Lagúna

 A lagúna a tenger egyik kisebb elzárt öble mely sok titkot rejt. A legenda szerint a víz mélyén található az az oltár melybe régen az örök élet vizének titkát vésték. Sokan próbálták már megfejteni mi van rá írva de azon kívül senki sem tudott meg többet, hogy egy Szirén könnye kell hozzá.

_magical_of_lotus_in_lake-1460705

 

 

Vélemény, hozzászólás?

266 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lagúna

  1. -Éreztem, hogy élvezi a közeledést, ám ahogy kimondta mi jár valójában a fejében, azt is éreztem, ahogy hirtelen megváltozott a hangulata, ezért kíváncsian néztem rá. Figyeltem őt miután eltolt magától. Kavargott a hangulata, amiből nyilván való volt, hogy fontos volt a számára. A név kimondása okozta hirtelen hangulatváltozás miatt, nem kérdeztem rá mi baja van. Nőből vagyok, magamtól is rájöttem a háttér tartalomra.- Remus… nyu… -Kezdtem bele a mondatba, hogy nyugodjon meg, mert nincs baj, de hirtelen megragadta a karom azzal magához húzva, és kijelentette hogy akar, félbe szakítva a mondatom. Ahogy meg csókolt, viszonoztam a csókot, olyan hevesen, ahogy adta. Beleborzongtam, ahogy a hátam végig simított, majd keze a fenekemen pihent meg.- Akkor csókolj… -Súgtam ajkaira, majd folytattam a csókot, egyik kezem arcára simítottam és fejét támasztottam, másik kezem a nyakába fontam és magamhoz húztam teljesen.-

  2. Élvezem, ahogy közeledik hozzám, ám kérdésére, akaratlanul is kicsúszik, ami tényleg az eszemben van. – Líz! – válaszolok neki, majd eltolom magamtól. – Ne haragudj! Kicsit megvagyok zuhanva mostanában… – fogom meg a fejemet, és próbálok másra koncentrálni. Nem akarok erről a dologról beszélni és nem is értem, hogy most miért jár ez a fejemben. Egy gyors ötlettől vezérelve elkapom Aya egyik karját és magamhoz húzom. – Akarlak! – csókolom meg őt, kezemet lassan vezetem végig a hátán és szépen megpihentetem a fenekén. – Sokkal jobb! – súgom csók közben az ajkára.

  3. -A nem vagyok varázslény kijelentésére csak forgattam a szemem.- Esetleg… lehetnél óvatosabb vagy szerezhetnél be például olyan amulettet, ami mutatja, mikor van dolgod természetfeletti lénnyel… Vagy ez a nagy Remus kapitánynál nem opció? -Kérdeztem.- Használt az agyad, te hímek gyöngye… -Vigyorogtam rá mikor elé léptem. Ahogy magához húzott, hozzá simultam és egyik kezemmel állát megemelve néztem a szemeibe olyan közel hajolva hozzá, hogy ajkainak simuljanak egymáshoz.- Jó látásom, kapitány… Még egy vak is kiszúrta volna, hogy mennyire élvezted, ahogy harcoltunk… Szereted a harcias és vad nőket, igaz? -Kérdeztem ajkait ajkaimmal simogatva.- Súgd meg nekem mi járt a fejedben, kapitányom… -Doromboltam neki csábítóan, ajkaira. Ezzel vált nyilvánvalóvá, hogy ha akarnék, akkor nagyon is domináns tudnék lenni.- Ejnye, Remus… nem vigyáztál és most véres lettél… Rossz fiú vagy… -Súgtam neki teljesen össze simítva ajkainkat.-

  4. Nagy szemekkel nézem végig a két lány harcát, és bevallom nem volt rossz látvány, ahogy a 4-es ikrek dobálták magukat. A harc végére, már nem is igazán tudtam őket követni, hiszen Aya gyors mozgását képtelen voltam szabad szemmel feldolgozni. Természetesen a végeredménye az lett, amire számítottam. Aya megmutatta mit is tud igazán. Miután a szirén kifeküdt, Aya leguggolt hozzá és egy kis fiolát vett elő. Ezek után elindult hozzám. A lecseszésére csak bólogatok. – Ki tudhatta volna, hogy a macska, egy szirén! – emelem fel kérdően a kezemet. – Én nem vagyok varázslény, aki átlát az álcákon és amúgy is imádom a cicákat, már majdnem annyira, mint a nőket. – vigyorgok Ayara. – Mondták már, hogy csodásan harcolsz? – húzom magamhoz.

  5. -Figyeltem az eseményeket és tisztában voltam azzal, hogy Remus nem lesz képes csak úgy elbánni vele. Amikor felé suhintott és a szirén kitért a támadása elől, jobb kezem bal vállam felé emeltem, hallva Remus szavát, amivel figyelmeztetni próbált már tenyerem kifeszítettem.- Lili! -Mondtam ki a kedves női nevet, aminek hatására egy cseppet sem kedves lila szalagos kard jelent meg aminek markolatát megmarkoltam, éppen ekkor ért közelebb, a kardom hatókörébe a szirén, így simán egy lendülettel suhintottam felé, azzal a szándékkal, hogy ketté vágom, de a kardom megakadt benne habár igen csak mély sérülést okoztam, modhatni félig átvágtam. Ekkor felordított, majd felém próbált nyúlni, de elrúgtam. Jobb lábammal lazán gyomron rúgtam, mint ha csak egy kavicsot rúgtam volna el. Eközben kardom is kihúztam belőle tovább vágva, és a vért kicsaptam a fűre.- Mondtam, hogy miszlikbe szedlek… -Mondtam a szirénnek, aki vergődött, és ismét felém rontott, de akkor én is neki rontottam, így egyszerre indultunk egymás felé. Remus csak a hajam libbenését láthatta olyan gyorsan lendültem be. Hirtelen elléptem a szirén elől és a háta mögött kerültem elő, majd a másik felét bepótolva eltörve a gerincét vágtam át és tapostam egyetemben a földre. Igaz beterített a vére, de megszabadultunk tőle. Amikor kilehelte az utolsó légvételét, arcán egy könnycsepp gördült végig, amit egy apró fiolába felfogtam.- Szóval… eztán Remus kapitány először is használja a fejecskéjét és aztán szaladgál kóbor állatok után… -Mondtam Remushoz sétálva.-

  6. Ahogy Aya a szépséges hölgyet, megszólítja kissé meglepődöm. – De hiszen ő egy hölgy! – mondom Ayanak és csak ezek után esik le, hogy mi is történik. – O fenébe! – csapom homlokon magam. – Szóval ilyenek a szirének… Kár, hogy megakarsz ölni! – húzom el a számat és a pisztolyomért nyúlnék, amikor eszembe jut, hogy nincs több golyóm. Sebaj, itt a kardom. Rántom elő a kardomat és a szirénre szegezem. – Szépséges szirén eljött hát az utolsó napod, eme gyönyörű világban. – vigyorodom el és felé suhintok, ám kitér a támadásom alól és Ayanak ront. – Vigyázz! – próbálom figyelmeztetni Ayat.