Síparadicsom

Elég a kánikulából és az unalmas hétköznapokból. Ideje egy kis sportot és kalandot vinni az életedbe. A fehér helyeken megannyi kaland és látnivaló van. 

6n62_zdL9RY

Vélemény, hozzászólás?

520 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Síparadicsom

  1. *Némán ült egy jó ideig miközben a kis állattal szemezett. Keményen 15 percig farkasszemet nézett vele. Valójában volt mindkettejükben egy versengés, mely furcsa mód mutatkozott meg. Ez most épp pislogás nélküli egymásra bambulásban öltött formát. Mikor Hotei kicsapta az ajtót egyszerre kaptak a kis rágcsálóval a szemükhöz majd dörzsölték meg azt. Nagy pislogásban pillantottak fel mind a ketten a nőre aki, úgy nézett ki mint egy szumós.*
    -Borzalmasan festesz!…
    *Dolenből kitört a röhögés, majd felállva hajolt le hozzá és bökdöste meg a kabátot, mely elég rugalmas volt.*
    -Ezzel a ruhával lehet azt az eszement emberi sportot űzni? Mi a neve? Fal labda?
    *Gondolkozott el a dolgon, majd Hoteire pillantva rájött, hogy bajban van. Behúzta a nyakát, ugyanis ha valami szemétséget csinált vagy mondott régebben akkor Hotei előszeretettel vágta érte tarkón, már amikor még felérte. Gyors terelésként kérdéseket tett fel a nőnek hogy megússza a büntetést.*
    – Mi a terved? Nem nagyon vagyok otthon ezekben a furcsa dolgokban. Mi a jó abban ha az emberek deszkákra állnak és lecsúsznak egy dombon?
    *Nézett kérdően majd kinyitotta az ajtót és előre engedte a nőt. Leérve a szálloda elé nézett körbe és egy pillanatra kirázta a hideg.*
    – Rémálmaimban láttam utoljára ennyi embert utoljára…
    *Ekkor egy kislány totyogott oda hozzájuk és karolta át a férfi lábát nevetve mire Dolen az érintett lábát felemelve nézett a gyerekre.*
    -Hess innen… Menj én egyél havat vagy mókust! Tessék rágcsáló.
    *Mutatott Hotei kabátjában rejtőző kis hörcsögre.*
    – Csinálj már valamit… Nem vagyok valami jó a kölykök terén…
    *Fogta meg a csöpp csemetét majd leemelve a lábáról vette karjaiba.*
    – Most boldog vagy kis szörnyeteg? Te meg erről nem beszélsz senkinek… Nem pátyolgattam ember kölyköket… Harapok érte méghozzá nagyot…
    * Tekintete komoly volt és szinte látszott rajta hogy nem viccel.*

  2. *Változás, Hotei a fürdőszobában, Dolen annak ajtajánál*
    Hotei
    Mikor a férfi megindul felém, szinte már akaratlanul is összébb húzom magamon az anyagot, és jobb lábam észrevétlenül hátrébb csúsztatom valamennyivel. Nem ismerem még annyira, hogy tudjam, nincsenek hátsó szándékai. Ahogy elém lépett, élénk barna íriszeim egyenesen övéibe mártottam, nem hagyva szinte, hogy tekintete máshova tévedjen. Folyamatosan akartam vele tartani a szemkontaktust, a lelkéből akartam olvasni. Ahogy aztán megemeli kezét, megrezzenek egy pillanatra, szemeimet pedig, előző elhatározásomtól eltérően nyomban lehunyom, ám ahogy érzem, tenyere nem érinti testemet, óvatosan nyitom résnyire pilláimat, ezzel kikukucskálva a keletkezett résen. Hallva szavait, nem éppen a legfinomabban vág fejbe a felismerés, hogy semmi olyanra nem készült, amire én készültem, annál inkább a javamat szolgálta tettével. A hirtelen érkező cselekményváltásnak hála, mindössze tágra nyílt szemekkel pásztázom az alakot, ki immáron hátát mutatja felém. Egy jól elkapott pillanatban, minimális pír szökik orcámra, ahogy aztán, változtatva döntésemen, már iszkolok is a fürdőszobába, ahol percekkel később már nyomom is a földet az ajtónál. Csendesen szuszogok ahogy próbálom rendezni gondolataimat, kezdve onnan, hogy volt bátorságom puszta kihívásból ugyan, de lehámozni magamról valamelyest felsőmet. Nem szeretem mikor elkapnak az ehhez hasonló pillanatok, mert általában mindig én járok pórul..csak úgy mint az imént. Legközelebb fékezd magad Hotei.
    Fejemet egy hosszanti sóhaj keretében döntöm az ajtó fájának, mikor is odakintről, immáron ismerős hang szólal fel. Nem áll szándékomban hallgatózni, de minden szót kristálytisztán hallok, így ha még akarnék se tudnék “ideiglenesen megsüketülni”.
    Az a férfi..annyira szeretheti azt az idegent. Úgy hiszi, én vagyok az, ugyanakkor továbbra is, el kell, hogy keserítsem. Felállva a földről, a tükörhöz sétálok, hogy egy pillantást vethessek nyúzott vonásaimra, ám meglepő pillanat szemtanúja lehetek. Ahogy elmerengve pásztázom tükörképem, egy apró csepp ragadja meg figyelmem, és a későbbiekben mindössze szótlanul követem végig az apró pandúr útját, ahogy végigcsordulva arcom vonalán, csillogó nyomát maga után hagyja. Mindössze pislogni vagyok képes a látvány hatására.
    Mire fel ez a könnycsepp? Hisz, eltekintve attól, milyen könnyű engem könnyekre fakasztani, jelen esetben egy olyan okot nem tudnék felsorolni, mely miatt megeredhettek volna csatornáim. Közelebb hajolva a felülethez, jobban szemügyre veszem szemeim tájékát, mikor is egy újabb rabló hagyja el biztonságos börtönét, és járja végig a már letaposott ösvényt.
    És ennyi volt..az elkövetkező percekben több lókötő már nem szökött meg. Tudás hiányában jobbnak találom magam mögött hagyni a tényt, vagy legalábbis elraktározni azt agyam egy nem annyira használatos kis zugában. Miután sikerült ismét összeszednem magam, pillanatok alatt vedlek át a síelős ruhámba, majd nyitom ismét nagyra a fürdő ajtaját.
    -Nos..hogy festek?-tárom szét vigyorogva karjaimat, ahogy immáron egy apró szikráját sem mutatom az előbbi 10-15 percnek.-Akár egy jóllakott hóember!-kuncogok fel, ahogy a kijelentés hatására már el is kezdem pocakomat simogatni, mint aki egy rendes, 3 fogásos vacsorán esett túl az előbb.

  3. * Látva ahogy elfordult és zavarba jött csak nevetett egyet magában aztán fojtatta az öltözést. A kis rágcsálóra emelve ismét tekintetét sugallta neki ha tovább nézi fel fogja falni. Persze Hotei bájos ártatlan mosolya meglágyította a tekintetét majd sóhajtva fordult felé és csak ekkor vette észre hogy ő is nekiállt vetkőzni. Eleinte csak hatalmasakat pislogott és próbálta felfogni mi is történik majd mikor meglátta hogy Hotei épp felé pillant tekintete komollyá vált majd határozott léptekkel elindult felé majd a kezét kinyújtva állt meg tőle alig pár centire. Érezte az illatát mely még mindig olyan édes volt mint régen. Tekintete egy pillanatra a lányra szaladt majd vissza a háta mögött lévő ajtóra melyen a keze volt.*
    – Megfázol ha a félig nyitott ajtónál öltözöl.
    *Azzal behúzta azt és elvéve a kezét a lány válla felett hátat fordított majd elindult ki a szobából.*
    -Gyere te is kis rágcsáló…
    * Fogta meg a hörcsögöt majd kiment vele a szobából és becsukta maga mögött az ajtót és a falnak dőlve nézett a kis állatra aki mérgesen pufogott a tenyerében.*
    – Tudod bundás kis barátom… Lehet hogy ő nem emlékszik rám de én biztos vagyok benne hogy ő az én Hoteim… Egymillió közül is felismerném azt a nőt akinek már gyermekként a szívemet adtam de nem volt bátorságom bevallani mit is érzek iránta, így csak egy barát maradtam a szemében és most már talán túl késő…
    * Megsimogatta az apró állatot majd felhúzva térdeit némán várt a továbbiakban. *

  4. Hotei
    Látván a férfi csodálkozó arckifejezését, sajátomra, akaratlanul is egy széles mosoly kúszik. Ezek szerint korán sem annyira jártas az emberek világában..haha, akkor akad egy napja kikupálódni, amíg itt vagyunk! Kérdése hallatán csupán bólogatni kezdek határozottan, mikor is az alak, meg sem várva válaszomat, odébb ballagva, már meg is szabadul felsőjétől pillanatok alatt.
    …Vá-vá-várjunk!
    Az első másodpercekben csupán pislogni vagyok képes, ahogy akaratlanul is a vetkőző személy felé sandítok párszor nem kicsit kétkedő tekintettel. Ha nagyon muszáj, hiszek szavainak, hogy valahonnan ismerjük már egymást korábbról, hiszen igen sok mindent kell észben tartanom, és bizonyos apróságok könnyen elveszhetnek..na de, hogy ilyen közeli kapcsolatban álltunk volna, hogy minden további nélkül megszabadítsa magát a felesleges ruhadaraboktól, kb néhány méterre tőlem.
    Ahogy szinte hófehér orcám kezdi magára ölteni a már jól ismert vöröses árnyalatot, nyomban elfordítom fejemet, és az ablakon keresztül kezdem a tájat kémlelni. Ahogy viszont aztán a téma Theo-ra terelődik, valamennyire sikerül visszanyernem határozottságom, így véve egy nagy levegőt, visszafordulok a férfi felé, ahogy aztán kiveszem a magam méretét is a szekrényből.
    -Látott már épp eleget szerintem..de úgy látszik nem telt be vele.-mosolyodom el játékosan ahogy megsimizem a kis hörcsög feje búbját, kire erre csupán puffog párat, mintha értene minket, hogy jelenleg éppen őt “vádoljuk”.-Ha zavar, majd eltakarom a szemeit.-villantom meg a férfinek egyik, számára talán már jól ismert ártatlan vigyorom, ahogy barnás íriszeim a kezeimben tartott ruhadarabot kémlelik egy darabig.
    Ahogy belehasít ekkor fejembe egy hirtelen gondolat, résnyire szűkült szemekkel sandítok oldalra Dolen irányába, ezzel mondhatni “szúrva őt” egy darabig. ..Igenis megfordult a fejemben a felvetés, hogy lehet csupán cukkolni akart, vagy éppen tesztelni azzal, hogy itt öltözött át ugyanabban a szobában..és nem, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy elkönyveljen egy pirulós anyámasszonykatonájának! Így aztán hagyva, hogy magával ragadjon a kezdetleges verseny szellem -az ilyen helyzetekből sosem jövök ki jól >///~///<

  5. * Némán követve haladt mellette. Itta minden egyes szavát és aranyló szemeivel memorizálta a lány minden egyes arcvonását. Tudta hogy ez csakis ő lehet. Sosem volt ilyen biztos még a dolgában. Érezte hogy a lány közelsége és az hogy ráfogott a kezére mennyire zavarba hozzá, ám mégsem szólt semmit. A halálba is követte volna régi barátját. A szállodába érve alaposan körbenézett majd a szobával is ugyan így tett. A szekrényhez érve a furcsa ruhákon kicsit elcsodálkozott majd kivett egy sötétebb színű sí felszerelést mely pont a mérete volt. *
    – Akkor ezt most fel kéne vennem?
    * Nézett rá kíváncsian majd picit arrébb ment és levette a felsőjét. Nem igazán volt szégyenlős hisz büszke volt a testére na meg már Hotei is látta félmeztelenül a múltban szóval ez neki természetes volt. Érezte hogy miközben öltözik valaki vagy valami figyeli. Szeme sarkából látta hogy az apró állat Hotei vállán őt nézi titokban.*
    – Az az izé a válladon nagyon kíváncsi. Nem látott még félmeztelen férfit? Hol szedted össze?
    * Kérdezte tőle miközben felhúzta a ruha cipzárját. *

  6. Hotei
    Csupán apró mosoly jelenik meg arcomon mikor a férfi kimagyarázza magát..persze, még az is előfordulhat, hogy minden amit mond igaz, ugyanakkor a kezemet teszem rá, hogy valami más is áll a dolog mögött. Ezt viszont mindössze elraktározom a buksimban, és majd később zargatom vele. Viszont valljuk be, hallva szavait, úgy érzem, sikerült egy kicsit megmelengetnie a szívemet. Akármennyire is tagadja, hogy gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt, a vak is észrevenné, hogy ez nem így van..ám egyelőre ezt is ráhagyom, hiszen nem szeretnék emiatt külön konfliktusba keveredni vele. Elég ha én tudok erről a kis apróságról, és ha titkon, de ő is. Ahogy aztán kezét megfogva lépek mellé, és sétálunk el az emberek mellett, csupán megengedek egy jóleső sóhajt annak örömére, hogy semmilyen konfliktus nem keveredett az ügyből. Noha megillettek minket néhány felvont szemöldökkel és kétkedő szavakkal, mind, szinte lepergett rólam. Hallva Dolen szavait apró, keserédes mosoly kúszik arcomra.
    -Nekem aztán elhiheted ha azt mondom, átérzem amit mondasz.-biccentek aprót ahogy akaratlanul is, de egy picit megszorítom kezét.-Igen sok évet megéltem már ahhoz, hogy láthassam, miféle változásokon is ment át ez a világ. De emellett megvan mindennek a maga pozitívuma is!-kapom fel a fejem, ahogy azonnal megpróbálom elhessegetni ezt a keserű aurát.-És köszönöm! Meglátod, a végén még te is élvezni fogod az itt eltöltött szabadnapot!-vigyorodom el ahogy beérünk végül a szállodába.
    A következő percekben már csak felkapom a sarokba levágott kis batyumat, majd a sárkánnyal az oldalamon, elfoglalom a nekem fenntartott szobát. Ahogy belépek az ajtón, és elém tárul a káprázatos látvány, csillogó szemekkel torpanok meg még az ajtónál, majd tekintek körbe.
    -..Woaaaah.-tátom el a szám, majd akár egy fürge nyúl, percek leforgása alatt járom körbe az egész szobát.
    Saját kis konyha, fürdő és hálószoba és egy közepes méretű terasz jakuzzival és néhány nyugággyal. Mintha csak a mennybe kerültem volna. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni a tényt, hogy miért is jöttem én ide! Így aztán vigyorogva lépdelek a szekrényhez és tárom nagyra annak ajtajait. A személyzet azt mondta, hogy ebben a hotelben külön biztosítanak síeléshez alkalmatos ruhadarabokat és egyéb kellékeket, így én csupán a saját holmimmal érkeztem. És ahogy meg is mondták, a szekrény tele van az említett darabokkal, így izgatottan hívom oda magamhoz a férfit is hogy nyugodtan vegye csak szemügyre az itteni készletet.
    -Nehogy azt hidd, hogy ezt megúszod..~-jelenik meg egy kihívó mosoly az arcomon, ahogy már ki is kapom az én méretem.

  7. – Az én “népem” nagy becsben tart minden ajándékot és életünk végéig őrizzük ha lehetőségünk van rá. Emellett… A számunkra fontos emberekre is vigyázunk legyen az rokon vagy barát. Az a lány is egy ilyen fontos személy számomra. Tűzbe tenném a kezem csak azért hogy még egyszer láthassa a völgyet ahol felnőttünk.
    * Tekintete a lányra szegeződött majd halvány mosoly keretében bólintott.*
    – Meglehet hogy találkoztunk elvégre honnan tudhattam volna hogy te vagy az?
    * Egy ideig méregette az emberek sokaságát és ez látszott is rajta. Fel volt készülve a legrosszabbra és már indult is meg mikor, Hotei megfogva a kezét vezeti el a másik irányba. Nagyokat pislogva néz a nőre majd nem szól semmit csak csendben lépked utána. Ahogy haladtak elképedve nézte a hatalmas szállodát és a modern berendezéseket hisz ő általában messzire elkerüli az embereket és nem véletlen. *
    – Félelmetes hogy az emberek mi mindent építenek de a környezetükre nem figyelnek. A sárkányok nem véletlen használják a természet erőit és a zöld mágiát arra hogy otthont építsünk magunknak. Kissé furcsán érzem itt magam… De természetesen tiszteletben tartom a kérésed és próbálok beilleszkedni és nem bajt okozni neked.

  8. Hotei
    Ha nem akarnám, akkor is észrevenném az arcáról tükröződő érzelmeket, hisz azok olyan erősen sugároznak róla, hogy még talán a vak is észrevenné. Szívesen állítanám, hogy én vagyok az a lány akit keres, de nem akarom ekkora hazugságokkal álltatni őt, plusz ha rájönne, nem engem keres, még a rúd vége is rám jár. Mikor igen határozottan kezdi tagadni a tényt, hogy szeretné azt a lányt, csupán egy apró mosoly kúszik arcomra. Ugye most nem gondolja komolyan, hogy beveszem ezt a pirulós színjátékát? Ettől eltekintve viszont annál inkább böki a csőrömet a tény, hogy a nevemen szólít.
    -Persze, egy olyan fontos barát, kinek az ajándékát azóta is magadnál tartod, és igen kifordultál magadból mikor azt hitted én vagyok az a lány.-biccentem oldalra fejem egy sunyi mosoly keretében, majd rátérek a lényegesebb tartalomra.-Viszont úgy látszik, valamikor mégis találkoznunk kellett, ha már tudod a nevem..vagy egyszerűen csak hozzád is elért a hírem.-teszem büszkén csípőre karjaimat, ahogy végiggondolom eddigi hőstetteimet.
    Ahogy a férfi végül belátta, hogy nem engem keresett, csupán bólintok párat igazolva állítását. Nem én vagyok az..de mindent megteszek, hogy megtalálja a keresett személyt. Akárcsak egy új küldetés az eddigiek listáján, csak valamivel előkelőbb helyet élvez komolysága miatt. Ahogy aztán beleegyezik, hogy itt marad velem egy napot, az arcomat tarkító mosolyból igen gyorsan egy széles vigyor válik, hiszen kijelentésének hála ismét felcsillant bennem a remek kikapcsolódás lehetőségének a fénye, és ezáltal ez a fény erősebb mint valaha! Innentől fogva nem fogom hagyni, hogy bárki is elrontsa ezt az 1-2 napot..hiszen na, én most “nyaralni” jöttem ide!
    Ahogy a férfi megindul kifelé, egy ideig csak pislogva pásztázom távolodó alakját, ám észrevéve rajta a félelem apró jeleit -amilyen sebesen vizslatott végig a kint lévő embertömegen, mintha csak felmérte volna őket-, nyomban feléled bennem a jó lélek, amiért a Hotei nevet is magamra aggattam, így már rohanok is utána, majd szorosan kezére fogva, hagyom el vele együtt a barlangot. Szeretném vele tudatni, hogy már azért sem érdemes félnie, mert én itt vagyok, ha bármi gond adódna, és majd jól fenékbe billentem azokat az illetőket akik ezentúl konfliktust szítanak majd.
    Mindössze 1 nap szabadságot kérek..Remélem ez nem olyan hatalmas kívánság.

  9. * Mikor a nyaklánchoz ért és hirtelen eltávolodott ösztönösen nyújtotta kezét a lány után ám hamar vissza húzta. Szavait hallgatva arcán látszott a szomorúság hisz akárhogy próbálkozott nem járt sikerrel. Sóhajtva akasztotta vissza a nyakába a láncot melyet századokon át féltve őrzött. Eközben hallgatva a lány szavait felkapta fejét majd nagy tiltakozásba kezdett.*
    – Mégis miről beszélsz Hotei? Nem erről szó sincs… Én csak egy barát vagyok…
    * Kapálózott nagyban majd vörösödő arca elé emelve kezét pillantott félre. Sose vallotta volna be az érzéseit hisz ő maga sem volt biztos bennük. Ám mikor Hotei felajánlotta hogy keressék meg együtt a lányt elhatározta magát. *
    – Köszönöm a segítséged… Biztosan összekevertelek valakivel ezért elnézést kérek. Biztosan a frászt hoztam rád…
    * Szándékában állt elvinni a lányt azokra a helyekre ahol együtt nőttek fel hátha valami eszébe jut menet közben.*
    – Bevallani?
    * Ennél a résznél oldalra döntötte a fejét és kérdően nézett rá.*
    – Ha ezt kívánod tőlem…
    * Azzal kinézett a havas tájra majd bólintott.*
    – Egy napot kibírok itt én is. Remélem…
    * Megindult kifelé ám kissé félve hisz mindenhol emberek voltak. Kérdően mérték végig Dolent aki komoly arckifejezéssel nézett végig rajtuk. Szinte szikrát hányt a szeme. *

  10. Hotei (*meglengeti a serpenyot a hetterben*)
    Mar eppen elernem a kijaratot, mikor emberi ujjak fogjak kozre csuklomat. Mivel nem talalkoztam magamon kivul egy hasonlo alaku lennyel sem idebent nem kis meglepetesben lesz reszem, igy halkan fel is sikkantok mikor keze enyemet eri. A kesobbiekben pedig minden masodpercek alatt tortenik, igy nem igazan van idom reagalni..az elso percekben meg a barlang bejarahoz tartottam, most pedig mar egy idegen ferfi karjaiban talalom magam. Mondhatni,lessokolodom egy pillanatra az esemenyek gyors egymas utanisaga miatt. Emiatt pedig a ferfit sem olelem at, csupan acsorgok neman karjai szoritasaban. Olyan szorosan von magahoz, mintha csak attol feltene, ha elenged, lezuhanok egy szikla szirtrol. Eszre sem veszem ahogy Theo ekozben mar agressziv vedelmezokent probalja eltolni tolem az emberi alakot, persze semmi sikerrel..de a mokus azert sem adja fel. Ez persze Dolen szamara annyira erezheto, hogy ket apro mancs tapad vallara. Hallva szavait, kell egy kis ido mig az en agyamig is eler az informacio. Ennyire fontos lennek a szamara azok utan hogy egyszeruen csak ellattam a seruleseit? Furcsa egy alak..
    Ahogy valamelyest megerzem hogy a kezdetleges meglepettseg mulni kezd, mar emelnem is karjaimat, hogy eltoljam magamtol a szemelyt, mikor az ismet beszedre nyitja ajkait, es olyan torteneteket oszt meg velem, melyek hallatan, ismet visszaesek abba a bizonyos “transzba” mikor szinte kopni nyelni nem tudok. Hagukami hegy, szamuzetes, …halal, gyasz. Itt valahol mar meg is bukott a tortenet, kezdve a tennyel, hogy a magam fajtak egyelore keptelenek meghalni. Ahogy aztan elenged es felem nyujtja nyaklancat egy pillanatra habozni kezdek, es felenken emelem a magasba jobbomat mellyel aztan ovatosan az emlitett targy fele nyulok. Am ahogy ujjbegyem erinti az anyagot, mintha valami kozbevagott volna, nyomban elkapom a kezem a nyaklanctol es egy lepessel hatralok is.
    -Ne harahudjon de szerintem osszekever valakivel.-valtok at szinte mar automatikusan is a magazasra, hiszen az elobbi kis incidens mintha merfoldekkel messzebb repitette volna tolem az illetot.
    -Ugy tunik viszont, maga igazan szerette azt a szemelyt..-biccentem oldalra fejem, egy leseredes mosoly kisereteben ahogy melybarna iriszeimet oveibe melyesztem, szinte lelkebe bamulva.-Lefogadom azzal a narancs sarga kimonoval nem csak az fesztivalon levoket varazsolta el..-probalok valami jot is kihozni a temabol, ahogy nyugtato hangom is sugallja.-Nem ertem miert nem mondta el mindezt neki meg idejeben.-sohajtok aprot ahogy fejemet kezdem ingatni.
    Eszre sem vettem es maris belelovalltam magam a temaba. Olyan mintha csak egy tunder mesebe csoppentunk volna, ahol szetvalasztottak a boldog gerlepart, hogy akadalyok aran de vegul ismet egymasra talalhassanak, ezzel bebizonyitva, hogy letezik igaz szerelem. Egy apro bokkeno az o tortenetukben az, hogy ugy latszik, errol a bizonyos erzelemrol nem tudattak a masikat. Milyen kar..
    Ekkor viszont igenis eszembe jut valami, melynek hatasara, mintha az elobb mi sem tortent volna, ragyogo tekintettel lepek most mar vissza a ferfihez, ugy nezve fel ra.
    -Mit szolna hozza ha megkeresnenk ezt a lanyt?? Nagyon szivesen segitek, csupan elotte meg egy napot eltoltenek itt..-pillantok ki a havas tajra majd tekintetem ismet az idegen arcat pasztazza.-Ha gondolja, addig velem toltheti az idot, aztan egyutt kutatnak a holgy utan..a vegen aztan legyen batorsaga elmondani neki, mit erez.-konyokolok jatekosan oldalaba.
    Na igen..egyik, talan legrosszabb szokasom, hogy en nem a manak elek hanem az adott pillanatnak, igy olykor hajlamos vagyok olyan dolgokat semmisnek tekinteni melyek az elobb meg igazan nagy hatassal voltak ram.

  11. * Kissé ledöbbentem a válaszát hallva és mikor hátat fordítva elindult kifelé ösztönösen változtam át és nyúltam a keze után majd vissza húztam. *
    – Az emberek azok akik most a legkevésbé érdekelnek…
    * Azzal magamhoz húzva karoltam át gyengéden. *
    -700 éve találkoztunk a Hagukami hegynél mikor még gyerekek voltunk. Eltörtem a lábam és te gyógyítottál meg. Utána mindig együtt voltunk a száműzetésem napjáig… Amikor Nezori ránk támadt a szikla rád omlott és eltűntél… Éveken át gyászoltalak a családommal együtt. Emlékszem szerelmes voltál egy sárkányba de nem mondtad el ki volt az és meg mindig piszkáltalak vele. Aztán az egyik nap sírva találtam rád a folyó parton a sárkányok földje mellett. Azt mondtad hogy vissza utasított anélkül hogy észrevette volna mit is érzel iránta. Sokáig vigasztaltalak, de te csak morogtál. És ott volt a virág fesztivál mikor abban a narancs sárga kimonóban voltál. Mindenkit elvarázsoltál.
    * Egyre halkabban kezdtem beszélni hisz tudtam hiába mondom el neki biztos ezekre sem emlékszik. Végül elengedtem és hátra lépve levettem a nyakláncomat és felé nyújtottam majd a szemébe néztem.*
    – Ezt tőled kaptam a szülinapomra pont mikor utoljára láttalak… Azt mondtad örökké egymás mellett maradunk és vigyázunk egymásra. Ám megbuktam… Nem tudtalak megmenteni…

  12. Hotei
    Meg sem várva az idegen válaszát, már állnék is fel, hogy elhagyjam a barlangot, és odakint szétoszlassam a tömeget, mikor is, a név hallatán megtorpanok. Ha ismerném az alakot, már az elejétől fogva máshogy viszonyultam volna hozzá..ugyanakkor úgy tűnik, ő mégis tud rólam valamit. Csupán pislantva párat fordulok vissza felé, majd ismét leguggolok éppen feje mellé. Úgy látszik, valami megrettentő felismerés érte, hiszen ekkor egyszer csak nagyra nyílnak szemei, majd valami halálról kezd el hadoválni. Meg kell hagyni, elég egy pillantás értetlen orcámra, hogy rájöjjön az ember, ötletem sincs, miről hablatyol nekem. Pedig igenis megpróbáltam kutakodni emlékeim között, de semmi..az ég világon semmi. Ahogy viszont közelebb hajol hozzám, én szinte ugyanabban a tempóban hajolok el tőle, megtartva a kellő távolságot. Általában még az idegenekkel is képes vagyok igen közvetlen lenni..de valahogy hasonló kijelentések után, nem hiszem, hogy csak én nem tartanám meg a magam távolságát. Nem tudom, honnan ismer a lény,és ez kicsit aggaszt. Mikor aztán az alaknak is leesik, hogy itt valami nagyon nincs rendben, és felteszi kérdését, szinte azonnal reagálok.
    -Mert az is vagy!- hajolok hozzá közelebb annyira, hogy kényelmes távolságból tudjam finoman megpaskolni egy picit a sárkány arcát, tisztázva helyzetemet, Apró kacsóim eltörpülnek a lény méretei mellett, ám nem zavartatva magam, miután megpróbáltam őt valahogy “visszarázni” ebbe a világba, ismét elhajoltam tőle, majd felálltam. Leporolva ruhámat léptem hátrébb egy pár lépést.
    -Nem hiszem, hogy ismernénk egymást..ugye jól mondom Theo?-pillantok a vállamon csücsülő mókusra, ki mintha csak értené szavaimat, nagyra fújt pofival bólogatni kezd, majd ismét visszabújik nyakamhoz.-Viszont a sebeid immáron teljesen meggyógyultak, úgyhogy ismét útra kelhetsz.-biccentek egy aprót mosolyogva az irányába, majd még megeresztek egy apró, ám annál halkabb megjegyzést.-Ne félemlítsd meg az itteni embereket, hiszen csupán kikapcsolódni jöttek.-tudom, hogy szavaim elérnek a sárkányig, ez szándékomban is állt.
    Nem akarom őt elkergetni innen, de ebben az esetben kénytelen vagyok az emberek oldalára állni, és az ő jogukban felszólalni, hiszen jelenleg a sárkány számít a betolakodónak. Végül pedig, dolgom végeztével, sarkon fordulok, majd megindulok kifelé.

  13. * Lassan a fájdalom ellenére elnyomott az álom. Kimerültem és szinte mozdulni is alig tudtam. Észre se vettem hogy valaki a barlangba lépett egészen addig amíg hozzám nem ért. Melegség áradt a kezeiből és éreztem hogy a testem elkezdett gyógyulni. Nem telt el sok idő mire a sebeim nyomtalanul eltűntek és éreztem hogy vissza tér az erőm, ám a szemem egészen addig nem nyitottam ki amíg meg nem hallottam az ismerősen csengő hangot. *
    – Hotei?…
    * Fordítottam a hang forrásába a fejem majd a mellettem álló nőre pillantva kerekedtek el a szemeim. *
    – De hiszen te meghaltál azon az estén…
    * Eleinte azt hittem csak hallucinálok, de éreztem az illatát és a jelenlétét is szóval ez nem lehetett káprázat, sem álom. Fejemet közelebb víve az apró és törékeny lányhoz vettem alaposan szemügyre. *
    – Hogy lehetséges ez? Amikor betemettek a romok én azt hittem…
    * Hirtelen szorult össze a torkom, de örültem hogy él és semmi baja, de valami mégis furcsa volt. Miért nem ismert fel és szólított a nevemen?*
    – Hotei minden rendben? Úgy nézel rám mint egy idegenre…

  14. Hotei
    Nem telik bele sok idő, mielőtt még beléphetnék az épület ajtaján, kiáltozások zaja üti meg füleimet mire nyomban a hang irányába vetem tekintetem. Nem kevés ember rohan ki házából, egy adott iránnyal ellentétesen. Elég egy pillantást vetni arcukra, hogy rájöjjön az ember, valami miatt halálra rémültek. Megfáradt sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy konstatálom, tényleg ritkán akad olyan alkalmam, mikor ténylegesen is képes lennék kikapcsolódni..Mondjuk lassan már megszokom ezt az állapotot. Így, mindössze addig lépek be az ajtón, míg batyumat le nem hajítom az egyik sarokba. A későbbiekben pedig már lépek is ki ismét a szabadba és veszem utamat probléma forrása felé. Nem telik bele sok idő, mígnem rátalálok egy barlangra, mely körül egy csepp hó sem található csupán az alatta burjánzó növényvilág. A barlangból hallatszódó morgás hatására, közel sem olyan reakció válik ki belőlem mint a többi emberben, hanem annak éppen ellenkezője. Utat verve magamnak a gyülekező kis tömegen keresztül, belépek a barlangba. Az emberek ilyen messzire már nem mernek előre, ezért nyugodtan lépdelek a sötétben a hang irányába. Mókusom viszont úgy látszik mégsem annyira bátor mint amennyire annak vallja magát, ezért továbbra is nyakamhoz bújva próbál észrevehetetlenné válni. Nem telik bele sok idő, mígnem megtalálom a hang forrását, egy méretes sárkány képében. Máris rájöttem a titok nyitjára, hogy az emberek miért is rémültek meg ennyire..szerencsémre vagy balszerencsémre, elég sok veszélyes helyzetbe kavarodtam már ahhoz, hogy egy ilyen szinte meg se kottyanjon. Így egy apró sóhaj keretében lépek a lényhez, kinek aztán csendesen simítok rá testére, ahol magát a sebet is vélem. Lehunyva szemeimet, hagytam, hogy kacsóimat körbeölelje a már megszokott meleg fény, melyet szép lassan végigvezettem a problémás területeken. Különösképpen nem érdekel a sárkány véleménye, hogy kéri-e segítségemet vagy sem, jelen esetben nem hiszem, hogy olyannyira ellenkezni tudna. Ha pedig nekem támadna, adottságaimnak köszönhetően, igen gyorsan visszaáll testem eredeti állapotába. Egy olyan negyed óra elteltével, mikor úgy érzem, minden sebet elláttam, csendesen guggolok le a sárkány elé, izzó tekintetét keresve.
    -A helyedben keresnék egy új menedéket..már ha nem akarsz egy kisebb csatát.-biccentek egy aprót alátámasztva igazamat.
    Hangom egyáltalán nem dühös, felettébb nyugodt, mintha csak a tényeket közöltem volna vele. Nem akarok rosszat egyik fajnak sem, és meg kell hagyni, igen rossz helyszínt választott magának a pihenésre.

  15. * Ismét rám találtak. Nem tehettem mást mint hogy meneküljek hisz egy seregnyi sárkánnyal még a legjobbak se bírnának el így hát felvettem a nyúlcipőt. Egyre inkább kiszorítottak a melegebb területekről és nem véletlen. A hidegbe bele is halhatok, ám mégis kénytelen voltam a helyek felé repülni hogy eljuthassak a védett völgybe ahova az otthonomat is építettem. Ahogy elértem a hegyet éreztem hogy lassulni kezdtem és a szárnyaim is egyre nehezebbek lettek. A jég és a hó szép lassan elkezdtek befedni a szárnyaim így kénytelen voltam leszállni. Alig láttam, egyre nehezebben mozogtam de szerencsére találtam egy barlangot ahol megpihenhetek és felmelegíthetem magam. A barlanghoz lépve elkezdtem tüzet okádni hogy a bejáratot fedő hó elolvadjon és betudjak menni. Persze arra nem számítottam hogy emberek is vannak a közelben akik pánikolva elkezdtek kiabálni hogy Sárkány! Szememet megforgatva léptem be a kis menedékbe ahol fojtattam a tűz használatát hogy felvigyem a hőfokon legalább 30-ra. Miután sikerült végre elérnem a megfelelő hőfokot lefeküdtem és lehunytam a szemem. Éreztem hogy lassan kezdek felmelegedni de ennek hála a fagyás miatt elszenvedett sérüléseim is egyre jobban kezdtek el fájni, így hát hangos morgásba kezdtem. Természetesen hallottam ahogy a távolból az emberek pánikolva rohangálnak és üvöltöznek így számítottam rá hogy rám fognak idővel támadni, szóval itt se maradhattam túl sokáig. *

  16. Hotei
    Kis batyumat hátradobva vállam fölött ácsorogtam a bokáig érő hóban, az előttem magasodó épületekre pillogva. Nem igazán jártam még efféle helyeken, így igazán újnak számít számomra ez a hóval övezett paradicsom. De hát, egyszer él az ember -haha-, muszáj kipróbálnia mindent, amire csak alkalma van! Ha pedig ki is törném a bokám, vagy bármi másom síelés közben..nincs mi miatt aggódnom. Így, magamban elnyomva egy mosolyt, veszem utamat a számomra kijelölt szállás felé. Az épület egymaga körülbelül akkora lehet szélességre és magasságra, mint négy társasház egymás mellé tolva. Ami pedig a minőséget illeti..innen látom a jakuzzit gőzölögni, a teraszon kávézó embereket és más egyéb figyelemre méltó apróságot, melytől már most leesik az állam. Soha nem engedtem meg magamnak az igazi luxust, ám most úgy gondolom, végre nekem is kijár egy ehhez hasonló kényeztetés.
    -Ugye, hogy megérdemlünk egy kis pihenést?-pillantok a vállamon ücsörgő mókusra, ki vacogva bújik nyakamhoz.-Ne aggódj, mindjárt beérünk a jó meleg szobába.-kuncogok fel ahogy ujjam hegyével megsimogatom a kis állat feje búbját.
    Mindent leszámítva lelkem remek táptalajként szolgált a kétely magvai számára, így kissé kénytelen vagyok átgondolni még párszor, hogy tényleg itt van-e a helyem, nem pedig tovább kellene kutatnom az őrizendő hely után, hiszen ha kifutok az időből..
    Nem! Egy pár nap szabadságot magam is kivehetek, hiszen még teljesen rendben vagyok, semmi különöset nem érzek! Így, ahogy megszületik elhatározásom, gyorsítva tempómon, vágom át magam a havas sétányon, hogy végre elérjek a szállásig.

  17. -Chh.. pedig reménykedtem benne, hogy rá érek. De nem baj.-
    Ittam meg ami a pohárban volt. Teljesen meg feledkeztem magamról, amig Dora nem szólt.
    -Igaz is, megyek át öltőzni gyors.-
    Azzal fel áltam az asztaltol és elindultan a szobámba. Ott a változatoság kedvéért nem egy köntöst vettem fel hanem egy terep mintás katonai nadrágot és egy sötét zöld polót. Össze pakoltam és le vittem a cuccaimat.
    -Készen állok az indulásra.-

  18. -Figyeltem, ahogy pipázik, majd kuncogtam.- Ne aggódj… van olyan amibe beleférsz és el is bírja a súlyod. -Mosolyogtam.- Ne igyál többet szerintem, mert nem sokára minden készen áll. Tudod, a kapitalisták nem szoktak ráérősködni ilyen téren… -Mosolyogtam.- Egyébként mindenki izgatottan vár téged. -Mondtam, majd ittam még egyet vele és felálltam és felvettem a kabátom, majd leültem.- Amint ide érnek az autók, indulunk. Szerintem öltözz fel addig rendesen és készülj fel. -Mosolyogtam rá.- Igen. Értem. Tegyétek a másik mellé, majd elintézem, ha végeztem… -Mondtam a telefonba, amit hamarabb vettem fel, minthogy csengeni kezdett volna, mivel a kezembe volt és beszéltem bele, majd letettem.-

  19. Vissza vettem a pipát, majd koccintottam vele. Miközben hozzám beszélt a pipámat a számba vettem és füst karikákat kezdtem el fújni.
    -Akkor egy normális kocsikázás lesz egy titkos bázisra. De van akkora kocsitok amiben elférek?-
    Emeltem fel a tekintettemet miközben öntőtem még egy kör whiskyt.
    -Lassan annyi alkohol lesz bennem, hogy nem kell a székse.-
    Nevettem fel harsányan, majd lr húztam a pohár tartalmát.
    -Na és mikor tartjuk meg? Tintásan nem szeretnék meg jelleni rajta.-