Menedék

Menedék minden olyan lény számára, legyen az ember, vagy másvilági, akinek szüksége van rá. Skycastle, városában helyezkedik el, a Laundre folyó mellett. Az épület római katolikus templom, volt egykoron mely gótikus stílusú, égbe nyúló tornyai félelmetes látványt nyújtanak, ennek ellenére mindenkit meleg szívvel fogadnak.

 

Vélemény, hozzászólás?

7 hozzászólás érkezett az alábbi témában: “Menedék

  1. Mikor ki mondta a nevét bólintottam egyet majd követtem őt az erdőbe majd lassan gyorsabban kezdtem el futni meg előztem őt majd olykor hátra néztem rá és ekkor meg álltam és néztem ahogy szívja a talajból az erőt.
    -Hm szóval ezt is lehet.
    Néztem őt majd tovább indultam egy magas sziklán meg álltam mikor mellém lépet, le ültem és néztem ahogy át változik, mikor át változott közelebb hajoltam és meg szimatoltam őt.
    -Hm ilyet még nem láttam.
    Néztem őt végig és a 9 farkát, majd mikor ki mondta hogy lehet nem egy fajhoz tartozunk meg ráztam kicsit a fejemet.
    -Én egy kiméra vagyok ki démoni erőt kapott, egy alig élő gyermek és alig élő róka kölyökből hoztak létre.

  2. * A varázserő igaz nem volt sok de épp elég hogy felélénküljek. Füleim azonnal előugrottak majd mikor leugrott az ölemből az erdő felé fordultam sóhajtva.*
    – A nevem Celetya apró barátom.
    * Azzal megindultam a menedék elhagyatott része felé mely egyenesen az erdőbe vezetett. Egyre gyorsabban haladtam majd végül szaladni kezdtem a fák, között néha ide oda ugrándozva mint egy csintalan gyermek. Éreztem hogy amint az erdőbe értem elkezdtem elszívni a mágiát a talajból. Igaz ez nem olyan volt mint a férfiaktól elszívott életerő de ez is megtette egy időre. Szemeim a rókán tartottam majd mikor egymás mellé értünk magam is átalakultam rókává igaz nagyobb voltam mint ő. Mind a kilenc farkam szét tárult az átváltozás után majd elkezdtek ide oda mozogni mintha a szél ringatná őket.*
    – Ha akarod segítek kitanulni a trükköket ha te is olyan vagy mint én. Bár most hogy ismét érzem a természet erőit és az érzékeim is felerősödtek valahogy kételkedem benne hogy egy fajhoz tartozunk.

  3. -Átlagos? hm… nem hiszem..
    Nyújtózkodtam ki ásítva majd mikor végig simította a hátamat halkan mondtam.
    -Ezt olyan rég csinálták már nekem.
    Lassan felültem és a lány ölébe ültem majd orrommal meg érintettem a homlokát és adtam át egy kis varázs erőt.
    -Nem sok de most csak ennyit tudok adni, még én magam sem ismerem annyira a képességeimet. Benne vagyok egy kis idő az erdőben valakivel jó ötlet.
    Ugortam le az öléből majd hátra néztem rá.
    -Mennyünk Róka Leány.

  4. * Szavait hallva meglepődtem majd végül csak elmosolyogtam.*
    – Szóval te sem vagy átlagos igaz-e? Már két hónapja hogy itt élek távol a természettől és a tápláléktól. Én is lusta vagyok vadászni. Bele fáradtam.
    * Vakargattam tovább a füle tövét majd mikor elfeküdt végig simítottam a kezem a hátán. Elgondolkoztam azon amit mondott, és megpróbáltam előhívni a róka lángot, de nem sikerült. Tudtam hogy az erőm elhagyott és lassan vissza fogok változni rókává ami kockázatos lenne.*
    – Látom álmos vagy de mit szólnál ha futnánk egy kicsit? Rég voltam már az erdőben és ideje lenne észhez térnem. Társaságban szórakoztatóbb…

  5. Mikor meg hallottam egy hangot az ember szerűségre fordultam és a halat féltve egy kicsit morogtam de mikor közelebb nyúlt és a fülem tövét kezdte el egy kicsit morogva ettem a halat majd abba hagytam a morgást és fejemet egyre jobban a kezéhez nyomtam, farkamat csóválni kezdtem.
    Fel néztem rá és a szemeit néztem a hallból már csak alig maradt, mikor le ült mellém fejemet a térdére raktam.
    -Nincs se gazdám se senkim, csak éhes lettem és nem volt kedvem vadászni.
    Ásítottam egyen.
    -Róka hölgy mit keres egy ilyen helyen? Elég régóta lehetsz itt ha alig érzem az erődet.
    Mondtam kicsit álmosan és néha a szavak végét halkan.

  6. * Ez is olyan nap volt mint a többi. Lassan már 2 hónapja hogy elmenekültem otthonról és itt kötöttem ki. Furcsa hely volt egy magamfajtának, de itt legalább békén hagytak. Felkötöttem a hajam majd kimentem egy kicsit a kertbe. Ösztönösen tartottam rendek a környéken a növények terén, így most is neki láttam kigazolni. Teltek múltak az órák mikor halk zajra lettem figyelmes. Egy róka jelent meg egy hallal a szájában. Meglepetten pillantottam rá hisz messze volt az erőd innen.*
    – Eltévedtél kis pajtás?
    * Mosolyodtam el halványan majd a kezem odatartva vártam hogy illat mintát vegyen. Mikor már úgy véltem nem lesz semmi baj, megsimogattam a füle tövét majd a feje búbját.*
    – Hogy kerültél ide? Van gazdád vagy csak tényleg messze kerültél az otthonodtól?
    * Úgy beszéltem hozzá mintha válaszra várnék, persze tudtam hogy a rókák többsége nem beszél. Mivel az érzékeim is eltompultak az ittlétem alatt esélyem se volt kiszagolni a mágiáját. Így mit sem sejtve leültem mellé.*

  7. Róka alakban sétáltam a város mellék utcáin majd ki jöttem a sikátorból és a eladó bódékat néztem, majd meg álltam az egyiknél ahol halat árultam le ültem vele szembe és csak néztem.
    -Hmm sülve de jó lenne..
    Mondtam halkan és a hasam korogni kezdet, lassan a bódé mellé osontam majd mikor az árus nem figyelt le kaptam egy halat és meg ragadva a tömeg felé kezdtem el sétálni de az eladó meg látott majd pár méterig futott utánam és egy baltát el dobott ami mellém érkezett, hegye a földbe egyenesen meg állt, erre nyeltem egyet majd a tömegben lopakodva el tűntem az árus szeme láttára, egy templom elé érkeztem, fel ugrottam egy padra és arra le ülve kezdtem enni a hallat.