Sztriptízbár

Unalmas hétköznapok?  Nincs elég izgalom az életedben? Gyere és less be a sztriptízbár.

Garantáltan jól fogod érezni magad. Ha van elég pénzed talán még egy kis magán táncot is kaphatsz a lányoktól, vagy egy kicsivel többet is.

Vélemény, hozzászólás?

64 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Sztriptízbár

  1. – A szirénákat hallva körbe pillantottam. Elég érzékenyen fog érinteni minket, ha a rendőrség itt talál. Mire a gondolatom végére értem volna a vállára kapott és kisétált velem. Nem volt okom ficánkolni, elvégre nem rossz ember és nem rossz célból “rabolt el”. Sőt még örültem is a “rablásnak”. Megsimogattam a hátát, miközben kisétált velem. Ha azt vesszük, akár az is lehet, de hát azért annál jóval több. Elmosolyodva vettem fel a kabátot, amit rám adott. Végső soron a végére egészen el voltam félmeztelen a színpadon, és a műsor is mondhatni jól sikerült. Ahogy megfordított és a falnak döntött, éppen hallottam a rendőröket betörni a bárba, elég zajosra sikerült a kiszállás. Ahogy a nyelvét megéreztem felsóhajtottam, de azért halkan. Minden porcikám reagált rá, mint mindig, most is. Kicsit a helyszín választás egy kicsit extra, de a mai este után nem jöttem zavarba tőle, talán még kicsit tetszett is a helyzet. Egészen izgató volt, főleg vele. Simogatni kezdtem ahol elértem. Mélyen vettem a levegőt, de halk maradtam, azért a rendőrség még megtalálhat, ami kellemetlen lenne.-

  2. Megelégeltem a dolgot. A távolból rendőri szirénák hallatszottak, nekem meg pont annyira elegem lett a dologból, hogy felkaptam a vállaimra a kedvenc táncosnőmet és kisétáltam a művészbejárón, hogy “én a testőre vagyok.” Ráadtam egy kabátot, hogy ne fázzon meg, aztán az ajtót betörő rendőrszázad zaja elnyomta ahogy boszit megfordítottam a nyakamban és a falnak döntöttem, miközben a nyelvemmel kezdtem dolgozni.
    A kivetkőzőshow mondhatni meglehetősen jól végződött. Csak a sztriptízbárnak nem, ahol mindenki kivetkőzött magából.

  3. – Kicsit meglepődtem, amikor Anthrax kikapta a kezemből a seprűt, de hát ha kell neki vigye, nem bántam. Komolyan fejbe kellett hajítani az egyiket, hogy észre vegyék a fél bárt lerombolták? Gondoltam magamban. A lányok rutinosan táncoltak tovább, annak a közönségnek, aki még nem verekedett. Egy pasas Anthrax felé indult. Seprű nélkül is éppen elég módszerem volt, hirtelenjében Anthrax lába előtt mint egy csapó ajtó lecsapódott hasra. Ezen sejtelmesen kuncogtam, miközben a rúd körül fordultam egyet. A szoknya rész is lekerült végül. Erősen megküzdöttem magammal, hogy ne piruljak el, de sikerült. Sok szégyellni valóm nincs, csak nem szívesen mutogatom magam akárkinek… leginkább, és főképpen egy személynek szívesen… De az nem 62 ember egy bárban!!! Na, mindegy! Nem ajánlom, hogy kötözködjenek! A felmosós jeleneten is jót mosolyogtam. Végül is, nem is volt rossz ötlet eljönni. A többi lány már félmeztelen, némelyik meztelen táncolt, én meg még a fent lévő fehérneműmért is meg voltam sértődve, hogy nem ruhában voltam. A biztonságiaknál még én is jobban meg tudnám oldani a helyzetet… de most nem nekem kell megoldani… Elmosolyodtam Anthraxra nézve, én inkább neki táncoltam, csak többen látták. Ettől függetlenül… hasonlóra nem dumál rá még egyszer… bár magamat ismerve, biztos rá fog. A melltartót azért idővel levettem, bár nem szívesen és táncoltam tovább.-

  4. Elegem lett a balhéból és, hogy folyton le kell húzni a fejem. A korsóm kiürült de a két legyilkolt pincér után a harmadik már nem mert az italom újratöltésére jönni. Kitéptem boszi kezéből a seprűt és az asztalon álló korsót elsöpörve fejbe küldtem vele az egyik biztonságiőrt. Erre már a többi is felkapta a fejét és mindenkit, aki a tömegben korsóval mászkált, elkezdtek igazoltatni. Én fogtam egy szemétlapátot, egy vödröt és egy felmosót…
    – Takarító szolgálat! – Mondtam az egyik megilletődött biztiboy-hoz fordulva. – Azt mondták, valaki behányt és összetört pár korsó… Szóval… – arrébb álltam egy repülő korsó elől… – Mi történt?..
    – EMBER! NEM LÁT A SZEMÉTŐL?! NÉZZEN KÖRÜL!
    – Szépek a lányok! – Mondtam körbe pillantva. Kezemet a homlokomhoz nyomtam, mintha sütne a nap, pedig csak zavart a stroboszkóp. – Akkor. Hol a gond? – Kérdeztem önelégült mosollyal, idegtépő nyugalomban…
    – FEJBEN! – Kiáltotta a pasi szemtelenül, de ekkor csapták le őt is egy korsóval. Már amúgy is irritált, tehát csak megvontam a vállam. “És tényleg…” Gondoltam és felsöpörtem körülötte a szilánkokat, aztán a fejére nyomtam a vizes felmosót.