Onberg

A város, melyet egy hegység szívéből faragtak ki, tökéletes hely a napfényt kerülni kívánók számára, s nincs is ennél a helynél kellemesebb pihenő, mikor a nyár melege elől szeretnénk kicsit elbújni.

0025a8cba7f7068648a3e04a0c2d46be

Vélemény, hozzászólás?

543 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Onberg

  1. Rám förmedésére összerezzentem. – De… De… – próbáltam visszaszólni, de ő elkapta a nyakamat. Rámtört a félelem, hiszen éreztem, hogy sokkal erősebb nálam. Fenyegetésére nagyot nyeltem. Ezek után elengedetg és kicsit hátra lökött… Nem sok kellett ahhoz, hogy a földre üljek… Ez a nő nem normális… – Nekem nincs férjem se gyerekeim.. – mondtam elhaló hangon, majd inkább útjára engedtem, hiszen sokkal erősebb nálam és még a kardom sincs itt… Lehet mindig magamnál kéne hordanom. Sóhajtottam fel és így néztem, ahogy a lány elsétál.

  2. -A szavait hallgatva forgattam a szemeim, lényegében azt üzenve, hogy hisztis. – Madara nem egy olyan ember aki ne tudna magának nőt fogni, ha akar… Nincs szüksége arra, hogy valakivel meggyőzessen bármiről bárkit is… -Mondtam egykedvűen. Még a feltételezés is sértő, hogy én Madarának győzzek meg nőket.- Én nem a kerítőnője vagyok, hanem a csatlósa… Még a feltételezés is sértő, hogy én neki szedek fel nőket… Mégis minek nézek ki? -Kérdeztem kissé sértetten.- Te meg hagyd már abba a hisztizést… nem bírom elviselni, ha valaki így hisztizik! -Szóltam rá.- Tény, hogy oda megyek, ahol jól érzem magam… -Mondtam, majd nyakon kaptam Yumét, nem szorítottam meg, vagy bántottam, csak megtartottam, hogy a hiszti helyett figyeljen egy kicsit másra is.- … de ne merj semmire kellő hazugnak titulálni, mert szegény férjed kénytelen lesz még egyszer feltámasztani, tervein kívül… -Mondtam neki megvillanó szemekkel, egészen kijózanítóan, fenyegetően, majd elengedtem és kicsit távolabb löktem.- Azt gondoltam veled érdemes lesz foglalkoznom… de tévedtem… a gyerekeid mégis többet érnek nálad… Kár érted… -Mondtam elindulva.- A drága férjed biztos nagyon hiányol már… menj haza hozzá, hogy ne aggódjon… -Mondtam neki megállva mellette, majd tovább sétáltam.-

  3. – Ez hazugság! Madara csak nem hazudott volna nekem! – förmedtem rá. – Elmondta volna, ha én lennék a volt felesége! És nekem nem lehet gyerekem! Soha nem akartam gyereket! – kezdtem teljesen kiborulni és már könnyekben állt a szemem. – Elegem van már ebből! Igaza volt Nilenek.. És Madarának is. Jobb, ha nem tudom a múltamat… Hiába is keresem.. Soha nem fogom megtudni az igazságot… Kitudja te is miért akarod elhitetni velem ezt a mesét… – tört ki belőlem a zokogás. – Miért akarsz meggyőzni? Madara így szedi fel a neki tetsző lányokat? Ide küld valakit, aki megpróbálja elhitetni velem, hogy a múltamban közöm volt hozzá? – kezdtem egyre idegesebb lenni. – Hát mond meg neki, hogy ezzel az olcsó próbálkozása után.. Eláshatja magát! Látni sem akarom! – kiabáltam Necrossnak.