Nexusz barlangja

Réges rég mikor a sziget létrejött ezt a titokzatos barlangrendszert Nexusz a hatalmas sárkány védelmezte. Sokan próbáltak végezni vele, hogy megkaparintsák a hegy mélyén felhalmozott kincseket és ásványokat ám koránt sem volt egyszerű… Beszámolók szerint Nexusz képessége beivódott a kristályokba és akik túl közel merészkének a barlang szívébe azokon bűbáj lesz úrrá. A számukra legkedvesebb személy jelenik meg előttük így elterelve a veszélyről a figyelmet. Akkoriban kevesen tudták de barlang más sárkány fajoknak és egyéb lényeknek is otthont adott akik minden áron védelmezték otthonukat. Ám a hatalmas lény ideje is lejárt így azok a teremtmények akik akkoriban ott éltek áldozatul estek a fosztogatóknak és egyéb hobbi hősöknek.  Több faj is kipusztulásra ítéltetett Nexusz védelme nélkül. Mára már csak turista látványosságnak használják a barlangrendszer egyes részét a szigetlakók… De azt beszélik, hogy ez a hely talán mégsem olyan elhagyatott… Sokak szerint pár sárkány visszatért és itt talált menedéket a hegy mélyén. Más legendák szerint a hatalmas lény szelleme visszavár, hogy elzavarja a behatolókat. 

Shuriken.Rev.full.323405dragons-crown-ps3-vita-screenshots-8

 

Vélemény, hozzászólás?

160 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Nexusz barlangja

  1. -Elmosolyodtam, a szavaira, hogy rám fogja emlékeztetni a kristály. – Örülök, hogy rám fog emlékeztetni… aztán szavadon foglak. -Mosolyogtam rá.- Amikor felkaptál és elszaladtál lekapta a szél… Ott maradt emlékbe Nexusznak. -Mondtam.- Kár, az volt a kedvenc szalagom… de se baj, a fő, hogy meg vagyunk egyben. És éppen elég a köszönöm is, bár nem várok hálát… kalandoztunk. -Mosolyogtam, majd ahogy felkapta a férfit és elindult integettem neki.- Fura egy alak… azért megkedveltem… -Motyogtam magamnak, majd sóhajtva egyet elsétáltam az erdő felé. A tó környékén megpihentem és megmostam az arcom.-

  2. – Hogy mire fog emlékeztetni? Hát nem is tudom… sok minden történt, talán első sorban rád fog és hogy meg érte-e? Szerintem többet kérek majd, ha egyáltalán őt akkarták, de annyi szent hogy egy ideig nem zavarom Nexust és majd meg hálálom valahogy a segitsdségedet.-
    Oda mentem és határozotan meg fogtam a kezedet.
    -Örültem a találkozásnak. Amúgy a hajszalagodal mi történt?-
    Néztem érdeklődve mert csak most tünt fel hogy nincs meg neki, majd amint ki fújtam magan fel kaptam a férfit és elindultam.
    -Majd később Megumi.-

  3. -Kuncogtam ahogy vizslatta él-e még a férfi.- Él még, csak elájult… -Kuncogtam.- Biztos rengeteg kérdése lesz… -Mosolyogtam.- Én? Nem tudom… fel akartam fedezni a barlangot, de éppen eleget láttam… szóval szerintem sétálok egy kicsit, kiheverem a dolgokat, aztán étel után nézek. -Mosolyogtam.- Legalább megérte neked? -Kérdeztem a fizetségére utalva.- Ha nem futunk össze nehezen oldottad volna meg a feladatot… de így azért elég kalandos volt. -Mosolyogtam.- Mire fog emlékeztetni az a kristály? -Kérdeztem arra a kristályra utalva, amit eltetettem vele még az elején. Felálltam és leporoltam magam.- Nem akadályozlak a munkádban… menj csak és fejezd be, ha feltétlen menned kell. -Mosolyogtam kezet nyújtva neki.- Örültem a találkozásnak. -Mosolyogtam szabad kezemmel megigazítva a hajam.-

  4. -Igen, hála neked mind ketten túl éltűk. Még szerencse hogy össze futtotunk majd meg hállálom ezt neked. Amit pedig az áldozatot illeti, innen vissza viszem a közzeli faluba és onnan majd autóval a megbizomhoz. –
    Sóhajtotam egyet és a férfi fölé hajoltam.
    -Az a gond, hogy túl sokk meg válaszolatlan kérdés maradt, de at már csak később deritem ki max most leginkább pihenék egy jót. Te neked mik a terveid?-
    Kérdeztem érdeklődve miközben a férfi fölé hajoltam.
    -Vajon él még?-

  5. -Elmosolyodtam a nem tetszésén, de legalább jól van.- Semmi baj… hamar rendbe jövök… csak két bordám tört el. -Mosolyogtam, egyszeriben csont ropogás hallatszott, majd kitoltam a melleim, kihúzva a hátam, ahogy a bordáim a helyükre ugrottak és testemben végig nyílalt a fájdalom. Ekkor felnyösszentem, mert nem vagyok egy fájdalomtól sikítós típus.- Így már könnyebb… -Mondtam lihegve, de már jobban lettem.- Remélem ide nem tud kijönni, különben bajban leszünk. Az áldozat kijutott, az idézés pedig nem jutott el a fizikai testig… -Mondtam.- Így nem tud kijönni… remélem… -Tettem hozzá. Ekkor földet rengető sárkány ordítást hallottunk, ami Nexusztól jött. Hirtelen tekintettem fel a hegyre, és a járatnál, ahol kijöttünk egy szempár csillant meg, de el is tűnt.- Jól sejtettem… nem tud kijönni… -Mondtam. Az áldozatnak szánt férfi túlélte, de elájult az események miatt.-

  6. Mikor Nexus felém tartott nem gondoltam hogy túl élném a találkozást de legalább az egyik szemétől meg fosztanám, erre gondolva fogtama a kardomat, de mielőtt ki tudtam volna rántani Megumi segitségemre siettet. Jobbnak láttam ha halgatok rá, de szinte minden porcikám ellenkezett ellene. A járat végébe érve vettem észre hogy sokkal magasabban vagyunk mint képzeltem. Hátra néztem, hogy mi van Megumival de szerencsére útánunk tudot jönni.
    -Rendben.-
    Mire ki mondtam már a levegőben is voltam és zúhantam lefelé. Ezek útán már nem lepett meg, hogy Megumi sárkányá változot és úgy mentett meg minket. Földte érve fel nyögtem mutatva nem tetszésemet.
    -Jól vagyok, csak nagyon fáradt és te?-
    Néztem Megumira és láttam ahogy a fénylő kezét a mellkasánál tartja.

  7. Nekem nem baj… sárkány is vagyok… azok forróak… -Mosolyogtam, majd a férfivel együtt hátrébb álltam és figyeltem Rommelt. Közben figyeltem körbe borzasztóan zavart a járat beomlasztása után keletkezett csend. Tudtam, hogy valami készül és rettentően zavart, hogy nem tudom mi. Élesen figyeltem, de amikor Rommel a járat kifaragása után össze esett készültem oda menni, de hirtelen kirobbant a fal. A férfit takarva védtem magunkat a ránk csapódó szikla daraboktól.- Rommel! -Kiáltottam aggódóan, de már én is csak a járatot majdnem kitöltő fekete árnyat és a szempárt láttam. Rommel felé indult, viszont neki már nem sok ereje maradt ellen állni.- Menj a járathoz és búj el benne… -Mondtam a férfinek a Rommel által újonnan kivájt járatra utalva. Hála az emelt szintű edzéseknek oda rohantam és egy olyan erejűt ütöttem a fejébe egy jobb horoggal, hogy neki zuhant a másik falnak, ahol a korábbi járatot kirobbantotta.- Tudom, hogy nem tetszik… de menj a járatba… legalább addig feltartom… -Mondtam Rommelnek, de ebben a pillanatban ért a “vissza kezes” ütés, a fejét vissza lendítette és gyomron találva a falhoz csapott. A Rommel által kivájt járatban néhány szikla lehullott az erőtől, ami nem viselt meg annyira mint kellett volna.- Sajnálom, Nexusz… de akkor sem foglak bántani… -Mondtam kissé nehezen mert erősen tartott, ez viszont jó volt arra, hogy közvetlen közelről egy nagy erejű energia gömbbel eltaszítsam, így amíg ő a fejfájásával volt elfoglalva, mi a járaton ki tudtunk jutni. Nagyon magasan voltunk, de mivel Nexusz utánunk indult és be akarta omlasztani a járatot egyszerűen megragadtam a két fiút.- Bízzatok bennem, fiúk… -Mondtam és simán messzire kilökve, kidobtam őket a járatból. Kiugrottam és hófehér sárkány alakomat felvéve alájuk repültem, ahogy zuhantak és a hátamra igazítottam őket, majd leszálltam a barlangtól távolabb az erdő szélénél. Szemeim ugyan olyan világos kékek maradtak, mint voltak emberi alakomban is. Rájuk néztem, hogy rendben vannak-e, majd mielőtt a lábam földet ért volna vissza váltottam emberi alakra, így huppantak egy nagyot. Lihegve leültem a földre, mert Nexusz eltörte két bordámat, ami nem olyan könnyen regenerálódik, de azért helyre jön.- Jól vagytok? -Kérdeztem a fájó bordáim fogva, gyógyítva magam, amit onnan láttak, hogy a tenyerem aranysárgán fénylett.-

  8. -A francba ezzel az izével hogy üldöz minket.-
    Mondtam mikor meg láttam azt a sötétséget ami követett minket. Legszívesebben mentem volna és meg küzdőtem volna vele mint, hogy meneküljek de nem volt választásom.
    -Ki készit idegileg.-
    Jegyeztem meg.
    -Kicsit nagy lesz a forróság ugy hogy készülj fel rá és áljatok minnél hátrébb.-
    Mondtam és én is elég távolabb áltam a faltól amibe a járatot akkartam vájni pont hátal a beomlasztot járatal. Mikor elkezzdtem egy fénycsóva nyúlt ki a kezemből ami elkezdte meg olvasztani a szemben levő falat. Az olvadt kőzet lefolyót a járatban. Sokkal gyorsabban lettem kész mint az első kettővel. Sajnos ez a művelet elégé lefárasztót és össze is rogytam. Intetem hogy jól vagyok és áltam is volna fel, de az elöb bezárt járat mögötem be robbant amitől repültem egy kicsit. Mikor oda fordultam csak a két csillogó szempárt láttam.

  9. -Figyeltem Rommelt, amikor újabb ordítás hallatszott ideges lettem megint. Látva, hogy a járat fala instabil, és képlékeny kissé aggódtam a rezgések miatt.- Semmi baj, Rommel… nagyon jól csinálod, nem sokára kint leszünk. Ki fogja bírni… -Mosolyogtam biztatva. A férfi már rájött, hogy nélkülünk itt aszódhatna múmiává, így már nem kellett ráncigálni, jött magától is. Emeltem egy kis pajzsot, ami megtartotta a járat falát, így Rommelt és a férfit küldtem előre. Mikor kiléptem a járatból és készültem bezárni, valami mozgó sötétség tört be a járatba, amibe belerázkódott minden. Felénk tartott, amit nem akartam megvárni míg elér minket, így egy nagy energia gömböt idéztem a kezembe és beledobtam a járatba. Erős fény tört ki a járatból és a robbanás ereje miatt,össze omlott a járat, benne a sötét valamivel, aminek csillanva izzott fel a szeme, amiről tudtam, hogy a sárkány volt.- Rommel… nincs sok időnk. Ránk talált és mindent meg fog tenni, hogy elkapjon… Vissza tudom tartani, amíg kijutunk… de muszáj gyorsabbnak lenned… Tarts ki még. -Mondtam Rommelnek és fedező állásba álltam. Mindenre figyeltem. Remegett és rázkódott körülöttünk minden.-

  10. Mikor át értünk meg fordultam és láttam azt a csillanást. Hirtelen meg ált bennem a vér úgy éreztem és nem mozdultam egy pillanatra. Megumi rázott vissza a valóságba és neki áltam egy újabb járatott csinálni ebbe most több energiát öltem és gyorsabban haladtam vele visszont a falai már nem voltak olyan stabilak abbol is látszodot hogy egy két kő a földre esett. Izzadni kezdtem idegeségemben és egy nagyot nyeltem.

  11. -Amíg a járatot csinálta Rommel figyeltem a hang irányába. Ideges voltam, mert a korábbival ellentétben, most egy furcsa, erős aurát éreztem közeledni. Amikor Rommel készen lett oda löktem a férfit, és utána mentem. Amikor Rommel is átjutott a járaton le akartam zárni, de ugyan azt a csillanást láttam bepillantva, mint amit az előbb is, ezért egy energia gömböt toltam a járatba, ami kitolta ami benne volt és lezárta a járatot, mintha nem is lett volna. Ekkor sárkányra jellemző felordítás rázta meg a falakat, mert Nexuszt most sikerült kitolni a járatból és vissza tartani, ami nehezen érintette. A hangot követően teljes csend támadt.- Rommel, siess… -Mondtam neki körbe pillantva, mert nagyon rossz előérzetem támadt, nem is éppen véletlenül.-

  12. Egyre idegesebb voltam ahogy a egyre közelebb hallotam magunkhoz a forrását. Mikor mef mondta merre menjünk kissé meg nyugodtam.
    -Rendben van akkor álljatok kissé hátrébb.-
    Kezemet a falra tettem. Túl vastag volt sajnos hogy át üsem igy varázslatala kellet útat törnünk. Vettem egy mély levegőt és elkezdtem csinálni a járatót. Kivülről úgy nézet ki kint mint ha egy nagy ék váglasztaná szét a falat. Amint elég nagy volt a járat elindultam.
    -Mehetünk.-

  13. -Figyeltem, ahogy a falba üt, majd elmosolyodtam az ötletén. A kérdésére elgondolkodtam.- Adj egy kis időt… -Mondtam és behunytam a szemem. Elképzeltem amit kívülről láttam, majd az utat egészen végig ideáig. Minden felidéztem amit láttam hallottam és éreztem. Végig jártam az utakat amerre jártunk. Ekkor hirtelen egy újabb robaj hangja rázta meg a járatot. Megint közeledik, ami az előbb is megtalált. Nem mozdultam, csak futtattam a gondolataim. Az újabb robajra csak sóhajtottam, hogy jelezzem, tudom és igyekszem.- Meg van… Körbe kell mennünk és átverni. Most áss jobbra. Akkor a középső járatba jutunk… onnan tovább oda ahol átrobbantotta a falat Nexusz és onnan tovább… Ez a legegyenesebb út… vissza a bejárat felőli oldalra… ahol bejöttünk. -Mutattam jobbra.- Biztosan jóval a bejárat fölött vagyunk, több méterrel, de ha kijutunk, akkor nem zuhanunk le, mert a szárnyaimmal már tudok repülni… -Mondtam.-

  14. Meg áltam és falba vertem a kezemet.
    -Igazad van és ez boszant.-
    Néztem a falra és belém hasitót egy fel ismrés.
    -Mi lenne ha csinálnánk saját járatott? Úgy ahogy ez berobant elénk. Egyenesen a felszínre mennénk. Nem is értem miért nem juttot az eszembe az előbb. Tudod merre lehet a legrövidebb a felszinre juttni? Nem szeretném az egész hegyet át fúrni.-
    Megumira néztem.

  15. -Rommel gyorsasága miatt a hajamból a szalag, ami két copfba fogta lágyan, hátul, kicsúszott az erős légmozgás miatt, és a hajam lobogott, ahogy Rommel gyorsított. A szalagom után kaptam, másik kezemmel, de nem tudtam már elkapni, így az hátra maradt. Amikor szinte kirobbantunk és majdnem a falba csapódtunk rákészültem a becsapódásra, de végül nem kellett, mert Rommel ügyesen megállt. Fenékre estem, ahogy lezuhantunk a levegőből.- Uh… -Adtam ki halk hangot, ahogy fenékre értem. Mire felnéztem volna, és a hajam a fejem felkapása miatt meglibbent, már Rommel kezét nyújtotta és felsegített. – Köszönöm.- Mondtam majd hajam hátra igazítottam. Ahogy elindult a másik járat felé rögtön indultam utána és húztam a férfit is, akit előre löktem megint, hogy szem előtt legyen.- Ki kell jutnunk, gyorsan… -Mondtam sietve utána.- Megzavarták a nyugalmát… nem mi, hanem az idézők.. és most dühös… -Mondtam.- Ő otthon van, és tudja melyik járat hová megy… mi nem… tehát ha el akar zárni minket, ő nagyobb előnyben van… -Gondolkodtam.-

  16. -Max fel tartanám, hogy időt nyerjek.-
    Mire ki mondtam a járat falai berombantak, a por már leült de én csak a morgást hallotam. Gyorsan meg fogtam Megumi.meg az áldozat kezét és elkezdtem chit áramoltatni a testemben hogy gyorsabb legyek varázslattal is rá segitettem és szinte ki robbantunk a járatból. Kis hilyán a falba csapodtunk de a levegőben meg áltunk egy pillanatra majd leestünk a földre. Újra a 3-as elágazásnál voltunk. Felláltam gyorsan és elindultam az egy másik járat felé, fel segitettem elöte Megumit meg a férfit.
    -Gyere gyorsan Megumi.-
    Szóltam oda.

  17. -Hátra pillantottam Rommelre, majd előre.- Rommel… ne bocsátkozz harcba vele… nem azért jöttünk, és jobb lenne, ha őt elkerülnénk… -Mondtam. Zavart ez a csend, aminek meg is lett a miértje. A következő pillanatban előttük oldalról, jobbról balra áttört a járat fala, de látni senkit és semmit nem letett, mintha csak magától robbant volna át a fal. A férfit elrántottam az egyik falnak, és én is eltakartam a szám. Nem ijedtem meg, csak védeni akartam az embert aki velünk volt, mert Rommel nem egyszerű ember, viszont akit ki akarunk juttatni az ember. Alig ült el por megcsillant valami egy pillanatra, és alig hallható morgás kísérte, ami viszont nagyon is rossz jel volt.- Menjünk, Rommel… -Mondtam és megragadtam az embert és előre löktem vissza felé indulva azonnal.- Kerüljük a harcot… itt nem nyerhetünk… -Mondtam Rommelnek, hogy meggyőzzem a távozásról.-

  18. A hármas elágazásnál már el akkartam indulni a másik irányba mikor Megumi mondta merre menjünk. Egy pillanatra hátra pillantottam, mint ha fényt láttam volna ott egy pillanatra.
    -Oké akkor menjünk arra.-
    Mondtam bár nem mozdultam, nem is tudom miért de meg szünt az idegeségem ami az előbb rajtam uralkodot. A kard markolatára tettem a kezemet.
    -Menjetek előre, ja és Megumi vagyok olyan makacs hogy elöbb ölném meg a sárkányt mint hogy meg haljak.-
    Mikor elindultak útánuk mentem és folyton hátra pillantottam.

  19. Ne aggódj nem halsz meg… nem szokásom cserben hagyni senkit… -Mondtam mosolyogva követve Rommelt, a férfi, aki áldozatként feküdt nem régen más irányba akart menni, de elkaptam a tarkójánál a ruhát és ha akarta ha nem arra húztam amerre mi mentünk és magam elé húztam, kicsit meglökve, hogy érezze a súlyát a dolognak. Akartam volna mondani valamit, de ekkor egy újabb remegés miatt körbe pillantottam. Neki támaszkodtam a falnak, a férfi pedig a földre rogyott és remegve sírni kezdett ijedtében.- Jobb lesz, ha sietünk… Lehet, hogy ezt a szerencsétlen bolondot akarja… elvégre, mire mi oda értünk már bőven elkezdték… -Mondtam Rommelnek, majd megragadtam a férfit és a földön húzva indultam tovább.- Álljon talpra jó ember! Csak nem gondolja, hogy én fogom cipelni! Mindenkinek a maga élete legyen fontos, ha nem tesz érte oda hajítom a sárkánynak! -Mondtam a férfinek, aki erre talpra állt és követett minket. Egy újabb hármas elágazáshoz értünk.- Csúsznunk kell… -Mondtam szimatolva.- A jobb oldalinál friss levegőt érzek… biztosan valahová vezet… -Mondtam Rommelre nézve, mintha ő lenne a főnök.-