Vidámpark

Végre ide értél! Üdvözöllek a vidámparkban ahol ismét gyermekké válhatsz. Ne habozz kipróbálni a hullámvasutat és az óriáskereket sem.

 

Vélemény, hozzászólás?

302 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Vidámpark

  1. *Miután mindent lerendezett Anthrax elkezdtünk pakolni. (Már aki.) A pakolás befejezésével felkellt a nap. Gyönyörű volt. Majd a farkas bőrbe bújt barátunk megette az elfogott izét. Kicsit meglepődve néztem rá majd elmosolyodtam mikor is vissza változott emberré és a ruhái mellé ledőlt. Anthrax felöltöztette és Megumihoz ment. Megumi belékarolt. Én oda mentem a farkashoz és a többiekre néztem.*
    -Elviszem valahova, hogy nyugodtan bírjon aludni tovább. És nehogy itt találjanak rá a dolgozók.
    *Bólintottak egyet és elindultak együtt. A farkast árnyékba vittem és elteleportáltam magunkat a vidámparkból.*

  2. *A számomra újonnan megismert személyek mind szorgosan dolgoztak, látszott rajtuk hogy érdekelte őket mások java is, próbálták helyre állítani a károkat, napfelkeltére végeztek a kemény munkával kicsit izzadt és büdös is volt mindenki, én pedig a nekormanta letüntetésével.. vagy inkább elfogyasztásával voltam elfoglalva, mire ők végeztek, az én számból már csak a nekromanta nagy lábujja lógott ki.* -Bosi srások, nám táhetek lola, éheh holham…- *rágcsáltam közben teli szájjal, de érdekes látványt nyújthattam mivel ezúttal csak a fejem és a mellkasom változott át hogy könnyebben lenyelhessem amit eszek, rajtuk kívül nem látott engem senki, nem volt cink annyira a dolog, visszaváltozva a ruhám mellett amit Athraxtól kaptam meztelenül összekucorodva aludtam el.

  3. -Kriger reakcióján azt gondoltam, hogy Ez normális? Mégis hová kerültem én? Tovább próbáltam leszedni a bilincseket, amiben Izu is segíteni próbált. Amikor kiakadt és elkezdett mindenkit helyre tenni és kiosztani megálltam és figyeltem rá. Milyen kis méregzsák, de igaza van. Ahogy Lovagom felém lökte és ő a ruhám széle alól szedte elő a kulcsot kissé elpirultam, nem maga a hely miatt, az nem zavart, csak többen voltunk kettőnél. Még a nekromanta is furcsán nézett Izura, ahogy őt is helyre tette. Végül mikor lekerültek a bilincsek és Lovagom megpuszilta a térdeimen a kis sebeket elmosolyodtam és figyeltem, ahogy vissza megy és elkapja a nekromantát. Felálltam és körbe néztem, hogy ne legyen semmi gond. Addigra Lovagom megszokott habitusával lerendezte a nekromanta kérdést. A szavain kuncogtam a helyzet ellenére, ahogy a nekromantát osztotta ki. Amikor lekötötte és az már ártalmatlan volt, kisétált és a fülhallgatót a fülébe tette. A többiek neki indultak újra rendet tenni, én pedig hátulról a vállára támaszkodtam, megölelve vállait, és kihúztam a fülhallgatót.- A Lovagok mindig hősök… tudtad? -Súgtam a fülébe, arra utalva, hogy ki és kinek a hőse, majd adtam egy csókot arcára, és segítettem a többieknek. Én varázslatot is használtam, így könnyebben ment. Mire felkelt a nap és a nap sugarai ránk terültek, már kész is voltunk. Kicsit megborzongtam, mert picit hűvös lett, és a kellemes szellő is meglibbentette a hajunkat.-

  4. Repülés közben elvettem a bilincset Izu-chan-tól és elcsíptem a ruhát is. A kulcsot Boszi ruhájának széle alól előhúzva kibontottam a bilincseket, felültettem az asztalra és adtam egy-egy puszit a sebekre. Ekkor vissza repülve a köpenyt a csomagból Krigerre húztam, végül pedig egy bilincset a lény karjaira csaptam, aztán egy másikat a lábaira. Végül csak ennyit mondtam:
    – BILINCS! – Mutattam Kriger felé, akinek a szája kitárult és kijött a bilincs. Az utolsó bilincset a nyakára csaptam és a szabad karikát megfogva az asztalra csaptam barátunkat. Mikor nagyot koppant, éreztem, hogy jól működik még most is a bilincs és más viszonylatba helyeztem számára a kézfejek állását… – Remélem van fotód, mert az arcodat emlékezetből összerakni csúnya dolog lesz. – Ekkor karmoltam fel kezeire egy varázsformulát. Ahogy a formula működésbe lépett, leszedtem a bilincset és a többiekre néztem. – Most nem sok mindent tud tenni, ám ő a felelős az itteniekért. – Betettem a fülhallgatómat, kisétáltam és csak néztem, ahogy társaim tettei végett a vidámpark visszanyeri a régi, boldog színes alakját.

  5. *Meglepve figyeltem ahogy Anthrax neki ugrik a fogalmam sincs minek és aztán bilincseket vágott hozzánk. Az egyik Megumin kattant, a másikat lenyelte drága volt farkas barátunk és a harmadik a kezemben volt.*
    -És én ezzel mi az istenit kezdjek!?
    *Vágtam Anthraxhoz nagyon “kedves” mondatomat. Megumira néztem és oda mentem végül hozzá, hogy valahogy leszedjem azt az istenverte bilincset róla. Nem nagyon akart engedni a bilincs és “kicsit” kezdtem ideges lenni.*
    -Anthrax! Remélem van ehhez valami kulcsod, mert, ha nem Megumi így marad örökre, mit egy partra vetett hal!
    *Mutattam az előttem heverő lányra és kicsit szúrósan néztem farkas bőrbe bújó társunkra is ahogy beszélt azzal az izével vagy mivel.*
    -Na jó! Most mindenki megál! Még te is! Nem tom ki vagy, úgy hogy bocs! Nézd el nekem!
    *Mondta az ismeretlennek, majd Anthraxhoz oda mentem. Felszedtem a földről és Megumihoz dobtam.*
    -És most szedd le róla mielőtt tényleg hal lesz szegényemből.
    *Néztem mérgesen rá és a megbilincselt áldozatunkra mutattam megint.*
    -Ti addig dumáljatok amég én ezt elintézem!
    *Biccentettem barátaim felé mérgelődve.*
    ~Esküszöm, ha ez is egy támadás lesz kinyirok még ma valakit!~
    *Puffogtam magamba.*

  6. *Szinte könnyes szemekkel fogadtam el a ruhát és az állásajánlatot, de mire elkezdtem volna felöltözni, Anthrax elindította a következő fázisát csapatmunka építő programunknak.* -Úh… betűtésztából összerakott lánc, a kedvencem!- *a lánc végét benyeltem, majd leküzdöttem a torkomon, csörögve ért le a gyomromba, majd hogy a maradék láncszemeket is elfogyaszthassam, megindultam a hátralévő része felé, ami Athraxig vezetett, és megpillantottam a nekromantát* -Úh… nem vagy jó fej ugye tudod?- *a nekromanta kérdően nézett rám* -Te szellem vagy?…. azt mondják hogy nem olyan rossz a túlvilág, nem sokan jönnek vissza panaszkodni, te miért jöttél vissza?.. a bor ott szoba hőmérsékletű?- *tettem fel kíváncsi kérdéseimet* -Várjunk csak.. te csak egy kivetülés vagy?.. nem is vagy igazi szellem?.. Csaló vagy!.. Én legalább hús és vér mivoltomban jelentem meg itt előtted te meg azzal se tisztelsz meg hogy személyesen gyere el ide?..- *kezdtem ismételten kissé zaklatott lenni pucéran kihúztam magam és ökölbe szorított kézzel a mellkasomra vertem* -Egy férfi társaságában legalább igazán viselkedhetnél illő módon!.. *mondtam én aki meztelen*

  7. -Nem is néztem Krigerre a vissza alakulása miatt. Elég furcsa és össze-vissza srác, de kétség kívül jó indulatúnak tűnik. Csak megettem a hamburgert. Amikor Anthrax a telefonomat vissza csúsztatta nekem lepetten néztem rá. Te megadtad a számom neki? Megeszlek, Anthrax! Gondoltam magamban eltéve a telefont. Izumi szavain elmosolyodtam, de aztán kicsit furcsán hangzottak a szavai, ahogy a meghalásról beszélt. Ahogy Anthrax felugrott azt a hangot hallva, a kérdésének feltétele után és ráugrott a semmire, indultam volna segíteni. Felpattantam és léptem volna, amikor is a bilincs kattant a lábamon és azzal a lendülettel estem hasra.- Ohh! … Ez vicc? -Kérdeztem. Beütöttem a térdem, ahogy először térdre, majd hasra estem, ráadásul megint elment az erőm.-

  8. Krigernek egy csomagot csúsztattam a földön, benne egy elegáns felöltővel és egy szerződéssel, miszerint a báromban fog dolgozni és amíg törleszt, csak fél bért kap.
    – Bocs, Boszim… – suttogtam és visszaadtam a tőle csórt mobilt. – Nekem nincs telefonom… Se gépem. De hol a nekromanta feje, ami megfertőzte a helyet?
    – Itt! – Hallottam egy ősi hangot a terem másik feléről. Ekkor rávetettem magam, de átzuhantam rajta és ezért hátraküldtem a három bilincset a társaimnak. Ebből az egyik kattant valakinek valamijein… “Te jó isten…”

  9. *mikor Anthrax a kezembe nyomta a hamburgert kicsit undorodva néztem*
    ~Mégis honnan a francból szerezte ezt!?~
    *kicsit habozva de belekostóltam és meglepett az íze, de azért még mindig gyanakodtam*
    -Azt hogy az istenibe tudtad megenni!?
    *néztem a már vissza változott fiúra végül elnevettem magamat*
    -Látom neked is van egy pár dologhoz tehetséged!
    *mosolyogtam már és az égre emeltem tekintetemet*
    -Hosszú volt ez a mai nap. Miért támadtak ránk?
    *az eddigi hangulatomnak annyi lett és nem néztem senkire csak az eget figyeltem*
    -Nekik az idejük leáldozott. Csak újjabbak jönnek helyettük. Újjabb generációk akik erősebbek lesznek.
    *vettem egy mély levegőt és lehúnytam szemeimet,majd elmosolyodtam*
    -De mi sem hagyjuk annyiban!
    *néztem végig a többieken*
    -Amit tudunk azt megtesszük. Ha kell meghalok, mint azok akik engem védtek.*kezemmel barálkodtam és inkább újra az eget néztem…nyugtató volt a számomra mindig is*
    -És most mit csináljunk?

  10. *Mindenki egyben maradt, legnagyobb veszteségnek a hajat írtam volna fel a mai nap során, ráadásul a lakmározásom után egy kis nasit is kaptam, szép lassan nyertem vissza eredeti formámat, és mivel a legendák miket ezekről a folyamatokról hallottam félig meddig igazak voltak, kissé meztelenre sikeredett a hajnali órákban való nassolás.* -Szóval.. Anthrax ugye?.. mond csak mennyi idő mire a ruhám is újra beborítja a testemet?..- *néztem rá kérdően* -Francba mindig elfelejtem hogy az nem a részem… ezért is felejtem el mindig kimosni a ruháimat.. mondjuk azt tapasztaltam hogy ha nem hányom le akár fél évig is egész jól bírja a kiképzést…- *majszolgattam tovább a hamburgeremet* -Öltözéket tudnátok biztosítani nekem kérlek? Kriger kissé fázik…. De jó ez a hambi, szinte olyan finom hogy már a puszta létezése is bűn… akár egy boszorkányság is lehetne.. igaz-e?- *böktem meg könyékkel Megumi oldalát kissé parasztosan* -Ilyet csinálhatnánk máskor is nem egyeztetünk telefonszámot?.. Athrax veled meg főleg, tudod te jól hogy mi miatt, jó fej vagy te…- *kerestem a telefonomat* -Nem csörgetne meg valaki?…. 06 70 ********..- *mondtam a telefonszámomat, Athray megcsörgetett és a hasamban csengett ki a telefon* -Banyek…..-

  11. -Kriger kiakadására kicsit meglepődtem. Nem éppen így terveztem, de végül is, így is jó. Amikor a boszorkány fejét a szájába vette, az meg sikítozott nem éppen volt jó a fülemnek, de nem is bántott annyira, és össze roppantotta félre pillantottam egy kicsit. Micsoda… barbár… Gondoltam miközben a fejét majszolta. Nem szeretem az ilyesfajta barbárkodást, és valamiért nem igazán vagyok meglepve. Nem szóltam semmit, ahogy E/3 személyben azt mondta sajnálja. Mivel már a barbár részen túlesett a többi részt lakmározva már vissza néztem rá, aztán Izura és bólintottam a kérdésére, hogy jól vagyok. Anthraxot kerestem, mert ő eltűnt és zavart, hogy nem tudom merre van és mi történik vele.- Ne is mondd! Ez szörnyű! … -Fogtam meg a hajam és néztem az egyenesre vágott hajam, ráadásul jó darabot le is vágott belőle, ami miatt külön mérges voltam. Végül, mikor Anthrax elő került, össze nevettem Izumival. Leültem a hamburgerrel, habár az én orromat nem tudja átverni. Éhes voltam az igaz, és nem szaglásztam amit a kezembe adott. Leültem Izumival, Kriger mellé. Én Anthrax felőli oldalon ültem le.- Te nem eszel Anthrax? -Kérdeztem felé nyújtva egy hamburgert. Enni kezdtem a sajátom, jól esett végre enni.- Azért szép volt Kriger… -Mondtam végül, a végére el is mosolyodtam, ahogy vissza változott. Lassanként már kezdett világosabb lenni, tehát túléltük az éjszakát, hiánytalanul.-

  12. Kezemben négy tálca hamburgerrel visszatértem és szétosztottam a lányok és kriger közt…
    – JÓ ÉTVÁGYAT MINDENKINEK!
    Kiáltottam és az utolsó hamburgert is kiosztottam… Egy szót se szólva semmilyen alapanyagról… Kriger-nek adtam mellé egy zacskó füvet és halkan csak ennyit mondtam:
    – Ötszáz arany lenne, az… ehm… “erősítéssel” együtt… – Szóltam, hogy csak ő hallja és ahogy lassan visszaváltozott, örömmel figyeltem. Lassan én is átváltozhatnék, de akkor nem tudom egyik hölgyet se vinni… “Mindegy”… Fedezékbe ugrottam és átváltoztam. Felöltöztem és előjöttem.

  13. *Anthrax megmentése után minden felgyorsult és azt látom ahogy bemegy a kastélyba és elkapja az egyik banyát és eltűnik vele…Megumi kérését teljesítve pedig megláncoltam egy másik banyát, de azt Megumi elintézte nagy nehezen..az utolsó banyának pedig a farkas éhes farkasunk (:D) megette és a semmit kínálta fel nekünk amin nevetnem kellett*
    -Jól laktál?
    *törölgettem nem létező könnyeimet és már csak Anthraxra vártunk mert még mindig nem jött meg*
    -Jól vagy Megumi? Szép hajad lett!
    *néztem végig haját aminek az alja egyenes volt*
    -Nagyon jól áll ez neked.
    *mászkáltam körülöttem mert hibátlanul volt levágva*
    -Ilyen pontosságot se láttam még.
    *mosolyogtam rá kedvesen és farkasunkra néztem*
    -Ugye ő még vissza változik majd?
    *mutogattam rá…hirtelen a sötétségből előlépett Anthrax aki győzelem ittas mosollyal nézett ránk*
    -Ezt meg mi lelte? Tán szívott valamit?
    *értetlenűl nézem az emlitettet és Megumival össze nézve elnevetjük magunkat*

  14. *Anthrax megmenekült és egy támadást is kikerültünk, majd a három támadóból kettőt el is intézett a lovag, egy maradt akit a lányok gyors földhöz is kötöttek, védte valami, de az egyik lány megtörte a védelmet, a föld meghasadásával, de ez ugyan azzal is járt hogy kissé beleremegett a talaj, melynek következtében a füves joghurtomat elejtettem és az kiborult, egy pillanatra megállt a szívverésem.* -Teeeeeeeeh… TEEEEEE!…- *Az utolsó megmaradt földre kényszerített boszorkára néztem habzó, nyáladzó szájjal, szinte az összes fogam kilátszódott a számból annyira vicsorítottam.* -Miattad borult ki a joghurtom… mindennek megvan az ideje.. a maga ideje!!!… ideje van az az evésnek, ideje van az aratásnak s a szaggatásnak, ideje van a háborúnak, ideje van a békének, ideje van a gyógyításnak!….. és ideje van a mészárlásnak…- *szinte hallani lehetett azt ahogy mérgemtől fortyogva lüktet a szívem, nyálam tócsákban állt a lépteim nyomában, ami pedig még nem ért földet az államon vagy a mellkasomon csorgott lefele, a gonosz boszorkához érve, elkaptam a nyakát, szemmel láthatóan eléggé finoman és úgy emeltem fel a nyakánál fogva hogy még csak nem is fuldokolt.* -Gyengéd leszek hozzád, akár csak te a gyomromhoz!- *Bekaptam a fejét, a boszorka sikoltozott mikor koponyáját az agyaraim lékelték, majd összeroppant a feje, én pedig kezdetét vehettem a lakmározásnak* ~Kriger.. a brutalitástól eltekintve, most nem is tettél rosszat~ *eszegettem tetőtől talpig lefelé haladva a boszorkát, a többiekre figyeltem akik kicsit bámultak reám, eszembe jutott valamit* -Oh bocsánat, milyen udvariatlan is tudok néha lenni, kértek?.. Ami a tiétek az az enyém is…. vagy nem is így van?….- *gondolkodóra váltott az arckifejezésem, majd beugrott hogy mit akartam mondani* -Ami az enyém az a tiétek is!.. ez az!- *mér kínáltam is volna fel nekik azt amit még meghagytam.. de szembesülni kellett vele hogy már megettem a tetemet.* -Oh… Kriger mélységesen sajnálja…-

  15. -Ha ráértem volna foglalkozni Kriger joghurt szerző harcával, akkor valószínűleg fetrengve nevettem volna rajta, de jobban lefoglalt Anthrax kiszedése. Ahogy Izmi oda dobta a láncát, ketten már könnyebben kihúztuk, így ahogy kijött abból a fekete izéből odébb is vittük. Mikor elrántott és valami levágta a hajam igen nyűgös lettem tőle, de volt fontosabb dolgunk is.- A HAJAM! -Morogtam körbe pillantva, majd megláttam a boszorkányokat. Mire Anthraxot gondolkodásra intettem volna, máris ajtóstól rontott a házba és indult a boszorkányoknak. El is kapta az egyiket és berántotta valahová. A másodikat egy lábszár csont találta el.- Izumi… láncold meg azt a boszorkányt! -Mutattam az utolsóra, mert az éppen egy igét mormolt. Miután Izumi megláncolta neki rontottam és hirtelen teremtem ott és ketté akartam vágni, de egy földre rajzolt csapda fala utamat állta és elröpített vissza.- Valahogy meg kell törni a kört… -Gondolkodtam el. Az egyik lábam a földre dobbantottam, mire a boszorkány alatt szétrepedt és kicsit megnyílt a föld, így a kör megszakadt és már nem védte semmi ellenünk.-

  16. Fuldokolva a hátamra fordultam és megengedtem magamnak egy oldalpillantást, minek köszönhetően még ki tudtam rúgni Kriger lábát, aki el is terült, és el tudtam rántani Boszit és Izu-chant. Egy villanás volt csupán, de Boszi hajának a végét levágta, ami még a levegőben volt… (Épp ideje volt… Y alakú darabok szálltak szanaszét.) A zombik nagyrésze nyaknál kettévágva esett össze, aztán belesüllyedtek az árnyakba. Én egy zacskó füvet nyomtam Kriger markába.
    – Fogd! Keverd bele a joghurtodba, ha mindenképp meg akarod enni… De… Az ott talán jobb lesz neked… – Szóltam és fejemmel a három boszorkány felé intettem, akik feltehetőleg az előző varázslatért is feleltek. Felugrottam és a boltívek kezdeténél található minimális kiszögellést kihasználva végigszökelltem, aztán rávetettem magam az egyikre és elvonszoltam egy sötét zugba, úgy, hogy senki se látta merre megyek. A következő pillanatban a másodiknak egy lábszárcsont zúzta be a koponyáját… Egész úgy nézett ki, mint Frankenstein Szörnye….

  17. *Anthrax felkapott és a kastélyt rohamoztuk meg mindannyian, majd bedobott a kastélyba mikor merülni kezdett*
    -Anthrax!
    *aggódva figyeltem ahogy Megumi oda megy és próbálja kihúzni*
    -Túl sokan vannak!
    *a fejemet fogtam és elkezdtem begyógyítani sebemet…elvettem kezemet és a láncaimmal megfogtam Anthraxot*
    -Megumi! Egyszerre húzzuk ki!
    *kiáltottam oda és nagy nehezen de sikerült kihúznunk, majd távolabra vittük*
    -Jól vagy?
    *fogtam meg hátát és körbe néztem*
    -Most mit csináljunk?
    *néztem mindenkire*
    -Ha azt meg akarod enni akkor használd a körmödet!
    *sóhajtva néztem szerencsétlent míg azzal a joghurtal bénázott…már fájt nézni amit művelt*
    -Ha ez az ötlet nem tetszik ott a nyelved! Használd azt kanálnak!
    *csaptam fejemre, mert érdekes mutatványt csinált itt nekünk*

  18. *Egész irányítható voltam reagáltam a külső ingerekre, Anthrax utasítását követtem, de mikor bakot tartott, már elvesztettem a fonalat, figyelmen kívül hagytam, és egy stand romjait pillantottam meg a zombik szőnyegként vonuló hordája alatt, egy kifőzdének tűnt.* -Az az éhség felemééészt!!!!- *nekirohantam a zombiknak de ezúttal faltörő koshoz hasonló módon, félrelökve őket, néhányuk megtépkedte a bundámat, a standhoz odaérve bebizonyosodott hogy tényleg egy kifőzde volt az, de csak egy joghurtot találtam ott… kerestem hozzá egy kiskanalat, közben a bódé darabjait hajigáltam a zombikhoz, meglett a kanálka, kibontottam egyik karmommal a joghurtot, majd a kiskanalat próbáltam meg rendeltetés szerűen használni, de nem ment mindig két karommal sikerült a kanalat megfogni és leejtettem vagy pedig a saját ujjamat szúrtam meg a karmommal.* -WWWWÁÁÁÁÁH!… ez elfogadhatatlan!!!!- *még egyszer megpróbáltam, de az egyik zombi kiharapta a kezem közül a joghurtos poharat.* -Hogy az anyád úr istenit, hogy nem szeded ki a zokniszöszt a lábujjad közül, mert neked sokkal jobban kell mi!? Téged az a joghurt nem táplál te kretén!..- *lekevertem egyet a zombinak, egy csicskapofont visszakézből* -Te… mon.. go..lid.. i..di..ó..ta- *minden egyes szótagnál kapott egy pofont a zombi, mire kiesett a szájából a joghurt, látszólag sértetlenül, de ez után egy pókzombi rabolt rá* -Ti szórakoztok velem!?… A szukáimmá teszlek titeket!!!- *már eléggé dühös voltam, végül a zombi fél arcával együtt ismét megszereztem a joghurtot* -Édesanyád lett volna joghurt te.. anyud kenyérpirítójával szórakoznál a fürdőkádban nem pedig velem, hogy fognád a kezemet a végső pillanatokban a villamosszék által ölnének meg engem!- *szemeim amik eredetileg kékek most szinte vérben forogva izzottak, és eléggé durcásan, morogva mentem vissza a merülő Anthraxhoz és Megumihoz.* -Egy joghurtért ennyit kelljen küzdeni… a kanalat ott hagytam!- *ütöttem, karmoltam a saját szőrös fejemet ,enyhén lekopaszított de még enyhén bundázott testemmel remegve álltam, szinte összezuhantam*

  19. – A farkas tombolását látva én erősen elgondolkodtam, de sok időm nem volt rá, mert egy zombi aki éppen hozzám közelebb került elő megragadott és a vállam akarta megharapni. Gyomron könyököltem, amivel ellöktem, közben hátra rúgva, éppen ott találtam talppal elrúgni, ahol a férfiak kincse szokott lenni, habár a zombinak mindegy volt. Mire nekem jött volna ismét a kardommal ketté vágtam. Izumira figyeltem, ahogy a láncait mozgatva harcolt. Mikor felrepült és hozzánk beszélt követtem őt félszemmel.- A HAJAM! -Ordítottam rá felháborodva egy zombira, aki a hajam kezdte rágni, majd olyan balost kapott, hogy szó szerint elrepült. Ekkor vágott fülön az éles sikoly, amitől összerándultam és megráztam a fejem, majd morogva megmasszíroztam a füleim. Habár amikor láttam Anthraxot mit művel kicsit nevettem. Amikor azonban egyre többen lettek és beszorítottak volna minket, elindultunk a kastély felé. Anthrax hozta Izumit, így én is követtem őket. A pókszerű zombik elég okot adtak, hogy ne maradjak le. Nem tetszett, ahogy Anthrax süllyedni kezdett, az meg pláne, hogy bedobott a kastélyba.- Anthrax! … Izumi… menjetek beljebb… -Mondtam Izunak és démonságom kihasználva, lebegve elkaptam Anthrax kezét mielőtt elsüllyedt volna és húzni kezdtem.- Ne hidd, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlünk! -Morogtam, de nehezen jött, a csápokat látva nagyon is rossz előérzetem támadt, de eszembe se jutott elengedni.-

  20. A sikoltás az én torkomból hallatszott, nőket megszégyenítő élességgel. Levettem a szétszakadt cipőm maradékát és azzal csapkodtam a farkamat simogató, hörgő zombikat. Kitéptem a torkát többnek is aztán elindultam az adott irányba Izu-chan-t a hónom alá húzva és jeleztem Kriger-nek, hogy fedezzen és kövessen. Ekkor láttam meg a sátrak falán végigfutó pók szerű, fekete, gyors és ugráló zombikat. És jöttek a pók-zombik, mi meg rohantunk a kastély felé. Igyekeztünk nem vért juttatni a szánkba, és Izu-chan fején a vérző részt teljes tenyérrel takartam, hogy nehogy véletlen egy csepp vér is jusson bele… Ekkor értünk el a kastély árnyékába és lassan elkezdett folyni alattam az árnyék, én meg süllyedés közben behajítottam a két lányt és bakot tartottam a másik vérfarkasnak, hogy be tudjon ugrani… Eltakarták előlem a látképet a becsukódó ajtók és abból, hogy a zombik nem léptek a kastély árnyékába, egyre rosszabb előérzetem volt. Főként amikor mögöttem csápokat hallottam.