Tudás központ

A főváros szívében található. Mivel egykoron druidák alapították, így nem is csoda ha az épület inkább tűnik botanikus kertnek, semmit könyvtárnak.  De ne vonjon le senki téves következtetéseket. A megannyi könyvel megtömött csarnokban a növények miatt kellemes, lágy levegő terjeng, s az atmoszféra emiatt még inkább alkalmassá teszi az olvasni vágyók kikapcsolódását.

anime-original-996199

Vélemény, hozzászólás?

168 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Tudás központ

  1. Vissza mentünk a központba és egész végig azon gondolkoztam amit Mika mondot. Észre se vettem hogy be sötétedet annyira el merültem a gondolataimban. Mika szavai ráztak vissza a valóságba.
    -Ugyan senmiség, bárki meg..-
    Hagytam félbe a mondtatoma és áltam fel hirtelen.
    -Élet? Halál?-
    Sétáltam oda egy könyves polchoz és vettem le egy könyvet a vámpirokról aztán sorba egymás útán pakoltam a könyveket. Némelyiket ki nyitotam egy pillanatra és rá raktam egy másikat.
    -Tudod egyes könyvekben azt írják a vérfarkasok képesek az alvilágba menni és vissza, a vámpirokal meg azért ellenségesek mert ők meg szegik a halandó emrekre vonatkozó szabályt már mint végülis ők örködnek az élők felet úgy mondva. Ha ezt figyelembe vesszük akkor lehet, hogy képes az Alfa nem csak a másvilágra hanem ide is tud átjárot nyitni? Vagy lehet hogy az emberi mivoltában volt ilyen képesége?-
    Áltam meg és fordultam magamba újra.

  2. * Sikeresen rendbe jöttem majd a kérdésére bólintottam.*
    – A szaga megvan de hogy vissza tér miután kapott egy ilyen maflást azt nem tudom. Nem ismerem. Viszont van valami ami aggaszt. Amikor megütötted éreztem ugyan ott ahol eltaláltad. Eltört az állkapcsom. Pedig ahhoz senki se nyúlt és be se ütöttem. De mielőtt elkezdenénk keresni jó lenne tudni mitől ilyen gyors. Csak egy szélvész képes ilyen gyorsan mozogni és egy teleporter. A vérfarkasok nem.
    * Azon agyaltam hol találhatnék értelmes magyarázatot a történtekre. Végül vissza mentem a tudásközpontba és elkezdtem kutatni. Nem akartam elmenni innen amíg nem találtam valami nyomot. Lassan besötétedett de én még mindig a könyvek felett ültem bár néha Jackre tévedt a tekintetem majd végül megtörtem a csendet.*
    – Megmenteted az életem. Sokkal tartozom neked. Ha te nem vagy már halott lennék…

  3. Végig az Alfát figyeltem, bár a vissza vonulására nem számitótam. Mikara emeltem tekintettemet.
    -Szerinted vissza térhet a falkájával?-
    A kezemre pillantottam ami már teljesen helyre jött meg mozgatam az újaimat.
    -Sajnos nem sikerült se elfogni se meg ölni az Alfát. Amit kicsit sajnálok. Sokk mindent meg tudhatam volna belőle és amig él az alkuk is áll.-
    Újra Mikara néztem.
    -Most már te magad is ki tudod szagolni igaz? Majd később el lehet fogni.-
    Tettem egy kisebb kört.
    -Mik a terveid mostantól?-

  4. * A testem azonnal gyógyulni kezdett de történt valami amire nem számítottam. Jack egy olyat bemosott az alfának hogy konkrétan még én is éreztem ahol megütötte. Hirtelen az arcomhoz kaptam majd nagyra nyílt szemekkel néztem az előttem álló férfira. Szólni se bírtam hisz eltört az állkapcsom de lövésem se volt mitől. Bólintottam majd feltápászkodtam. Kellet egy kis idő mire használhatóvá váltam de az Alfa jobbnak látta a visszavonulást. Meg akartam indulni utána de tudtam hogy esélyem sincs ellene ami azért nagyon bosszantott. Jack felé fordultam majd sóhajtva csendben leültem. Végig az elmúlt pár percen gondolkoztam hogy mi is történt. Miért nem sikerült semmit se csinálnom és hogy tudott egy olyan személy többre jutni alig egy óra alatt mint én egész életem során. *

  5. Végig néztem az egészet ahogy Mika neki rohan és a bestia rá ugrik majd kia hiján meg öli őt. Én végig nyugodt voltam, le néztem Mikara és sóhajtotam egyet.
    -Kicsit alá becsülted őt.-
    Meg indultam felé és a bestia felé. Elöszőr lassan komótosan majd fel gyorsitótam. Éreztem ahogy a testemből egyre több erőt engedek szabadjára. Mire oda értem tudtam hogy az emberi határokat már át léptem és nem lesz egy könnyű menet az egész.
    -Remélem túl éled ezt.-
    Mondtam hallkan mielött a bestia arcába ért volna a kezem. Lehetett halani ahogy a csont törik és a bőr fel szakad. A végéb a kezem inkább hasonlitott egy hús csomóra, de egyből el kezdet meg gyógyulni. A farkas meg jóval arébb ért földet.
    -Ezen majd változtatnom kell.-
    Néztem a kezemre majd Mikara
    -Túl éled?-

  6. * Izzadni kezdtem nem is kicsit. A vérnyomásom az egekben volt és az adrenalin is tombolt bennem. Meredten bámultam a bokorra ahonnan a hangot hallottam ám csupán egyetlen egy jelenlétet éreztem.*
    – A falka még nem ért ide. Ezek szerint egy-egy ellen lesz a harc.
    * Megindultam a bokor felé de ekkor megpillantottam azokat a vörösen izzó szemeket melyektől szinte ledermedtem. Olyan érzésem volt mintha egy kis kukac lennék egy sas étlapján. Nehezen kezdtem venni a levegőt mintha fojtogatnának de akkor sem akartam leállni. Fojtattam az utam a bokor felé majd megszólaltam.*
    – Én hívtalak. Én vagyok az ellenfeled. Megölted a családom engem meg szörnyszülötté tettél. Megöllek ezért!
    * Elkezdtem rohanni és készültem a csapásra de valami meleg és vörös fröccsent az arcomra majd a földre kerültem. *
    – Mi történt?
    * Éles fájdalmat éreztem az alhasamnál majd csak ezután eszméltem fel rá hogy az ami az arcomba fröccsent a saját vérem volt. Hajszál híván kibelezett méghozzá olyan gyorsan hogy észre se vettem. Még az arcát se láttam mert folyamatosan takarásban volt.*
    – Átkozott… Erre nem lehetnél képes! Szólalj már meg!

  7. -Nem baj de a holtestét akkarom azt mindenkép és én alapból egyre számitótam így a többi csal bonúsz. De akkor majd téged is bevonnálak a kisérleteimbe.-
    A morgást meg hallva elő vettem egy zsebórát a belső zsebemből.
    – Még nincs is kaja idő.-
    Fel erősitettem az egész testemet és az érzék szerveimet.
    Mikor bele gondoltam ez lesz az első alkalom hogy éles helyzetben is tudjam mik a testem határai, bár jobban örültem volna ha inkább nézhetném az egészet. Meg szólalt a fejemben egy hang.
    ~Végre gyilkolunk? Ez az öljünk meg mindenkit.~
    Kissé idegesitet.
    -Nos azt hiszem félre állok most egy kicsit, de nyugodtan szólj ha kell segitség Mika.-
    Mondtam és azzal a bókora tetem a tekintetemet. Szinte éreztem ahogy méreget engem és a meg támadásomra gondol.