Tump

Alighanem a legbizarrabb hely a szigeten lévő összes közül. Az erdőt gigantikus gombák alkotják, s az itt élők előszeretettel készítik el lakhelyeiket a hatalmas kalaposok alatt.

524

Vélemény, hozzászólás?

139 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Tump

  1. * Hallgatva a kis történetet ő maga is jót mosolygott rajta.*
    – Jó néha vissza emlékezni a jóra a sok rossz után nem? Sokszor eszembe jut mennyire rettegtem a szomszéd macskától. Kicsi voltam. Épp anyám tanította hogyan kell számolni mikor hirtelen a semmiből egy nagy ocsmány bakmacska landolt a fejemen mely úgy nézett ki mint egy tűpárna. Macskával a fejemen álltam neki rohangálva miközben anyám azt mondta ne törődjek vele csak számoljak tovább. Erre én elkezdtem számolni de nem akárhogy.
    ” Egy…ÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Kettő…ÁÁÁÁÁÁ!!!! Három…” Sosem felejtem el anyám döbbent arcát. Nem tudtam eldönteni hogy meglepet vagy csalódott. Persze apám jól kinevetett miközben én a macskával a fejemen pánikolva rohantam. Vagy ott van az első felfedező expedícióm. Egyiptomba voltam és egy ásatáson segédkeztem. Mindenki egy múmia átokról beszélt mely szerint kijönnek és megesznek. Miután bejutottunk a sírkamrába, mely egy hírhedt építészé és az embereié volt első dolgom az volt hogy eltorlaszoljam a szarkofágokat. Rettentően rémisztő volt.

  2. – Mire ébrednél fel még szerinted, Csipkerózsika? Mennyei egy ital, jó néhány dolognál jobb.
    Újabb sóhaj kíséretében lázasan kezdek el kutatni boldog emlékek után, majd felkuncogtam, amint megtaláltam az elsőt.
    – Alig lehettem ötéves lehettem, amikor elkezdett anyám edzeni, hogy később megálljak a saját lábamon, és ne érezzem tehernek magamat, ne védjenek meg mások. Akkor éppen az egyensúly készségemet csiszoltuk, mert az nem volt nekem, vagy ha mégis, akkor a béka segge alatt volt. Aznap az utolsó gyakorlattal végig kellett volna mennem egy faágon, ami hat-hét méterrel volt a tó felett. Nem sikerült, de emlékszem, hogy lefröcsköltem a polgármestert. Iszonyat vicces volt. Az első vadászaton a szüleimmel közösen apám rám bízta, hogy eldobjak egy dobókést. Érdekes mód a fegyver az apám vállába fúródott be, otthon órákon keresztül nevettünk ezen a konyhában, míg anyám őt varrta.

  3. – Akkor találj ki valami mást amire felkelek. Mert másra nem nagyon szoktam. Most is csak a véletlen műve hogy felébredtem.
    * Keresztben elfeküdt az ágyon majd figyelte a lányt ahogy lehunyja a szemét.*
    – Ez egy 17 éves vodka. Az apámé volt. De egyedül sosem iszom ilyesmit. De ne csak én beszéljek. Mesélj valamit. Valami vidámat. Mára elegem volt az erőszakból és a halál közeli élményekből.

  4. Elveszem tőle a flaskát, majd én is belekortyolok az alkoholba. Jólesően sóhajtok fel.
    – Régen ittam már ilyen. Inkább brandyzek, vagy borozok, de ez is jó. – nekidöntöm a hátamat az ágytámlának, majd a plafonra nézve hunyom be a szemeimet. Nem alszom, nem vagyok fáradt, de ez a póz nagyon kényelmes. Jobb lábamat is felhúzom, majd halk, rekedtes hangon kuncogok fel.
    – Szóval üsselek meg? Tiltja a véreskü, hogy bántsalak, azzal magamnak okoznék fájdalmat, ráadásul nem kenyerem alvó férfit bántani.
    Kinyitom a szemeimet, amik alkoholtól a szokásosnál jobban kezdenek csillogni, majd rákacsintok. – Sajnálom, de megütni nem foglak.

  5. – Ezen nem lehet könnyíteni csak azzal ha felébredek. Mindig újra átélem a halálomat mikor még gyermek voltam. Szinte érzem ahogy kitörik a nyakam és elhagy az élet.
    * Ropogtatta ki a nyakát majd a lányra nézett.*
    – Tudtad hogy a pokolkutyák azokat szállják meg akiknek küldetésük van ezen a földön, de idő előtt meghaltak? A halál csak egy rossz rémálomnak tűnik utána. Semmire sem emlékezel csak arra hogy zuhansz majd mikor kinyitod a szemed ismét a saját lábadon állsz. Sokáig nem voltam tisztábban azzal hogy mi is történt amíg meg nem hallottam a hangját még az iskolában. Utána már tudtam hogy rég meghaltam és egy pokoli bestia az akinek köszönhetem az “életemet”. Az a tudat hogy halott vagyok, szörnyű rémálmokat okoz. Nem tudok aludni mégis reggel energikusan és fitten ébredek. Mi ez ha nem átok?
    * Nevette el magát majd elvette a flaskát és belekortyolt.*
    – Szóval ha legközelebb ilyen van kérlek húzz be egy nagyot hogy felébredjek.
    * Vigyorodott el majd leült az ágyra.*

  6. – Kérek.
    Leülök a kétszemélyes ágyra, majd felsóhajtva nyújtózok egyet, aztán szép, kék szemeibe nézek.
    – Nem, nem kiabáltál. Egyszerű megérzés volt, hogy ide kell jönnöm hozzád most. Úgy látszik, hogy megéreztem a rémálmodat.
    Hosszú pólómnak leszakítom a végét, miután leül mellém vissza és elkezdem a homlokát törölgetni. A rémálmok elég izzasztóak, tapasztalat.
    – Valamivel megkönnyíthetném ezt neked legközelebb? Mármint, hogy maradjak melletted, aludjak egy helyen, egy szobában veled, adjak oda valamilyen illatommal átitatott ruhadarabot vagy valami. Talán, ha ilyenkor nem vagy egyedül, akkor megszűnik a rémálmod, vagy legalább enyhül.

  7. * Nagyra nyílt szemekkel ült fel hirtelen az ágyon majd a fejéhez kapott.*
    – Mi történt? Támadnak a templomosok?!
    * Pokoli fejfájás lett úrrá rajta mintha telibe fejelt volna egy sziklát… Megint… *
    – Megint az a rémálom… Kiabáltam?
    * Nézett álmos szemekkel a lányra majd felállt és felvette a pólóját. *
    – Sajnálom ha felkeltettelek. Sajnos vannak olyan rémálmaim ami egy bizonyos emlék újra átélésére kényszerítenek. Ilyenkor csak az ital segít és egy erős altató.
    * Oda lépett a dzsekijéhez majd előhúzott egy flaskát. *
    – Vodkát?
    * Nyújtotta felé az ezüst címerezett flaskát.*

  8. Elmosolyodva nézek az ajtóra, amint megköszöni az étel. Hiába, azért utazásaim során nem csak magammal, hanem partnereimmel is törődőm, ennyit meg bőven megérdemel. Levetkőzőm, majd a lezuhanyzom, s az utána kimosott alsóneműt kiteregetem. Melltartót nem hordok, soha nem is hordtam. Számomra egy egyszerű, fehér fásli jobb, mint bármelyik kebeltartó csoda.
    Felöltözöm, majd dolgaim végeztével előveszek egy könyvet, pontosabban egy szótárt, ami leginkább rúnákból áll. A vadászok ősi kódrendszere, az angyali rúnák, a hindu és a japán írás keveréke, mostanában ezt tanulom, hátha megkönnyebbíti az ellenségeim legyőzését. A Pokolkutyákkal foglalkozó fejezetet kezdem el olvasni. Megkel hagyni, érdekes, különleges lények. Igencsak kevés van belőlük. Hmmm…
    Éjfélkor teszem le a könyvet, míg megérzéseim és ösztöneim arra késztetnek, hogy nézzek be az útitársamhoz, felveszek a fásli felé egy bő pólót, majd egy rövidnadrágot és átmegyek hozzá.
    Meglepetten nézem a rémálmával küszködő alakot, majd mögöttem becsukva az ajtót odamegyek az ágyához és leülök mellé. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, ezért csak elkezdem a homlokát és a kezeit simogatni.
    – Itt vagyok… nincs mitől félned..

  9. – Annak veszed aminek akarod.
    * Mosolyodott el majd kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Első dolga az volt hogy nekivetkőzött és elindult letusolni. Jól esett hogy ismét meleg vizet érez a bőrén szóval igyekezte kiélvezni. Ebben csak a kopogás zavarta meg. A törölközőt maga köré csavarta majd ajtót nyitott. Felvont szemöldökkel nézett a fogadósra és ő is rá. Előre tolta a kocsit jelezve hogy be akarja vinni az ételt. Nate arrébb állt miközben elvette a cetlit. Elmosolyodva olvasta majd bekopogott a szembe lévő ajtón.*
    – Köszi!
    *Azzal ment is vissza a szobába. Felvette a nadrágját és megvacsorázott kényelmesen. Pár óra olvasás után nyugovóra tért. Békésen aludt mikor hirtelen ajtó nyikorgásra lett figyelmes és egy kézre a mellkasán. Nem tudta hogy álmodik vagy sem csak azt hogy le van sokkolva.*

  10. Érdeklődve nézek rá, a dalt hallva csak furcsállva. Az én gyerekkoromból kimaradt a tévénézés, már csak azért is, mert az 1400-as években születtem, az meg akkoriban nem létezett.
    Majd végül kuncogva követem őt és hagyom, hogy a pultnál helyettem is beszéljen. Látszik a férfin, hogy nem hiszi el, de adott két szobát, míg én azt előre kifizettem neki arannyal, és mellékeltem egy kis üzenetet is mellé.
    Az emeleten meglepett, hogy magához húzott és megcsókolt, míg nyelvem megint csak a szájába hatolt. Hosszan és szenvedélyesen csókolózunk, még a szájába is nyögők halkan. Határozottan nem volt rossz a technikája.
    – Hmm… ezt vegyem revánsnak is? Köszönöm az ételt, jó éjt!
    Halványan rámosolyogva, majd én is nyelvet nyújtva rá megyek a szobámba, közben kíváncsian várom, hogy mit fog reagálni az én meglepetésemre, ami számára készült. A fogadóstól rendeltem egy többfogásos, táplálékban gazdag és finom menüt a leendő útitársamnak, amit, ha jól hallok, éppen most hoznak fől neki. Mellékeltem a cetlire egy rövid üzenete, ami így szól; “Én is ettem, ideje, hogy te is jól lakj, Kutyus”.

  11. – Én egy egyszerű ember vagyok mint azt már korábban is mondtam. ha a kutyi azt akarja hogy ne lehessen érzékelni akkor elbújik a lelkem legmélyébe. Semmilyen szerkezet vagy mágia nem tudja onnan előkaparni vagy észlelni.
    * Eközben belépett a gomba épületbe és elkezdett énekelni halkan vigyorogva.*
    – Magas hegyek mögött hol a tenger hupikék…
    * Nevette el a végét majd a pulthoz lépett ő is. Megvolt azért lepődve hogy úgy lett húzva de nem reklamált miatta. *
    – Két szoba lesz.
    * Mondta a férfinek aki gyanakodva nézett rájuk. *
    – Testvérek vagyunk de magánszféránk azért még lehet nem?
    * Erre a fogadós nem reagált csak oda tette eléjük a vendégkönyvet majd a két kulcsot. Miután felmentek a lépcsőn a lány kezébe nyomta az egyik kulcsot.*
    – Előre is jó éjt. És még valami.
    * Elkapta a lány derekát majd magához húzta és megcsókolta hosszan és szenvedélyesen. Mikor elváltak sóhajtva eresztette el.*
    – Csak hogy ne kelljen felkelnem a gyomorkorgásodra.
    * Öltött nyelvet majd a szemben lévő ajtóhoz fordult.*

  12. – Jó ötlet lenne, de a Vatikánról beszélünk, ne feledd. Ott a legmagasabb a szörnyek elleni védelem. Elvileg kijutni egyszerűbb lenne hullaként, mint bejutni bármilyen, nem emberi lényként. Ebből a szempontból mindig is utáltam a halandókat. Felsőbb fajnak képzelik magukat, miközben ők többet ártanak, mint használnak.
    Körbenézek, majd felsóhajtok.
    – Tudod… Gyakran könyörgök ilyen csöndért, de egyet megtanultam. Ez a csönd, általában nem jó csönd. Igaz, egy gombavárosba nem szívesen aludna bárki is. Figyelmeztetlek, ha egy szobába kerülnénk, amit kétlek, számítanod kell rá, hogy fürdés előtt megint “kirabolom” az ajkaidat a testnedved vagyis a nyálad miatt.
    Amint beérel a gomba-fogadóba körbenézek. Meglepő, hogy mennyire szép az egész hely, ahhoz képest, hogy.. basszus, mégiscsak gombában vagyunk. Elindulok a pultoshoz, magam mögött húzva őt.

  13. – Ha kikényszeríted én meghalok szóval kérlek ne öljétek meg egymást. Még sok mindent szeretnék megtapasztalni és felfedezni. Koncentráljuk édesanyádra és a tervrajzok megszerzésére. Van is egy tervem. Szerinted van a közelben jelmezkölcsönző? Ha betudok jutni mint egy pap akkor nyert ügyünk van. A fedősztori is megvan. Csak az időzítésen és megfelelő játékon múlik az egész. Már ha megbízol bennem.
    * Eközben sikeresen beértek a városba ahol szinte minden utca ki volt halva.*
    – Hatalmas a tömeg nem de?…
    * Nézett körbe majd a fogadó felé indult.*
    – Legalább csendes éjszakánk lesz.

  14. – Ha nem testnedvvel táplálkozol, akkor tudok neked segíteni ebben és akár meg is állhatunk, hogy egyél. A kutyusnak üzenem, hogy még egy ilyen és ha legközelebb mégis csókra kerülne a sor, akkor mágiával előkényszerítem és véresre harapom a száját. Mást azért nem csinálok, mert a te tested és nem az övé.
    Leülök egy kőhöz, majd elkezdek a hátamról levett, apró táskában kutakodni. Csoda, de leér könyökig a kezem benne, sőt tovább is. Tértágító bűbáj.
    – Többet is adtak, de azt másra szeretném költeni, mert egyébként nem halnék én bele, ha az erdőben kéne éjszakáznom és egy meleg vizes patakban vagy kisebb tóban fürdenem.

  15. – Lehetőséged enni lesz bőven. Csak vigyázz kit kapsz el.
    *A tervrajzos dolgon elkezdett gondolkozni majd megrántotta a vállát.*
    – Csak annyit fizettek értünk hogy egy napra meg tudd magad húzni és tudj valamit enni? Kissé keveset érőnek érzem magam tekintve hogy bennem él az alvilág egyik legerősebb padlócirkálója.
    * Ekkor Nathen keze magától kezdett el mozogni és úgy képen törölte magát hogy szerencsétlen srác még meg is perdült.*
    – Szemét pincsi. Ezért még számolunk. Fegyverre nincs szükségem. Van nálam. Ha meg valami balul sülne el itt van a pedigrés kutyuskánk. Viszont már kezdek éhes lenni.

  16. Halványan elmosolyodva nézem a szóváltásukat, majd rekedtes, még kissé éhes hangon megszólalok.
    – Addig kibírom, legfeljebb elkapok ott egy csókra egy férfit, valamiért sosincs ellenükre, ha leállok velük csókolózni.
    A tervrajz említésére felszisszenek, majd ránézek.
    – Az baj. Sosem voltam ott, egyszer sem jártam arra. Anyám nem úgy fogoly. Szabad lábon jár-kel, de attól még elég erősen sakkban tartanak vele. Ő nem tudja a helyzetet, önként vonult kolostorba vagy mibe apám halála után. Valami lelki békéje ügyében. Furcsa mi? Mázlinkra… a pénzt előre kifizették, az elég, hogy egy éjszakát eltöltsünk egy fogadóban, és vásároljunk ételt, valamint fegyvereket is, ha neked kellene valami.

  17. – Ebből a szem,pontból szerencsés vagy. kellemetlen lenne ha meg kéne állni hogy valakivel szeretkezni tudj minden városban.
    * Mondta a pokolkutya majd átadta az irányítást férfinek. *
    – Valóban? Milyen kár. És rád Gerb? Rád se vagyok bugyi nedvesítő hatással?
    * Nevette el magát mire a pokolkutya egy pillanatnyi megjegyzés idejére előbukkant.*
    – Miért egy ilyen idióta kölyköt kellet választanom?
    * Azzal vissza ment aludni a srác testébe.*
    -A legközelebbi város innen 6 kilométer. Nem nagy de ott minden van ami kelhet. Meg egy terv se ártana. Nem akarok berontani a Vatikánhoz csak úgy. kelleni fog a pontos tervrajz vagy legalább egy gyorstalpaló merre találjuk édesanyádat.

  18. – Testnedvekkel táplálkozom, és mivel alig van bennem negyedvérű, ezért napi egy, ritkán több csók elég is. Ez persze, egy felől rossz, másfelől jó. Nem kell lefeküdnöm valakivel csak azért, mert a succubus énem éhes. Báár… ez nem jelenti ezt, hogy ez a mai napra elég is. Eléggé “kiéhezett” állapotomban találkoztunk, de nincs mit tenni, ha két hete nem csókoltam meg senkit. De ne aggódj, az utazásunk során nem szorulok rád, ha nem baj.
    Szarvaimat visszahúzva és farkincámat eltüntetve nézek rá, immáron természetes, erdő zöld színű szemeimmel.
    – Bocs szívem, de nincs rám bugyinedvesítő hatással a pofikád. Hidd el nekem, hogy nem foglak leteperni. Nos, hova menjünk, Kutyus? Elöszőr a legközelebbi városba kéne menni megvenni a szükséges cuccokat.

  19. * A csókra nagyra nyílt szemekkel reagált eleinte majd viszonozta azt. Nyelvük körkörösen táncolt egy ideig majd mikor elváltak ajkaik felsóhajtott és elmosolyodott.*
    – És én még azt hittem hogy a sármom teszi…
    * Nevette el magát majd megtörölte a száját.*
    – Legyen hát ahogy akarod. Rég volt részem ilyen szerződés kötésben.
    * Szólalt meg a pokolkutya majd megindult.*
    – A fiú életereje végtelen amíg vele vagyok, szóval egészségedre. Éreztem rajtad az éhínséget bár meglepett hogy így elégítetted ki ez a szükségletet….

  20. *Rossz karakterrel írtam az előzőt. Ezzel átjavítom*
    A kezét nézem, miközben az ajánlaton gondolkodom lehajtott fejjel, hogy ne lássa, hogy különböző érzelmek futnak végig az arcomon, végül ellököm a kezét, majd megsebezve alsó ajkamat közelebb sétálok hozzá és megcsókolom. Ez egyfajta véreskü lesz, pecséttel együtt. Ezt nem tudja megtörni, valamint legalább éhes sem leszek ma, túl hosszú volt az a két hét, amíg nem jutottam “ételhez”. Nyelvem dominánsan tőr utat ajkai közé, s birtokba is veszem szájának “barlangját”. Alig másfél perc múlva elhajolok tőle, de még mielőtt túl messzire mennék beleharapok az ő alsó ajkába is, majd még vérző számat a sebhez érintem, mire az halványzölden felizzik. A nyálcsíkunkat eltüntetve ízlelőszervemmel nézek rá.
    – Ne gondolj rosszra, de inkább a véreskü, mint sem a kézfogás. Az annyira… megbízhatatlan. Én szeretem, ha a társaimra tudok számítani, ha már a hátukat védem. Ez kölcsönös dolog, azonban nem árthatsz nekem a küldetésünk végéig, ahogy én sem neked, ez gondolom megfelel. Ebbe mindenféle fájdalom beletartozik. Ha egyikünk megtöri a pecsétet, akkor az meghal. Így fair a játék.
    Elindulok pár lépéssel előrébb, majd ránézek.
    – Köszönöm az ételt.