Temető

Itt nyugszanak azok akik az életük árán is megvédték ezt a megszentelt földet.  A helyiek szerint néha az elhunytak szellemei vissza térnek, hogy elvégezzék befejezetlen feladatukat.

Vélemény, hozzászólás?

419 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Temető

  1. A nevet látva elmerengett egy kissé ahogy sorra idézte fel az adott személlyel együtt tötött időt. Kellemes emlékek jutottak eszébe, ahogy szépen fokozatosan sikerült teljes örületbe kergetnie áldozatát és végül egy hodító mészárlást követően vezette bele egy csodálatos öncsonkításos öngyilkossába. Nagyot sóhajtva mosolyodott el ahogy gondolatban ismét átélte azokat az éveket. Gondolat menetét egy közeledő jelenlét zavarta meg, amit kisvártatva egy férfi hang is követett. Rideg kék tekintetével válla felett pillantott hátra a démonra
    – itt csupán elporladt testek pihennek, lelkeik vagy átjutottak vagy éppen kárhoztatva bojonganak. Nem igazán hiszem azt hogy bármitől is tartanom kéne… A halottak békésem ha tudják ki van mellettül… és nincs az az élő ember, aki ilyen késői órán a temetőbe merészkedne. – Szeme sarkából tekintett csak a kripta ajtajára és halkan sóhajtva, némileg unottan nézett vissza rá
    – Igazán szép trükk, de egy kissé slampos nem gondolod? vannak ennél sokkal jobbak – nézte ridegen, mire a sirokból sorra egymás után kezdtek el kiszállni a kárhozott lelkek

  2. A temetőben voltam már egy jó ideje. Nem rég temettek el egy embert aki a kezeim közzé került a családjával. A férfi könykörgöt, hogy ne érjek a feleségéhez és a gyerekéhez. Nem is ártottam nekik, viszont a szeműk láttára kínoztam hallára az apát. Végig néztem a szertartását és a hátra hagyot családját is. Nem zavart különősebben a zokóg látványa és bölcsnek találtam az apa döntését is. De furcsa volt számára ez az emberi szókás. El merengve nézett végig a sírkőveken, miközben hirtelen sötétedet be. Fel kapva a fejét nézett a holdra. Gondolta tesz még egy sétát a temetőben és meg nézi néhány áldozatának őrök nyughelyét. Egy női hang űtöte meg a fülét mikor egy ilyen sírhoz lépet a démon. Leppeten nézet körbe hírtelen és indult meg a hang irányába. A furcsa egybe esés kiváncsivá tette még is miröl beszélhet pontosan a nő és mit kereshet itt ilyen kései órákban. Meg találva lépdelt oda hozzá.
    -Hát maga nem fél ilyen kései órákban, hogy valaki elkapja? Veszélyes lenne egy hölgynek egyedül eltöltenie itt szerintem egy estét a sokk halott között. Ki tudja melyiknek támad kedve ki mászni a sírból.-
    Szavai végére csapodik ki az egxik kripta ajtaja mint egy jelezve a férfi igazát.

  3. Amióta megtestesült nem talált magának olyan személyt akire érdemes lenne energiát fordítani, így leginkább csak koborolt és bejárta a különböző helyeket. Nem csak nappal járta a szigetet hanem éjszakai. Az egyik ilyen éjszakán teljes holdfényben nyugodtan sétálgatott. Egy nyiltabb terep irányából érkezett és érdeklődve nézett végig a lábai előtt elterülő helyen, hisz sorra egy más után egyre több sírkő volt felállítva. Érzés telen arccal sétált be a kővek közé és figyelte azok feliratait és a rajta lévő dátumokat. Pihentek ott a vén veteránoktól kezdte az erejük tejében lévő férfiakon keresztül egészen a csupán pár napot, vagy hetet megélt csecsemőkig. Egészen a temető közepéig sétált ahogy már megjelentek a nagy családi, illetve nagyobb személynek felállított kripták is. Elmosolyodott ahogy az egyik ajtaján kiszúrt egy nevet.
    – jjjéé… hogy téged meg ide temettek el?… már ami megmaradt belőled… – nevetett fel ahogy végig húzta kezét a kidomborult feliraton
    – régi szép idők…

  4. -Majd fúj be valami parfümmel,és még jobb lesz.. -fogtam továbbra is az orrom. A tökéletes bosszú beteljesülését elképzelni is már mámor volt, hát még az igazi élmény milyen is lesz!
    -Ott hát… Mehetünk! -indultam is meg anyánk volt birtoka felé, melyben most Miyako élt, s vitte véghez terveit.

  5. Ahogy megláttam Akeno arcát elnevettem magam. – Nem birod a hullaszagot? – vigyorogtam rá. – Amúgy én se értsm mit van úgy oda a kis öccséért.. – mondtam sóhajtva és bekötöttem a zsák száját. – Nos akkor egy pár óra és a nagybácsikánk jobb lesz, mint új korában! – vigyorodtam el gonoszan. – Istenem de várom már a vénség arcát, amikor meglátja a hőn szeretett öccsét. – sóhajtottam fel, szinte beleborzongva a gondolatba. – Na ha készen vagy, akkor induljunk! Te is ott akarsz lenni, mikor a műveletet véghez viszem? – kérdeztem Akenot.

  6. – Máris, máris…- formáltam ismét kézjeleket, majd pedig egy egyszerű doton jutsuval ki is sikerült szedni a testet a földből. Orrom befogtam a kiáradó szagra, majd megvártam, míg Miyako a zsákba teszi.
    – És ezért van oda a fater?…- kérdeztem meg undorodva a szagtól, mégis csak finnyásabb voltam, mint Miyako bármikor is képes lesz, vagy volt. A következő parancsszerűségére bólintottam, s egy újabb jutsuval pedig a helyére igazítottam a földet.
    – Nagyjából egy, max kettő óra, amikor is a klónom a házamhoz visszatér. Azután pedig egyből viszem is neked, ha megfelel.

  7. – Rendben! – bólintottam neki és türelemmel vártam, majd jelzésére utána indultam. Mikor a sírhoz értünk Akeno feltette a nagy kérdést. – Túl lusta vagyok ásni most! Csináld te! – vigyorogtam rá és megvártam míg kiszedi a testet. – Viszont, ha már van egy két jó jutsud, akkor úgy kéne a földet vissza helyezni, mintha senki se nyúlt volna hozzá! – közben elővettem egy zsákot és a testet beletuszkoltam. – Gyerünk! – nyomkodtam bele a már porladozó hullát. – Tényleg a szemeket mikorra is tudod megszerezni? – kérdeztem közben Akenot.

  8. A kutyám miatt 5 perces késésben voltam, mely meg is látszott az időpont átlépése miatt. Zavart vigyorral néztem az engem leszidó Miyakora, majd pedig megvakargattam kicsit a tarkóm.
    – Bocsáss meg, Maximus alig akart elaludni…- kértem elnézést, majd pedig komolyabb arcra váltva hallgattam végig kérdését.
    – Pontosan…- formáltam máris meg a nekem szükséges kézjelet, s így hoztam létre magam mellé egy árnyékklónt.
    – Most pedig várunk, amíg elintézi a Zetsukat…- mutattam a klónomra, ami pedig egy bólintással meg is indult a temetőn át, s elért a nem messze lévő sírhoz, amit is a Zetsuk őriztek. Nagyon nem hallottuk miről beszéltek, egyedül azt láttuk, hogy egy perc se telt el, mire a Zetsuk már egy közösen megegyezett bólintással kezdik el követni a klónom. Amint kiértek a temető kapuján is, Miyakonak intettem, hogy mehetünk. A megfelelő sírhoz oda is siettünk szépen, s így néztem körbe.
    – Intézed te a kiásást, vagy csináljam meg én gyorsan? Van pár föld elemű jutsu a tarsolyomban…

  9. Elérkezett az éjszaka és ezzel együtt a találkozó idő pontja is. Szépen a temető előtt vártam az egyik fánál Akenora. Merre van már az a..? Néztem körbe kicsit izgatottan, hiszen már csinálnám a megbeszélt dolgokat. Mikor végre megláttam, suttogva szóltam hozzá. – Te meg hol a fészkes fenébe voltál? Már 5 perce itt kellett volna már lenned! – mérgelődtem. – Mindegy..- sóhajtottam fel, hogy megnyugodjak. – Akkor minden a tervek szerint lesz, ugye? – néztem rá.

  10. -Milyen jó lenne, ha félne valamitől.Amilyen értelmes tud lenni, úgy megy a maga feje után ha új dologgal találkozik.Úgy látszik ő nem fél tőled elsőre.*meséltem a lovam jelleméről és elengedtem szépen, mivel ahogy eddig észrevettem nem zavarja a temetkezési vállalkozót.Ahogy az orrához értek, Curso megszagolta a férfi kezét és megállt az eddigi lépkedésében.Kis idő múlva egy nyerítéssel jelezte, hogy tényleg nem fél a férfitól, így ő nyugodtan hozzáérhet.*-A bizalmát megadta feléd ahogy látom.*kuncogtam egyet, majd pedig a lovamról a férfira néztem, mikor tanácsot adott a temetőben való járkálásról a lovammal.*-Nagyon vigyázok rá, de a jövőben megfogadom a tanácsod kedves…*gondolkodtam el, hiszen a nevét még meg se tudtam eddig.*-Elnézést, még be se mutatkoztam, a nevem Hinuko.Téged hogy hívnak?

  11. – Ugyan ugyan. Szeretem az állatokat bár ők nem szeretnek engem. Túlzottan tartanak tőlem.
    * Bal kezemet felemeltem majd lassan a lő orrához tettem. *
    – Pompás állat bár nem bölcs ide hozni. Ha elesik eltörhet valamije. Túl kicsi a hely hogy kényelmesen a földön közlekedjen. A végén még ő neki is ásnom kell egy haló gödröt ahogy a helyi kocsis lovainak is.

  12. *Érzékeim nem igazán voltak segítségemre most, így egy fura szerzet képes volt a hátunk mögé kerülni.Ijedtségem el se tudtam volna rejteni, még a hideg is kirázott a tagnak hála.Gyorsan megfordulva néztem szembe az idegennel, aki éppen a temetésemről kérdezett.Szóval a temetkezési vállalkozót hallottam munka közben!Miután sikerült a lelkiállapotom normálisba igazítani így mosolyogtam rá.*-Ha egyszer alkalom kerül a halálomra, akkor a gyorsabb megoldást kívánom, addig viszont élni kívánok inkább.*emeltem fel védelmezően kezeim magam elé, még mindig érdekes egyed volt a szemeimben.Curso hátracsapta fejét és amint meglátta az új személyt köztünk, apró léptekkel megfordult.Kis feltérképezés után nyerített fel és így lépkedett közelebb az idegenhez, hogy megismerkedhessen vele.*-Curso, nem szabad!*szóltam a lovamra és megpróbáltam messzebb húzni a vigyorogva dülöngélő férfitól.*-Bocsáss meg, nagyon kíváncsi fajta!*kértem elnézést tőle kínos mosollyal.*

  13. Ahogy haladtam a munkával egyre inkább úgy éreztem nem vagyok egyedül így amikor úgy gondoltam ideje lesz megnézni ki az aki ilyenkor erre jár kipattantam a frissen ásott sírból és eltűntem a fák között. A temetőt úgy ismertem mint a saját tenyerem így nem volt nehéz olyan útvonalon közlekedni mely nem volt megvilágítva és szinte senki se tudott róla. Mikor végre sikerült az illető és a lova mögé kerülni elnevettem magam.*
    – Csak nem egy újabb kuncsaft? Hamvasztás vagy koporsós temetés lesz? Vagy csak egy kényelmes alvó helyet keres?
    * Tettem fel a kérdést ide oda dülöngélve miközben folyamatosan vigyorogtam. *

  14. *Természetesen az este közeledtével nekem sem támadhatott volna jobb elfoglaltságom, hiszen a temetőt kezdtem el megközelíteni.Curso most sem maradhatott el, repülve megtenni az utat izgalmasabb és gyorsabb megoldásnak számított mint bármi más.A kapu elé landoltam végül a lóval és ezzel együtt le is szálltam róla.Még egy ideig szemeztem a kintről is látható sírokkal, végül pedig megindultam befelé.Leginkább a kivilágított területeken jártam, mégsem volt kedvem meglepetés támadásokban részesülni valakitől.Ilyenkor az értelmes lények elkerülik a temetőt, tehát kizárásos alapon simán megtörténhet az, ami felé jelenleg kisebb aggódást mutatok.Rövid idő se telhetett el, mikor fura zajokat hallottam a temető egy távolabbi részéről.*-Úgy látszik nem vagyunk egyedül Curso.*szóltam oda halkabban az eddig engem követett pegazusnak és óvatosabbra vett léptekkel indultam meg a zajforrás irányába.*

  15. * Késő délután volt amikor a temető egyik eldugottabb zugában hol ásást hol pedig kalapásást lehetett hallani. Nagyban végeztem a munkám mellyel egy nemrégiben elhunyt hölgy családja adott nekem és mint mindig most sem utasítottam vissza a megbízást. Széles mosollyal az arcomon ástam a sírhelyet és mikor úgy véltem kicsit pihenni kéne nekiálltam összeszögelni a koporsó alapját. Lassan a lámpák felkapcsolódtak és megvilágították a ködös rémisztő helyet melyet ilyenkor már mindenki messze kerül. Néhány mécses pislákolt még körülöttem hogy lássam mit csinálok mikor furcsa érzés kapott el. *

  16. *A temetőbe vettem az irányt hogy az utat le rövidítsem. A holtak szellemei sorra jelentek meg. Mind külömbözőek voltak így Amidamaru a védő szellemem kicsit nyugtalankodott egészen adíg míg Mosukét meg nem pilantja. A két régi barát traccs partit kezdett tartani engem pedig Anna szellemei figyeltek akik speciel azért voltak körülöttem, hogy felügyeljék az edzésemet. Amidamarut nem akartam el rángatni Mosukétol ezért egy kis pihenőt én is tartottam.*