Lagúna

 A lagúna a tenger egyik kisebb elzárt öble mely sok titkot rejt. A legenda szerint a víz mélyén található az az oltár melybe régen az örök élet vizének titkát vésték. Sokan próbálták már megfejteni mi van rá írva de azon kívül senki sem tudott meg többet, hogy egy Szirén könnye kell hozzá.

_magical_of_lotus_in_lake-1460705

 

 

Vélemény, hozzászólás?

298 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Lagúna

  1. A farkas lány tekintete lágyabb lett, viszont nem lépett távolabb a pusztítotól.
    Farkincája nyugodtan pihent mögötte, míg fülét hátracsapva fürkészte
    a másik arcát. Végül megelégedve dőlt hátra.
    -Megfelel..-
    Kuncogta egy kis vigyorral.
    -Az öregember amúgy sem tudott fer játékot játszani..-
    Ismételten előre dőlt, és kezével átkarolta a fiú nyakát.
    -Tudod így is elkellett volna már beszélgetnem a nagyemberrel. És ahogy látom, nem csak én akarom őt megleckéztetni. Ő sem kedvelte a fajomat tudtad? “Nagy hatalommal, nagy felelősség” ezt papolta folyton. Ami nem tetszik neki, azt csak szimplán letörli a föld felszínéről.-
    A szél lágyan játszadozott a köpenyével. A szemében pedig megcsillant egy régi gondolat.
    -Te már így is tudod hogy milyen tud lenni amikor úgy érzi, hogy az alkotását valami fenyegeti.-
    Egy gyengéd nevetés hagyta el ajkait.
    -De miről is beszélek most itt. Még be sem mutatkoztam..-
    Közelebb hajolt a fiúhoz, majd a fülébe súgta.
    -A nevem Nora. Nora Fair. És igen… Szívesen segítenék.

  2. A lány cselekedeteire sunyi kis mosoly jelent meg az arcomon, halkan nevettem is magamban kérdésekor. Szét tárva a kezemet kiálottam fel.
    -Mert szeretem.-
    Meg ragadva a lány kezét tartotta közel magához. Közelebb hajólva arcához néztem a szemeibe.
    -De valójában csak tönkre akkarom tenni azt amit Isten alkotótt meg. El zavart minket a pokolba, a háborúban pedig olyan fegyvereket használt ami mindent elpusztitót. Ezért fogom elpusztitani a rendjét és káoszba taszitani mindent amit teremtet. A földet, a menyt, a poklot semmit se kimélve. Végül pedig meg őlöm őt és a hulláján fogok táncolni.-
    Elhajolva emeltem a tekintettemet, nevetésbe törve ki. Befejezve emeltem vissza a tekintetemet a lányra.
    -Meg felel a magyarázat kicsike?-

  3. Nyugodt szemekkel nézett fel a férfira.
    -Nem vagyok se jó, se rossz.
    A helyem a kettő között van.-
    Egy szempillantás alatt minden félelem eltünt belőle.
    -De mielőtt döntenék…
    Mondcsak miért?
    Miért akarsz káoszt.-
    A farkas felkászálódott a földről, majd közelebb lépett a fiúhoz.
    -Talán nem gondolod, de én sok mindent tudok. És azt is tudom, hogy elég sokáig éltél ahhoz, hogy legyen egy okod arra amit tenni akarsz.
    A lány szája mosolyra húzódott, szemei pedig ravaszul megvillantak.
    Közelebb húzódott a férfihoz, és felnézett a szemeibe.
    -Szóval mond meg…
    Közelebb hajolt a fiú arcához.
    -Ki vagy valójában..?
    Mi van legbelül. A lelkedben mélyen elzárva…
    Kiváncs szemekkel nézett fel a férfira.

  4. Ledöntve a lábaimról terültem el a földön, kezeim a fejem két oldalán helyezkedtel el és pillantótam fel a lányra.
    -Már bemutatkoztam egyszer bár nem csodálkozok rajta, hogy fogalmad sincs egy kihalt fajról amik jóval a létezésed elött éltek.-
    Észre vétlenül búrkolodzik fekete ködbe.
    -Meg leptél a kis trükkődel, de jól jegyezd meg.-
    A kezét körbe őlelö füst lassan húzza hátra a kezét, miközben vele párhúzamosan üllők fel.
    – nem vagyok egy könnyü esett.-
    Nevettem el magam. A füstel rántom le magamról a kis démont és állok fel. Leporolom magam és tekintek rá.
    -Tetszik a személyiséged meg amire képes vagy.-
    Közelebb hajólva nézek a szemébe.
    -Nem szeretnél mellém szegödni? Kellenek olyan személyek akikel káoszba taszithatom a világot.-
    Széles ördögi mosolyra húzzom az ajkaimat miközben a válaszát várom.

  5. Vajon mit tehetett volna ilyenkor egy normális ember.
    Elmenekült volna? Vagy talán itt és most lelőtte volna?
    Talán halál félelemtől mozdulatlanná váltak volna.
    Ezek mind érthető reakciók.
    De a farkas lány más volt.
    Íját erősebben szorította magához, és leugrott a fáról, egyenesen a fiúra. Ledöntve a férfit a lábáról, a lány ráült a másik combjára, hogy ne tudja mozgatni lábát. Egyik kezével lefogta a mellkasát, miközben a másikkal a mérgezett nyilvesszőt a fiú nyakához tartotta.
    Egy morduló hangot hallatva, a démon hátra csapta füleit.
    Nem tudta hogy félnie kellett volna amikor a férfi szemébe nézett e, vagy sem. Orcáját megvilágította a telihold ezüstös fénye. Gyomra összeszorult, de nem akarta mutatni gyengeségét.
    -Ki vagy te?!
    Morogta a lány. Hangja méreggel teli volt, de a remegést az sem vette el.
    Sosem érzett még ekkora félelmet. Mindezt az elméje hátuljába lökte, és egy mély levegővel lenyugtatta magát.
    Talán ez nem volt a legjobb ötlet. De ezen már nem változtathatott. A fiú szemébe nézve várta a választ.

  6. Elöre lépkedve áltam meg csak egyszer, kezdet múlni az érzés amit a fájdalom miatt éltem át. Eltűnt már az extázis amitt okozott és kezdtem tisztán gondolkodni. Mély levegőket véve kezdtem el lehigadni.
    -Tisztára, mint egy elmebeteg.-
    Döltem hátra leülve, fejemet fel emelve néztem fel.
    -Nem mint ha alap járaton nem lennék az az emberek számára, de egyszerűen undorító amitt most műveltem. Sérti a becsületemet.-
    Mondtan bár nem voltam biztos benne, hogy bárki is hall. Vörös szemem fel ragyotkat, tisztán láthatóvá téve az éjszakában. Keresni kezdtem a farkas démont, elöszőr a földőn néztem körbe, majd feljebb emelve láttam meg az auráját. Eldölve néztem az irányába és fel kiálottam.
    -Láttlak ám kis kutya! Nyugi, ha jól viselkedsz nem harapok.-
    Most fel kavart engem a viselkedésem ezért elöszőr magamal akkartam foglalkozni. Ha elmegy akkor menjen de az biztos, hogy fel kelltete az érdeklődésemet és aki fel kellti az érdeklődésemet azt nem hagyom békén.

  7. Kivájva a fa törzsének egyik részét, a lány leült a faág törzshöz közeli oldalába. A hold sugara egy csíkban világított át a sűrű lombok közül, de a lány még így is kitűnően látott. Elővette övtáskáját, és gyorsan átfutott tartalmát.
    – Nem…nem ez nem az….-
    A Farkas fejvesztve kutatott a kis táska belsejében. Néha néha előhúzott kissebb fiolákat, amiket egy fejrázással vissza tett. Arca felvirult amikor megtalálta a nyövényeket amiket keresett.
    -Sisak virág és mandragóra kivonat.-
    Suttogta magában, majd a növényt és egy üvegcsét emelt az arcához. Tányérként használva a törzs darabot, a lány össze öntötte a növényt és a kivonatot pár diófa levélre. Kezével összekeverte a furcsa keveréket, majd amikor a sisakvirág a savas anyagtól lebomlott, a démon kihuzta a kezét. A cseppek amik lecsúsztak fehér bőrén, sisteregve hullottak a füves talajra.
    -Már csak egy kis apróság…-
    Megfogva egy ruhadarabot, a lány erősen ráharapott a szövetre, majd tenyerébe vette a hideg pengét, és egy gyors mozdulattal belevágott a puha bőrbe. A ruha jó munkát végzett, ahogy a lány fájdalmas sikoja csak egy halk nesszé változott az erdő mozgó élővilága között. A vércseppek ragyogva hullottak bele az átlátszó folyadékba, amit enyhe narancssárgás színre festett. Belemártva egy nyilvesszőt a sárga lébe, a lány elraktározta a maradék mérget.
    -Na most majd meglátjuk mennyire szereted a halucinogéneket.-
    Vicsorgott a lány, mielött meghallotta volna a közeli fa vészjósló reccsenését. Felhúzva az íját, a lány hangtalanul várta a férfit aki már lassan kiemelkedett a bokrok ágai mögül. A démon farkas fejében egy gondolat cikázott.
    -Nem lőhetek mellé…-

  8. Az ismételten csetintésre össze rogyok a földre és át karolva magam érzem át ismét a kín keserves fájdalmat. Meg állás nélkül kuncogtam magamban. Lassan fel álva kezdtem el a lány útán vánszorogni.
    -Hol vaaaagy kis lááány~?-
    Duruzsolva keresgéltem arcomról le nem olvadó mosolyal, a szemeimel az erdőt fürkészve. Már nem ragyogtak vörösen, csupán szokásos ég kék árnyalatban pásztáztak körbe. Alapjáraton nem szeretek fogócskázni az emberekel, de ez más volt. Itt olyas valakit üldőztem aki fájdalmat okozot. Melkasomhoz kapva kezemet, húztam végig rajta, olyan rég éreztem útoljára ezt. Szinte érezte azt mikor a testemet és a lelkemet is ketté vágták több ezer éve. Lábamat fel emelve raktam egy fára, erőt fejtettem li rá és döntőtem ki azt.
    -Gyere ideee…-
    Dúruzsoltam tovább, probálva csalógatni őt. Már nem is saját magam voltam ezekben a pillanatokban. Inkább egy meg részegült vad állat aki az áldozatátt követte.

  9. Kék sárga szemek tágra nyíltak amikor a láncok a démon felé szálltak, majd nagy erővel egy fának csapták őt. Füle csengeni kezdett, és biztos volt benne hogy egyik bordája roncsolódott. Ajkára harapva próbálta fájdalmas kiáltását elnyomni, de a nyüszítő hang így is elhagyta száját. A csengésen kívül a farkas mégmindig hallotta a férfi pszichopata nevetését, ami jeges fürdőként hatott a lányra. A pánik átvette a démon farkas érzékeit. Adrenalin futott végig
    erein, és a lány pupillái össze szűkültek. Megmarkolva a láncot a lány meggpróbálta eltolni magától a bőrébe hasító fémet, amik egyre jobban szorítotték a törékeny farkas lányt.
    A férfi erősödő nevetése hozta vissza a lányt a pánik állapotából. Előcsempészve egy újabb fiolát a farkas feldobta az arcához, és fogaival elkapta a barna lével töltött üveget, amiből a folyadék a láncra csöpögött. A korrózió azonnali volt. A lánc vörös porként hullott a földre, és a lány nem hagyott időt tétovázásra egy csettintéssel elindította a démoni folyamatot, és gyors lépekkel az erdő felé rohant.
    -Tudom mit akar… Egy halhatatlan megőrülne valamiért ami fájdalmat tud neki okozni.
    Gondolta magában fülét hátradobva. Megállva a farkas gyorsan körbenézett. Az erdő nem volt ismerős neki.
    -Csak reménykednem kell abban, hogy ez lelassítja ameddig eltudok rejtőzni.
    Karmaival megkapaszkodott az egyik fa ágában és mászni kezdett. Felérve a lombkoronába, a lány elővett pár levelet, amit a fogai közé vett. Közelebb mászva az ág végéhez, a
    démon lehasalt a fára.
    -Mostmár csak meg kell lepnem.

  10. Ami elöszőr az eszembe juttot az a fájdalom. *Miért érzem ezt? Mióta tud bármi is fájdalmat okozni ezen a földőn? Még is hogy volt képes erre?* Csodálkozó arc kifejezésel és értetlenül néztem a lányra, bár inkább csak néztem ki a fejemből. Kapkodtam a levegőt, majd a melkasomról a homlokomra helyeztem a kezemet, miközben fel nevettem. Hangosan nevettem, mint egy pshichopata, aki épp kínoz valakit és abban leli örömét. Tekintetemben az örület szikrája pattogot, miközben lassan fel kelltem esetlenül.
    -Istenek? Mily csodás kis játékszere búkantam.-
    Szavaim ki mondása útán lánc csörgés halatszodót. Csak egy pillanatig tartót, míg elkapták őt és egy fához kötötték.
    -Azt hiszem hálásnak kell majd lennem azokhoz akik küldtek.-
    Szemeim a meg kötözőtt áldozatra néztek elégedeten. Úgy gomdoltam, szabadulás reményében majdegint fájdalmat fog okozni nekem. Olyan érzést amiről már meg feledkeztem az év ezredek során. Régi volt még is üditő és érezni akkartam. Ugy éreztem magam, mint egy kis gyerek aki cukorkát kapot és még akkart.

  11. A démon fel kacagott. Kezét a szája elé tette, mintha a fiú valami viccet
    mesélt volna. Jobb kezével beleturt hófehér hajába, majd amikor visszanézett, valami megcsillant felemás szemében.
    -Ez aranyos… De nem hiszem, hogy érted a helyzetet.-
    Jobb kezét a férfi elé emelte, hogy a lény jól láthassa mozdulatait.
    A lány arcvonásai komolyak lettek, és a játékos mosoly egy gúnyos grimaszra húzódott. Ujjait egybe fonta, majd csettintett egyet.
    A sötét hajú pedig egy fájdalmas kiáltással a földre hullott. A fiú a
    sebbhelyére tapasztotta kezét, amit mostmár vörös erek fontak körbe.
    A démon lehajolt a fájdalomtól vonagló fiú mellé, és halkan a fülébe súgott.
    -Isteneknek hívtak bennünket tudtad? Képesek voltunk egy csep méreggel kirtani egy egész várost. Képesek voltunk másokat iránytani pár fűszál használatával. Képes vagyok megbüntetni a vétkeseket…-
    Meleg lehelete a fiú nyakát simogatta.
    A lány arca hírtelen felderült, és ismét csetintett az ujjával. A vörös
    fonál lassan visszahúzódott a férfiba, a lány pedig ismét megszólalt.
    -Ha jól játszol, én is jól fogok játszani. Az ellen mérget odaadom amikor
    elérkeztünk a célállomáshoz.-
    Mondta egy játékos hangon a fiúnak. Farkincája suhogva szelte át a teret
    a démon mögött. A gyerek megdöntötte a fejét, és egy ártatlan hangal megkérdezte.
    -Hova is szerettél volna menni?-

  12. Elnevettem magam, mikor irgységet emliette. Fel vont szemöldőkel néztem mit ügykődik a kenőcsel amive bekente a melkasomat a sebemnél.
    -Köszönőm azt hiszem.-
    Ültem fel a fekvésből.
    -Az örök élet mással is jár, más világ nézettel. Bele gondoltál ebbe? Ha öröké élsz folyton folyvást elhagynak az emberek és az olyan élő lények akik nincsenek meg áldva ezzel. Ha ajánhatok valamit ne élj vele, akik útolag kapják meg nincsenek ehhez hozzá szokva és könnyen össze tőrnek.-
    Fel álva leporoltam magamat és a tó mellé sétáltam bele néuve a víztűkrébe.
    -Az is lehet, meg fogod bánni a jövőben azt, hogy segitettél rajtam. Semmit se tudsz rólam ahogy azt se miért rakták rám ezt az átkot. Nem bölcs dolog csak úgy segiteni valakinek.-
    Érezni kezdtem amint a testemet megint át járja az erő. Lenézve a tükkőr képpemre egy vörös szempár kösszönt vissza. Elmosolyodtam. Vissza fordultam felé és közvetlen a tekintetétt kerestem.
    -Vannak olyan lények akiknek a becsület se jelent semmit és hatalmuk vissza szerzésének pillanatában kihasználnának.-
    Közelebb lépdeve hozzá mögötem egy hatalmas fekete felhő kezdet ki alakulni, követbe lépésemet. Lehajólva elé néztem orcáját vörösen ragyogó szemeimel.
    -Bele gondoltál, milyen egy olyan lények az élet aki a világ keletkezése óta csak egy álma van? Káoszba szeretném taszitani a földet pusztán szórakozásból.-
    Persze volt más okom is rá, de nem akkartam vele közölni ezt.
    -Könnyü szerel és megbánas nélkül végezhetnék veled is akkár. Egy halhatatlan számára az ilyesmi nem bír jelentőségel egy ídő útán. De mivel segitettél nekem, viszonoznom kell ezt a gesztuszt feléd. Szeretnél valamit?-
    A felhő is elkezdet mögötem szép lassan feoszlani, útat engedve a holdfénynek.

  13. A lány előre dőlt, és belemártotta ujjait a vízbe. A tó tükre megremegett
    a démon keze alatt. A hold fénye megtört a fodrozódó vízben. A farkas
    elgondolkozott. Füle az ég felé álva halgatta a tücskök énekét.
    -Vannak akik megvannak áldva az örök élet rejtelmeivel. Viszont vannak
    akik féltékenységből és irigységből akarják megfosztani őket az ajándéktól.
    Az örök élet nem játékszer. És jobb is ha megtapasztalod a halál kapujának
    vészjósló érintését…-
    A démon lány megrázta a fejét, kezét pedig becsúsztatta ruhája alá. Egy vörös fiolát emelt ki köntöse alól. Lecsavarta az üveg tetejét, majd a kenőcs szerü anyagot óvatosan rákente a fiú sebére, aki kissé meglepődve, de hagyta hogy a farkas munkálkodjon.
    -De ma még nem kell találkoznod a kaszással.
    Mondta egy vidám hangon, majd egy kedves mosollyal felnézett a férfira.
    -Sárkány fű és bojtorján. Külön is hatásosak, de együtt képesek majdnem minden mágikus mérgek kiiktatására.
    A lány lehajtotta fejét, és a kezére nézett amit szorosan a lába köré fogott.
    A vörös zselé még mindig az ujjain csillogtak.
    -Remélem nem bánod.

  14. Csendesen, figyeltem szavaira miközben mesélt. Ugy döntőtem leülők én is a partra. Furcsa volt ez a helyzet. Arra emlékeztetett, mikor az Abyssba száműzöt emberekel beszélgetem.
    -Nos nem mondanám menekülésnek inkább csak meg oldást keresek a nem rég keletkezet problémámra.-
    Ujjamat bele csúsztatam a pólom nyaki részébe és félre húzva tettem láthatóvá a sebemet. Lilásan pulzált és az erek is meg dagadtak körülőte.
    -Valaki elzáta az erőmet és most kénytelen vagyok olyan dolgokhoz amikhez nem szoktam hozzá. Sétálni, meg segitséget kérni.-
    Hátamra dölve terültem el a homokban.
    -Ami az álmokat illeti, csak azt tudom mondani, hogy bármi lehetséges csak időt kell szánni rá. Engem nem érdekel ilyesmi mint az örök élet, létezésem óta meg adatott nekem az öröké valóság. De….-
    Szememet a démon lányra vittem.
    -Én is meg tapasztaltam milyen mikor majd nem meg hallsz.-
    Kiváncsian figyeltem a reakciójá az emlitetekre.

  15. Fülét hátracsapta a férfiszavaira. Habár akaratlanul is a sötét hajú
    idegen jól kiismerte a fiatal farkast. A lagúna legendája messze földre
    eljutott. Még az olyan helyre is, ahonnan a kicsi démon elősször felbukkant.
    Követve a fiú példáját, a lány a tó ragyogó kék vizére pillantott. Az íját
    lecsúsztatta lába mellé, és kényelmesebben helyezkedett el a magasabb
    mellett.
    -A legendát mindenki ismeri. A víz mélyén rejtőzik egy oltár, rajta az örök
    élet titkával. Sokan próbálkoztak az oltár nyomára bukkanni, de senki sem
    járt sikerrel.
    Mondta a mesét egy nyugodt hangon a démon farkas. Szemei ködösek voltak.
    A fáradtság jelei pedig tisztán látszódott gyengéd tartásán.
    -Ha tudni szeretnéd nem tudom miért is vagyok itt. Sosem szerettem volna
    egy elérhetetlen álmot kergetni. Egyszer viszont mindenkinek szembe kell
    nézni az elérhetetlennel.
    Nora sóhajtva ült le a homokba. Fehér ruhája lepelként hullott a partra.
    -És te? Téged mi hozott most erre? Talán menekülsz…vagy keresel?
    A farkas kiváncsi szemekkel fürkészte a fiút.

  16. A fejemhez kaptam a kezemet, hülyeségemre. Úti célt szeretnék kérni, de célt nem adok meg.
    -Ahj, bocsás meg. Nem szoktam hozzá mások segitségére. Az elveszetek szurdoka felé venném az irányt. De amugy…-
    Kicsit közelebb hajoltam hozzá.
    -Téged érdekel az itt található oltár?-
    Szemem kiváncsian ragyogot fel egy pillanatra, arcomon pedig sunyi mosoly kuszot.
    -Végülis miért ne érdekelne? Számtalan lehetőség van az örök életben. Gondolom, neked is meg van az okod rá, hogy itt vagy.-
    El gondolkoztam egy pillanat elejéig.
    -Bár…..ez nem tartozik rám, igaz kis farkas?-
    Pillantottam rá szemem sarkából, mivel közben a tó felé fordultam.

  17. Ijedten kapta fel a fejét az idegen hangjára.
    Szive gyorsabban kezdett kalapálni, amikor meglátta a férfit. Magas, fekete hajú. De nem ez vonta el igazán a figyelmét. Hanem a két szempár. Egy szempár ami mindent látott amit az ember eltudott volna képzelni. A kezdet, és a vég. Ezek áltak most egymás elött. És habár a farkas szívverése már nyugodni kezdett, a lány még mindig nem tette el fegyverét.
    A szél ismét feltámadt, figyelmeztetve a kis démont, hogy válaszolnia kéne.
    -Merre szeretnél eljutni?
    Kérdezte a gyerek egy gyengéd és halk hangon.

  18. Bele borzongtam a szélbe, mikor meg éreztem.
    -Átkozot idő járás.-
    Fel áltam, nem akkartam a hidegben fagyoskodni. Legalább is ártalmas lenne ha meg betegedne ez a test mielött meg oldom a pecsét nyitját. Egy fehér folt. Ennyit vettem észre hirtelen a vízen. Nem tudtam ki vagy mi lehet, de inkább kissé vissza húzodtam az erőde. Előfordulhat, hogy olyan elmebetegbe botlok mint én, az pedig nem volna. Nem halottam mikor partót ért, csak az íjának a hangja jelezte ezt mikor fel emelte végig simitót a homokon. Alig volt hallható, de a jelenlegi néma csendes éjszakán könyen kivehető volt ez a kis hang is.
    Ki dugva a fejemet vettem észre a kis farkas lányt. Elgondolkoztam, nagyjából el vagyok tévedve az erdőben és nem hiszem, hogy veszélyes lenne. Főleg ahogy ügyködőt itt az előbb. Ki lépve a rejtekemből indultam meg felé némán. Kicsit közelebb érve sóhajtottam egyet. Nem szeretek idegenek segitségére szórulni, főleg segitségre szórulni. Igy bele gondolva csak még dühősebb lettem arra az embere és ez a szememből is látszodot egy pilanatra. Végül a fejemhez emelve a kezemet gondolkoztam el, hogy mit is kénne mondanom jellen helyzetben.
    -Ööö…Hello?-
    Elég kellemetlenül éreztem magam jellen helyzetben.
    -Bocsiii, hogy zavarlak de tudnál nekem egy kicsit segiteni? Nem igazán tudom merre juthatnék ki az erdőből. Amugy a nevem Tenebrae.-
    Egy halvány mosolyt engedtem meg felé.