Tump

Alighanem a legbizarrabb hely a szigeten lévő összes közül. Az erdőt gigantikus gombák alkotják, s az itt élők előszeretettel készítik el lakhelyeiket a hatalmas kalaposok alatt.

524

Vélemény, hozzászólás?

139 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Tump

  1. -Soha nem fogok visszatérni a törzsemhez vagy bármilyen más törzshöz. – Jegyzem meg egy kissé mellékesen. Már egy ideje nem érdekel a törzs szabályai és a családom törvényei. Az égre emelem a tekintetem majd sohajtok egy nagyot. Majd a bőrszijra helyezem a kést. A bizalom már rég kihunyt belőlem. De talán egy kis szikrát fel tudok ébreszteni.
    – A bizalmat nem tudom ajándékba adni.- Morgom
    Érzem az eső különleges illatát.
    – Ha nem akarsz megázni akkor gyere. Van a közelben egy elhagyott kunyhó. – Indulok meg és intek. Remélhetőleg van egy kis hús maradék.

  2. * Mikor kimerészkedett egy tőrrel a kezében csak kíváncsian néztem rá. Mivel bennem kárt nem lehet nagyon tenni így én magam miatt nem aggódtam, viszont ha a lány nem jön ellő akkor biztosan nem veszik észre. Lassan közelebb lépkedtem hozzá óvatosan miközben az egyre távolodó indiánokat figyeltem.*
    – Nézd a harcot és a védekezést bízd csak rám. Ha elkezdem lecsapolni a szellemi erőd akkor ilyesmire nem szabad pazarolnod az energiád. Megtudlak védeni meg is foglak, de ahhoz bíznod kell bennem.
    * Azzal elkezdetem vissza változni emberré. *
    – Úgy láttam nem értetted mire gondoltam amikor a módszerről beszéltem. Eléggé zavarba ejtő és sok esetben is tilos házasságon kívül ezt csinálni sok törzsben. Lényegében csók formájában kell egyesülni így a szellemi lény eltudja szívni lassan az erőt. Van egy gyorsabb változata is de azt passzolom.
    * Tartottam magam elé keresztbe a kezeim X-t formálva velük.*
    – Szóval kell egy módszer ami nem sérti meg a törzsed szokásait és téged se mocskol be.

  3. Nem értem hogy mire gondol. De talán nem is akarom. Hisz a családom és lényegében az összes indián vallásos család a furcsábbnál furcsább módszereiről hires. Kiváncsian nézek a nagydarab fiura.
    Mocorgok egy picit ahogy a farkasra nézek. Nagyobbnak tűnt mint egy átlagos farkas. Kicsit felidegesitett hogy nem tud a seggén ülni, ha bátrabb törzset fogtunk volna ki akkor már lehet hogy bajba kerülünk. A menekülök között viszont egy sámánt sem volt. Kezdett különös helyzet lenni igy egy törömet előkapva utánuk lopakodok. Ha valami balulsülne el pár idéző szöveget is észben tartok.

  4. * Mikor megfogta a kezem és elkezdett húzni felvont szemöldökkel néztem rá. Az indiánok láttán az arcom komollyá vált, majd a lány íriszeibe néztem. Lehajolva hozzá sülébe kezdtem el suttogni.*
    – El fogom szívni a spirituális erőd, csak kell valamilyen módszert találni ami kicsit barátságosabb. Zavarba ejtő lenne azt a megoldást használni amit tanítottak… Gondolom sejted miről is beszélek…
    * Suttogtam továbbra is, ám mikor közelebb értek az indiánok úgy döntöttem ideje lenne kicsit riogatni. Hangos farkasszerű morgásba kezdtem melytől hátrálni kezdtek. Kis időre rá felvonyítottam majd farkasként lépve elő a sűrű növényzetből vicsorogva néztem rájuk. Nem kellett sok, azonnal futásnak eredtek. *

  5. Bolintottam majd egy fának támasztom a kezem. Érzem az abból áradó nyugtató energiát. Talán ez az egy fog nagyon hiányozni. Ez a nyugalom ami a növényektől sugárzik felém.
    A lehetséges veszéllyeket számitásba véve nagyon jól kéne döntenem, vállalom e a kockázatot. Léptek zaja ütötte meg a fülem, az adrenalin felrobbant a testemben és megragadva a szellemfiu kezét és egy biztonságosabb helyre huztam. Pár perccel később pár indián bukkant fel a totemszobornál. A szememet a fehérhajú szemébe furtam. Nehéz volt hisz egy két fejjel tuti magasabb.
    – Hogy akarod csinálni az elhalványitást? – kérdezem, olyan lány akarok lenni akinek nem kell a szellemek miatt aggodni.

  6. – Igen jól tudom, de én nem vagyok egyszerű szellemi vezető. Az a büntetésem hogy ezen a síkon kell mászkálnom és segítenem másokon.
    * Sóhajtok fel, majd mikor megemlíti hogy mégiscsak van valami amiben segíthetek felcsillantak a szemeim. Ám persze ez hamar el is tűnt.*
    – Ha megtagadod magad és az örökséged hamar úgy végzed mint én… Holtan az erdőben és a lelkeddel a szellemek kezdenek majd el szórakozni. De ahogy akarod. Megpróbálom bár ez nem átok hanem egyesek szerint áldás.
    * Ekkor félre pillantottam és próbáltam nem elhinni amit mondtam, hisz pont én voltam aki átokként kezelte ezt az egészet…*
    – Időbe fog telni de megoldható. Úgy kell csinálni hogy szép lassan fokozatosan elhalványítani a dolgot majd megszüntetni. Ha most azonnal csinálnám meg abból nagy baj lenne…

  7. Halkan felkuncogtam ahogy pont ő nem érti a dolgát. Elég furcsa szituáció volt. Vajon mi történhetett vele hogy rájuksóztak. Majd kiráztam a fejemből a gondolatot. Megjegyeztem hogy soha többé nem érintek meg totemet.
    – A szellemi vezető a szellemi sikban szokott tevékenykedni. – Forgatom meg a szemem. Hisz ez számomra nyilvánvaló. Majd ránézek és eszembe jut valami amiben mégis tudna segiteni.
    Talán nyomra tudna vezetni. Leporolom a gatyámat és lenézek rá.
    – Ha letudnád az átkot venni rólam abban tudsz segiteni. – Nézek a szemébe. Sejtésem van hogy nem tudna a sámáni erőmtől megfosztani de akkor legalább itt tudnám hagyni és tovább tudnék haladni. -Távolitsd el a sámáni énemet. – kérem.

  8. – Te érintetted meg a népem totemét nem? Akkor te is szólítottál… Másképp nem lehetnék itt…
    * Mondtam komoly hangon majd a megszólalására felálltam és közelebb léptem.*
    – Mi történt a térdeddel Sienna? Eléggé megviseltnek tűnsz? Amúgy meg épp olyan vagyok mint te csak épp most bundám van. Én is ember voltam régen… Sőt még mindig az vagyok részben… Csak tudnám hol van ezen a farkason a kikapcs gomb… Zavaró hogy nem két lábon állok hanem négyen.
    * Elkezdtem körbe forogni majd felsóhajtva közbe néztem.*
    – Ha már itt vagyok segítek valamiben. Legalább lesz egy jó pontom odafent. gyógyítsalak meg? Vagy hozzak ételt? Nem igazán tudom mit kéne csinálnom mint szellemi vezető.

  9. Felhuzott szemökdökkel pillantok a farkasszellemre. Nem idéztem meg senkit,arról tudnék. Főleg nem egy ragadozó szellemet.
    – Hát te tévedtél el, nem én. – mottyogom zavartan. Majd végigpillantok a ruházatomon. Tipikus vándor ruházatnak találom. Nem vagyok olyan gyáva hogy meghunyászkodjak és tisztelettel beszéljek. Azért szöktem el hogy ne kelljen szabályok szerint éljek.
    – Nem én idéztelek meg. –
    Állok fel , picit megfájdult a térdem.
    – Sienna, ó nagy szellem.- mondom szarkasztikusan.

  10. * Mikor letérdelt hozzám és megkérdezte mit akarok oldalra döntöttem a fejem és kérdően néztem rá.*
    – Azt hittem te szólítottál erre a világra. Fényt láttam így hát átjöttem hogy segítsek. És úgy látom pont szükséged van rá… Eltévedtél?
    * Válaszoltam neki majd vártam a válaszát. Amíg ő elgondolkozott a dolgon végig néztem magamon és jobban szemügyre vettem a testem felépítését.*
    – Miért pont egy fehér farkas?
    * Kérdeztem magamtól suttogva ám tudtam hogy erre nem kapok választ akkor se ha rám szakad az ég. Az őseim szellemei akik ezt tették velem eléggé titokzatos módon játszanak velem ám nem volt mit tenni. Úgy döntöttem hogy segítek az előttem lévő lánynak. Éreztem rajta a spirituális energiát mely furcsa volt hisz hasonlított az enyémre és apáméra aki a Nahagó törzs sámánja volt. *
    – Mi a neved leány?

  11. Egy idegen zajt hallottam a szobor mellől. Már újból elindultam volna de egyből hátrafordultam.
    A szivem vadul kalapál ahogy meglátom a szellemfarkast. Azt tudom hogy nem idéztem meg. Tudnám.
    Pár lépést hátralépek. Tudom hogy nem fog megtámadni, hisz azt érezném. A szemeimet legeltetem a szellemállaton. Érzem az erőt ami belőle árad a sámán valóm miatt.
    Probálok komolynak látszani, pedig majdnem meghalok a kiváncsiság miatt. Oldalra döntöm a fejem s letérdelek. Ahogy tanították. Ilyenkor a szellemeknek kell adnom az életemet.
    – Mit szeretnél?-

  12. * Sötét volt és hideg. A szellemvilág sohasem volt túl barátságos. Olyan érzés volt mintha megszűntem volna létezni és csak ez a kellemetlen érzés maradt volna meg. A percek napoknak tűntek ás egyre inkább kezdtem feladni ezt a második esélyes dolgot mikor hirtelen egy tompa fényre lettem figyelmes. Megindultam felé és végül egy hatalmas gomba alatt találtam magam egy indián totemoszlop mellet farkasbőrben. Meglepetten néztem körbe majd az előttem álló nőre miközben felkeltem és megráztam magam.Sajogtak a tagjaim hisz ez volt az első átváltozásom és nem volt valami kellemes érzés. mikor már stabilan megbírtam állni rendesen közelebb lépkedtem az idegenhez és ösztönösen megszimatoltam. Éreztem benne hogy nem átlag ember. Tekintetem a szemeit kezdte el figyelni pár másodpercig majd végül leültem el.*

  13. Csak koválygok és koválygok. A hatalmas gombák és fák alatt könnyedén észrevétlenné tud válni az ember. Pár éve már hogy otthagytam a rokonaimat. Mióta anya meghalt egyre jobban burokban akartak tartani. Ő legalább párszor kivitt, ki a világra.
    Gyaloglás közben a lábam elé nézek. A gyökerek mindig a legváratlanabb helyzetben bukkannak fel. Akárcsak a vadállatok. Figyelnem kell a zajokra. Nem akarok egy medvébe vagy egy farkasba belebotlani. A könyv szerint veszélyes állatok.
    Tovább lépnék de valahogy megváltozik a légkör. Olyan mint amikor valami energiával átitatott tárgy közelébe érnék. Egyfajta sokk. Körülnézve egy indákkal körbenött farud állt.
    Kiváncsian méregettem, majd leszedtem az indákat, pillanatokkal később pár állatfej faragás tűnik elő. Még messze van az én világom. Az a hely ahol letudnék telepedni.

  14. * Mosolygott a szavakon melyeket hallott de nem reagált rá inkább igyekezett hamar elaludni. Korán reggel ébred mely pont kapóra jött a reggeli kocogásához. Felöltözött és kiment az ajtón hagyva társát még pihenni. Mikor ki ért elkezdte kiszellőztetni a fejét és átgondolni a terveket majd mikor már eleget kocogott keresett egy jelmezkölcsönzőt. Hatalmas szerencséje volt. Pont sikerült szereznie egy olyan jelmezt amilyenre szüksége volt. Mikor vissza ért a fogadóba gyors letusolt és felvette a gúnyát és úgy ébresztette a nőt.*
    – Ébredj gyermekem. Ideje indulnunk. A Vatikán nem szeret várni. A pokolkutya nyílt hadüzenetéről minél előbb tájékoztatni kell a püspök urat. Oh még be se mutatkoztam. Liar atya vagyok a Mildergi kolostorból.
    * Elmosolyodott mikor végzett majd össze fonta karjait.*
    – Érzed Gerbit?

  15. – Aludj jól, Kutyus.
    Halványan rámosolyogva teszem le a flaskát az éjjeliszekrényre, majd betakarom őt.
    – Az biztos, hogy nagy buli lesz. – néhány perc gondolkodás után elfekszem mellette, neki háttal. Hátaink kicsit egymáshoz érnek, de ezt észre sem veszem, igaz, jó érzés. Olyan, mint amikor harc közben tartjuk egymás hátán valakivel, most éppen vele. Ennek az érzete biztosítja, hogy tudjak aludni. Még emlékszem, hogy latinul a ” Jó szerencsét” vagy a “Soha fel nem kelést” motyogtam, mielőtt elnyomott volna az álom. Remélem, hogy az elsőt, az utolsó elég kínos, pláne, ha ő is ismeri a holtnyelvet.

  16. – Nem inkább egy ember bőrbe bújt démon volt? Utoljára mikor ilyen jómadárnál jártam azt hittem hogy mentő viszi el az öreglányt. Sima tenyérjóslásról volt szó aztán a gömbös mutatvány. Azt mondta gazdag család sarja vagyok akit imádnak a szülei. Közöltem vele hogy 14 éves koromban elhagytak. Utána jött a szöveg hogy tiszta lélek vagyok aki sokáig fog élni. Sokként érte mikor Gerbi közölte vele hogy halott vagyok és egy szörnyeteg tart életben. Lefordult ijedtében a székről.
    * Nevette el magát majd megborzolta fekete haját.*
    – Vicces hogy mikor még fiatal az ember mennyi hülyeséget csinál és hallgat nem? Na de ideje aludni. Holnap nagy buli várható.
    * Azzal az oldalára fordult és lehunyta a szemeit.*
    – Jó éjt Miss Helsing.

  17. – Visszagondolva minden vicces, nem?
    Halkan felnevetek ahogy elképzeltem a jelenetet, majd elgondolkodva szólalok meg megint.
    – Aztán 18 évesen elmentem egy jósnőhöz, egy igazihoz. Vándorkereskedéssel utazott, a húgom és a barátnői unszoltak, hogy menjünk a vándorokhoz, elmentünk. Mindenki volt a nőnél, utoljára mentem én. Megjövendölte, hogy számtalan sorsot választhatok magamnak, de a magánéletemben biztos. Idézve őt; “Édesem! Az életed egy nagyon elkúrt C-vágány, de ne izgulj, alkoholistaságod mellett az emberek csak röhögni fognak rajtad, egy értéktelen kis szardarab leszel, ha nem változtatsz időben. Csökönyösen a szerencsére hagyatkozol, mivel a tehetségnek az írmagja is hiányzik belőled. Rendre elköveted ugyanazokat a hülyeségeket és az istennek sem tanulsz a saját hibáidból. ” Igen, akkor szomorú volt, de ez akkor is vicces visszagondolva. Aztán megjósolta, hogy két fiam lesz meg minden ilyesmi.