Tudás központ

A főváros szívében található. Mivel egykoron druidák alapították, így nem is csoda ha az épület inkább tűnik botanikus kertnek, semmit könyvtárnak.  De ne vonjon le senki téves következtetéseket. A megannyi könyvel megtömött csarnokban a növények miatt kellemes, lágy levegő terjeng, s az atmoszféra emiatt még inkább alkalmassá teszi az olvasni vágyók kikapcsolódását.

anime-original-996199

Vélemény, hozzászólás?

260 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Tudás központ

  1. Könnyes szemekkel néztem rá és hallgattam a szavait. Mikor elhúzta nyakamtól a tőrt én a földre néztem le.Lassan néztem fel rá mikor a véges életet mondta, s mélyen néztem szemeibe, ahogy eltürte arcomból a hajamat.

    – 8 éve nem öregszem Etrigen és ez továbbra is így marad… mindaddig míg elég mágikus erőm van élni fogok és gyógyulni. Ez lehet akár ezer vagy tíz ezer év is… -mondtam és elfordítottam tőle a fejemet.

    – Minek fussak? Te is csak azt mondod hogy szeretsz, és hogy nem lenne szabad szeretned, mert én halandó vagyok… csak épp azt felejted el, hogy te is az lettél mikor száműztek ide. Még ha bukott angyal is vagy a tested sérülékeny és ha leszúrnak te is meghalsz. -mondtam arcomról letörölve a könnyeket és felállva fordultam el tőle.

    – Miért vagyok ennyire szerencsétlen, hogy két férfit szerettem eddigi életembe és mind kettő csak mondja hogy szeret, de egyik se képes kimutatni… mind kettő fél a jövőtől! -mondtam magam elé ökölbeszorítva az ökleimet, majd hirtelen megfordulva ütöttem bele a mellkasába.

    – Nem volt jogod ezt tenni velem!

  2. *Meglepődve pillantottam rá majd a tőrre végül elnevettem magam.*
    – Te tényleg hihetetlen vagy… Azt hiszed megéri nekem megölni téged? Elvenni az életed és megfosztani a jövődtől? Nem… Inkább élek a földön elbukva mint hogy még egy ártatlan nőt megöljek… Nem ér ennyit az egész. Hisz ha megtenném olyan lenne mintha magamat szúrnám szíven. Lehet hogy vissza jutnék de mit ér az angyal ha már nem érez semmit csak keserűséget?
    *Vettem el a tört a nyakától majd elhajítva azt álltam fel.*
    – Amint megláttalak beléd szerettem. De tudom hogy nem szabadna ily gyengéd érzelmeket táplálnom egy olyan nő iránt akinek véges az élete.
    *Tűrtem el a haját az arcából.*
    – Hibásan lettem megteremtve… Az érzelmeim ingadozóak… Atyám nem tudta eldönteni milyennek teremtsen, végül egy szépfiú testébe zárt gyilkossá tett ki öl ha azt parancsolják neki… Nem akarom hogy az áldozatommá válj te is… Úgyhogy most fuss amennyire csak messze tudsz és imádkozz hogy senki se tudja meg ki is vagy.

  3. Az erdő szélén a fálnál torpantam meg kipréselt szavai hallatán A fába kapaszkodtam meg. Tovább akartam menni. El akartam innen futni.

    – Ez akkor sem mentség arra amit tettél! -csattant hangom könnyes szemekkel. -Lehet hogy már nem vagyok ártatlan és volt dolgom férfival, de évekbe tellett mire kivertelek a fejemből! -mondtam lassan feléfordulva könnyes szemekkel néztem rá. Ekkor kezdett bele az ironikus mondatába. A fában megkapaszkodva néztem vissza rá könnyes szemekkel. Láttam a földön heverni és lassan odalépkedve hozzá térdeltem mellé. Vállát megsimítva nyeltem egy nagyobbat.

    – Sa… sajnálom… -Nyeltem egy nagyobbat könnyeimet megtörölve idéztem meg egy tört, amit a kezébe adtam.

    – Nem hiszem, hogy belém szerettél volna ennyi idő alatt. Viszont elég volt a fájdalomból és hogy te is csak a szívemmel játszadozol… Itt vagyok ölj meg. -mondtam s a tört fogó kezét felemelve szegeztem torkomnak a pengét. Kénytelen volt hanyat fordulni és a szemeimbe nézni. Úgy éreztem csak játszik velem és elegem volt a szívem fájdalmából.

    – Gyerünk itt vagyok nem futok el. Egy vágás és visszamehetsz a fivéredhez. Megfizetem a védelmet, amit nekünk nyújtottál. -mondtam szemeibe nézve mélyen.

  4. *A fűben elfeküdve tettem alkarom a szemeim elé majd nehezen megszólalva préseltem ki pár szót ajkaimon.*
    – Láttam őt… Láttam a bátyámat… Egy pillanatra a szellemem vissza tért a mennybe egyenesen a fivéremhez. Elbúcsúzni sem volt időm tőle.
    *Ekkor két apró könnycsepp fojt végig az arcomon majd elemelve kezemet szemem elől néztem a lányra.*
    – Ironikus nem? Szeretett diákjaim védelmezése közben buktam el akikért az életemet adtam volna bármely pillanatban. És most ennyi év után pont a kedvenc diákomat kéne megölnöm ahhoz hogy ismét felemelkedhessek. Micsoda vicc ez a sorstól. És ha ez nem elég még bele is szerettem az egyetlen olyan emberbe aki segíthetne nekem. Tiszta komédia. Kegyetlen vagy atyám mint mindig.

  5. Mély levegőt véve néztem fel rá és láttam, hogy arca komollyá vált. Szavaira pislogva néztem rá. -Mégis mi? Hogy én nem… -motyogtam ám több időm nem volt mert hirtelen döntött hátra a fűbe és felém mászva csókolt meg s teljesen hozzám simult. Szemeim elkerekedve tettem vállaira kezemet s próbáltam eltolni. Éreztem ahogy lábam közé térdel és ajkaim beleremegnek a csókba. Mikor sikerül kicsit fentebb húzódnom ő csak jobban rám fekszik s kezét érzem meg ahogy blúzom alá simítva markol rá mellemre. Szívem egyre hevesebben vert s testem is reagált érintéseire, de még se akartam neki engedni. Az eszem ordította, hogy ne. Épp nyelvére haraptam volna, hogy térjen észhez mikor hirtelen elszakadva a vállamra döntötte fejét. Arcom rák vörös volt és próbáltam felfogni a szavait.

    Keserédesen húztam el a számat és behunyva szemem fordítottam el. Kezeimmel ismét vállánál fogva toltam fel és kihúzódva alóla ültem fel ismét a fűben és könnyes szemekkel néztem rá mellem elé vonva kezem és megigazítva blúzom néztem le a földre. nem tudtam mit mondjak neki.

    – Elnézést. -mondtam csupán ennyit és felállva futottam el onnan tőle egyenesen be az erdőbe. Nem tudtam mit mondhatnék neki, vagy hogy egyáltalán hogy gondolta, hogy ezt teszi velem.

  6. *A gömböt néztem egy ideig majd mikor az Dyore körül kezdett el keringeni végül eltűnt benne arcom komollyá vált.*
    – Nem… Sikerült… Bocsáss meg de tudnom kell…
    *Még mindig lihegtem ám most ezzel nem törődhettem. Tudni akartam hogy igaz-e az elméletem és ezt csak egy módon tudtam hirtelen kideríteni. Minden hirtelen történt. Egy pillanatra fel se fogtam mit is csinálok. Dyorét a földre nyomva csókoltam meg miközben hozzá simultam. Hiába ellenkezett úgyse engedtem volna el még egy ideig. Egyik térdem a combjai közt volt miközben egyik szabad kezem a felsője alá csusszanva pihent meg a szíve felett. A szívem hevesen kezdett el verni és mikor már elértem azt a határt hogy nem érdekel mi lesz hirtelen megtörtént. Szemeim előtt minden makulátlan fehérré vált majd meghallottam a mennyei kürtőt. Lihegve hajoltam el a lánytól majd a vállára hajtva fejem szólaltam meg suttogva. *
    – Te vagy az… Te vagy aki képes egy angyalt vissza juttatni a mennybe. Amikor hozzád érek és a tested reagál rá érzem a tisztaságot mely lényed áraszt. Annyira kívánatos és megrészegítő…

  7. Merő sértés volt minden egyes szava. Nem akartam erejét használni, így az enyémet használtam de mivel megjelent így a kereső varázslat működött, csak épp nem mozdult el tőlünk. Hirtelen kezdtünk el zuhanni, de a kék gömb végig ott maradt félve bújtam Etrigen mellkasába és fogaimat összeszorítva kapaszkodtam. Mikormegállt és leszált és lábaim szilárd talajt éreztek maguk alatt azonnal elengedtem. Azonban mikor ő is így tett én a földre csuklottam. Térdelve támaszkodtam magam előtt örülve hogy épségben lejutottam, bár biztosan fogott és tudom hogy soha nem ártana nekem. Láttam ahogy szárnyai elégnek. Legszivesebben segítségére siettem volna, de csak kezét tudtam megfogni. Hiába próbáltam elvezetni fájdalmát az túl nagy volt. Elengedve kezét támaszkodtam vissza immáron térdemre és leszegve fejem néztem a talajt.

    – Sajnálom… én nem tudom. -sóhajtottam és a kis kék gömb még mindig körülöttem lebegett. Körbe került még kétszer immáron, hogy egyedül voltam utána pedig Etrigennek jól látható helyen belém suhanva tünt el. Értetlenül néztem a gömböcske után.

    – Valamit nagyon elronthattam… megkergült… -húztam el a számat.

  8. – Te belém voltál zúgva?
    *Vontam fel a szemöldököm miközben megráztam a fejem.*
    – Nem kell főzet ha az erőmet használod. Ha figyeltél az óráimon akkor tudnod kell hogyan használd.
    *Eközben a fénylő gömböt figyeltem meg nem tágított mellölünk. Érdeklődve figyeltem majd hirtelen zuhanórepülésben a föld felé vettem az irányt de a gömb még mindig követett. A talajtól alig tíz méterrel lassítottam le majd szálltam alá elengedve Dyorét.*
    – Hol rontottuk el?
    *Tettem fel a kérdést majd a szárnyaim amint őszebb húztam őket lángra kaptak majd leégtek a hátamról. Egy fának támaszkodva lihegtem végig majd felegyenesedve igazítottam meg a ruhám.*
    Miért nem mozdult?
    * Csaptam rá a fára mely azonnal ki is dőlt.*

  9. -Már nem vagyok az a fruska, aki fülig beléd volt zúgva! -válaszoltam neki fennhangon a szavaira, hogy élveztem pedig még nem is volt rendes csók. Az angyalok legendáiról volt benne szó így tudtam, hogy teljes egészet le fogom fordítani. Mielőtt becsukhattam volna a könyvet Etrigen visszalépett hozzám. Pislogva néztem fel rá.

    – Mégis kell a… -nem tudtam befejezni, mert felhúzott a székből, majd vállára dobva ndult el velem kifelé.

    – Hé tegyél le! -kiáltottam rá és lábamat lóbálva próbáltam lecsúszni válláról. -Kikérem magamnak én nem variálok semmit se túl! -Morogtam mikőzben próbáltam kiszabadulni. Lerakva maga elé ölelt át és egy igét szavalt amit nem ismertem. Éreztem ahogy felforrósodik a teste s mielőtt bármit is felfoghattam volna már fent voltunk a levegőben.

    – TE jó ég! Neh! -Sikkantottam fel és nyakába kapaszkodva fúrtam mellkasába a fejemet. -A kereső varázslathoz főzet is kell és azt itt nem tudom megcsinálni. -mondtam miközben lassan néztem ki mellkasából. Féltem a magasba így csak a távolt figyeltem. -De megpróbálom. -motyogtam és behunyva szemem fordultam vissza mellkasa felé sé furtam vissza fejemet. Féltem és ez érezhető volt most rajtam.

    – Mutass utat, hogy meglelje kire szíve oly régen vágyik. Találd meg azt a nőt, ki vérével angyalok lelkét megtisztítva adja vissza igaz valójuk. -mondtam ki a versikét, melybe beleszőve kit is keresünk hat a varázslat, de általában kell a főzet is, ám bízok benne, most anélkül is sikerül. Etrigen szívének vágyát kiragadva saját erőmet használtam a varázslathoz. Felfénylett ismét a kék fény, de most nem robbant szét s terjed szét. Ott maradt egy fénygömbbe sűrűsödve mellettünk.

    – Nem megy. Sajnálom, de ez nem működik emberre. -mondtam és még mindig mellkasába furtam arcom.

  10. -Ha akarnád se tudnád letagadni hogy élvezted. És ez még nem is volt rendes csók.
    *Kiáltottam vissza majd szavai hallatán megtorpantam. Arcom elkomolyodott majd határozott mozdulatokkal léptem mellé, végül felkapva őt emeltem fel a székből is indultam meg a kijárat felé.*
    – Ti nők mindent túlvariáltok.
    *Kiérve a szabadba szorosan magamhoz öleltem.*
    – Vidd az embert hurrikán!
    *A testem ekkor elkezdett felforrósodni végül vakító fényben izzani. Amikor a fény enyhülni kezdett két hatalmas szárny ölelte körül testünket majd komoly hangon megszólalva rugaszkodtam el a földtől.*
    – Itt az angyal Etrigán…
    *A fellegekbe elemólkedve pillantottam a karjaimban lévő lányra. *
    -használd a megmaradt erőmet arra hogy bemérd a lányt. Ha ügyesen csinálod akkor megtalálod. Most hogy tudom mit keresek kicsit talán egyszerűbb lesz a kereső varázslat is. De siess. A szárnyaimat csak átmenetileg kaptam vissza.

  11. Csendben haladtam és csináltam a fordítást s épp készen lettem mikor Etrigen is. Odaadva neki olvastuk össze és ő összegezte a dolgokat szavakban. -Nos igen… Nem igazán szép vég a nő számára. -húztam el a számat és úgy néztem a felálló Etrigenre a kérdésénél ám mielőtt válaszolhattam volna lehajolva hozzám simította ajkait enyémre s adott rá egy cuppanósat. Iszonyatosan zavarba hozott és megjegyzésére vállát löktem meg.

    – Én nem csókot kértem hanem csak egy puszit! -morrantam zavartan oldalra fordítva a fejem. Láttam a szemem sarkából, hogy elindul a kijárat felé és úgy néztem utána.

    – Akkor ezek szerint nem kell tovább segítenem, hogy megtaláld azt a nőt akinek a vérét véve visszakerülhetsz… -jegyeztem meg utána szólva.

    -Vagy éppen a képességeid visszaszerzésébe. -szóltam utána hiszen hiába nem mondta ki valahogy sejtettem, hogy azt is elvették tőle, ha már száműzték a földre.

    – De igaz is én csak egy ostoba halandó vagyok. -álltam fel az asztaltól és a könyvet lapozgattam tovább.

  12. – Hát hogyne.
    *Tudtam le a beszélgetést egy rövid megszólalással majd jómagam is neki láttam a fordításnak. Kósza tincseim az arcomba hulltak miközben görnyedve álltam neki jegyzetelni. Igaz hogy oldalról láttam a könyvet de ez épp elég volt arra hogy az angyalrúnákat megértsem. Majdnem egyszerre lettünk kész így mikor összeillesztettük a két lapot közelebb húzódtam a lányhoz hogy rendesen lássam mit is írt.*
    – Eszerint a kereset személy egy nő. A vére és a lelke kell ahhoz hogy az angyal lelke megtisztuljon és megbocsájtást nyerjen. A többi úgy fest elveszett.
    *Mutattam a hiányzó részre a könyvben mely látszólag ki lett tépve.*
    – Ez is valami. Most már csak az emberiség felét kell átnéznem. Ügyes kislány. Igényt tartasz még a jutalmadra?
    *Mosolyodtam el és mielőtt választ kaptam volna felálltam és ajkaihoz hajolva loptam egy csókot.*
    – Oszd be mert 100 évente csak egyszer van ilyen.
    *Pillantottam a szemébe majd a kijárat felé vettem az irányt. Már csak az erőmet kéne felszabadítanom hogy megkönnyítsem a keresést.

  13. Értetlenül néztem le rá szavai közben pislogva.

    – Mégis miért állnék én bosszút? -kérdeztem értetlenül pislogva felegyenesedve. -Pusztán a könyvet akartam áttanulmányozni, hogy melyik kötetét hozzam el az említett könyvnek. -mondtam szemeibe nézve és megráztam a fejemet.

    – Nem tudom miről beszélsz. -egyenesedtem teljesen fel és úgy indultam meg az említett könyvekért. A sorok közé menve kerestem meg és vittem vissza a két kötetet telej ősi és holt nyelvekkel. Lerakva ültem le mellé az asztalhoz s tollat papírt ragadva húztam el elle a könyvet.

    – Nos lássunk neki. -mondtam s úgy kezdtem el tanulmányozni és soronként leírni a jeleket, rúnákat a lapra kihagyva egy-egy sort, hogy alá tudjam írni a fordítást majd. Gyorsan dolgoztam a kimásolással majd mikor megtelt egy lap vettem elő egy másikat és mikor készen voltam egy oldallal toltam vissza elé a könyvet és vettem elő amásikat.

    – Mint mondtam sok idő telt el és mindig is nagy volt a tudásszomjam ez azóta se lappadt, így sok holt nyelvet is tanulmányoztam. -magyaráztam miközben koncentrálva fordítottam. Mindig is tudtam két felé figyelni. Szükségem is volt erre.

    -A tudásközpontban sokminden megtalálható, számos ősi feljegyzés és irat, így nem csoda, hogy ide jöttél kutakodni. -jegyeztem meg.

  14. *Kezdtem pont elmerülni a lapok tartalmában mikor szemem sarkából két mellet pillantottam meg. Sóhajtva ráztam meg a fejem majd felemelve a fejem pillantottam rá.*
    – Ha ez bosszú akar lenni akkor el kell hogy keserítselek. Számomra egy nő formás teste nem kelt bennem szexuális vágyat. Az első amit megtanítanak kontrollálni azok a személyes vágyak. Bár néha teszek kivételt de ennek nem itt és nem most van az ideje. Szóval kérlek a kebleidet pakold arrébb és inkább ülj le.
    *Olyan voltam mint egy vigyorgó robot. Persze amikor mondta hogy megkeres egy könyvet csak sóhajtottam majd a fejemet az asztalra téve hunytam le a szemem és vártam hogy vissza érjen.*
    – Nem sokon múlt… Francba is. Tényleg felnőtt…
    *Morogtam szinte alig halhatóan majd kihúzva magam próbáltam a könyvre koncentrálni.*

  15. Épp vissza fordítottam arcom mikor államat megfogva fordította teljesen maga felé. Pillanatok alatt kivörösödtem ahogy megláttam tekintetét és zavarba hozott. Szívem hatalmasat dobbant, ahogy pillantását láttam. Ajkaim résnyire nyiltak s mikor elengedve a könyvhöz fordult én még egy darabig így maradtam. Lesokkolt pillantásával és szavaival és igyekeztem lenyugtatni magam és hirtelen felrobbanó fantáziámat. Etrigen szavai térítettek magamhoz, amit már az asztaltól intézett felém. Megrázva a fejem csuktam be a szám és durcásabban fontam össze karjaimat úgy léptem öda mögé.

    – Gonosz… -morogtam és úgy hajoltam át felette megtámaszkodva az asztalon a könyv felett. Nem zavartattam magam hiszen tudtam, hogy ő úgy is csak a kislányt látja bennem. Kebleim arca mellett pihentek meg ahogy hozzásimulva néztem meg a könyvet és az írást benne.

    – Úgyesek leszünk. Tudok egy ősi írásokat tartalmazó könyvet. Rögtön megkeresem és akkor tudjuk fordítani. -mondtam miközben rajta keresztül lapoztam párat a könyvben.

  16. *Látva hogy arcát felém tolja és várja a jutalom pusziját csak jót mosolyogtam rajta, majd kezemmel megemelve állát hajoltam le hozzá és néztem a szemébe.*
    – Talán majd máskor. Most foglalkozzunk a könyvvel. Ha sikerül valami hasznosat találni megkapod a jutalmad ígérem.
    *Tekintetem most teljesen más volt mint lenni szokott. A tündéri cukiság elütni egy pillanat alatt és előkerült a férfi aki valójában vagyok. Persze nem sok időre. Alig pár perc múlva ismét a cukin mosolygó tanárbácsi énemet kaptam elő majd elengedve a lányt léptem az asztalhoz és tettem le a könyvet miközben helyet foglaltam.*
    – Dyore térj magadhoz. Úgy állsz ott mint aki rémet látott. Legalább a szádat csukd be.
    *Pillantottam hátra ártatlanul.*
    -Ha ügyesek vagyunk akkor reményeim szerint még ma végzünk.

  17. Mikor befejeztem kinyitva a szemem szünt meg a varázslat és ekkor hallottam Etrigen szavait és hátranézve rá láttam, egy könyvvel a kezében, amire feloldó varázslatot mondta. Mosolyogva néztem rá és odalépkedve álltam mellé belenézve a könyvbe.

    – Milyen jó is hogy rád találtam gaz? -kérdeztem és arcomat odatartva felé vártam a köszönöm puszimat. Kitartóan miközben figyeltem a lapokat.

    – Nos igen ezek a rúnák nagy része nekem is ismeretlen, azonban ha összedolgozunk könnyedén megoldjuk ezt is. -jegyeztem meg egyenesbe hozva az arcomat.

  18. – Szinte már mindent átolvastam de szinte semmi kézzelfoghatót nem találtam róla.
    *Figyeltem ahogy elszavalja a versikét és a könyvek szépen sorban kezdtek megjelenni. Egy régi bőrkötéses példányon megakadt a szemem melyet megragadva a levegőben vettem magamhoz. Záró bűbáj védte mely igen erős volt ám annyira nem hogy az utamba álljon. Kezem a borítóra téve kezdtem el mondani az ősi szavakat melyeket kevesen értettek csak. Szerencsére megtanítottam a régi diákjaimat rá így Dyore pontosan tudta mit is csinálok.*
    – Berzek et zemirden ráv. Fedd fel titkaid és mutasd meg nekem melyet halandó szem nem láthat.
    *A könyv felfénylett majd egy pillanat alatt kinyílt. Dyoréra nézve megvontam mosolyogva a vállamat majd lapozgatni kezdtem a könyvet.*
    – Az angyalok megváltója. Ez lesz az.
    *A szöveg különböző nyelven volt írva köztük angyal rúnákat is találtam.*
    – Ez eltart majd egy darabig.

  19. Láttam rajta hogy nagyobb fájdalma lett mikor levettem a kezemet hegéről. Láttam, hogy próbálja eltitkolni előlem, hogy most jobban fáj neki. Szomorúan néztem rá, majd hallgattam a szavait és úgy adtam vissza neki a könyvet. Hagytam, hogy fellapozza és elgondolkodtam szavait hallgatva.

    -Nos ha démon lennél álruhába azt én látnám. Megéltem már egytsmást.

    – Egy titokzatos ember, aki segíthet eltörölni a bűnödet és visszajuttatni téged a mennybe. -Elgondolkodva néztem fel rá, majd oldalra ki az ablakon.

    – Nos ezesetben meg találjuk ezt a személyt akármennyire jól el is bújt. -mondtam ki határozottan. A polcokra nézve néztem végig a könyveken és kikapva az egyik mágiával foglalkozót lépkedtem el előle az asztal felé.

    – Azonban abba a könyvben amiben az átkok levételével foglalkoznak nem hiszem, hogy nyomra bukkannánk. Sokkal kézenfekvőbb egy kereső varázslatot elvégezve minden olyan könyvet összegyűjteni, amiben a titokzatos személy benne lehet. -kezdtem el kifejteni cselekedeteimet és jól látszódott rajtam, hogy értek ahhoz, amit csinálok. Lerakva az asztalra a könyvet azonnal ott nyitottam ki ahol nekem kellett és elolvasva a hozzávalókat vettem ki azokat a feneketlen tarisznyámból. Kikészítve az asztalra a végén egy kis üstöt vettem elő és azt is lerakva néztem a hozzávalókat.

    – Remek mind itt van. -mosolyodtam el, majd úgy kezdtem neki a varázslatnak s behunyva a szemem vettem egy mély levegőt.

    – Titokzatos személy könyvek rejtekén kerestetik. Lélek tisztító képesség, mely angyalt visszajuttatja méltó helyére. Kérlek hozz ide minden könyvet, mely e személyről ír. -mondtam el a kereső varázslatot miközben behunyt szemmel pakoltam az üstbe a szükséges hozzávalókat a megfelelő sorrendbe látatlanul is. Mikor készlettem vele az üstből egy éles kék fén csapott fel s egy robbanás kíséretében szaladt szét a könyvtárba. Nem sokára rá könyvek garmada kezdett el felénk úszni a levegőben, majd mellettem pakolódtak egy toronyba.