Solome Vasútállomás

A szigetet behálózó, hatalmas vasútrendszer szíve, mely mélyen a Clreasky hegységlábánál található.

A sínek a tenger alatt és a föld felett is végig haladnak így látnivaló is akad utazás közben.

1305463554124

65dd7c6b8b960d523b1576ed4553e41c

Vélemény, hozzászólás?

195 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Solome Vasútállomás

  1. – Igen dedikálás! Korunk egyik legmodernebb írója tart dedikálást! – vigyorodom el. – De egy régi könyv keresése, is remek mókának hangzik. – Egész gyorsan oda érünk! – vigyorodom el.- Annyira várom már! Elhoztam a leges-legjobb könyvét. Remélem, majd kapok valami különleges jelet is tőle! – mosolyodtam el, majd valaki meglökött, így szegény Melchiornnak estem. – Bocsi! – néztem rá egy zavart mosollyal. – És tényleg. Meg kérdezhetem, hogy neked mire kell a könyv? Vagy nagyon nem tartozik rám?

  2. * Átnyújtotta a jegyét majd amint elment a férfi a lányra nézett ismét.*
    – Dedikálás? Mitől beszélsz? Én egy régi könyvet keresek ami állítólag a tudás központba került miután elvesztettem.
    * Válaszolta majd a következő állomások listájára pillantott. *
    – Hamarosan megérkezünk. Még két megálló.
    * Mély levegőt vett hisz érezte hogy egyre szűkösebben vannak hisz mindenki valami hülye dedikálásra sietett. *
    – Ördög és pokol mégis mi lesz ott ami ennyire felbolygatja a jó népet?

  3. – Ne viccelődj már! – nevetem el magam. – Biztos nem adja olcsóbban a jegyet a szép, meg aranyos lányoknak! – vigyorgok rá, amikor megáll ellőttem a kalauz és kéri a jegyem. – Még nincs, de azt hallottam Öntől lehet venni! – mosolyogtam szépen a férfira, amire ő csak helyeslően bólintott. – Akkor szeretnék Tudás központig jegyet kérni! – mondtam, majd elővettem a megfelelő összeget és már kaptamis a kis jegyemet, amit kilyukasztott a kedves kalauz. Miután a kalauz elment, újra Melchiornra néztem. – Látod! Nem adta olcsóbban! – nyújtottam ki rá a nyelvemet. – Amúgy hogy hogy a Tudás központba mész te is? – nézek rá vigyorogva. – Csak nem te is a dedikálás végett mész oda?

  4. – A térképeknek hála jól tájékozódom de azok nélkül a szárazföldön esélytelen, hogy bármit is megtaláljak. Szóval átérzem a problémád.
    * Amikor bemutatkozott a lány felé fordult majd a kezét nyújtotta felé.*
    – A nevem Nor Melchiorn. Örvendek Szoa kisasszony.
    * Amint szóba került a kalauz szinte azonnal fel is bukkant. *
    – Ahhoz képest mennyit kell utazni egész olcsó. Meg azt is beszélik hogy a szép és aranyos lányoknak nem kell jegyet fizetni nála ha kedvesen köszönnek neki.

  5. – Hát! – gondolkodtam el. – Legyen! Így legalább hamarabb érek oda és nem kell 3 órát unatkoznom!- egyeztem bele ajánlatába, majd meg is érkezett a vonat. Felszálltunk rá és nem igazán volt kedvem leülni, így állva kapaszkodtam. – Amúgy a nevem Szoa! Köszönöm, hogy segítesz! Kicsit elveszett vagyok még itt! Nem rég érkeztem ide! – mosolygok rá. – Téged, hogy hívnak? – kérdeztem tőle, majd körbe néztem, hátha látom a kalauzt. – Mennyibe kerül, amúgy jegy? – veszem elő a pénztárcámat, hogy felkészüljek, ha jön a kalauz.

  6. * Próbált ébren maradni a nagy unalom ellenére de sajnos már félálomban volt. Egy lány hangjára lett figyelmes. Kék szemei a rózsaszín jelenségre szegeződtek majd a térképre. *
    – A vonat két percen belül itt lesz. Nincs idő elmenni a jegypénztárhoz mert elég sokan várnak oda. Ha jól tudom itt a kalauztól is lehet jegyet vásárolni.
    * Közben a háta mögött lévő jegypénztárra mutatott.*
    – Ha ezt lekésed 3 órát kell várnod a következőre. Ha akarod szólok mikor kell leszállni. Én is pont oda tartok.
    * Zsebre téve a kezeit nézett oldalra és már látta a távolba a mozdonyt ami nem sokra rá meg is érkezett. *
    – Ez volna az.

  7. Nem rég érkeztem a szigetre, s így elég nehezen tudtam még tájékozódni. – Hol lehet a jegypénztár? – forgolódtam össze-vissza, mint egy idióta. Otthon Cukor szigeten teljesen más rendszer van. – Elnézést! Ne haragudjon! – próbáltam leszólítani néhány embert, de senki nem áll meg nekem. Nagyot sóhajtva fordultam még egyszer körbe, hátha meglátok valami kis táblát, vagy valamit. A közelemben megláttam egy férfit. Közelebb léptem hozzá és megszólítottam. – Elnézést! Tudna segíteni? Szeretnék jegyet venni, ide! – mutattam a kis térképemre. – De nem tudom merre van a jegypénztár. Esetleg megmutatná, hogy merre találom? – vigyorogtam kedvesen a srácra és így vártam válaszát.

  8. * Elhagyva a királyságot némi időre úgy döntött hogy megakarja ismerni a szigetlakók világát és szokásait így emberi alakot öltve kezdte el járni a szigetet. Első útja a vasútállomáshoz vezetett mivel megfogadta hogy nem fog mindenhová repülve menni. Csendben várt a többi emberrel a vonatra mely vasút hálózatának hála átszeli a szigetet. *

  9. Ha azt vesszük… -Kuncogtam.- Nincs mitől… legfeljebb egy szép lánnyal harcolhatsz… -Mosolyogtam.- Ez a beszéd! Áll az alku! -Mosolyogtam, majd kezet fogtam vele megpecsételve a tétet, így már senki sem léphet vissza. Az irritáltságát megértettem, bár nem tudtam miért, de majd most én megdolgozom az ifjúságot.- Nos, én maradok a jól bevált vadászkésemnél… hidd el jó ellenfele lesz a kardodnak… de azért elhozom a kocsiból a saját kardom. -Mosolyogtam. Elindultam kifelé. A vasút állomásról kisétálva Onberg felé indultam, a kocsim is arra volt. Fekete terepjáró, oda sétáltam és a rejtett, levédett, kódos fiókból kivettem a fekete tokban nyugvó, egy méteres kardot. Ezután Onberghez sétáltunk folyatva utunkat.

  10. *Ahogy rájöttem, hogy csak úgymond szivatott én felsóhajtottam jól hallhatóan és irritáltan, de nem szólaltam meg, hanem hagytam, hogy végigmondja, amit szeretne Dora*
    -Vállalom!
    *Válaszoltam a nőnek állva a tekintetét és közben a pajzsomért nyúltam, hogy induljunk az apró párbajunk helyszínére.*
    -Úgy kérdezted, mintha lenne mitől félnem!
    *mosolyodtam végül el a nőre, még mindig őt figyelve, hogy miképp reagál, végül pedig megálltam várva, hogy elinduljon úti célunk felé kedves utazótársam. Közben végre az arcomról is kezdett letűnni a pír és hirtelen zavarom is kezdett normalizálódni, amelyet még az előző szituáció okozott*

  11. -Ahogy láttam a reakcióját éppen erre számítottam, ezért kuncogtam, mint egy rosszalkodó kisgyerek. Miután már tudtam beszélni és Kenshin is elmondta a mondandóját a vállára tettem a kezemet.- Tudod… pontosan erre a reakcióra számítottam… -Kuncogtam még, majd elengedtem a vállát.- Képes lettél volna kompromisszummal belemenni, csak mert ezt mondtam… -Mondtam mosollyal.- Látod? Úriember, és még édes is. -Mosolyogtam, majd hirtelen elkomolyodtam, elép léptem és a szemébe néztem mélyen.- Három körös kieséses. Minden körben van győztes és vesztes. Aki a földre került, vagy találatot kap egy fontos pontra, mint a váll, fej, mellkas, lábak… “ott”… -Mondtam a végét célzóan nem csak az ő kincsére, hanem a sajátomra is a melleimre és a lábaim közötti részre is utalva.- … Az veszít. A harmadik kör után döntöt játszunk. Aki többször veszített a körök alatt, az hátránnyal indul… térdelnie kell és a fegyverét meg kell szereznie, mert az 3 méterre tőle lesz… valahol… -Mondtam.- A döntő vesztese pedig térdre ereszkedik a győztes előtt és tisztesen elismeri a győzelmét és teljesít egy kívánságot, ami bármi lehet… -Mondtam felvázolva neki az elképzelésem, majd közelebb hajoltam hozzá.- Vállalod… Kenshin? -Kérdeztem mélyen a szemébe nézve.-

  12. *A fizetés után visszaérve azt kívántam bárcsak raboltak volna el a pincérek a tétjének megnevezésére, majd néhány pillanatnyi hal-imitálás és tátogás után végül csak megformáltam egy használható választ*
    -A táncolást kihagynám…és a fürdőruhára vetkőzést is…, mivel nincs is fürdőruhám.. khm…
    *Ezután pedig egy rövid szünet után felsóhajtva folytattam*
    -A tested meg… nem annyira szeretném ruhátlanul megcsodálni
    *Ennél a második mondatnál viszont már nem bírtam ki teljes arcpirulás nélkül és persze ismét megcsodáltam a padló felépítését*
    -Nem tartom ildomosnak egy ilyen tét felajánlását.. ezek a játékok más emberek szórakozása úgy hiszem… ,de ha így szeretnéd megegyezhetünk úgy, hogy a főteret és a táncolást elhagyjuk…
    *mosolyodtam végül el néhány perces szünet után, komolyan végig gondolva a dolgokat, hogy hogy nem lesz semmi olyan a végeredménye, aminek nem kéne lennie, persze végig pirulva*

  13. -Figyeltem, ahogy pénzt keres, majd elmegy fizetni. Mikor vissza tért válaszoltam a kijelentésére, mi szerint a tétet nevezzem meg.- Hmm… A vesztes egy szál fürdő ruhában 3 percig táncol, énekelve a főtéren… és egy ruhadarabtól a végén meg kell szabadulnia… -Mondtam jelentőségteljesen pillantva rá, nálunk ez teljesen reális tét volt, sőt a srácok már előre nyáladztak tőle.- Mit gondolsz? Reális tét? -Kérdeztem kíváncsin, miközben felálltam, aztán figyeltem a reakciót vagy ha akar mást, akkor mondja azt. Volt egy sejtésem, hogy ebbe nem fog belemenni.-

  14. *Szerencsére nem értettem félre, amit mondott és nem is gondoltam bele semmit a könnyed mozgáson kívül*
    -Nekem megfelel… bár az edzésnél a tétet előre nevezd majd meg!
    *mondtam végül még mindig komolyan*
    -és megjegyzem, köszönöm!
    *Közben körbe néztem körülöttünk, majd előkotortam egy sokkal nagyobb címletet, mint amennyibe kettőnk ebédje került*
    -Szerintem ennyi elég lesz, borravalóval együtt is nekik.. Mindjárt jövök!
    *mosolyodtam el, majd lassan felálltam, hogy fizetni induljak*

  15. -Kuncogtam a jeleneten, majd állam megtámasztva az ujjaimmal pillantottam rá a szemébe nézve.-Sose lehet tudni… -Mosolyogtam.- Hová szeretnél? -Kérdeztem.- Mit szólnál egy könnyed mozgáshoz…? -Kérdeztem félre érthetően, de érezhető volt, hogy csak egy sétára gondoltam egyenlőre.- Van egy szép rét, amihez magas dombok, hegyek tartoznak… egy régi vésett város is van ott… Gyönyörű kilátás és nyugis hely… -Mosolyogtam.- Ha akarod egy újab tét megnevezéssel tarthatunk egy újabb edzést, ezúttal karddal. -Mondtam elgondolkodva, rápillantva.- Örülök, hogy tetszik. Jegyezd meg magadnak. -Mosolyogtam inkább a téma eltusolásán.-