Mutáns dzsungel

 Ez a dzsungel a különböző mutálódott mágikus lények otthona. Akadnak közöttük szelídek és vadak is. Sok ember megfordul erre felé, hogy láthassa e hely csodáit.

11169923_1443231585969802_123459434291122309_n

 

Vélemény, hozzászólás?

249 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Mutáns dzsungel

  1. – Ugyan… Ne értem aggódj, hiszen nem én estem össze! – mosolyogtam lágyan a nőre. – Örülök, hogy megismerhetlek Monica! Én Miyako vagyok! Gyere! Megmutatom, hogy merre lakom! – fogtam meg a kezét és, mint egy jó gyerek vigyorogva kísértem szépen a rezidenciám felé, közben Necross is követett minket.

  2. -Szavaira elvigyorodtam.- Tökéletes! … -Jelentettem ki a jópofizós részre, és arra, hogy nem akar megnyerni, döntöm el hogy hűséges leszek-e vagy sem. Démoni vigyor ült az arcomra. Sosem éreztem magam ennyire jól, hiszen nem is találkoztam még ennyire érdekes személlyel. – Hűséges leszek hozzád… mesterem. -Vigyorogtam felizzó szemekkel, hiszen végre találtam egy igazán érdekes és jó mestert, aki még Madaránál is jobb mesterem lehet. Amikor morgolódott Miyako kuncogtam, majd megébredt a nő. Figyelve kis mesterem nem szóltam semmit, csak szemléltem. Meg kellett erőltetnem magam, hogy ne röhögjek erősen Miyako műsorán, de meg se rezzentem.- Ohh… Nem is tudom mi történt… még sosem történt ilyen… -Mondta a nő még szédelegve kicsit, mikor Miyako segítségével talpra állt, bár kicsit instabilan állt még a lábán. Mondjuk én azért elismertem a szervezete ellenálló képességét, mert bele is halhatott volna, ha egy kicsit gyengébb a szervezete. Azonban örültem is, mert kiváló játékot találtam Miyakonak.- Elnézést a riadalomért… Ugye nem esett bajod? -Kérdezte Miyakot a nő.- Én… Monica vagyok. Nagyon kedves vagy. -Mosolyodott el megviselten a nő bemutatkozva Miyakonak.-

  3. -Egy szóval sem mondtam, hogy lopnék az apámtól,,, Nekem is ugyan úgy szükségem van a vérére.. Én csak azt mondom, hogy ha lesz akkor adok. Jelenleg nem mernék tőle lopni, még… még erősebb nálam! – néztem le a lábaimra. – Végül is el kell ismerni, ha az ember még nem a legerősebb, nem? – néztem vissza Necrossra, de most már egy ördögi vigyooral. – De nem sokáig lesz erősebb… Teszek róla.. – jegyeztem meg. – Nem akarlak megnyerni! Te döntöd el, hogy hűséges leszel hozzám, vagy sem. Nem fogok senkinek sem jó pofizni! – néztem a nő felé, aki már mozgolódott. – Gyerünk már! Kellj fel! – morgolódtam türelmetlenül, ekkor ébredt meg a nő. Hála a kislányos arcomnak simán kinézhettem 14-nek is. Lassan sétáltam a nőhöz, közben Necrossra nézve, mutatóujjamat a szám elé tettem, ezzel is jelezve neki, hogy ne mondjon semmit. A nő felé hajoltam, aki meglepetten nézett rám. – Jól van a néni? Kicsit megijedtünk, mikor láttuk összeesni! – mondtam aggódóan és segtettem felállni. – A szüleim nem tudtak eljönni, Így csak én jöttem! – mosolyogtam rá.

  4. Azt látom… -Mosolyogtam a mások szenvedésére tett megjegyzésére, majd elvigyorodtam.- Lopnál apádtól? -Kérdeztem.- Te aztán nagyon is érdekes vagy Miyako… -Vigyorogtam elismerően.- Nos, elárulok egy aprócska érdekességet… az én éhségem csak a mesterem csillapíthatja, senki és semmi más. -Vigyorogtam.- Jelenleg apád a mesterem, így az ő vére… egyébként minden mást megehetek és megihatok, de az semmi hatással nincs rám, ha nincs mesterem vegetálok… De ha rá veszed, hogy utasítson arra, hogy mást is harapjak meg, akár téged, akkor ideiglenesen gondoskodhatsz a hűségemről… -Vigyorogtam.- Én csak a mesterem véréből ihatok… más vére nem oltja a szomjam… annyira … -Kuncogtam.- Tehát, Miyako… hogyan szerzel apád véréből? Talán ezzel akarsz még jobban megnyerni? … -Kérdeztem vigyorogva, figyelve őt és várva a válaszát.-

  5. – Szegényke! Biztos szörnyű lehet! – vigyorodtam el. – Én rendben vagyok! Bőszen tervezgetem a csodás jövőmet! – mondtam büszkén, majd a nőre pillantottam, hiszen folyamatosan szem előtt kellett tartsam, nehogy bármi baja essen az én kis játékszeremnek. – Hogy én mennyire élvezem, ha más szenved! – néztem boldogan a nőre, majd tekintetemet vissza húztam Necrossra. – Amúgy, hogy tudnám csillapítani az éhséged, azon kívül, hogy az apám véréből szerzek neked? – kérdeztem meg tőle, hiszen nem volt jobb dolgom.

  6. -Vissza adtam az önkontrollt éppen Monicának, hogy ne legyen pincsi.- Nem kell aggódnod… -Kezdtem bele a mondatomba amikor hirtelen egy elszáguldó shuriken szakította félbe a mondandómat. Tudtam honnan jött, mert elárulta az illat a tulajdonosát.- … csak messze laknak… -Fejeztem be a mondatomat a földre vágódó és rohamozó nőre pillantva, amolyan “Na… ennyit erről… Jellemző…” arccal. Az elém ugró Miyakora néztem és elmosolyodtam. Végig hallgattam a szavait és vigyor kúszott az arcomra, hiszen tetszett a stílusa.- Nos, a neve Monica. 30 éves. Két diplomája van. Osztály elsőként végezte az egyetemet, kettőt egyszerre. Ápolónő és tanító nő. Két éve kezdett dolgozni egy ovódában és az idősek segítőjeként, házi szociális gondozásban is dolgozik. Egyszerre két állásban. Gyermeke nincs. Egészségtudatosan él, és jártas a küzdősportokban, mint a kickbox és a judo… Különös, említésre méltó megbetegedése nincs, minden gyermek kori nyavaján átesett, gyógyszert nem szed, orvoshoz rendszeresen nem jár, ellenben a szűrővizsgálatokon évente egyszer megjelenik… ééés… azt hazudtam neki, hogy gyerek felügyeletről lenne szó, amit örömmel elvállalt, mert szereti a gyerekeket és a természetet. -Mondtam válaszul, hiszen alaposan utána néztem.- Egyébként éhes vagyok… apád éheztet… de csak amíg rendre nem tanítom… -Vigyorodtam el.- Na, és te? -Kérdeztem vissza kedélyesen, hiszen nagyon megkedveltem Miyakot, jobban, mint a saját mesteremet, aki az apja. Értettem a kérdésében rejlő iróniát, és válaszoltam is rá.-

  7. A megbeszélt helyen és időben vártam őket. Egy fán üldőgélve nézelődtem, amikor végre megláttam, hogy közelednek. Arcomra vigyor csúszott, és belenyúltam a shurikentartómba, amiből elővettem egy szépen bepongyolált shurikent. Ezek után elő vettem egy kesztyűt is. Miután felhúztam a kezeimre a vastagabb kesztyűt, kicsomagoltam a méregben ásztatott shurikent és a nő jobb karjára céloztam, de csak azok után dobtam el a shurikenem, miután megbizonyosodtam arról, hogy a nő magánál van. Mikor megvágtam jobb kezét, a nő az újonnan szerzett sebhez kapott, majd pár másodperc után elájult. Ezek után elégedetten ugrottam Necross elé. – Szép volt! – bólintottam elismerően és megfigyeltem a nő reakcióját. Pont olyan volt az ő reakciója is, mint az anyámé. Ezen elvigyorodtam. – Tökéletes alany lesz! – néztem vissza Necrossra. – Honnét való? És mi a neve? – érdeklődtem a nő után. Majd végighallgatva Nacross szavait, lehajoltam és megnéztem a nő pulzusát, miután a rohama csillapodott. A méreg szépen elterjedt a testében. – Nos még van 15 percünk. Addig mesélj valamit! – tettem úgy, mint ha érdekelne, hogy mi van Necrossal.

  8. -Miután eljöttem a parkból, elgondolkodtam a feladaton. Felkerestem az egyik testvérem és megkértem, hogy segítsen megfelelő személyt találni gyerek felügyeletre. A feltételeket megszabtam, ahogy Miyako mondta, amin csodálkozott a testvérem, de mivel egyszerűen megmondtam, hogy Madara milyen válogatós, már nem kérdezett többet. Neki nem is kell tudnia. Két hetet adtam, ahogy megbeszéltük, hogy meg legyen a megfelelő. Időre meg is lett. Találtunk egy hosszú, derékig érő fekete hajú, élénk zöld szemű, csinos nőt, aki egészséges, 165 cm-es magasságához arányosan 65 kg és megfelelt minden feltételnek. Ezt a nőt fel is kerestem és meg is beszéltem vele mindent. Csodálkozott a dzsungelen, de rábeszéltem, hiszen jó a meggyőző képességem.- Gyere, Monica… mindjárt ott vagyunk. -Mondtam a nőnek.- Micsoda hely… szép azért… de olyan furcsa minden… Biztos jó lesz? -Kérdezte a nő, amire bólintottam és elvezettem arra a helyre, ahol Miyako már valószínűleg várt… Mivel egy idő után kételkedett a nő, egy apró trükkel elbájoltam, így szépen követett és azt tette amit mondtam neki.-

  9. A férfi nem hátrált meg, sőt.. Nem is igazán ijedt meg tőlünk. Olyan gyorsan mozgott, hogy képtelenség volt követni, minden olyan gyorsan történt…
    Yume támadásba lendült volna, de a férfi kikerülte a támadást és hirtelen mögöttem termett. Próbáltam mocorogni, de nem ment, amikor hirtelen megláttam, hogy mit tett Yuméval. Leeresztette a kardját, a szemei vörösen csillogtak és engedelmesen megállt a férfi előtt. Megszólalni sem tudtam hirtelen.
    Amikor épp észhez tértem és azon voltam, hogy rántsak egyet magamon, a szemembe nézett és azt mondta:
    -Aludj el, tündérke!
    -Aludjon a… -suttogtam, majd forgott velem a világ és beszippantott a sötétség.