Szentély

A szigetnek egy nagy szentélye van melyben az összes Istenhez lehet imádkozni. 

A szentély falain megtalálható a története eme elvarázsolt helynek. 

Ám ide nem csak imádkozni járnak a környékbeliek hanem az örökké virágzó cseresznyefák miatt is melyek édes illattal fogadják az erre járókat. 

4432758704_2d8e9172a6_o20130714124836_azYia.thumb.700_0

Vélemény, hozzászólás?

270 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Szentély

  1. * Haladva az úton némi zavargásra lettem figyelmes. Látszólag nem csak én szerettem rémisztgetni másokat. Ám mikor megpillantottam a számomra ismeretlen külsejű férfit aki egy rendezetlen számláról kezdett el magyarázni, felvontam a szemöldököm.*
    – Ki is vagy cukorfalat?
    * Ám mielőtt választ kaphattam volna kérdésemre egy pengét találtam a hasfalamban.*
    – Nahát! Nekem? Istenem de figyelmes vagy. De várjunk csak… Ez a jelenlét és a hang… Csak nem Vergil édes kicsi démona?
    * Néztem rá elmosolyodva miközben oda lépkedve hozzá simítottam végig az arcát.*
    – Tudod nem szép dolog félmunkát végezni. Ha igazán a kedvemre akarsz tenni akkor vágd belém rendesen a pengét ne csak félig. Vagy többre nem futotta már?
    * Simultam hozzá miközben a kard nyele az alhasához nyomódva tolta tovább bennem a pengét.*
    – Mi szél hozott ide kicsikém? Szeretnél ismét kikapni? Vagy inkább a ráadásért bukkantál fel? Apropó… Mi lett a gazdatesteddel? Felfaltad végül vagy csak eldobtad mint egy használt zsepit? Vagy ő dobott el magától mert rájött hogy nem megy semmire egy gyenge démonnal?

  2. Nem foglalkoztam a jellen lévőkel igazán, számomra olyanok voltak mint a bogarak. Látszolag egy erősebb démon vagy lény nem jött ide. Végülis meg értem lehet, hogy csak át verés az egész csak a szolgáik vannak itt biztos. Ám egyszer csak meg éreztem valakit. Erősebb volt mint az itt lévők ám ismertem őt. Hirtelen nem tudtam ki lehett, de fel ismerés pillanatában mosolyra húztam a számat. A semmiből egy kardot alkotam a kezembe és a hozzám legközelebb állo személy fejét egy csapásból levágtam. A vér fröcskölt a nyakából a teste pedig élettelenül esett össze. Az emberek ekkor fel vették a két lépés távolságot tőlem. Rá fordultam és lassú léptekel indultameg felé. Mikor már egymás elött áltunk emeltem rád a kardot a kezemben.
    -Rég láttalak, kicsi démon. Ha jól emlékszek van egy rendezetlen számlánk.-
    A kezemből ki repült a kard egyenesen a hasfaladba álva.
    -Így már egy kicsit jobb.-

  3. * Hosszú idő után ismét előmerészkedtem. És hogy miért? A válasz igazán egyszerű volt. Állítólag a végzet lándzsája felfedte magát. A lándzsa mellyel megsebezték isten fiát. A fegyver mely legyőzhetetlenné teszi forgatóját és lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk a múltat és a jövőt. Nem is kellett több hogy elődugjam az orrom. Határozott léptekkel indultam meg a szent hegy felé, ahol a hírhedt szentély is állt. Gyűlöltem az ilyen helyeket, hisz taszított fojtogató tisztaságuk még engem is. Ám most mit sem törődve ezzel lépkedtem fel a hosszú lépcső fokain, mely a szentélyhez vezetett. Érkezésemkor megannyi sötét lélekkel találtam szembe magam meg jó néhány imádkozó szerencsétlennel. Azok akik felismertek inkább csak félre álltak az utamból és némán követtek tekintetükkel. Hallottam ahogy össze súgnak a hátam mögött melytől egy gonosz mosoly jelent meg a szám szélén.*
    – Nahát nahát… Úgy fest kicsit későn értem ide… Lehet meg kéne ritkítanom a vetélytársakat… Amúgy is éhes vagyok…
    * Néztem az ittlévőkre, majd megnyalva a szám nyújtottam ki kezem az egyik démon felé aki inkább menekülőre fogta néhány társával. *
    – Hm… Ez is egy megoldás… Fussatok csak…
    * Ekkor viszont egy ismerős mégis új jelenlétre lettem figyelmes. Némi időbe bele telt mire rájöttem hol is éreztem utoljára ezt az energiát.*

  4. Nem régibben rengeteg “gonosz”, sötét lélekel rendelkező egyén gyült össze a szentély körül. Hatalom és becsvágy hajtóta őket. Érdekelni kezdet még is miért jöttek ide. El is ragadtam egyet közülük és el szórakoztam vele a kínzo kamrában mielött beszélni kezdet volna. Érdekesnek tünt amiről beszélt. Egy lándzsa ami legyőzhetetlené tesz. Tökéletes játékszer lesz számomra, hogy fel boritsam az egyensúlyt. Befejezve a szórakozáts az emberel meg öltem és indultam; hogy meg szerezem magamnak az ereklyét. A szentélynél még nappal volt és a sokk hasónlesőn kivül még számtalan ártatlan ember is volt. A tömeg méretéből adódoan bizakodó voltam, hogy lesznek itt olyan személyek is akik eltudnak szórakoztatni. Lassú léptekel haladtam miközben a gyanútlan embereket nézegetem.

  5. *minden szavát végig hallgattam csodálkoztam,hogy a hógy elmesélte minden amikor megmutatta…amit kell keresni akkor elkezdtek a székek lebegni,meg az ajtók kinyílottak meg visszacsukódtak… és éreztem isteneket… Hizue egy fekete farkas isten,démonok pedig két kis fehér farkas,fekete szárnyú angyalkislány ott volt Drake előt*

    -Na ezek jókor jönnek elő ők is tudnak segíteni nekünk

  6. * Lapozgattam a könyvet, közben próbáltam magamban a lehető legpontosabban felidézni az ékkő külsejét. Eltelt egy kis idő, mire végre rábukkantam arra, ami a legjobban hasonított az ékkőre, amiben az erőm lakozott. *

    -Ez lesz az. De nehéz lesz megszerezni, ugyanis a démon, akinél van ez az ékkő, hatalmas ereje van.

    * Ezután a szemébe néztem, és mesélni kezdtem, hogy mire képes és hogyan néz ki. Miután a mondandóm végéhez értem, letettem a csészét, és érdeklődve vártam, hogy hogyan tudna segíteni nekem Kazue ebben. *

  7. *végig hallgattam amit mondod,és közben beleszürcsöltem a teámba..leraktam magam mellé..felálltam elmentem egy szekrényhez elővettem egy könyvet,végig lapoztam amikor az ékköveknél megálltam a lapozással akkor oda mentem Drake-hoz akkor mutattam neki a könyvet.. oda tartottam elé mondtam neki közben még mutattam neki a könyvet *

    -Akkor mutasd meg milyent is keresünk?És,hogy az a Démon milyen is ?

  8. * Elfogadtam a teát, majd kis ideig meredtem a forró italra. Felidéztem, hogy mi is történt azon a napon, mikor száműztek az alvilágból, és egy gyenge testbe zártak. Mikor mindent átfuttattam az agyamon, hirtelen ránéztem Kazue-ra, és lassan válaszoltam neki. *

    -Két dolog kellene hozzá… Az első egy olyan test, ami többet bír ki, mint egy halandó… Mert ha vissza is tudnám nyerni az erőm, ez a test elpusztulna, és nem maradna belőlem semmi.
    A másik egy ennél nehezebb falat lesz. Annál a démonnál, aki száműzött, van egy ékkő, abba rejtette minden erőmet. Valahogy meg kellene szerezni azt az ékkövet, és utána darabokra kellene törni.

  9. *végig hallgattam,amit mondod amikor megmondta,hogy elfogadtam,hogy segíthetek neki akkor felálltam leporoltam magamat..oda mentem elé leguggoltam mélyen a szemébe néztem…kérdeztem őt utána felálltam kimentem a konyhába teát öntöttem a csészébe vissza mentem..oda adtam a fiu kezébe a teát… *

    -Akkor elmondod,hogy akarod ezt az egészet elejétől kezdeni.Akkor meséljél szépen kérlek?

  10. * Persze, tipikus Istennő.. Azt képzeli, hogy minden olyan jól szokott alakulni, hogy a világ összes problémáját egy csettintéssel meg lehet oldani. De muszáj volt vissza fognom magam, mert válaszokat szerettem volna. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam, és válaszoltam neki. *

    -Azért nem próbáltam a felszínre hozni, mert ez a halandó test nem bírná ki azt az erőt, amit régen birtokoltam.
    És igen, megköszönném, ha tudnál rajtam segíteni.

  11. *amikor kezet csókolt akkor felálltam és meghajoltam előtte illedelmesen..végig mondta,hogy mit szeretne minden szavát részletesen mondta..egy kicsit elgondolkodtam amit mondod de vissza zökkentettem magamat..ráfigyeltem mondtam neki a választ*

    -Ha halandó testbe zárt téged akkor miért nem próbálod meg újra felszínre hozni. Vagy elsajátítani.Persze ha akarod akkor segítek neked mindenbe ha erre van szükséged ?

  12. * Mikor elmondta, hogy ő egy Istennő, elsápadtam. Segítséget akarok kérni tőlük, és rosszul indítottam. Megfogtam a kezét, majd csókot leheltem rá. Ezután próbáltam összeszedni a gondolataimat, majd a számomra legfontosabb kérdést tettem fel. *

    -Nos, Mitsuko, én egy elit démon voltam, majdnem kétezer éve, de a parancsnokom ellen fordultam, aki emiatt elvette minden képességem, és egy halandó testébe zárt engem. Hosszú éveken át kerestem a megoldást, hogyan tudnám minden erőmet visszanyerni, de minden kudarcba fulladt. Épp ezért szeretnék tanácsot kérni, hogy mivel tudnám visszanyerni a régi hatalmamat?

  13. *amikor végig mért a szemével akkor egy kicsit elfordítottam a fejemet pirultam,utána válaszára válaszoltam… amikor bemutatkozott akkor én is bemutatkoztam neki.. felálltam és elé mentem oda nyújtottam a kezemet,hogy kezet fogjak vele *

    -Kazue mitsuko Istennő vagyok nagyon örvendek és remélem,hogy engem keresel?És akkor mit szeretnél ?

  14. * Egy kicsit szégyelltem magam, amiért én nem válaszoltam az ő kérdésére, ő pedig válaszolt az enyémre. Végignéztem a nőn, és magával ragadott egy pillanatra a szépsége, de hirtelen megráztam a fejem, és újra megszólaltam. *

    -A kérdésedre válaszolva: Drake vagyok. De visszatérve arra, amiért jöttem: Biztosan tudod, hogyan kell az Istenekkel kapcsolatba lépni?

  15. *a válaszára elgondolkodtam amit feltett..kicsit meglepődtem a válaszán a válaszára figyeltem… utána válaszoltam a második kérdésére.. felvontam a szemöldökömet és nyugodt hangnemben mondtam neki ezeket *

    -Ha nekem akartál volna támadni akkor megvágtál volnál nem de bár?Ha nem nyugodt akkor a higgad beszélgetés ez a jó módszere annak,hogy tudjunk beszélgetni a dologról nem de bár?

  16. * A meglepetések itt még nem értek véget. Nem fél a harctól, de nem is akar küzdeni. Ilyen lény létezéséről eddig nem is tudtam.
    Óvatos léptekkel beléptem a szobába, majd lassan törökülésbe ültem, ahogyan ő is. *

    -Miért segítesz, ha neked akartam rontani? Miért kezelsz egy olyan dolgot higgadtan, ami egyáltalán nem nyugodt?

  17. *amikor kardjához akart nyúlni akkor egy kicsit felvontam a szemöldökömet…lassan odaraktam a kezemet a kardjára és a szemébe néztem… levettem a kezemet amikor megkérdezte,hogy kit keres akkor válaszoltam a szavára..azzal elmentem az útjából és intettem neki,hogy jöjjön be és kövessen engem egy szobához értünk ahol be volt rendezve minden leültem török ülésben és a kezeimet ráraktam a combomra megvártam,hogy ő is jöjjön … *

    -Nem kell elővenned,hisz nem harapok .HA tudni akarod akkor tudok neked segíteni de kérlek szépen,köves engemet

  18. * Ledöbbentem, hogy nem vettem észre, hogy ez a nő itt állt végig az ajtó mögött. Kezem egyből a kardom markolatára szorult, és összehúzott szemekkel kérdeztem vissza. *

    -Miért árulnám el a nevem? Hagyjuk az udvariaskodást, nem szeretem a megjátszott szerepeket… Áruld el inkább, hogy tudok a leghamarabb kapcsolatba lépni egy Istennel?

    * Próbáltam magabiztosnak tűnni, de még mindig a meglepettség uralkodott rajtam. Még soha nem fordult elő velem, hogy ne érezzem meg valaki jelenlétét. Ki ez a nő? *

  19. *amikor kinyitotta az ajtót akkor ott álltam vele szemben..belenéztem a szemébe a kezem még ott volt a fülem mögött…végig mértem elgondolkoztam,hogy mit keres itt egyedül vagy valakit felbérelt,hogy itt van meg is szólítottam öt.. letettem a kezemet a mellem alá átkulcsoltam és úgy figyeltem a válaszát.. *

    -elnézést mi járatban van erre.És kit tisztelhetek meg önben,hisz még soha nem láttam önt itt ezen a szép helyen ?

  20. *Mikor végre elértem az utolsó lépcsőfokot is, egy nagy ház ajtajával szemben találtam magam. Mielőtt kinyitottam volna, egy kicsit megálltam és tétováztam.
    Arra gondoltam, hogy az Istenek nem ápolnak baráti viszonyokat a démonokkal. Mi van, ha egyszerűen nekem rontanak? Akkor bizony nekik is fel kell készülniük, hiszen az alvilágban én voltam az egyik legveszélyesebb alak. És annak ellenére, hogy nincsenek már meg a képességeim, még mindig képes vagyok megvédeni magam.
    Végül megráztam a fejem, elűztem minden rossz gondolatot, mély levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. *