Sétány

Nem hagynak nyugodni a gondolataid? Ad ki magadból vagy csak sétálj egyet és feledkezz meg a problémáidról.34317_anime_scenery

Vélemény, hozzászólás?

589 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Sétány

  1. – Nos, semmi hasznossal nem is rendelkezett talán, ami neked jól jönne…- vontam vállat erre, mégis csak mindkettőnknek másra van szüksége, vagy is hát más célokra. A szokásait végighallgatva bólintottam egyet a megértésre, majd pedig a kérdésére tekintetem rávontam.
    – Este 9, ne késs.- keltem fel szépen az asztaltól.
    – Nekem most dolgom van, a temetőben majd találkozunk…- mentem és ki is fizettem a számlánk teljes összegét.
    – Fizettem helyetted is… Pápá.- intettem neki, majd pedig hátat fordítva le is léptem.

  2. – Hát igen… Azok után hívhatnánk gyilkosnak, de legalább akkor elő tudtuk hívni a sharingant nem? – nevettem el magam, majd nagyot szívtam a cigarettából. – Szoktam inni, reménykedve, hogy hátha belőlem is azt váltja ki a részegség, mint anyánkból, de úgy látszik, attól a nőtől semmi hasznosat nem örököltem. – sóhajtottam gondterhelten. – De attól függetlenül én is szoktam néha napján inni, bár nem igazán szeretek… Ha iszok nehezebb a koncentráció és az egyensúlyom is labilissá vállik, így mellőzöm. – ütögettem a cigarettát a tálhoz. – Akkor este hánykor találkozzunk?

  3. – Ne nevezz tökéletesnek, messze nem vagyok az… Csupán próbáltam anyám kedvére tenni, mivel a csalódottság nem az én pályám volt… Én se vagyok az a nagy kedvesség már, mint régen… Főleg az elmúlt egy hétben jött ez ki és kaptam is rá reakciót…- panaszkodtam egyet, majd pedig így könyököltem az asztalra.
    – Egy gyilkos vagyok még máig is… Ha nem is magamtól, mégis én teszem.- mordultam fel erre a gondolatra, majd pedig így néztem ki az ablakon.
    – Az alkoholt megvetem, de naponta szoktam inni… Kisebb mértékben egészséges a benne rejlő vitaminok miatt és segíti az emésztést… Meg hát most na… Jobb lesz tőle az ember kedve. Annyiban maradtam egyedül a jó úton, hogy szándékosan nem ölök meg másokat, meg hogy kedves vagyok… Minden más elveszett. Na és te?- kérdeztem vissza.

  4. – Pár hónapja kezdtem el. Egyszer megkínált engem az egyik üzlettársam és azóta, ha úgy támad kedvem rágyújtok. De ahogy hallottam, te sem veted meg ezt a káros szenvedélyt.. Ki gondolta volna, hogy a tökéletes Akeno szokott dohányozni! – vigyorodtam el. – Ha ezt látná anyánk, hogy a pici fia milyen rossz útra tért..- nevettem el magam. Hát igen.. Hiába a szövetség, a gyűlölet ettől még nem fog eltűnni se iránta, se az iránt a nő iránt.. – És hogy állsz az alkohollal? Azt sem veted meg? Vagy annyira nem tértél le a tökéletesség és egészség útjáról? – közben megérkezett a hamutálam, amit a kezembe vettem. Így egyik kezemmel a cigarettát, míg másikkal a tálat fogtam.

  5. – Elég lesz, hidd el… Ha bedobom a válogatós stílusom, bőven fogunk időt nyerni. Tanultam pár trükköt a vénembertől, amire majd rögtön ugranak is, mint a kiskutyák. Vagy… Ha már úgy is Kaguya, akkor vészhelyzetben ő majd besegít… Tudja mikor kell ott lennie…- ittam bele a rendelt italomba, majd pedig nyugodt sóhajjal dőltem hátra. Ordibálására csak kissé összevontam az arcvonásaim, hiszen érzékeny vagyok az ilyen magas hangokra. Mivel ennek hatására a szemem is becsuktam, csak a felkínálásra nyitottam ki. Szabad kezem megemelve intettem, hogy nincs rá szükségem.
    – Köszönöm, de nem. Egyedül csak a stressz levezetéséhez alkalmazom… Meg ha éppen szükséges… Most a kávé elegendő.- feleltem még komolyabb ábrázatot tartva, majd pedig a teljes csésze tartalmát lenyelve tettem vissza az asztalra a tárgyat.
    – Na és mióta dohányzol?- kérdeztem rá, hiszen valami téma kellett, már pedig a néma csend nem a legjobb barátom.

  6. – Nem rossz, nem rossz.. De komolyan úgy véled, hogy elég lesz egy ilyen olcsó trükk a Zetsukhoz? – kortyoltam újra a pohárba. – Tény és való, hogy nem okosak, de ennyire nem hülyék… – gondolkodtam el. – Franc… Nincs ötletem… A cukor teljesen leblokkolja az agyamat… – sóhajtottam fel, s még egy utolsó kortyot ittam a pohárból, majd elővettem a cigarettás dobozomat és egy szál cigit túrtam ki belőle. Intettem a pincérnőnek. – Egy hamutartót! – kiálltottam neki, majd elővettem az öngyújtómat is és rágyujtottam. – Most már csak könnyebben fogok gondolkodni.. – szivtam bele egy nagyot. – Te kérsz? – kináltam meg a testvéremet. Nem szivesen adtam volna neki, de hát az illem, meg az én fene jó lelkem.

  7. – Ez a terv mindent megér jelenleg számomra, végre viszonozhatom a kedvességét, ami az elmúlt 15 év során végig kísért. -vigyorogtam vissza rá gonoszan, majd ahogy a terveimre kérdezett rá, elgondolkozva meredtem az asztalra.
    -Semmire nem lesz szükségem… Csupán magamra. Apa megengedte, hogy kísérleti célokra elvihetek valamit a laborjából, ha szükségem van rá. A Zetsuk pedig nem szúrják ki az árnyékklónokat. Gondolom innentől magyaráznom se kell… Szépen kiássuk a sírt, majd pedig a testet kiszedve megyünk is. Amúgy is kellet egy Sharingan, nem igaz? Elhozom egyből a laborból… -mondtam el az éppen kidolgozott tervemet, majd pedig érdeklődve vártam rá a véleményt, mégis csak ha hiba van benne, Miyako képes észrevenni.