Síparadicsom

Elég a kánikulából és az unalmas hétköznapokból. Ideje egy kis sportot és kalandot vinni az életedbe. A fehér helyeken megannyi kaland és látnivaló van. 

6n62_zdL9RY

Vélemény, hozzászólás?

465 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Síparadicsom

  1. *Megvártam, amíg Dora eltűnik a távolban aztán én a sajátjaim felé indultam, hogy tereljem majd őket elfelé arról az útról, amelyet Dora választott. Az öt oroszból négy reflexből rámlőtt, amire én egy adag orosz káromkodással válaszoltam. Erre persze az összes orosz katona megnyugodott és bocsánatot kérve jöttek oda hozzám, majd kezdték elmagyarázni a küldetésük és, hogy segítsek nekik ha már erre járok. Persze az üveg vodkát megkaptam mellé. Még aznap este is a hegyekben túráztam a társaimmal és vadásztunk egy-két furcsa alkatú emberre. Végül aztán másnap este értem le én is a hegyről és indultam el a további dolgaimra*

  2. Ha Amerikaiak is jönnek, arról tudni fogsz… -Mosolyogtam halkan beszélve még mindig, felmutatva a telefonom célzásként.- Már kaptam volna egy parancsot… -Mosolyogtam, majd felkészültem. A hó leolvadt, és a gyors kioldóval össze csuktam a sátrat lapulva, hogy ne vegyenek észre, de úgy is észre vettek minket a párolgás miatt, de a lövöldözés miatt nem volt idejük oda jönni és őrizni. Szerencsére a sátor alacsonyabb volt, mint a fal ami rejtette így semmi sem látszott. Mindenképpen eltettem a sátrat, mert ugyan random üzletben vettem, de amerikai gyártmány volt, így véletlen se hagyhattam hátra. Igaza volt Sonyának, hallottam az orosz kiabálást, lapulva a falhoz, hogy engem ne lássanak meg azonnal.- Vigyázz magadra Sonya… Még találkozunk… -Súgtam Sonyának, eltéve a fegyverem a síruhába rejtve.- Maradj életben és tudod a címem. -Mosolyogtam, majd megöleltem egy pillanatra.- A másik út biztonságosabb… menj arra… vagy mutasd meg ezeknek a töketleneknek ki a tökös csaj… Szia. -Kuncogtam halkan és szerencsére sikerült a snowboard-al gyorsan és lapulva lecsúsznom, hogy nem vettek észre. Ki tudtam használni azt a néhány pillanatnyi holtteret. Örültem, hogy sikerült gond nélkül lejutnom a hegy oldaláról. Remélem hogy Sonyával minden rendben van, de nagy baja nem lehet legalábbis, mert az Amerikai kémelhárítás még nem keresett. Estére értem le a hegyről, onnan pedig haza indultam.

  3. -Meglesz!
    *bólintottam, majd magamhoz vettem a puskám is, ezután egy nagyot sóhajtottam*
    -Részemről a szerencse! Biztos összefutunk még!
    *mosolyogtam végül Dorara*
    -Észre, már ha az egyik idióta nem esik be hozzánk… és nem… jól lőnek ők, csak annyi az egész, hogy vagy nem akarják, hogy megöljék, vagy azt akarják, hogy elvigye őket a társaihoz…
    *kuncogtam el magam, majd betöltöttem a puskámat és felkészültem arra, hogy ismét oroszokkal kell majd beszélgetnem*
    -Ohh… és remélem nem fog egy Amerikai speciális alakulat is jönni.. nincs kedvem egy 3. világháborúhoz…
    *sóhajtottam fel a fejem megdörzsölve egy picit, majd felvettem az utolsó néhány felszerelés-darabot is és felkészültem arra, hogy indulnunk kell*

  4. Vettem. Te is maradj életben, rendben? -Kérdeztem mosolyogva, még mindig halkan.- Örülök, hogy megismertelek, és társak lettünk. -Mosolyogtam cseppet sem végleg búcsúzva, csak, ha valóban hosszabb időre nem találkoznánk, akkor elköszönök. A lövéseket továbbra is hallottuk. Némelyik közelebb, némelyik távolabb.- Észre fognak venni minket, a párolgás miatt. -Mondtam halkan.- Gyorsnak kell lennünk… ha oroszok, akkor én megpróbálok gyorsan és fájdalom mentesen eltűnni, ezen a vonalon… te menj a másik úton, vagy maradj velük… szerezz pár jó pontot magadnak. Jobban lősz, mint ők, ahogy hallom… -Mosolyogtam halkan kuncogva, majd csőre töltöttem a fegyverem, ellenőriztem és felhúztam a cipzárt a síruhán, felkészülve az indulásra, ami már csak néhány perc volt.