Temető

Itt nyugszanak azok akik az életük árán is megvédték ezt a megszentelt földet.  A helyiek szerint néha az elhunytak szellemei vissza térnek, hogy elvégezzék befejezetlen feladatukat.

Vélemény, hozzászólás?

410 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Temető

  1. -Milyen jó lenne, ha félne valamitől.Amilyen értelmes tud lenni, úgy megy a maga feje után ha új dologgal találkozik.Úgy látszik ő nem fél tőled elsőre.*meséltem a lovam jelleméről és elengedtem szépen, mivel ahogy eddig észrevettem nem zavarja a temetkezési vállalkozót.Ahogy az orrához értek, Curso megszagolta a férfi kezét és megállt az eddigi lépkedésében.Kis idő múlva egy nyerítéssel jelezte, hogy tényleg nem fél a férfitól, így ő nyugodtan hozzáérhet.*-A bizalmát megadta feléd ahogy látom.*kuncogtam egyet, majd pedig a lovamról a férfira néztem, mikor tanácsot adott a temetőben való járkálásról a lovammal.*-Nagyon vigyázok rá, de a jövőben megfogadom a tanácsod kedves…*gondolkodtam el, hiszen a nevét még meg se tudtam eddig.*-Elnézést, még be se mutatkoztam, a nevem Hinuko.Téged hogy hívnak?

  2. – Ugyan ugyan. Szeretem az állatokat bár ők nem szeretnek engem. Túlzottan tartanak tőlem.
    * Bal kezemet felemeltem majd lassan a lő orrához tettem. *
    – Pompás állat bár nem bölcs ide hozni. Ha elesik eltörhet valamije. Túl kicsi a hely hogy kényelmesen a földön közlekedjen. A végén még ő neki is ásnom kell egy haló gödröt ahogy a helyi kocsis lovainak is.

  3. *Érzékeim nem igazán voltak segítségemre most, így egy fura szerzet képes volt a hátunk mögé kerülni.Ijedtségem el se tudtam volna rejteni, még a hideg is kirázott a tagnak hála.Gyorsan megfordulva néztem szembe az idegennel, aki éppen a temetésemről kérdezett.Szóval a temetkezési vállalkozót hallottam munka közben!Miután sikerült a lelkiállapotom normálisba igazítani így mosolyogtam rá.*-Ha egyszer alkalom kerül a halálomra, akkor a gyorsabb megoldást kívánom, addig viszont élni kívánok inkább.*emeltem fel védelmezően kezeim magam elé, még mindig érdekes egyed volt a szemeimben.Curso hátracsapta fejét és amint meglátta az új személyt köztünk, apró léptekkel megfordult.Kis feltérképezés után nyerített fel és így lépkedett közelebb az idegenhez, hogy megismerkedhessen vele.*-Curso, nem szabad!*szóltam a lovamra és megpróbáltam messzebb húzni a vigyorogva dülöngélő férfitól.*-Bocsáss meg, nagyon kíváncsi fajta!*kértem elnézést tőle kínos mosollyal.*

  4. Ahogy haladtam a munkával egyre inkább úgy éreztem nem vagyok egyedül így amikor úgy gondoltam ideje lesz megnézni ki az aki ilyenkor erre jár kipattantam a frissen ásott sírból és eltűntem a fák között. A temetőt úgy ismertem mint a saját tenyerem így nem volt nehéz olyan útvonalon közlekedni mely nem volt megvilágítva és szinte senki se tudott róla. Mikor végre sikerült az illető és a lova mögé kerülni elnevettem magam.*
    – Csak nem egy újabb kuncsaft? Hamvasztás vagy koporsós temetés lesz? Vagy csak egy kényelmes alvó helyet keres?
    * Tettem fel a kérdést ide oda dülöngélve miközben folyamatosan vigyorogtam. *

  5. *Természetesen az este közeledtével nekem sem támadhatott volna jobb elfoglaltságom, hiszen a temetőt kezdtem el megközelíteni.Curso most sem maradhatott el, repülve megtenni az utat izgalmasabb és gyorsabb megoldásnak számított mint bármi más.A kapu elé landoltam végül a lóval és ezzel együtt le is szálltam róla.Még egy ideig szemeztem a kintről is látható sírokkal, végül pedig megindultam befelé.Leginkább a kivilágított területeken jártam, mégsem volt kedvem meglepetés támadásokban részesülni valakitől.Ilyenkor az értelmes lények elkerülik a temetőt, tehát kizárásos alapon simán megtörténhet az, ami felé jelenleg kisebb aggódást mutatok.Rövid idő se telhetett el, mikor fura zajokat hallottam a temető egy távolabbi részéről.*-Úgy látszik nem vagyunk egyedül Curso.*szóltam oda halkabban az eddig engem követett pegazusnak és óvatosabbra vett léptekkel indultam meg a zajforrás irányába.*

  6. * Késő délután volt amikor a temető egyik eldugottabb zugában hol ásást hol pedig kalapásást lehetett hallani. Nagyban végeztem a munkám mellyel egy nemrégiben elhunyt hölgy családja adott nekem és mint mindig most sem utasítottam vissza a megbízást. Széles mosollyal az arcomon ástam a sírhelyet és mikor úgy véltem kicsit pihenni kéne nekiálltam összeszögelni a koporsó alapját. Lassan a lámpák felkapcsolódtak és megvilágították a ködös rémisztő helyet melyet ilyenkor már mindenki messze kerül. Néhány mécses pislákolt még körülöttem hogy lássam mit csinálok mikor furcsa érzés kapott el. *

  7. *A temetőbe vettem az irányt hogy az utat le rövidítsem. A holtak szellemei sorra jelentek meg. Mind külömbözőek voltak így Amidamaru a védő szellemem kicsit nyugtalankodott egészen adíg míg Mosukét meg nem pilantja. A két régi barát traccs partit kezdett tartani engem pedig Anna szellemei figyeltek akik speciel azért voltak körülöttem, hogy felügyeljék az edzésemet. Amidamarut nem akartam el rángatni Mosukétol ezért egy kis pihenőt én is tartottam.*