Vándor kereskedés

Egy aprónak tűnő vándorszekérnek néz ki kívülről de ha valaki belép egy tágas  szoba nyílik a szeme elé. A kocsi tulajdonosa Bler egy bölcs boszorkány aki kuruzslásból él. jó pénzért mindent be lehet nála szerezni. De felelősséget nem vállalunk a következményekért.

Konachan.com - 112782 sample

 

Vélemény, hozzászólás?

54 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Vándor kereskedés

  1. – Nem, ne aggódj a tempó miatt, de hálás vagyok a gyorsaságos miatt.
    Leszállok a hátáról, majd nyújtózom egyet, majd halk, kellemetlen hangon szisszenek fel, amint megérzem a hátizmaim feszülését, aztán a vándor kereskedésre nézek.
    – Ez az a hely. – tisztán érzem a hely kisugárzását és energiáit, ráadásul az egész hely borzongásra késztet, de nem rossz értelemben. – Érdekes, nem?
    Egy kis kérdezgetés után a boszorkányhoz mutatnak az emberek, amikor elmondom nekik, hogy kit keresek. Persze, nyakamba akarnak varrni minden csecsebecsét, amit ügyesen hárítok, majd szórakozottan nézem, hogy sikítva futnak és sietnek el a tigris útjából.
    – Ők leginkább emberek, ne törődj velük, Rem.

  2. – Talán megváltás lesz neki a halál. Bár pontosan nem tudom mit élhet át jelenleg de a halála békés és gyors lesz.
    * Ekkor a kezemmel a levegőbe jeleket kezdtem el rajzolni melyek halvány kék fényben jelentek meg miközben hangosan kántáltam egy varázsigét mely a rémségek erdejébe repített minket. Mikor megérkeztünk én ismét könyvként hevertem a földön egy öreg fa tövében mely egy sziklaszirten az óceán felett ágaskodott. Viszont hogy le ne bukjak írásban kezdtem el ismét kommunikálni. *
    – Szólítsd meg a sárkányt és mond el hogy mit szeretnél majd ha bele megy nyújts át neki. Ha kézbe vesz megjelenik minden hozzávaló. Onnan már megy minden magától. Kérlek légy mellette mindvégig.
    * Kérleltem őt majd figyeltem.*
    – Ha támadni akar csak tarts magad elé én majd megvédelek. Rám nem hat a sárkányok tüze se a mágiájuk.

  3. Először csak figyeltem mit csinál, majd mikor megmutatta az áldozatunkat szólaltam meg újra. – Szegény. – suttogtam. – Sajnálom, hogy ezt kell vele tenni, de ha ennyire rossz állapotban van ez nem csak neked lesz jó, de neki is jobb lesz így. Mit mondtál, hol találjuk meg?

  4. – Ha kalandra vágysz akkor jó helyen keresed. De veszélyes is lehet.
    * Magyaráztam majd a kérdésére elgondolkoztam.*
    – Nexus barlangjában százával nyüzsögtek a sárkányok. De találhatunk még a helyekben vagy a tengerekben is… Viszont jobb lesz ha tényleg utána nézek.
    * Kezembe vettem a könyvet majd fölé tartva a kezem mormolni kezdtem egy varázsigét. *
    – Ha szerencsénk van megtalálom a legközelebbi sárkányt aki a szigeten él. Remélhetőleg segíteni is fog.
    * Ekkor a lapok elszíneződtek és egy sárkány képe kezdett el kirajzolódni halványan.*
    – Egy fa sárkány. Valamelyik erdőben él. Idős és fájdalmai vannak.
    * Állapítottam meg a varázslatnak hála majd a lány felé fordítottam a könyvet hogy ő is lássa a sárkányt.*
    – Nem fog bántani ha tisztelettel beszélsz hozzá.
    * Ekkor meghallottam a másik kérdését is.*
    – Az most lényegtelen hogy honnan tudnák ki vagyok. A lényeg hogy úgy kell a rituálét véghez vinni hogy a sárkány egy idegen emberen próbál segíteni.

  5. – Képes lennék! Én azt szeretném, hogy újra önmagad legyél! Szeretek segíteni és ha az egy jó kaland, akkor az még jobb! Nem látszol gonosznak, hiszen meggyógyítottál, ennyivel csak tartozom neked! – mosolyogtam. – Amúgy hol találunk sárkányokat? – morfondíroztam hangosan és megvakartam a fejem. – Talán te megtudnád nézni nem? Hiszen könyv is vagy. – néztem rá. – De várjunk csak, a sárkányok honnan tudnák, hogy te ki vagy?

  6. – De lehet, viszont ehhez komoly szertartás kell, hogy megtörjön ezt az erős átok. És kell még hozzá egy sárkány is aki feláldozza magát értem. Ezért vagyok még mindig bebörtönözve. Viszont ha kiszabadulok testem és lelkem ismét szabad lesz és vissza térhetek az enyéimhez.
    * Néztem a szemébe mikor felajánlotta hogy segít. *
    – Biztos vagy benne? Képes lennél végig vinni az egész huzabonát egy idegenért?
    * Kérdeztem tőle érdeklődve mivel eddig még soha senki se ajánlotta fel hogy segít neki. Meg is volt lepődve rendesen persze ebből semmi se látszott ugyanis így érzelmeket nem tud kimutatni az arcával.*
    – Én már mindent megszereztem ami kelleni fog a varázslathoz egy kivételével. A sárkánynak önszántából kell életét adnia értem anélkül hogy tudná kivagyok. Ez teszi lehetetlenné a dolgot. Sose voltak önzetlenek…

  7. – Ès soha többet nem lesz húsvèr tested? – kèrdeztem tőle tágranyílt szemekkel.- Èn segítek neked, ha kell!- ajánlottam fel a segítsègemet.- Vagy már nem lehetsz az? – kèrdeztem aggódva. “Szegèny, ez olyan borzasztó lehet, hogy így kell èlnie”

  8. – Egy embernek az de nekem olyan mintha csak 10 év telt volna el. De ez is megviselt. Bele is őszültem.
    * Emeltem a kezem a fejemhez hogy megnézzem a hajam de hamar rákellet döbbennem ismét hogy csak papírból van a testem. A masszírozás szó hallatán oldalra döntöttem a fejem.*
    – Kedves tőled Yume de nem érezném sajnos és a lapjaim is össze gyűrődnének. Értelme csak akkor lenne ha húsvér testem lenne ismét.

  9. – Ezer év az rengeteg idő! – nevettem el magam. – A nevem Yume! Örülök, hogy megismerhetlek. Amúgy most, hogy mondod igazad van. – és elhúztam a számat. – Lehet, hogy rosszabbul reagáltam volna, ha egyből ilyen leszel. Ne haragudj, csak megleptél, én csak azt hittem egy régi könyv vagy. Szeretem a könyveket, bár sok időm nincs olvasni. – Mosolyodtam el. – Amúgy megmasszírozzalak, ha már így elzsibbadtál? – kérdeztem kislányos lelkesedéssel.

  10. – Ha megteszem akkor a frászt hozom rád. Így is őrültnek hitted magad mert írtam neked. Mit reagáltál volna ha azonnal “emberi” alakot öltök?
    * Kérdeztem érdeklődve majd leültem vele szemben és nyújtózni kezdtem.*
    – Teljesen elzsibbadtam az elmúlt 1000 évben. Jól esik kicsit idekint lenni. Bárcsak érezhetném újra a bőrömön az óceán és a szél simogató érintését.
    * Álmodoztam egy kicsit majd az előttem ülő lányra néztem.*
    – Te tudod a nevem de én a tiédet nem. Úgy illik hogy mind a két fél bemutatkozik nem? Vagy ez a szokás elkopott az évszázadok alatt?

  11. ” Egy férfi? Vagy is egy király?” lepődtem meg rajta, ám ami ezek után jött azon jobban. A lapok elkezdtek kirepülni a könyvből és egy emberi alak féleséget formáltak.
    – Mi? – néztem egy kicsit lemerevedve, majd folytattam. – Igen, igen jobban vagyok, köszönöm. – majd közelebb léptem hozzá és megböktem a mellkasát. – Ez fura.. – motyogtam az orrom alá és leültem a földre. – Nagyon, nagyon fura… De, ha eddig ezt megtudtad tenni, akkor miért nem tetted? – kérdeztem tőle, egy kissé felháborodva.

  12. – Nem vagyok könyv! Férfi vagyok!
    * Jelentettem ki viszont most már rendes hangon mert ráuntam az irkálásra. *
    – A nevem Nol Melchiorn… Szolgálatodra.
    * Kérdésére hogy herceg vagyok-e elnevettem magam.*
    – Ha már kérdezed akkor olyasmi. De a megfelelő megnevezés a király. Bár nem tudom hogy van-e egyáltalán min uralkodnom. A népemről rég nem tudok semmit.
    * Ekkor a lapok kirepültem a könyvből és emberi alakot kezdetem formálni melyen csak két szem látszódott.*
    – Régen egy csatában Rorek Nol varázslója az életemre tört és utolsó erejével ebbe a könyvbe zárt. Így most könyvként kell élnem a maradék életem. De ez már nem számít. Inkább azt mond meg hogy jobban érzed magad?

  13. – Persze, persze felveszlek és köszönöm. – lepődtem meg. ” A könyvek is megtudnak fázni? Érdekes…” – Amúgy neved is van? Vagy címed? Nem tudom a könyveknél ezt, hogy hívják.. – majd felvettem és szépen leporoltam. – Te egy elátkozott könyv vagy? Vagy egy herceg, akit könyvbe zártak?

  14. * Amikor letörte az ágat és össze morzsolta azt türelmesen néztem. Mikor viszont eltüsszentette magát még a fedlap is rám csukódott. Kérdésére ismét írni kezdtem miután kinyitottam magam nagy nehezen.*
    – Egészségedre és igen. Most már a szervezeteden van na meg a lapjaimon. Már csak percek kérdése és hatni fog. Ha nem akkor le esik az orrod a helyéről… a nátha miatt… De ez minden embernél beválik és ahogy nézem már kezd színed is lenni.
    * Jegyeztem meg az észrevételemet miközben próbáltam megszabadulni az őrleménytől.*
    – Mond csak felvennél a földről? Kezdek fázni… Nem akarok én is beteg lenni. Kérlek.
    * Kérdeztem tőle némi kérlelés kíséretében.*