Onberg

A város, melyet egy hegység szívéből faragtak ki, tökéletes hely a napfényt kerülni kívánók számára, s nincs is ennél a helynél kellemesebb pihenő, mikor a nyár melege elől szeretnénk kicsit elbújni.

0025a8cba7f7068648a3e04a0c2d46be

Vélemény, hozzászólás?

564 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Onberg

  1. -Csak kapkodtam a fejem, ahogy Lovagom intézkedett. Ahogy a szoknyám alól kihúzta a telefonom elpirultam és kissé durcin ültem le a kicsivel egy székre, a gyereket meg az ölembe ültettem. Hogy csinálja ezt, mindig? Nem is szoktam a telefont magamnál tartani mindig… Gondoltam magamban. A kicsi elnevette magát, ahogy Anthrax beszélt. Kíváncsian figyelt, hogy a fiatal lányok édesen beszéltek az ajtóban. Arra én is furán pillogtam Lovagom felé, de aztán ahogy kiabált elkuncogtam magam. A kicsinek nagyon tetszett a műsor. Én is kuncogtam, ahogy Krigerből úri macskát csinált. Mikor Kriger bemászott a doboz alá, de félig kilógott nem mozdultam a székről. Shiro az ölemben jó kedvűen kuncogott.- Ugye, nem gondoltátok komolyan, hogy egy ilyen kicsi… alig két napos gyerekkel egy dobozban fogok kúszni- mászni? -Kérdeztem rájuk nézve.- Egyébként is… a kicsit is rendbe kell tenni… szóval, ha nem tudtok megetetni egy kicsi babát és megfürdetni, akkor nyugodtan behódolhattok! -Jelentettem ki, amire a kicsi édesen felnevetett. Megfogtam a kicsit és bementem a szobába, majd megfürdettem és rendbe tettem. Szép illatos és tiszta baba lett. Cumis üvegből nem nagyon akart enni.- De hát én csak így tudok neked enni adni!!! -Mondtam kissé elpirulva, majd megetettem a kicsit, aki végül engedett. Ezután kisétáltam.- Szóval, hogy menjünk oda? -Kérdeztem a két férfitől, érdeklődve.-

  2. *Nem igazán voltam hozzászokva az úgynevezett luxus dolgokhoz, részben mert nem volt rá pénzem, más részben mert feltűnő tud lenni, de hogy őszinte legyek, tetszett, kicsit úgy éreztem magamat mintha a szimpla öltözet miatt feljebb jutottam volna a ranglétrán, bár az új formám még szokatlan volt, tükörbe nézve úgy éreztem magamat mint egy orosz maffiózó féleség fehér öltönyben, ki azt sugallja a vörös nyakkendőjével hogy “itt vágjátok el” a a kendővel már megjelöltem a vér helyét, gyertek ha mertek* -Váó ez egészen új érzés… úgy érzem magamat ebben az öltözetben mintha lettem volna valamit az asztalra… közben meg… de végül is sok olyat tettem ami a közjót szolgálja.- *igazgattam magamon kicsit az öltönyt és a csuklómnál lévő gombokat gomboltam be, nem voltam annyira hússal megpakolva mint Anthrax, inkább vékonyabb voltam, mint alapjáraton is.* -Nos.. azt hiszem mehetünk fagyizni…- *fogtam egy dobozt amit a stylist adott nekem, erről az ötletről nem igen voltam hajlandó lemondani* – Anthrax köszönöm szépen azt amit értem tettél, előkelő helyed lesz a számodra a dobozomban….nyugi Megumi a többi hely se olyan rossz, hölgyekhez méltó lesz!- *bemásztam a dobozkám alá, csípőtől lefelé kilátszódtam belőle* -Nem jöttök?- *szóltam ki a többieknek a “járgányból”*

  3. – Kriger… Te kerge macska… – Kiáltottam A grabancánál megfogtam a szürke, cirmos cicát, bevittem a bárba és megrántottam. Ő is átalakult Khál alakba. – Az emberekre nem úgy hat, mint a féllényekre. Most átírtak mindkettőnket. Nem érzed, mennyire más az érzés?! – Boszi szoknyája alól előhúztam a mobilját, oda se pillantva és bepötyögtem egy telefonszámot… – Igen, ő va-nyau-gyok! Firka… Megvan még a vázlatfüzeted? Küldj hozzánk egy borbélyt. – Boszit bevittem és becsuktam az ajtót. Ekkor kopogtattak az ajtón. Négy bögyös, tizennyolc éves lány volt ott, egyszál semmiben…
    – HELLO!~ – Kezdték mind egyszerre. – Mi a bordélyt keressük! – Rájuk csaptam az ajtót.
    – NEM BORDÉLYT, TE IDIÓTA, HANEM BORBÉLYT! BÉLYT!!! NyAUUU a torkom… – Kiáltottam dühömben és ismét becsaptam az ajtót. Ismét kopogtattak az ajtón. Kinyitottam és egy szakállas, őszes úr jött be.
    – Jó napot. A bár borbélya lennék. Ki a páciens?
    – Remek lesz! – Mondtam a telefonba. – Még kellene egy öltöztető és egy illatszerész… HOGY-HOGY, HOGY NÉZ KI EGY ILLATSZERÉSZ?! MINT EGY SZTÁJLISZT, VAGY EGY BARISZTA! TUDOM IS ÉN! – Becsaptam az ajtót és mikor megjelentek azok, akiket kértem, meghúztam egy zsinórt a pultnál és az emeletről lejött egy habos, forró vízzel teli kád. Letépnem se kellett a ruhát arról a lököttről, mert a méretváltoztatások miatt rajtam is csak azért volt nadrág, mert fogtam eddig. Belevágtam a kádba és az illatszerészre néztem és a borbélyra. – Legyen partiképes, áruba bocsátható! ÉRTHETŐ? – Kérdeztem rájuk emelve a tekintetem és ők el is kezdtek dolgozni. Nem telt sok időbe, nemsokára kiszedték a megnyírt, bolhátlanított, jó illatú macskát és szárazra dörzsölték, amitől úgy nézett ki, mint egy eleven szőrgolyó. Ekkor kezdték el megfésülni és mikor kifésülték a szőrét, jött az öltöztető. – Ne legyen buzis… – Kértem nemes egyszerűséggel és úgy tűnt, érti a dolgát a tünde. Egy remekbe szabott fehér öltönyt választott, vörös nyakkendővel, amit félre is tetettem számára, ám először valami utcaibb viselet kellett neki. Kapott egy alsóneműt és beszabadítottam a gardróbba az öltöztetőmmel. Amit az öltöztető kihozott… Az egy úri példánya volt a fajnak. Egy előkelő khál…
    – Na, cicafiú… Mostmár úgy néz ki, rendben leszünk. – Jegyezte meg az öltöztető.