Szentély

A szigetnek egy nagy szentélye van melyben az összes Istenhez lehet imádkozni. 

A szentély falain megtalálható a története eme elvarázsolt helynek. 

Ám ide nem csak imádkozni járnak a környékbeliek hanem az örökké virágzó cseresznyefák miatt is melyek édes illattal fogadják az erre járókat. 

4432758704_2d8e9172a6_o20130714124836_azYia.thumb.700_0

Vélemény, hozzászólás?

270 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Szentély

  1. * Lassan sötétedik… Ez volt az első amit megláttam. A testemben szétáradó fájdalom lassan kezdett elmúlni melyet egy újabb sikertelen próbálkozás okozott. Lassan vissza húzva szárnyaim ültem fel majd ráztam meg a fejem. Úgy éreztem magam mintha fejjel mentem volna a falnak csak épp utána pár száz métert még zuhantam is. Na igen. Így jár az aki megpróbál a mennybe behatolni. Felálltam majd az oltárhoz sétálva megkongattam a harangot majd össze csapva kezeim kezdtem el imádkozni. Fohászkodtam a bocsánatért és kértem még egy esélyt úgy ahogy már százszor de imám süket fülekre talált. Sóhajtva hagytam abba az imát és indultam volna le a lépcsőn mikor valaki szembe sétált velem. Tekintetünk egy pillanatra találkozott mely szinte azonnal megbabonázott. Áradt belőle a nyers erő.*

    • Tisztelettudóan megyek be a szentélybe, talán ha már érzem ezt a vonzást kicsit még beugorhatok a szentély mögötti temetőbe üdvözölve az elhunyt nevelőapám. Hisz ő volt az a személy aki apaként nevelt. Már elhatározva indultam fel a sok lépcsőn. Elveszek az emlékeimben amiket vele töltöttem teljes családként.
      Hirtelen a lépések hangjára kapom fel a fejem. Nem valószínű hogy normális emberek ilyenkor sétálnak ki ide. Talán egy elmebeteg mászkál itt. Odébb állok majd felnézek a közelegő személyre. A szemébe nézve valami megremeg a belsőmbe. Valami furcsaságot érzek e férfi iránt. A legjobb íven probálom kikerülni. A belső érzékeim jeleznek.

  2. A napnyugta lassan teljes sötétséget hoz a földre, csak az utcaszéleken világít pár lámpa. Éppen hazafelé sétálok a busszmegállóból. Viszont ez egy kisérteties hely hisz itt csak a szentély van. ötpercnyi séta múlva lehet csak a lakóházakhoz érni. Érkezésem meglepetés lesz a családomnak, hisz nem szóltam hogy jövök. Meglepetésnek szánom, hosz pár nap múlva lesz az öcsém születésnapja, velük akarok ünnepelni.

    Na persze a középiskolai barátnőimmel is jó lenne összegyűlni. Régóta szeretnék átlagos fiatalként sokat bulizni. Valami vonz a szentélyhez, fogalmam sincs hogy mi mégis feléje indulok. Szinte megbabonáz a közelsége.- Mi lehet ez az érzés?- Kérdezem magamtól.

  3. Fel patanva le poroltam magamat és lépkedtem útána.
    -Drágám engem nem érdekel egy olyan fertő mint az alvilág. Ha tényleg annyira hatalmas és erős vagy akkor neked minek ez a vaccak? Bár lehet hagyom, hogy a tiéd legyen, akkor legalább lenne valami izgalmas is. Ami pedig a “darabolást” illeti. Egy egyszerű ember is képes ilyes mire úgy, hogy ennél jobb okot kellene ki találnod. –
    Lassan mellé érve ejtettem meg egy mosolyt mielött a nyakán a kezén és a lábán is egy pánt szerűség jelent meg és rántották a földhőz hirtelen.
    -Na láttod tudsz te ha akarsz.-
    Gugoltam le elé.
    -Amugy meg nem tudom mit vagy ilyen nagyra magadva. Végül is csak egy szolga vagy. A maradványaid birtokosának a szolgája vagy. Ahogyan annak az átkozot Lucifernek is a szolgája vagy. Ezért vagy alsóbb rendüb nálam. Mi történt azzal az emberel? Ha jól emlékszem terhes volt. Te lettél a dajkája a kicsiknek?-
    Nevettem el magam miközben fel egyenesedtem. A pántok el tüntek én meg haladtam tovább.
    -Hány ingeme van ettöl az erőtöl.-
    Öltőtem ki a nyelvemet.
    -Neked minek kell ez a lándzsa? Elpusztitani mindent? Mert azt nem engedhetem meg, nekem más terveim vannak a világal.-

  4. – A szurdok? Nem nagyon rémlik hogy ott lettél volna. Várj csak. Á meg is van. Irányítani akartál mivel nem voltál képes legyőzni.
    * Fordultam vissza majd néztem ahogy a földön fetreng.*
    – Jól áll neked a csúszás mászás. Amúgy meg ha egyszerű alsóbb rendű démon lennék hogy lehet hogy az egész alvilág retteg tőlem? Hm? Lehet hogy egykoron ember voltam de nehogy azt hidd hogy vannak emberi érzelmeim… Hideg vérrel darabokra tépnélek szemrebbenés nélkül ha kell maga Lucifer előtt. Amúgy meg én csak az előtt hajolok meg aki kiérdemelte. Előtted sosem fogok önszántamból… Ami meg az ajándékodat illeti szeretem ha egy férfi kedveskedik nekem. Olyan izgató mikor ennyire próbálkoznak.
    * Nevettem el magam majd hátra dobva a hajam indultam tovább a szent hegy felé. Ahogy haladtam sok elhullott démon tetemét véltem felfedezni az út mentén. Látszólag nem bírták a hegy tisztító erejét. *
    – Na mi lesz nagyfiú? Jössz vagy inkább még fetrengesz egy kicsit még?

  5. A rugásától a földőn el terültem, végül már nem bírtam vissza tartani a nevetésemet és kifakadva hangosan kacagtam. Lassan fel tápaszkodtam.
    -Érdemes volt ide jönnöm.-
    Tekintettem az irányába miközben még halkan kuncogtam egyet.
    -Amugy pedig emlékszel még, a szurdokban, hogy váltunk el? Én csak ennek emlékére szúrtam át rajtad a kis ajándékomat de…-
    Az álamhoz emeltem a kezemet és a kisujjamat a számhoz raktam.
    -nem számitóttam rá, hogy szó nélkül tűrrőd majd a kis ajándékomat. Váratlan meg lepetés. Vajon mennyit bírsz ki?’
    Néztem rá kérdően, miközben egyre nagyobb mosoly jelent meg a számon. Nem tudtam komolyan venni azon szavait, hogy nem jelentek számára ki hívást. Bár hamarosan amugy is kiderűl szerintem ki az erősebb.
    -Tudod lehet, hogy nem a leghatalmasabb vagyok, de egy emberből lett démonnál azért tőbb tiszteletett várnék. A hozzád hasonló alacsonyabb rendű démonoknak meg kellene hajólnia elöttem.-

  6. – Á szóval egy Abyssi démon… Milyen bájos.
    * Mikor a karddal kezdett el szórakozni mosolyogva szemléltem mit is csinál. Mikor ketté vágott és a földre rogytam elkapott a nevetés. *
    – Nahát de kis harcias itt valaki. De tudod egyszer már legyőztelek… Ha kell megteszem ismét gondolkodás nélkül. És ha az utamba állsz akkor el is pusztítalak…
    * Azzal neki álltam regenerálódni. A ketté vágott csontok és szövetek azonnal egybe forrtak és mikor ismét normálisan tudtam mozgatni minden tagom a kezem kivételével lendítve egyet a lábamon szerencsétlent úgy megrúgtam hogy hallottam sikítani a családi ékszereit. *
    – Hm… Bevált praktika már évezredek óta. Hasznos nemde?
    * Mivel nem akartam szórakozni a kard kiszedésével így csak rántva egyet kezemen hagytam hogy végig hasítsa az izom és ínszöveteimet. *
    – Tudod mindig is érdekelt hogy milyen gyenge démon lakozott Vergil testében. Ha egy átlag ember kordában tudott tartani nem lehetsz valami nagy durranás. És mivel itt vagy gondolom hallottad a pletykát, mely szerint az a fegyver is itt van. Csak nem erősebbé akarsz válni? Talán úgy lenne esélyed aranyom.
    * Hergeltem tovább majd megrántva a vállam sétáltam el mellette.*

  7. Pimasz szavaitól meg rándult az egyik szemöldőköm. Kicsit el lépve tőle raktam a tenyeremet a kard végére és nyomtam bele a kereszt vasig.
    -Az az idióta meg szabadult attól a részemtől ami hozzá tartózott reménykedve benne, hogy sikerült így meg ölnie. Szerencsétlenségére csak visza tért hozzám.-
    Meg fogva a markolatót kezdtem el oldalra húzva kivágni belőle.
    -Amugy a múltkor nem tudtam bemutatkozni-
    A kard pengéje ekkor vágta ki magát.
    -A nevem Tenebrae és egy Abyssi démon vagyok.-
    Lenditve a kardon vágtam félbe az elöttem álló nőt.
    -Nem foglak kímélni.-
    Kissé ideg beteg mosolyra húztam a számat.