Tudás központ

A főváros szívében található. Mivel egykoron druidák alapították, így nem is csoda ha az épület inkább tűnik botanikus kertnek, semmit könyvtárnak.  De ne vonjon le senki téves következtetéseket. A megannyi könyvel megtömött csarnokban a növények miatt kellemes, lágy levegő terjeng, s az atmoszféra emiatt még inkább alkalmassá teszi az olvasni vágyók kikapcsolódását.

anime-original-996199

Vélemény, hozzászólás?

204 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Tudás központ

  1. Szerencsére nem állított meg. Nem akartam már azzal foglalkozni hogy olvasott-e a gondolataimba vagy sem. Mély levegőt véve gurultam távolabb tőle egészen ki az ajtón kívülre ám ekkor az első kerekem megakadt valamiben és máris borultam előrefelé. Készültem kezem lerakására és hogy tompítsam a sérüléseket valamint a gurulásra le a lépcsőn ám ez nem következett be. Az iménti démon fogott meg. Sőt elkapott. A lábára ültetett, majd térdem alá fogva állt fel velem. Arcom akaratlanul is kivörösödött közelségétől. Szervezetemből pillanatok alatt kitisztult az iménti furcsaság a friss levegő hatására, így gondolataimban nem a vágygerjesztett módon járkált. Megmentett a sérüléstől és eséstől. Visszarakott a székembe és egészen addig nem szólalt meg és én sem míg le nem rakott a székembe. Érintésébe akaratlanul is beleborzongtam. Nem tudtam mit mondjak neki ezek után. Még mindig féltérden volt előttem és kérdésére megráztam a fejemet.

    – Nem hála neked. -vallottam be ami nagyon is meglepett. Láttam megvillanó szemeit, és lenéztem a gyökérre, majd újabb szavaira és bókjára néztem fel rá. Székemben hátradőlve hajtottam előre a fejemet és úgy néztem szemeibe. Nem tudtam mégis mit gondoljak róla. Alsóajkamba harapva kezdtem el tépelődni. Bókjára félre néztem.

    – Nem vagyok hercegnő főképp meg nem a tiéd. -dünnyögtem orrom alatt és nagyobbat nyelve lassan néztem vissza rá mélyen szemeibe. A ruhámra tett megjegyzésére arcomra vörösség kúszott.

    – Köszönöm bár én kötvehiszem hogy valakit is megigáznék vele. Nem szoktam ugyanis ismerkedni. -mondom miközben kezeimet a kerekekre tettem és úgy néztem fel rá.

    – Nem szoktam idegenekkel szóba állni és inkább megoldok mindent magam. Esni is megtanultam, de köszönöm, hogy megóvtál tőle. -mondtam erőt véve magamon. -De ha jól sejtem nem fogsz egykönnyen leszállni rólam. Hallgatom mit szeretnél tőlem? -kérdeztem rá kerek perec erőt véve magamon és zavaromon.

  2. – Végig hallgattam szavait mosolyogva, miközben vele sétáltam, ahogy mozgott és a másik sorba fordult. Ahogy elérte őt az elvegyített illat és láttam reakcióit, csak tovább figyeltem, mintha mi sem történt volna, mintha nem tudnám. Kíváncsi voltam feltűnik-e neki vagy mikor veszi észre. – Mint mondtam… nem olvastam bele a gondolataidba… mindössze csak következtetéseket vontam le a kerekesszék miatt… -Mondtam nyugodtan és fürkészve őt. Reakcióját látva meg kell mondjam jól esett látni a zavarát és a pírt. Szóval… mégis csak jól esik neki a kedvesség! És ezt még tagadja is és menekülni próbál előle… Imádom! Ráadásul szinte azonnal kapcsolt… csak egyetlen perc kellett neki, hogy érezze valami nem stimmel… Rekord idő! Még inkább akarom! Gondoltam magamban figyelve őt. Arcom kissé szomorkás lett, hogy el akar menni. Utána szóltam volna, hogy marasztaljam, de valami más zavart meg. Éppen kiért az ajtón, amikor egy gyökérben a szék kereke megakadt és előre zuhant. Ebben abszolút nem volt benne a kezem. Megszüntettem az illatot, miközben előtte teremtem és féltérdre ereszkedve kaptam el, hogy ne sérüljön meg. Karjaimba öleltem, majd finoman lábamra ültettem és felállva vettem karjaimba. Finom és gyengéd voltam, úgy bántam vele, mint egy igazi hercegnővel. A kerekesszékét megigazítottam, a gyökeret letapostam, így az eltűnt. Sérülés mentesen és óvatosan bánva vele ültettem vissza a székébe, még haját is vissza igazítottam, ahogy volt.- Parancsolj! -Mosolyogtam rá, előtte féltérdelve.- Nem sérültél meg? -Kérdeztem mosolyogva rá. Talán ezzel kicsit jóvá tettem a rámenősségemet, amit az imént ismert meg.- Ne haragudj a rámenősségemért… Nem mindig veszem észre magam… -Mondtam mosolyogva. A gyökér mellettünk ismét kiemelkedett a földből, amire oldalra pillantottam a gyökérre. Szemeim megvillantak.- Ne aggódj… ez a gyökér, nem okoz több gondot neked, hercegnőm… -Mosolyogtam rá bókolva. Szavaim kimondásának ideje alatt a gyökért emelő, közelben lévő démont lazán és gyorsan végeztem ki, a saját módszerével, így a gyökér vissza húzódott és el is tűnt.- Ha megengeded… nagyon csinos ez a ruha… Biztos sok férfit megigézel vele… -Mosolyogtam miközben felálltam. Én akarom őt elcsábítani! Nem használhatok trükköket… és ez egyszerűen megőrjít, annyira akarom. –

  3. -Igen a második. -helyeseltem a kérdésére és csak megráztam a fejem az aranyos jelzőre. Nagyot sóhajtva gurultam a másik sorba. Igyekeztem nem tudomást venni a férfiról. Már csak ez hiányzott nekem. Egy púp a hátamra. Lassan fordítottam fel rá ismét tekintetem.

    – Nem vagyok hercegnő. -jegyeztem meg és ekkor láttam a szemében a villanást. Nem akartam vele foglalkozni és úgy fordultam inkább a polcok felé és úgy folytattam a válaszomat.

    – Mondjuk mert zaklatsz és én nem akarok veled ismerkedni, meg időt tölteni. -jelentettem ki nemes egyszerűséggel és levéve egy könyvet lapoztam bele. Ekkor csapott meg valami furcsa illat és mélyen valami más kezdett el foglalkoztatni. Furcsa volt ez számomra, de valamiért még se tudtam ellene mit tenni hirtelen. Ahogy elémjött és úgy mondta, hogy olvasott a gondolataimban és meghajolva mutatkozott be akaratlan elpirultam.

    – Nem vagyok hercegnő és onnan gondolom, hogy a sok rosszról nem tudhattál máshonnan csak az elmémből, ahogy arról sem, hogy nem csak a magam bajára keresek gyógyírt. -mondtam és úgy kaptam el rőla a tekintetemet. Bókjai teljesen zavarba hoztak és hirtelen becsapva a könyvet raktam vissza a polcra és meglódítva a székem kerültem ki.

    – Ezt el kell halasztanunk máskorra. Nem érzem jól magam. -mondtam és kigurulva a sorról egyenesen kifelé vettem az irányt, hogy kiszellőztessem a fejem. Nem tudtam mi ütött belém. Elvből és csípőből utasítanám vissza egy démontól a bókokat, most mégis jól esett és hízelgő volt a számomra. Valami nem kerek és nem is tiszta. Kavargó gondolatok közepette igyekeztem minnél előbb a friss levegőre jutni.

    ~Nem szabad többet beszélnem vele. Ez így nem tiszta… valamit csinált amikor megvillant a szeme. Megváltozott a légkkör és én ezt nem akarom!~ Cikáztak fejemben az ehhez hasonló gondolatok.~Nem köthetek vele szerződést, hogy lábra állhassak. Dolen nem örülne neki és megvetne érte. Nem okozhatok csalódást a bátyámnak és nem lehetek gyenge! Eddig is elboldogultam ezután is elfogok! Nem engedhetek egy démon kísértésének!~