Vágyak völgye

Itt megtalálható a szerelmesek fái,a sóhajok szirtje és a béke temploma a csendesség.kertjével. Nyugodt meghitt kis zúg amit elkerül a harc szele. Erre felé fáradt tanulni vágyó vándorok illetve szerelmes ifjak fordulnak csak meg . Legszebb látványa tavak s vízesések tarkította sziklás peremek ahol ritka halfajokat pillanthatunk meg.

10929217_1407379186221547_5997075229121968609_n

Vélemény, hozzászólás?

309 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Vágyak völgye

  1. – Ahogy felkapott és elszaladt velem, kerestem a kiutat. Látva, hogy a múmiák lezuhannak örültem. – Milyen hely az ahol kutya múmiák vannak? – Kérdeztem, amikor az út elzáródott előttünk valami oda lent megcsillant. Észre vettem egy járatot. Megfordultam a karjában és megöleltem, lábaimmal megtámasztottam a falat, majd behúztam a térdeim megdöntve Anthraxot és elrúgtam magunkat. Ívesen zuhantunk le a sötétbe. Tudtam az irányt ezért nem aggódtam annyira. Jól számoltam. Pontosan belezuhantunk a járatba. Jéghidegbe zuhantunk, mintha tél lett volna. Sötét volt, és dohos. Hirtelen zihantunk ki a völgyben lévő folyó partjához közel a vízben. Eszembe jutott valami a hideg sötétség miatt. Szinte éreztem a bőrömön a láncokat, láttam magam előtt ahogy láncra verve a sötét, hideg pincében fekszem, olyan pózban, ahogy mostnis zuhantam Anthrax-al. Amikor a vízbe estünk kijózanodtam és felébredtem a gondolataimból amikbe teljesen elkalandoztam. Anthraxot automatikusan kijebb dobtam a vízből, így ő csak térdig érő vízbe esett, én térdig érő vízben ültem. Fenekemen ültem, de lábaim mellet voltak. A ruha rám tapadt a víz miatt. Fejem lehajtottam, hajam is vizes volt, de szerencsére eltakarta az arcom, és a vízben is úszott körülöttem. Halkan sóhajtottam kicsit és kis ideig némán ültem. Minkettőnk ereje visszatért. – Jól vagy Anthrax? – Kérdeztem a megszokottól eltérő, kicsit mélyebb hangon, a kavargó érzéseim miatt. Hirtelen mozdítottam a fejem, majd egyenletes tempóban álltam fel. Anthrax már kimászott a vízből, így ideje volt kisétálnom. Mikor kiértem megfogtam kezembe véve a maszkját. A maszkot fehér aura lengte körbe, ami pillanatok múlva eltűnt. Újra a régi lett, mielőtt bele tüsszögtem. – Tessék… újra olyan mint volt. Helyre állítottam… -Mondtam rá se nézve, majd vissza adtam neki a maszkját. – Jobb lesz, ha haza megyek… és pihenek… Menj te is pihenni… – Mondtam neki, majd elindultam arra amerre haza tudok menni és haza sétáltam… – Vigyázz magadra… -Mondtam elsétálva mellette… –

  2. Felkaptam a lányt a maszkommal együtt és rohanni kezdtem. Az előre kiépített utak – úgy néz ki – használhatóak minden további nélkül. Rohantam tovább és próbáltam elhagyni a minket követő mumifikált kutyákat. Előttünk egy lépcső felfelé és egy csigalépcső szerű lejtő lefelé. Lerugdaltam a kutyákat és elkezdtem felfelé rohanni. Mögöttünk az út hirtelen lezárult. A lépcső és a lejtő még elérhető volt, de… A fal zavart. LEGALÁBB NEM JÖNNEK UTÁNUNK A MÚMIÁK! A lentről felzúgó kaparásból tudtam, hogy a kutyák se tudnak feljönni. Boszira néztem, és bár késő volt kicsit, de reméltem, hogy tudom kezelni majd a döntését. Ekkor pedig két oldalon felnyílt egy-egy ajtó. Lehet, hogy változik a színtér?
    – Faja! Ez egy olyan játék, ahol minden változik, de ha nem alkalmazkodok, akkor megszívom.

  3. – Valahogy furcsa volt a hangvétele.- Nyugodj meg, majd ha lesz megint erőm akkor rendbe teszem a maszkodat! Az én orromnak kicsit tömény… Ígérem, nem halsz bele! -Mondtam karba téve a kezeimet. – Múmiák? … Miért pont múmiák? -Kérdeztem. Ahogy fejbe dobta, de semmi hatása nem volt. Megfogtam egy nagyobb darab követ és célzottan fejbe dobtam vele, a fizikai erőm meg volt, így a feje hátra bicsaklott és leesett, habár a teste tovább sétált. Vártam mi fog történni, de nem történt semmi.- Az itteni anyagokat használhatod. -Állapítottam meg, ám ekkor engem is megrázott az áram és a nyakamhoz kapva össze kuporodtam.- Ohm… Mégsem… -Vettem levegőt, amikor elmúlt az érzés. Levettem a maszkot és nem történt semmi. – Most ember vagyok… nem hat a macska menta… -Mondtam.- Menjünk arra… -Mutattam az egyik ajtóra.- Bármi van ott inkább, mint a múmiák… -Mondtam várva a válaszát.-

  4. Megállt a szívem. TELETÜSSZENTETTE A MASZKOMBAN A GYÓGYNÖVÉNYEKET?! A RUHÁMAT, AMI RAJTAD VAN NEM AKAROD LERÓKÁZNI? Nyugalmat erőltettem magamra és megsimogattam a lány fejét a csukja alatt. Ahogy elkezdett felöltözni, gunyoros mosollyal figyeltem.
    – Cuki vagy, mint mindig, Boszi.
    Ekkor tűnt fel a távolban egy csapatnyi múmia. Reflexből elővettem az egyik tőrömet és fejbe dobtam az egyiket. A penge pont a homloka közepébe állt bele. Ezt egész addig szerencsés találatnak gondoltam, míg a találat helyén belém nem hasított a fájdalom. Létfontosságú szervet nem ért, károsodás szerintem, de ismét egy áramütést kaptam. Tehát. Összegezzük. Vannak szabályok, amiket nem ismerünk. De ha megszegjük őket, akkor megszívjuk.
    – CSAK A KEZED HASZNÁLD, HA TUDOD! – Nekiugrottam a lényeknek és eltörtem kettőnek a nyakát.

  5. -Amikor felébredtem egy maszkban ébredtem, a fejem már kitisztult. Szimatoltam, hogy mi lehet rajtam. Megéreztem a gyógynövényeket, és Anthrax illatát, de a növények illatától tüsszentettem egyet.- Hapcciiih! … Öhm… Bocsánat! … -Kértem bocsánatot. Mikor megéreztem, hogy elég lengén vagyok öltözve elpirultam és sóhajtottam egyet. A maszk rajtam maradt és felültem és gyorsan kapkodtam vissza a ruháim.- Bocsánat… -A maszkban furcsán hangzott a hangom és érdekesen is mutatott rajtam, de zavarni nem zavart.- Nem tartom undorítónak… Hapcchiiiih! … Minden rendben! -Mondtam, szimatoltam és ahogy léptem neki mentem a szikla falnak.- Oh! Elnézést! -Mondtam, de a maszkjának semmi baja nem lett, nem is ért a falhoz.- Érezni még a macska mentát? -Kérdeztem érdeklődve.- Ne haragudj… nem vagyok beteg, csak tömény az én orromnak a gyógynövény… meg nem véletlen nem viselek semmit az arcomon… ez egy furcsa reakció… -Mondtam bocsánatot kérve.-

  6. Feltettem a lányra a maszkom és vártam, hogy kitisztuljon a feje. Levettem a felsőm és ráadtam Leültem a szikla szélére és figyeltem. Előhúztam a handzsárokat és vártam, történik-e valami. Valamerre el kell indulnunk és úgy néz ki, csak a kijelölt utak közül lehet válogatni. De vajon melyik legyen? “Ec-pec-ki-me-hetsz.” Ekkor ébredt fel a lány.
    – Remélem nem tartod undorítónak. Mindig rendesen tisztítom.

  7. – A macska menta érzete, ami nem tudom hol van, vagy hogy került a környékre, de megoldotta minden hangulatom, akár egy macskának. Ahogy kigombolta a felsőm és kikattintotta a melltartóm sóhajtva doromboltam és engedtem mindent. Nem mintha egyébként ellenálltam volna neki, de a macska menta kellően édes kiscicát csinált belőlem. Jól esett a simogatás, amit édes dorombolásom jól mutatott a számára, főleg a mélyebb sóhajom. Elnyomott az álom, ahogy levette a ruháimat álmomban huncutan morogtam fel, beledorombolva. Egészen érdekes hang volt, de aranyos, és ha azt vesszük izgató. Teljesen meztelenre vetkőztetett. Amikor egyik keze a fenekem, a másik pedig a hajam simogatta csak még édesebben doromboltam és morogtam. Ahogy magához húzott, a ruhájába, elmosolyodtam álmomban és bújtam hozzá, teljesen hozzá simulva. Karommal átöleltem és cirógattam álmomban. A macska menta valahogy nem akart halványodni, de így viszont édes kiscica módjára doromboltam és bújtam.