Tenger part

Vár a napfény és a lazítás. A nagy forróságban mindig jólesik egyet csobbanni a hűs óceán habjaiban. És ha kalandra vágysz ott van a megannyi sport amit kipróbálhatsz, bevállalósaknak ajánlott a mélybe vetni magukat és felfedezni a titokzatos mélységet. 

tumblr_mcd40s8poq...24o1_500-3ffbdd30MJVARTORG__1040721280x905temoshi28artist29originalgirlshorthairblackhairpurpleeyes

 

Vélemény, hozzászólás?

776 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Tenger part

  1. * Elnevettem magam amikor azt mondta pár nap. Közben élveztem a simogatást és egy kicsit doromboltam is. *
    – Majd meglátjuk. Ha túl erős a szél akkor nyugodtan hasalj el rajtam a súlyod miatt meg ne aggódj. Nem vagyok az a gyenge fajta.
    * Eleinte lassabban indultam neki majd egyre csak gyorsabban és gyorsabban haladtam míg végül az emberek szabad szemmel nem is láttak minket. Alig másfél óra alatt a sziget másik felén voltunk. Jóval elhagytuk a várost és érezni lehetett a boszorkány által felállított csapdák és varázslatok jelenlétét. *
    – Jól vagy? Sajnálom ha megviselt az út de próbáltam nem húzni az időt. Bár lehet gyorsabb lett volna ha a másik módszert használom.

  2. Zavartan, halványan elpirulva, de bólintok, majd a hátára mászok, aztán leülök rá.
    – Szólj, ha nehéz vagyok, bár igaz, könnyebb nem igazán tudnék lenni. Nem igazán tudom, de elvileg a város után bőven, tehát lesz pár nap, míg odajutunk.
    Kedvesen rámosolyogva, simogatom nyakát. Szeretem a tigriseket, főleg a bundájukat és őket is simogatni.

  3. – Semmi gond. Jobb mintha te is sikítva rohangálnál. Na merre van az a banya?
    * A hosszú út hallatán elmosolyodtam majd lefeküdtem a földre.*
    – Ha akarsz ülhetsz a hátamra. Gyorsabb vagyok…
    * Ajánlottam fel neki a dolgot viszont a banya miatt aggódtam mert hát Nincsenek a démonok és a boszorkányok valami jóban. *

  4. Bólintok, majd odalépve hozzá bocsánatkérően simogatom meg fülének a tövet.
    – Ne haragudj, de nem szeretek… ilyen közelről az idegen férfiakkal… beszélgetni. Bocsáss meg ezért, biztos, hogy kellemetlen ez neked. Egy boszorkány vagy jövőbelátó igazi kincs lenne nekünk most, márpedig sajnos ezek képességeivel nem igazán rendelkezem. Viszont bort adni tudok, ha idegesítelek.
    Halkan felkuncogva nézek le rá, majd az erdőbe.
    – Elkel indulnunk, nem? Így is jó, hosszú utunk lesz, Rem.

  5. * Felvont szemöldökkel néztem rá majd rájöttem hogy nem kellett volna vissza változnom. Sóhajtva bólintottam majd vissza alakultam tigrissé. *
    – Mivel látom hogy az igazi formám zavar ezért akkor maradok négy lábon. Amúgy kire gondoltál?
    * Néztem rá kíváncsian majd oda sétáltam hozzá de pár lépésnyi távolságot meghagytam. *
    – Szóval tigrisként?
    * Több volt a semminél szóval bele mentem a dologba bár nem tudtam hogy biztosan jó ötlet-e ez az egész. *
    – Induljunk most?

  6. Ösztönösen léptem hátrébb. Hiába, anyám tanításai még mindig bennem vannak. Márpedig azoknak egyik pontjában az “Óvakodj, bármilyen hím nemű, két lábon járó lénytől” áll, méghozzá az első helyen.
    – Nos, ez igazán más… mármint az alakod. – már sem sem lepődők, hogy egy tigristől nem, de egy idegen férfitól igen, félek, méghozzá nem is kicsit. – Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valakihez tanácsot kérni vagy hasonló, de amíg ez nem működik, addig… befogadlak magamhoz… tigrisként, persze.

  7. * Csak az igaz szerelem csókja törheti meg ezt az átkot mely számomra lehetetlen. Egyrészt mert macska vagyok másrészt mert…
    * Nem akartam kimondani hogy démon mert félő volt hogy rosszul reagálna és nem segítene. *
    – Mi volna az az ötlet? Mindenre vevő vagyok. Nem szeretek macska ként élni főleg fényes nappal. Kellemetlen. Ami azt illeti fogalmam sincs miért vagyok még mindig tigris bőrben hisz már lement a nap.
    * Elkezdtem sétálni az egyik szikla felé mely a parton árválkodott. Eltűntem mögötte és mikor a másik oldalára értem ismét eredeti emberi alakomban voltam ám kissé kényelmetlennek éreztem most a dolgot hisz az előttem álló nő inkább volt macska párti mint ember. Legalább is szerintem. megigazítottam az ingujjamat és a nyakkendőmet hisz mint mindig most is tökig öltönyben voltam ahogy egy “üzletemberhez” illik. *

  8. – Csak nem félnem kéne? Ne aggódj, megtudom védeni magamat, Rem-san, a halandókon pedig ne csodálkozz.
    Felállok, majd egyik szemembe hulló aranyszínű tincsemet arrébb söprőm. Elgondolkodva kezdek fel s alá sétálgatni, majd mosolyogva nézek rá.
    – Szerinted tudnék én neked segíteni, vagy ez eleve halva született ötlet lenne? Bár igaz, egy kirúgott istennő, már nem istennő, nem? De… talán.. talán megpróbálhatok, majd később pár dolgot, ha nem bánod. Persze, gondolom te sem akarsz örökké ebben a bundában maradni, nem?

  9. – Nekem nem baj csak meglepő hisz mindenki fejvesztve menekül ha tigrist lát szabadon.
    * Hallgatva szavait elmosolyodtam már amennyire tudtam.*
    – Szóval egy istennő? Ilyennel se találkozik minden nap a magam fajta.
    * Kérdésén elgondolkoztam hogy mit is mondjak el neki.*
    – Hát lassan 1 éve vagyok nagymacska fényes nappal. Megtámadtak és csúnyán megsebesültem, de szerencsémre valaki segített rajtam egy kívánságért cserébe de végül az illető idő előtt meghalt amiért ezzel a bundás testtel büntettek meg. Azóta van egy az állapot.

  10. Kíváncsian nézek rá, szemöldök felvonva, halk, jókedvű kuncogással a hangomban.
    – Tán baj, ha kedves vagyok, drága Rem? A görög panteon egy kevésbé ismert tagja, Artemis és Dionysus lánya, a bor, a kéjvágy, az állatok és a termékenység istennője.
    Kedvesen, félredöntött fejjel mosolygok rá, igazi kíváncsisággal.
    – De pontosan hogyan is kerültél tigrisbőrbe és mikor is?

  11. * Felvont szemöldökkel néztem a távozó tigrisekre majd magamban jót röhögtem rajtuk. *
    – Nevezzük büntetésnek. Bár valóban el vagyok átkozva. Bántottam valakit akit nem kellet volna. Végül ebben a testben kötöttem ki nappalra. De ez nem lényeges. Engem inkább az érdekel hogy te ki vagy és miért vagy ilyen kedves velem? Hisz nem ismersz.
    * Kérdően néztem rá majd leültem a homokba. Úgy voltam vele hogy ha elhiszi az egy pozitív dolog számomra ha meg nem akkor így jártam. De azért reménykedtem hogy idővel rátudom venni hogy segítsen.*

  12. Emberi hangjára megszeppenten kapom felé tekintetemet a homokról, majd kérdőn ránézve ülök le a selymes homokra.
    – Elátkozott lennél, vagy neked ez csak egy különlegességed?
    Észreveszem, hogy egy másik hím a saját “macskáim” közül elindul felé, támadásra kész pozícióban.
    – Aseryth! – rászólok az állatra, mire ő rám néz, majd nemtetszően felmordulva pillant Remre. – Eszedbe sem jusson! Sőt, inkább menjetek haza!
    Elég rájuk szólnom erélyesebben, hogy teljesítsék parancsaimat, majd kelletlenül ugyan, de hazaballagjanak.
    Csípőre tett kézzel, lágyan fejcsóválva nézek utánuk, majd visszafordulok a fehér színű tigrisre, akit bocsánatkérően simogatok meg.
    – Ne is törődj velük! Mindenkivel ilyenek. Azt hiszik, hogy ártani akarsz nekem.

  13. * Élveztem hogy bókolnak nekem mint tigris. Kicsit még doromboltam is de hamar észbe kaptam. Kérdésére elkezdtem gondolkozni majd keresni kezdtem egy ágat. A számba vettem majd elkezdtem vele a homokba írni. Már ha ez annak volt nevezhető. Valahogy a homokba kapartam a nevem majd büszkén ültem le. Közben elkezdtem mosakodni mert még maszatos voltam egy kicsit. Bár őszintén szólva untam a színjátékot és inkább eltöröltem a firkámat egy laza mozdulattal és ránézve köhintettem egyet.*

    – A nevem Rem Kowome. De a szépfiú is megteszi. Mindenre hallgatok a bajszi kivételével… Meg az összes cuki cica név is távol áll tőlem. Kösz hogy kihalásztál a vízből. És a vacsoráért is hálás vagyok. Felálltam és meghajoltam előtte. Bár még mindig tigrisképében voltam. Annak ellenére hogy éjjel volt nem akartam emberi alakomat felvenni. Még nem. Inkább csak vártam és figyeltem.*

  14. – Elég ebből! Ha nem viselkedtek hazaküldelek benneteket! Komolyan mondom, hogy rosszabbak vagytok, mint anyám szarvasai, pedig ők is dühítőek.
    Innentől egy morgást sem hallok, sikeresen szereltem le önző, túlféltő énjüket. Hagytam, hogy közelebb lépjen hozzám, majd hosszú, oldalt eléggé felvágott ruhámat nem féltve térdelek le hozzá, bár most így ő a nagyobb nálam.
    – Szervusz, gyönyörűm. Tudom, hogy felesleges, de azért bemutatkozom, Cassandorea vagyok. Na és te? Van neved, szépfiú? – édes hangon, lágyan duruzsolva simogatom meg füleinek a tövét, nyers érdeklődéssel és kíváncsisággal aranyszínű szemeimben. – Jó, biztos, hogy bolondnak nézel, de köztünk szólva, te is ugyan olyan élőlény vagy, mint bárki más, ugyan olyan jogok illetnek meg, mint egy embert. Legalább is nálam.
    Halk hangon felkuncogva nézek rá. Nagyon szép és különleges egy tigris.

  15. * Éreztem hogy valaki kihúz a partra és ad egy puszit de őszintén szólva elég gyengének éreztem magam mivel a só ártalmas a démonokra amibe csak utólag gondoltam bele. Eleinte csak homályosan láttam majd szép lassan tisztult a kép. Azt aki kihúzott nem láttam mert elviharzott valahová. Csak a tigriseket láttam akik nem örültek nekem.*
    – Szuper. Ki is paráztok tőlem? Jól teszitek.
    * Szólaltam meg halkan épp hogy halhatóan de szerencsére rajtunk kívül senki se volt ott. Persze jót vigyorogtam magamban amikor láttam a döbbenetet a tigrisek fején. Nem sokra rá egy vaddisznó landolt előttem melyre kissé furcsán néztem majd legyűrve undorom nekiláttam enni. Nem voltam hozzászokva a nyers húshoz. Vagyis pontosabban fogalmazva elszoktam tőle. Nem ettem valami sokat hisz ez számomra nem volt tápláló de arra pont elég volt hogy magamhoz térjek. Nyújtóztam egy nagyot majd az idegen nőre néztem akivel szembe leültem. Furcsa szerzet volt számomra. Volt benne egyfajta tisztaság és nagy hatalmat is éreztem ami kedvemre volt. Csóválva a farkam próbáltam közelebb menni hozzá de a többi tigris nem engedett egykönnyen. Magamban szívtam a fogam majd inkább csak vártam. *
    ~Vajon ki ő és miért hozott vacsit? Miért segített?
    * Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben majd vártam hogy lépjen valamit mielőtt én lépek és lecsapom a többi cicamicát. *

  16. Tessa ordítása hívja fel a figyelmemet egy másik, éppen partra sodródott tigrisre, ami különleges, fehér színű. Mielőtt a többiek árthatnak neki elindulok feléjük, s hiába kap felém a mögöttem álló hím, hogy visszatartson én legközelebb már az állat felett térdelek. Gyengéden, súlya alatt rogyadozva húzom ki a partra, majd finoman simogatni kezdem, sérülést keresve rajtam.
    – Jól vagy, kicsike? – aggódva nézek az állatra, arany színű hajam pofájába hullik, amit gyorsan el is húzok onnan. Látom, hogy a többieknek nem tetszik, hogy egy idegen, betolakodó hímmel van dolgunk. Csúnyán nézek rájuk, majd az idegen tigrisnek adok egy puszit a pofájára, aztán elmegyek vadászni neki. Nagy nehezen rábukkanok két nagydarab vaddisznóra, majd idecipelem őket. Az egyiket a többieknek dobom oda, a másikat a magához tért állatnak adom. Ösztönösen vagyok kedves az élőlényekkel, pláne a jelképemmel, ami ez a tigris nagymacska.