Vándor kereskedés

Egy aprónak tűnő vándorszekérnek néz ki kívülről de ha valaki belép egy tágas  szoba nyílik a szeme elé. A kocsi tulajdonosa Bler egy bölcs boszorkány aki kuruzslásból él. jó pénzért mindent be lehet nála szerezni. De felelősséget nem vállalunk a következményekért.

Konachan.com - 112782 sample

 

Vélemény, hozzászólás?

84 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Vándor kereskedés

  1. Átkaroltam a lányt, kivettem a kezei közül a könyveket és a ládáim tetejére tettem. A levegőbe szimatoltam és a nyakamba kaptam a durcás lányt. Levettem a napszemüveget és elindultam. A farkaskölyök a ládákon maradt, én pedig lassan elindultam egy irányba.
    – Valamerre arra van egy falu. Majd ha beértünk, kifizetlek természetben. – Suttogtam a lány reakcióit figyelve, aztán folytattam. – Kapsz egy kosár almát és egy kiló krumplit… – Felkacagtam és elindultam arra, amerre a falut sejtettem.

  2. – Ahogy a tojásokat az árnyak közé dobta elkerekedett a szemem, tudtam mi fog következni. Felugrottam vele a trónra és kissé döbbenten néztem rá, ahogy a maszkra felvette a napszemüveget.- Te mit csinálsz? -Kérdeztem döbbenten a napszemüvegre pillantva. Maradjak a hátsómon… de azért amerikai focit játszik velem… Gondoltam magamban, amikor felkapott, és mint egy amerikai foci labdát a hóna alatt fogott, amikor befogta a szemem és a fülem “rosszat” sejtettem. Mivel az orrom nem fogta be, automatikusan szimatolni kezdtem, hogy tudjam mi történik körülöttem.- Oh… egy bokor! -Mondtam, amikor a bokron landoltunk és megéreztem az illatát. A landolás miatt pollenek indultak útjukra, ami bele ment az orromba és tüsszentettem egyet. Ekkor hirtelen hófehér farkas fülek és farok ugrott elő. Mikor talpra álltam és elengedett körbe néztem. A könyveket cerberus oroszlánként öleltem magamhoz és, ha el is akarta volna venni megmozgattam a füleim figyelmeztetően, de eszem ágában sem volt bántani őt. Mikor a vakond eltűnt és a sátor is maradt, aztán ő meg össze pakolta a cuccait figyeltem. A vállamat átkarolta, ahogy korábban, ettől már szelídebben mosolyodtam el.- Nos… letapiztattál a zombikkal, ránk robbantottad őket, aztán behajítottál egy kapun, megszámlálhatatlan mennyiségű könyv közé és amerikai foci labdának néztél… -Összegeztem a helyzetet.- Ugye tudod, hogy ez sokba fog neked kerülni? -Vigyorodtam el rá nézve.-

  3. – Vigyük mind a kettőt! – Kiáltottam és két vörös tojást hajítottam az árnyak közé, aztán felugrottam a lánnyal lassan emelkedő trónra. Felvettem a napszemüvegem A MASZKRA és megfogtam a lányt. – Te maradsz a hátsódon és fogod a könyveket! – Egy hirtelen ötlettől vezérelve leugrottam és inkább a kapu felé vettem az irányt. Megkezdődött a zúgás én pedig tudtam, hogy öt másodpercünk van. Mint egy amerikai focit játszó ember, hónom alá kaptam a lányt a fülét és a szemeit is befogva. Először a kapun ugrottam át, aztán az ablakon ugrottam át a toronyszobában. Jól gondoltam. Egész máshol voltunk. Az idő lelassult, kezeim közt Labda-kun, számban a vakondhívó, megfújtam, aztán egy nagy bokorra landoltunk. Épp talpra állítottam a lányt, mikor is megjelent a zászló a föld alól. Megrángattam és megjelent a sátor. Leszereltem a lényről a sátram és eltöröltem a megkötés jelét. A vakond eltűnt én pedig egy ponton ott hagytam a cuccaim, átkaroltam a lány vállát és elkezdtem figyelni, hogy merre lehetünk?…

  4. -A szavait hallva rápillantottam.- Mi…? -Eddig jutottam a kérdéssel, mert mögém kerülve megragadott és behajított a kapun. Hirtelen kicsit felnyösszentem, ahogy bedobott. Mikor beértem a kapu bezáródott, én pedig a földön terültem el. Felálltam és a kapu felé néztem.- Mmmrr! Micsoda egy pasas! Ha kijutunk innen nagyon meg fogod te ezt bánni! -Morogtam zsémbesen, karba téve a kezeimet és felhúzva az orrom.- Ch! Akkor harcolj! -Morogtam, majd zajt hallottam kintről, ami aggasztott, és aggódva, lepetten néztem a kaput amin az imént estem be. Hanyatt fordultam és neki indultam könyvet keresni.- Aaaahhh! Ennyi könyvet!!! Miért van itt ennyi könyv? -Kérdeztem elég kínosan érezve magam, de végül eszembe jutott egy megoldás. Kezem a mellkasom elé emeltem, tenyereimet egymás felé fordítva, kisvártatva megjelent egy fehéren izzó földgömb a tenyereim között, ezzel kicsi légmozgás is járt, de csak annyi, hogy hajam picit megemelte.- Mutasd az utat! -Mondtam a gömbnek, majd, előre tolva mindkét kezemmel kezeimet kitárva engedtem útjára a gömböt. Felemelkedtem, levitálva, hogy követhessem és gyorsabban végezzek. El is vezetett mind a három könyvhöz. Kezemben a könyvekkel, kijöttem. Ekkor valami felém repült, ami elől lebuktam és utána néztem. Vissza tekintve láttam, hogy a Maszkos lovagom eléggé megdolgozik a betevőért, ezért felugrottam a trónra, ami mellett éppen viaskodtak.- Nem szereti a fényt… -Mondtam és felugrottam a lény felé, majd fénygömböt idézve beletoltam a testébe, amitől felordítva elment egy időre.- Na, most vagy megpróbáljuk kinyírni, vagy gyorsan elmegyünk… Javaslom az utóbbit… -Mondtam a férfihez lépve.-