a kővé változtatást… csak hogy megpróbáljalak átverni? *Halk kuncogás hagyta el ajkait, majd elpöccintve a csontot felegyenesedett.* -Egyenlőre nem tudom merre lehet. Szerte a szigeten érkeznek bejelentések vámpírtámadásokról. Biztos meghagyta a kis bábjainak hogy mozogjanak széles körben a feltűnés elkerülése végett…- *Tenyerét ajkához érintve oldalra döntötte fejét, mire visszhangozva roppant ki pár nyaki csigolyája.* -Viszont tudom, hogy idővel biztosan felfog tűnni… épp ezért lesz szükség a kővé változtatás hatalmára minden percemben, hogy ne sikerüljön neki a meglepetés támadás…- *Majd letekintett a csont tarkította talajra, s lehunyta szemét.* -Nem szeretném hogy odakint lófrálj. Megszüntetni ezt az átkot eléggé körülményes. Szóval… nem te kellesz nekem… Csupán az erőd…-

  4. – Szóval ha jól értelmezem egy Lidérc ősvámpír erővel szórakozik és azt akarod hogy változtassam kővé? Furcsa kérésed van. * Hátat fordítottam neki majd körbe néztem* – Kezdem unni ezt a lepusztult helyet. Idejét sem tudom hogy mikor jártam odakint. De… * Ekkor hirtelen megfordultam és a kígyók mint amik a testemen voltak az arca felé meredtek.* -Ha átversz akkor téged is kővé változtatlak a szigetlakókkal együtt. Szép kis gyűjtemény lenne a kertemben. Úgyis olyan magányos vagyok. Ezért vannak ennyien. * Ekkor arrébb mentem és a beszűrődő fény felé mutattam mely megvilágított egy szobortemetőt. * – Nos hol van ez a lidérc?

  5. *Apró mosoly futott végig száján, de szemét csukva tartotta.* -Egy Lidérc ólálkodik a sötétben. A neve Leonard. Akashiya Rosarionak, az ősvámpírnak ellopta a képességét, mivel új vámpírokat teremthet. Nem tudom mi volt ezzel a terve, de félek játszadozása ezzel a hatalommal könnyen a sziget végét jelentheti. Megakarom állítani, de egy lidérchez képtelenség hozzá érni, míg ő nem akarja. Viszont…. az átok, melyet Athéné rótt rád olyan hatalommal ruházott fel, mellyel élőt, holtat, és érinthetetlent is egyaránt kőbörtönbe zárhatsz az idők végezetéig.-
    *Majd lassan kinyitotta szemét, és óvatosan tekintett a kígyók úrnőjére. Halott lélektükrében elszántság szunnyadt.* -Erre az erőre van szükségem, ha véget akarok vetni a lidérc terveinek.-

  6. * A hallottak alapját egy másodpercre megálltam majd a kígyók körém gyülekeztek.* – Segítséget ? Tőlem? Mégis mit akarhat egy Élőholt egy magamfajta nőtől? * Azzal nem messze megálltam tőle és a jobb kezem alatt végig sikló kígyót felemeltem és megsimogattam.* – Hidd el ha akartam volna már rég halott lennél csak egy pillantás lett volna az egész de nyugodtan rám nézhetsz ma jó napom van. * Furcsa mosollyal néztem végig rajta .* De kérlek fejtsed ki jobban mi lenne az ami fenyeget engem és a kicsikéimet? Az alvilág valahogy már fele olyan erős sincs mint régen. Így nincs mitől tartanom hacsak nem a tartarosz mélyére akarnak száműzni ismét.

  7. *A női hang szinte suttogva lengte be a teret, de még Dimitri halott teste is libabőrös lett a belőle áradó, vészjósló érzéstől. Aprót sóhajtott, majd összeszedve gondolatait beszédre nyitotta a száját.* -Azért jöttem, mert a segítségedet szeretném kérni. Halálról beszélsz egy halottnak, de te is ugyanúgy féled az alvilágot. Máskülönben nem menekültél volna fel erre a repülő szigetre a többi mágikus lénnyel…- *Várt egy kicsit, majd folytatta.* -Viszont nem lelehetünk békét itt sem. Veszély fenyeget mindnyájunkat. Egy veszély, ami lehet téged is elfog érni…- *Szeme csukva maradt, csupán tekintetével követte a nőt, legalábbis amennyire betudta mérni a helyzetét.*

  8. * Egy idegen szaga lengte be a barlangot mely felébresztett álmomból. A körülöttem lévő kígyók nyelvet öltve néztek egymásra majd rám.*

    – Igen drágáim friss hús… De lehet szoborként jobban festene… * Végig simítottam a kígyókon majd parancsba adtam hogy szerezzenek némi információt a betolakodóról. Én a sötétségbe burkolózva vártam hogy megpillantsam az illetőt. Fejem a magasba emeltem majd kinyitottam a szám. Test adottságaim sokkal inkább voltak kígyóhoz hasonlóak mint emberhez így a szaglószervem is kifinomultabb volt. * – Ki vagy és hogy mersz ide belépni? Ha erre a helyre merészkedsz tudod mi vár rád… Vagy tán nem a halálra vágysz? * A fal mentén közlekedtem a sötétbe. Néha a testemen lévő kígyók felé martak.*

  9. *Az üreg gyomrában, Dimitri útja kacifántosan vezetett egyre jobban a föld mélyére. Ahogy a körülötte tekergő kígyók sokasodtak, úgy lelt egyre több csontvázat is maga körül. Néhány kígyó hirtelen harapott a húsába, de mérgük hatástalan egy olyasvalakinél, kinek már nem ver a szíve. Magabiztosan folytatta útját, s jó pár órájába bele telt, mire meglátta a fényt az út végén. Egy hatalmas csarnokba érkezett, mely inkább épült csonthalmokból, semmint kőből. Fölülről halovány fény világította be a terem közepét, ott állt meg.* ~Egyenlőre semmi nyoma…~ *Tekintett körbe lassan, majd lehunyta szemét.* -Jöjj elő, bárhol is légy!- *Szólalt fel hangosan, s rekedt hangja visszhangozva járta be a környező alagutakat.*

  10. *A tudás csarnokban tanulmányozott könyve segítségével nemvolt nehéz dolga ráakadni a rémségek erdeje mélyén szunnyadó odúra, mely egyenest a kígyók úrnőjéhez vezetett. A hatalmas üreg szájánál lézengő fiú hamar észre is vett néhány siklót, kik lustán csusszantak arrébb talpa mellett. Egyszem szabad szeme összeszűkült.* ~Biztos jó ötlet ez?…~ *Gondolta végig ismét a kis tervét, ami talán egy végzetes találkával fog ma este végződni. Bár nemvolt rá különösebb szüksége, mélyet sóhajtott, majd aprót bólintva ugrott be egyenest az üreg szájába.* -Valamit valamiért…-