Szörnyek tengere

A szörnyek tengere az a hely ahol nem tanácsos pancsolni hisz bármelyik pillanatban életed vesztheted. A legfertelmesebb és veszedelmesebb  vízi szörnyek otthona ez a békésnek látszó gyönyörű terület.

Vélemény, hozzászólás?

12 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Szörnyek tengere

  1. -Hm… Ki gondolta volna hogy a nagy él félelmetes nyunyus erre is képes? Egy elpusztíthatatlan lény, mely mindenkiben jelen van. Várjunk csak… Akkor te most… Mond hogy nem… Amúgy meg a testem képtelen ennél jobban megöregedni szóval szerencséd van…
    * Néztem rá, majd megráztam a fejem és sóhajtva a kapu felé lépdeltem, ám ekkor rá lett csapva a fenekemre. Kezdett már a bögyömbe lenni a szemtelensége, így egy kis gonosz cselt találtam ki. Miután a kapun átértünk és alaposan körbe néztem hogy nem-e lát senki nekifutásból rávetettem magam és a földre terítettem. Ahogy a földön hevert és találkozott a tekintetünk egy szelíd mosoly jelent meg a szám szélén majd eltűrve a hajam hajoltam közelebb hozzá. *
    – Ne mozogj nagyfiú… Ki akarom élvezni a pillanatot.
    * Már épp készültem volna kitépni az orrszőrét mikor szúró fájdalmat éreztem a nyakamnál. *
    – Most azt kéne mondanom hogy áú?
    * A kezem elkezdett remegni, ám még így is hátra nyúltam a nyakamhoz és megnéztem hogy mégis mi volt az előbbi fura érzés okozója. Egy vörös tollakkal díszített nyúlvesző volt mely egyenesen a gerinccsigolyák közé hatolt. Másoknál ez halálos lett volna de nálam csak némi zsibbadást okozott. *
    – Hová hoztál?
    * Néztem rá kérdően majd körbe pillantva álltam fel és kezdtem keresgélni. Ekkor ismét az iménti szúró érzés hatolt belém de most a fenekemnél éreztem. Nem sokra rá a combomnál és a két kezemnél is hasonló kis nyilakat találtam melyeket dühösen húzgáltam ki. *
    – Mutasd magad te gyáva féreg! Csak lesből mersz támadni, szemtől szembe már nem?
    *Egy alak jelent meg előttem, majd épp indulni akartam felé mikor a testem cserben hagyott és az épp felkelő férfira zuhantam. *
    – Adok én nekeeeeeeed…
    * Meglepetten pislogtam Edwardra majd tekintetemből ki lehetett olvasni hogy jobb ha meg se szólal. *
    – Egy szót se… Lemerném fogadni hogy Furia gyökeret használt… Az egyetlen méreg ami képes megbénítani…
    * Próbáltam megmozdulni és lemászni róla, de amikor lendítettem egyet magamon szerencsétlent képen vágtam, melyre a távolban álló férfi alak is felszisszent. *
    – Bocsika… Ez kivételesen nem direkt volt…

  2. * Élveztem a show műsort amit lenyomott nekem. Hallgatva a lehetséges büntetését melyet a nagyságosúr szabna ki rá, az arcomra széles vigyor ült. Ahogy elképzeltem a lehetséges felállásokat, Azuna egyre kellemetlenebb helyzetekbe került ami még inkább fokozta a jó kedvem.*
    – Mit ne mondjak nem irigyellek amiért ez az opció fenn áll nálad. Viszont Halál nem tud megölni engem. A része vagyok, akárcsak Életnek vagy neked, vagy bárkinek ezen a világon. Ahoz, hogy elpusztuljak az összes élőlénynek meg kellene halnia. Ha el is pusztítja a fizikai testem, akkor az ő szívének sötét zugában fogok tanyát verni. Talán még a testét is meg tudom szállni ha eléggé beeszem magam oda.
    * Mondtam győzelemittas vigyorral. Mikor a mellkasomra simított kérdőn néztem rá és egy percig csak álltam mint egy váza a polc tetején. Mikor kivette a listát a ruhámból egy perverz kósza gondolat futott végig az agyamon.*
    – Hát lássuk csak miből élünk..
    * Ellöktem magam a sárkány tetemtől majd megálltam mellette. Bal kezemet magam elé tartva hirtelen fonalak jelentek meg előttem melyek színe a sötét összes árnyalatát magukba foglalták. Amint megtaláltam a legsötétebb szálat megfogtam és meghúztam.*
    – Ennek a szerencsétlennek elég szar sorsa van, azt hiszem az ő emlékei teljesen jók lesznek nekünk.
    * Megnyitottam egy portált.*
    – Húzz bele szívi, ha nincs annyi időd, a végén még fonnyadt mazsolaként végzed a nagy összecsapásra, amiért igen kár lenne. Bánnám ha nem csodálhatnám a formás részed.
    * Csaptam a fenekére majd átléptem a kapum.*

  3. – A csúcsra? Perverzebb vagy mint azt gondoltam kis pióca…
    * Az üvegcsét gondosan eltettem egy zsebdimenzióban, majd oda lépve hozzá megsimogattam az álla alatt… *
    – Tudod sok minden van bennem, de érzés az egy csepp sincs. Várj mégis… Érzem hogy a percdíjad miatt még szívni fogsz…
    * Azzal ellépve tőle néztem körbe.*
    – Ne pánikolj… Örökké élsz nem? Vagyis ha összecsapsz vele akkor nem biztos, de érted gondolom hogy mire célzok… Már ha vesztesz… Szívesen cserélnék veled… Engem biztos nem ölne meg… Sokkal idegesítőbb és megalázóbb büntetést találnak ki nekem…
    Persze Lucifer nevének hallatán eltűnt a mosoly a képemről.*
    – Cuclifer nevét még egyszer ki ne ejtsd azon a szép szádon a jelenlétemben. Minél többször hallom ezt a nevet annál jobban kezd el figyelni rám… Áh mindegy is… Mi is a következő a listán, szépfiú?
    * Néztem rá kérdően, majd megfordulva léptem közelebb hozzá, s simítottam rá a mellkasára. *
    – Tudod értékelem a segítséged meg minden, de ha ennyit szöszmötölsz a lista elővételével percdíjat kell majd fizetned. Én veled ellentétben nem élek örökké.
    * Azzal benyúltam a felsőjébe és elvéve a listát, fordítottam hátat neki.*
    – Lássuk csak mi van még itt. Áh meg is van… Egy megtört ember gyermekkori boldog emlékei melyekre már nem emlékszik, illetve ugyan ennek a személynem a legfájdalmasabb emlékei. Hm… Ismersz ilyen embert drága Mumusom?
    Megannyi ilyen embert ismertem mikor még fiatal voltam, de mára már mind csak sajnáltatja magát, és meg játssza, hogy világfájdalma van. Hová jut ez a világ?…

  4. – Szerintem tejesen értelmetlen lett volna hagynom, hogy lezuhanj ezzel a pikkelyes döggel a sziklák közé, mert azok majd összetörtek volna, veled együtt, a gyíknak meg megse kottyant volna.

    * Vontam vállat majd a karjaim a mellkasomon összefontam és figyeltem, hogy miként akarja felszeletelni szerencsétlent. Ahogy körözött a sárkány körül, egy egészen egzotikus madár násztánca jutott eszembe mire mosolyra húzott a szám és halkan nevetni kezdtem. A csodás köszönömöt hallva szélesebb lett a mosolyom. *

    – Ó, hölgyem! Ha továbbra is ily kedvességeket mondasz a csúcsra török. Még a végén elhiszem, hogy van benned egy picinyke kis érzés.

    * A nagy vidámságom hamar alább fagyott, miután majdnem a homlokomhoz vágta azt a vackot. Hirtelen még a karjaim is leengedtem majd nagyokat pislogva néztem a szerencsétlen tőrt, majd az előttem szenvedő nőt. Ahogy haladt végig a fegyverek kálváriáján, hogy áttörje a sárkány vaskos pikkelyét eluntam magam így leültem a fűbe. *

    – Hölgyem, ennél unalmasabb pikniken még sosem vettem részt. Ha így folytatod, a sok eltört fegyver eldobásáért bevisznek a környezet erős károsítása és veszélyeztetése miatt. Na meg.. Emlékeztetnélek rá, hogy ha végeztünk a rád cuppant Luciferrel, nekünk még dolgunk van azzal a beképzelt hólyaggal. Értékes percektől fosztasz meg kedves, így kénytelen leszek percdíjat felszámolni.

    * Mondtam folyamatosan a magamét egészen addig amíg elő nem állt egy remek kis tervvel. Kíváncsi tekintettel néztem és hallgattam az ötletét. Mikor sikerült a feladat egy laza mozdulattal felkeltem majd a halott sárkánynak dőltem, közvetlen Azuna mellett. *

    – Kérsz egy jutalom csókot amiért sikerült?
    * Vigyorogtam miközben az arcára kiült vigyorát kémleltem. Már előre örült minden porcikám annak, hogy bevettem a buliba, mert ez a nő minden pénzt megért. *

  5. * Rég vezettem ami látszott is a jószág repülésén. Fellélegeztem mikor kitörtem végre a nyakát és zuhanni kezdtünk. Hiába vártam és készültem a becspodást ami biztos nagyot szólt volna, Edward kis manőverének hála a part fal tetején kötöttünk ki. Tekintetem a férfi felé fordítottam majd megráztam a fejem.*
    – Hagynod kellett volna hogy lezuhanjon. Erős a páncélzata és a bőre. A sziklákat akartam használni hogy áthatoljak ezen a vastag problémán.
    * Leszállva a tetemről kezdtem el keresni a gyenge pontját, ahol végül vérét vehetem… Kissé keselyűnek éreztem magam ahogyan körbesétáltam párszor, ám sóhajtva megálltam egy pillanatra és a férfira néztem.*
    – Kösz azért.
    * Nyögtem ki majd fojtattam a keresést. Végül a nyakánál álltam neki próbálkozni egy alvilági tőrrel, ami elméletileg törhetetlen és mindent átvág. Nos eltörni nem tört el csak úgy elgörbült hogy majdnem magamat nyársaltam fel vele miközben a sárkány nyakával hadakoztam. Egy laza mozdulattal elhajítottam majd fojtattam a kisértekezés. Eközben a tör szerencsétlen férfi feje felett repült el. Folyamatosan próbálkoztam különféle tárgyakkal és majdnem egy órám ráment mikor megcsapott az isteni szikra… *
    – Mit csinálnak a sárkányok amikor elérkezik a párzási időszak?
    * Néztem rá kérdően…*
    – Nem arra gondolok mielőtt megszólalnál hogy párosodnak… Mielőtt össze gabalyodhatnának életük párjával, meg kell küzdeni a kihívókkal. És mint azt látható ez a példány is egy kihívó vagy címvédő volt a sebhelyekből ítélve. Vagyis ha én most….
    * Fogtam meg az egyik lábán a karmot majd letépve azt mutattam a férfi felé. *
    – Bocs pajti de letört a körmöd ujjastól… Szóval ha én most megfogom ezt az éles karmot és csinálok egy ilyet akkor hozzájutok ahhoz amiért ide jöttünk…
    * Azzal meglendítettem a karmot és felhasítottam vele a hüllő nyakát… *
    – Na végre… Azt hitem sose lesz meg…
    * Egy üvegcsébe csorgattam a vér egy részét majd mint aki jól végezte dolgát elvigyorodtam…*

  6. – Milyen harcias vagy.
    * Nevettem el magam jóízűen majd a kényelmes kis első osztályomról bámultam ahogy szenved szerencsétlen teremtménnyel. Remek alkalom volt, hogy kellemes közelségből és magasságból csodálhassak meg olyan dolgoknak a mozgását, amik máskor veszélyesek lehetnek. A kellemes legelésem nagy bánatára sikerült hangos reccsenéssel kitörni a dög nyakát. Meglepett, kíváncsi tekintettel néztem a nőre.*
    – Egek te nőszemély..
    * Egy pillanatig (jó pár percig) rágtam a gondolatot, hogy most hagyom, hogy lezuhanjon és oda legyen a kellemes szórakozásom, vagy kivételesen élesszem fel az évmilliók óta halott szívem és játsszam el a nagy megmentőt. Nagy sóhajtozva unott tekintettel néztem utána majd a zuhanó sárkány árnyékát használva portálként a partfal tetején kötöttek ki. *
    – Mozdulj már te leértékelt retikül!!
    * Rugdostam oda a sárkányt majd mikor odaértem leugrottam róla.*

  7. * Mit sem törődve szavaival próbálkoztam továbbra is a kis merényletemmel a sárkány ellen. Persze sikertelenül… Ám mikor Edward más férfiak gyíkjáról kezdett el magyarázni sátáni mosoly ült ki arcomra.*
    – Ha itt végeztünk a te gyíkod nyakát is kitörhetem…
    * Ekkor viszont már elfogyott a türelmem és olyan erővel rántottam meg a sárkány fejét, hogy végül nem kellett sziklafalnak vezetnem a hatalmas hüllőt, hogy kitörje a nyakát.
    Felvont szemöldökkel néztem ahogy kihuny a fény a szeméből majd zuhanni kezd a szárazföld felé.*
    – Hupsz…
    * Azzal megkapaszkodva a tetem egyik szarvában készültem a be csapódára.*
    – Odalent találkozunk nagyfiú!

  8. – Ezzel most azt akarod mondani, hogy nem élvezted a csókom? Ennyire válogatósnak tetszik lenni, hölgyem?
    * Nevettem jóítűen mikor az alattam lévő gyíkocska igen csak kilengett oldalra. Ha nem kapaszkodtam volna rendesen mindenemmel, kivéve a két kezemmel, akkor a végén újra kellett volna kezdenem a stoppolást. Combal és vádlival jobban szorítottam a sárkányhoz magam, így kicsit nagyobb lett az esély arra, hogy fent maradok. Újra mellé repültem majd ráhajoltam a sárkány nyakára. A jobb kezem az állam alá tettem és kíváncsi szemekkel méregettem a próbálkozását, persze most a megfelelő ávolságból.*
    – Nagyon jól áll neked ez a szerep.~ Bár bele se merek gondolni, hogy más férfi gyíkjával mit csinálsz..

  9. – Vedd úgy hogy ez volt annak az ára hogy csókot loptál tőlem.
    * Kiáltottam le neki majd megrántottam a sárkány fejét. Csak ezután láttam hogy ő sikeresen betörte az új kis kedvencét.*
    – Köszi de megvagyok egyedül is. Ezt szeretném csalás nélkül megoldani.
    * Ekkor rántottam egyet rajta ismét és a sárkány neki ment a mellette lévőnek így megsebezte azt.*
    – Oh bocsi…
    * Próbáltam bűnbánóan nézni a két hüllőre de nem sikerült.*

  10. – Hogy én?
    * Pislogtam rá meglepetten majd a nőies kijelentésére még döbbentebb lett az arcom. Mire bármit is mondhattam volna, Azuna már önkényesen repülő leckét adott nekem. Végig az önelégült arcát néztem egészen addig, amíg a két gyíkocska meg nem jelent a közelemben.*
    – Ha-ha! Nagyon vicces vagy!
    * Hogy szerezzek neki pár kellemes percet valahonnan mélyről elővettem Lio mogyoró taposó hangját és elhintettem pár nőies sikolyt ami víz hangzott, így borzalmas lett. Pár sárkány még repülni is elfelejtett. Mivel az egyik gyíkuci alulról repült felém nyitott szájjal azzal a csodálatosan hibás gondolattal, hogy majd pont a gyomrába pottyanok reggeli nasiként. Felpillantottam a lányra aki szenvedett a sárkánnyal, majd vissza a dögre. Mielőtt bekaphatott volna erőteljesen az orrára léptem és ugrottam rajta egyet, majd a szarvaiba belekapva a nyakára tapadtam és nem engedtem. Amint hozzáértem képes voltam ő irányítani. Felrepültem vele Azunához.*
    – Úgy látom meggyült a bajod vele. Szeretnéd, hogy segítsek? Talán ha te sikítanál lányosan az beválna.
    * Kacsintottam rá vigyorogva.*

  11. – Csali?
    * Persze erre csak azután tudtam válaszolni miután a sárkány elsuhant elötlünk. Éreztem hogy van valami az egyik mellemen és amikor lepillantottam láttam, hogy épp tapizva vagyok. Főleg mikor elkezdett szórakozni… Felvont szemöldökkel néztem rá miután közölte velem remek észrevételét majd állam alá téve egyik kezem elgondolkoztam.*
    – Mos hogy jobban megnéztelek fontos megállapításra jutottam… Te leszel a csali. Próbálj meg nőies lenni és sikíts.
    * Ekkor a háta mögé nyúltam és lelöktem a szikláról. Integetve néztem ahogy zuhan és amikor elindult felé legalább két sárkány én is a mélybe vezettem magam. Szerencsére jól számoltam így pont az egyik óriás gyík hátán landoltam.*
    – Úgy tűnik felkeltetted az érdeklődésüket! Kicsit sikíts lányosabban és próbálj cukinak tűnni.
    * Nevettem el magam gonoszan a helyzeten majd megkapaszkodva a sárkány szarvaiba a sziklafal felé vezettem hátha kitöri a nyakát. Komoly ellenfélnek bizonyult.*

  12. – Gyík vadászat. Izgalmasan hangzik. De kölyköt te fogsz fogni, nekem nem a specialitásom.. Te ránézésre cuki vagy, szóval te leszel a csali. Meg talán a gyíkoknál is ezt az elvet fogom használni..
    * A mondat végét halkan tettem hozzá, de nem tartottam attól, hogy meghallja. Átléptem a kapun. Mikor a sziklaszírt peremére érkeztünk vettem egy nagy levegőt majd kicsit köhécseltem.*
    – Pfúj, de sós… Egyik szarabb helyről megyek a másikra..
    * A nagy fuldoklás közepette ahogy előre hajoltam majdnem elsodort egy cifra színű sárkány ahogy felfelé repült. Az utolsó pillanatban kihúztam magam és a falhoz simultam kitárt karokkal, nehogy elsodorjon a fenébe. Mikor elment csak akkor fújtam ki a levegőt. *
    – Ezek nem ismerik a repülés szabályait..
    * Morogtam majd Azunára néztem. Ekkor döbbentem csak rá, hogy mennyire kipárnázott helyre tettem a kezem kapaszkodni. Mondjuk volt is mibe..*
    – Hm..
    * Vettem a bátorságot és pár határozott mozdulattal végigtapogattam és nyomkodtam a légzsákokat majd elvettem a kezem.*
    – Gratulálok hölgyem, egészséges gyönyörű kebleid vannak, csomó egy szál se.